2023. 06. 30.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a baby korosztályos békéscsabai gárda, amely valós csapattá érett az év folyamán

A 2022–2023. évi bajnokságok lezárása után klubunk valamennyi csapatának éves teljesítményét „végigzongoráztuk”, egyedül a legkisebbek, a baby korosztályosok maradtak hátra. Eredetileg felkészítőjükkel, Dobra Róberttel szerettük volna elemezni az évet, ám a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubtól e nyáron búcsúzó edző ígéretével ellentétben elérhetetlenné vált, ezért az év közi megállapításokra hagyatkozva igyekszünk képet alkotni a kicsikről.

Egy biztos, a többi korosztálytól merőben eltérő, mondhatni egyszerűbb szabályrendszerben küzd évről évre ez a korosztály. Itt nem számlálják a mérkőzéseken esett gólokat (legfeljebb az edzők tartják fejben), kisebb pályán, kisebb kapuval, kisebb labdával játszanak. Ami érthető, hiszen ezek a fiatalok néhány hónapos, esetleg egy-kétéves vízilabda múlttal rendelkeznek. A „víz pedig nagy úr”, mindenféle labdás gyakorlatot jóval nehezebb megcsinálni, mint a szárazföldön. Ezért alapvető cél, hogy a sportág alapjait sajátítsák el, és a számukra kiírt területi vidékbajnokságokon gyakorolják a hét közben elsajátított ismereteket.

Volt mit tanulnia a tízéveseknek és fiatalabbaknak, ám kaptak egy lehetőséget: talán egyetlen korcsoport sem játszhatott annyi bajnoki meccset, mint a babyk. Ugyanis nem kevesebb, mint 12 dupla fordulót rendeztek számukra, azaz 24 „éles” találkozón lehetett lemérni tavaly ősztől idén nyárig, hogy hová is fejlődtek az apróságok. És, ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Nyári Magyar Kupával hangolódtak az új esztendőre, sőt, egy felkészülési tornán is részt vettek, akkor ez a meccsszám már csaknem harmincra ugrik.

A felvezető Magyar Kupára még Szilvásy Attila edző vitte le fiataljainkat, ezért ő alkotott véleményt, amikor így fogalmazott: – Sok olyan újoncunk akad, aki idén került be a klubba, nekik még bőven van tanulnivalójuk, annál is inkább, mert akad köztük több nagyon fiatal is. Ám van egy mag, amelyik két-három éve látogatja az edzéseket, mint Balogh Bence, Balogh Csanád, Csendes Péter, Csapó Ákos, Korcsok Krisztián – ők voltak ezúttal is a húzó emberek, ők már vízilabdát játszanak, úsznak, időben visszaérnek a saját kapujuk elé…

Aztán a bajnoki rajtot követő órákban már Dobra Róbert fogalmazta meg tapasztalatait: – Az első bajnoki forduló kezdeti nehézségekkel tarkított volt, kicsit káoszos, a védekezés és a támadás egyaránt pötyögősnek tűnt. Volt némi megilletődöttség, most láthatták a fiatalok, hogy ez már nem egy edzőmeccs. Ebben a korosztályban sok új gyereket vetettünk be, az újoncokon olykor még meglátszott a meccshiány.

A folytatásban már üdítőbb megállapításokat hallhattunk: – Sok lehetőséget kialakítottak fiataljaink, de a befejezésekbe néha hiba csúszott. Védekezésünkre hasonló jelzések illenek: voltak hibák, amik figyelmetlenségből, lassúbb gondolkodásból fakadtak. Úszásban, taposásban viszont semmivel sem voltunk elmaradva ellenfeleinktől.

Aztán fordulóról fordulóra több dicséretet kaptak a fiatalok, így például a szentesi kör után így fogalmazott edzőjük: – Nagyon szép megoldásokat mutattak be a gyerekek, harcosak voltak, jól járt a labda, pontosak voltak a passzok. Szép helyzeteket dolgoztak ki, amiket értékesítettek is. Többször is bemutattak három–kettes leúszást, ráadásul ebben a cseresor volt aktívabb.

Az előző év végén ismét Szilvásy Attila kísérte el a gyerekeket, akinek ez volt az észrevétele: – Tény, ebben a korosztályban még gyakran tapasztalható nagy pálfordulat egy-egy mérkőzésen belül. Lehet, hogy számszerűen kikaptunk, de egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet a többinél is fiatalabb átlagéletkorú csapatunk.

Az évnyitó után ismét Dobra Róbert értékelt: – Amit kértem a gyerekektől, mindent viszontláttam, így a szoros védekezést, a sok támadást. Igaz, ez utóbbit, még ha sok helyzetet is dolgoztunk ki, nem mindig sikerült góllal befejezni. Dicséret illeti a gyerekeket, jó látni, hogy fordulóról fordulóra fejlődnek, és már nemcsak egy-két meghatározó fiatal mutat eredményes játékot, hanem egyre inkább csapatként működik a társaság.

Március végéhez közeledve a szegedi kör után pedig ezt hallottuk: – Ami a mórahalmiak elleni összecsapást illeti: az első sorunk jelentős fölényben játszott, sok gólt dobtak, és a védekezésük is eredményes volt. A sorcsere után feljött az ellenfél, de ekkor is derekasan küzdöttek a gyerekek. A csongrádiak elleni találkozón már egy erősebb ellenféllel találkoztunk, úgy gondoltam, itt inkább alárendelt szerepet fogunk játszani, de nem így történt. A két csapat kezdősora megközelítőleg hasonlónak bizonyult, és a második sorok is kiegyenlített küzdelmet hoztak. Akkor billent föl a pálya, amikor az egyik gárda kezdősora a másik cseresorával játszott.

Így jutottunk el a májusi hódmezővásárhelyi fordulóig: – Szoros emberfogást kértem a gyerekektől, és azt, hogy igyekezzenek sok labdát szerezni, amiből le tudnak fordulni. Ez nagyon szépen működött, mindössze egyetlen gólt kaptunk, miközben nagyon sokat lőttünk, és végig mi irányítottuk a találkozót. Amikor erősebb ellenfél következett, bizony a Szentes uralta a mérkőzést. A szoros emberfogás most nem nagyon működött, labdát is alig szereztünk, így lefordulásaink sem nagyon akadtak. Amikor nekünk az erősebb sorunk volt a medencében, a szentesieknek pedig a gyengébb, akkor még viszonylag elfogadhatóan működött a gépezet.

A hazai fordulót követően: – Két erős gárda ellen játszottunk, de nincs miért szégyenkeznünk, végig partiban voltunk ellenfeleinkkel. Jó értelemben csalódtam: nagyon harcosan, szépen játszottak fiataljaink, pezsegtek a vízben, csapatként működött a gépezet, remek gólokat lőttünk, az emberelőnyeink zömét kihasználtuk. Jó volt látni, hogy az év folyamán milyen sokat fejlődtek a gyerekek.

A júniusi záró fordulóban már nem élt Dobra Róbert szerződése, ezért Ajtai Miklós utazott el a gyerekekkel, aki így foglalta össze a csongrádi kört: – A baby korosztály mindig nagy kihívás, ami most is igazolódott. Az első mérkőzésen nagyon jól teljesítettek a gyerekek, csak úgy potyogtak a gólok, volt arra is példa, hogy a félpályáról betaláltak a mórahalmiak hálójába. Ezen a találkozón nagyon szépen játszottak, viszontláttam tőlük, amit kértem, és amit már máskor is gyakoroltunk. A Csongrád elleni találkozó már más kávéház, egy jóval erősebb ellenféllel találkoztunk, jobbára ők domináltak, de itt sok szép megoldást mutatott be a gárda, és sok szép gólt is elértünk. Fiataljaink hozzáállásával és a játékkal maximálisan elégedett vagyok, kellemes szombat délutánt könyvelhettünk el. Azt is kértem a gyerekektől, hogy élvezzék játékot ebben az utolsó fordulóban, úgy is történt, mosolyogva játszottak, nem véletlen, hogy megérdemelték a forduló után kiosztott érmeket.

Összegezve az szűrhető le a megannyi értékelőből, hogy az év folyamán nagyot léptek előre a tízen inneniek, akik Békéscsabán a jövő lehetnek. Annál is inkább, mert ez a korosztály meglehetősen népes, amit alátámaszt, hogy a következő húsz fiatal kapott az év folyamán játéklehetőséget: Andódy Bence, Balogh Bence, Balogh Csanád, Belinczky Zsombor, Csapó Ákos, Csendes Péter, Geszner Balázs, Lipták Levente, Koczka András, Korcsok Krisztián, Köves Pál, Matei Alexander, Orosz-Tóth Olivér, Popa Dániel, Puha Lara Anna, Restye Botond, Szabó Máté, Szaszák Milán, Tóth-Benedek Marcel, Vandlik Ádám.

 2023. 06. 27.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A két fiatal korosztályú csapatunk sokszor a szülők, nagyszülők figyelő tekintete előtt játszotta bajnoki mérkőzéseit, miként itt is, amikor Suhajda Soma beveszi az ellenfél kapuját

Gyermek III. és IV. korosztályosainkkal három edzőnk is foglalkozott. Békéscsabán mindkettővel Csabai Zoltán, a gyulai fiatalokkal Szilvásy Attila és Jeszenszky Ákos. Mindkét gárda a területi vidékbajnokság Délkeleti Piros csoportjában vitézkedett a 2022–2023. évi pontvadászatban.

A gyermek III. korosztályúak tíz hétvégén húsz fordulón át bizonyíthattak, a fiatalabbaknál kilenc kör, azaz 18 forduló után hirdettek végeredményt. Bár három edzőnk foglalkozott a gyerekekkel, a bajnokikon elsősorban Csabai Zoltán vitte a prímet, ezért vele értékeltük az elmúlt esztendőt.

Két korosztály, két évjárat, kétfelé bajnokság, ezért bontsuk ketté a visszatekintésünket is. Kezdjük a gyermek III. korosztállyal.

– A korábbi bajnokságban a gyengébb, Zöld csoportban az élen végeztünk, ezért az új szezonra az erősebb Piros csoportba soroltak át bennünket. Ami jó, de azért tartottam tőle, hiszen ott azért jóval erősebb gárdákkal kerültünk egy csoportba. Ez a szezon elején be is igazolódott, kevés sikerélményben volt része csapatunknak, gyakoriak voltak a nagy gólkülönbségű vereségeink. Ráadásul ez a két korosztály, a 2010-es és a 2011-es nálunk meglehetősen foghíjas, hiszen éppen a pandémiai időszak alatt kellett volna beiskolázni sok fiatalt, amikor az uszodák sem működtek igazán, leállt az élet, toborozni sem nagyon lehetett gyerekeket. Ezért mindössze nyolc saját korosztályos gyerekkel számolhattam, akiket igyekeztem feltölteni eggyel fiatalabbakkal.

Az eredményeket tekintve hónapról hónapra szorosabb meccseket játszott a csapat ellenfeleivel.

– Így igaz. Az ide sorolt romániai Nagyvárad együttesét valamennyi alkalommal legyőztük, a többiekkel szemben egyre élesebb találkozókat vívtunk. A kezdeti súlyos vereséget felváltották a mindössze három-négygólos fiaskók, ami a csapat fejlődéséről ad tanúbizonyságot. Alapvetően az volt a célunk, hogy az erősebb együttesek ellen egy-két negyedet mindenképpen szorosan hozzunk le, a bajnokság végére már minden negyedben méltó ellenfelei voltunk minden alakulatnak.

Hasonló cipőben jártak a gyermek „négyesek” is, akik fiókcsapatunk, a Gyulai VK színeiben indultak.

– Mint említettem, itt is mindössze nyolc valós korosztályú fiatallal számolhattunk. Esetükben az is gondot jelentett, hogy a baby korcsoportból kellett feltölteni a létszámot. Ám a még fiatalabbak teljesen más szabályrendszer szerint játszanak, ezért e kettősség miatt még nehezebb volt helyt állni az erősebb csoportban. Ráadásul ez a korosztály az év folyamán nagyon sok meccset játszott, hiszen az idősebbek között is helyt kellett állniuk. Ettől függetlenül állítom, nagyon ígéretes ez a két korcsoport. Míg a gyermek „hármasoknál” a fő cél az volt, hogy fölzárkózzanak a Piros csoport elitjéhez, a fiatalabbak esetében már az is a szemünk előtt lebegett, hogy minél több pontot raboljunk a csoporttársaktól.

Ez úgy tűnik sikerrel is járt.

– Félig-meddig. A kecskemétiek ellen nagyon jó a mérlegünk. A többiek ellen már nem annyira. A Szeged, a Szolnok és a Szentes kimagaslik ebből a mezőnyből, ezért különösen büszkék vagyunk arra, hogy az utóbbiakat a záró fordulóban legyőztük. A bajnokság vége felé úgy gondoltam, hogy a hódmezővásárhelyieket és az egyetlen határon túliakat, a szabadkaiakat is megverhetjük, ám ekkor több sérülés és némi betegséghullám ebben meggátolt bennünket. Ezt nagyon sajnálom, mert láttam, a finisben már nekünk állt volna a zászló. Nagyon minimális hiányzott ahhoz, hogy a tabellán előkelőbb helyre lépjünk a pontvadászat végére. Mivel ez a korosztály is nagyon ígéretes, remélem, hogy a következő évben már előrébb tudnak ugrani. Összességében elmondhatom, hogy kicsit szerencsétlenül jött ki az év folyamán a pontszerzés, de a csapat játéka nagyon jó volt, dinamikusan fejlődött a társaság, közel kerültünk az élvonalhoz. Az sem elhanyagolandó, hogy mindenki nagyon sok játéklehetőséget kapott, amit a következő években kamatoztathat.

 2023. 06. 21.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a serdülő csapatunk Fodor Ádámmal (guggol fehér felsőben). Nagy teher hárult idén erre a korosztályra – fotó: T. Petka Anita

Serdülő korosztályosaink idén nem panaszkodhatnak meccshiányra: a legtöbben akár ötven bajnoki találkozót is vívtak a különböző kategóriákban. Nem véletlen, hogy nagy teher hárult a Fodor Ádám vezetőedző által irányított korcsoportra. Vele beszélgettünk a 2022–2023. évi idényről, a nehézségekről, a sikerekről.

Miért esett különösen nagy teher erre a korosztályra?

– Tavaly nyárra kiderült, hogy igazán nem maradtak ifjúsági korú játékosaink, mindössze három valós ifistával számolhattunk, a többiek leálltak, eligazoltak, pedig négy-öt évvel ezelőtt még tíznél is többen voltak. Ezért „alulról” kellett pótolni a legidősebb utánpótlás-korosztályú csapatot. Ám azért annyira sok serdülőnk nem volt, hogy két csapatot állítsunk ki, ezért az országos bajnokságban szinte mindkét korcsoportban, az ifjúságiban és a serdülőben is ugyanaz gárda játszott. Ráadásul ezek a fiatalok jelentős része szerepelt a területi vidékbajnokságban is, sőt, néhányan időnként a felnőtt csapatban is helyet kaptak. Nagy teher volt ez a 2006-2007-ben születetteknek.

Ilyen előzmények után hogyan ítéled meg az éves teljesítményüket?

– Az őszi szezont nagyon szépen kezdtük, sok győzelemmel. Később jöttek olyan találkozók, ahol egy-két góllal, de alulmaradtunk. Utólag felmérve, lehet, hogy a szinte minden hétvégén két-három derbi túl sok volt nekik, legalábbis, ha az eredményességet nézzük. Ugyanakkor haszna is van ennek a nagy meccsszámnak, ugyanis, ahogy fogalmazni szoktak: teher alatt nő a pálma. Márpedig emiatt komoly rutint szereztek fiataljaink az év során, sokat fejlődtek. Ezért fogalmazhatok úgy is, a helyezési számot néha be lehet áldozni, hogy minél több játékost be tudjunk építeni a felnőtt csapatba, és mindenki egyenletesen sok lehetőséget kapjon erős színvonalú találkozókon.

Tény, nagy szükség van az erős utánpótlásra, ha majdan a felnőttek között is szeretnénk újra ütőképes gárdát kiállítani.

– Remélem, ehhez most már együtt marad ez a csapat, ez a korosztály hosszú távon is. Viszonylag népes maradt még úgy is ez korcsoport, hogy tavaly nyáron a legtehetségesebbek közül négyet elvittek más fővárosi klubok, illetve az ob egyes Szeged és Szentes. Egy játékosunk pedig egészségügyi gondok miatt abbahagyta a sportág űzését.

Vélhetően az eligazolások nélkül sokkal jobb helyezést is elérhetett volna a klub ebben a korosztályban

– Minden bizonnyal erősebbek lettünk volna, hiszen bármely nagy klub is megérezte volna az ekkora érvágást. Így aztán korántsem panaszkodhatok, minden elismerést megérdemelnek azok a srácok, aki maradtak, és végig küzdötték ezt az esztendőt. Sajnos, máris akad olyan ezekben a napokban, akit megkörnyékeztek, de remélem, a nyáron nem szenvedünk akkora veszteséget, mint a korábbi években. Ha így lesz, akkor biztos vagyok benne, hogy az új bajnokságban nagyot tudunk előre lépni. Úgy vélem, az az út, amit pár éve elkezdtünk kitaposni, az hosszú távon járható.

 2023. 06. 24.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön Katona Péter edző és a gyermek korosztályú csapat az egyik bajnoki előtt – fotó: T. Petka Anita

Kétségtelen, az összes pontvadászatban résztvevő csapatainkat tekintve az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek korcsoportos egységünk volt ebben az esztendőben is a legsikeresebb. Szinte csak győzelmeket számolhattunk nevük mellett, vereséget csak nagy ritkán szenvedtek.

A 2022–2023. évi bajnokságban a tavaly nyáron Hódmezővásárhelyről érkező ambiciózus Katona Péter készítette fel fiataljainkat a nagy menetelésre. Vele beszélgettünk a sikerekről, az esetleges buktatókról, nehézségekről. Szerencsére ez utóbbi kettő kevésszer jelentkezett életükben.

– Bár én még csak egy éve vagyok Békéscsabán, ám a korábbi évekből már ismertem a Csirkefogók gyermek korosztályosainak eredményességét – kezdte mondandóját a fiatal edző. – Már akkoriban is ezek a fiatalok számítottak a legeredményesebbeknek a klubon belül. Van is ennek némi hátulütője, hiszen más, nagyobb egyesületek szívesen szemezgetnek közülük, a legtehetségesebbeket a szezonzárás után elviszik, miként ez az utóbbi évtizedben jellemző volt. Igaz, ez elismerése az itt folyó munkának, ám számunkra sokszor toporgást jelent a következő évek fejlődésére tekintve, nem tudunk sokszor érdemben előre lépni.

Ebből azért kitűnik, hogy némileg képben voltál a fiatalok teljesítményével, amikor tavaly idekerültél.

– Nagyrészt igen, de azért igyekeztem az MVLSZ honlapján további információkhoz jutni, mielőtt belevágtam a munkába. Persze, ott inkább statisztikai adatokat kaptam, de ez is nagyon hasznos volt. Könnyebbséget jelentett, hogy éppen ez a korosztály az egyik legfogékonyabb az újra, a tanulásra, ők még nagyon szorgalmasak az edzéseken, amelyeket ráadásul nagyon szívesen látogatnak.

Az egy esztendő alatt mennyit fejlődtek? Egyáltalán van olyan mutató, amin ez lemérhető?

– Nagy előny volt, hogy a 2008-ban születettek már egy évet eltöltöttek ebben a bajnokságban, ott sokat tanulva, ha lehet úgy fogalmazni, rutint szerezve. Értelemszerűen az egy évvel fiatalabbaknak ugyanakkor sok tanulnivalójuk akadt még tavaly, hiszen ők korábban egy teljesen más rendszerű és elvárású bajnokságban szerepeltek. Olyanban, ahol még kisebb a labda, a pálya, a szabályok egyszerűbbek, a taktika más. A kezdetekben nehéz volt nekik megszokni az új rendszert, kicsit döcögősen indult az év, de aztán hamar megtanulták az új elvárásokat. Végül a két évjárat szépen összeszokott, összecsiszolódott. Sokat segített az is, hogy többen a területi bajnokságban is szerepeltek, ami további fejlődési lehetőséget hozott számukra.

Ezek szerint nem maradt hiányérzeted ezzel a korosztállyal?

– Egy kicsi azért maradt. Ez viszont rajtunk kívül eső okokkal magyarázható. Az országos utánpótlás-bajnokság a szövetség jóvoltából sajátságos számítással zajlik. Az alapszakasz után, a rájátszás előtt összevonják az ifjúsági, a serdülő és a gyermek korosztályosok addig elért eredményeit, és az alapján sorolják be őket a folytatásba. A gyermek csapat kimagasló eredménnyel zárt, de mivel a másik két korcsoport inkább a középmezőnyben végzett, ezért a rájátszásban az A2B csoportba nyertünk besorolást, vagyis 7–10. helyért folytathattuk. Pedig ez a csapat a tudása alapján az 1–6. helyért folyó A2A csoportban is felfért volna a dobogóra.

Miben fejlődtek a legtöbbet a gyermek korosztályosaink?

– Tömören: a sportban való gondolkodásban, csapat kohézióban. Nincs már egyénieskedés, megtanultak összedolgozni, ahogy a csapatsportágakban kell. Vannak klubok, ahol egy-két kimagasló tudású gyerekre épül a játékuk, ami hosszú távon szerintem nem vezet eredményre. Nálunk nem így volt, annak ellenére, hogy azért akad egy-két húzóember, ami kell is, hogy legyen, de a csapatmunkán van a hangsúly. Éppen ezért én nem szeretnék senkit sem külön kiemelni, hiszen a gárda együtt teljesített jól egész évben.

Az új bajnoki évben új feladatot kapsz, a gyermek „hármas” és „négyes” csapatokat kell átvenned, vagyis még fiatalabbakkal fogsz dolgozni. Ez mit jelent számodra?

– A klubban új edzői struktúra lesz az új szezonra, ennek során kapom ezt a feladatot. Elöljáróban: nem érzem lefokozásnak, visszalépésnek, hogy a 2011-12-ben születettekkel és fiatalabbakkal kell foglalkoznom. A klub jövőbeli céljait tartom a szemem előtt, nem beszélve arról, hogy szakmailag e téren is előre léphetek. Ez a még fiatalabb korosztály is nagyon befogadó, tanulékony, ezért ez is kihívás lesz számomra.

 2023. 06. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a bajnoki esztendő során sok gólt elérő Dobos Ferenc, aki, ha kellett, hátára vette az egész csapatot – fotó: T. Petka Anita

Lezajlott minden szinten a 2022–23. évi országos utánpótlás-bajnokság. Sorozatunkban górcső alá vesszük, mire jutottak fiataljaink az A2 csoportban. Elsőként az ifjúságiak pontvadászatában szereplő alakulat éves munkáját elemezzük.

Elöljáróban: nem lesz könnyű. Mégpedig azért, mert a szezon elején is már csak három valóságos ifjúsági korú játékost jegyzett klubunk, ami a tavasz végére, mondhatni egyre olvadt. Így aztán év közben kilencven-kilencvenöt százalékban a serdülő korosztályúaknak kellett „beugraniuk” és helyt állni ebben a korcsoportban.

Ilyen előzmények után Ajtai Miklós edzőnek sincs könnyű dolga, amikor mérleget kell vonnia. Mert ugye az egy külön érdekesség, hogy a serdülők valós edzője Fodor Ádám.

Ám most azt igyekszünk boncolgatni, hogy a három, majd kettő, majd egy ifi játékos mellett a legöregebb utánpótlás osztályban a serdülőkkel kiegészült csapat hogyan teljesített?

Mint emlékezetes, idén a kétcsoportos A2 osztályban 13-13 csapat kezdte meg a bajnokság alapszakaszát. A Keleti csoport küzdelmei tavaly decemberben véget értek, ahol kilenc pontot gyűjtöttek ifistáink. A rájátszásban a három korosztály együttes értékelése alapján az A2 B csoportban folytatták tavasszal, amikor újabb hat találkozón ugrottak vízbe fiataljaink, és újabb hét ponttal gyarapodtak csoportjukban az ötödik helyen végezve.

Hogy ez jó, avagy sem, arról már Ajtai Miklós beszélt: – Valós ifjúsági játékosunk Bozgán Bence, Dobos Ferenc és Gémesi Ádám voltak, a többiek a serdülő korosztályt képviselték. Utóbbiaknak így két fronton kellett helyt állniuk, sokszor mindössze negyedórányi pihenő után. Ez nagy kihívás volt a csapatnak. Sokszor sakkozni kellett a fiatalok játékidejével, hogy végig bírják a dupla meccseket. Ennek tudatában nagyszerű teljesítmény a hét pont.

– Sok meccs, nagy fejlődési lehetőség…

– Ez is igaz. Összegezve azt kell mondanom, legtöbbször fel is nőttek a feladathoz. Bár voltak csúnya nagy zakóink, de voltak nagyon szép és látványos győzelmeink is. Olyan is akadt, amely kötelező győzelmet írt elő, mégis vereség lett, de máskor meglepetést is okoztunk ellenfeleinknek. Egy biztos, az állandó mélyvízben tartás nagyobb fejlődést hozott az év során.

– Hogyan alakulhat ez a korosztály az új bajnokságra?

– Sajnos, az egyik büszkeségünk, Dobos Ferenc, akinek a neve mellé sok gól került, kiöregedett a korosztályából. A gyulai fiatalunk egyébként is húzóembere volt a csapatnak, ha kellett, hátára vette az egész gárdát. Az viszont előnyünkre válhat, hogy a serdülőből szép számmal kiöregedő fiatalok ezúttal már valós ifjúsági harcosként szállhatnak vízre az ősszel kezdődő új bajnoki sorozatban. A július közepén kezdődő felkészülés során kialakulhat a jövő vélhetően erősebb ifjúsági csapata, ám továbbra is számolnunk kell a fiatalabbak folyamatos beépítésével is az idősebb korcsoportban.