2017. 07. 15.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A Békés Megyei Hírlap 2017. július 15-ei számában olvastuk:

A vízilabdában eltöltött csaknem fél évszázados szolgálat, kilencévnyi békéscsabai munka után nyugdíjba vonult Kádár József edző (a képen). A 65 éves szakember gazdag életművet hagy maga után a békési megyeszékhelyen, míg ideérkezésekor egy felnőtt és két utánpótlásgárdát versenyeztettek, addig ma tizenegy bajnokságba neveztek csapatokat és mintegy kétszáz fiatal jár az edzésekre. Ezen a héten őt választottuk a hét emberének.

– Miként kötelezte el magát a vízilabdával?

– Gyerekként futballoztam – szakemberek szerint nem voltam tehetségtelen – de tizenhat éves koromban súlyos térdsérülést szenvedtem. A szentesi vízilabdaedző hívott, menjek el pólózni és az ifjúságiaknál eltöltött két év után a felnőttekkel már OB II-es bajnokcsapat tagjának vallhattam magam. 1968-ban kezdtem el a vízilabdát, és nem sokkal később már az OB I-ben játszottam. Villámkarrier, pedig úszómúltam sem volt, ám akkoriban minden diák minden elérhető sportágat kipróbált.

– Mikor kezdett el edzősködni?

– Az edzői karriert 1977-ben kezdtem, és ezután picivel több, mint negyven évet töltöttem el folyamatosan a kispadon, nem volt még kisebb kihagyás sem. Békéscsabán 2009. július 10-én kezdtem meg a munkát. Nem vagyok egy ugrálós típus, de akkoriban megváltozott a helyzet Szentesen, ahol a felnőtteknél addig helyi játékosok játszottak, egy-két „légióssal”. Hívtak Csabára, gondoltam megpróbálom.

– Valaki úgy fogalmazott, hogy az elmúlt szűk évtizedben elért eredményekkel elhelyezte Békéscsabát a világszínvonalú magyar vízilabdázás térképén.

– Nem akarok szerénytelen lenni, de én is így gondolom, nem végeztem rossz munkát. A vezetők, a kollégák elfogadták az utánpótlás-fejlesztéssel kapcsolatos elveimet és sikerült felépítenünk egy rendszert és jó szellemiségben dolgozhattunk. Remélem, hogy erre alapozva ezt viszi tovább az utódom, dr. Szilágyi Kristóf is, aki jó szakember és jó ember. Az, amit elképzeltem, sikerült felépíteni: adott egy piramis, melynek széles az alja és a tetején van a felnőtt csapat. Abban reménykedtem, hogy több békéscsabai játékos kaphat a felnőttek között helyet, ám ezeket a fiatalokat rendre elvitték más csapatok. Ez egyben a legnagyobb dicséretünk is, hiszen a hívó csapatnál tudták, honnan jönnek a játékosok, akik mind megállták a helyüket. 

– Mely célját volt a legnehezebb megvalósítani?

– Nehezen viseltem el, hogy kevés az edzésidő, 18 és 21 óra között kaptuk meg a vízfelületet, sajnálom, hogy ezen nem tudtunk változtatni. A nyáron viszont több időt kaptunk, a sátor felhúzásáig napi hat óra állt a rendelkezésünkre.

– Az egész munkáját tekintve mire a legbüszkébb?

– Leginkább arra, hogy sok kiművelt fejű és testű sportolót neveltem fel, akik mindannyian tisztességes, a társadalom hasznos tagjaivá váltak, senkiben nem csalódtam. Bármelyik volt tanítványommal is fussak össze az utcán, mindig köszöntenek. Egykori tanítványaim közül különösen büszke vagyok a három olimpiát is megjárt, több mint háromszázszoros válogatott Tóth Lászlóra, de nagyon sok játékosom volt, aki ifjúsági és junior világbajnoki címeket szerzett. Igyekeztem mindig úgy dolgozni, hogy véghez tudjam vinni a terveimet. Az edzői pályán benne van a pakliban, hogy a vezetők azt mondják: "Nem kellesz!" Igaz, csak két városban edzősködtem, de ez soha nem fordult elő.

– Élvezi a nyugdíjas életet?

– Négy gyermekem és két unokám van. A kicsiknél jó látni, hogy fejlődnek, a fiút, hogy mennyire szeret focizni (talán örökölt valamit a nagyapjától!), a kicsi még két esztendős. A fiam pólózott, ma játékvezetőként is tevékenykedik. A három lányom közül a legkisebb az OB I-ben is játszott, magyar bajnoknak vallhatja magát. Amúgy nem szakadok el a vízilabdától. A tervek szerint átalakítják a gyermek vidékbajnokságokat rendező régiós igazgatóságát, s bár még nincs döntés, a tervek szerint ennek a területnek az igazgatását rám bíznák, no, és ellenőrként is ott leszek a mérkőzéseken.

Gazdag életpálya

Kádár József játékosként az OB I-ben 1973-tól 1984-ig pólózott és 238 mérkőzésen szerepelt, 118 gólt lőtt. Csapatával egy ízben játékosként a Kupagyőztesek Európa Kupájában elődöntőjében szerepelt, 1980-ban Magyar Kupát nyert. 1977-től edzősködik, az élvonalban háromszor irányíthatta a szentesiek szakmai munkáját, amellyel kétszer is az 5. helyen zárt. Közben dolgozott a szentesi utánpótlásban is. Tanítványai közül számtalan ifjúsági-, junior-, világ- és Európa-bajnok került ki. 2004–2012 között a Régió Liga elnöke és tagja volt a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének is. 

Gajdács Pál

 2017. 07. 06.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Bár egyelőre az átmeneti heteket éli klubunk, a szezont követő megérdemelt pihenőjüket töltik csapataink, ám a háttérben megannyi változást készít elő a vezetőség. Szükség is van rá, hiszen a csaknem egy évtizedet Békéscsabán töltő, 65. életévét betöltő vezetőedző, Kádár József úgy döntött, az edzősködéstől végleg nyugdíjba vonul (szövetségi szervezői feladatokat vállal már csak a jövőben). Így aztán új edző után kellett nézni, no meg azt is rövid időn belül tisztázni kellett, kik maradnak a negyedik helyen zárt OB I B-s csapatban, illetve kivel nem számolhatnak a 2017—2018. évi szezonban. Az egy évtizede kijelölt és eddig eredményekben gazdag úton maradjon a klub, vagy e téren is változtasson. Ezekről beszélgettünk Borsos Pál elnökkel.

Szóval, együtt marad a tavalyi sikeres csapat?

Éppen a napokban zárultak le a tárgyalások, és azt mondhatom, a törzs továbbra is békéscsabai színekben folytatja a játékot. A két kapus közül a kettős engedéllyel rendelkező Szentesi Máté nem marad, klubja, az OSC igényt tart teljes értékű munkájára. Mint ismert, Zsilák László a nyár elején leérettségizett, Debrecenben folytatja felsőfokú tanulmányait, a Cívis város klubja pedig a felnőtt OB I-es csapatban szeretné látni. Szeles Ákos jövőbeni játéka kérdéses, hiszen a fővárosban tanul ő is. Két fiatal kettős játékengedéllyel rendelkező légiósunk, Flajsman Dávid és Tóháti Ádám esetében is eldőlni látszik a kérdés, mindkettő úgy tűnik, marad színeinkben.

Egy ideig kérdéses volt, hogy az alapembernek számító Szabó Zoltán és Major Levente marad-e? Miért merült fel egyáltalán, hogy elválnak a klub és a két játékos útjai?

Mindkét játékos esetében egészségügyi kérdés volt, hogy folytatják-e a vízilabdát. Szabó Zoltán esetében: korábban volt egy vállműtétje, ami sokszor nehézzé tette számra az edzéseket és a mérkőzéseket, de végül úgy döntött, amíg csak lehet, játszik tovább, és nálunk. Major Levente esetében is a válla okoz időnként problémát, neki más típusú gondja van, speciális kezelést kap rá, szükség esetén akár műtét is lehet a vége, de ő sem kíván egyelőre felhagyni a pólóval.

Összegezve: a tavalyi tizennégy fős keretből három játékossal mégsem számolhatnak. Pótlásukat hogyan oldják meg?

Elöljáróban, nem tervezünk új igazolásokat. Az egyik „régi-új” játékosunk a saját nevelésű, és edzőként is nálunk dolgozó Dobra Róbert lesz, aki kisebb kihagyás után visszatér a vízbe. Elsősorban lövőként, de ha kell a szélen, vagy hátul számítunk a 26 esztendős játékosra. A kapus poszton az ifjúsági csapat portása, Michael Stancu lép Szentesi Máté helyére. De amúgy tervezzük további fiatal játékosok beépítését a nagycsapatba. Ennek érdekében új koncepciót állítottunk fel: két négy-ötfős csoportot alakítunk ki, amelyben a legjobb ifjúsági, illetve serdülő játékosaink kapnak helyet. Igyekszünk versenyhelyzetet teremteni számukra, és a tíz játékos közül a legjobbak a felnőtt OB I B-s, mások az OB II-es gárdában kapnak helyet a saját korosztályos csapatuk mellett. Persze biztosítjuk az átjárhatóságot is, vagyis az OB II-es csapatból jó teljesítmény esetén máris az OB I B-s gárdába kerülhet bármelyik fiatalunk.

Az imént szóba került Zsilák László, aki Debrecenben folytatja játékos pályafutását. De rajta kívül is egyre több csabai nevelésű vízilabdázó tűnik föl az ország más-más pontján.

Mindig is azt tartották, sportágunk termeli az okos gyerekeket, akik persze tovább is tanulnak. Mivel Békéscsabán kevés a lehetőség a felsőfokú tanulmányokra, érthető okokból 18-19 évesen továbbállnak. Ilyen volt egykor Máté Attila, aztán Nagy Sándor, két éve Hajdu Attila, akit éppen most meghívtak az utánpótlás-válogatottba. Most ilyen Zsilák László is. Bár sajnos e miatt eligazolnak a saját nevelésű tehetségeink, ám büszkék vagyunk arra, hogy mi, csabaiak is tudunk adni remek pólósokat a hazai élvonalnak. Egyben igyekszünk újabb perspektívát állítani az immár több mint kétszázötven fiatalunk elé, hogy lám, a Viharsarokból is lehet az OB I-be, vagy akár a válogatottba kerülni.

És akkor most ugorjunk egy nagyobbat: a Kádár-éra után a vezetőedzői poszton is változás történt…

Így van, mivel Kádár József már egy évvel ezelőtt jelezte, hogy végleg nyugdíjba vonul, kerestük utódját. Akit most meg is leltünk dr. Szilágyi Kristóf személyében.

Bemutatná, ki is dr. Szilágyi Kristóf?

Régi ismertség személye, hiszen az OB I B-s időszakában gyakran játszott ellene. Egyébként 32 esztendős, közel száz OB I-es mérkőzés van mögötte, és még több OB I B-s. Jogász végzettségű, de megszerezte a vízilabda szakedzői diplomát, a sportmenedzseri BSC-t és MSC-t. A KSI-ben ismerkedett meg a sportággal, játszott a Vasasban, a Neptun VSC-ben az Ybl Water Polo Clubban, de megfordult légiósként és edzőként Ausztráliában, Portugáliában, Máltán. Sőt, vízilabda játékvezetőként is közel ötszáz magyar és nemzetközi találkozón fújta a sípot.

Hogyan hozta össze a sors a klubot a fiatal szakemberrel?

Említettem, hogy majd egy évtizeden át a mindenkori OB I B-s csapata és a Csirkefogók gyakran játszott egymás ellen. Tavaly doktorált a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a játékot már nem vállalta, így aztán legutóbb már edzőként érkezett Békéscsabára az YBl csapatával, amely két egyesület amúgy régi jó barátságban van. A fővárosiaknál új szelek fújnak, új edzőt kerestek, így ő felszabadult, mi pedig megkerestük.

Könnyen ráállt a vidéki életre, a főváros után a váltásra?

Elmondása szerint nem állt tőle soha távol a vidéki élet, mivel felmenői nógrádi származásúak. Ajánlatot tettünk, meghívtuk hozzánk, hogy nézzen körül, elmondtuk, mi az elképzelésünk. Hamar képbe került, megtetszett neki is a feladat, így aztán nem is sokat gondokozott, hamar kimondta az igent.

Milyen feladatokat kap Békéscsabán?

Értelem szerűen a vezetőedzői feladatot tölti be, ami a további trénereink munkájának koordinálásával is jár, továbbá sportmenedzseri végzettségének megfelelően a szövetség felé is ő képviseli a klubot. Viszi az ifjúsági csapatot és természetesen a felnőtt gárdát, ahol a régi rutinos játékosunk, Németh Dániel segíti feladatinak ellátásában.

Ezzel mondhatni, új éra veszi kezdetét a Csabai Csirkefogók életében?

Mindenképpen. Mi is úgy gondoljuk, lezárult egy szép és tartalmas időszak, ám az élet mindig is szereti a megújulást. Igyekszünk az eddigi pozitív eredményeinkből merítve egy új irányzatot megvalósítani, amihez Szilágyi Kristóf tudására és tapasztalatára is szükség lesz.

Címlapképünkön: Szilágyi Kristóf immár a kispadról felállva adja az utasításokat

 2017. 06. 16.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Még egy hete sem ért véget a 2016—2017. évi OB I B-s férfi vízilabda-bajnokság, ahol csapatunk minden idők legjobb helyezését érte el: alig lemaradva a dobogóról a negyedik helyen zárt az együttes. Mint emlékezetes, az utolsó forduló előtti forgatókönyv szerint akár bajnokok is lehettek volna a Csirkefogók, miként az eredmények alakulásának következtében negyedik is. Ez utóbbi jött be.

Csalódott? — szegeztük a kérdést Kádár József vezetőedzőnek (képünkön), akiről jó ideje tudott, hogy ez volt az utolsó év, amit bevállalt, ugyanis elérve a 65. életévét, úgy döntött, az edzői pályától nyugdíjba vonul.

Egyáltalán nem. Évek óta tapasztalható, hogy nagyon megerősödött és kiegyensúlyozott lett az OB I B mezőnye. Már az alapszakaszban is megtapasztalhattuk, hogy bárki bárkit legyőzhet, miként elég gyakran elő is fordult. Mindez a rájátszásba bejutott nyolc csapat esetébe még hatványozódott is. De onnan is megközelíthetem: már az minden várakozást felülmúlt, hogy bajnoki döntőt játszhattunk idén, és végül minden idők legjobb helyezését érte el a Csirkefogók csapata a hazai második vonalban.

Egyáltalán volt könnyű mérkőzés ebben a bajnokságban?

Az elején kettő, a Szolnok és a Hódmezővásárhely ellen, ám a visszavágókra ez a két csapat is felerősödött, így aztán további húsz nagyon nyílt mérkőzést játszottunk, mire a végére értünk. Az alapszakaszra és a rájátszásra is érvényes, hogy történtek körbeverések. Ebben is érintettek voltunk, azok közül pedig van, aminek örülhettünk, akadt, amely nem a kedvünkre valóan alakult. Ám az jellemző, hogy a legtöbb találkozó nagyon szoros eredménnyel ért véget, sokszor csak egyetlen góllal nyertünk, vagy éppen kikaptunk.

Az előző bajnoksághoz képest nem sokat változott a játékosállomány, ami akár előny is lehetett.

Így van, volt egy mag, amely már jól összeszokott. Hozzájuk mindössze két új szerzemény érkezett, tavaly nyáron Szabó Zoltán, majd a télen Major Levente. Mindkét esetében egy-egy távozó helyére kerestünk játékost, és mindkettőjükre érvényes, hogy hamart beilleszkedtek és fontos pontjai voltak a csapatnak.

Sokfelől érkeztek és sok saját nevelésű is helyet kapott a gárdában. Mi jellemezte ezt a kívülről heterogén társaságot?

Tény, hogy a Dél-Alföldről sok játékost igazoltunk, de valamennyi vízilabdát jól ismertem korábban. nem egy akadt közülük, akinek korábban edzője voltam már. Egy biztos, csupa jó szellemű pólós alkotta a csapatot, komolyan vettek minden összecsapást. Pedig nálunk mindenki amatőr, vagy munka, vagy tanulás mellett vízilabdáznak, és mégis szinte mindenki és mindig a rendelkezésemre állt. Ha mégis akadt hiányzó munkahelyi vagy családi elkötelezettség miatt, hát elég hosszú volt a kispad, volt mindig, aki pótolni tudta az éppen kiesőt.

Öröm, hogy szép számmal akadnak olyan fiatal, saját nevelésű játékosok, akik hamar bemutatkozhattak a felnőttek között is.

Erre jómagam és a klub vezetői is odafigyeltünk. Szeles Ákos itt lett remek felnőtt játékos, bár ő az utolsó fordulókban egyetemi tanulmányai miatt már nehezen tudta összeegyeztetni a tanulást és a sportot. De érvényes ez a 18 éves Zsilák Lászlóra is, aki a legtöbb felnőtt mérkőzésen szóhoz jutott, mi több meghatározó játékossá nőtte ki magát. Az ifjúságiak közül bemutatkozhatott a felnőttek között Péter Szabolcs és Tifrea Ovidiu is, egyikük sem okozott csalódást. A kettős igazolású fiatalok is, ha szükség volt rájuk, a rendelkezésemre álltak, és nemcsak számíthattam rájuk, hanem jó évet zártak ők is. Az idősebb, rutinos játékosok közül büszke lehet Németh Dániel és Józsa Tibor, akik a hátukon vitték a csapatot, és lendületet adtak a többieknek. De inkább úgy kell fogalmaznom: mindenki mindent megtett annak érdekében, hogy minél jobb helyen zárjon az együttes a bajnokságban.

Mindezt hallva, úgy tűnik, nem maradt hiányérzete, még ha egy kis szerencsével, akár bajnok is lehetett volna a csapat.

Nem maradt hiányérzetem, ugyanis azt is figyelembe kell venni, hogy amatőrségünkből fakadóan nem tudtunk úgy készülni, mint például a bajnok Szombathely, ahol heti hat-nyolc edzésen tudnak részt venni a játékosok. Ha mégis megnyertük volna idén a bajnokságot, azt én a világ csodájának nevezném.

Kilenc esztendőt töltött Békéscsabán, ami idő alatt sokat fejlődött a klub. Mire a legbüszkébb a csaknem egy évtizednyi viharsarki munka végén?

Amikor ide kerültem, volt egy felnőtt és két utánpótlásgárda a klubban. Az utóbbi összetétele is nagyon vegyes volt, idős és fiatal együtt játszott. Idén tizenegy bajnokságba neveztünk csapatokat, és idővel az edzői létszám is úgy bővült, ahogy a fiatalok létszáma növekedett. Több mint kétszáz fiatal jár rendszeresen edzésre, és még ott vannak az előkészítősök. Bár a vízfelület kicsi, és még csak nem is növekedett az elmúlt kilenc év alatt, de sikerült minden gyereknek növelni az edzésidőt és számot, no meg az intenzitást is. Összességben büszke vagyok arra, hogy felépítettünk egy rendszert, és ugyancsak büszke vagyok arra, hogy ez jó szellemiséggel párosult. Fölépítettünk egy remek felnőtt csapatot, amely évről éve eredményesebb lett, és minden esztendőben előrébb lépett a tabellán.

 2017. 06. 13.   Aktuális

Ahogy minden esztendőben: az utolsó bajnoki mérkőzések után megtartotta klubunk a szezonzárót. Vasárnap még serdülő csapatunk a fővárosban vitézkedett, hétfőn már ők is, valamint a tőlük nagyobbak és fiatalabbak, gyulaiak és csabaiak az Árpád fürdőben búcsúztatták a 2016—2017. évi, rengeteg mérkőzéssel teli szezont.

A jól bevált helyet, a város felöli büfé és környékét ellepték vízilabdázónk és szüleik, több mint kétszázan gyűltek össze, hogy meghallgassák az évértékelőt, amely Borsos Pál elnök tartott meg. Persze e közben már javában rotyogott a bográcsban a pörkölt utánpótláskorú játékosunk, Darabos György szülei jóvoltából, idősebb Darabos György és felesége szakszerűen forgatta a kondért, készülve a sok éhes száj „betömésére”. Borsos Pál pedig a felnőtt csapat teljesítményétől a legkisebb pólósaink teljesítményét boncolgatva, kiemelve, hogy évről évre előrébb lép klubunk minden tekintetben, legyen az létszám, a bajnoki helyezések, az egyéni fejlődések. Mindezt még további adatokkal, érdekességekkel egészítette ki vezetőedzőnk, Kádár József.

Rendhagyó jutalmazással folytatódott az évzáró: az olimpiai bajnok Kiss Gábor aláírásával ellátott vízilabdát kapott az összes utánpótlás csapatból a legjobbnak tartott sportolónk, szám szerint kilencen. Egész éves kiemelkedő teljesítményükért a következők vehették át a labdát (zárójelben a korosztály és évjárat): Korcsok Nándor (gyermek 2006-ban születettek). Szatmári Zsombor (gyermek korcsoport, 2005 – Békéscsaba). Lisztes Zsombor (gyermek kcs., 2005 – Gyula). Bucsi Ferenc (gyermek kcs., 2004 – Békéscsaba). Gellény Zétény (gyermek kcs., 2004 – Gyula). Csatári Szabolcs (gyermek kcs., 2003). Schindler Imre (gyermek kcs., 2002). Nyakó Levente (serdülő kcs.). Tifrea Ovidiu (ifjúsági kcs.).

Lassan elmondható, hogy Zsilák László klubunk emblematikus alakjává nőtte ki magát az elmúlt évtizedben, hiszen apró gyermek korától itt nőtt föl közöttünk, a gyermek korcsoporttól a felnőttig minden korosztályban játszott, és az adott csapat egyik meghatározó játékosa volt. Ám — sajnos — az is megszokott, hogy nevelő klubként meg kell válnunk tőle, amikor elérkezik az érettségi ideje, mint annyi más, jó játékosunk esetében is megtörtént ez az évek folyamán. A vízilabdázók „okos gyerekek”, szinte mindenki továbbtanul, miként Zsilák László is tervezi, aki napokban érettségizik, majd Debrecenbe költözik, hogy tanulmányai felsőfokon folytassa (útépítő mérnöknek készül). Ezért őt is elbúcsúztatta klubunk, hiszen a tanulás mellett az OB I-es jelennel rendelkező Debreceni VSE tagjaként folytatja majd a sportpályafutását.

Ugyancsak a búcsú pillanatait élhette át az immár kilenc esztendeje klubunkban tevékenykedő szentesi mester, Kádár József, aki végleg nyugdíjba vonul. Józsi bácsi idestova ötven esztendővel ezelőtt kötelezte el magát a pólóval, játékosként a szentesi OB II-es, majd OB I-es csapat tagja volt, 238 mérkőzésen csobban vízbe a legmagasabb osztályban, majd sportolói pályafutása után nyolc éven át volt a szentesi első osztályú klub edzője, újabb 203 meccs következett immár a kispadon. De dolgozott a Kurca-parti város utánpótlásáért is, olyan játékosok kerültek ki a keze alól, akik ifjúsági-, junior-, világ- és Európa-bajnokok lettek. Kiemelkedő közülük Tóth László, aki több mint háromszázszoros felnőtt válogatott volt, 1988-ban szentesi játékosként részt vett a szöuli olimpián. Kádár József 2004—2012 között a Régió Liga elnöke, MVLSZ elnökségi tagja volt.

Az évzáró ünnepségünket megtisztelte Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere is, aki nemcsak búcsúztatta mesterünket, hanem kiemelte: irányításával egy jól működő utánpótlás-nevelő egyesület bontakozott ki Békéscsabán, az utánpótlás korú játékosok száma ez idő alatt megháromszorozódott. Mára már négy országos és nyolc területi bajnokságban szereplő csapat munkáját felügyelte és irányította. Igazi Csabai Csirkefogós játékstílust alakított ki, amely egyre jobb eredményeket hozott a városnak. Ellenfeleink országszerte tisztelik szakértelmét és tudását. Kádár József ezekkel a figyelemre méltó eredményekkel Békéscsabát végleg elhelyezte a világszínvonalú magyar vízilabdázás országos térképén.

Mire az utolsó értékelők és köszöntők elhangzottak, elkészült a pöri, nekilátott a több mint kétszázas népesség, amit végül a szülök által elkészített több négyzetméternyi sütemény ízesített tovább. A jókedv, a foci kitartott este nyolc óráig, csak ezt követően vonultak nyári pihenőre a gyerekek és edzőink is.

Címlapképünkön: Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere (jobbra) megköszöni Kádár Józsefnek a csaknem egy évtizeden át nyújtott kimagasló munkáját – fotó: Kiss Dani (további képek facebook oldalunkon)

 2017. 06. 11.   Eredmények, Archívum, Utánpótlás eredmények

A 2016—2017. évi bajnoki sorozat utolsó napjára került sor vasárnap. Ekkor már egyedül a serdülő csapatunk volt érdekelt, akik az alsóházi kupa helyosztóján a 9-12. helyért csatázott a fővárosban három gárda társaságában. A mieink nyitányként a Hírös Sport, Kecskemét együttesével kezdtek, a másik ágon Vasas Continentál II.—Pécsi SN Sportiskola összecsapásra került sor. A folytatásban a két vesztes, majd a két győztes mérte össze erejét a végső sorrend kialakításáért.

Csabai Csirkefogók VK—Hírös Sport, Kecskemét 18—17 (3—6, 3—1, 3—3, 4—3, büntetők 5—4)

Serdülő korcsoportos alsóházi rájátszás, helyosztó a 9-12. helyért, Budapest, Tüskecsarnok uszodája. V.: Irmes Máté Benedek, Török Viktor. Békéscsaba: Bucsi — Braun, Balatoni 2 (2), Barta 6 (2), Bacsa 1, Csuvarszki D. 4 (1), Darabos 3 (1). Cs.: Lukácsi M., Koós 1 (1), Ifj. Lukácsi S. 1, Schindler I., Kozma Edző: Csabai Zoltán. Kecskemét: Magyar — Egervölgyi 7 (1), Tovaj T. 1 (1), Deák 2, Sendula 5 (1), Tóth I., Varjú 1. Cs.: Kurucz, F. Hegedüs 1 (1), Tovaj G., Juhász, Virányi. Edző: Gyenes István.

Gól emberelőnyből: 8/0, ill. 12/7. Büntetők: 10/7, ill. 6/4. Kipontozódott: Braun. Csuvarszki D.

Nem kezdett valami fényesen csapatunk, már az első játékrészben háromgólos előnyre tettek szert a kecskemétiek. Csak a harmadik negyed közepén érték utol ellenfelüket (8—8), akik még egyszer átvették a vezetést (9—10). A negyedik etap első felében gyors három góllal már zsebükben érezhették a győzelmet a Csirkefogók (12—10), ám a Bács Kis Kun megyeiek a véghajrában kiegyenlítettek (13—13). Ötméteresekkel döntötték el a győztes kilétét, amelynek során a csabaiak kapusa, Bucsi Ferenc kivédte varjú Ferenc lövését, miközben a mieink valamennyi büntetőt értékesítettek, ezzel nyerték meg a találkozót.

Csabai Csirkefogók VK—Vasas Continentál II. 8—26 (3—5, 2—7, 1—8, 2—6)

Serdülő korcsoportos alsóházi rájátszás, helyosztó a 9-12. helyért, Budapest, Tüskecsarnok uszodája, a forduló két győztesének párharca. V.: Knézy Jenő Márk, Török Viktor. Békéscsaba: Bucsi — Braun, Koós, Balatoni 2 (1), Barta 1, Csuvarszki D. 3, Darabos 1. Cs.: Lukácsi M., ifj. Lukácsi S. 1, Schindler I., Kozma, Bacsa. Edző: Csabai Zoltán. Vasas: Jengibarjan — Oszlánszky 3, Slezák 2, Kállay 6 (1), Reményi 2, Békési 3, Muzsnay 1. Cs.: Bognár, Györke 1, Gémesi 6, Molnár 1, Pázmándi 1. Edző: Dodog Szabolcs.

Gól emberelőnyből: 6/0, ill. 5/4. Büntetők: 1/1, ill. 1/1. Kiállítás cserével: Balatoni, Barta.

A fővárosi csapat egyenletes teljesítményt nyújtva, fokozatosan elhúzott és megérdemelten nyerte a találkozót.

További eredmények: Vasas Continentál II.—Pécsi SN Sportiskola 18—10. Pécsi SN Sportiskola—Hírös Sport, Kecskemét 19—10.

A rájátszás 13-16. helyéért folyó végeredmény: 1. (13.) Vasas Continentál II., 2. (14.) Csabai Csirkefogók VK, 3. (15.) Pécsi SN Sportiskola, 4. (16.) Hírös Sport, Kecskemét.

Címlapképünkön Darabos György, aki csapatunkból egész évben egyenletes teljesítményt nyújtott