ímkézett bejegyzés

 2016. 02. 18.   Aktuális, Kitekintő

Érdekes eseményre került sor ma a kora délutáni órákban a csabai Árpád fürdő konditermében: tizenöt „vizes ember”, úszó- és vízilabdaedző, a strand úszómesterei „leckét” vettek. Mégpedig a defibrillátor használatáról, miközben közelebbről is megismerhették a szerkezetet.

De hogyan került a csizma az asztalra? Klubunk vezetőit régóta foglalkoztatták azok szörnyű esetek, amikor egy-egy élsportolót, vagy akár az utca hétköznapi emberét váratlan és tragikus baleset érte, és edzés közben, vagy csak úgy séta, bevásárlás, mozizás közben megállt a szíve és meghalt, mert nem jutott gyorsan segítséghez, illetve nem ismerték föl gyorsan, hogy mi is lehet a baja? Ugye emlékeznek még a portugál Benfica magyar csatárára, Fehér Miklósra, vagy a kétszeres olimpiai bajnok kajak-kenusra, Kolonics Györgyre? Őket már nem tudták megmenteni a hirtelen szívhaláltól.

Pedig gyakran megelőzhetők lennének az ilyen váratlan események. Ennek egyik a nagyon fontos eszköze a defibrillátor, aminek ismerete, használata viszont sok esetben életet menthet. Csakhogy ezekből a műszerekből hazánkban még jóval kevesebb van, mint amennyire szükség lenne.

Most viszont a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub vezetősége úgy döntött, beszerez egyet, ami tegnapra meg is érkezett. A strand konditermében összegyűlteknek Csendes Csaba, klubunk egyik régi rutinos játékosa, a Békéscsabai Mentőállomás főápolója tartott bemutatóval egybekötött oktatást. Hogy azt követően a köz szolgálatára használhassák az amerikai gyártmányú defibrillátort, vagyis a sportolókon, az úszókon és a vízilabdázókon kívül szükség esetén az Árpád fürdő vendégei is azonnal segítséghez jussanak.

Ahogy Csendes Csaba fogalmazott: „Az lenne a jó, ha soha sem lenne szükség a használatára, de ha mégis, és kéznél van ez a könnyen kezelhető eszköz, akkor több mint kilencven százalék az esély arra, hogy megmenthető a bajba jutott ember, vagy gyermek a haláltól.”

Balázs Lajos, klubunk ügyvezető elnöke ehhez annyit fűzött: „A félmillió forintos beruházás nemcsak minket, vízilabdázókat, hanem minden sportolót, vendéget szolgálhat baj esetén. Rövid időn belül tervezzük a hivatalos átadást, ugyanis üzemeltetés szerűen az Árpád fürdő dolgozói, elsősorban az úszómesterek, de ha kell az úszó-, illetve vízilabdaedzők dolgoznak vele baj esetén.”

Címlapképünkön Csendes Csaba, a Békéscsabai Mentőállomás főápolója (jobbra) irányításával klubunk elnöke, Borsos Pál gyakorolja a defibrillátor használatát  

 2016. 01. 20.   Aktuális, Kitekintő

Népes békéscsabai szurkolósereg segíti a magyar vízilabda válogatottakat a helyszínen, a szerbiai, belgrádi Kombank Arenában, köztük jó néhány békéscsabai.

Nem az első eset, hogy csapatunk leglelkesebb felnőtt játékosai útra kelnek, ha eljön is idő, azaz valamilyen nagyszabású vízilabda esemény zajlik a kontinensen. Így történt most is. És már az is megszokott, hogy messziről felismerhetőek a viharsarki pólósok, akik öreg, kimustrált labdából sapkát készítenek, és így szurkolnak válogatottunknak.

Így van ez most is, amikor Lukácsi Sándor, György Gyebnár, Pál Borsos, Glembóczki Péter, Mucsi Zsolt lelkesen bíztatják a belgrádi Kombank Arenában Varga Dánielékat.

A magyar televízió kamerája is megtalálta a mieinket, többször is hosszan mutatta a „vízilabdafejeket”, sőt, meg is szólaltatta őket. Gyebnár Gyuri nemes egyszerűséggel azt taglalta, hogy ötven százalék, hogy győzünk és ötven, hogy nyerünk a horvátok ellen. Mit mondjak, tippje nagy megkönnyebülésünkre bejött. Így aztán drukkolhatnak tovább a csabai pólósok a negyeddöntőben a mieinknek a montenegróiak elleni csatában.

Címlapképünkön a csabai kis csapatunk, balról: Mucsi Zsolt, Lukácsi Sándor, Gyebnár György, Glembóczki Péter, és akinek nem jutott sapka, Borsos Pál

 2015. 10. 26.   Aktuális, Kitekintő, Archív – Utánpótlás – 2015

Szentesre várták a hazai vízilabdaélet fiataljait, a 2003—2004-ben született gyerekeket a kelet-magyarországi régiós válogatott kétnapos edzésére, amelyen négy békéscsabai tizenéves is részt vett.

Az eseményen a békéscsabaiakon kívül ceglédi, csongrádi, egri, hódmezővásárhelyi, kecskeméti, szegedi, szentesi, szolnoki fiatalok vettek részt, mintegy harmincan. Szombaton és vasárnap két-két edzésen vettek részt, délelőtt és délután is árgus szemekkel figyelte őket Matajsz Márk és Lehmann István edző.

„Tőlünk a 2003-ban született Bencsik Bence és Lukácsi Marcel, valamint az egy évvel fiatalabb Pónya Tibor és Vidovenyecz zsombor vett részt” — tudtuk meg a gyerekek edzőjétől, Ajtai Miklóstól. „Nagyon elégedett voltam tanítványaim szereplésével, semmivel sem voltak gyengébbek, mint a nagy múltú és NB I-es hátérrel rendelkező csapatok fiataljai. Vagyis semmivel sincsenek lemaradva a hasonló korúakhoz képest.”

Az összetartás céljai között szerepel, hogy a szakemberek jobban megismerjék a tehetséggondozó keretében a tizenévesek adottságait. A jelenlegi harmincfős keretet „fordulóról-fordulóra” szűkítik majd. Legközelebb egy hónap múlva találkozik a népes tábor, ahol ismét szemügyre veszik őket, majd januárban, és azt követően márciusban is összejönnek, hogy felmérhető legyen fejlődésük. A tervek között szerepel, hogy jövő tavasz végén a két régió, a keleti és a nyugati összemérje tudását, de még az is elképzelhető, hogy ezeknek a fiatalok rendeznek egy nemzetközi tornát is.

Címlapképünkön Ajtai Miklós és fiatal tanítványai a szentesi régiós felmérőn

 2015. 10. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Lezajlott — 24. alkalommal — a Garabonciás Napok többnapos rendezvénysorozat Békéscsabán, amely idén is gazdag programot kínált a középiskolás diákoknak. Az eseménysorozat egyik fénypontja volt a diákpolgármester választás, amely Belvárosi Gimnázium és Általános Iskola 11. éves tanulója, Csuvarszki Csanád sikerét hozta.

És hogyan kerül klubunk honlapjára ez a beszámoló? Nos, Csuvarszki Csanád egyesületünk játékosa — immár négy esztendeje. Őt faggattuk a történésekről, a pólóhoz való viszonyáról és jövőbeni elképzeléseiről.

Nagy versenyben dőlt el, ki lesz idén a diákpolgármester?

Mindenképpen, és nagyon szoros volt a végeredmény: 323 elektor szavazhatott idén, én lettem a befutó 56 vokssal, megelőzve a „keris”, 54 pontos Csepregi Andrást és a harmadik helyen befutó, 39 szavazatot elérő „gészis” R. Nagy Valentint.

Egyáltalán hogyan zajlik egy ilyen verseny?

Minden suli különböző, és sokszínű programot szervez, amelyen nagyon sokan részt vesznek. Idén nyolc iskola nevezett, de elektort olyan középiskolák is adhattak, akik csak részben voltak jelent. Így lehetett, hogy háromszázhuszonhárman szavazhattak a diákpolgármesterre.

Mit jelent számodra ez a megtiszteltető cím?

Fantasztikus érzés, és kötelez is. Szeretnénk a városban stabilabb és gazdagabb diákéletet kialakítani. Tervünk, hogy sok-sok programot szervezzünk.

Most egy kicsit kanyarodjunk a sporthoz. Hogyan lettél vízilabdázó?

Még tíz éves sem voltam, amikor bekerültem az úszóklubba, ahol öt évet eltöltöttem Szarvas János edző keze alatt. Ám számomra egy idő után monotonná vált a faltól-falig tempózás. Kerestük, hogy mivel lehetne kiváltani az úszást. Apu hozta föl, ha már jól úszom, ki kellene próbálni a pólót. Így kerültem négy évvel ezelőtt Józsi bácsi (Kádár József – a Szerk.) keze alá az akkor gyermek korosztályú csapatba. Aztán serdülőként Csabai Zoltán lett a mesterem, és most az ifik között is ő a trénerem.

Mit jelent neked a vízilabda?

Szeretem az új sportágamat. Hobbi, jó kikapcsolódás, megvan vele a gyakori testmozgás. Ám most 11. éves vagyok a „belvárosiba”, egyre inkább az érettségire való felkészülés és a felvételi kerül előtérbe. Energetikai mérnöknek készülök, ha felvételt nyerek az egyetemre, Budapestre költözök. De remélem, megmarad hobbinak, testmozgásnak a vízilabda.

A Csuvarszki név a sport világában jól cseng

A sportot szeretők és szurkolók körében még ma is jól cseng Csuvarszki János neve. A kétméteres óriás két-három évtizeddel ezelőtt az akkoriban NB I-es békéscsabai férfi kézilabdacsapatának oszlopos tagja, remek átlövője volt. Évtizedes első osztályú pályafutását követően Franciaországban is közel fél évtizeden át légióskodott. Mindkét gyermeke, a diákpolgármester Csanád, és a nála három évvel fiatalabb Donát is elkötelezte magát a vízilabdával. Utóbbi a gyermek korcsoportos együttes tagja.

Címlapképünkön Békéscsaba két polgármestere, Szarvas Péter (balra) és Csuvarszki Csanád – fotó: facebook.com/garabonciasnapok.hu

 2015. 07. 12.   Aktuális, Archívum, Kitekintő

Mintegy 90 évvel ezelőtt építették meg a békéscsabai Árpád fürdőt, és már a ’30-as években jegyezték a vízilabdát a városban. Egészen az ’50-es évekig élt a sportág, amely aztán mély álomba szenderült. Egészen 1975-ig, amikor néhány lelkes amatőr ismét életre keltette. Többször is írunk arról, hogy idén ünnepli újjá alakulásának negyvenedik évfordulóját a békéscsabai vízilabda.

A júniusi jubileumi ünnepségen Balázs Lajos, a klub ügyvezető elnöke, a negyven évvel ezelőtti csapat egyik játékosa ki is emelte: „Ennek az uszodai közösségnek egyik lényege, hogy tizenéves kissrácként bekerül a klubba az apró pólós, aki aztán, ha kell, ötven évesen is ott él a csabai vízilabdázók között.”

Ennek Balázs Lajos is egyik élő tanúja, ugyanis fiatalként, még a ’70-es években csatlakozott a Csabai Csirkefogók VK jogelődjéhez, hosszú évtizedeken át tagja volt a mindenkori csapatnak, még ötvenhez közel is aktívan játszott, ma pedig egyike azoknak, akik vezetőként életben tartják a csabai pólót.

De nemcsak ő tartozik a nagy öregek közé. A teljesség igénye nélkül: dr. Szlávik Győző, id. Lukácsi Sándor, Puha Zoltán, Dávid, Levente, Laczó György, Laczó Péter, Csendes Csaba, Gyebnár György, Román György, dr. Szeberényi Zsolt, Sipaki Zoltán, Borsos Pál — mind, mind több mint húsz évet töltött el játékkal. Mi több, ma is aktív tagjai az OB II-es csapatnak.

S éppen ez a lényeg. Ezek a nagy öregek fiatalként megszerették a vizet, az uszodát, az úszást és labdát, azóta el sem lehet zavarni őket eme nedves közeg közeléből. Az imént név szerint említettek között lámpással kell keresni olyat, aki negyven éven aluli. Egyszer jött a „szerelem”, és erre még véletlenül sem mondható, hogy múlandó.

És arról se feledkezzünk meg, egykoron ezek a csabai fiatalemberek harcolták ki a jogot arra, hogy a viharsarki vízilabda felemelkedhessen az OB I B-s szintig, ahol ma is megtalálható.

Tisztelet övezi őket, hiszen családapaként, minden napi munkájuk mellett is rendszeresen szakítanak időt ma is az edzésekre, a mérkőzésekre. A 2014—2015. évi bajnokságot is becsületesen végig küzdötték, igazi amatőrként számtalan mérkőzést játszottak, és a rájátszásban már csupa sikerélmény kísérte meccseiket, hiszen mind a négy mérkőzésüket megnyerték. Immár második felnőtt csapatként az OB II-ben.

Bár egy évvel mindenki idősebb lett a csapatból, ám alighanem valamennyi nagy öreg, pontosabban örök ifjú pólósunk ott lesz a következő szezonban is a vízben az OB II-es bajnokságban.

Címlapképünkön Laczó György kapus, fehér sapkában dr. Szlávik Győző (4), idősebb Lukácsi Sándor (2)