ímkézett bejegyzés

 2016. 03. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Az elmúlt négy évtized során, amióta ismét életre kelt Békéscsabán a vízilabda, megszámlálhatatlanul sok fiatal ismerkedett meg közelebbről a sportággal. Mára már értelemszerűen akadnak köztük olyanok, akik a hetvenedik életévükhöz közelednek, és sokan, akik negyvenes-ötvenes éveikben járnak. De olyanok is, akik alig vannak túl a húszon, mégis a kényszer úgy hozta, hogy fel kellett hagyniuk az aktív pólós élettel.

Most ez utóbbiaknak „szerveződött” egy nosztalgia-találkozó péntek estére a békéscsabai Árpád fürdőben.

„Sportberkekben közismert, hogy a vízilabdások okos fiúk és lányok — mondja Balázs Lajos, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub ügyvezető elnöke. — Sajnos, a mi klubunkból is nagyon sokan az érettségi után kénytelenek várost váltani, ha tovább szeretnének tanulni. Kevesen választják a csabai főiskolát, sokan mérnöknek, orvosnak, jogásznak, tanárnak tanulnak, ilyen képzés viszont nincs a megyeszékhelyen. Ezért sokuk elveszik a sportág számára, kevesen tudják más városban folytatni a vízilabdát. Tudjuk, hogy a húsvéti ünnepekre sokan hazatérnek családjukhoz, ezért szerveztünk számukra egy nosztalgia-találkozót.”

Nos, a mai estére a nem is oly régi csapattagok közül huszonhárman tették tiszteletüket az Árpádban. A legfiatalabb még csak közelít a húszadik életévéhez, a legidősebb nem sokkal van túl egyetemi tanulmányain, és a 25. évébe lépett. Két csapatra oszlottak, és egy remek meccset játszottak. Az első két negyed nagyon lendületes játékost hozott, aztán egy kissé elfáradtak, de ekkor is csupa szívvel küzdött valamennyi játékos. Tizennyolc gól esett, és egyenlő arányban osztoztak meg a csapatok rajta, Simon Dani látványos góljával alakult ki a 9—9-es végeredmény.

Nagyszerű hangulatban telt az est, a mérkőzés után még a meleg vízben ücsörögve nosztalgiáztak az egykori játékosok. Sokan beszéltek arról, hogyan képzelik el a jövőt az egyetemi évek után, ám sajnos, kevesen válaszolták azt, hogy hazaköltöznek Békéscsabára. Egy részük az adott egyetemi városban marad, mások több évre vagy végleg nyugat felé veszik az irányt. Akad üde kivétel is: dr. Apáti Péter azon kevesek közé tartozik, aki visszatért a megyeszékhelyre, rezidensként kezdi civil életét, és szóba került, hogy ismét beszáll vízilabdázni.

„Fontosnak tartjuk, hogy sok fiatallal úgy szeretessük meg a sportot, hogy élete végéig kitartson mellette — összegezett Balázs Lajos. — Miként azt is szeretnénk elérni, hogy az aktív játékon túl is kapcsolódjon klubunkhoz mindenki, aki egyszer belekóstolt a vízilabdába. Szeretnénk fenntartani a pólós családjelleget. Ezért is igyekszünk minél több olyan eseményt rendezni, amely szorossá teheti ezt a kapcsolatot egykori játékosainkkal. Élmény volt mindenkinek a tavalyi jubileumi találkozó is, amikor még a Dunántúlra költözöttek közül is sokan visszatértek, ha csak egy napra is nosztalgiázni. Akkor akadt hetvenéves pólósunk is az esten. Máskor a középkorúaknak rendeztünk nosztalgiameccset, most a fiatalabbaknak. Úgy tapasztaltam, a mai rendezvény is bejött, máskor is szeretnénk hasonlót csinálni.”

Címlapképünkön a húszan túliak egy „nosztalgia” csoportja az Árpád fürdő medencéjében sípszóra várva – fotó: Kiss Dani

 2016. 02. 18.   Aktuális, Kitekintő

Érdekes eseményre került sor ma a kora délutáni órákban a csabai Árpád fürdő konditermében: tizenöt „vizes ember”, úszó- és vízilabdaedző, a strand úszómesterei „leckét” vettek. Mégpedig a defibrillátor használatáról, miközben közelebbről is megismerhették a szerkezetet.

De hogyan került a csizma az asztalra? Klubunk vezetőit régóta foglalkoztatták azok szörnyű esetek, amikor egy-egy élsportolót, vagy akár az utca hétköznapi emberét váratlan és tragikus baleset érte, és edzés közben, vagy csak úgy séta, bevásárlás, mozizás közben megállt a szíve és meghalt, mert nem jutott gyorsan segítséghez, illetve nem ismerték föl gyorsan, hogy mi is lehet a baja? Ugye emlékeznek még a portugál Benfica magyar csatárára, Fehér Miklósra, vagy a kétszeres olimpiai bajnok kajak-kenusra, Kolonics Györgyre? Őket már nem tudták megmenteni a hirtelen szívhaláltól.

Pedig gyakran megelőzhetők lennének az ilyen váratlan események. Ennek egyik a nagyon fontos eszköze a defibrillátor, aminek ismerete, használata viszont sok esetben életet menthet. Csakhogy ezekből a műszerekből hazánkban még jóval kevesebb van, mint amennyire szükség lenne.

Most viszont a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub vezetősége úgy döntött, beszerez egyet, ami tegnapra meg is érkezett. A strand konditermében összegyűlteknek Csendes Csaba, klubunk egyik régi rutinos játékosa, a Békéscsabai Mentőállomás főápolója tartott bemutatóval egybekötött oktatást. Hogy azt követően a köz szolgálatára használhassák az amerikai gyártmányú defibrillátort, vagyis a sportolókon, az úszókon és a vízilabdázókon kívül szükség esetén az Árpád fürdő vendégei is azonnal segítséghez jussanak.

Ahogy Csendes Csaba fogalmazott: „Az lenne a jó, ha soha sem lenne szükség a használatára, de ha mégis, és kéznél van ez a könnyen kezelhető eszköz, akkor több mint kilencven százalék az esély arra, hogy megmenthető a bajba jutott ember, vagy gyermek a haláltól.”

Balázs Lajos, klubunk ügyvezető elnöke ehhez annyit fűzött: „A félmillió forintos beruházás nemcsak minket, vízilabdázókat, hanem minden sportolót, vendéget szolgálhat baj esetén. Rövid időn belül tervezzük a hivatalos átadást, ugyanis üzemeltetés szerűen az Árpád fürdő dolgozói, elsősorban az úszómesterek, de ha kell az úszó-, illetve vízilabdaedzők dolgoznak vele baj esetén.”

Címlapképünkön Csendes Csaba, a Békéscsabai Mentőállomás főápolója (jobbra) irányításával klubunk elnöke, Borsos Pál gyakorolja a defibrillátor használatát  

 2016. 01. 20.   Aktuális, Kitekintő

Népes békéscsabai szurkolósereg segíti a magyar vízilabda válogatottakat a helyszínen, a szerbiai, belgrádi Kombank Arenában, köztük jó néhány békéscsabai.

Nem az első eset, hogy csapatunk leglelkesebb felnőtt játékosai útra kelnek, ha eljön is idő, azaz valamilyen nagyszabású vízilabda esemény zajlik a kontinensen. Így történt most is. És már az is megszokott, hogy messziről felismerhetőek a viharsarki pólósok, akik öreg, kimustrált labdából sapkát készítenek, és így szurkolnak válogatottunknak.

Így van ez most is, amikor Lukácsi Sándor, György Gyebnár, Pál Borsos, Glembóczki Péter, Mucsi Zsolt lelkesen bíztatják a belgrádi Kombank Arenában Varga Dánielékat.

A magyar televízió kamerája is megtalálta a mieinket, többször is hosszan mutatta a „vízilabdafejeket”, sőt, meg is szólaltatta őket. Gyebnár Gyuri nemes egyszerűséggel azt taglalta, hogy ötven százalék, hogy győzünk és ötven, hogy nyerünk a horvátok ellen. Mit mondjak, tippje nagy megkönnyebülésünkre bejött. Így aztán drukkolhatnak tovább a csabai pólósok a negyeddöntőben a mieinknek a montenegróiak elleni csatában.

Címlapképünkön a csabai kis csapatunk, balról: Mucsi Zsolt, Lukácsi Sándor, Gyebnár György, Glembóczki Péter, és akinek nem jutott sapka, Borsos Pál

 2015. 10. 26.   Aktuális, Kitekintő, Archív – Utánpótlás – 2015

Szentesre várták a hazai vízilabdaélet fiataljait, a 2003—2004-ben született gyerekeket a kelet-magyarországi régiós válogatott kétnapos edzésére, amelyen négy békéscsabai tizenéves is részt vett.

Az eseményen a békéscsabaiakon kívül ceglédi, csongrádi, egri, hódmezővásárhelyi, kecskeméti, szegedi, szentesi, szolnoki fiatalok vettek részt, mintegy harmincan. Szombaton és vasárnap két-két edzésen vettek részt, délelőtt és délután is árgus szemekkel figyelte őket Matajsz Márk és Lehmann István edző.

„Tőlünk a 2003-ban született Bencsik Bence és Lukácsi Marcel, valamint az egy évvel fiatalabb Pónya Tibor és Vidovenyecz zsombor vett részt” — tudtuk meg a gyerekek edzőjétől, Ajtai Miklóstól. „Nagyon elégedett voltam tanítványaim szereplésével, semmivel sem voltak gyengébbek, mint a nagy múltú és NB I-es hátérrel rendelkező csapatok fiataljai. Vagyis semmivel sincsenek lemaradva a hasonló korúakhoz képest.”

Az összetartás céljai között szerepel, hogy a szakemberek jobban megismerjék a tehetséggondozó keretében a tizenévesek adottságait. A jelenlegi harmincfős keretet „fordulóról-fordulóra” szűkítik majd. Legközelebb egy hónap múlva találkozik a népes tábor, ahol ismét szemügyre veszik őket, majd januárban, és azt követően márciusban is összejönnek, hogy felmérhető legyen fejlődésük. A tervek között szerepel, hogy jövő tavasz végén a két régió, a keleti és a nyugati összemérje tudását, de még az is elképzelhető, hogy ezeknek a fiatalok rendeznek egy nemzetközi tornát is.

Címlapképünkön Ajtai Miklós és fiatal tanítványai a szentesi régiós felmérőn

 2015. 10. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Lezajlott — 24. alkalommal — a Garabonciás Napok többnapos rendezvénysorozat Békéscsabán, amely idén is gazdag programot kínált a középiskolás diákoknak. Az eseménysorozat egyik fénypontja volt a diákpolgármester választás, amely Belvárosi Gimnázium és Általános Iskola 11. éves tanulója, Csuvarszki Csanád sikerét hozta.

És hogyan kerül klubunk honlapjára ez a beszámoló? Nos, Csuvarszki Csanád egyesületünk játékosa — immár négy esztendeje. Őt faggattuk a történésekről, a pólóhoz való viszonyáról és jövőbeni elképzeléseiről.

Nagy versenyben dőlt el, ki lesz idén a diákpolgármester?

Mindenképpen, és nagyon szoros volt a végeredmény: 323 elektor szavazhatott idén, én lettem a befutó 56 vokssal, megelőzve a „keris”, 54 pontos Csepregi Andrást és a harmadik helyen befutó, 39 szavazatot elérő „gészis” R. Nagy Valentint.

Egyáltalán hogyan zajlik egy ilyen verseny?

Minden suli különböző, és sokszínű programot szervez, amelyen nagyon sokan részt vesznek. Idén nyolc iskola nevezett, de elektort olyan középiskolák is adhattak, akik csak részben voltak jelent. Így lehetett, hogy háromszázhuszonhárman szavazhattak a diákpolgármesterre.

Mit jelent számodra ez a megtiszteltető cím?

Fantasztikus érzés, és kötelez is. Szeretnénk a városban stabilabb és gazdagabb diákéletet kialakítani. Tervünk, hogy sok-sok programot szervezzünk.

Most egy kicsit kanyarodjunk a sporthoz. Hogyan lettél vízilabdázó?

Még tíz éves sem voltam, amikor bekerültem az úszóklubba, ahol öt évet eltöltöttem Szarvas János edző keze alatt. Ám számomra egy idő után monotonná vált a faltól-falig tempózás. Kerestük, hogy mivel lehetne kiváltani az úszást. Apu hozta föl, ha már jól úszom, ki kellene próbálni a pólót. Így kerültem négy évvel ezelőtt Józsi bácsi (Kádár József – a Szerk.) keze alá az akkor gyermek korosztályú csapatba. Aztán serdülőként Csabai Zoltán lett a mesterem, és most az ifik között is ő a trénerem.

Mit jelent neked a vízilabda?

Szeretem az új sportágamat. Hobbi, jó kikapcsolódás, megvan vele a gyakori testmozgás. Ám most 11. éves vagyok a „belvárosiba”, egyre inkább az érettségire való felkészülés és a felvételi kerül előtérbe. Energetikai mérnöknek készülök, ha felvételt nyerek az egyetemre, Budapestre költözök. De remélem, megmarad hobbinak, testmozgásnak a vízilabda.

A Csuvarszki név a sport világában jól cseng

A sportot szeretők és szurkolók körében még ma is jól cseng Csuvarszki János neve. A kétméteres óriás két-három évtizeddel ezelőtt az akkoriban NB I-es békéscsabai férfi kézilabdacsapatának oszlopos tagja, remek átlövője volt. Évtizedes első osztályú pályafutását követően Franciaországban is közel fél évtizeden át légióskodott. Mindkét gyermeke, a diákpolgármester Csanád, és a nála három évvel fiatalabb Donát is elkötelezte magát a vízilabdával. Utóbbi a gyermek korcsoportos együttes tagja.

Címlapképünkön Békéscsaba két polgármestere, Szarvas Péter (balra) és Csuvarszki Csanád – fotó: facebook.com/garabonciasnapok.hu