ímkézett bejegyzés

 2018. 09. 19.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ha egyszer beindul a gépezet, nincs megállás. Mint két nappal ezelőtt jeleztük, a hét végén, szombaton megkezdődik az OB I B-s felnőtt bajnokság. Nem sokat pihenhetnek azonban edzőink és azon fiataljaink, akikre számít a szakvezetés, ugyanis vasárnap már az OB I B-s ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályú pontvadászat első fordulóját is megrendezik.

Az elvárásokról és a változásokról dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző adott képet.

Tavaly két felnőtt és tíz utánpótlás együttesünk szerepelt a különböző bajnokságokban. Idén ez hogyan lesz?
Kettővel kevesebb. Egészen pontosan: a két felnőtt helyett csak egy, az OB I B-s gárdát neveztük be, az OB kettesek idén nem indulnak. Az utánpótlás esetében az elmúlt évihez hasonlóan ott lesznek a fedélzeten az OB I B-s ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályú együtteseink, akik a hét végén már érdekeltek, az Ybl Water Polo Club vendégeként ugranak vízbe vasárnap a fővárosban, a Komjádi uszodában. A nemzetközi vidékbajnokság később kezdődik, de az már eldőlt, hogy itt is elrajtolnak az ifjúságiak, továbbá a gyermek I. korcsoportosok (2004-ben születettek), a gyermek III. (2006), a gyermek IV. (2007) és két gyermek V. (2008) csapatunk. A 2005-ben születettek a gyermek I. korcsoportba kapnak játéklehetőséget.

Kik ülnek a csapatok kispadján, illetve készítették föl a fiatalokat az idei szezonra?
Újszerű, hogy amíg tavaly egy edzőre egy csapat jutott, most minden együttesünket edzőpárosok irányítanak. Az ifjúsági és serdülő gárdát két felnőtt játékosunk, a már rutinos edzőnek számító Ajtai Miklós és Mucsi Zsolt. A gyermek első korcsoportúakkal hárman is foglalkozunk, jómagam, valamint a nyáron Szegedről érkezett Fodor Ádám és Csabai Zoltán. A gyermek III. korosztályúak esetében még nagyon nyitott a kérdés: még nem dőlt el, hogy Gyulai VK, vagy Csabai Csirkefogók VK néven nevezzük be őket, ugyanis mindkét városból több játékos is helyet kap benne. Így aztán még az sem dőlt el, hogy Béládi Csaba, vagy ha csabai néven fut a gárda, akkor megyeszékhelyi edző irányítaná őket. A két legfiatalabb korosztályban viszont az már biztos, hogy a gyulaiak esetében a Béládi Csaba, Tóth Szilárd kettős, a csabaiak esetében a Dobra Róbert, Túri Gergő duó viszi a prímet.

Mi indokolta az átszervezést?
Mindenekelőtt az, hogy a minőségi versenyeztetés felé vigyük a klubot a jövőben. Fodor Ádám érkezésével eggyel több edző van a 250 vízilabdázóra, így elértük, hogy érvényesüljön a koncepció váltás az utánpótlás működtetésében. Ezzel megoldhatóvá vált, és célravezetőnek találtuk, hogy edzőpárosok foglalkozzanak a csapatokkal. Mindez jól segítheti az egyéni képzést is.

Mik az elvárások a fiatalokkal szemben?
Ahogy klubunk vezetői fogalmaztak: továbbra sincs eredménykényszer. Az a célunk, hogy minden gyerek a saját korosztályában kapja a legtöbb játéklehetőséget, de természetesen szükség esetén a feljebb lévő korcsoportokban is helyt kell állnia. Az elmúlt évek pozitív tapasztalata, hogy az „obés” csapatink játékosai esetében már kialakult szinte mindenkiben az egészséges becsvágy, ami hétről-hétre a győzni akarásban nyilvánul meg, ezért aztán némi eredményességre is számíthatnak edzőink.

Tény, a feljebb lépéshez minderre szükség van…
Motivál bennünket és a fiatalokat is, hogy belátható időn belül, akár két-három év múlva eljuthatunk az első osztályú kvalifikációhoz utánpótlás szinten. Annak ellenére, hogy a továbbtanulások miatt ifistáink jelentős része az érettségi után elkerül a városból. De büszkék vagyunk a mai napig az innen más városokba kerülőkre, mint az idei világjátékokon is bizonyított Hajdu Attilára, vagy az őt követő Krizsán Györgyre, Zsilák Lászlóra, Tifrea Ovidiura.

Címlapképünkön: az előző OB I B-s utánpótlás-bajnokságban dobogón végzett a gyermek korosztályú csapatunk, idén sem lepődne meg senki, ha hasonlóan a legjobbak közé kerülnének

 2018. 09. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Jelentős lépéshátrányba kerülnek azok a vízilabdacsapatok, amelyek a hidegebb évszakokban sátortetős uszodákban készülnek és játsszák bajnoki mérkőzéseiket, ugyanis ősszel és tavasszal — a sátorállítás és –bontás miatt — csaknem kétszer két hétig nincs hol felkészülniük. Ezek közé tartozik klubunk is, amely ezen a héten, és a következőn is medence nélkül maradnak. Ráadásul mit hoz — immár évek óta — rendszeresen a sors? Az őszi szezon rajtja, rendre sátorállításos időszakra esik. Miként az e hét vége is, amikor a Vasassal kell felvennie a harcot a bajnoki nyitányon felnőtt OB I B-s gárdánknak.

Persze, nem csak ezzel kell megbirkóznia idén felnőtt csapatunknak. Az elmúlt években rendszeresen a húsztagú mezőny felső házáig jutó amatőr együttesünk színe-java befejezte aktív játékos pályafutását, vagy munkahelyi, illetve családi okok miatt eligazolt. Így aztán klubunk vezetőinek és dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnek igencsak megfájdulhatott a feje, amikor júniusban befejeződött az előző idény, és szembesültek a nyáron várható óriási változásokkal.
Volt két, két és fél hónap a megoldás keresésére. Hogy mennyire sikerrel, hogyan sikerült az új bajnokságra a hangolás, illetve milyen elvárásokkal vágnak neki a hét végén rajtoló pontvadászatnak — arról a vezetőedzővel beszélgettünk.

Tartsunk névsorolvasást! Az elmúlt évek sikercsapatából kikkel nem találkozunk az új szezonban?
A legutóbbi esztendő OB I B-s gólkirálya, Szabó Zoltán, valamint Rácz Norbert és Józsa Tibor családi, illetve munkahelyi okok miatt Hódmezővásárhelyre igazolt, amit részben még azzal is indokoltak, hogy jóval közelebb van Csongrád megyei lakóhelyükhöz. Hasonló elképzelés miatt Szabó Zsombor lakhelyén, Csongrádon folytatja pályafutását, Tifrea Ovidiu pedig miután a gyulai Román Gimnáziumban leérettségizett, hazaköltözött, a Crisul Oradea csapatában folytatja a vízilabdát és megkezdi egyetemi tanulmányait szülőhazájában, Romániában. Major Levente családi okok miatt még kevesebbet vállalt, az OB II-ben ugrik ezentúl vízbe, mégpedig a Szegedi ÚVTE színeiben. Dr. Makra Zsolt további játéka még kérdéses, bár nagyobb az esély, hogy tudományos kutató állása és egészségügyi problémái miatt nem szerepel többé csapatunkban.

Ez bizony majdnem a tavalyi kezdőcsapat. Kik maradnak, illetve vannak-e érkezők a helyükre?
Nagy öröm számunkra, hogy a rutinos, immár 48. évében járó Ormai Zoltán kapusunk vállalta a további játékot, miként a gólerős Ajtai Miklós és a védőként ismert Mucsi Zsolt, akik nem mellesleg edző feladatot is ellátnak klubunkban. Továbbra is a rendelkezésemre áll a szegedi testnevelő tanár, a 26 éves Páll Bence. A remek irányító, lövő Németh Dániel, ha nem is annyit, mint korábban, de néhány mérkőzés erejéig a csapat rendelkezésére áll, főleg az alapszakasz legfontosabb, illetve a rájátszás találkozóin. Ami pedig az érkezőket illeti: nemcsak klubunk edzői sorát erősíti nyár óta a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund öccse, Fodor Ádám, hanem újra edzésbe állt a 31 éves, irányítóként számításba vehető pólós. Szegedről két fiatalt igazoltunk, a húszesztendős védő, átlövő Takács Gellértet és a 19 éves szélsőt, Mikházi Mátét. A fővárosból, a Neptun VSC-ből érkezik az egyébként joghallgató center és szélső poszton bevethető, 22 éves Sóvári Gergely, aki még az Ybl Polo Water Clubban csapattársam volt.

Ezzel még rövidnek tűnik a névsor…
Úgy tűnik, de ha hozzávesszük, hogy az elnökség stratégiai döntése értelmében idén nem nevezünk OB II-es csapatot a hazai harmadik vonalba, viszont az ottaniak közül többen, így Gyebnár György, Dávid Levente, Laczó Péter, id. Lukácsi Sándor, dr. Szlávik Győző, valamint klubelnökünk, a center Borsos Pál vállalta a további játékot, immár újra az OB I B-ben, akik valamennyien segítségére lehetnek az együttesnek. Sőt, jómagam is munkába álltam, napi két edzéssel készülök, hogy ha a sors úgy hozza, én is vízbe ugorjak a bajnoki meccseken. És még ott van az ifjúsági gárdából kiöregedett Tóth Frank is.

Ez alapos vérátömlesztésnek számít. Ennek ellenére és ránézésre gyengébb játékosállománynak tűnik, mint a korábbi.
Nincs mit tagadni, ez a valós tény. Van ennek jó oldala és rossz is. Az utóbbi az, hogy új célokat kell kitűzni a csapat elé, a jó pedig az, hogy egyre több saját nevelésű fiatal előtt nyílik meg a lehetőség, a tehetségének kibontakoztatására, a fejlődésre. Ez pedig hosszú távon mindenképpen egészséges, hiszen kevesebb légióst szerződtet így klubunk.

Ilyen előzmények után milyen célt fogalmazott meg az elnökség, illetve mit a vezetőedző?
Mielőtt ezt taglalnám, el kell mondanom: sokáig vacillált a „vezérkar” azon, hogy az új bajnokságban az OB I B-be, vagy az OB II-be nevezzük felnőtt csapatunkat. Végül a mellett döntöttünk, hogy ha nehéz is lesz helyt állni az évről évre nagyon erősödő hazai második vonalban, a hagyomány, a saját nevelésű utánpótlásunk miatt mégis az OB I B-be nevezünk. Úgy gondoljuk, két-három nehéz év vár ránk, amikor nem lehet más a célunk, mint elkerülni a kiesést. Ám e közben szeretnénk nyolc-tíz fiatalt beépíteni a felnőtt csapatba és eljutni oda, hogy a gárda hetven-nyolcvan százalékban saját nevelésű játékosokból álljon a kétezerhúszas évekre. És remélhetőleg már az új békéscsabai uszodában mutassa meg erejét a jövő csapata.
Miért éppen két-három év a „kivárás”?
Utánpótlásunk nagyon izmosodik, egyre jobb eredményt érnek el fiataljaink a hazai bajnokságokban. Így serdülőink és a gyermek I. korcsoportos gárdáink, de az ifjúságiak is markáns meghatározóivá váltak a pontvadászatok során. Fejlődésük dinamikus, és ahogy egyre érnek, rutinosabbá válnak, egyre több lehetőséget kaphatnak a felnőtt csapatban is. Erre építhetünk, és ez bizakodóvá tesz bennünket. Már most eltökéltük, és igyekeztünk a szülőkkel is egyeztetni arról, hogy időnként tizenéveseinknek is biztosítjuk a lehetőséget, hogy egy-egy mérkőzésen egy-másfél negyeden át a felnőttek között is megmutathassák, mire képesek. Amihez ismételten hozzáteszem: mindinkább szeretnénk rövidtávon elérni, hogy önerőből bent maradjon a csapat a másodosztályban, majd, ha átvészeltünk ezt a remélhetőleg rövid időszakot, a folytatásban ismét megcélozhatjuk a felsőházat.

Címlapképünkön: a klubnál játékosként és utánpótlás edzőként maradó Ajtai Miklós veszi tűz alá az ellenfél kapuját

 2018. 06. 30.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Csuvarszki Donát (képünkön lövés közben), a 17 éves békéscsabai sportoló egy érdekes fúziós edzésprogramban vesz részt, amelynek során párhuzamosan vízilabda- és úszóedzésekre is jár. Tehetségének kibontakozását az is igazolja, hogy az idei ifjúsági országos bajnokságon egyesületi csúcsot úszott 50 méteren. A sportoló családból származó Donáttal eddigi tapasztalatairól, valamint életútjáról beszélgettünk.

– Szarvas János edző keze alatt kezdtél el úszni kisgyerekként. Mégis miért választottad a vízilabdát?
– Kisgyerekkoromban túlságosan monotonnak éreztem az úszást egy idő után. Arra gondoltam, hogy – lényegében ugyanabban a közegben – a labdajátékkal izgalmasabbá tehetem a vízben eltöltött időt.

– Édesapád NB I-es kézilabdázóként sportolt, számodra nem volt csábító a kézi?
– Kilenc-tízéves koromban kipróbáltam a kézilabdát, de ekkor már a víz sokkal közelebb állt hozzám, így ezután elkezdtem vízilabdázni. Erre még rájátszott az is, hogy a bátyám már ekkor ugyanezt a sportot űzte.

– Egy érdekes projektben veszel részt, vízilabda- és úszóedzésekre is jársz. Mennyire megterhelő ez a tempó?
– Voltak olyan napok, amikor délután 5 órától este 9-ig edzettem, ami megterhelő volt, de sokszor meg tudtunk abban egyezni, hogy vagy az úszást követő vízilabdaedzésem lesz könnyített, vagy az ifi OB-ra való felkészülésemre tekintettel kihagyhattam pár vízilabdaedzést.

– Sportkarrieredet hogyan tudod összeegyeztetni az iskolával? Elképzelhető az a jövő, amiben csak a sportból élsz meg?
– Teljesen jól össze tudom egyeztetni, bár a tanév vége felé értelemszerűen több dolgozatom is volt, és emellett a nagyobb edzésszám eléggé megnehezítette a dolgomat. Azt, hogy a jövőben a sportból szeretnék-e megélni, még nem tudom, de arra is van esély. Még gondolkozom rajta.

– Az országos bajnokság során egyesületi csúcsot döntöttél. Hogyan érezted magad, amikor kiderült az eredmény?
– Először az OB-eredménynek örültem nagyon, később tudtam meg, hogy egyesületi csúcsot úsztam, ami csak fokozta a boldogságomat.

– Mit gondolsz, a sikereid és a tehetséged minek köszönhetőek?
– Az adottságaimnak és a paramétereimnek nagyon sok mindent köszönhetek, ugyanis nem ismerek sok két méter feletti 16 éves fiatalt, és úgy érzem, hogy a versenyeken, meccseken, és az edzéseken jellemző kitartásom is sokat számít.

Forrás: beol.hu

 2018. 06. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Négy-öt esztendővel ezelőtt még a kiesés elkerüléséért harcolt felnőtt csapatunk az OB I B-s bajnokságban, a 2015-16. éviben a Kádár József vezette alakulat az ötödik, egy évvel ezelőtt a negyedik helyre futott be. Tavaly nyáron vette át a vezetőedzői szerepkört dr. Szilágyi Kristóf, akivel a gárda ismét a felsőházba került, és végül a húszcsapatos második vonalban a nyolcadik helyen zárta a bajnoki évet. A 2017-18. évi eredményekről, gondokról, sikerekről és a megannyi változásról beszélgettünk az egy esztendeje regnáló, a fővárosból érkező vezetőedzővel.

Mennyiben változott a korábbi évhez viszonyítva a csapat? Kik voltak az érkezők, illetve a távozók a szezonkezdet előtt?
A játékoskeret összetétele jelentősen kicserélődött tavaly nyáron, nagy volt a jövés-menés, de a csapat szerkezetét tekintve a változás minimális volt. Lényegi változás csak kapusposzton volt valójában: az OSC visszarendelte Szentesi Mátét, de a vezetőség hathatós közreműködésével azonban sikerült meggyőznünk a rutinos Ormai Zoltánt, hogy vállalja be a szezont. Nélküle nem is tudom, hol végeztünk volna… Jelentős változások valójában a szezon kezdetét követően jelentkeztek. Gondolok itt az egészségügyi probléma miatt dr. Makra Zsolt kiválására, Flajsmann Dávid és Szabó Zsombor átmeneti, illetve végleges felfüggesztésére a szövetség adminisztrációs hibája okán. A szezon fele után pedig Tinka Norbert távozott, aki Svájcban vállalt munkát és ott folytatta sportolói pályafutását. Fel kellett dolgozni a hiányukat, illetve ennek megfelelően picit módosítani a szerkezeten is, ez pedig kevés közös edzéssel nem volt egyszerű feladat.

A bajnoki rajt előtt milyen elvárásokat fogalmazott meg az elnökség a gárda felé?
A vezetőség egyetlen elvárása az volt, hogy amennyiben lehetséges jussunk be a felsőházi rájátszásba. Ezt a célt március 17-én, három fordulóval az alapszakasz vége előtt az egyértelműen nehezebb csoportból sikerült teljesítenünk.

Milyen tényezők hátráltatták a csapat munkáját?
Ezekre akár egy külön írást is lehetne szentelni. A szezon során volt krónikus betegség, kisebb sérülés, munkahelyi elfoglaltság, szövetségi adminisztrációs hiba, ballagás, esküvő, és sorolhatnám. Ezek olyan körülmények, amelyekhez menet közben alkalmazkodtunk ugyan, de nagyon sok energiát és figyelmet emésztett föl. Személy szerint egy idő után már nem foglalkoztam a problémákkal, mindig csak a gyors megoldásukon törtem a fejem. De ha nagy általánosságban kell a hátráltató tényezőkről beszélnünk, akkor mindenképp meg kell említeni a rengeteg utazást, és itt nem csak az idegenbeli meccsekre gondolok. Ismert, hogy a csapatunk az idei szezonban gyakorlatilag négy városból verbuválódott, a csabaiakon kívül szentesek, szegediek és csongrádiak kaptak szerepet, ez pedig azt eredményezte, hogy nekünk már egy közös edzésre vagy edzőmeccsre is utaznunk kellett. Már az OB I B-ben sincs még egy olyan klub, amelyik ilyen hendikeppel menne neki a bajnokságnak.

Volt-e olyan terület, amiben előrelépett az együttes?
Korábban ellenfélként ismertem a békéscsabai alakulatot. Egy kellemetlen stílusú, erős, de ugyanakkor hullámzó teljesítményű csapatnak tartottam. Úgy gondolom, hogy az idei alapszakasz során megvolt a kellő stabilitás és kiszámítható, tervezhető volt a forma is. Ennek is köszönhető, hogy már három fordulóval az alapszakasz vége előtt sikerült biztosítani a helyünket a felsőházban. Jelentős eredménynek tartom továbbá, hogy nem szenvedtünk vereséget nálunk gyengébb együttestől, és emellé hoztunk pár extra pontot is. Továbbá úgy gondolom, hogy a taktikai repertoárunkat is sikerült bővítenünk, színesítenünk.

Kik voltak a húzóemberek idén, és miért dicsérhetők?
Nem szeretem azt a közhelyet, hogy „nem szeretnék kiemelni senkit”… A filozófiám az, hogy egy csapat olyan egyénekből áll, akik közös célokért küzdenek hétről-hétre a szezon során, de hol az egyiküknek, hol pedig a másiknak megy jobban, és ettől lesz kerek egész. Viszont minden csapatsportágban vannak olyanok, akik a hétköznapokon többet tesznek hozzá az egészhez, és hosszabb időszakok után igenis meg kell őket említeni külön is. Nem mellékesen pedig mindenki, aki kilátogat a meccsekre, az megtapasztalja, hogy ki, hogyan teljesít és megfogalmaz véleményt is a játékosokkal kapcsolatban. Az idei szezon után Ormai Zoltán kapusunkat, a csapatkapitányunkat, Németh Dánielt, valamint az OB I B gólkirályi címét elnyerő Szabó Zoltán hozzáállását és játékát mindenképp ki kell emelnünk. Mindegyikről elmondható, hogy mind a parton, mind pedig a vízben igazi vezérei voltak a csapatnak. Az ő játékuk és hatékonyságuk nagyban befolyásolta az aznapi formát és eredményességet. Több esetben is előfordult, hogy a csapat érdekét a személyes, a tanulmányi vagy az egyébként fontos munkahelyi elfoglaltságaik elé helyezték. Emellett pedig nem lehet elmenni szó nélkül.

Sikerült-e fiatalokat beépíteni, kiket, és mennyire vagy elégedett teljesítményükkel, fejlődésükkel?
Mivel keveset tudtunk, tudunk együtt készülni, ezért a fiatalok beépítésére és az idősebb játékosok általi megismerésükre minimális lehetőségünk volt. Talán ezen a területen van a legnagyobb hiányérzetem. A fiatalok közül egyedül Tifrea Ovidiu volt az, akire bármikor lehetett számítani, és érdemben hozzá is tudott tenni a csapat teljesítményéhez. De félreértés ne essék, a többiekkel sem vagyok elégedetlen, csak tudom azt, hogy ebben a korban nem könnyű egyik pillanatról a másikra bekerülni egy felnőtt közegbe sem fizikálisan, sem pedig mentálisan. Az esetlegesen felmerülő kommunikációs nehézségekről és gátakról nem is beszélve. Ehhez hozzájön még az is, hogy az OB I B mezőnye évről évre egyre erősebb és az első tíz-tizenkét csapat pedig már egy más kávéház, ahol jobban kiütközik a tudásbéli és fizikai különbség az ifjúsági és a felnőtt kor között.

Melyik mérkőzést tartod a legértékesebbnek, a legjobbnak, és melyik az, amelyet gyorsan el kell felejteni? (és miért?)
Játszottunk 26 mérkőzést és ezek közül sok találkozónak hasonló volt a forgatókönyve. Ha érzelmileg nézem, akkor az egriek elleni hazai fordítást (10—9), és a Debrecen elleni heroikus küzdelmet (14—13) tudnám kiemelni. Ezeken a mérkőzéseken nagyon együtt volt a csapat és több egyéni sport és emberi teljesítmény is volt, amelyek miatt megtisztelő volt a partról irányítani a csapatot. De ha edzői szemmel nézem, akkor az angyalföldiek, vagy a Dunakanyar Waterpolo Szentendre elleni meccsek legalább olyan értékesek, mert ezeken a találkozókon mi számítottunk esélyesnek és végig nagyon fegyelmezetten, a mérkőzést minden szegmensét kontrollálva nyertük meg ezeket a találkozókat, ami elől közönségszórakoztató gólokat is eredményezett. Mindenképp ki kell emelnem az utolsó rájátszás meccsünket, amely valójában már tét nélküli volt, viszont egy vereség (ÚVSE) után érkeztünk, 48 órán belül, de a játékosok áterezték a mérkőzés jelentőséget és a szép számú közönségünk előtt győzelemmel zártuk a szezont egy erős ellenféllel szemben. Úgy gondolom, hogy a „gyorsan felejtsük el” kategóriába kevés mérkőzést kell raknunk, inkább azt mondanám, hogy tanulságosak voltak. Ide tartozik az őszi Ybl Waterpolo Club elleni utolsó másfél negyed, a hazai Vasas meccs első félideje, a Nagykanizsa elleni hazai play-off meccs (bár ott rendkívül rövid volt a kispadunk) és az utolsó előtti fordulóbeli Újpest elleni derbi, ahol kvázi az egész meccsen nem találtuk a mérkőzés fonalát. De ezek a találkozók, illetve szakaszok is ugyanúgy hozzátartoznak egy csapat életéhez és teljesítményéhez, mint a nagy győzelmek.

Összességében mennyire vagy elégedett az évi teljesítménnyel és helyezéssel?
Ha az egész bajnokságot, az erőviszonyokat, a klubok lehetőségeit és a minket ért „csapásokat” nézem, akkor azt mondom, hogy ez a realitás, sőt összességében erőn felül teljesített a csapat. Minden mérkőzésből próbáltuk kihozni a legtöbbet. Ez nem jelenti azt, hogy néhány meccs kapcsán ne lenne hiányérzetem. Meggyőződésem, hogy a felsőházi rájátszás jó néhány mérkőzésén, a három egygólos vereség esetén mindenképp, magunkat vertük meg, még ha előzetesen esélyesebb is volt az ellenfél. A becsúszó technikai és taktikai hibák okaival mindenki tisztában van: kevesebb edzéslehetőség, a taktikai válaszreakciók beszűkült lehetősége, valamint a szűk merítési lehetőég. Ezek a vereségek azt mutatták meg, hogy a csapatot rutinos, jó képességű játékosok alkotják, illetve hogy csapatszinten igen közel vagyunk az élmezőnyhöz, és nem kéne sok, hogy előrébb tudjunk lépni.

Most is nagy változás előtt áll a csapat, sokan leállnak, távoznak. Kik, miért, hová?
Azt már az alapszakasz vége óta tudjuk, hogy ez a gárda ilyen összetételben nem fog többet együtt játszani. Jelen állás szerint Németh Dánial, Rácz Norbert, Józsa Tibor, Major Levente és Mucsi Zsolt családi és munkahelyi okok miatt felhagy a napi szintű vízilabdával. Tifrea Ovidiu pedig a tanulmányai végeztével hazatér Nagyváradra. Ez azt jelenti, hogy teljesen új csapatot kell építenünk, ami nehéz, de egyben izgalmas és szép feladat is. De bízunk benne, hogy a fenti névsorból nem mindenkinek végleges a döntése és sikerül meggyőzni őket, hogy játszanak még, mert nagy értékei a csabai vízilabdának.

Körvonaladózik már egy új gárda felépítése? Kik érkezhetnek, illetve van-e lehetőség további fiatalok beépítésére az OB I B-s csapatba?
A jövő évi keret kialakítása még jelenleg is tart, a háttérben napi szintű egyeztetések folynak a jelenlegi játékosokkal és más kiszemeltekkel. Nem titok, hogy a nagy tradíciókkal bíró Szeged OB I-ből való kiesése sem kedvez nekünk, mert azonos játékos-piacról kezdtek el dolgozni ők is. A vezetőségnek már a tavalyi szezon előtt is az volt az elvárása, hogy bátran adjunk több lehetőséget a fiataloknak. A következő szezonban ez nem csupán lehetőség, hanem cél is lesz, akár az eredményesség rovására is. Ennek megfelelően lehet, hogy a következő szezonban más célokat kell meghatároznunk, de fiatalok érdekében mindenképpen egy hosszú távú, és megtérülő befektetésnek gondoljuk. Ez alapján kezd körvonalazódni egy erősebb, rutinos kezdő csapat, akik mellé bátran becseréljük azon fiatal serdülő és ifjúsági korú játékosainkat, akik a hétköznapi munkájukkal kiérdemlik a lehetőséget a felnőtt csapatban. Terveim szerint a rutin és a fiatalos lendület egészséges keveréke fogja jellemezni a jövő évi csapatot.

A 2017-2018. évi OB I B-s bajnokság felső házának végeredménye: 1. KSI SE 33, 2. Kanizsa VSE, Nagykanizsa 31, 3. ÚVSE 26, 4. Ybl Waterpolo Club, Budapest 24, 5. BVSC-Zugló 16, 6. Debreceni VSE 13, 7. Vasas SC 10, 8. Swietelsky-Békéscsaba 9.

Címlapképünkön csapatunk a rájátszás lezárását követően, a kép bal szélén Csabai Zoltán edző, a jobbon dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző

 2018. 04. 11.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Véget ért az OB I B-s vízilabda-bajnokság alapszakasza mindkét csoportban. Csapatunk, a korábbi évekhez hasonlóan, ezúttal is kiharcolta a rájátszásban a felsőházi tagságot, miután a B csoportban a harmadik helyen fejezte be a 18 fordulóból álló sorozatot.

Ami a folytatást illeti, nem kell egyáltalán várni a rájátszás kezdésére, hiszen már ezen a hét végén megkezdődik. Csoportunkból az első négy folytatja az 1-8. helyért, az eddigi eredményeket visszük magunkkal, és csak a másik csoport első négy helyezettjével kell megküzdeni. A B csoportban az élen végzett KSI SE-vel és a Ybl Waterpolo Club Budapesttel szemben mindkétszer alulmaradtunk, így innen nulla pontot, a debreceniekkel egy győzelem, egy vereség a mérlegünk, ezért innen három pontot viszünk magunkkal a rájátszásba.

Ami a másik csoportot illeti, az első négy helyen a következő sorrend alakult ki: 1. ÚVSE, 2. Kanizsa VSE, Nagykanizsa, 3. BVSC-Zugló, 4. Vasas SC. Tehát folytatásban velük játsszuk az oda-visszavágós nyolc kört. Az első fordulóban e hét végén Nagykanizsára utazunk, miként — a sorsolás szeszélye folytán — az OB II-es csapatunk is.

Visszatérve az alapszakaszhoz: hab a tortán, hogy a húsz csapat játékosai közül a 18 forduló után gólerős játékosunk, Szabó Zoltán lett a gólkirály 57 találattal. Amihez 90 „próbálkozás” kellett, vagyis kimagasló, 63 százalékos teljesítménnyel végzett az élen, megelőzve az 53 gólos angyalföldi Vincze Márkot és a 49 gólig jutó szolnoki Szeghalmi Zsombort. És az sem mellékes, hogy ugyanezen a listán csapatunk másik erőssége, Németh Dániel az ötödik helyen zárt a negyedikkel azonos gólszámmal, 47-tel.

Ezúttal gólkirályunkat, Szabó Zoltánt (képünkön) kértük fel, hogy értékelje a tavaly szeptember óta lezajlott etapot, tekintsen előre, mit vár a rájátszástól, és mit jelent számára a gólkirályi elsőség?

— Összességében elégedettek lehetünk az eddigiekkel, annál is inkább, mert az elnökség elvárását, a felsőházba jutást teljesítettük — kezdte Szabó Zoltán. — A csapat harmadik helyezése reális, mert a KSI és az Ybl nagyon erős gárda, sajnos ellenük pontot sem sikerült szerezni. Viszont a kötelező találkozókat hoztuk, a Debrecennel szemben pedig idegenben kevésbé ment a játék, aminek oka talán az is lehetett, hogy előtte hosszúra nyúlt a bajnoki szünet, ami meglátszott a teljesítményünkön. Az eredményességünkben közrejátszott a csapategység, a társaságot folyamatosan a jó hangulat és az összetartás jellemzi. Az is fontos, hogy jó erőkből áll a mi alakulatunk, hiszen több, az OB I-et is megjárt, rutinos vízilabdázó található sorainkban. Minden poszton akadt több jó egyéni teljesítmény a szezon folyamán. Így többek között Németh Dani munkássága, aki a centerek folyamatos semlegesítése és a játék szervezése mellett a góllövőlista legjobbjai közé is felküzdötte magát. Ráadásul a kispadon egy kiváló szakember ül dr. Szilágyi Kristóf személyében, miközben a klub vezérkara is mindent biztosít a jó játékhoz és eredményességhez.

— A folytatásról: nehéz most bármilyen célkitűzést is megfogalmazni, ugyanis a rájátszást követő végleges helyezésünket több tényező is befolyásolhatja majd. Így például sokat nyom a latba a hozott pontok mennyisége, a pillanatnyi forma, és a többi csapat egymás elleni eredménye, az esetleges körbeverések. Ezért nemcsak rajtunk múlik, hol fejezzük be az idei bajnokságot, hanem a többi gárda teljesítményén is. Nekünk az a legfontosabb, hogy a következő nyolc meccsen maximálisan odategyük magunkat, és minél több pontot szerezzünk ellenfeleinktől. Tudjuk, hogy a másik csoportból a felsőházba került négy együttes is jó játékerőt képvisel, vagyis a folytatásban nincs több könnyű találkozónk. A négy „osztálytárs” közül a Nagykanizsát ismerjük legkevésbé, velük nem játszottunk tavaly, a többiekkel viszont igen. De kérdés, mennyit változott az összetételük, illetve az ellenfelek fiataljai mennyit fejlődtek az elmúlt esztendőben. Ezek miatt nem egyszerű helyezést kitűzni, ettől függetlenül bízom abban, hogy a végelszámolásnál az első öt között leszünk.

— Ami pedig a saját teljesítményemet illeti: természetesen örülök, hogy az alapszakaszban nekem sikerült a legtöbb gólt dobnom a két csoport mintegy háromszáz játékosa közül. Bármily közhely, a meccsek előtt sohasem úgy ugrottam a vízbe, hogy mindenáron három-négy gólt dobjak. Számomra az volt a fontos, hogy a csapat nyerjen, és minél hatékonyabban tudjak segíteni a társaimnak az eredményességben. A jó játék nemcsak gólokban nyilvánulhat meg, hanem a játék szervezésében, illetve a gólpasszokban is. A találataimban vastagon benne vannak a társaim, akiktől folyamatosan kaptam a jó ütemű és pontos passzokat. De az eredményességünkhöz hozzájárult a centereink remek teljesítménye, akik folyamatosan hozták az emberelőnyös helyzeteket és büntetőket. Így mindig megvoltak a helyzetek, amiket „csak” értékesíteni kellett. Ugyancsak fontos adalék, ellenünk minden csapat zónázik, ezért a hátsó játékosoknak nagyobb tere van helyzetbe kerülni és gólt lőni, miként nekem is így adódtak a helyzeteim.

Szabó Zoltán névjegye

Született: 1987. április 17., Szeged

Csapatai: Szegedi Beton (OB I), Újpest (OB I), Szentesi VK (OB I), Szegedi TE EHÖK SE (OB I B), Swietelsky-Békéscsaba (OB I B).

Kiemelkedő eredményei: Magyar bajnoki bronzérem a Szegedi Betonnal (2005). Magyar Kupa 3. hely az Újpesttel (2007). Komjádi Kupa 1. hely az Újpesttel (2007). Junior Európa-bajnoki 2. hely (Nagyvárad, 2006). Ifjúsági Európa-bajnoki 3. hely (Szófia, 2005). A junior és ifjúsági válogatott tagságon kívül tagja volt a serdülő és gyermek válogatottnak is, több mint kétszáz OB I-es mérkőzésen szerepelt.