Minden év júniusában hagyomány már, hogy klubunk év, illetve szezonzárót tart. Így volt ez ma, június utolsó napján is, ám ezúttal jó néhány kisebb-nagyobb eltéréssel zajlott az esemény. A helyszín azonban változatlanul a „sportolói otthonunk”, a békéscsabai Árpád fürdő volt.

A „napirend” első p ontja máris eltérő és rendhagyó volt. Késő délután, fél hat órakor a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub nevében elnökünk, Borsos Pál és ügyvezető elnökünk, Balázs Lajos egy szomorú eperfát ültetett a nemrégiben elhunyt vízilabdázó ikon, az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok Benedek Tibor emlékére. Ezt követően a csaknem kétszáz fős plénum előtt Balázs Lajos emlékezett meg Benedek Tiborról, kiemelve, hogy a remek pólós mindig is híve volt annak, hogy a hangzatos dolgokat kerülje, ugyanis a munkában hitt. A háromszoros olimpiai bajnok több aranyéremmel a zsebében is úszóleckéket vett még, hogy tovább fejlessze úszótudását.

A faültetést követően a csonka év értékelőjére került sor, ez alkalommal korosztályonként két-két fiatal elismerésben részesült, elsősorban azok, akik a legszorgalmasabbak voltak az év folyamán, illetve akik a koronavírus-járvány ideje alatt az öltözők felújításában is serénykedtek. No és elismerően beszélt ügyvezetőnk a saját nevelésű játékos és edző, Mucsi Zsoltról, aki – remélhetőleg csak átmeneti jelleggel – visszavonul a trénerkedéstől.

Korábban évzáróként vonult be a nyári, bajnoki szezont lezáró buli, most azonban rendhagyó módon egyben évnyitóként is kezelhetjük, ugyanis a „pihenő időszak” kényszerből a vírusjárvány idejére, tavaszra esett, ahol nem mellesleg azért klubunk apraja és nagyja otthoni körülmények között dolgozott, szárazföldi edzéseket tartottak edzőink az online felületek segítségével. Ebből máris kiviláglik, hogy a nyár végig munkával fog eltelni, azaz nincs pihenő. Annál is inkább, mert már a szövetség elkészítette az utánpótláskorúak számára minden korosztályban a Nyári Kupa kiírását, amelynek rajtja júliusban lesz. Ez klubunkból előreláthatólag 120 fiatalt érint, hiszen az országos bajnokságokban szereplő három korosztályunk mellett a vidékbajnoki sorozatban résztvevő valamennyi korcsoportot érinti. Balázs Lajos azt is elárulta, sok szülő jelezte, hogy idén nem terveznek nagy nyaralásokat, ezért a legtöbb pólósunk folyamatosan hadra fogható lesz a mérkőzéseken is.

Végül a szülők jóvoltából készült több négyzetméternyi süteménynek, azt megelőzően a hot dog hegyeknek nekiesett a „sisere had”, majdnem az utolsó kockáig befalták a rengeteg finomságot.

Címlapképünkön: Borsos Pál elnök (balra) és Balázs Lajos fát ültet Benedek Tibor emlékére a békéscsabai Árpád fürdőben

Uszodás közegünkben igencsak jól cseng Mucsi Zsolt neve. A 32 éves játékosunk immár 22 esztendeje klubunk sportolója, e mellett éppen tíz éve utánpótlás fronton eredményes edzőként is tevékenykedik. Ez utóbbitól most június végi szerződése lejártakor elköszön.

A város szülöttével, a saját nevelésű pólóssal és edzővel, Mucsi Zsolttal beszélgettünk az okokról, az eltöltött több, mint két szép évtizedről.

Kezdjük azzal, hogyan lettél vízilabdázó?
– Édesapám és a klub mostani ügyvezető elnöke, az ugyancsak egykori pólós, Balázs Lajos régóta jó barátságban vannak, Lajos bácsi beszélte rá apámat, hogy hozzon le a strandra. Előtte fociztam, kosárlabdáztam, de egyik sem tetszett igazán, a póló azonban már tíz évesen az első pillanatban megragadott. Előtte fél évet már iskolai keretek között úsztam, így volt már némi „vizes alapom”.

A 22 év alatt ezek szerint végig jártad a szamárlétrát.
– Valóban, a lekisebb korosztálytól a felnőttig, minden korcsoportban bizonyíthattam. Első edzőm Ricza Lajos volt, már tőle is sokat tanultam. De dolgoztam Szilágyi Józsi, Behun Lajos, Kádár József, dr. Szilágyi Kristóf keze alatt is. Alig voltam 16 éves, amikor először Behun Lajos állított be a felnőtt csapatba. Igaz, ekkor még egy-két perc játéklehetőséget kaptam, de mindenképp jó volt indulásnak, és újabb löketet adott a játékban.

Főleg a védelemben kaptál szerepet, de azért a góllövésben sem maradtál le.
– Kádár Józsi bácsi látta meg bennem a bekk szerepét, ő találta ki, hogy számomra ez egy jó poszt, és ő is tanított meg a védekező szerep legjobb fogásaira. Azért mind emellett szezononként nyolc-tíz gólra is tellett.

A folyamatos játék mellett éppen tíz esztendeje, hogy edzőként is segíted a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubot.
– Ahogy gyarapodott a klub utánpótlás játékosállománya, egyre több edzőre volt szükség. Éreztem hozzá kedvet, ezért megszereztem a „papírokat” is, és belevágtam ebbe a hivatásba. A legkisebbeknél, a tíz éveseknél kezdtem. Egy remek kis csapat formálódott a kezem alatt, olyan fiatalokkal, mint Hajdu Attila, Zsilák László… Az utóbbi ma már OB I-es játékos debreceni színekben. Remek felnőtt gárdánk lehetne, ha azok a fiatalok itt maradtak volna, ám okos gyerekek lévén, szinte mindenki továbbtanult más városokban. Ám büszkeséggel tölt el, hogy én is hozzájárulhattam fejlődésükhöz.

Folytassuk azzal, tíz év után miért hagysz fel az edzősködéssel?
– Kialakult egy gyönyörű párkapcsolatom, amit nehéz összeegyeztetni a munkámmal az uszodai feladatokkal.

Mit dolgozol?
– A megyeszékhelyen egy állatgyógyszertári nagykereskedésben, az Anipharma Kft.-ben dolgozom mint kereskedelmi munkatárs, miután 2011-ben diplomáztam a Szent István Egyetem helyi, békéscsabai főiskolai gazdálkodási és menedzsment szakán. Szerettem volna mindenképpen a tanult szakmámban dolgozni, ezért kerültem a káeftébe. Reggel nyolctól öt óráig szól a munkaidőm, ezt követően pedig minden nap az Árpád fürdőben edzek a felnőtt csapattal és trénerkedtem az utánpótlásban este hattól kilencig. Hétvégente pedig ott voltak a bajnoki fordulók, hol a gyerekekkel utaztam meccsekre, hol játékosként a felnőtt gárdával. Ezt ma már nem nagyon tudom összeegyeztetni a párkapcsolatommal, ezért született az a döntés, hogy elköszönök a pólótól. Ám nem teljesen, ugyanis a felnőtt csapat rendelkezésére állok a jövőben is, mint játékos. Sőt, heti egy-két edzésen is részt veszek, de ha időm engedi, akár háromszor is. Mi több, azt is felajánlottam a klubnak, ha betegség vagy valamilyen akadályoztatás esetén egyik, másik edző kiesik, akkor ideiglenesen beugrom a helyükre.

A 22 éves vizes pályafutásod alatt mire vagy a legbüszkébb?
– Játékosként arra, hogy tevékeny részese lehettem annak az OB I B-s csapatnak, amelynek majdnem sikerült feljutnia az első osztályba. Edzőként egyrészt arra: a 2013–14. évi vidékbajnokságban olyan helyezést értünk el, amellyel a rájátszásban, a Halassy Olivér Kupában olyan csapatok ellen folytathattuk a sorozatot, mint a Ferencváros, az Újpest. De legalább ekkora élményt jelentett a 2004–2005-ös születésű csapatom bajnoki címe a nemzetközi vidékbajnokságban.

Nem fognak hiányozni a gyerekek?
– Minden bizonnyal. Ám hozzáteszem: nincs kizárva, hogy egyszer visszatérek a medence partjára, mint edző.

Mucsi Zsolt egyik „mentora”, klubunk ügyvezető elnöke így fogalmaz a leköszönő edzőnk kapcsán: – Vegyes érzéseim vannak, nagyon szép éveket töltöttünk el együtt a csabai vízilabda életben, ugyanakkor bánkódom, hogy egy ügyes edzőt vesztünk el, akire továbbra is szükségünk lett volna. Itt nőtt föl velünk együtt az Árpád fürdőben, amelynek mindennapi lakója, mondhatni az uszoda tartozéka volt. Játékosként is társak voltunk, és az első olyan utánpótlás edzőnk volt, aki a kezem alatt fejlődött ki. Játékban a mindenkori csapatunk meghatározó bekkjeként volt ismert, és klubunk egyik leghűségesebb sportolója, edzője.

Címlapképünkön: Mucsi Zsolt (kezén a labda) nemcsak eredményes védekező munkájáról volt ismert, hanem gólokkal is hozzájárult a sikerekhez

Mint ismert, március közepén a kiteljesedő koronavírus-járvány miatt bezárt az Árpád fürdő, lassan három hónapja nincsenek vízi edzések. Éppen 12 hét után azonban klubunk fiataljai (és az úszóklub versenyzői) ismét birtokukba vehették a békéscsabai fürdő 50 méteres versenymedencéjét.

Nagyon várta már a másfél száznál több pólósunk, hogy ismét vízbe ugorjon a megannyi, zömében otthon végzett szárazföldi edzés után.

Már ma délben örömteli hírként kikerült vezetőedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf rövid híradása, miszerint a strand vezetője, Zsadon Endre telefonon értesítette: „A vízminta rendben van, jöhetnek a sportolók!” – vagyis minden akadály elhárult, birtokba lehet venni a medencét. Na, nem is kellett sokat várni, csak úgy tódultak a fiatalok és idősebbek az uszodába, az első csoportok Csabai Zoltán edző vezetésével már kora délután ellepték a vízfelületet. Mestereink első rövid megállapítása az lehetett: senki nem felejtett el úszni, az edzés végén pedig az is kiderült: nem fulladt(!) bele senki a vízbe. Természetesen egymás után kerültek föl a fotók, mini videók a közösségi oldalra, amely tanúsítja: nem akadt hiányzó az első tréningen.

Az utolsó csoportok edzése után, immár a késő esti órákban vezetőedzőnk néhány szóban össze is foglalta az első nap tapasztalatait: – A legkisebbektől a legnagyobbakig mintegy kilencven vízilabdázónk jelent meg az első vizes napon, akik négy csoportban kezdték meg az edzéseket. Remek, mintegy 26 fokos víz várt minket, pólósaink már nagyon várták ezt a napot, nagy öröm volt, hogy vizet foghatott mindenki. Nem kellett senkit sem noszogatni, az első szóra ugrottak a medencébe. Ma zömében az úszás került előtérbe, de az országos bajnokságokban szereplő csapatainknál a labda is előkerült egy kicsit. Örömmel láttam, hogy az úszás tudás kevéssé kopott meg, és passzolni sem felejtettek el fiataljaink. A mai tréning és a holnapi is leginkább az újbóli vízhez szoktatásról szól, a jövő héten elkezdjük növelni a méterszámot, majd a tempót is. Azt követően pedig egyre többször előkerül a labda is.

Címlapképünkön: nem kellett senkit sem noszogatni, fiataljaink az első szóra ugrottak a vízbe

Éppen három esztendővel ezelőtt számoltunk be arról, hogy évtizednyi eredményes békéscsabai edzői tevékenysége után, elérve a nyugdíj korhatárt, elbúcsúzott a viharsarki vízilabda élettől Kádár József, aki hazaköltözött Szentesre. Szinte ugyanazokban a napokban tettük közzé, hogy utódja a fővárosból érkező dr. Szilágyi Kristóf lesz.

A vezetőedzőnek kinevezett háromdiplomás fiatal szakember nagy lendülettel vágott bele a munkába klubunkban. A Kádár-érában jó alapokat tett le Józsi bácsi a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubban, amelyet dr. Szilágyi Kristóf tovább épített. A három évi tevékenység után azonban most vált a még mindig csak 35 éves szakember, szerződése lejártával július 1-jétől Pécsre teszi át a székhelyét.

Az „ügylet” immár három hete képlékenyen alakul, mígnem a csabaiak vezetőedzője a napokban kimondta az igent a Baranya megyeiek hívó szavára. Tény, szakmailag mindenképpen előre lépésnek számít számára a váltás, hiszen egy régóta stabil OB I-es csapathoz hívják, ahol elsősorban a Pécsi VSK-Mecsek Füszért serdülő és ifjúsági együtteseit bízzák rá, de emellett a felnőtt együttes másodedzője lesz. Érthető a vágya, hiszen ő maga is több mint száz alkalommal szerepelt az OB I-ben, és még ennél is többször az OB I B-ben. A váltásról így fogalmazott: „Nagy kihívás és előrelépés egy ilyen kategóriájú klubban kibontakozni. Egyébként is hosszú távon mindenképpen szeretnék majd az első osztályban dolgozni, amihez a pécsi lehetőség jó tanuló iskola lehet.”

A váltás mellett döntött azért is, mert a Baranya megyeiek érdeklődése nem új keletű, és a koronavírus-járványtól függetlenül fentmaradt az első osztályú klub hívó szava. Mind ehhez azt is hozzátette, hogy vélhetően azért sem lankadt a meghívó fél érdeklődése, mert a Békéscsabán végzett hároméves munkája pozitív nyomokat hagyott a „szakmában”.

Egyébként a vírushelyzet miatt számtalan mozgás indult be a sportágban, akadtak klubok, amelyek meglehetősen negatívan jöttek ki belőle (lásd Eger, Szombathely, egy kicsit az OSC is), máshol viszont igyekeznek megmenteni az addig elért eredményeket, és edzői és játékos erősítéseken dolgoznak. Ez utóbbi lehet Pécs is, ahol új vezetőedző, Török Viktor viszi tovább a felnőtt gárdát, amely mellett lesz másodedző dr. Szilágyi Kristóf . Apropó, Török Viktor, a sportágat szerető csabaiak körében ismerős lehet a neve, hiszen a 2010-es évek elején éppen a mi klubunkat erősítette.

Beszélgetésünk során azért néhány háttérinformáció is elhangzott a távozásáról. Az összetett történetben nevezetesen arról beszélt: „A klub minden feltételt igyekezett teljesíteni, és teljes mellszélességgel kiállt mellettem. Ugyanakkor sokszor ütköztem falakba, amikor az uszoda üzemeltetőivel szerettem volna egyeztetni abban, hogy minél jobb körülmények között edzhessenek a gyerekek” – utalt a kicsit Pató Pál uras gondolkodásra.

Elmondása szerint sok örömben volt része Békéscsabán, ám akadtak nehéz pillanatok is – emlékeztetett például a súlyos buszbalesetre, amikor mérkőzésre utaztak volna Győrbe. Vagy az osztályozó mérkőzés körüli időszakra, amelyből ugyan jól jöttek ki, ám mégsem tudták vállalni az OB I B-t. Idén pedig a járványhelyzet keserítette meg a klub, a gyerekek és az edzők életét. Persze a szép dolgokra is szívesen emlékszik vissza, így arra, hogy több olimpiai bajnok, mint dr. Kiss Gergő, dr. Steinmetz Barnabás és Fodor Rajmund ellátogatott a csabai uszodába, és találkozott a gyerekekkel. Meg arra is büszke volt, hogy Hesz Mátét sikerült az edzői stábba csábítania, miként Fodor Rajmund öccsét, Ádámot.

Arra is kíváncsiak voltunk, mire a legbüszkébb a hároméves ténykedés után. Erről így beszélt: „Nehéz egy dolgot kiemelni a három szezonból, ráadásul nagyon összetett és szerteágazó volt a feladatköröm. A leltárt még nem készítettem el, és amúgy is, itt leszek még pár hétig. De nagyon tudtam örülni minden olyan pozitív szakmai apróságnak, ami egy-egy játékosunknak vagy szüleinek örömet szerzett a vízilabda által, és a kollégákkal együtt ebben talán én is tudtam egy kicsit segíteni. Én azt vallom, hogy akkor teljesítesz jól az életben és a vízben, ha nem mindig veszik észre, hogy ott vagy, de azt azonnal észreveszik hogyha nem. No és arra is, hogy Békéscsabára úgy jöttek az ellenfelek, hogy itt nem biztos, hogy nyernek. És ez minden korosztályos csapatunk esetében igaz volt.”

Azt is elárulta, Pécsről is rendre visszatekint majd, hogy mi történik tanítványaival, mire jut a klub. Biztos abban is, hogy a távolság ellenére megmarad a kapcsolat, a sportbarátság: „Megszerettem a várost, az Árpád fürdő a nehézségek ellenére az ország egyik leghangulatosabb strandja, biztos hiányozni fog ez a közeg.”

Címlapképünkön: egy megszokott mozdulat a bajnoki mérkőzésen a most búcsúzó dr. Szilágyi Kristóftól

Koronavírus ide, koronavírus oda, klubunkban az élet semmilyen szinten nem állt le. Amíg élt a „maradj otthon”, addig a lakás falain belül, esetleg az udvarban végezték fiataljaink a napi szárazföldi penzumot. Mostanság már együtt is hasonló feladatokat végeznek edzőink irányításával, és az ígéretek szerint hamarosan vízre is szállhatnak pólósaink.

A tréning feladatok mellett egy újabb kihívás várt a klubra: az igencsak elavult és elnyűtt öltözőket a „holt időszakban” teljesen megújult.

– Az elmúlt években rengetegszer próbálkoztunk különböző fórumokon felhívni a figyelmet, hogy az Árpád fürdő egyes közösségi helyiségeiben a mindennapi használatra méltatlan körülmények között tudjuk csak fiatal sportolóinkat fogadni – fogalmazott vezetőedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf. – Nem egyszer a hideg az öltözőben a földön kellett öltözniük a hozzánk járó gyerekeknek. Igyekeztünk az üzemeltető figyelmét felhívni a mostoha körülményekre, de ezekre egy idő után már érdemi válaszokat és ígéretet sem kaptunk. Éppen ezért nem volt nehéz dolgom meggyőzni klubunk vezetőségét, hogy a nem tervezett leállás alatt vegyük a saját kezünkbe a dolgokat. Régi adósságunk volt ez az egyesület tagjai felé, ezért saját magunk csináltuk meg az öltözőinket, irodánkat. Megálmodtam, és egyesületünk színeit beépítve, megterveztem egy környezetet, ami a klub mindenes egyszemélyes technikai menedzsere, Mák Pisti és Vidovenyecz Pali által valósággá vált. Az ő társadalmi munkájuk nélkül ez nem valósulhatott volna meg, és nélkülük bele sem kezdtem volna. Ezért remélem, hogy mostantól minden fiatal játékosunk – már csak ezért is – hangosan előre fog nekik köszönni az uszodában.

Fontosak a számok is. Közel félmillió forintba és két hónapnyi társadalmi munkaórába került, hogy ilyen öltözője lett az utánpótlás- és a felnőttcsapatunknak, valamint, hogy az irodába is több lett a hely. Ennek eredményeként csak az utánpótlás öltözőben felhelyezésre került 93 darab kétágú akasztó, plusz az eddig fém csövek elhelyezését is úgy alakítottuk át, hogy minél több helye legyen sportolóink táskáinak, ruháinak. Elvileg most már a cipőkön a papucsokon kívül semminek sem szabad a földön lennie.

– A felújítás végső szakaszában rengeteget segített a pakolásban és a takarításban néhány utánpótláskorú játékosunk, Bozgán Bence, Bucsi Fecó, Gellény Zétény, Pónya Tibi és Vidovenyecz Zsombi – folytatta a vezetőedzőnk. – Nekik külön is köszönöm a munkájukat. Úgy gondolom, hogy a mai világban kiemelten fontos, hogy kulturált és motiváló körülmények között tudjanak készülni egy-egy edzésre vagy mérkőzésre a játékosok, mert ennek az eredményekben is hatása lehet.

Az öltözőből még hiányzik egy-egy szegélyléc és díszítő elem vagy éppen a házirend kihelyezése, de június 11-re, amikor az egész létesítményt birtokba vehetik csapataink, már minden apró részlet a helyén lesz.

– Kevés utánpótlás egyesületnek van ma Magyarországon ilyen öltözője. A srácoknak „csak” annyi lesz a feladatuk, hogy rendet tartsanak és vigyázzanak a második otthonukra — zárta szavait dr. Szilágyi Kristóf.

Címlapképünkön az újjá varázsolt öltöző

Ma másfél száznál is több fiatal és idősebb vízilabdázó tagja a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubnak, amely ebben az esztendőben és hónapban ünnepli fennállásának 45. évfordulóját, illetve az első bajnoki mérkőzésüket az OB II-ben. A négy és fél évtized alatt, 1975 óta azonban közel háromszor ennyi pólós fordult meg a klubban és jogelődeiben.

Az alapító tagok között ott szerepelt Balázs Lajos is, aki ma már ugyan a meccseken nem merül nyakig a vízbe, ám a mindennapi életben meghatározó, hiszen lassan egy évtizede ügyvezető elnöke klubunknak. Vele elevenítjük fel a hőskort, a megalakulást, az utat, amelyet bejárt a társaság, mígnem eljutottunk napjainkig.

Hogyan kezdődött, minek köszönhető, hogy hosszú idő után újra feléledt a sportág Békéscsabán?
– Kisebb megszakításokkal már a múlt század első felében, majd a második világháború után is élt a póló a viharsarki megyeszékhelyen, ám a tárgyi és anyagi feltételek gyengesége miatt nem mindig tudott életben maradni. Az úszó sportág viszont folyamatosan működött, az onnan valamiért kikopott, kiöregedett vagy eltanácsolt fiatalok közül sokan megszerették a vizet, a strandot az 1970-es években. Egy idő után kialakult egy „visszajáró” mag, akik ráadásul a labdát is szerették. Így jött az ötlet, hogy hozzunk létre egy vízilabdaklubot.

Ezek szerint csak szervezés és pénz kérdése volt az egész.
– Az előbbi állítás igaz, a pénz nem. Olyan fiatalok aktivizálódtak, mint Szécsi Tamás, Ricza Lajos, dr. Lipták Pál, dr. Vincze Gábor és sorolhatnák, akik aztán több évtizeden át valamilyen formában életben tartották a klubot. Ami pedig a pénzt illeti, abból egy fillér sem volt. A felszerelést, a labdát, a kaput magunk vettük, illetve az utóbbit magunk gyártottuk, a lóvét pedig összedobtuk, ha mérkőzésre akartunk utazni.

Valamilyen egyesület is kellett ahhoz, hogy működjön a vízilabda.
– Akkoriban a Békéscsabai MÁV SE szakosztályaként kaptunk egy pecsétet Szécsi Józsi bácsitól, nulla forint költségvetéssel. A labdarúgóktól kapott kopott bőr labdákkal, és egy Tigár kosárlabdával kezdtünk vízilabdázni, amelyet Ricza Lajos hozott „Jugóból”. A bőr labdákat minden edzés előtt padlófényező pasztával kentük be, hogy minél később szívják be magukat vízzel. Ám így is röpke egy óra alatt telítődtek, hamar olyan nehezek lettek, mint egy medicinlabda. De a lényeg, élveztük, amit csináltunk.

Milyenek voltak az első mérkőzések?
– Akkoriban járt Szegeden az egyetemre Vincze Gábor, aki megszervezte az első teszt- avagy felkészülési meccset. A Tisza-parti város OB I-es csapatának ifjúsági együttesével mértük össze tudásunkat. Mit mondjak: kikaptunk 38–0-ra. Ez sem szegte kedvünket, nem sokkal később beneveztünk az OB II-es bajnokságba. 1975. május 8-án volt az első bajnoki mérkőzésünk Miskolctapolcán, ahová szombaton vonattal elindultunk, háromszori átszállás után hajnali három órára érkeztünk meg, majd kölcsön lasztival és sapkákkal játszottunk ellenük, és a végén egy méretes zakóval távoztunk, ugyanis 21–0 arányban kikaptunk a borsodiaktól. A csapatunk akkoriban így állt fel: Balázs Lajos, Pásztor Gyuró, Lipták Pali, Szécsi Tomi, Ricza Lajos, Szeles Imszi, Bandúr András, Gelegonya József, Török Sándor, Szilágyi József, Szedoglavits István, Gácsér József. Ez a vereség még inkább megacélozta elhatározásunkat, rögtön tudtuk, mit kell ahhoz tenni, hogy egyszer szebb napokat megéljen a póló Békéscsabán. Egyébként a mérkőzések mindig vasárnap voltak, hiszen akkor még minden szombaton dolgoztunk, illetve iskolába jártunk. A mérkőzésekre, még a 90-es években is, többnyire vonattal utaztunk. Mindent a saját pénzünkön vettünk, és a bírói díjat is a mérkőzés előtt úgy dobtuk össze.

Hogyan zajlottak az edzések?
– Az Árpád fürdő versenymedencéjében termálvízzel kevert csapvíz volt, amelyet minden csütörtökön délután leengedtek. A strand akkoriban 18 órakor zárt, de senkit nem zavartak ki estefelé sem. Mi csak ekkor tehettük be a kaput. A bajnokságok május elején kezdődtek és augusztus közepéig tartottak. Egy-két kivétellel nyitott medencékben játszottunk, sokszor csapvízben, mint például Tatabányán.

A mávos idők elmúltak, ki karolta fel a vízilabdázókat az elmúlt négy és fél évtizedben?
Három évig szerepeltünk a MÁV égisze alatt, majd 1978-ban átvett minket a Békéscsabai Előre Spartacus. A szakosztályvezető, edző és játékos Szécsi Tamás vette át édesapjától az irányítást. Ekkor nyílt lehetőség először utánpótláscsapatot nevezni a bajnokságokba, Ricza Lajos és Blahut Béla játékosaink társadalmi munkában végzett edzői tevékenységének köszönhetően. Tíz évvel később az Előre megszüntette a szakosztályait, csak a focit tartotta meg. Ezért a következő esztendőtől Minőség SE néven jegyezték be a vízilabdát, önálló sportegyesületként, amelynek elnöke Hidvégi István volt. A bírósági regisztrációt ekkor vezették be, ettől kezdve rögzítik a sportegyesületeket hivatalosan. Újabb egy év után, 1990-ben dr. Máté Mihály vette át a vezetést mint elnök, és 1993-tól Thermál Vízilabda Sportklub néven szerepeltünk a biroság.hu nyilvántartásában.

Aztán jöttek azok a szép napok, amikor osztályt váltott a felnőtt csapat…
– Valóban, hiszen 1998-ban feljutottunk az OB I B-be, ahol több mint húsz évig szerepeltünk. Időközben, 2005-ben dr. Becsei Zoltán vette át az elnöki posztot, majd 2008-ban az egyesület vezetését ismét Szécsi Tamás vette át, és egyben szponzorálta. Ekkor lettünk Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub. Mint ismert, 2012-től és napjainkban is Borsos Pál az elnök.

Érdekes és izgalmas időnkét megállni és nosztalgiázni a sportban is.
– Rengeteget lehetne még mesélni a különböző évekről, korszakokról, de most inkább az alapítóknak legyünk hálásak, hogy annak idején megvalósították álmukat, és lehetőséget biztosítottak számunkra, illetve a mai fiataloknak az egyik legtöbb edzést, energiát, fáradságot, intelligenciát igénylő sportág műveléséhez.

A kép nem sokkal az első mérkőzések után készült, amikor még a MÁV SE égisze alatt pólózott a csapat, a legtöbben az alapító tagok közé tartoznak. Állnak, balról: Török Sándor, Balázs Lajos, Rattai József, Szécsi Tamás, Takács István, Ricza Lajos, Szedoglavits István, Bandúr András. Guggolnak: Jancsika Árpád, Szilágyi József, Kakuszi György, Szpevár Attila, Blahut Béla, Várai János, Szeles Imre. Elől: Sallai Zoltán (kapus). A felvételről hiányzó alapítók: dr. Vincze Gábor, dr. Lipták Pál, Pásztor György, Gelegonya József, id. Ricza Lajos, Gácsér József, Benkő László

Klubunk, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub elnöksége a közelgő lazítások miatt úgy látja, hamarosan sor kerülhet sportolóink edzéseire az Árpád fürdőben. Igaz, az „egyenlet még sok ismeretlenes”, ám lélekben már talán lehet készülődni a vizes tréningekre. Ennek értelmében az alábbi közleményt adta ki az egyesületi vezetőség:

Kedves Szülők, Sportolók!
A szerdán bejelentett könnyítésről szóló intézkedések kapcsán tájékozódtunk az Árpád fürdő lehetséges nyitási időpontjáról és azt a választ kaptuk, hogy május 15-e előtt nem várható.
Nem tudjuk, hogy a Magyar Vízilabda Szövetség május 11-i elnökségi ülésén milyen döntés születik majd, de az MVLSZ elnökének eddigi nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy elkötelezett a bajnokságok befejezésével kapcsolatban. Minden esetre mi ennyi bizonytalanság ellenére arra készülünk, hogy amint megnyílik az uszoda, elkezdjük az edzéseket, és ha folytatódik a bajnokság egész nyáron mérkőzések lesznek. A bajnokságok folytatása esetén egy igen hosszú megterhelő időszak előtt állunk, hacsak a vírus helyzet nem szól közbe. Sportszakmai szempontból a sérülések, görcsök elkerülése érdekében a vizes edzések megkezdése előtt szükség van a szárazföldi edzésekben megterhelt izomzat pihentetésére, ezért május 4-től a vizes edzések kezdetéig, de legkésőbb május 22-ig edzésszünetet rendelünk el.
Az edzésszünet időtartama alatt pihenjen és készüljön mindenki a folytatásra, illetve az önként mozogni vágyók részére továbbra is biztosítjuk a szakszerű mozgás lehetőségét.
Kérdés esetén szívesen állok rendelkezésre, üdvözlettel: Balázs Lajos, ügyvezető elnök (30 658-8950).

Címlapképünkön: meccsre várva

Immár hat hete bezárt a békéscsabai Árpád fürdő, miként az ország szinte minden strandja és uszodája. Azóta nincsenek úszó- és vízilabdaedzések, ami a sportág specialitása miatt rettentően hosszú kiesés. A szövetség leállította a bajnokságokat, május 11-én ül össze a grémium, hogy döntsön a jövőről. Legyen folytatása a 2019-2020. évi sorozatnak, vagy zárják le az esztendőt, mint ahogy tették a kézilabdázók, röplabdázók, hokisok, kosarasok.

A vízilabdatársadalom természetesen szeretné folytatni a bajnokságokat, ám ez nem rajtuk múlik ebben a koronavírusos helyzetben. Az előzetese bejelentések szerint várhatók lazítások a „karanténos” helyzetből, miként ma megtörtént az első lépés a medencék világában is: a magyar női válogatott – a központi utasításoknak megfelelően kisebb csoportokban, távolságtartással – megkezdte a víziedzéseket, holnaptól pedig a férfiválogatott is több csoportban találkozik hat hét után első ízben a Komjáti uszodában – amint az Vári Attila elnök a szövetség honlapján bejelentette.
És vajon mi várható az alsóbb szinteken? Azon belül is Békéscsabán? Erről kérdeztük dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnket.

– Hosszú ez a hat hét, a szülők és a gyerekek jelentős része holtpontra jutott. Az országos korlátozások feloldásának, illetve lassú ütemezésének híre némi reményt ad. Ugyanakkor a szövetség május 11-ei irányadása végleg elárulja a hogyan továbbot.

Reményeid szerint mikor ugorhatnak a klub sportolói újra vízbe?
– Optimális esetben júniusban, esetleg júliusban. De ehhez ismerni kellene az Árpád fürdő újra nyitásának dátumát, amiről kevés hírünk van. Információnk szerint ugyanakkor a Gyulai Várfürdő már vendégek és sportolók fogadására készen áll.

Sportszempontból a június is nagyon távolinak tűnik, hiszen addigra tíz-tizenegy hét telne el vízi edzések nélkül…
– A csabai úszóklubbal közösen lépéseket teszünk az estleges előrehozott nyitás érdekében. Olyan megoldásban gondolkodunk, hogy legalább az igazolt sportolók számára lehessen edzéseket tartani az uszodában annak érdekében, hogy ne növekedjen tovább a lemaradás, illetve, ha folytatódnák a bajnokságok, akkor felkészülve várjuk azt. Természetesen, mi is minden előírás betartása mellett végeznénk a tréningeket, gondolok itt a kiscsoprotos foglalkozásokra, a távolságtartásra…

A nyárra tolódó bajnokság sok esetben ütközhet a családok nyaralásával…
– A koronavírus kiváltotta kényszerszabadságok miatt sok családban intenzíven fogynak a kivehető szabadnapok. Nem véletlen, hogy sok szülő már most érdeklődik az úszó- és vízilabdaklubnál az iránt, hogy lesznek-e nyári sportnapközis táborok. Tervezzük, de ennek feltétele, hogy legyen víz a medencékben.

Mennyi esélyt látsz a bajnoki szezon befejezésére?
– Összeségében még a fordulók hatvan százaléka hátra van. Ebből és az idő rövidségéből következik, hogy várhatóan módosítani kell a versenykiírást, ami a szövetség kompetenciája. Miként az is, hogy eldöntse, menjen-e tovább a bajnokság, vagy zárják le az évet, mint sok labdajáték esetében ez megtörtént. Nem beszélve arról, hogy a kötelezettségek mellett a jogokat is figyelembe kell venni, legalábbis a felnőttek esetében. És mindehhez szorosan hozzátartozik, hogy más megoldást kell találni a felnőttek, illetve az utánpótlás helyzetére. Vagyis sok még a kérdőjel. Egy biztos, két hét múlva, május 11-én valamilyen irányban e téren is el kell mozdulnia sportágunknak.

Ennyi negatívum mellett tudsz valaminek egyáltalán örülni?
– Tény, nem repes az örömtől most egyetlen edző, klubvezető és sportoló sem, ám nálunk egy kisebb örömteli dologról is beszámolhatok. Az Árpád fürdőben az utánpótlásunk által használt, és korábban nagyon lerobbant öltöző felújítása célegyenesbe fordult, kihasználva a „holt szezont”. Reményeink szerint a jövő hét végére megújul a fiatalok öltözője, amivel egy régi vágyunk teljesül.

Címlapképünkön dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző széttárja a karját, mint aki nem tudja, mit hozhat a közeljövő? Ugyanakkor optimistán tekint előre és bízik abban, hogy nyár végére gazdag eredményekkel zárul le az idény

Immár ötödik hete „helyzet van” a koronavírus-járvány miatt. Bezártak strandok, uszodák, leállt az úszó-, vízilabdaélet (persze ezzel párhuzamosan szinte minden sportág, és nemcsak hazánkban, hanem világszerte). Ez nemcsak a sportolókat akadályozza a versenyzésben, meccselésben, edzésekben, hanem a klubok gazdasági életére is egyre inkább kihatással van.

Már most is vannak ismert egyesületek, klubok, amelyek bedobták a törülközőt, határainkon belül lásd az érdi kézilabdaklubot, a szombathelyi röplabdaéletet. Mások, főleg a profi klubok, úgy igyekeznek menteni a menthetőt, hogy lefaragnak a fizetésekből. Gyanúm, hogy a lejtmenet legelején tartunk, nem tudni, hogy a nagy profi klubok mellett a kis amatőr egyesületeket mennyiben érintik a következő hetek, hónapok. Mert mindegyikre jellemző, hogy apadóban van a bevétel, a kiadások viszont nem futnak nullára. Még akkor sem, ha az állam igyekszik a sport hóna alá nyúlni.
Sok online- és printfelületen olvasható a regiment negatív változás, ami alól a mi klubunk sem kivétel. Erről beszélgettünk Balázs Lajossal, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub ügyvezető elnökével.

– Március 16-ától bezárt a békéscsabai strand és uszoda, ezért új helyzet alakult ki – vágott a közepébe az ügyvezető elnök. – Az országban elsők között álltunk át az otthoni edzésre. Ezekről már honlapunkon több írás is megjelent. Ismert a szlogen: „Maradj otthon!” Ezt úgy látom, sportolóink többsége betartja, és igyekszik edzőink iránymutatása mellett otthon mozgásban maradni. Ez nagyon jó, ám más kérdés: a mi sportágunkban víz és csapat nélkül ez mennyire hatékony? Nem beszélve arról, hogy a labdás gyakorlatok nélkül milyen hatása van az edzéseknek? Ezzel párhuzamosan az is nagy kérdés, milyen sokáig fog tartani ez az állapot? Ugyanis, ha minél tovább húzódik a kijárási korlátozás, és minél később nyithatnak ki a strandok, annál jobban elölről kell kezdeni minden edzést, gyakorlatot. Egy parányi pozitívum: a szárazföldi munkát edzőink ezáltal tovább fejlesztették, ami a következő időszakban majd hasznos lehet. Egyben öröm látni a szülők, testvérek (háziállatok) tevékeny közreműködését annak érdekében, hogy átmentsék magukat a járvány utáni időszakra.

Van a klubnak egy érvényes költségvetése, ami alighanem most felborult.
– Sajnos a járványhelyzet nélkül is száz százalékban. Ugyanis a támogató vállalkozások decemberi adófeltöltési kötelezettségének eltörlése miatt a TAO bevételek „átütemeződnek”. Magyarán: a támogatások realizálása az első félév helyett a bajnokság utolsó hónapjára marad. Napjainkig sajnos a támogatások fele sem jött be, ezáltal utófinanszírozóvá vált a sokak által irigyelt TAO program. A koronavírus-járvány miatt kialakult nehéz gazdasági helyzet még tovább fokozza a bizonytalanságot.

Nézzük, mik azok a kiadások, amik a válsághelyzetben is megmaradtak és finanszírozni kell!
– Van három autóbuszunk, amely, ha egy métert sem tesz meg, akkor is pénzbe kerül, hiszen vannak üzemben tartási költségek, biztosítás, adó, műszaki vizsga, aminek összege meghaladja az egy és negyedmillió forintot. Aztán ott vannak a bank- könyvelő-, könyvvizsgálóköltségek, a szolgálati lakás rezsije, ami együttesen további közel kétmillióra rúg. És akkor még nem beszéltünk az edzői bérekről… Igaz, most nincsenek a versenyzéssel, mérkőzésekkel kapcsolódó kiadások, viszont az állandó kiadásaink számlái mindig pontosan megérkeznek.

Ebben a vészhelyzetben milyen TAO bevételekre van kilátás?
– Sajnos, egyre-másra mondják vissza a támogatók a taós ígérvényeiket, illetve támogatási szándékukat. Egyrészük azért, mert ők sem látják, mi lesz ennek a vége, mások pedig azért, mert a megszűnés előtt állnak, vagy már be is csődöltek. Ez bizony a jövőre nézve óriási hiányt jelenthet számunkra is, de alighanem sok más klub életét is felborítja. De ismételten szeretnék egy pozitív példát is felhozni: március 17-én tagdíj fizetési moratóriumot hirdettünk még azzal, hogy aki teheti, szívesen vesszük az esetleges további befizetést az edzések nélküli időszakra. Örömmel jelzem, negyvennyolcan továbbra is fizették a tagdíjat, amiért nagy köszönet jár a támogató szülőknek.

Visszatérve az edzőkre, akik ebben a vészhelyzetben is igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni annak érdekében, hogy prosperáljon a klub, legyen élet. Megtartásuk állandó kiadást jelent…
– Eltökélt szándékunk, és különösen felelősségünk az edzők munkahelyének megmentése, aminek érdekében mindent elkövetünk. Annál is inkább, mert az elmúlt években felépítettünk egy teljes utánpótlás korosztályos rendszert, amihez nagy szükség volt a kilenc fő- és mellékfoglalkozású szakemberünkre, és ha egyszer túl leszünk ezen a koronavírusos helyzeten, akkor szeretnénk innen folytatni a fejlődést, fejlesztést. Ismert, hogy jó eséllyel indultunk a 2019-2020. évi országos utánpótlás-bajnokságban a felsőházért, és az eddig lezajlott fordulók alapján ez akár elérhetővé válhat. Jelenleg az első körös bejövő támogatást az edzői bérekre fordítjuk, ez a prioritás, és átmenetileg lemondunk, illetve elhalasztjuk a sporteszközök és sportfelszerelések beszerzését, mint labdák, köpenyek, úszónadrágok és sorolhatnám.

Kicsit előre tekintve: mit hozhat a következő időszak?
– Nem könnyű előre látni, mit hoz a jövő. Rövid távon, május 30-ig azt szeretnénk elérni, hogy a jóváhagyott taós keretünk második felét is realizáljuk, ami 39 millió forintot jelent. Ha ez sikerül, akkor akár az év végéig is kihúzhatjuk anyagilag. Ami rajtunk, az elnökségen múlik, mindent megteszünk azért, ha vége a járványnak, ne menjen kárba az edzők, szülők, gyerekek eddigi áldozatos munkája. De igazán annak örülnénk, ha már győzelemre állnánk a vírussal szemben, és újra vízbe ugorhatna minden sportolónk, a legkisebbektől a legnagyobbakig ismét a bajnoki pontokért szállna harcba minden korosztály.

Címlapképünkön az ügyvezető elnök, Balázs Lajos

Ma, vasárnap kellett volna vízbe ugrania az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifjúsági, serdülő és gyermek csapatunknak a kiírás szerinti 14. fordulóban Hódmezővásárhelyen. Ám mint ismert, a koronavírus-járvány igencsak keresztülhúzta a világ sportjának (is) az életét. Immár három hete kényszerpihenőn vannak a sportklubok és a versenyzők is.

Nemrégiben írtunk arról, hogy az utánpótlás-válogatott kapusunk, Bucsi Ferenc hogyan igyekszik áthidalni a kényszer szünetet, most klubunk vezetőedzőjével, dr. Szilágyi Kristóffal beszélgettünk arról, milyen (mellék) hatásai vannak a koronavírus-járványnak, illetve hogyan próbálják menteni a menthetőt?

– Most jobban örülnék annak, ha a hódmezővásárhelyiek elleni derbi értékeléséről beszélgethetnék – így a vezetőedző. – Sajnos, helyette dr. Szabó Zoltán szegedi trénerkollégám szavait kell idéznem: „edzői és tanítványi szempontból e-sport menedzserjátékká változott a vízilabda is”.

Az úszás és a vízilabda, maga a közeg miatt is, még nehezebb helyzetbe került…
– Az összes létező sportág közül éppen ezt a kettőt érinti leginkább a koronavírus, hiszen a vizet, a vízben lévő munkát sokkal nehezebb helyettesíteni. Sőt, akkor sem tévedek, ha azt mondom, sehogy sem pótolható egy víziedzés. Mint testmozgás, a mi sportágunk szenvedi el a legnagyobb hátrányt.
Látjuk világszerte, hogy mi mindent megmozgatnak az egyéni és csapatsportágak edzői annak érdekében, hogy valamilyen szinten „mozgásban” tartsák sportolóikat, illetve a csapatszellem is megmaradjon.

Klubunk esetében ez hogyan működik?
– A „robbanás” előtt több mint másfélszáz fiatal járt az uszodákba edzésekre. Igyekszünk mindenkinek feladatokat adni, legyen az kezdő vagy felnőttjátékos. Ennek értelmében a tudásszint, illetve korosztály szerint öt csoportra osztottuk klubunk sportolóit. Az egyik bázis a gyulai fiókcsapatunk, ahol Béládi Csaba irányítja a munkát. Békéscsabán az előkészítősökkel és a baby korosztályosokkal Dobra Róbert és Papp Szilvi, a 2007-2008-ban született fiataljainkkal Csabai Zoltán, az országos utánpótlás-bajnokságban jegyzett gyerekekkel Fodor Ádám és Mucsi Zsolt, míg az ifjúsági és a serdülő korosztállyal jómagam és Ajtai Miklós foglalkozik.

Mindez hogyan működik?
– Igyekszünk minél sokoldalúbb feladatokat adni tanítványainknak a laptop mögül, hiszen a személyes találkozások egyelőre kizártak. Március 13-án volt az utolsó közös edzésünk, ami után az ország összes strandja, uszodája bezárt, így az Árpád fürdő is. A fiatalok hetente kapnak otthon végezhető szárazföldi fizikai munkát online módon. De nemcsak a testi edzésekre fókuszálunk, hanem igyekszünk elméleti, sporttörténeti feladatokkal is ellátni őket, amihez szinte mindenhol megkapjuk a szülői segítséget is. Ugyanis a gyerekeknek – miként az iskolai online órákon – visszajelzést is kell küldeniük fotókkal, videókkal illusztrálva. Szükség esetén pedig észrevételezzük, javítjuk a hibákat.

Az edzők honnan és hogyan „szerzik be” ezeket az új ismereteket?
– Egyrészt a netről, másrészt az ország összes trénere igyekszik egymástól is tanulni. Alighanem e miatt is megnőtt mindenkinek a telefonszámlája. Az alap az, hogy eddig az uszodában csapatot építettünk, most online közösséget építünk, ilyet még úgysem csináltunk. Úgy gondolom, e téren élen járunk, nemcsak a feladatok kezelésében, hanem a visszajelzések terén is. Örömmel állapítottam meg, hogy igencsak kreatívak a gyerekek, a visszaküldött feladat elvégzéseknél nemcsak a szülőket, de például egyes esetekben a háziállataikat is bevonták a munkába.

A tanítványok hogyan adaptálják a kijárási tilalmakat, az elzártságot, hiszen a barátságok is az iskolákban és sportpályákon, uszodákban születtek.
– Láthatóan mindenki érzékeli, hogy nincs a napoknak megszokott kerete. A hétközi menetrendszerű edzések, a hétvégi mérkőzések most másként szólnak. Ezeknek a hiánya az idő előrehaladtával kezd meglátszani. Ezt abból látom, hogy a gyerekek már inkább nagyon mennének az iskolába, vagy akár szívesen jönnének a fárasztó úszóedzésekre.

Meddig lehet életben tartani a sportág iránti érdeklődésüket?
– Az utolsó bajnoki mérkőzésünk nőnapkor volt, majd nem sokkal utána leálltak az edzések, az uszodák pedig március 18-án bezártak. Addig nagyon sok jó eredményünk született, határozottan látszott minden korosztályunkon a fejlődés, kézzel foghatóak voltak az eredmények. Nézzük csak Csabai Zozó csapatát, akik korosztályukban, a gyermek „négyesben” az élen állnak 16 forduló után. Vagy az országos bajnokságban a serdülő együttesünk, amelyik a vesztett pontokat is figyelembe véve ugyancsak elsők. Máshonnan nézve: az edzések látogatottsága is egyre jobb volt, a hajnali edzéseken egyre többen voltak Gyulán és Békéscsabán is. Ez most megváltozott. Mondhatni: megvolt a ló, a nyereg, de a karámból nem engedték ki a paripát a járvány miatt. Most jöhetett volna az aratás időszaka, ami viszont alaposan megtört. Nagy kérdés, mikor és honnan, milyen állapotról tudjuk folytatni, ha egyszer vége lesz a járványnak. Függ attól is, meddig tart ez a helyzet. Ha július-augusztusban újra kezdhetnénk az uszodai munkát, az is nagy kiesés lenne. Gondolj bele, mekkora hátrányt jelent, ha valaki egy komoly, hosszantartó sérülést szenved. Mennyi mindent kell behoznia. Lesznek, akik ebben az időszakban fognak sokat nyúlni, és amúgy is kicsit szétesne a mozgásuk, éppen ezért kis túlzással szinte mindenkit majd újra kell tanítanunk úszni, abban az esetben, ha mondjuk júniusban nem jutunk vissza az uszodába. Egyszóval ekkora kiesés után szinte az alapoktól kell kezdeni újra. De azon vagyunk, hogy lelkileg is segítsük őket, hogy az újrakezdésnél minél kisebb hátrányból induljanak.

A szövetség egyelőre május 11-éig mindent felfüggesztett. Lehetséges lesz akkor újra kezdeni?
– Bár úgy lenne, de ez ma aligha elérhető célkitűzés. Addig is, amíg kiderül, mikor folytathatjuk, igyekszünk célokat kitalálni és megvalósítani. Ilyen volt például, amikor az úszó- és vízilabdaklub edzői segítettek az Árpád fürdő versenymedencéje fölül elbontani a sátrat, ezzel is elősegítve, hogy az átállási munkák hatékonyabbak legyenek. Most tervezzük, hogy a felnőtt és utánpótlás öltözőket rendbe hozzuk, felújítjuk. No és ott van az adminisztráció: amivel elmaradtunk, most mind igyekszünk behozni. Tény, manapság egy olyan helyzettel állunk szemben, amelyben még egyikünk sem volt… és egyelőre csak kérdőjelek vannak…

Címlapképünkön: az előrehozott sátorbontásban az edzők is részt vettek