2020. 09. 17.   Klub, Aktuális, Előzetesek, Kitekintő

Márciusban – a koronavírus pandémiát megelőzően előkelő helyen álltak csapataink az országos utánpótlás-bajnokságokban. Azt a pontvadászatot már nem tudták befejezni, miután a hazai szövetség mindent leállított. Nem beszélve arról, hogy hosszú kényszerszünet várt az ország összes sportolójára, így a vízilabdázókra is.

A három hónapnyi otthoni, szárazföldi munka bizony közel sem volt egyenértékű a vízi edzésekkel. Ám nyárára enyhültek a korlátozások, újra kinyitottak az uszodák és strandok, amivel párhuzamosan újra megkezdődtek a vízi tréningek. A Magyar Vízilabda Szövetség pedig kiírta az új, 2020-2021. évi bajnokságokat. Mint ismert, a felnőttek már néhány hete belevágtak, most pedig a hét végén az utánpótlás is belehasít a pontvadászatba. Nevezetesen az országos bajnoki mérkőzéseket rendezik meg, a vidékbajnokság rajtjára még néhány hetet várni kell.

Az országos bajnoki A2 Keleti csoportba sorolt ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályos csapatunk nyitányként a Váci VSE hasonló korú három alakulatát fogadja szeptember 20-án, vasárnap a békéscsabai Árpád fürdőben – egyelőre nyitott uszodai körülmények között. A bajnoki rajtra való hangolódásról, a tavaszi nehézségekről, a hosszú nyári felkészülésről beszélgettünk klubunk vezetőedzőjével, Fodor Ádámmal.

– Nem volt egyszerű ez az évünk – vágott a közepébe a szakmai vezető. – A gyerekeknek nehéz volt fejben feldolgozni, hogy nem járhattak az uszodába, hanem helyette otthon szárazföldi munkával kell pótolni a munkát. Azzal ők is tisztában voltak, hogy ezek nem egy teljes értékű edzések, s bizony más sportágakkal ellentétben, itt a szárazföldi munka meg sem közelíti az igazi tréningeket. Aztán amikor feloldották a bezártságot, sokakat emlékeztetni kellett arra, mi is az a víziedzés. Emiatt volt is egy kis átmeneti időszak, de egy idő után mindenki visszarázódott, amit megkönnyített, hogy örömmel jöttek újra az Árpád fürdőbe.

Alaposan megváltozott az évek óta bevált rendszer, mondhatni, elmaradt a nyári szünet, folyamatosan készültek a csapatok az őszi feladatokra.
– Valóban. Az elmaradt tavaszi meccsek visszavetettek mindenkit a fejlődésben, volt mit behozni. Ezért nem is tartottunk nyári szünetet, mi is igyekeztünk minden szinten behozni a lemaradást. Nemcsak edzésekben, hanem mérkőzésekben is. Szerencsére a szövetség hamar felismerte, hogy valamilyen formában pótoljuk a mérkőzéseket, amire ott volt a minden korosztálynak kiírt Nyári Kupa-sorozat, de ezen kívül, ahol csak lehetett, részt vettünk különböző tornákon is. Ezek mindegyike nagyon hasznos volt.

Viszont meggyengült, különösen a serdülő korosztályú csapat, ami az ifjúságiakra is kihatott.
– Tény, nem tett jót, hogy a kezdőből négy meghatározó játékosunk eligazolt. Ők vitték a hátukon a gárdát, valamennyien olyan egyéniségek voltak, akik, ha kellett, maguknak megcsinálták a helyzeteket, és gólerősek is voltak. Évek munkája volt ebben. Most ezt kell az itt maradottaknak megtanulniuk, a távozók helyére lépniük. A nyári felkészülés alatt azt tapasztaltam, hogy jó úton járunk e téren, de van még hová fejlődnünk, és kicsit mást kell játszania a serdülő és ifjúsági csapatunknak az új szezonban.

A furcsa félév és a gárdák átalakulása után mit vársz a 2020-2021. évi bajnokságtól?
– Elsősorban, hogy probléma mentes legyen a bajnokság, miként az edzéseket is maradéktalanul megtarthassuk. Ami pedig az eredményességet illeti: az ifjúságiakat a negyedik-ötödik, a serdülőket a hatodik-hetedik, a gyermek korúakat pedig a harmadik-ötödik helyre várom. Mivel a három korosztály helyezései alapján alakul ki a végső sorrend, így a középmezőnybe várom klubunk országos bajnoki eredményességét, vagyis a negyedik-hatodik helyre taksálom összetettben a mieinket.

Sokan úgy vélik, rögös út vár a klubokra, így a Csabai Csirkefogókra is.
– Tény, a munka kezdetekor elég pesszimistán álltam hozzá, először úgy véltem, a kvalifikációt kellene elkerülnünk. Az is tény, hogy a hektikusság sok egyesületre, így a miénkre is jellemző lesz az átéltek miatt. Azonban látva az elvégzett munkát és a nyári felkészülési tornákat, úgy vélem, elérhető a cél, ugyanis vannak nálunk gyengébb triók és erősebbek is. Egy biztos, egyik csapat ellen sem lehet elég bedobni az úszógatyákat a vízbe, mindenki ellen hajtani kell a célok eléréséhez. De az is elképzelhető, hogy még ennél is előrébb végezzünk, mert mindhárom csapatunkban benne van a potenciál.

Az országos utánpótlás-bajnokság A2 Keleti csoportja első fordulójának párosítása. Ifjúságiak. Szeptember 20., vasárnap, 11.15 óra: Swietelsky-Békéscsaba–Váci Vízilabda Sport Egyesület. 12.30: Budafóka XXII. kerületi Sport Egyesület–Ceglédi Vasutas Sport Egyesület. 13.00: KÓPÉ Dunakanyar Waterpolo Sportszolgáltató–Hódmezővásárhelyi Vízilabda Sport Club. 16.00: Koelner-Csongrádi Városi Vízilabda Sport Egyesület–Aqua Sportegyesület, Nyíregyháza.

Serdülők. Szeptember 20., vasárnap, 11.15: Budafóka XXII. kerületi Sport Egyesület–Ceglédi Vasutas Sport Egyesület. 12.15: KÓPÉ Dunakanyar Waterpolo Sportszolgáltató–Hódmezővásárhelyi Vízilabda Sport Club. 12.30: Swietelsky-Békéscsaba–Váci Vízilabda Sport Egyesület. 14.45: Koelner-Csongrádi Városi Vízilabda Sport Egyesület–Aqua Sportegyesület, Nyíregyháza.

Gyermek korcsoport. Szeptember 20., vasárnap, 10.00 óra: Swietelsky-Békéscsaba–Váci Vízilabda Sport Egyesület. 10.00: Budafóka XXII. kerületi Sport Egyesület–Ceglédi Vasutas Sport Egyesület. 11.00: KÓPÉ Dunakanyar Waterpolo Sportszolgáltató–Hódmezővásárhelyi Vízilabda Sport Club. 13.30: Koelner-Csongrádi Városi Vízilabda Sport Egyesület–Aqua Sportegyesület, Nyíregyháza.

Címlapképünkön: Bozgán Bencéékre (fehér sapkában centerben) nagy kihívás vár az új bajnokságban

 2020. 09. 09.   Klub, Aktuális, Előzetesek, Kitekintő

Bár az utóbbi hetekben több első osztályú klubnál megjelent a koronavírus, ezért a nemrégiben indult bajnokságban több mérkőzés elmarad(t), a hazai pontvadászat második és harmadik vonalában reménykednek, hogy a hét végén probléma nélkül megkezdhetik a 2020–2021. évi szezont. Az OB II Dél-keleti csoportjában a mieink is érdekeltek, és a mai állapot szerint bele is hasítanak az őszi szezonba.

Emlékezetes, az előző bajnokságot nem tudták lezárni, a szövetség még a tavasz közepén kihirdette, hogy nincs tovább. Az új szezonra azonban zöld jelzést kaptak a csapatok, így az OB II Dél-keleti csoportja első körének Csongrád városa ad otthont szeptember 12-én, szombaton.

A múlt század ’70-es éveiben is az OB II-ben kezdett a jogelőd, éppen frissiben újjá alakult békéscsabai alakulat, amely a fejlődés következtében előbb utóbb az OB I B-ben találta magát. Ahol a kezdetben még a kiesés ellen harcolt, ám eljött az idő, amikor szebb napok virradtak arra a legénységre, amely ma ismét a harmadik vonalban szerepel. Ugyanis zömében azok alkotják a három nap múlva kezdődő pontvadászatba belehasító keretet, akik egykor sok dicsőséget szereztek a klubnak. Igaz, mára eljárt a fejük fölött az idő, de negyvenen-ötvenen túl is megmaradt a lendület, a hév, no és a sportág szeretete.
Természetesen ma már más célokért küzdenek a vízben, mint egykoron, de azért akad fontos mellékszál is, amelyről Fodor Ádám vezetőedző így beszélt: – Zömében az egészségfejlesztő és szinten tartó társaság alkotja az OB II-es csapat gerincét, akik mellett, miként a korábbi bajnokságban is, több utánpótlás korú játékos is szerepet kap. Az alapvető cél, hogy az idősek maradjanak meg az uszodában, élvezzék tovább a játékot, és emellett a fiatalok minél több tapasztalatra tegyenek szert egy felnőtt bajnokságban is. A saját korosztályaik bajnoksága mellett kapjanak több játék-, illetve fejlődési lehetőséget.

Érdekesség, hogy amikor Fodor Ádám Békéscsabára szerződött edzőnek, korábbi városának, Szegednek az OB II-es csapatában, a Szegedi UVSE-ben szerepelt. Átmenetileg egy esztendőre vállalta, hogy az akkor még az OB I B-ben szereplő viharsarkiakat erősíti, ám azzal, hogy a csabai egylet visszakerült a bajnoki harmadik vonalba, ő maga visszaigazolt a szegedi klubba. Erről így fogalmazott: – A Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub vezetőivel egyeztetve jöttem Szegedről a helyi OB I B-be, majd most mentem vissza a Tisza-parti városba. Több dologban is megegyeztünk. Ezek egyike, hogy a két csapat egymás elleni mérkőzésén én nem játszom. A másik: amikor csak a sorsolás engedi, én ülők a viharsarki kispadon. Ezzel is tudom segíteni a játékot, hiszen jól ismerem az idősebbeket, a fiatalokat meg még inkább, hiszen sokan a kezem alatt dolgoznak a hétköznapokon. Úgy gondolom, a népes mezőnyű tapasztalt játékosok mellett öt-hét utánpótlás korú is szerepet kaphat.

És hogy kik alkothatják a 2020–2021. évi bajnoki csapatot? Íme. Az idősebbek: Ajtai Miklós, Borsos Pál, Csendes Csaba, Dávid Levente, Dobra Róbert, Gyebnár György, Laczó Péter, Latorcai Balázs, Lukácsi Sándor, Mucsi Zsolt, Miklós Attila, Pásztor Szabolcs, Puha Zoltán, Román György, Sipaki Zoltán, dr. Szlávik Győző, Weinhardt Dániel, Weinhardt Márton. Utánpótlás korúak: Bozgán Bence, Dobos Ferenc, Lukácsi Marcell, Paksi Benedek, Vozár Bálint, Vozár Miklós.

Végül álljon itt az OB II Dél-keleti csoportja első fordulójának menetrendje. Szeptember 12., szombat, 10.00 óra: Invictus Úszó és Vízilabda SC, Szolnok–Szegedi VTK. 11.00: Csongrádi VVSE–Hódmezővásárhelyi VSC. 12.00: Csabai Csirkefogók VK–Invictus Úszó és Vízilabda SC, Szolnok. 13.00: Szegedi UVTE–Szegedi VTK. 14.00: Csabai Csirkefogók VK–Hódmezővásárhelyi VSC. 15.00: Csongrádi VVSE–Szegedi UVTE.

Címlapképünkön: OB II-es csapatunk kék sapkában harcban az előző bajnokságban

 2020. 07. 31.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Miként az országos bajnokságokban szereplő csapatok Nyári Kupa-sorozatának eddig lezajlott három fordulójában kitűnhetett, négy meghatározó játékosunk, Bucsi Ferenc, Gellény Zétény, Pónya Tibor és Vidovenyecz Zsombor neve hiányzott az összeállítások során. Az ok prózai: valamennyi tehetséges fiatalunkra rácsaptak OB I-es háttérrel rendelkező klubok (Eger, Pécs).

Lehetnénk erre büszkék is, hiszen mindez azt jelenti: remek utánpótlás-nevelő műhely alakult ki az évek során Békéscsabán. Ám az egyik szemünk sír, a másik nevet, hiszen a fiatalok idő előtti elvesztése egy sor problémát vet fel, amiben egyaránt megtalálható emberi és anyagi „veszteség”. Ráadásul, miként a Nyári Kupa-sorozat eddig lejátszott mérkőzésein kitűnhetett, alaposan meggyengültek csapataink. Erről a dilemáról, illetve jelenségről beszélgettünk Balázs Lajos ügyvezető elnökünkkel.

A magyar vízilabda esetében mindenki tudja, hogy a tanulás a legfontosabb, mert a sportból még az első osztályú sportolók is csak kevesen tudnak megélni. Márpedig a pólósok körében tudott, hogy rengeteg okos srác található soraikban, akik egy idő után, döntően továbbtanulás miatt, elköltöznek Békéscsabáról.
– Valóban, ugyanis városunkban, sajnos, nincs megfelelő felsőoktatás, ezért nincs esélyünk saját nevelésű felnőtt együttest építeni. Jelenleg is egy csapatra való volt játékosunk tanul más városok egyetemein. Egyesületünk vezetősége tudomásul vette ezt a rajtunk kívülálló helyzetet, ezért az ifjúsági korig tartó minél eredményesebb utánpótlás-nevelést tűzte ki fő céljául. Jól illeszkedik elképzelésünkhöz a 19-23. éves korosztálynak ebben az évben először kiírt Komjádi bajnokság. Ifi korig nevelő egyesületükben – lakhelyükön – sportolhatnának, tanulhatnának, nevelkedhetnének, majd a továbbtanulásuknak megfelelő egyetemi város OB I-es csapatának első vagy második csapatában, a Komjádi bajnokságban szerepelhetnének. Ettől kezdve csak klubtagjainkon múlik, hogy a tanulást, sportolást vagy mindkettőt előtérbe helyezve milyen magasságokba jutnak. Úgy gondoljuk, hogy ez egy humánus, jól kiszámítható biztonságos fejlődési utat biztosít a tanuláshoz, sportoláshoz, és nem utolsó sorban a családban való neveléshez.

Csakhogy egyre gyakoribb jelenség sportágunkban (is), hogy már tizenéves korú gyerekeket megkörnyékeznek tehetősebb klubok. Az utóbbi években már minket is jócskán érintett ez a jelenség, ezen a nyáron pedig hatványozottan.
– Sajnos nem mindenhol úgy gondolkodnak, mint mi, ugyanis vannak olyan klubok, ahol a fárasztó utánpótlás-nevelés helyett a lényegesen jobb lehetőségeiket kihasználva, hangzatos ígéretekkel elcsábítják a látókörükbe kerülő tehetséges 14-16 éves gyerekeket. Természetesen nem kételkedünk abban, hogy jó eredményt akarnak elérni, és ez is lehet sikeres, de aránytalanul nagy kockázatot követel a szülőktől és a lakhelyüket, iskolájukat, barátaikat feladó gyerekeiktől egyaránt. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy távol a családtól az ígéreteknek csak egy része teljesül, átigazolt legjobb játékosainknál először a tanulás, majd a sport is háttérbe szorult. Ez a jelenség napjainkban egyre gyakoribb, és egyre fiatalabb korosztályt érint. Ebben a helyzetben óriási felelőssége (felelőtlensége) van a csábító kluboknak és a beleegyező szülőknek, mert ezt egy fiatal életben csak egyszer lehet elhibázni.

Hogyan lehetne legalább az iskolai érettségiig megtartani azokat a fiatalokat, akik többségébe évtizednyi munkát és jelentős anyagiakat is beleölt a klub?
– Egyesületünk mindig is nagy hangsúlyt fektetett a tehetséges játékosok gondozására. Egyedülállóan anyagilag is támogattuk a tehetséggondozó foglalkozásokon való részvételt. Ekkor még azonban nem gondoltuk, hogy ez lehet a vesztünk. Eddig is jól tudtuk, hogy tehetséges játékosainkat, illetve szüleiket – tudtunkkal, de inkább tudtunk nélkül – előbb, utóbb megtalálják a csábító klubok képviselői. A részleteket a szülőkkel előre lebeszélve a klub vezetése már csak akkor értesül az eligazolási szándékról, amikor a nevelési költségről le kéne mondani, és alá kéne írni az átigazolási lapot.
Különösen visszatetsző ez a gyakorlat, amikor az egyesület teljes bizalmát élvező vezető/tehetséggondozó edző bevallottan is tevékenyen részt vesz a legjobb játékosaink kiközvetítésében. Két évvel ezelőtt, amikor a gyermek korosztályos csapatunk gerincét képező játékosainkat el akarták igazolni, ugyanennek a most távozó vezetőedzőnknek javaslatára elnökségi döntés született arról, hogy a hűséges, itt maradó többség érdekében a továbbiakban nem mondunk le a szövetség által kötelezően előírt nevelési költségtérítésről. Ezt a döntésünket a több mint 150 sportolónk érdekében hoztuk, hiszen nélkülük a tehetségesek sem juthattak volna idáig. Álláspontunkat minden összevont szülői értekezleten és közgyűlésen közzétesszük, amely általános támogatást élvez.

Jó ideje utánpótlás-nevelő egyesületként tartják számon a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubot. Ennek fényében nehezebb megtartani a fiatalokat.
– Ezt a döntést nem a tehetséges játékosaink ellen hoztuk, hiszen mi is azt szeretnénk, hogy minél magasabb szintre jussanak el, és büszkék lehessünk majd rájuk. Mi egy biztonságosabb, humánusabb, felelősebb utat céloztunk meg, amely figyelembe veszi az egyesület minden sportolójának érdekeit. Ifi korban, majd a nevelési költségről lemondva, mi akarjuk segíteni őket abban, hogy a továbbtanulásuknak megfelelő város legjobb csapatában szerepelhessenek. Az idő előtti átigazolásoknak a morális megítélésén túl azonban van egy prózaibb, nevezetesen anyagi oldala is, ugyanis a költségigényes utánpótlás-nevelés anyagi támogatása első sorban a nagy merítési létszámon alapuló, de mégis teljesítmény arányos TAO értékelési rendszeren keresztül valósul meg. Döntő jelentőséggel bír a serdülő és ifi korosztály eredményessége, ezért az itt elszenvedett veszteség hosszú távú – több évre kiható – jelentős anyagi hátrányt okoz.

Ez konkréten mit jelent?
– Egyesületünk jelenleg a C kategóriában szerepel, de nyolc évi tudatos munkával jó eséllyel küzdhettünk volna a következő évi osztályozón a B kategóriába való feljutásért. A rendszer ennél természetesen jóval bonyolultabb, de esetünkben a C és a B kategória között 200 000 Ft/fő különbség van. Ezt be kell szorozni az utánpótlás játékosok létszámával (megközelítőleg 150 gyerek), amely kerekítve 30 millió forint. Ez már olyan összeg, amely jelentősen befolyásolhatná egyesületünk boldogulását. Nem kellene nemet mondani a szülői értekezleten felmerülő edzőtábor, hazai lebonyolítású kupa rendezésére, sportruházat, felszerelés és sorolhatnák, beszerzésére.

Ezek szerint álom marad, hogy a sok remek játékos kinevelése mellett a klub is „osztályt váltson”…
– A mostani váratlan eligazolások miatt nehéz évek előtt állunk, sok nehéz mérkőzés vár az itt maradó hűséges játékosainkra, de reméljük túl fogunk jutni rajta. Vannak biztató jelek, és megnyugtató, hogy a mi lelkiismeretünk tiszta. Ám az is tény, ha ez a jelenség állandósul, akkor folyamatos szélmalomharcba csöppenünk. Ugyanakkor reméljük, hogy a most távozó játékosainkat megbecsülik új egyesületükben – mert egyenként mind a négyükről csak a legjobbat mondhatjuk. Megérdemlik, hogy tudásukhoz, szorgalmukhoz méltó gondoskodásban részesüljenek, a kapott nevelési költségtérítéseket ugyanakkor letétbe helyezzük arra az esetre, ha nem úgy alakulnának a dolgok, és mégis vissza szeretnének jönni. Mert mi mindig visszavárjuk őket.

Címlapképünkön Vidovenyecz Zsombor itt még a békéscsabai klub játékosaként célozza meg az ellenfél kapuját, az új szezonban azonban pécsi színekben veheti be a vetélytársak hálóját, ahová a háttérben látható edzőjét, dr. Szilágyi Kristófot követi

 2020. 06. 30.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Minden év júniusában hagyomány már, hogy klubunk év, illetve szezonzárót tart. Így volt ez ma, június utolsó napján is, ám ezúttal jó néhány kisebb-nagyobb eltéréssel zajlott az esemény. A helyszín azonban változatlanul a „sportolói otthonunk”, a békéscsabai Árpád fürdő volt.

A „napirend” első p ontja máris eltérő és rendhagyó volt. Késő délután, fél hat órakor a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub nevében elnökünk, Borsos Pál és ügyvezető elnökünk, Balázs Lajos egy szomorú eperfát ültetett a nemrégiben elhunyt vízilabdázó ikon, az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok Benedek Tibor emlékére. Ezt követően a csaknem kétszáz fős plénum előtt Balázs Lajos emlékezett meg Benedek Tiborról, kiemelve, hogy a remek pólós mindig is híve volt annak, hogy a hangzatos dolgokat kerülje, ugyanis a munkában hitt. A háromszoros olimpiai bajnok több aranyéremmel a zsebében is úszóleckéket vett még, hogy tovább fejlessze úszótudását.

A faültetést követően a csonka év értékelőjére került sor, ez alkalommal korosztályonként két-két fiatal elismerésben részesült, elsősorban azok, akik a legszorgalmasabbak voltak az év folyamán, illetve akik a koronavírus-járvány ideje alatt az öltözők felújításában is serénykedtek. No és elismerően beszélt ügyvezetőnk a saját nevelésű játékos és edző, Mucsi Zsoltról, aki – remélhetőleg csak átmeneti jelleggel – visszavonul a trénerkedéstől.

Korábban évzáróként vonult be a nyári, bajnoki szezont lezáró buli, most azonban rendhagyó módon egyben évnyitóként is kezelhetjük, ugyanis a „pihenő időszak” kényszerből a vírusjárvány idejére, tavaszra esett, ahol nem mellesleg azért klubunk apraja és nagyja otthoni körülmények között dolgozott, szárazföldi edzéseket tartottak edzőink az online felületek segítségével. Ebből máris kiviláglik, hogy a nyár végig munkával fog eltelni, azaz nincs pihenő. Annál is inkább, mert már a szövetség elkészítette az utánpótláskorúak számára minden korosztályban a Nyári Kupa kiírását, amelynek rajtja júliusban lesz. Ez klubunkból előreláthatólag 120 fiatalt érint, hiszen az országos bajnokságokban szereplő három korosztályunk mellett a vidékbajnoki sorozatban résztvevő valamennyi korcsoportot érinti. Balázs Lajos azt is elárulta, sok szülő jelezte, hogy idén nem terveznek nagy nyaralásokat, ezért a legtöbb pólósunk folyamatosan hadra fogható lesz a mérkőzéseken is.

Végül a szülők jóvoltából készült több négyzetméternyi süteménynek, azt megelőzően a hot dog hegyeknek nekiesett a „sisere had”, majdnem az utolsó kockáig befalták a rengeteg finomságot.

Címlapképünkön: Borsos Pál elnök (balra) és Balázs Lajos fát ültet Benedek Tibor emlékére a békéscsabai Árpád fürdőben

 2020. 06. 18.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Uszodás közegünkben igencsak jól cseng Mucsi Zsolt neve. A 32 éves játékosunk immár 22 esztendeje klubunk sportolója, e mellett éppen tíz éve utánpótlás fronton eredményes edzőként is tevékenykedik. Ez utóbbitól most június végi szerződése lejártakor elköszön.

A város szülöttével, a saját nevelésű pólóssal és edzővel, Mucsi Zsolttal beszélgettünk az okokról, az eltöltött több, mint két szép évtizedről.

Kezdjük azzal, hogyan lettél vízilabdázó?
– Édesapám és a klub mostani ügyvezető elnöke, az ugyancsak egykori pólós, Balázs Lajos régóta jó barátságban vannak, Lajos bácsi beszélte rá apámat, hogy hozzon le a strandra. Előtte fociztam, kosárlabdáztam, de egyik sem tetszett igazán, a póló azonban már tíz évesen az első pillanatban megragadott. Előtte fél évet már iskolai keretek között úsztam, így volt már némi „vizes alapom”.

A 22 év alatt ezek szerint végig jártad a szamárlétrát.
– Valóban, a lekisebb korosztálytól a felnőttig, minden korcsoportban bizonyíthattam. Első edzőm Ricza Lajos volt, már tőle is sokat tanultam. De dolgoztam Szilágyi Józsi, Behun Lajos, Kádár József, dr. Szilágyi Kristóf keze alatt is. Alig voltam 16 éves, amikor először Behun Lajos állított be a felnőtt csapatba. Igaz, ekkor még egy-két perc játéklehetőséget kaptam, de mindenképp jó volt indulásnak, és újabb löketet adott a játékban.

Főleg a védelemben kaptál szerepet, de azért a góllövésben sem maradtál le.
– Kádár Józsi bácsi látta meg bennem a bekk szerepét, ő találta ki, hogy számomra ez egy jó poszt, és ő is tanított meg a védekező szerep legjobb fogásaira. Azért mind emellett szezononként nyolc-tíz gólra is tellett.

A folyamatos játék mellett éppen tíz esztendeje, hogy edzőként is segíted a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubot.
– Ahogy gyarapodott a klub utánpótlás játékosállománya, egyre több edzőre volt szükség. Éreztem hozzá kedvet, ezért megszereztem a „papírokat” is, és belevágtam ebbe a hivatásba. A legkisebbeknél, a tíz éveseknél kezdtem. Egy remek kis csapat formálódott a kezem alatt, olyan fiatalokkal, mint Hajdu Attila, Zsilák László… Az utóbbi ma már OB I-es játékos debreceni színekben. Remek felnőtt gárdánk lehetne, ha azok a fiatalok itt maradtak volna, ám okos gyerekek lévén, szinte mindenki továbbtanult más városokban. Ám büszkeséggel tölt el, hogy én is hozzájárulhattam fejlődésükhöz.

Folytassuk azzal, tíz év után miért hagysz fel az edzősködéssel?
– Kialakult egy gyönyörű párkapcsolatom, amit nehéz összeegyeztetni a munkámmal az uszodai feladatokkal.

Mit dolgozol?
– A megyeszékhelyen egy állatgyógyszertári nagykereskedésben, az Anipharma Kft.-ben dolgozom mint kereskedelmi munkatárs, miután 2011-ben diplomáztam a Szent István Egyetem helyi, békéscsabai főiskolai gazdálkodási és menedzsment szakán. Szerettem volna mindenképpen a tanult szakmámban dolgozni, ezért kerültem a káeftébe. Reggel nyolctól öt óráig szól a munkaidőm, ezt követően pedig minden nap az Árpád fürdőben edzek a felnőtt csapattal és trénerkedtem az utánpótlásban este hattól kilencig. Hétvégente pedig ott voltak a bajnoki fordulók, hol a gyerekekkel utaztam meccsekre, hol játékosként a felnőtt gárdával. Ezt ma már nem nagyon tudom összeegyeztetni a párkapcsolatommal, ezért született az a döntés, hogy elköszönök a pólótól. Ám nem teljesen, ugyanis a felnőtt csapat rendelkezésére állok a jövőben is, mint játékos. Sőt, heti egy-két edzésen is részt veszek, de ha időm engedi, akár háromszor is. Mi több, azt is felajánlottam a klubnak, ha betegség vagy valamilyen akadályoztatás esetén egyik, másik edző kiesik, akkor ideiglenesen beugrom a helyükre.

A 22 éves vizes pályafutásod alatt mire vagy a legbüszkébb?
– Játékosként arra, hogy tevékeny részese lehettem annak az OB I B-s csapatnak, amelynek majdnem sikerült feljutnia az első osztályba. Edzőként egyrészt arra: a 2013–14. évi vidékbajnokságban olyan helyezést értünk el, amellyel a rájátszásban, a Halassy Olivér Kupában olyan csapatok ellen folytathattuk a sorozatot, mint a Ferencváros, az Újpest. De legalább ekkora élményt jelentett a 2004–2005-ös születésű csapatom bajnoki címe a nemzetközi vidékbajnokságban.

Nem fognak hiányozni a gyerekek?
– Minden bizonnyal. Ám hozzáteszem: nincs kizárva, hogy egyszer visszatérek a medence partjára, mint edző.

Mucsi Zsolt egyik „mentora”, klubunk ügyvezető elnöke így fogalmaz a leköszönő edzőnk kapcsán: – Vegyes érzéseim vannak, nagyon szép éveket töltöttünk el együtt a csabai vízilabda életben, ugyanakkor bánkódom, hogy egy ügyes edzőt vesztünk el, akire továbbra is szükségünk lett volna. Itt nőtt föl velünk együtt az Árpád fürdőben, amelynek mindennapi lakója, mondhatni az uszoda tartozéka volt. Játékosként is társak voltunk, és az első olyan utánpótlás edzőnk volt, aki a kezem alatt fejlődött ki. Játékban a mindenkori csapatunk meghatározó bekkjeként volt ismert, és klubunk egyik leghűségesebb sportolója, edzője.

Címlapképünkön: Mucsi Zsolt (kezén a labda) nemcsak eredményes védekező munkájáról volt ismert, hanem gólokkal is hozzájárult a sikerekhez