Vezetőedző váltással, eligazolásokkal párosult a pandémiás esztendő, de máris kimászott klubunk a nehézségekből

Rendhagyó esztendő vége felé járunk, számtalan pozitív és negatív előjelű történést jegyezhettünk fel klubunk életében, nem beszélve a koronavírus-járvány okozta pandémiáról, amely igencsak megrázta mindennapjainkat, fölborítva a megszokott életünket. Volt befejezetlen bajnoki sorozat, őrségváltás klubunk edzői stábjának élén és legjobb utánpótláskorú játékosaink váratlan nyári eligazolása.

De nézzük sorjában! Márciusban hazánkban is beütött a Covid-19, leállt sok területen az élet, ami pedig a sportágunkat érintette érzékenyen: bezárt az Árpád fürdő. Maradt a sokat nem érő „online szárazföldi edzés”. Szerencsére nyárra enyhültek a be- és lezárások, a tavaszi szezonra leállított bajnokságok helyébe lépő Nyári Kupa némi írt jelentett. Erre az időszakra esett, hogy az addigi vezetőedző távozott és vele együtt négy utánpótlás-válogatott kerettag fiatalunk is. Innen kellett újra talpra állnia az országnak, az életnek és klubunknak is. Minden jel szerint sikerrel. Hamar eldőlt, hogy a korábban Szegedről „igazolt” Fodor Ádám (képünkön) veszi át a távozó vezetőedző helyét, aki azonnal nagy munkába látott. Vele beszélgettünk a második félév nehézségeiről és sikereiről.

Kaotikusnak tűnt a nyár első fele. Mik okozták a legnagyobb fejtörést?

A több havi tréningkiesést kellett úgy pótolnunk, hogy időközben két edzővel kevesebben láttuk el a másfél száz gyerek „mozgatását”. A nehézségek áthidalása után a Nyári Kupa-sorozat adott alkalmat arra, hogy ahol lehetett, próbáljuk meg újra építeni csapatainkat. Miközben arra is figyelni kellett, hogy minél kevesebb fiatal morzsolódjon le a pandémia miatt.

Őszre szépen kialakultak az egységek, s bár jött a koronavírus-járvány második hulláma, mégsem állt le ismét az élet. Sőt, beindultak minden szinten a 2020–2021. évi bajnokságok. Milyen tapasztalatokat hozott ez a fél év?

A legalsó szinten, a baby korosztályban, vagyis a tízévesek és fiatalabbak esetében tapasztaltam a legnagyobb előrelépést. Pedig a Nyári Kupán még olyan gyerekeket is be kellett vetnünk, akik csupán néhány hete ismerkedtek meg a sportág alapjaival, ám a röpke fél év alatt óriásit léptek előre Dobra Róbert tanítványai. A Csabai Zoltán által felkészített gyermek III és IV. korosztályról, illetve a Béládi Csaba irányította gyulai fiókcsapatunkról hasonlóan pozitívan beszélhetek. A Csabai Csirkefogók a vidékbajnokság Délkeleti csoportjának nyolc fős mezőnyében ott vannak közvetlenül a nagy hagyományokkal rendelkező Szeged, Szentes és Szolnok csapatai mögött. A gyermek „hármasok”, függetlenül attól, hogy még nem zárult le az alapszakasz, máris kiharcolták, hogy a felsőházban folytathassák tavasszal. A gyermek IV. korcsoportosok pedig nagy harcban vannak a csongrádiakkal ugyanezért a jogért. A gyermek „egyesek” vidékbajnoki szereplése kicsit más kategória, ugyanis ebben a korcsoportban kétfelé válik a társaság, az egyik része az országos, a másik a vidékbajnokságban szerepel. Az utóbbiban sok a fiatalabb, akik többsége majd jövőre alkothatja az ob-s gárdánkat. Ők is szépen lépegetnek előre.

Az országosban szereplő triónk eléggé felemás produkcióval lépett elő, ami sok összetevős…

Gyermek csapatunk remekül kezdte az őszi szezont, ám a finisbe becsúszott két kisiklás az addig veretlen együttes életébe, ami elkerülhető lett volna. De összességében a fél szezon után nincs különösebb probléma velük. A két idősebb gárda esetében már más a helyzet. Mint ismert, nyáron négy meghatározó játékosunk eligazolt más klubba, ami viszont erősen meglátszott eredményességükön. Olyanoknak kellett előre lépniük a helyükre, akik addig nem voltak meghatározó vízilabdázók, de az idő előre haladtával egyre inkább bizonyították, hogy alkalmasak lehetnek az elvesztettek pótlására. Ha ezen az úton haladnak tovább, tavaszra kellemes meglepetést okozhatnak. Esetükben már nem az úszástudás hiánya a probléma, inkább a játék többoldalú elsajátítása lendíthet rajtuk. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ebben a két korosztályban már sok erős ellenféllel találkoznak hétről hétre, ezért különösen helyén kell kezelni a sikert és a vereséget egyaránt. Ebből adódik az is, hogy az elvárások velük szemben mások.

A pandémia mennyire hátráltatja a bajnoki szereplést?

Szinte minden hazai klub edzőjével szoros a kapcsolatom, és sokat beszélgetünk erről a témáról is. Úgy vélem, egyformán sújt mindenkit, de itt hozzá kell tennem, döntően nem a gyerekek miatt, hanem inkább a szülők okán. Valamelyik apuka vagy anyuka karanténba kerül és velük együtt gyermekük is, akik ezek miatt kihagynak két-három hetet. De akad olyan is, aki többet. Esetünkben például Dobos Ferenc azért hagy ki hónapokat, mert édesanyja Covidos-nővér, ami miatt érthetően, a többi gyerek védelme érdekében, most egy jó darabig nem jár edzésre. De ebből a csapatból ugyancsak hosszú kihagyással számol a sérült Kiss-Schusztek Dávid is. Ha összeadom a nyáron távozókkal, a kezdő hetesből ez már hat játékosunk. Ennek fényében is érdemes kezelni serdülőink teljesítményét. Ellenfeleink közül előfordult egyik-másik csapatnál, hogy a karanténos leállítás miatt nem tudtak kiállni. De azokat a mérkőzéseket is be tudtuk pótolni. Vagyis nem a pandémiás állapoton múlik a mezőny csapatainak teljesítménye, hiszen valahol minden kiegyenlítődik.

A fél szezon lezárása után tekintsünk egy kicsit előre: az országos bajnokságban milyen helyezésekkel lennél elégedett?

A most ezüstérmes helyen álló gyermek csapatunk esetében az első-második helyezés elérését tartom reálisnak a végelszámolásnál. A serdülők és ifjúságiak az ötödik-hatodik helyre lehetnek jók. Mivel a három csapat együttes teljesítménye határozza meg, hogy melyik osztályban szerepelhetünk a következő évben, úgy vélem, ez elég lesz az A2-es tagságunk megőrzésére. És itt hozzáteszem, most a bent maradás a cél, ám, ha a nyári eligazolások nem történtek volna meg, és a Dobos–Kiss-Schusztek páros is a rendelkezésünkre állna, akkor most akár a feljutásról is beszélgethetnénk.

Fodor Ádám: Néha átállok a sötét oldalra

A fenti címmel jelent meg egy érdekes írás a behir.hu weboldalon Such Tamás tollából (akinek nem mellesleg fia, Such Bertold a békéscsabai gyermek IV. korosztályos vízilabdacsapat tagja). Ezt most teljes terjedelmében honlapunkon közzé tesszük.

A szegedi származású Fodor Ádám kvázi beleszületett a vízilabdába. Noha eleinte Rajmund bátyjához hasonlították, ő idővel más utat választott: pólóedző lett. Két éve Békéscsabára bútorozott, július 1-jétől a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub vezetőedzője. Az irodájában beszélgettünk, miközben a fejünk fölött zúgott a fürdő szellőztetője; tegeződtünk.

Két éve Szegedről igazoltál át.

– Tősgyökeres szegediek vagyunk, de az anyai nagyszüleim Békésszentandrásról és Körösladányból származnak, akik idővel Szegedre költöztek; és a szüleim ott ismerkedtek meg.

Hogy lett a bátyád vízilabdás?

– Asztmás volt, és a szüleim elvitték az uszodába. Majd az első edzője, Lihotzky Karcsi bácsi – egyébként nekem is ő volt az első trénerem – egyszer csak az úszók medencéjéből átette a pólósokéba.

Már gyerekkorban látszik a „vázon”, hogy ki, mire van rendeltetve?

– Ez egy komplex dolog. Vannak gyerekek, akiknél korábban látszódik, hogy milyen izomzatuk van, ők korábban is fejlődnek, náluk azonban a korai kiégés veszélye az, amivel számolni kell. Vannak későn érő típusok, bennük meg a motiváltságot kell fenntartani – mert ők az elején kevésbé sikeresek –, hogy amikor elkezdik behozni a lemaradást a fejlettségben, akkor ne legyenek lemaradva. Szóval gyerekkorban minden játékost egyformán kell kezelni.

A szorgalom talán a tehetségnél is fontosabb.

– Én mindig is a munkában hittem; és ha többet dolgozol, annak előbb-utóbb megvan az eredménye. A tehetség egy idő után kevésnek bizonyulhat, ha nem társul mellé a szorgalom, vagy éppen a fizikai adottság.

Elképzelhető, hogy egyszer Csabának is lesz olimpikonja?

– Mindig ez a cél. Nyilván az a négy játékos, akik idén eligazoltak, egyrészt nagy űrt hagytak maguk után. Illetve büszkeségei az egyesületnek, mert sikerült olyan fiatalokat kinevelni, akik nagyobb kluboknak kellettek.

Ez egy utánpótlásbázis.

– Sajnos, amíg nincs Csabán olyan felsőoktatás, amely itt tartja a gyerekeket… A tanulás nagyon fontos, ezt a gyerekekbe is sulykoljuk. De ha valaki tudatosan osztja be idejét, a sport és a tanulás megfér egymás mellett. Ezért nem szoktam elfogadni, hogy ha egy gyerek egy héten háromszor a tanulásra hivatkozva nem jön le edzésre.

Gyerekként mindig megkaptad, hogy „Bezzeg a bátyád!”?

– Ez leginkább kisebb koromban zavart. Amikor már olimpikon volt, a tanárok kipécéztek maguknak. Egyszer rajzórán a tanár háttal állt nekünk, és motyogást hallott. Megfordult, és rám förmedt, hogy „Nem te vagy az olimpikon, mit képzelsz magadról?”. Miközben én akkor már rég külön voltam ültetve, mert nem voltam „kisangyal”. Az angoltanár meg azért csesztetett, mert szerinte festem a hajam, miközben a nap szívta ki, mert állandóan a medencében voltam. Nekem is az volt a célom, hogy egyszer kijussak az olimpiára. Ám 16 évesen tudatosult bennem, hogy én már soha nem leszek olyan nagy játékos, mint a bátyám. Majd elmondtam Lakó Gábornak, az edzőmnek, hogy követni szeretném a pályán. Ezért a tanulmányaimat eszerint folytattam, Szegeden a Testnevelési Főiskola Rekreáció és Egészségfejlesztő szakán. Itt a tantárgyak nagyon hasonlóak voltak a testnevelőtanár-képzéshez, de nem a gyakorlati szintek könnyebben teljesíthetőek voltak.

Nekem volt olyan úszóedzőm, aki nem tudott úszni.

– Vannak ilyenek. A vízilabda egy olyan sport, hogy sokáig benne kell lenni, hogy az egész lényeget lásd. A játékvezetőkön látom – szoktam én is bíráskodni, olyakor átállok a sötét oldalra –, hogy életükben nem pólóztak, és csak azt látják, ami könyvben tanultak. Nem tartom szerencsésnek.

Melyiket szereted jobban?

– Természetesen az edzősködést. Úgy vallom, hogy az ember csak úgy lehet jó edző, ha élből ismeri a folytonosan frissülő szabályzatokat.

Mióta trénerkedsz?

– 2006-ban, egyetemista koromban átkerültem a vásárhelyi OB I/B-s csapatba, és épp akkoriban került oda a korábbi edzőm is, Lakó Gábor. Majd megkért, hogy segítsek be neki; tulajdonképpen többet tanultam tőle, mint az egyetemen.

Idén májusban, mielőtt Szilágyi Kristóf távozott a klubtól, elmondta, hogy te vagy az utód, de akkor még nem volt szabad leírni… Majd elmesélte, hogy a bátyádon keresztül ismert meg téged.

– Két éve egy szabadkai tornán futottunk össze, és megkérdezte, hogy van-e kedvem Békéscsabára jönni. Majdan aludtam rá néhány napot…

Nem bántad meg?

– Nagyon szeretem Szegedet, de ez a nyugodtság, ami itt van Csabán, az mindennél többet számít. Először a párom nem jött velem, és majdnem szét is váltunk, de a távolság megoldotta. Amikor csak tehettem, mentem; amikor csak tehette, jött. Majd megszűnt az állása és végleg jött utánam. Úgy tűnik, így lett megírva a sorsunk.

Nagy volt nyáron az edzőmozgás, mert Kristóf után Mucsi Zsolti is távozott az egyesülettől. De valaki azt mondta, te biztos, hogy maradsz, mert elkezdtél építkezni. Miképp fogadtad, hogy rád esett a választás?

– Megtisztelő volt, hogy rám gondoltak. Ez egy bizalmi pozíció. Úgy gondolom, hogy az elmúlt két évnyi ténykedésemnek köszönhetően esett rám a választás, és én ezt nagy örömmel vettem. Mindent megteszek, hogy megháláljam bizalmukat.

Friss vezetőedzői sikerélmény?

– Az országos gyermek csapatunk játékosaival két éve foglalkozok, ők igen szép eredményeket értek el az ősz folyamán. A serdülők és az ifik nehéz helyzetben vannak, mert miután elment, a már említett négy húzójátékos, most a korábban kiegészítők léptek előre a helyükre.

De ez egyben lehetőség is nekik.

– Nem egyszerű, mert korábban egy olyan csapatban voltak, hogy szinte mindent megnyertek… Egyébként, amikor idekerültem, egyből lejött, hogy úszástudásban messze el vagyunk maradva az országos átlagtól. Azt kell elfogadni, hogy az úszás nem jön csak úgy magától, azt nem lehet megvenni a boltban.

***

Érdekesség, hogy Ádám bátyja, Rajmund szintén a nyáron lett a férfi vízilabda OB I-ben szereplő Kaposvári VK szakmai igazgatója.

Címlapképünkön, Fodor Rajmund archívumából: Én és a kisöcsém

MVLSZ Doppingellenes Szabályzata

Amennyiben nem látja a dokumentumot, frissítse az oldalt!

Tisztelt Sportolóink és Szüleik!

Hivatkozva a 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló előírásokra és a Magyar Vízilabda Szövetség (továbbiakban: MVLSZ) hatályos Doppingellenes Szabályzatára, kérjük Önöket az alábbi Doppingellenes nyilatkozatot kitöltve edzőinknek, illetve Balázs Lajos klubunk ügyvezető elnökének juttassál el!

Letöltés (PDF, 323KB)

Az országos bajnokságokban szereplő utánpótlásunk is megkezdi a hét végén a pontvadászatot

Márciusban – a koronavírus pandémiát megelőzően előkelő helyen álltak csapataink az országos utánpótlás-bajnokságokban. Azt a pontvadászatot már nem tudták befejezni, miután a hazai szövetség mindent leállított. Nem beszélve arról, hogy hosszú kényszerszünet várt az ország összes sportolójára, így a vízilabdázókra is.

A három hónapnyi otthoni, szárazföldi munka bizony közel sem volt egyenértékű a vízi edzésekkel. Ám nyárára enyhültek a korlátozások, újra kinyitottak az uszodák és strandok, amivel párhuzamosan újra megkezdődtek a vízi tréningek. A Magyar Vízilabda Szövetség pedig kiírta az új, 2020-2021. évi bajnokságokat. Mint ismert, a felnőttek már néhány hete belevágtak, most pedig a hét végén az utánpótlás is belehasít a pontvadászatba. Nevezetesen az országos bajnoki mérkőzéseket rendezik meg, a vidékbajnokság rajtjára még néhány hetet várni kell.

Az országos bajnoki A2 Keleti csoportba sorolt ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályos csapatunk nyitányként a Váci VSE hasonló korú három alakulatát fogadja szeptember 20-án, vasárnap a békéscsabai Árpád fürdőben – egyelőre nyitott uszodai körülmények között. A bajnoki rajtra való hangolódásról, a tavaszi nehézségekről, a hosszú nyári felkészülésről beszélgettünk klubunk vezetőedzőjével, Fodor Ádámmal.

– Nem volt egyszerű ez az évünk – vágott a közepébe a szakmai vezető. – A gyerekeknek nehéz volt fejben feldolgozni, hogy nem járhattak az uszodába, hanem helyette otthon szárazföldi munkával kell pótolni a munkát. Azzal ők is tisztában voltak, hogy ezek nem egy teljes értékű edzések, s bizony más sportágakkal ellentétben, itt a szárazföldi munka meg sem közelíti az igazi tréningeket. Aztán amikor feloldották a bezártságot, sokakat emlékeztetni kellett arra, mi is az a víziedzés. Emiatt volt is egy kis átmeneti időszak, de egy idő után mindenki visszarázódott, amit megkönnyített, hogy örömmel jöttek újra az Árpád fürdőbe.

Alaposan megváltozott az évek óta bevált rendszer, mondhatni, elmaradt a nyári szünet, folyamatosan készültek a csapatok az őszi feladatokra.
– Valóban. Az elmaradt tavaszi meccsek visszavetettek mindenkit a fejlődésben, volt mit behozni. Ezért nem is tartottunk nyári szünetet, mi is igyekeztünk minden szinten behozni a lemaradást. Nemcsak edzésekben, hanem mérkőzésekben is. Szerencsére a szövetség hamar felismerte, hogy valamilyen formában pótoljuk a mérkőzéseket, amire ott volt a minden korosztálynak kiírt Nyári Kupa-sorozat, de ezen kívül, ahol csak lehetett, részt vettünk különböző tornákon is. Ezek mindegyike nagyon hasznos volt.

Viszont meggyengült, különösen a serdülő korosztályú csapat, ami az ifjúságiakra is kihatott.
– Tény, nem tett jót, hogy a kezdőből négy meghatározó játékosunk eligazolt. Ők vitték a hátukon a gárdát, valamennyien olyan egyéniségek voltak, akik, ha kellett, maguknak megcsinálták a helyzeteket, és gólerősek is voltak. Évek munkája volt ebben. Most ezt kell az itt maradottaknak megtanulniuk, a távozók helyére lépniük. A nyári felkészülés alatt azt tapasztaltam, hogy jó úton járunk e téren, de van még hová fejlődnünk, és kicsit mást kell játszania a serdülő és ifjúsági csapatunknak az új szezonban.

A furcsa félév és a gárdák átalakulása után mit vársz a 2020-2021. évi bajnokságtól?
– Elsősorban, hogy probléma mentes legyen a bajnokság, miként az edzéseket is maradéktalanul megtarthassuk. Ami pedig az eredményességet illeti: az ifjúságiakat a negyedik-ötödik, a serdülőket a hatodik-hetedik, a gyermek korúakat pedig a harmadik-ötödik helyre várom. Mivel a három korosztály helyezései alapján alakul ki a végső sorrend, így a középmezőnybe várom klubunk országos bajnoki eredményességét, vagyis a negyedik-hatodik helyre taksálom összetettben a mieinket.

Sokan úgy vélik, rögös út vár a klubokra, így a Csabai Csirkefogókra is.
– Tény, a munka kezdetekor elég pesszimistán álltam hozzá, először úgy véltem, a kvalifikációt kellene elkerülnünk. Az is tény, hogy a hektikusság sok egyesületre, így a miénkre is jellemző lesz az átéltek miatt. Azonban látva az elvégzett munkát és a nyári felkészülési tornákat, úgy vélem, elérhető a cél, ugyanis vannak nálunk gyengébb triók és erősebbek is. Egy biztos, egyik csapat ellen sem lehet elég bedobni az úszógatyákat a vízbe, mindenki ellen hajtani kell a célok eléréséhez. De az is elképzelhető, hogy még ennél is előrébb végezzünk, mert mindhárom csapatunkban benne van a potenciál.

Az országos utánpótlás-bajnokság A2 Keleti csoportja első fordulójának párosítása. Ifjúságiak. Szeptember 20., vasárnap, 11.15 óra: Swietelsky-Békéscsaba–Váci Vízilabda Sport Egyesület. 12.30: Budafóka XXII. kerületi Sport Egyesület–Ceglédi Vasutas Sport Egyesület. 13.00: KÓPÉ Dunakanyar Waterpolo Sportszolgáltató–Hódmezővásárhelyi Vízilabda Sport Club. 16.00: Koelner-Csongrádi Városi Vízilabda Sport Egyesület–Aqua Sportegyesület, Nyíregyháza.

Serdülők. Szeptember 20., vasárnap, 11.15: Budafóka XXII. kerületi Sport Egyesület–Ceglédi Vasutas Sport Egyesület. 12.15: KÓPÉ Dunakanyar Waterpolo Sportszolgáltató–Hódmezővásárhelyi Vízilabda Sport Club. 12.30: Swietelsky-Békéscsaba–Váci Vízilabda Sport Egyesület. 14.45: Koelner-Csongrádi Városi Vízilabda Sport Egyesület–Aqua Sportegyesület, Nyíregyháza.

Gyermek korcsoport. Szeptember 20., vasárnap, 10.00 óra: Swietelsky-Békéscsaba–Váci Vízilabda Sport Egyesület. 10.00: Budafóka XXII. kerületi Sport Egyesület–Ceglédi Vasutas Sport Egyesület. 11.00: KÓPÉ Dunakanyar Waterpolo Sportszolgáltató–Hódmezővásárhelyi Vízilabda Sport Club. 13.30: Koelner-Csongrádi Városi Vízilabda Sport Egyesület–Aqua Sportegyesület, Nyíregyháza.

Címlapképünkön: Bozgán Bencéékre (fehér sapkában centerben) nagy kihívás vár az új bajnokságban

Bajnoki rajt előtt az OB II mezőnye

Bár az utóbbi hetekben több első osztályú klubnál megjelent a koronavírus, ezért a nemrégiben indult bajnokságban több mérkőzés elmarad(t), a hazai pontvadászat második és harmadik vonalában reménykednek, hogy a hét végén probléma nélkül megkezdhetik a 2020–2021. évi szezont. Az OB II Dél-keleti csoportjában a mieink is érdekeltek, és a mai állapot szerint bele is hasítanak az őszi szezonba.

Emlékezetes, az előző bajnokságot nem tudták lezárni, a szövetség még a tavasz közepén kihirdette, hogy nincs tovább. Az új szezonra azonban zöld jelzést kaptak a csapatok, így az OB II Dél-keleti csoportja első körének Csongrád városa ad otthont szeptember 12-én, szombaton.

A múlt század ’70-es éveiben is az OB II-ben kezdett a jogelőd, éppen frissiben újjá alakult békéscsabai alakulat, amely a fejlődés következtében előbb utóbb az OB I B-ben találta magát. Ahol a kezdetben még a kiesés ellen harcolt, ám eljött az idő, amikor szebb napok virradtak arra a legénységre, amely ma ismét a harmadik vonalban szerepel. Ugyanis zömében azok alkotják a három nap múlva kezdődő pontvadászatba belehasító keretet, akik egykor sok dicsőséget szereztek a klubnak. Igaz, mára eljárt a fejük fölött az idő, de negyvenen-ötvenen túl is megmaradt a lendület, a hév, no és a sportág szeretete.
Természetesen ma már más célokért küzdenek a vízben, mint egykoron, de azért akad fontos mellékszál is, amelyről Fodor Ádám vezetőedző így beszélt: – Zömében az egészségfejlesztő és szinten tartó társaság alkotja az OB II-es csapat gerincét, akik mellett, miként a korábbi bajnokságban is, több utánpótlás korú játékos is szerepet kap. Az alapvető cél, hogy az idősek maradjanak meg az uszodában, élvezzék tovább a játékot, és emellett a fiatalok minél több tapasztalatra tegyenek szert egy felnőtt bajnokságban is. A saját korosztályaik bajnoksága mellett kapjanak több játék-, illetve fejlődési lehetőséget.

Érdekesség, hogy amikor Fodor Ádám Békéscsabára szerződött edzőnek, korábbi városának, Szegednek az OB II-es csapatában, a Szegedi UVSE-ben szerepelt. Átmenetileg egy esztendőre vállalta, hogy az akkor még az OB I B-ben szereplő viharsarkiakat erősíti, ám azzal, hogy a csabai egylet visszakerült a bajnoki harmadik vonalba, ő maga visszaigazolt a szegedi klubba. Erről így fogalmazott: – A Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub vezetőivel egyeztetve jöttem Szegedről a helyi OB I B-be, majd most mentem vissza a Tisza-parti városba. Több dologban is megegyeztünk. Ezek egyike, hogy a két csapat egymás elleni mérkőzésén én nem játszom. A másik: amikor csak a sorsolás engedi, én ülők a viharsarki kispadon. Ezzel is tudom segíteni a játékot, hiszen jól ismerem az idősebbeket, a fiatalokat meg még inkább, hiszen sokan a kezem alatt dolgoznak a hétköznapokon. Úgy gondolom, a népes mezőnyű tapasztalt játékosok mellett öt-hét utánpótlás korú is szerepet kaphat.

És hogy kik alkothatják a 2020–2021. évi bajnoki csapatot? Íme. Az idősebbek: Ajtai Miklós, Borsos Pál, Csendes Csaba, Dávid Levente, Dobra Róbert, Gyebnár György, Laczó Péter, Latorcai Balázs, Lukácsi Sándor, Mucsi Zsolt, Miklós Attila, Pásztor Szabolcs, Puha Zoltán, Román György, Sipaki Zoltán, dr. Szlávik Győző, Weinhardt Dániel, Weinhardt Márton. Utánpótlás korúak: Bozgán Bence, Dobos Ferenc, Lukácsi Marcell, Paksi Benedek, Vozár Bálint, Vozár Miklós.

Végül álljon itt az OB II Dél-keleti csoportja első fordulójának menetrendje. Szeptember 12., szombat, 10.00 óra: Invictus Úszó és Vízilabda SC, Szolnok–Szegedi VTK. 11.00: Csongrádi VVSE–Hódmezővásárhelyi VSC. 12.00: Csabai Csirkefogók VK–Invictus Úszó és Vízilabda SC, Szolnok. 13.00: Szegedi UVTE–Szegedi VTK. 14.00: Csabai Csirkefogók VK–Hódmezővásárhelyi VSC. 15.00: Csongrádi VVSE–Szegedi UVTE.

Címlapképünkön: OB II-es csapatunk kék sapkában harcban az előző bajnokságban