ímkézett bejegyzés

Úszó-pólós dzsembori az Árpád fürdőben

Rendhagyó eseményre kerül sor kedden kora délutántól késő estig a békéscsabai Árpád fürdőben: két rokon sportág, az úszó és a vízilabda szakág versenyzői egy közös játékos fél nappal búcsúzatták az idei, nagyon szép és eredményekben gazdag esztendőt.

Egy uszodában élnek, még átfedés is előfordul, úszóból lesz később pólós, ám igazán nem ismerik egymást a gyerekek. Az edzők már jobban, ám eddig a tréningeket megelőző vagy követő beszélgetéseken kívül kevés közös pont volt a két klub mestereinek életében.

Most viszont a nyáron a vízilabdaklub élére kinevezett dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző és az úszók trénere, Szarvas János kezdeményezésére egy közös évzáró dzsemborit rendeztek.

„Egy hajnali edzést követően Szarvas Janival beszélgetve pattant ki a fejünkből, hogy a két klub közösen búcsúztassa az esztendőt — fogalmazta meg az esemény lényegét dr. Szilágyi Kristóf. — A cél, hogy minden gyerek és edző jól érezze magát és játsszunk egyet úszók és vízilabdázók közösen az év végén. Ezzel is népszerűsítjük sportágainkat, igyekszünk megnyerni másokat is a vizes sportoknak.”

Nos, nem lehetett panasz, közel másfél száz egészen fiatalt, és már tapasztalt úszót, pólóst megmozgatott a rendezvény. Amelyet éppen a nagy létszámra való tekintettel két felvonásban rendeztek meg: először a 2005-ben születettek és fiatalabbnak, majd 2004-ben napvilágot látottak és annál idősebbeknek.

Minden fiatal lelkesen veselkedett neki a játékos váltóknak, az edzők igyekeztek úgy kialakítani a nyolc-kilencfős csapatokat, hogy minden váltóban vegyesen úszó és vízilabdás is helyet kapjon. A játékosságot pedig a vízilabda, az óriás deszka, és óriás, majd méter átmérőjű fittlabda, a kukac biztosította, ugyanis azt kellett úszás közben terelgetni, vagy a deszkán utaztatni a társat, útjelző bóját felfelé tartva, abban egy labdát egyensúlyozva úszni. Nagy volt a vigalom, hát még az eredményhirdetéskor. Ugyanis itt most mindenki nyert. Ki szaloncukrot, ki tábla csokit, a legjobbak pedig az édesség mellé egy-egy gumi expandert.

„Népes a klubunk, két és félszáznál is több gyerek jár rendszeresen az edzésekre, mégsem nagyon ismerik egymást — fogalmazott Szarvas János, a Békéscsabai Előre Úszó Klub edzője. — Persze valahol érthető, hiszen több korosztállyal foglalkozunk, akik nem is egy időben, de sokszor nem is egy helyen tréningeznek. S ugyanígy vannak fiataljaink a rokon sportággal, a vízilabdával is: más időpontban vannak az edzések, kevés a találkozási pont. Ezért is tartom jónak ezt a közös rendezvényt, egy kicsit megismerhetik a másik sportág híveit, barátságot köthetnek. Jó ötletnek tartom ezt a dzsemborit, hagyományossá kellene tenni.”

Míg az úszók mestere e szavakat megfogalmazta, már a vége felé jár a játékos nap, ám még hátra vannak a vízilabda-mérkőzések. Hogy ne legyenek előnyben a pólósok, számukra „ideiglenes szabálymódosítás” vezettek be: csak a rossz kézzel passzolhattak és lőhettek, míg az úszók akár két kézzel is megfoghatták a labdát. Ja, és az úszók gólja duplán ér. Érthetően sok derűs pillanat alakult ki ebből, de azért láttunk szép gólokat is. Főleg, ha egy-egy táltos úszó megiramodott, és az ellenfél nem érte utol. Az egyik legszebb gól szerzője például a remek hátúszó, Sipaki Zsombor volt, akiről rögtön találóan megjegyezték: könnyű neki, az apukája lassan három évtizede a vízilabdacsapat játékosa, sok száz meccsel a háta mögött. S ha már szóba került az apuka Sipaki Zoltán, hát bizony ő is megtapsolta fia szép találatát, de egyben rögtönzött útmutatást adott ahhoz, hogy a következő támadásnál mire figyeljen még jobban.

A víz, a sport szeretetét, az összetartozást támasztja alá, hogy nemcsak eljött, hanem aktív részese volt a történéseknek a nyár óta Debrecenben egyetemistaként tanuló, és az ottani OB I-es csapatban is szerepet kapó csabai pólós nevelés, Zsilák László is.

„Sikeresnek tartom a rendezvényt — foglalta össze a nap tapasztalatait dr. Szilágyi Kristóf. — Több mint százharminc gyereket mozgattunk meg, akiken látszott, hogy nagyon élvezik a bulit. Csapat- és közösségépítésnek nagyon megfelelt a rendezvény, amivel egyben demonstráltuk Magyarországon, de Békéscsabán is két sikersportág összetartását. Az év végi kötetlen dzsembori az uszodai közösséget erőssé kovácsolhatja hasonló megmozdulásokkal.”

Címlapképünkön: a fiatalabb korosztály ellepte az Árpád fürdő versenymedencéjét – fotó: Kiss Dani

Régióválogatottak a Mikulás Kupáért négy békéscsabai fiatallal

póló gellény zétény cspHarmadik alkalommal rendezik meg Martfűn a Mikulás Kupa vízilabdatornát a gyermek korosztályú fiatalok részére, amelyen négy régió válogatottja méri össze tudását. Nevezetesen az Észak-keleti, az Alföldi, a Budapesti és a Dunántúli régió. Az eseményre december 6—8-a között kerül sor.

Nagy megtiszteltetés érte klubunkat, ugyanis az Alföldi régió válogatottjába négy békéscsabai kapott meghívást, mégpedig Bucsi Ferenc kapus, Gellény Zétény, Pónya Tibor és Vidovenyecz Zsombor mezőnyjátékosok.

„A két héttel ezelőtti, kétnapos, szentesi összetartáson meg voltak elégedve mind a négy fiatalunk teljesítményével, azt mondták, hogy sokat fejlődtek az elmúlt időszakban. Zsombor különösen a védekezésben lépett előre sokat, Tibike mezőnyben csinált jó dolgokat és Zétény kapufás játékát is említették” — tudtuk meg dr. Szilágyi Kristóftól, klubunk vezetőedzőjétől.

A négy fiatallal négy éve foglalkozó Ajtai Miklós edző pedig a következőket tette hozzá: „Az országos bajnokságban szereplő kezdő csapatunk négy, 2004-ben született erőssége kapott meghívót, a többiek csak azért nem, mert egy évvel idősebbek. Tény, nagyon sokat fejlődtek az elmúlt években fiataljaink, amit alátámaszt: a védekezés terén legjobbak vagyunk a mezőnyben, ugyanis az ezüstérmes helyen álló gárdánk kapta a tizennégy fős mezőnyben a legkevesebb gólt. De a támadójátékunk is dicsérhető, hiszen az eddigi kilenc forduló során hétszer nyertünk, ami annak is köszönhető, hogy egyre jobban beérnek a gyerekek, meccsről meccsre jobban koncentrálnak, felnőttek ehhez a szintű bajnoksághoz.”

A háromnapos esemény programja is elkészült, ezek szerint az első nap délutánján van a találkozó Martfűn a szállodában. Még aznap megtartják a technikai értekezletet, este pedig sor kerül az első találkozókra.

A menetrend. December 6., szerda, 18.30 óra: Budapesti régió—Alföldi régió. 20.00: Észak-keleti régió—Dunántúli régió. December 7., csütörtök, 9.00: Alföldi régió—Észak-keleti régió. 10.30: Budapesti régió—Dunántúli régió. 18.30: Észak-keleti régió—Budapesti régió. 20.00: Dunántúli régió—Alföldi régió. December 8., péntek, 9.00 és 10.30 óra: vegyes csapatok mérkőzései. 12.00: díjátadás és éremosztás.

Az Alföldi régió válogatottjába a következő játékosok kaptak meghívót. Kapusok: Pászti Benedek (Szentes), Bucsi Ferenc (Békéscsaba). Mezőnyjátékosok: Kudella Máté (Szentes), Makán Róbert (Szentes), Félegyházi Török János (Szentes), Czirbus Olivér (Szentes), Pónya Tibor (Békéscsaba), Gellény Zétény (Békéscsaba), Nagy Tamás (Szolnok), Pál Szabó Norbert (Szolnok), Tovaj Gergely (Kecskemét), Szabó Kornél (Kecskemét), Varjú Kenéz (Kecskemét), Festő Hegedűs Bence (Kecskemét), Vidovenyecz Zsombor (Békéscsaba). Edzők: Gyenes István és Lehmann István.

Címlapképünkön a gólerős támadó, Gellény Zétény – fotó: Kiss Dani

Itt az őszi szünidő, sok munka és edzőmeccs vár a fiatalokra

póló szolnok ellenAz őszi iskolai szünetet igyekeznek alaposan kihasználni klubunk edzői: a héten felkészülési mérkőzésekkel tarkított hazai, „mini edzőtábort” szerveznek a felnőtt és különösen az utánpótlás korúak számára.

„A szeptember végi sátorállítás, majd a garabonciás napok miatt kimaradtak edzések, amiket szeretnénk bepótolni — tudtuk meg dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőtől. — Ezért az országos bajnokságokban szereplő utánpótlás csapatainknak a szünidőt kihasználva a héten nyolc edzést tartunk, sőt, ebbe a munkába bekapcsolódnak Mucsi Zsolt 2004-bwen született fiataljai is. Elsősorban technikai és taktikai edzéseket tartunk, délelőtt és délután is komoly feladatok várnak a fiatalokra. Ajtai Mikivel együtt jómagam is vízbe ugrok, hogy testközelből tudjunk újdonságokat bemutatni ifjú játékosainknak.”

Mi több, nemcsak izgalmas edzőek várnak a csapatagokra, hanem szerdán mindhárom korosztálynak, az ifjúságiaknak (12 óra), a serdülőknek (11 óra), és a gyermek korosztályúaknak (10 óra) a Csongrádi VVSE hasonló korcsoportú együtteseivel egy-egy felkészülési mérkőzés is a békéscsabai Árpád fürdőben.

A felnőttek sem maradnak ki a sorból, a keddi közös edzést követően két nappal, csütörtökön rájuk is egy kétkapus felkészülési mérkőzés vár. És nem is akármilyen, hiszen a Szeged OB I-es gárdájával gyakorolnak közösen. Mivel a szegedi uszoda felújítás alatt áll, ezért a hódmezővásárhelyi Gyarmati Dezső Sportuszodában találkozik egymással a két csapat (19.30 óra).

Címlapképünkön: ezen a héten nagy pezsgés lesz az Árpád fürdőben – kihasználva az iskolai őszi szünidőt

Már az első nap eredményesen kolbászoltak a Röfifogók, és még sokan klubunkból

polo röfifogók a kolbászfesztiválon cspHa fanfárok nélkül is, de ünnepélyes keretek között ma megkezdődött a 21. Csabai Kolbászfesztivál, amelynek első versenyszáma, a csütörtök délelőtti ifjúsági gyúrás volt. Az eseményen nagyon sok vízilabdás fiatal és más klubtagunk is megmérette magát.

Kezdjük azzal, hogy a zsűri egyik tagja volt az olimpiai bronzérmes Márton Anita mellett csapatunk játékosa, az idei év diák alpolgármestere, Fazekas Zsolt is. De ott láttuk a versenyzők sorában többek között Bencsik Bencét, Darabos Györgyöt, Kiss Danit, Vermes Balázst, a felnőtt „kettes csapatból” Sipaki Zoltánt.

No és egy egészen különleges összeállítású gárda a Jankay Tibor Két Tanítási nyelvű Általános Iskolából: Bucsi Ferenc kapusunk, Vozár Bálint és Vozár Miklós játékosaink, akik mellé beszállt vezetőedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf is.

„Fantasztikus hangulatú eseményen vehettem részt a gyerekekkel, remek csapatépítési lehetőségnek bizonyult ez a kolbászfesztivál is — összegzett vezetőedzőnk. — Ezúttal nem Csirkefogók néven indultunk, hanem Röfifogók néven. És természetesen a reggel edzés után.”

S hogy stílszerűek legyenek a vizes sportág hívei: mint a tenger színe, kék kolbászt készítettek.

Egyébként Uhrin Sándor, a Csabai Kolbászklub alelnöke, a zsűri elnöke elmondta, lenyűgöző látványt jelentett, hogy több mint kétszáz csapatban ezernél több gyerek, fiatal készített remek hangulatban kolbászt.

„Jobbnál jobb, szebbnél szebb asztaldíszeket is láttunk, a csapatok egységesen beöltöztek, szóval megadták a módját a kolbászkészítésnek — hangsúlyozta Uhrin Sándor. — Örömteli volt, hogy külföldi ifjúsági csapatok is töltöttek. Egy Szlovákiából érkezett csapat pedig népviseletben zenélt is, magával ragadó volt. Az pedig különösen tetszett, hogy óvodásoktól az egyetemistákig élvezettel készítették a kolbászt, szóval nincs félnivalónk a jövőt illetően.”

Amúgy a vízilabdaklubunknak sincs félnivalója, hiszen manapság már mintegy kétszázötven gyerkőc jár nap mint nap az edzésekre, remek és évről évre erősödik az utánpótlás is, akik a tavalyi negyedik helyezett felnőtt csapat nyomdokaiba léphetnek a következő években.

Címlapképünkön a Röfifogók csapata vezetőedzőnkkel, dr. Szilágyi Kristóffal

Megismételhető a felnőtt csapat tavalyi sikere?

póló csabai csapat cspA június közepén minden idők legjobb, negyedik helyezésével záruló OB I B-s bajnokságot követő időszakban nem sok változáson esett át felnőtt csapatunk játékosállománya, ám mégis több újdonságról számolhattunk be a nyári felkészülési időszak alatt. Egyrészt a végleg nyugállományba vonuló Kádár József helyét dr. Szilágyi Kristóf vette át a vezetőedzői poszton, másrészt egy új főtámogató révén ebben a szezonban már Swietelsky-Békéscsaba néven indulnak ob-s csapataink a bajnokságokban.

Az egyhónapos pihenő időszakot követően a nyár közepén érkezett a fővárosból Békéscsabára dr. Szilágyi Kristóf, aki rögtön nagy fába vágta a fejszéjét. A kezdetben napokon át, reggeltől estig igyekezett ismerkedni a várossal, a körülményekkel, és természetesen a csaknem két és félszáz vízilabdázóval.

Ismersz már mindent és mindenkit, már ami Békéscsabához és a csabai póló világához tartozik?

Az uszodát már mindenképpen „belaktam”, hiszen sokszor napi tíz órát is eltöltöttem az Árpád fürdőben — kezdte a vezetőedző. — A várossal azonban még csak most kezdek ismerkedni. Már, amikor éppen van rá időm. A csapatokról pedig annyit, igyekeztem az összes korosztály, összes játékosával, a legkisebbekkel is megismerkedni, köztük a fiókcsapatunkkal, a gyulaiakkal is. Az ottani edzővel, Béládi Csabával is minden napos a kapcsolatom. Az edzéseken folyamatos volt a rálátásom a korosztályokra, de még jobb megismerés érdekében, amikor csak az időm engedte, elkísértem a fiatalokat és edzőjüket a különböző felkészülési tornákra. Néhány helyi adottság azért furcsa számomra. Itt van például a Garabonciás napok, amit nagyszerű dolognak tartok a diákság életében, ám azt kevésbé, hogy ezért akár egy hétre is eltűnnek az edzésekről vízilabdázóink. Viszont nagyon pozitívnak tartom, hogy a megye, illetve a Dél-alföld más uszodái milyen készségesek, amikor a csabai strand sátorállítása miatt segítséget kérünk az edzések megoldásában.

Ugorjunk egy nagyot! Milyennek ítéled a felnőtt csapat nyári felkészülését?

Remeknek és rendhagyóan érdekesnek. Mint korábban is, csapatunk nagyon heterogén összetételű. Akár azt is mondhatnánk, hogy ez egy dél-alföldi válogatott. Van benne jócskán saját nevelésű békéscsabai, de majdnem egyenlő arányban szentesi, szegedi, sőt, még Csongrád városából való pólós is. Ez utóbbiból, no és az amatőr státuszból fakad, hogy legtöbben munka mellett vízilabdáznak, ezért a közös edzésekre kevés lehetőségünk adódik. Mindenki jobbára az adott városban készül, hetente egyszer van közös edzés, plusz a mérkőzés. Ezeket a körülményeket figyelembe véve a nyári tervezett munkát elvégeztük, amelyeken végig azt tapasztaltam, hogy a játékosok hozzáállása példaértékűen pozitív. Az idő rövidsége miatt mégis azt mondom, az ősz ugrás lesz az ismeretlenbe. Még akkor is, ha a szlovákiai torna és edzőmérkőzés sokat segített az ismerkedésben és a csapatépítésben.

Mekkora hátrány a csabai speciális adottság, illetve lehetőség a többi csapattal szemben?

Az elmúlt hat-hét évben óriásit fejlődött az OB I B mezőnye, sok helyen már az amatőrből a profiba hajlik a csapatok mikéntje. Vegyük csak a tavalyi bajnok szombathelyieket, ahol meg tudták oldani, hogy heti öt-hét közös edzésen vesznek részt a játékosok. Ehhez képest a mi helyzetünk nem éppen ideális, de ebből is meg lehet oldani nagyobb feladatokat. Annál is inkább, hiszen nálunk sok rutinos, OB I-et megjárt pólós van, akik példaképei lehetnek a fiataloknak, ugyanakkor példaértékű a hozzáállásuk, mentalitásuk.

Ezek szerint hamar „összeszoktál” a felnőtt csapattal…

Nagyrészt, de még ma is tart az ismerkedés egymással. A bajnokság légköre, hangulata más, mint a hétköznapoké, majd ott látszik meg a csapat igazi karaktere. Mint egy jó párkapcsolatban, lehet, hogy éppen ez alkalmakkor kell korrigálni dolgokat. Egy biztos, a már említett szlovák túra nagy segítség volt számomra a csapaegység erősítéséhez.

Órák kérdése a bajnoki rajt. Milyen éves elképzelésekkel, célkitűzéssel rugaszkodik neki a gárda a pontvadászatnak?

A klub vezetésének elvárása, hogy a húszcsapatos második vonalban az alapszakasz után a felsőházban, az első nyolc helyért folytassa a csapat a rájátszást. Ott pedig már nyitott a kérdés, meddig juthatunk előre? Ha heti négy-öt közös edzést vezényelhetnék, akkor dobogós is lehetne a célkitűzés. Még akkor is, ha a sok feltörekvő csapat miatt évről évre nehezebb felkapaszkodni oda. Mindezek ellenére reális a felsőház elérése.

A hátrányokat már ismerjük. Milyen előnye lehet a csapatnak?

Elődöm, Kádár Józsi bácsi jól összerakta a gárdát. Tulajdonképpen az lehet az egyik nagy előnyünk, hogy jócskán akadnak rutinos, az első osztályt megjárt tapasztalt játékosok. A másik, hogy ezen a nyáron is alig volt változás, vagyis jó az összeszokottság, alaposan ismerik egymást a játékosok. Csupán a fiatal Szentesi Máté kapust vesztettük el, pontosabban az OSC visszahívta, számít rá az első csapatnál. Továbbá Tóháti Ádám játékára nem számítunk, viszont jött helyette egy fiatal ígéret, a csongrádi Szabó Zsombor, valamint a kapusposztra visszatért a nagy öreg, Ormai Zoltán.

Mindössze harminckét éves vagy. Nem fordult meg a fejedben, hogy játékos edzőként irányítsd az együttest?

Megfordult, de a válasz egyszerű: nem. Úgy vélem, a vízilabdában igazán nem működik ez a felállás. Kaposvárott próbálkozott ezzel az olimpiai bajnok Szécsi Zoltán, de én úgy látom, neki sem feküdt ez igazán. Azért gondolom így, mert ha a vízben vagyok, akkor azzal foglalkozom, hogyan helyezkedjek, mikor lőjek, a védekezésnél mire figyeljek? E közben pedig tanácsokat is kellene adnom a csapatnak, a cserékre kellene figyelni. Mindezt nyakig a vízben, és nem a medence partján állva, nagyon nehéz feladat. Magam láttam be, ahhoz, hogy minden flottul működjön, a parton kell lennem. Hozzáteszem, nagyon jó lenne játszani, de jelenleg ezt levettük a napirendről. Csak végszükségben vesszük elő a témát újra.

Végezetül essen szó az országos bajnokságokban induló utánpótlás csapatokról is. Ezen a szinten mit vársz a három alakulattól?

Tavaly összesen az országos bajnokságban és a vidékbajnokságban 11 csapat indult, a tervek szerint idén már 12. Közülük az Ajtai Miklós vezette gyermek korosztályúaké a legnépesebb és a legütősebb. Ők akár az első öt közé érhetnek az A2-es csoportban. Amúgy két csapat indulását tervezzük ebben a korcsoportban. A serdülőknek és az ifjúságiaknak jóval nehezebb dolguk lesz, ami többek közt abból is fakad, hogy akadt, aki leállt, mások, mivel jó tanulók, más városban folytatják felsőfokú tanulmányaikat. Ezért ez a két korosztály egy kicsit vakrepülés lehet. Fő célunk, hogy mindenki elsősorban a saját korosztályában nyújtsa a legtöbbet, de a létszámhiány miatt fölfelé is játszaniuk kell a fiatalabbaknak. Az előre lépés érdekében bevezettük a reggeli edzéseket az utánpótlásnak, három van előírva, amiből kettőn elvárom a részvételt. A nyáron ez elég jól működött, bízom abban, hogy a folytatás is hasonló lesz. Akkor hosszútávon komolyabb előrelépés is várható.