2025. 06. 28.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A gyulai Várfürdő Kupára szépen összeérett a Katona Péter edző (balra) vezette gyermek IV. korosztályos csapat is, amely ekkor már dominált a tornán – fotó: Balázs Lajos

A 2024–2025. évi vidékbajnoki bajnoki szezonban a gyermek III. és IV. korosztályos fiatalokkal ezúttal is Katona Péter edző foglakozott. Ebben az évben a gyermek III. korcsoportos gárda az erősebb, Piros csoportba kapott besorolást, mégpedig edzőnk kérésére, ahol kevés sikerrel szerepeltek.

Kezdjük azzal: miért az erősebb Piros csoportba került a csapat? – tettük föl az első kérdést Katona Péternek.

– A szezonkezdet előtt vezetőedzőnkkel, Fodor Ádámmal egyeztettem erről. Úgy gondoltam, a fejlődés érdekében jobb, ha nívósabb ellenfelekkel játszunk hétről hétre.

Bevált az elképzelés?

– Összegezve azt mondhatom, igen. Bár az is tény, a bajnoki rajt előtt már egy aradi tornán látszott, hogy nehéz évünk lesz, nagyon sok tanulnivalója van a gyerekeknek. Ez a bajnoki sorozat elején különösen kiütközött, ám menet közben mindkét korosztály sokat fejlődött. A vége felé már ki-ki meccseket játszottunk a békéscsabainál nagyobb vízilabdás múlttal rendelkező egyletekkel.

Hány gyerek tartozott ezekbe a korosztályokba?

– Az esztendő első edzésén 19 fiatallal kezdtem a munkát, év végére mindössze egy gyerek morzsolódott le.

Hogyan értékelnéd az elmúlt szezont?

– Hosszú és nehéz 365 nap után vannak a srácok és én is. Mindenekelőtt meg is köszönöm a fiatalok munkáját, valamint a szülők áldozatvállalását. Van, aki már két éve a kezem alatt dolgozott, s akadnak, akik csupán egy éve jártak hozzám az edzésekre. Maximalista vagyok, ezért szerettem volna, ha győzelmeket aratunk a bajnoki összecsapásokon még ebben az erősebb csoportban is, ám a kezdetekben kevés sikerélményünk volt. A szezon alatt sokat gondolkodtam azon, min kellene változtatni. Bizonyos területeken sikerült is megújulni, amit igazol a bajnokság után lezajlott gyulai Várfürdő Kupán mutatott játék, ahol már végig domináltunk. Összegezve: nagyot lépett előre mindkét társaság az év folyamán, a játékunk egyre inkább hasonlított a vízilabdára.

Úgy látod, erre lehet tovább építkezni?

Mindenképpen, hiszen mentálisan is nagy volt a fejlődés, egyre több élményben volt részük a gyerekeknek. A személyiségük is érettebb lett, amit igazolnak a sűrűsödő ki-ki mérkőzések.

Most nézzük, szakmailag miben fejlődtek a legtöbbet, és milyen hiányérzeted maradt?

– A gyermek III. korosztályosok esetében az egyik pozitívum, hogy egyre inkább csapatként működtek. A másik: a támadások utáni visszarendeződések, visszazárások egyre gördülékenyebbek lettek. Javult a centerjáték és az ahhoz való visszasegítés.

… és a gyermek IV. korosztályosok esetében?

– Ott több gondom akadt, ami abból is fakad, hogy a társaság egyik fele gyulai, a másik békéscsabai volt. És bizony, hetente csak egy alkalom nyílt arra, hogy közös edzéseket tartsak nekik. De esetükben is meglátszott, hogy honnan indultak, és hová fejlődtek. Bár hozzáteszem, nem minden vágyam teljesült velük kapcsolatban. Például voltak kevés gólos meccseink, amit nem sikerült megnyerni, pedig a fiatalok és én is nagyon szerettem volna. Ugyancsak egy negatívum: a korábbiból fakadóan a gyerekeknél nem volt meg az összeszokottság, néha a bajtársiasság sem. Ettől függetlenül ez a korosztály is sokat fejlődött az év folyamán.

Azért akadt néhány jobban kiugró tehetség is…

– Így van. Arra büszke vagyok, hogy mindig akadt – most név nélkül mondom – három-négy olyan gyerkőc, aki még egy feljebb lévő korcsoportban is bemutatkozhatott. Így a gyermek „hármasok” közül Fodor Ádám gyermek gárdájában is helyet kaptak néhányan. Miként a gyermek „négyesek” közül páran feljászottak a gyermek III. korosztályba. Ezzel jelentős rutinra tehettek szert, ami a jövőre nézve igencsak hasznos lehet.

Jávor Péter

 2025. 06. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a klub egykori remek játékosa, ma utánpótlásedzője, Szilvásy Attila (fekete pólóban), aki a medence partján is nagy hévvel irányítja a legfiatalabbakat – fotó: Balázs Lajos

A 2024–2025. évi területi bajnokságban olyan baby korosztályos csapatunk szerepelt, amelynek egyik fele gyulai, a másik békéscsabai gyerekekből állt. Így értelemszerűen a hétköznapokon döntően mindenki a lakóhelye szerinti városban tréningezett, az előbbiek Szilvásy Attila, a csabaiak Csabai Zoltán irányítása mellett.

A baby korcsoportot a bajnoki rajt előtt 18 fiatal alkotta, nyolcan gyulaiak, tízen békéscsabaiak voltak. A legkisebbek éves munkáját ezúttal Szilvásy Attila értékelte.

Induljunk ki a tavaly nyár eleji állapotokból, amikor az akkori baby korosztályosok jelentős része korcsoportot váltott, és felkerült a gyermek IV. korosztályba. Kik maradtak, illetve kikkel töltöttétek fel a legfiatalabb csapatot?

– Nagyon szűkös maradt a létszám, hiszen maradt négy gyulai gyerek, továbbá ugyancsak az általam irányított két még fiatalabb kezdő. A békéscsabai Restye Botonddal ez adta meg az alapot, de bizony sok kis pólósra volt még szükségünk, hogy elindulhassunk a területi bajnokságban.

Hogyan oldódott meg a probléma?

– Békéscsabán és Gyulán is intenzív nyári oktatásba kezdett a klub, a fürdővárosban Jeszenszky Ákos, Csabán pedig Fajó Csilla és Papp Szilvia tanította úszni a fiatalokat, akik közül nyár végére tízen visszajelezték, hogy szívesen vízilabdáznak. Így aztán kialakult egy hadra fogható 18 gyerekből álló kis gárda.

Vagyis akadtak már egy évnyi tapasztalattal rendelkezők, valamint abszolút kezdők…

– Valóban. Szeptemberre volt egy elfogadható kezdő sorunk, valamint sok újonc. Az előbbiek egy évvel korábban már „beleszagoltak” a sportágba, ismerték már a pályát, tudták kezelni a vízben a labdát, ismerték a mérkőzés szabályokat… A tavaly nyáron hozzánk kerülők azonban szép lassan ugyancsak sok pólós ismeretre tettek szert az év folyamán.

Bár tudjuk, hogy bajnokság ide, bajnokság oda, itt hivatalosan még nem számolják a gólokat, ám az edzők, a csapatot elkísérő szülők nagyon is számon tartották, hogyan alakul egy-egy meccsen az eredmény. Innen tudható, hogy szép győzelmeket is arattak a fiatalok.

– Ezek a „győztes eredmények” is a fejlődésüket mutatja.

Sport szakmailag mi volt a legnagyobb kihívás a kicsik esetében?

A legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy – különösen az újoncok esetében – eljussunk oda, minden játékos lásson a pályán, tudjon centerezni, bekkelni. No és a labdabiztonság, labdakezelés kialakítása is nagyon fontos volt, miként a jó passzolás. Amiben hiányérzetem maradt, az az úszástudás. Ennek fejlődésében egy kicsit elmaradtunk, miként a taposásban is.

Csapatként és egyénileg hogyan muzsikált a kis egylet?

– Már ebben a korosztályban lehetőleg meg kell találni, melyik gyerek milyen posztra a legalkalmasabb. A gyorsabbak inkább a találatok jegyzésében jeleskedtek, hiszen könnyebben lefordultak az ellenfélről, de olyanok is lőttek gólokat, akiktől kevésbé vártam. De már most kiviláglott egyes esetekben, hogy kiből lehet inkább védekező játékos, akik viszont hátul könnyebben megszerezhetik a labdát. Ezeket az adottságokat is igyekeztünk erősíteni, illetve beléjük sulykolni. Bizony, ha elkapták a fonalat egy-egy mérkőzésen, élvezet volt nézni őket.

Mondhatni ezen a nyáron is kiürül ez a korosztály…

– Ami annyit jelent nálunk, hogy korcsoportot váltanak. Esetünkben a 18 fiatalból 15 ősztől már a gyermek IV. korosztályos területi bajnokságban indul, vagyis mindössze hárman maradnak még babyk. Ráadásul közülük két gyulai gyerek ősztől Békéscsabára jár majd edzeni, mivel a testvéreik is egy-két éve ott vannak már. Vagyis újra a nulláról kell kezdenünk. De hát ez az élet rendje.

Nagy feladatnak tűnik összehozni egy új baby csapatot.

– Minden bizonnyal, olyan ez, mint egy mókuskerék, de minden nyarunk ezzel telt el eddig is. Ebben nagy segítséget jelentenek az úszóoktatók, mint a már említett Jeszenszky Ákos Gyulán, illetve Fajó Csilla és Papp Szilvia munkája Békéscsabán. Van bő három hónapunk, hogy „találjunk” egy új kis gárdát, akikkel megkezdhetjük az újabb szezont.

Jávor Péter

 2025. 06. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Klubunk ügyvezető elnöke, Balázs Lajos a napokban, a vízilabdás évzáró keretében vehette át Békéscsaba alpolgármesterétől, Varga Tamástól azt az elismerő emlékplakettet, amit a fél évszázad alatt tett a közösségért – fotó: Such Tamás

Nem sok klub mondhatja el magáról Békés vármegyében, hogy megélte félévszázados fennállását. A mai néven ismert Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub a jogelődökkel együtt viszont büszkén vallhatja: az elmúlt hetekben átlépte ezt a bűvös határt. Az eltelt ötven esztendő örömeiről, nehézségeiről, szépségeiről Balázs Lajos ügyvezető elnökkel beszélgettünk.

Annyit röviden Balázs Lajosról: ő is alapító tagja volt a hőskor legelején létrejött klubnak, kezdetben játékosként a vízben, játékos edzőként a parton is. A sportág további űzése mellett 1995-től, immár harminc esztendeje ügyvezető elnökként.

– Klubunk több néven is szerepelt a félévszázad alatt – foglalta össze a névadásokat az ügyvezető. – Voltunk Békéscsabai MÁV, Békéscsabai Előre Spartacus SC egyik szakosztálya, aztán jött a Minőség SE. Ekkoriban került a klub élére dr. Máté Mihály, aki 1995-ben bevont a munkába. Nemcsak szerveztem egyesületünk életét, hanem már ekkor gazdasági, pályázati feladatokat is kaptam.

Nemrégen lezajlott a jubileumi ünnepség. Milyen visszajelzéseket kaptál a régiektől az elmúlt időszakról?

– Amikor igazolt vízilabdázó lettem, egy nagyon lelkes társaságba csöppentem, ami a mai napig összetart. Nagyon jó érzés volt, hogy sok elismerő szót kaptam az alapító tagoktól. Többen állították, nem gondolták volna, hogy az 1975-ben életre keltett békéscsabai vízilabda megéli a fél évszázadot.

Hogyan összegeznéd röviden az ötven esztendőt?

– Ha tömören kellene fogalmazni: klubunk nagyot fejlődött ez időszak alatt, de mégsem vagyok teljesen elégedett ez elért eredményünkkel. Az egycsapatos helyett immár kilenc-tíz korosztályos csapatot állítunk ki az utóbbi években a különböző szintű bajnokságokba. A hőskori klub a tucatnyi igazolt játékosról mára másfélszázra hízott, sőt, az előkészítősökkel együtt közelít a kétszáz főshöz.

Azért nem ment mindig minden ilyen simán. Sőt, ma is akad bőven akadály a további fejlődés szempontjából.

– Valóban. Te szoktad mondani, hogy a mi vármegyénket körülvevő nagyvárosokban, mint Debrecen, Szolnok, Kecskemét, Szentes, Hódmezővásárhely, Szeged, valamint egy faluban, Újszilváson mindenhol új sportuszodákat építettek az elmúlt bő évtizedben, ahol remekül ki tud teljesedni a sportág. Békés vármegye, illetve Békéscsaba ebből eddig kimaradt. Emiatt aztán nagyon korlátozott a vízfelület, ennél több gyereket már nem is nagyon tudunk fogadni, női szakágról pedig nem is álmodhatunk. Pedig nálunk is remek tehetségek kerültek a felszínre az elmúlt két-három évtizedben, ám városunkban a megfelelő szintű továbbtanulás hiánya miatt felnevelt játékosaink más egyetemi városokba eligazolnak, illetve mostanában egész egyszerűen már 14-15 évesen a legjobb játékosainkat más klubok igazolták le, és játszottak ellenünk a különböző bajnokságokban. Ezért egy idő után be kellett látnunk, nem tudunk magasabb szintű felnőtt és utánpótláscsapatot építeni, ezért leginkább utánpótlás-nevelő klub vagyunk. Hosszú távon azonban szeretnénk érettségiig megtartani, vagy az egyetemi évek után visszacsábítani a saját nevelésű fiataljainkat.

Viszont a Magyar Vízilabda Szövetségben egyre inkább elismerik a klubot a százszázalékban saját nevelésű játékosokkal elért utánpótlás-eredmények miatt.

– Ez is igaz. Az energiaválság kitörésekor 47 millió forinttal támogatták a békéscsabai uszoda működését, és az elmúlt két esztendőben kettő-, plusz egymillió forintos szövetségi támogatásban részesültünk, amit az utánpótlásban kifejtett munkánkért kaptunk. Ennek jelzés értéke is van. De ugyanilyen elismerés, hogy vezetőedzőnket, Fodor Ádámot a felnőtt OB II és utánpótlás előkészítő, szakmai döntéshozó bizottságba beválasztották.

Sokszor szóba került az elmúlt időszakban az elosztások módja. Úgy, mint a TAO, az önkormányzati támogatás, a különböző pályázati lehetőségek és a Magyar Vízilabda Szövetség elosztási rendszere. Ezek nagy segítséget jelentenek?

– Ha jól működnek, akkor igen. De nem minden fenékig tejföl. Az önkormányzati, a TAO és minden más egyéb pályázati támogatások alapja az utánpótlás létszáma és minősége. A már említett ötven éve változatlan uszodai vízfelület és edzésidő korlát nagy akadály a további fejlődésben. Ami saját erőből szakmailag rajtunk múlik, azt már megtettük. Sajnos, egy hosszú vajúdás, tervezés után a modern városok program keretében még egy tanmedence sem épült a városban, hát még uszoda, amit első sorban a sportolók használhattak volna. Nem beszélve arról, hogy amíg Békéscsabán egy szárazföldi sportoló lemegy a sportágában edzeni, nem kell semmilyen belépődíjat fizetnie az önkormányzati sportlétesítménybe való bejutásért. Nekünk viszont pályabérletet számolnak föl, a gyerekeknek a bérletek után havi kiegészítő belépődíjat kell fizetniük az edzésre való bejutásért! Ezt jómagam igazságtalan megkülönböztetésnek vélem, hiszen az önkormányzati törvény az „ifjúság és sport támogatása” önkormányzati feladatban nem különböztet meg szárazföldi és vizes sportágakat. Ez a megkülönböztetés jelentős hátrányt okoz a sportágak közötti létszámversenyben is.

Ezek szerint nem ismerik el kellőképen a vízilabdázók munkásságát?

– Ezt egy szóval sem állíthatom. Az új MVLSZ vezetés látja, hogy a rajtunk kívülálló nehéz körülmények ellenére mennyit fejlődött a klub ötven év alatt, ezért mostanában már jóval több elismerő szót kapunk a szövetségtől, de a várostól is utánpótlás-nevelő munkánkért.

Félévszázad hosszú idő. Mit remélsz a folytatástól?

– A további töretlen fejlődés érdekében legalább egy télen is üzemelő tanmedencére lenne szükség az Árpád fürdőben. Legyen megfelelő szintű felsőoktatás városunkban, hogy saját nevelésű pólósokból álló OB I B-s felnőtt csapatot építhessünk. Bízom benne, hogy még megérem egy – új szabályoknak megfelelő – legalább 28,6×25 méteres vízilabda medence megépítését, amely lehetővé tenné a női szakág beindítását is.

Jávor Péter

 2025. 06. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A 2024–2025. évi évzáró alkalmával egy kétszáz személyes tortát is felvágott klubunk, amit jóízűen fogyasztottak el fiataljaink

Minden esztendőben szinte egyszerre van vége a tanítási évnek és a hazai vízilabda-bajnokságoknak. Így van ez idén is, nemrégiben még a pontokért küzdöttek csapataink a különböző szintű versenyekben, az elmúlt hétvégén pedig lezajlott az évad utolsó eseménye, a Várfürdő Kupa nemzetközi utánpótlástorna is.

Most viszont klubunk apraja és nagyja adott randevút egymásnak hétfőn a Békéscsabai Rendezvénypajtában, hogy a nagy nyári nyaralások előtt elbúcsúzzanak a 2024–2025-ös sportági évadtól. Ahogy évek óta megszokott, ezen a klub vezetői fogadták a fiatalokat, elsőként Borsos Pál elnök köszöntötte a megjelenteket.

Ezt követően Balázs Lajos ügyvezető elnök egyperces felállásra kérte a megjelenteket azok tiszteletére, akik már nem élhették meg klubunk 50 éves fennállásának évfordulóját. Ügyvezetőnk ezúttal kiemelte, hogy egy héttel korábban az alapító tagok előtt ismertették, hol is tart a félévszázados munka, most pedig a mai fiatalokat avatta be a történésekbe.

A sok pozitívum mellett kitért arra is, mi az, ami –klubunk hatáskörén túl – nem oldódott meg az uszodában, miként az edzésidő növelése sem; nincs tanmedence; ma is belépőt kell fizetni ahhoz, hogy edzésekre járjanak a sportolók; nincs megfelelő felsőoktatás a városban, ezért nincs megtartó erő; legjobb játékosainkat eligazolják, vagy más egyetemi városokban tanulnak és sportolnak tovább, ezért nem tudunk felnőtt csapatot építeni, és sorolhatnánk.

Az eredményeinket nagyban meghatározzák a körülmények, ennek ellenére 1996-tól 24 évig OB I B-s felnőtt csapatot tudott kiállítani a klub, majd időközben 2017-ben osztályozót játszottunk az OB I-be való feljutásért. „2020-tól már nem tudtuk vállalni az OB I B költségeit, ezért visszaléptünk. Viszont az igazolt játékosaink száma 130-170 között mozog, továbbá szinte folyamatosan van 40 előkészítős gyerekünk, akikkel három helyszínen foglalkozunk – emelte ki Balázs Lajos, majd azt is hozzátette: elismerésre méltónak számít, hogy eredményeinket százszázalékban saját nevelésű játékosainkkal értük el! Viszont a tárgyi feltételeket tekintve: a környező megyékben az elmúlt pár évben megépült új, korszerű uszodákban működő régi csapatokkal vívott küzdelemben kellett megfelelnünk. Ugyanakkor a legalacsonyabb életkortól a legmagasabbig biztosítjuk a sportolás lehetőségét Békéscsabán.

Ezt követően Varga Tamás, a város alpolgármestere mondott méltató beszédet klubunkról, majd Fodor Ádám vezetőedzőnk értékelte a mögöttünk hagyott évet. Színesítette az évzárót, hogy a folytatásban kiszólította a különböző korosztályos csapataink legszorgalmasabb és legjobb játékosait, akik jutalomban részesültek, amit Varga Tamástól vehettek át fiataljaink.

Az elmúlt bajnoki évad legszorgalmasabb és legeredményesebb vízilabdázóink jutalomban részesültek – fotó: Balázs Lajos

Borsos Pál záró beszéde után egy 200 szeletes óriás tortát vágtak föl, majd következett az össznépi fényképezés, a torta jó ízű elfogyasztása. S ha ez nem elég: a szülők által sütött több négyzetméternyi süteményből is válogathattak pólósaink.

 2025. 06. 14.   Eredmények, Archívum, Utánpótlás eredmények

A végelszámoláskor valamennyi csapat fiatalja egy-egy jól megérdemelt medálban részesült

Nagy volt a vetélkedés a ma második alkalommal megrendezett Várfürdő Kupa nemzetközi utánpótlástornán, amelynek stílszerűen a gyulai Várfürdő 50 méteres versenymedencéje adott otthont. Az idei eseményen is négy egység küzdött a trófeáért.

Klubunk erősödő hátországát bizonyítja, hogy két csapatot is kiállított a tornára: a Katona Péter vezette Csabai Csirkefogók VK mellett fiókcsapatunk, a Szilvásy Attila által gardírozott Gyulai VK is egy teljes gárdával képviseltette magát, mint rendezők. Mellettük a Hódmezővásárhelyi VSC és a szomszédos ország Clubul Sportiv Amefa Arad együttese szállt vízre az egynapos eseményen. Ezúttal a gyermek IV. korosztályosoknak került kiírásra a torna, de sietve hozzátesszük, ez már a majd ősszel kezdődő bajnokságra érvényes korcsoport. Vagyis a baby korosztályból kiöregedők is már ebben a kategóriában kaptak helyet a csapatokban.

Akár díszvendégnek is nevezhetjük a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund részvételét, aki azért több és nemes feladatot is kapott erre a napra. Nemcsak mint nemzetközi játékvezető állt a medence partján, hanem éremátadóként is kivette részét az eredményhirdetésből.

Végül óriási keresztbeverések után három egylet hat ponttal zárta a tornát, köztük csak az egymás elleni gólkülönbség döntött a hódmezővásárhelyiek javára, az aradi alakulat zárt a második helyen, a csabai fiatalok a harmadik helynek örülhettek, a fiatal gyulai egylet lett a negyedik.

Gyulai VK–Csabai Csirkefogók VK 3–9 (0–1, 0–3, 1–2, 2–3)

Gyula. V.: Fodor Rajmund. Gyula: Vandlik – Mórocz 1, Geszner 1, Matei A., Orosz B. 1, Bátorfi, Köves. Cs.: Lovász Liza, Súr, Számfira K., Szilágyi, Petrina, Számfira B., Matei O., Polonka, Kassai, Molnár. Edző: Szilvásy Attila. Békéscsaba: Pásztor – Restye B. 4 (1), Bereczky 1, Puha Lara, Csapó 1 (1), Szaszák, Számfira Z. 1. Cs.: Lipták, Kis V., Kiszely 1, Miskolczi, Tóth-Benedek, Popa 1, Mihályi. Edző: Katona Péter. Gól emberelőnyből: 7/1, ill. 4/2. Ötméteresek: 0/0, ill. 4/2.

Akárcsak egy felnőtt mérkőzésen, izgalomban nem volt hiány a gyulai Várfürdőben lezajlott utánpótlás esemény valamennyi mérkőzésén – fotó: Balázs Lajos

További eredmények: Gyulai VK–Hódmezővásárhelyi VSC 2–13, a gyula góldobó: Geszner 2. Csabai Csirkefogók VK–Clubul Sportiv Amefa Arad 13–10, a békéscsabai góldobók: Balogh B. 5, Balogh Cs., Orosz-Tóth 3-3, Puha Lara, Számfira Z. 1-1. Hódmezővásárhelyi VSC–Clubul Sportiv Amefa Arad 11–22. Gyulai VK–Clubul Sportiv Amefa Arad 2–7, a gyulai góldobók: Mórocz, Orosz B. Csabai Csirkefogók VK–Hódmezővásárhelyi VSC 1–15, a békéscsabai góldobó: Szaszák.

A torna végeredménye: 1. Hódmezővásárhelyi VSC 6 (26–23), 2. Clubul Sportiv Amefa Arad 6 (32–2), 3. Csabai Csirkefogók VK 6 (14–25), 4. Gyulai VK 0.

Katona Péter, a békéscsabaiak edzője: – Úgy készültünk erre a tornára, hogy évzárónak fogjuk föl. Az első meccsünk sokáig kiegyensúlyozott volt, de végül felénk billent a mérleg az egyébként idősebb játékosokból álló aradi csapattal szemben. A gyulaiak elleni derbin mindenki sok játéklehetőséget kapott, az utolsó mérkőzésünkre azonban alaposan elfáradt a csapat. Pedig többet vártam a gyerekektől, de elemeire hullott ekkorra a gárda. A lényeg viszont azon volt, hogy mindenki érezze jól magát mielőtt végleg lezárjuk az évet.

Szilvásy Attila, a gyulaiak edzője: – Ma az volt számunkra a legfontosabb, hogy minden gyulai apróság játszhasson. Összesen 17 fiatal kapott lehetőséget a tornán való bemutatkozásra. Nemcsak a 2013–2014-ben születettek ugorhattak vízbe, hanem a náluk még egy-két évvel fiatalabbak is. Amikor az idősebbek voltak a medencében, partiban voltunk minden ellenfelünkkel szemben. A másik fontos tényező volt, hogy a gyerekek olyan élménnyel menjenek el a nyári szünetre, hogy amikor visszatérnek a nyaralásból, újra örömmel jöjjenek vízilabdázni. Nem beszélve arról, hogy szeretnénk hagyományossá tenni ennek a korosztálynak a jövőben a Várfürdő Kupát. Ugyancsak fontosnak tartom kiemelni: nagyon sok szülő jött el a mérkőzésekre, akik közül ugyancsak sokan sütöttek a gyerekeknek mindenféle jót, négy asztal rogyadozott a finomságoktól, amit a fiatalok a meccsek szüneteiben vidáman fogyasztottak.

A Gyulai VK tizenéves fiatalokból álló csapata szépen küzdött a második alkalommal kiírt Várfürdő Kupa nemzetközi tornán, akiket Szilvásy Attila edző (a jobb szélen) és Jeszenszky Ákos (balra) úszóedző készített fel az eseményre – fotó: Balázs Lajos