A szeptember végi felnőtt OB I B-s bajnokság előtt arról faggattuk dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőt: milyen elképzelésekkel, célkitűzéssel rugaszkodik neki a gárda a pontvadászatnak? Akkor arról beszélt, hogy a saját és klub vezetőségének elvárása egyaránt az, hogy ismét feljusson a felsőházba a gárda. Igaz, még hat forduló hátra van az alapszakaszból, ám érdekes lehet az eddig eltelt szakaszt értékelni, ugyanis február végéig szünet van a bajnokságban.
Harmadik helyen telel a csapat. Így gondoltad a bajnoki rajt előtt? — tettük fel a kérdést a vezetőedzőnek.
A tabellán jelenleg elfoglalt helyezésünkkel nem lehetek elégedetlen, viszont az idáig vezető utat kicsit azért másképp gondoltam.
Tény, nagyon rögösre sikeredett az első tizenkét forduló, de ez leginkább a klubon kívüli dolgoknak köszönhető.
Valóban. Nehéz volt a nyitány a sorsolás szeszélyének köszönhetően, hiszen rögtön a mezőny legerősebb csapatával, az éppen az első osztálytól nyáron búcsúzó KSI-vel, majd a régi rivális Egerrel kezdtünk. A lehetséges hat pontból egy jött össze. Már éppen beindult a stabilabb pontszerző korszak, amikor aztán következtek a nem tervezett nehézségek.
Részletekben többször beszámoltunk róla, most foglald össze a két és fél hónap anomáliáit!
Kezdjük a kettős játékengedélyesekkel. Éppen az egyik rangadóra, a Debreceniek elleni összecsapásra készültünk, amikor órákkal a meccset jelző sípszó előtt kaptuk az értesítést a szövetségtől, hogy a szentesi-békéscsabai Flajsman Dávid és Szabó Zsombor nem játszhat, miután a Szentes és a Csongrád együttműködési szerződést kötött, amely miatt megszűnt a kettős játékengedélyük a mi gárdánk felé, erről pedig elfelejtettek minket időben tájékoztatni. Aztán ez az ügy jó másfél hónapig húzódott, miközben nem számolhattam a fiatal játékosokkal. Igyekeztünk alkalmazkodni a helyzethez, időközben született egy szövetségi „vészforgatókönyv”, de a mai napig nincsen minden részlet tisztázva az ügyben. Hozzáteszem: más klubot is érintettek ezek az intézkedések, de talán minket a legérzékenyebben.
Más gondok is folytonosan rövidítették a kispadot…
Sajnos, dr. Makra Zsolt betegsége miatt hosszú időre kiesett. Ráadásul az egyik kapusunk, Gál Lajos a nyolcadik forduló után bejelentette, hogy nem folytatja aktív pályafutását. Dobra Róbert iskolai elfoglaltság, majd sérülés miatt nem állt a csapat rendelkezésére számos mérkőzésen. Így aztán egyre több ifjúsági korú játékossal kellett pótolni a megüresedő helyeket. Sajnos, viszont ők csak epizódszerepeket tudtak kapni, ami abból is ered, hogy jelenleg túl nagy a szakadék az évről-évre erősöd OB I B-s felnőtt és az utánpótlás ifjúsági bajnokság alsóháza között. A fiataloknak pedig több idő kell ezt a sebességet megszokni, nem beszélve arról, hogy fizikai-súlybeli hátrányban is vannak a felnőttekkel szemben.
Végtére is a bronzos helyről várja a tavaszi folytatást a csapat, tehát pozitívumokat is tapasztalhattunk.
Ez természetes. A csapat életében talán az egyik legnagyobb pozitívum a 47 esztendős(!) Ormai Zoltán kapusunk visszatérése és kiemelkedő őszi teljesítménye. Zoli jelenlétével a parton és a vízben is komoly tartást adott a csapatnak. Neki is köszönhető, hogy a tizenkét forduló alatt végül huszonöt pontot gyűjtött az együttes, amivel jelenleg dobogós helyen állunk a férfi OB I B-s bajnokság B csoportjában. Ezzel kapcsolatban talán érdemes elmondani, hogy az egriek elleni szezonzáró után az elnökségből Balázs Lajos ügyvezetőnk megjegyezte: nem gondolta volna, hogy ilyen előzmények után, ilyen pozícióban fogunk állni. És valóban: a huszonöt ponttal elégedettek lehetünk, miként a lőtt gólok számával is, de kapott gólokat rendkívül soknak tartom, ami a helyenkénti gyengébb védekezésnek és figyelmetlenségnek volt köszönhető. Érdekességként ugyancsak megemlíthető, hogy a gólkülönbségünk mindössze plusz öt (143-138 — a Szerk.). Ami pedig külön örömteli: a mezőny legjobb öt gólvágója között két békéscsabai, a 35 gólos Szabó Zoltán és a 33 találatot jegyző Németh Dániel is ott található.
A mérleg viszont jó, hiszen a nyolc győzelem önmagáért beszél, amihez egy döntetlen és három verség párosul.
A csapat stabilitását mutatja, hogy a – helyenkénti szorosabb eredmények ellenére – a nálunk papíron gyengébb csapatokkal szemben nem veszítettünk pontot. Többször sikerült hátrányból felállnunk és fordítanunk is, ami pedig a társaság rutinjára és mentális erejére utal.
A komolyabb riválisokkal szemben azonban vegyesebb a kép.
Igen, aminek a szakmai hátterével tisztában vagyunk és próbálunk is rajta javítani. Nem kérdés, hogy az ez idáig százszázalékos KSI játékosállományban és kondicionális téren kiemelkedik mezőnyből, tőlük nem szégyen még a nagyobb arányú vereség sem, bár lehetett volna szorosabb a végeredmény. Nem mellékesen két meccsen sikerült nekik 21 gólt lőnünk, amit ebben a pontvadászatban nem biztos, hogy más is fel tud majd mutatni. Az Eger ellen mindkétszer vert helyzetből állt föl a csapat, idegenből pontot hoztunk velük szemben, itthon óriási csatában, a nagyon jó második félidei védekezésünknek köszönhetően győztünk. Komoly hiányérzetem igazából csak az YBL elleni utolsó másfél negyedét illetően lehet. Magunkhoz képest rendkívül idegesen és pontatlanul kezdtünk, aztán hatalmas energiákat mozgósítva sikerült kiegyenlítenünk (7-7), viszont ez nagyon sok energiát vitt el. Az YBL ekkor újítani tudott, nekünk pedig a fáradtság miatt több pontatlanság is becsúszott, ami által megérdemelten nyertek a vendégek. Ezzel szemben a Debrecennel szembeni győzelem értékét növeli, hogy ott volt a legtartalékosabb a csapat, öten hiányoztak. Akkor derült ki, hogy nem számolhatok Flajsman Dáviddal és Szabó Zsomborral, ráadásul Józsa Tibor munkahelyi elfoglaltság miatt nem állt rendelkezésemre, Dobra Róbert és dr. Makra Zsolt sérülés, illetve betegség miatt hiányzott. A mérkőzés kezdetekor mindössze hárman ültek a kispadon, ráadásul Ormai Zoli a 3. percben húzódást szenvedett, amelynek következtében Gál védte végig hátralévő több mint három és fél negyedet, mégis végig vezetve behúztuk a nagyon fontos mérkőzést.
Összességében akkor pozitív a kép…
Úgy gondolom, hogy a nehézségek ismeretében különösen. Hozzáteszem: a szezon folyamán erőn fölül teljesített a csapat, amiért maximális elismerés jár minden játékosnak. Csak dicsérni tudom valamennyi pólósunk hozzáállását és a csapategységet is. Nem egy esetben keményen oda tette magát a gárda ősszel, amelynek a megszerzett 25 pont a kézzel fogható eredménye. Már csak hat forduló van hátra az alapszakaszból, de ennek ellenére nem dőlhetünk hátra. Biztos vagyok benne, hogy ez a hat forduló még komoly meglepetéseket tartogat, és azon dolgozunk, hogy ne számunkra. Eddig sem foglalkoztunk különösebben a többi csapat eredményeivel. Nekünk magunkra, a saját játékunkra kell koncentrálnunk és mindig a soron következő mérkőzésből kihozni a lehető legtöbbet.
Hogyan tovább? Mikor kezdődik a felkészülés, van-e lehetőség a gárda megerősítésére?
Az utolsó bajnokitól számítva éppen egyhónapos pihenőt kapott a csapat, január 9-én kezdjük a munkát a tavaszi szezonra. Mivel éppen most lett vége a szezonnak, egyelőre nem tudni, lesz-e lehetőség az apadó létszám pótlására, de napi szinten folyik e téren a megoldás keresése. Ugyanakkor nagy kérdés: honnak igazolhatnánk meghatározó játékost a február 24-én folytatódó bajnokság előtt? Az viszont egyre biztosabb, hogy a tavaszi rajt előtt, február 10—11-én szeretnénk rendezni egy négy-ötcsapatos nemzetközi felkészülési tornát, amely jól szolgálná a felkészülést a debreceni tavaszi rajtra és az azt követő folytatására. Kispad azonban sajnos tovább rövidül. Az őszi szezon utolsó fordulója után vált bizonyossá, hogy Tinka Norbert januártól a svájci Bázelbe teszi át székhelyét. A fiatal, 21 esztendős, nagy teherbírású és egyre rutinosabb vízilabdázónk kipróbálja magát légiósként, az ottani klubban folytatja játékos pályafutását, és egyben készül a civil életre. Az egyik szemünk sír, mert egy nagyon hasznos pólóst vesztünk újfent, a másik pedig nevet, hiszen a csabai műhelyből ismét sikerül valakinek egy erősebb klubba, vagy jelen esetben éppen külföldre igazolnia. Norbinak ezúton is sok sikert kíván a klub a bázeli kalandhoz!” — fejezte be mondandóját dr. Szilágyi Kristóf.
A házi góllövőlista
A 143 dobott gólon így osztoztak vízilabdázóink. 35 gólos: Szabó Zoltán. 33 gólos: Németh Dániel. 18 gólos: Ajtai Miklós. 15 gólos: Józsa Tibor. 12 gólos: Rácz Norbert. 10 gólos: Major Levente. 8 gólos: Tifrea Ovidiu. 6 gólos: Tinka Norbert. 2 gólos: Flajsman Dávid, Páll Bence. 1 gólos: Mucsi Zsolt, Szabó Zsombor.
Címlapképünkön dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző (fehér ingben guggol) magyaráz a játékosoknak időkérés közben
