2020. 08. 16.   Eredmények, Archívum, Utánpótlás eredmények

Békéscsaba adott otthont a gyermek III. korcsoportos fiatalok Nyári Kupája második fordulójának. A kétnapos, tornarendszerű eseményen ezúttal is négy csapat, a szegedi, szolnoki, szentesi és békéscsabai csobbant vízbe az Árpád fürdőben.

Csabai Zoltán edzőnk helyett ezúttal a fiatalok csapatát beugróként Ajtai Miklós irányította, aki így foglalta össze a két nap tapasztalatait: – Ugyan beugró edzőként ültem a kispadon, de a csapat felét már régóta jól ismerem, hiszen sokakat én tanítottam meg úszni és a sportág alapjaira, amikor még abszolút kezdők voltak. Igaz, a másik fele ismeretlen volt számomra, ám velük is nap nap találkozom az uszodában. Ezért aztán meglehetősen nehezen lendültünk bele. Különösen az első találkozón, a Szolnok ellen látszott, hogy nem vagyunk egymáshoz szokva. Hamar kitűnt, hogy az OB I-es háttérrel rendelkező Tisza-partiak taktikailag érettebbek, technikai tudásuk jobb, és fizikálisan is erősebbek. Ám meccsről meccsre egyre jobb teljesítményt nyújtottak fiataljaink, minden téren javultak, egyre jobban koncentráltak. Egy biztos, sok ügyes srác van csapatunkban, akik, ha szorgalmasan járnak edzésekre, még sok örömünk lehet bennük. Különösen tetszett Pallag Nándor, Pónya Olivér, Szatmári Levente, Zimbran Milán játéka és a két kapusunkat, Krizsán Lőrincet és Such Bertoldot is csak dicsérhetem.

A Nyári Kupa végeredménye a gyermek III. korcsoportban két forduló (nyolc mérkőzés) után: 1. Szegedi Vízipóló Suli, 2. Szolnoki Dózsa, 3. Szentesi VK, 4. Csabai Csirkefogók VK.

A második körben a következő fiatalok kaptak lehetőséget az Árpád fürdőben: Krizsán Lőrinc, Such Bertold (kapusok), Bazsó Máté, Csüllög Csongor, Földi Maxim, Gyuricza István, Korcsok Nándor, Laurinyecz Gergő, Nagy Ákos, Pallag Nándor, Pónya Olivér, Rácz Domonkos, Szathmáry Zsombor, Szatmári Levente, Zimbran Milán.

Címlapképünkön Szatmári Levente célozza meg az ellenfél kapuját

 2020. 08. 16.   Eredmények, Archívum, Utánpótlás eredmények

Három héttel ezelőtt Békéscsabán rendezték meg a baby korcsoportosok Nyári Kupa fordulóját, e hét végén Szolnok adott otthont a második körnek. Miként az elsőben, ezúttal is két nap alatt négy meccset játszottak a legfiatalabbak, ellenfeleik a Szeged és a Szolnok együttesei voltak, akikkel a két nap alatt kétszer is összemérték tudásukat.

Ha már a vidékbajnoki eseménysort a hazai szövetség a koronavírus miatt rövidre zárta, a szigorítások feloldása után legalább a Nyári Kupa adott lehetőséget az edzőknek felmérni, hol is tartanak a tíz évesek és fiatalabbak a fejlődésben. Erre a két forduló négy napja alatt lejátszott nyolc mérkőzés igazán jó alkalom volt. Esetünkben Dobra Róbert edző értékelte a szolnoki kirándulást: – Az előző, békéscsabai tornához képest nagyon nagy javulást tapasztaltam fiataljaink esetében. Több volt a mozgás, a jó passzolás, egyre jobban ráéreznek a játékra. Főleg a védekezést és a labdatartást igyekeztem velük gyakoroltatni, amiben határozottan előre léptek. A támadásépítés még a jövő zenéje, miként a gólok is hiányoznak még. A ma reggeli, Szolnok elleni teljesítménnyel pedig határozottan elégedett vagyok. Az egykori első osztályú játékos, mérkőzés- és játékvezetőellenőr, Wolf Péter ki is emelte, hogy sokat fejlődött kis csapatunk, ám arra is felhívta játékosaink figyelmét, hogy nagyon sokat kell edzésre járni ahhoz, hogy még ennél is magasabb szinten űzhessék a játékot. Összességében pozitívan értékelem a hét végi teljesítményt, különösen kapusunk, Lipták-Bíró Ábel, a gólerős és a csapatnak tartást adó Nánási Hunor nyújtott átlagon felülit. No és élete első góljait szerző Hajdu Áron emelhető ki.

A mérkőzés végén minden csapat érmet kapott a Nyári Kupán nyújtott teljesítményéért, amelyeket a Tisza-partiak remek, válogatott kapusa, Nagy Viktor adott át a gyerekeknek.

A Csabai Csirkefogók VK együttesét hét békéscsabai és hat gyulai fiatal alkotta a szolnoki tornán. Békéscsabaiak: Bacsa Dávid, Hajdu Áron, Machlik Máté, Restye Zsombor, Suhajda Soma, Uhrin Barna, Uhrin Zsombor. Gyulaiak: Balogh Csanád, Józsa Zalán, Lipták-Bíró Ábel (kapus), Nagy Kamilla (kapus), Nánási Hunor, Szakadáti Zsófi.

Címlapképünkön a fehér sapkás Hajdu Áron meglőtte élete első góljait

 2020. 08. 09.   Eredmények, Archívum, Utánpótlás eredmények

A hét végén a gyermek IV. korcsoportosoknak is megrendezték a Nyári Kupa felkészülési tornát, két napon át Szegeden igyekeztek bizonyítani 11 éveseink és a fiatalabbak. A szombat, vasárnapi esemény az első forduló volt, ahol a békéscsabai és gyulai csapataink is négy-négy mérkőzést játszottak. A folytatásra ugyancsak Szegeden kerül sor augusztus 17–18-án, hétfőn és kedden.

Csabai Zoltán edzőnk másirányú elfoglaltsága miatt ezúttal klubunk vezetőedzője, Fodor Ádám kísérte el a csapatot Szegedre. Tizenéves gárdánk mérlege: egy győzelem és három vereség volt: a gyulaiak elleni „házi rangadón” 29–6-ra nyertek a megyeszékhelyiek, majd a mezőny két legerősebb alakulata következett (Szolnok–Békéscsaba 21–8, Szentes–Békéscsaba 20–8). A negyedik meccsre újra belelendültek a viharsarkiak és mindössze kétgólos vereséget szenvedtek a házigazda szegediektől (16–18).

A békéscsabai csapatot a következő játékosok alkották: Such Bertold (kapus), Földi Maxim, Gyuricza István, Kabai Zalán, Laurinyecz Gergő, Orosz Botond, Plavecz Dániel, Puha Zalán, Rácz Domonkos, Suhajda Zoltán, Szlúka Ádám, Zimbran Milán.

Fodor Ádám így látta a kétnapos eseménysort: – Nyitányként egy könnyű találkozón nyertek a csabai fiatalok a Gyula ellen. Ezt követően két olyan alakulattal szemben léptek föl a gyerekek, amelyek legalább harminc-negyven meccsel előttünk járnak: gyorsabbak a vízben, gyorsabbak gondolkodásban, de nem behozhatatlan a hátrányunk. A Szolnok és a Szentes ellen is voltak jó periódusaink, különösen azután, hogy időkéréskor elmagyaráztam nekik, hogy semmivel sem butábbak, csak nem kellene megijedni a nagyobb névtől. De az is tény, amíg nálunk három-négy igazi húzóember volt, a két ellenfélnél nyolc-tíz. Az utolsó találkozóra végképp felvette csapatunk a játék ritmusát, és akár fordított eredmény is születhetett volna a szegediek ellen. Talán, ha a beteg Korcsok Nándi is velünk tarthatott volna… Remélem, sokszor találkozunk ilyen erősségű csapatokkal, ugyanis ezektől lehet igazán tanulni.

A Béládi Csaba edző által pallérozott Gyulai VK 11 legénnyel állt ki a Tisza-parti városban, ahol valamennyi mérkőzésüket ugyan elvesztették, ám az általában kapott 20-22 gólra ezúttal már rendre hattal-nyolccal válaszoltak. Az eseményen a következő fürdővárosi fiatalok ugrottak vízbe: Lipták-Bíró Ábel (kapus), Balogh Csanád, Cserháti Boldizsár, Demkó Boldizsár, Ilyés Bálint, Józsa Zalán, Kováts Hunor, Nánási Hunor, Szakadáti Márk, Szakadáti Szofi, Szeidler Márton.

Béládi Csaba edző így foglalta össze a tapasztaltakat: – A munka elején járunk még, ráadásul akadtak olyanok a csapatban, akik életük első mérkőzésén ugrottak a medencébe. Tény, egyelőre sok tanulni valónk van, látjuk, ellenfeleink miben és milyen sokkal előrébb járnak, mint a mi fiataljaink. Fizikálisan, úszástudásban, taktikai elemekben és technikailag is lépéshátrányban vagyunk a többi dél-alföldi gárdával szemben, ráadásul motiváltságban is mihamarabb fel kell venni velük szemben a versenyt. A mieinknek az is furcsa volt, hogy először játszottak nagy méretű labdával, ezért kevésbé voltak labdabiztosak. Ám hasznos volt a két nap, a négy mérkőzés, amelyen kapusunk, Lipták-Bíró Ábel, Nánási Hunor és Szakadáti Márk már olyan teljesítményre volt képes, mint az OB I-es háttérrel szereplő ellenfeleink játékosai. A többieknek hozzájuk kell fejlődni ahhoz, hogy legközelebb több sikerélményben részesüljön a csapat.

Címlapképünkön a békéscsabai fiatalok hét végén a szegedi sportuszodában

 2020. 08. 02.   Eredmények, Archívum, Utánpótlás eredmények

Régen látott nyári nagyüzem van mostanság a vízilabdázók háza táján, a felnőttektől az utánpótlás minden korosztályáig egymást érik az események. E hét végén az évente visszatérő Diapolo Kupára került sor Szentesen, ezúttal a 17. sorszámúra, amelyen serdülő és gyermek korosztályú csapataink három napon át vitézkedtek. Élvezetes csatákat hozott valamennyi találkozó a dr. Rébeli-Szabó József Sportuszodában.

Igaz, a koronavírus-járvány kissé megtépázta a külföldi mezőnyt, az idei tornára csupán Csehországból érkeztek csapatok, ám így is rangosnak és minden gárda számára hasznosnak bizonyult az eseménysor. A serdülők esetében nyolc, a gyermek korosztályúaknál hat együttes adta le nevezését. Az előbbiben két négyes csoportban küzdöttek, amelyet helyosztók követtek, a fiatalabbaknál körmérkőzéses tornára került sor.

Serdülőink a debreceniekkel nyitottak, ahol jelentős fölényben játszottak az OB I-es háttérrel rendelkező hajdúságiak és 27–5-re nyertek. Még ugyanezen a délutánon, már szorosabb csatában, 18–13 arányban maradtak alul a Csongráddal szemben. Szombaton a Kopé Újpest következett, a fővárosiak 19–10-es sikerével. Még ezen a délutánon az Oázis SC, Budapest együttesével már helyosztó keretében vívtak csatát, itt a fővárosiak 21–4-re nyertek. A vasárnapi folytatásban vívták a legszorosabb csatát, ezúttal ismét a Csongráddal szemben a 7. helyért, ám itt sem kísérte szerencse együttesünket, amely 11–9 arányban alulmaradt, és ezzel a nyolc csapatos torna nyolcadik helyezettjei lettek.

A serdülőknél a következő játékosok kaptak lehetőséget a három nap során: Szatmári Zsombor (kapus), Bozgán Bence, Csiaki Bence, Dimák Csanád, Gémesi Ádám, Kiss-Schusztek Dávid, Kiss Zoltán, Kvasz János, Osgyán András, Paksi Gergő, Pálenkás Zoltán, Schindler Gergő, Szanyi Vencel.

Serdülő csapatunk edzője, Ajtai Miklós nem volt igazán elégedett a látottakkal, amikor így fogalmazott: – Egyedül gyakorlásnak, illetve tanulásnak volt jó számunkra a torna. Erősen tartalékosan utaztunk az eseményre, ugyanis többen nyaraltak, vagy sérüléssel, betegséggel küzdöttek. Volt olyan mérkőzés, amikor a gyermek gárdából sem tudtuk feltölteni a csapatot, mert szinte egy időben játszottak velünk, így előfordult, hogy kilenc-tíz emberrel kellett megoldani az adott derbit. Nagyon sok hiányosággal szembesültem a három nap során, így például kevésbé tetszett, hogy rövid ideig tudott a csapat koncentrálni, a megbeszélt taktikát pedig nem tudták végig kivitelezni. Tény, egyelőre lyukas a csapat, hiszen nincs „valódi” kapusunk, játékosaink az üres helyeket nem tudják igazán betölteni. Sok munka vár még ránk a bajnoki rajtig egyénileg és csapat szinten is.

A gyermek együttes a körmérkőzés során öt találkozón ugrott vízbe a Kurca-parti városban, amelyből kettőt megnyert, három alkalommal pedig vesztesen hagyta el a medencét. Ezzel a negyedik helyen kötöttek ki, a csapat legjobbja a különdíjas Kvasz János lett.

Az első napon az egyébként tartalékos Hódmezővásárhely (a kezdőből ketten nyaralnak, egy pedig eligazolt a fővárosba) ellen nyitottak a Swietelsky-Békéscsaba legényei, akiket 20–12-re legyőztek. Simán győzött csapatunk, már az elején hamar elhúztak, amit a találkozó végéig még növeltek is. Ugyancsak pénteken került sor a Szentes elleni összecsapásra, az A kategóriás házigazdák 21—11-re nyertek. Ezen a találkozón gyengén kezdett a csabai alakulat, majd miután Fodor Ádám rendet tett a fejekben, felzárkózott a gárda. Jöttek a cserék, és ismét jelentős előnyre tett szert a Kurca-parti egylet, pedig a harmadik negyed végéig még igencsak szoros volt az állás.

Szombaton a későbbi tornagyőztes csongrádiak ellen kezdtünk, kicsit megilletődötten. 2–5 után mégis fordított csapatunk (8–6), ám kimaradt két meccslabda is, amit megbosszult az ellenfél, amely végül szoros csata után 12–10-zel behúzta a pontokat. A cseh válogatott következett, akikkel szemben szintén szorosan alakult a végeredmény, itt nyertünk 12–11-re egy izgalmas, de kaotikus találkozón. A csehek a harmadik negyedben feljöttek x-re, ám Komlódi Marcell 30 másodperccel a lefújás előtt egy pazar góllal beállította végeredményt.

Az utolsó napon a Debrecennel vették fel a küzdelmet a tartalékossá váló mieink (Komlódi Marcell és Szanyi Vencel elutazott nyaralni). A csapat szerkezete ezáltal megváltozott, mégis sokáig döntetlen volt az állás, ám az utolsó negyedben egyre több lehetőséget kapott a cseresor, ami azzal járt, hogy tágabbra nyílt az olló, és a hajdúságiak nyertek 17–7-re. A torna végeredménye: 1. Csongrád, 2. Debrecen, 3. Szentes, 4. Békéscsaba, 5. cseh válogatott, 6. Hódmezővásárhely.

Az eseményen a három nap során a következők kaptak szerepet: Beregszászi Kornél, Korcsok Péter, Pribojszki Bálint, (kapusok), Budai Tamás, Bujdosó Antal, Fodor Zsombor, Freiberger István, Hajdu Andor, Horváth Szabolcs, Kiss Zoltán, Komlódi Marcell, Kovács Balázs, Kvasz János, Sajtos Bence, Surányi Botond, Szalai Áron, Szanyi Vencel, Szatmári Levente, Tasnádi Tibor.

Gyermek csapatunk edzője, Fodor Ádám így látta fiataljaink teljesítményét: – Amiért elutaztunk, teljesítettük, nagyon hasznos volt a torna. Három nap alatt öt mérkőzést játszottunk, ennél jobb gyakorlást nem is tudnék elképzelni. Ahogy ebben az időszakban még gyakori, több hibát is vétettek fiataljaink, ám összességében nagyon pozitív élményekkel térhettünk haza.

Címlapképünkön Kvasz János (kezén a labda), aki mindkét korosztályban szerepet kapott, a gyermek korcsoportban pedig ő lett csapatunk legjobb játékosa

 2020. 07. 31.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Miként az országos bajnokságokban szereplő csapatok Nyári Kupa-sorozatának eddig lezajlott három fordulójában kitűnhetett, négy meghatározó játékosunk, Bucsi Ferenc, Gellény Zétény, Pónya Tibor és Vidovenyecz Zsombor neve hiányzott az összeállítások során. Az ok prózai: valamennyi tehetséges fiatalunkra rácsaptak OB I-es háttérrel rendelkező klubok (Eger, Pécs).

Lehetnénk erre büszkék is, hiszen mindez azt jelenti: remek utánpótlás-nevelő műhely alakult ki az évek során Békéscsabán. Ám az egyik szemünk sír, a másik nevet, hiszen a fiatalok idő előtti elvesztése egy sor problémát vet fel, amiben egyaránt megtalálható emberi és anyagi „veszteség”. Ráadásul, miként a Nyári Kupa-sorozat eddig lejátszott mérkőzésein kitűnhetett, alaposan meggyengültek csapataink. Erről a dilemáról, illetve jelenségről beszélgettünk Balázs Lajos ügyvezető elnökünkkel.

A magyar vízilabda esetében mindenki tudja, hogy a tanulás a legfontosabb, mert a sportból még az első osztályú sportolók is csak kevesen tudnak megélni. Márpedig a pólósok körében tudott, hogy rengeteg okos srác található soraikban, akik egy idő után, döntően továbbtanulás miatt, elköltöznek Békéscsabáról.
– Valóban, ugyanis városunkban, sajnos, nincs megfelelő felsőoktatás, ezért nincs esélyünk saját nevelésű felnőtt együttest építeni. Jelenleg is egy csapatra való volt játékosunk tanul más városok egyetemein. Egyesületünk vezetősége tudomásul vette ezt a rajtunk kívülálló helyzetet, ezért az ifjúsági korig tartó minél eredményesebb utánpótlás-nevelést tűzte ki fő céljául. Jól illeszkedik elképzelésünkhöz a 19-23. éves korosztálynak ebben az évben először kiírt Komjádi bajnokság. Ifi korig nevelő egyesületükben – lakhelyükön – sportolhatnának, tanulhatnának, nevelkedhetnének, majd a továbbtanulásuknak megfelelő egyetemi város OB I-es csapatának első vagy második csapatában, a Komjádi bajnokságban szerepelhetnének. Ettől kezdve csak klubtagjainkon múlik, hogy a tanulást, sportolást vagy mindkettőt előtérbe helyezve milyen magasságokba jutnak. Úgy gondoljuk, hogy ez egy humánus, jól kiszámítható biztonságos fejlődési utat biztosít a tanuláshoz, sportoláshoz, és nem utolsó sorban a családban való neveléshez.

Csakhogy egyre gyakoribb jelenség sportágunkban (is), hogy már tizenéves korú gyerekeket megkörnyékeznek tehetősebb klubok. Az utóbbi években már minket is jócskán érintett ez a jelenség, ezen a nyáron pedig hatványozottan.
– Sajnos nem mindenhol úgy gondolkodnak, mint mi, ugyanis vannak olyan klubok, ahol a fárasztó utánpótlás-nevelés helyett a lényegesen jobb lehetőségeiket kihasználva, hangzatos ígéretekkel elcsábítják a látókörükbe kerülő tehetséges 14-16 éves gyerekeket. Természetesen nem kételkedünk abban, hogy jó eredményt akarnak elérni, és ez is lehet sikeres, de aránytalanul nagy kockázatot követel a szülőktől és a lakhelyüket, iskolájukat, barátaikat feladó gyerekeiktől egyaránt. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy távol a családtól az ígéreteknek csak egy része teljesül, átigazolt legjobb játékosainknál először a tanulás, majd a sport is háttérbe szorult. Ez a jelenség napjainkban egyre gyakoribb, és egyre fiatalabb korosztályt érint. Ebben a helyzetben óriási felelőssége (felelőtlensége) van a csábító kluboknak és a beleegyező szülőknek, mert ezt egy fiatal életben csak egyszer lehet elhibázni.

Hogyan lehetne legalább az iskolai érettségiig megtartani azokat a fiatalokat, akik többségébe évtizednyi munkát és jelentős anyagiakat is beleölt a klub?
– Egyesületünk mindig is nagy hangsúlyt fektetett a tehetséges játékosok gondozására. Egyedülállóan anyagilag is támogattuk a tehetséggondozó foglalkozásokon való részvételt. Ekkor még azonban nem gondoltuk, hogy ez lehet a vesztünk. Eddig is jól tudtuk, hogy tehetséges játékosainkat, illetve szüleiket – tudtunkkal, de inkább tudtunk nélkül – előbb, utóbb megtalálják a csábító klubok képviselői. A részleteket a szülőkkel előre lebeszélve a klub vezetése már csak akkor értesül az eligazolási szándékról, amikor a nevelési költségről le kéne mondani, és alá kéne írni az átigazolási lapot.
Különösen visszatetsző ez a gyakorlat, amikor az egyesület teljes bizalmát élvező vezető/tehetséggondozó edző bevallottan is tevékenyen részt vesz a legjobb játékosaink kiközvetítésében. Két évvel ezelőtt, amikor a gyermek korosztályos csapatunk gerincét képező játékosainkat el akarták igazolni, ugyanennek a most távozó vezetőedzőnknek javaslatára elnökségi döntés született arról, hogy a hűséges, itt maradó többség érdekében a továbbiakban nem mondunk le a szövetség által kötelezően előírt nevelési költségtérítésről. Ezt a döntésünket a több mint 150 sportolónk érdekében hoztuk, hiszen nélkülük a tehetségesek sem juthattak volna idáig. Álláspontunkat minden összevont szülői értekezleten és közgyűlésen közzétesszük, amely általános támogatást élvez.

Jó ideje utánpótlás-nevelő egyesületként tartják számon a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubot. Ennek fényében nehezebb megtartani a fiatalokat.
– Ezt a döntést nem a tehetséges játékosaink ellen hoztuk, hiszen mi is azt szeretnénk, hogy minél magasabb szintre jussanak el, és büszkék lehessünk majd rájuk. Mi egy biztonságosabb, humánusabb, felelősebb utat céloztunk meg, amely figyelembe veszi az egyesület minden sportolójának érdekeit. Ifi korban, majd a nevelési költségről lemondva, mi akarjuk segíteni őket abban, hogy a továbbtanulásuknak megfelelő város legjobb csapatában szerepelhessenek. Az idő előtti átigazolásoknak a morális megítélésén túl azonban van egy prózaibb, nevezetesen anyagi oldala is, ugyanis a költségigényes utánpótlás-nevelés anyagi támogatása első sorban a nagy merítési létszámon alapuló, de mégis teljesítmény arányos TAO értékelési rendszeren keresztül valósul meg. Döntő jelentőséggel bír a serdülő és ifi korosztály eredményessége, ezért az itt elszenvedett veszteség hosszú távú – több évre kiható – jelentős anyagi hátrányt okoz.

Ez konkréten mit jelent?
– Egyesületünk jelenleg a C kategóriában szerepel, de nyolc évi tudatos munkával jó eséllyel küzdhettünk volna a következő évi osztályozón a B kategóriába való feljutásért. A rendszer ennél természetesen jóval bonyolultabb, de esetünkben a C és a B kategória között 200 000 Ft/fő különbség van. Ezt be kell szorozni az utánpótlás játékosok létszámával (megközelítőleg 150 gyerek), amely kerekítve 30 millió forint. Ez már olyan összeg, amely jelentősen befolyásolhatná egyesületünk boldogulását. Nem kellene nemet mondani a szülői értekezleten felmerülő edzőtábor, hazai lebonyolítású kupa rendezésére, sportruházat, felszerelés és sorolhatnák, beszerzésére.

Ezek szerint álom marad, hogy a sok remek játékos kinevelése mellett a klub is „osztályt váltson”…
– A mostani váratlan eligazolások miatt nehéz évek előtt állunk, sok nehéz mérkőzés vár az itt maradó hűséges játékosainkra, de reméljük túl fogunk jutni rajta. Vannak biztató jelek, és megnyugtató, hogy a mi lelkiismeretünk tiszta. Ám az is tény, ha ez a jelenség állandósul, akkor folyamatos szélmalomharcba csöppenünk. Ugyanakkor reméljük, hogy a most távozó játékosainkat megbecsülik új egyesületükben – mert egyenként mind a négyükről csak a legjobbat mondhatjuk. Megérdemlik, hogy tudásukhoz, szorgalmukhoz méltó gondoskodásban részesüljenek, a kapott nevelési költségtérítéseket ugyanakkor letétbe helyezzük arra az esetre, ha nem úgy alakulnának a dolgok, és mégis vissza szeretnének jönni. Mert mi mindig visszavárjuk őket.

Címlapképünkön Vidovenyecz Zsombor itt még a békéscsabai klub játékosaként célozza meg az ellenfél kapuját, az új szezonban azonban pécsi színekben veheti be a vetélytársak hálóját, ahová a háttérben látható edzőjét, dr. Szilágyi Kristófot követi