Ma másfél száznál is több fiatal és idősebb vízilabdázó tagja a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubnak, amely ebben az esztendőben és hónapban ünnepli fennállásának 45. évfordulóját, illetve az első bajnoki mérkőzésüket az OB II-ben. A négy és fél évtized alatt, 1975 óta azonban közel háromszor ennyi pólós fordult meg a klubban és jogelődeiben.
Az alapító tagok között ott szerepelt Balázs Lajos is, aki ma már ugyan a meccseken nem merül nyakig a vízbe, ám a mindennapi életben meghatározó, hiszen lassan egy évtizede ügyvezető elnöke klubunknak. Vele elevenítjük fel a hőskort, a megalakulást, az utat, amelyet bejárt a társaság, mígnem eljutottunk napjainkig.
Hogyan kezdődött, minek köszönhető, hogy hosszú idő után újra feléledt a sportág Békéscsabán?
– Kisebb megszakításokkal már a múlt század első felében, majd a második világháború után is élt a póló a viharsarki megyeszékhelyen, ám a tárgyi és anyagi feltételek gyengesége miatt nem mindig tudott életben maradni. Az úszó sportág viszont folyamatosan működött, az onnan valamiért kikopott, kiöregedett vagy eltanácsolt fiatalok közül sokan megszerették a vizet, a strandot az 1970-es években. Egy idő után kialakult egy „visszajáró” mag, akik ráadásul a labdát is szerették. Így jött az ötlet, hogy hozzunk létre egy vízilabdaklubot.
Ezek szerint csak szervezés és pénz kérdése volt az egész.
– Az előbbi állítás igaz, a pénz nem. Olyan fiatalok aktivizálódtak, mint Szécsi Tamás, Ricza Lajos, dr. Lipták Pál, dr. Vincze Gábor és sorolhatnák, akik aztán több évtizeden át valamilyen formában életben tartották a klubot. Ami pedig a pénzt illeti, abból egy fillér sem volt. A felszerelést, a labdát, a kaput magunk vettük, illetve az utóbbit magunk gyártottuk, a lóvét pedig összedobtuk, ha mérkőzésre akartunk utazni.
Valamilyen egyesület is kellett ahhoz, hogy működjön a vízilabda.
– Akkoriban a Békéscsabai MÁV SE szakosztályaként kaptunk egy pecsétet Szécsi Józsi bácsitól, nulla forint költségvetéssel. A labdarúgóktól kapott kopott bőr labdákkal, és egy Tigár kosárlabdával kezdtünk vízilabdázni, amelyet Ricza Lajos hozott „Jugóból”. A bőr labdákat minden edzés előtt padlófényező pasztával kentük be, hogy minél később szívják be magukat vízzel. Ám így is röpke egy óra alatt telítődtek, hamar olyan nehezek lettek, mint egy medicinlabda. De a lényeg, élveztük, amit csináltunk.
Milyenek voltak az első mérkőzések?
– Akkoriban járt Szegeden az egyetemre Vincze Gábor, aki megszervezte az első teszt- avagy felkészülési meccset. A Tisza-parti város OB I-es csapatának ifjúsági együttesével mértük össze tudásunkat. Mit mondjak: kikaptunk 38–0-ra. Ez sem szegte kedvünket, nem sokkal később beneveztünk az OB II-es bajnokságba. 1975. május 8-án volt az első bajnoki mérkőzésünk Miskolctapolcán, ahová szombaton vonattal elindultunk, háromszori átszállás után hajnali három órára érkeztünk meg, majd kölcsön lasztival és sapkákkal játszottunk ellenük, és a végén egy méretes zakóval távoztunk, ugyanis 21–0 arányban kikaptunk a borsodiaktól. A csapatunk akkoriban így állt fel: Balázs Lajos, Pásztor Gyuró, Lipták Pali, Szécsi Tomi, Ricza Lajos, Szeles Imszi, Bandúr András, Gelegonya József, Török Sándor, Szilágyi József, Szedoglavits István, Gácsér József. Ez a vereség még inkább megacélozta elhatározásunkat, rögtön tudtuk, mit kell ahhoz tenni, hogy egyszer szebb napokat megéljen a póló Békéscsabán. Egyébként a mérkőzések mindig vasárnap voltak, hiszen akkor még minden szombaton dolgoztunk, illetve iskolába jártunk. A mérkőzésekre, még a 90-es években is, többnyire vonattal utaztunk. Mindent a saját pénzünkön vettünk, és a bírói díjat is a mérkőzés előtt úgy dobtuk össze.
Hogyan zajlottak az edzések?
– Az Árpád fürdő versenymedencéjében termálvízzel kevert csapvíz volt, amelyet minden csütörtökön délután leengedtek. A strand akkoriban 18 órakor zárt, de senkit nem zavartak ki estefelé sem. Mi csak ekkor tehettük be a kaput. A bajnokságok május elején kezdődtek és augusztus közepéig tartottak. Egy-két kivétellel nyitott medencékben játszottunk, sokszor csapvízben, mint például Tatabányán.
A mávos idők elmúltak, ki karolta fel a vízilabdázókat az elmúlt négy és fél évtizedben?
Három évig szerepeltünk a MÁV égisze alatt, majd 1978-ban átvett minket a Békéscsabai Előre Spartacus. A szakosztályvezető, edző és játékos Szécsi Tamás vette át édesapjától az irányítást. Ekkor nyílt lehetőség először utánpótláscsapatot nevezni a bajnokságokba, Ricza Lajos és Blahut Béla játékosaink társadalmi munkában végzett edzői tevékenységének köszönhetően. Tíz évvel később az Előre megszüntette a szakosztályait, csak a focit tartotta meg. Ezért a következő esztendőtől Minőség SE néven jegyezték be a vízilabdát, önálló sportegyesületként, amelynek elnöke Hidvégi István volt. A bírósági regisztrációt ekkor vezették be, ettől kezdve rögzítik a sportegyesületeket hivatalosan. Újabb egy év után, 1990-ben dr. Máté Mihály vette át a vezetést mint elnök, és 1993-tól Thermál Vízilabda Sportklub néven szerepeltünk a biroság.hu nyilvántartásában.
Aztán jöttek azok a szép napok, amikor osztályt váltott a felnőtt csapat…
– Valóban, hiszen 1998-ban feljutottunk az OB I B-be, ahol több mint húsz évig szerepeltünk. Időközben, 2005-ben dr. Becsei Zoltán vette át az elnöki posztot, majd 2008-ban az egyesület vezetését ismét Szécsi Tamás vette át, és egyben szponzorálta. Ekkor lettünk Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub. Mint ismert, 2012-től és napjainkban is Borsos Pál az elnök.
Érdekes és izgalmas időnkét megállni és nosztalgiázni a sportban is.
– Rengeteget lehetne még mesélni a különböző évekről, korszakokról, de most inkább az alapítóknak legyünk hálásak, hogy annak idején megvalósították álmukat, és lehetőséget biztosítottak számunkra, illetve a mai fiataloknak az egyik legtöbb edzést, energiát, fáradságot, intelligenciát igénylő sportág műveléséhez.
A kép nem sokkal az első mérkőzések után készült, amikor még a MÁV SE égisze alatt pólózott a csapat, a legtöbben az alapító tagok közé tartoznak. Állnak, balról: Török Sándor, Balázs Lajos, Rattai József, Szécsi Tamás, Takács István, Ricza Lajos, Szedoglavits István, Bandúr András. Guggolnak: Jancsika Árpád, Szilágyi József, Kakuszi György, Szpevár Attila, Blahut Béla, Várai János, Szeles Imre. Elől: Sallai Zoltán (kapus). A felvételről hiányzó alapítók: dr. Vincze Gábor, dr. Lipták Pál, Pásztor György, Gelegonya József, id. Ricza Lajos, Gácsér József, Benkő László
