ímkézett bejegyzés

Ütősebb, gyorsabb OB II-es csapatunk lesz idén

Címlapképünkön: amikor a fiatalság, esetünkben Korcsok Péter kapus és a rutin (Lukácsi Sándor) összedolgozik, hogy az ellenfél gólba tartó labdáját hárítsák, miként történt ez az előző bajnokságban az Invictus elleni találkozón

Akadt olyan esztendő, amikor 28 csapat adta le nevezését az OB II-es felnőtt bajnokságba, tavaly 24, idén pedig 21. A csökkenő szám minden bizonnyal a nehezedő gazdasági helyzetre vezethető vissza, ám az is tény, ettől még nem lett kevesebb vízilabdázó Magyarországon. Vagyis, akinek netán megszűnt a csapata, talál magának helyette másikat, aminek viszont egyenes következménye, hogy még erősebb lesz a hazai bajnoki harmadik vonal is.

A Swietelsky-Békéscsaba azonban rendre ott van az OB II-es listán, amelynek során minden esztendőt becsületesen végigjátszott, és a csabai lehetőségekhez képest eredményesen szerepelt. Döntően azok alkották az elmúlt években a viharsarki gárdát, akik egykoron – idestova két évtizede – kiharcolták az OB I B-s tagságot. Ma zömmel 40–50 évesek, de a legidősebb az ötvenötöt idén elérte. A sportág szeretetéből, hűségből álltak ki havonta egyszer a dupla fordulókra, ezzel is életben tartva a békéscsabai felnőtt vízilabdát. Őket egészítették ki a feltörekvő fiatalok, akik azonban az utóbbi években nagyon megfogyatkoztak.

Most viszont más a helyzet: tíznél több olyan zömmel ifjúsági pólósa van a klubnak, akik nem morzsolódtak le az érettségi felé közeledve. Na és legalább ugyanennyi egykori „hősünk”, azaz nagy öregünk van, akik továbbra is rendszeresen látogatják az edzéseket. Az bizony már egy vaskos csapatra való keret, amelynek létszáma közelíti a harmincat.

– A fiatalok létszámának növekedésével komolyabb tervek kerültek az asztalra az utóbbi hetekben, hónapokban – tudtuk meg Ajtai Miklós játékos edzőtől. – Ami egyben azt jelenti, hogy komolyabb célokat tűzött ki az elnökség a csapat elé. Régóta tudott, hogy az egykori OB I B-s szintet szeretnénk visszahozni Békéscsabára. Ennek jegyében fogalmazódtak meg az idei célok.

Ezeket gondolatokat támasztják alá Balázs Lajos ügyvezető elnökünk szavai is: – Végre eljutottunk oda, hogy van a klubunknak tíz ifjúsági korú játékosa, akikre már lehet építeni. A korábbi években a nagy leállások miatt jó, ha egy-két fiatalunk maradt ebbe a korosztályba lépve. Sőt, tovább erősödünk azzal, hogy az egyetemi tanulmányai befejezése után hazatért az OB I-ben is megfordult saját nevelésű Zsilák László, aki a jövőben sorainkat erősíti. Sőt, számolhatunk másik edzőnk, Katona Péter játékára is, miként a szintén tanulmányait befejező Vincze Dávidra. Célunk mindig is az volt, hogy a fiataljainkat mélyvízbe dobjuk a felnőttek között, csak korábban kevés alanyunk volt erre. Ez most megváltozott, ezért merészebb és komolyabb céljaink lehetnek első lépésként a majdani osztályváltáshoz. Persze továbbra sem lesz eredménykényszer, de azért van egy elvárása a klubnak: az OB II-ben a mérkőzések felét nyerjék meg! És itt még azt is hozzáteszem: hálás köszönet jár a nagy öregjeinknek, akik eddig is életben tartották Békéscsabán a felnőtt vízilabdát. Ám elkezdődött egy őrségváltás, most már a magunknak nevelt fiatalokkal töltjük föl a felnőtt csapatot, akikben a jövőt látjuk.

– Alapvetően az a cél, hogy a korábbi évekkel ellentétben, most nem az öregek viszik a prímet és a fiatalok a kiegészítő emberek, hanem fordítva: a huszonévesek és fiatalabbak alkotják a csapat gerincét és a nagy öregek lesznek a „beugrók” – ezt már Ajtai Miklós fűzte hozzá. – Sőt, nemcsak az ifisták kapnak a jövőben szerepet, hanem a legjobb serdülő korosztályúak is.

S mi várható ebben az évről évre erősödő mezőnyben csapatunktól?

– Négy csoportban zajlik a majdani alapszakasz, amelynek első fordulójára e hét végén kerül sor – így Ajtai Miklós. – A mi csoportunkba hat együttes nyert besorolást, és már előre kijelenthetem: a miénk a legerősebb mezőnyű csoport, hiszen rajtunk kívül ide nyert besorolást a két OB I-es háttérrel rendelkező szegedi gárda, az UVTE és a VTK, valamint a Csongrádi VVSE, a fővárosból a nagy múltú MAFC és újoncként az ugyancsak első osztályú hátterű Szentesi Üdülőközpont, amely az olimpiai bajnok Kis Gábor tevékenységének köszönhetően egy új alakulat. Céljuk kicsit hasonló, mint a miénk: minél több játékost megtartani a sportágnak, lehetőséget adni a fiataloknak a fejlődésre. Bizony alaposan átrendeződött ez a mezőny, s innen jó helyen továbbjutni a középszakaszba, majd a rájátszásba nagy kihívás. Egyelőre nem is tudjuk hol helyezkedünk el ebben a csoportban, de már az első forduló után alighanem körvonalazódik, melyik egylet, meddig juthat el.

Tehát látható: klubunk egyre komolyabban veszi a fiatalítást, és azt is: nem mondott le arról, hogy hosszútávon visszajusson a magasabb osztályba. Ehhez az első lépéseket most lehet megtenni.

– Van benne ráció, hiszen az utóbbi években komolyabb terhelést kaptak fiataljaink, akik tábora egyre népesebb – fűzte hozzá Ajtai Miklós. – Lesz olyan hétvége, amikor négy meccset is lejátszanak a húsz év alatti pólósaink. Márpedig teher alatt nő a pálma. Bízom a srácokban, még akkor is, ha egyelőre kevés a rutinjuk, ám várhatóan sokkal gyorsabbak lesznek a vízben, mint a legtöbb ellenfelünk. Biztos vagyok abban is, hogy ez egy erősebb csapat lesz, mint a korábbi „obé kettes” gárdánk. Ami annak is köszönhető, hogy számukra már minden nap van tréning, nyáron napi kettő is volt. No és rendre minden csütörtökön kétkapus edzést is tartunk, amikor a nagy öregek és az utánpótlás edzőmeccset játszik egymás ellen. Ez is a fejlődést segíti.

S hogy kik alkotják az idei felnőtt csapatunkat? Íme a névsor, zárójelben az életkor (megjegyzendő: négy fiatal játékos idén nyáron egyetemi felvételt nyert Budapestre, illetve Debrecenbe, ma még kérdéses, itthon, vagy más klubban folytatják a játékot): Ajtai Miklós játékosedző (42), Borsos Pál (43), Budai Tamás (17), Csatári Szabolcs (20), Csendes Csaba (48), Darabos György (23), Dávid Levente (49), Dobos Ferenc (19), Gyebnár György (53), Hajdu Andor (17), Katona Péter (23), Korcsok Péter (17), Laczó Péter (41), Latorcai Balázs (44), Lisztes Zsombor (17), Lukácsi Sándor (49), Miklós Attila (49), Mucsi Zsolt (35), Paksi Benedek (21), Pallag Nándor (15), Pojendán Áron (16), Puha Zoltán (48), Román György (55), Szanyi Vencel (17), Szatmári Levente (15), id. Tasnádi Tibor (41), ifj. Tasnádi Tibor (17), Vincze Dávid (26), Vozár Bálint (20), Vozár Miklós (20), Zsilák László (24).

A fejlődés érdekében a helyezési számot néha be lehet áldozni

Címlapképünkön a serdülő csapatunk Fodor Ádámmal (guggol fehér felsőben). Nagy teher hárult idén erre a korosztályra – fotó: T. Petka Anita

Serdülő korosztályosaink idén nem panaszkodhatnak meccshiányra: a legtöbben akár ötven bajnoki találkozót is vívtak a különböző kategóriákban. Nem véletlen, hogy nagy teher hárult a Fodor Ádám vezetőedző által irányított korcsoportra. Vele beszélgettünk a 2022–2023. évi idényről, a nehézségekről, a sikerekről.

Miért esett különösen nagy teher erre a korosztályra?

– Tavaly nyárra kiderült, hogy igazán nem maradtak ifjúsági korú játékosaink, mindössze három valós ifistával számolhattunk, a többiek leálltak, eligazoltak, pedig négy-öt évvel ezelőtt még tíznél is többen voltak. Ezért „alulról” kellett pótolni a legidősebb utánpótlás-korosztályú csapatot. Ám azért annyira sok serdülőnk nem volt, hogy két csapatot állítsunk ki, ezért az országos bajnokságban szinte mindkét korcsoportban, az ifjúságiban és a serdülőben is ugyanaz gárda játszott. Ráadásul ezek a fiatalok jelentős része szerepelt a területi vidékbajnokságban is, sőt, néhányan időnként a felnőtt csapatban is helyet kaptak. Nagy teher volt ez a 2006-2007-ben születetteknek.

Ilyen előzmények után hogyan ítéled meg az éves teljesítményüket?

– Az őszi szezont nagyon szépen kezdtük, sok győzelemmel. Később jöttek olyan találkozók, ahol egy-két góllal, de alulmaradtunk. Utólag felmérve, lehet, hogy a szinte minden hétvégén két-három derbi túl sok volt nekik, legalábbis, ha az eredményességet nézzük. Ugyanakkor haszna is van ennek a nagy meccsszámnak, ugyanis, ahogy fogalmazni szoktak: teher alatt nő a pálma. Márpedig emiatt komoly rutint szereztek fiataljaink az év során, sokat fejlődtek. Ezért fogalmazhatok úgy is, a helyezési számot néha be lehet áldozni, hogy minél több játékost be tudjunk építeni a felnőtt csapatba, és mindenki egyenletesen sok lehetőséget kapjon erős színvonalú találkozókon.

Tény, nagy szükség van az erős utánpótlásra, ha majdan a felnőttek között is szeretnénk újra ütőképes gárdát kiállítani.

– Remélem, ehhez most már együtt marad ez a csapat, ez a korosztály hosszú távon is. Viszonylag népes maradt még úgy is ez korcsoport, hogy tavaly nyáron a legtehetségesebbek közül négyet elvittek más fővárosi klubok, illetve az ob egyes Szeged és Szentes. Egy játékosunk pedig egészségügyi gondok miatt abbahagyta a sportág űzését.

Vélhetően az eligazolások nélkül sokkal jobb helyezést is elérhetett volna a klub ebben a korosztályban

– Minden bizonnyal erősebbek lettünk volna, hiszen bármely nagy klub is megérezte volna az ekkora érvágást. Így aztán korántsem panaszkodhatok, minden elismerést megérdemelnek azok a srácok, aki maradtak, és végig küzdötték ezt az esztendőt. Sajnos, máris akad olyan ezekben a napokban, akit megkörnyékeztek, de remélem, a nyáron nem szenvedünk akkora veszteséget, mint a korábbi években. Ha így lesz, akkor biztos vagyok benne, hogy az új bajnokságban nagyot tudunk előre lépni. Úgy vélem, az az út, amit pár éve elkezdtünk kitaposni, az hosszú távon járható.

Gyermek korosztályú csapatunk volt idén is a legsikeresebb

Címlapképünkön Katona Péter edző és a gyermek korosztályú csapat az egyik bajnoki előtt – fotó: T. Petka Anita

Kétségtelen, az összes pontvadászatban résztvevő csapatainkat tekintve az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek korcsoportos egységünk volt ebben az esztendőben is a legsikeresebb. Szinte csak győzelmeket számolhattunk nevük mellett, vereséget csak nagy ritkán szenvedtek.

A 2022–2023. évi bajnokságban a tavaly nyáron Hódmezővásárhelyről érkező ambiciózus Katona Péter készítette fel fiataljainkat a nagy menetelésre. Vele beszélgettünk a sikerekről, az esetleges buktatókról, nehézségekről. Szerencsére ez utóbbi kettő kevésszer jelentkezett életükben.

– Bár én még csak egy éve vagyok Békéscsabán, ám a korábbi évekből már ismertem a Csirkefogók gyermek korosztályosainak eredményességét – kezdte mondandóját a fiatal edző. – Már akkoriban is ezek a fiatalok számítottak a legeredményesebbeknek a klubon belül. Van is ennek némi hátulütője, hiszen más, nagyobb egyesületek szívesen szemezgetnek közülük, a legtehetségesebbeket a szezonzárás után elviszik, miként ez az utóbbi évtizedben jellemző volt. Igaz, ez elismerése az itt folyó munkának, ám számunkra sokszor toporgást jelent a következő évek fejlődésére tekintve, nem tudunk sokszor érdemben előre lépni.

Ebből azért kitűnik, hogy némileg képben voltál a fiatalok teljesítményével, amikor tavaly idekerültél.

– Nagyrészt igen, de azért igyekeztem az MVLSZ honlapján további információkhoz jutni, mielőtt belevágtam a munkába. Persze, ott inkább statisztikai adatokat kaptam, de ez is nagyon hasznos volt. Könnyebbséget jelentett, hogy éppen ez a korosztály az egyik legfogékonyabb az újra, a tanulásra, ők még nagyon szorgalmasak az edzéseken, amelyeket ráadásul nagyon szívesen látogatnak.

Az egy esztendő alatt mennyit fejlődtek? Egyáltalán van olyan mutató, amin ez lemérhető?

– Nagy előny volt, hogy a 2008-ban születettek már egy évet eltöltöttek ebben a bajnokságban, ott sokat tanulva, ha lehet úgy fogalmazni, rutint szerezve. Értelemszerűen az egy évvel fiatalabbaknak ugyanakkor sok tanulnivalójuk akadt még tavaly, hiszen ők korábban egy teljesen más rendszerű és elvárású bajnokságban szerepeltek. Olyanban, ahol még kisebb a labda, a pálya, a szabályok egyszerűbbek, a taktika más. A kezdetekben nehéz volt nekik megszokni az új rendszert, kicsit döcögősen indult az év, de aztán hamar megtanulták az új elvárásokat. Végül a két évjárat szépen összeszokott, összecsiszolódott. Sokat segített az is, hogy többen a területi bajnokságban is szerepeltek, ami további fejlődési lehetőséget hozott számukra.

Ezek szerint nem maradt hiányérzeted ezzel a korosztállyal?

– Egy kicsi azért maradt. Ez viszont rajtunk kívül eső okokkal magyarázható. Az országos utánpótlás-bajnokság a szövetség jóvoltából sajátságos számítással zajlik. Az alapszakasz után, a rájátszás előtt összevonják az ifjúsági, a serdülő és a gyermek korosztályosok addig elért eredményeit, és az alapján sorolják be őket a folytatásba. A gyermek csapat kimagasló eredménnyel zárt, de mivel a másik két korcsoport inkább a középmezőnyben végzett, ezért a rájátszásban az A2B csoportba nyertünk besorolást, vagyis 7–10. helyért folytathattuk. Pedig ez a csapat a tudása alapján az 1–6. helyért folyó A2A csoportban is felfért volna a dobogóra.

Miben fejlődtek a legtöbbet a gyermek korosztályosaink?

– Tömören: a sportban való gondolkodásban, csapat kohézióban. Nincs már egyénieskedés, megtanultak összedolgozni, ahogy a csapatsportágakban kell. Vannak klubok, ahol egy-két kimagasló tudású gyerekre épül a játékuk, ami hosszú távon szerintem nem vezet eredményre. Nálunk nem így volt, annak ellenére, hogy azért akad egy-két húzóember, ami kell is, hogy legyen, de a csapatmunkán van a hangsúly. Éppen ezért én nem szeretnék senkit sem külön kiemelni, hiszen a gárda együtt teljesített jól egész évben.

Az új bajnoki évben új feladatot kapsz, a gyermek „hármas” és „négyes” csapatokat kell átvenned, vagyis még fiatalabbakkal fogsz dolgozni. Ez mit jelent számodra?

– A klubban új edzői struktúra lesz az új szezonra, ennek során kapom ezt a feladatot. Elöljáróban: nem érzem lefokozásnak, visszalépésnek, hogy a 2011-12-ben születettekkel és fiatalabbakkal kell foglalkoznom. A klub jövőbeli céljait tartom a szemem előtt, nem beszélve arról, hogy szakmailag e téren is előre léphetek. Ez a még fiatalabb korosztály is nagyon befogadó, tanulékony, ezért ez is kihívás lesz számomra.

A nehéz körülmények ellenére is helyt álltak ifistáink

Címlapképünkön a bajnoki esztendő során sok gólt elérő Dobos Ferenc, aki, ha kellett, hátára vette az egész csapatot – fotó: T. Petka Anita

Lezajlott minden szinten a 2022–23. évi országos utánpótlás-bajnokság. Sorozatunkban górcső alá vesszük, mire jutottak fiataljaink az A2 csoportban. Elsőként az ifjúságiak pontvadászatában szereplő alakulat éves munkáját elemezzük.

Elöljáróban: nem lesz könnyű. Mégpedig azért, mert a szezon elején is már csak három valóságos ifjúsági korú játékost jegyzett klubunk, ami a tavasz végére, mondhatni egyre olvadt. Így aztán év közben kilencven-kilencvenöt százalékban a serdülő korosztályúaknak kellett „beugraniuk” és helyt állni ebben a korcsoportban.

Ilyen előzmények után Ajtai Miklós edzőnek sincs könnyű dolga, amikor mérleget kell vonnia. Mert ugye az egy külön érdekesség, hogy a serdülők valós edzője Fodor Ádám.

Ám most azt igyekszünk boncolgatni, hogy a három, majd kettő, majd egy ifi játékos mellett a legöregebb utánpótlás osztályban a serdülőkkel kiegészült csapat hogyan teljesített?

Mint emlékezetes, idén a kétcsoportos A2 osztályban 13-13 csapat kezdte meg a bajnokság alapszakaszát. A Keleti csoport küzdelmei tavaly decemberben véget értek, ahol kilenc pontot gyűjtöttek ifistáink. A rájátszásban a három korosztály együttes értékelése alapján az A2 B csoportban folytatták tavasszal, amikor újabb hat találkozón ugrottak vízbe fiataljaink, és újabb hét ponttal gyarapodtak csoportjukban az ötödik helyen végezve.

Hogy ez jó, avagy sem, arról már Ajtai Miklós beszélt: – Valós ifjúsági játékosunk Bozgán Bence, Dobos Ferenc és Gémesi Ádám voltak, a többiek a serdülő korosztályt képviselték. Utóbbiaknak így két fronton kellett helyt állniuk, sokszor mindössze negyedórányi pihenő után. Ez nagy kihívás volt a csapatnak. Sokszor sakkozni kellett a fiatalok játékidejével, hogy végig bírják a dupla meccseket. Ennek tudatában nagyszerű teljesítmény a hét pont.

– Sok meccs, nagy fejlődési lehetőség…

– Ez is igaz. Összegezve azt kell mondanom, legtöbbször fel is nőttek a feladathoz. Bár voltak csúnya nagy zakóink, de voltak nagyon szép és látványos győzelmeink is. Olyan is akadt, amely kötelező győzelmet írt elő, mégis vereség lett, de máskor meglepetést is okoztunk ellenfeleinknek. Egy biztos, az állandó mélyvízben tartás nagyobb fejlődést hozott az év során.

– Hogyan alakulhat ez a korosztály az új bajnokságra?

– Sajnos, az egyik büszkeségünk, Dobos Ferenc, akinek a neve mellé sok gól került, kiöregedett a korosztályából. A gyulai fiatalunk egyébként is húzóembere volt a csapatnak, ha kellett, hátára vette az egész gárdát. Az viszont előnyünkre válhat, hogy a serdülőből szép számmal kiöregedő fiatalok ezúttal már valós ifjúsági harcosként szállhatnak vízre az ősszel kezdődő új bajnoki sorozatban. A július közepén kezdődő felkészülés során kialakulhat a jövő vélhetően erősebb ifjúsági csapata, ám továbbra is számolnunk kell a fiatalabbak folyamatos beépítésével is az idősebb korcsoportban.

A 18. helyen zárta a bajnokságot felnőtt csapatunk

Címlapképünkön Laczó Péter (balra) és Miklós Attila eredményesen védekezik, ami a második mérkőzésen sikert hozott

Az első két kör, vagyis négy forduló után, a körbeveréseknek köszönhetően azonos, azaz hat-hat ponttal indult neki a mai napnak az OB II ezen csoportja. Mivel ez volt a 17–20. helyért zajló rájátszás utolsó kettős fordulója, mindenképpen el kellett dönteni a végső helyezések sorsát. Csapatunk két olyan egylet ellen játszott – ezúttal hazai környezetben –, amelytől korábban vereséget szenvedett. Nos, a kecskemétiektől ezúttal is kikaptak, ám az Invictus ellen sikerrel jártak, így a 24 fős mezőnyben a 18. helyen zárták a 2022–2023-as esztendőt.

Swietelsky-Békéscsaba–Kecskeméti VE 8–11 (1–4, 3–3, 1–3, 3–1)

OB II-es vízilabda-mérkőzés, rájátszás a 17–20. helyért, harmadik kör, Békéscsaba. V.: Bíró Dániel, Juhász Tibor. Békéscsaba: Korcsok P. – Lukácsi S., Csendes, Laczó P., Mucsi 2, Ajtai 3 (1), Csatári. Cs.: Beregszászi (kapus), Puha, Dávid, Latorcai 2, Miklós, Dobos, Szanyi 1. Játékos edző: Ajtai Miklós, Csendes Csaba. Kecskemét: Harkai – Heródek, Sárkány, Bodócsi 1, Muth 6 (1), Nagy V. 2, Szabó J. 1. Cs.: Liszi, Czirok, Zsigmond, Gonda 1, Bogdán. Edző: Rozgonyi Gábor, Nagy Róbert. Gól emberelőnyből: 5/1, ill. 5/4. Büntetők: 1/1, ill. 1/1. Kiállítás cserével: Laczó P. Az eredmény alakulása: 1–4, 3–5, 5–10, 7–10.

Hamar előnyre tett szert a kecskeméti alakulat, csapatunk futott az eredmény után. Nem is sok hiányzott egy jobb eredményhez, kissé sarkítva végül úgy is fogalmazhatunk: a jobb emberelőny kihasználással nyert az ellenfél.

Swietelsky-Békéscsaba–Invictus SC 13–12 (3–1, 4–5, 3–4, 3–2)

OB II-es vízilabda-mérkőzés, rájátszás a 17–20. helyért, harmadik kör, Békéscsaba. V.: Juhász Tibor, Pásztor Antal. Békéscsaba: Korcsok P. – Lukácsi S., Csendes 1, Laczó P. 2, Mucsi 1, Ajtai 6, Csatári. Cs.: Beregszászi (kapus), Puha, Dávid 1, Latorcai 1, Miklós, Dobos 1, Szanyi. Játékos edző: Ajtai Miklós, Csendes Csaba. Invictus: Bubori – Retkes 2, Nagy K. 1, Juhász 1, Hajas, Kun 1, Krakkai 2. Cs.: Balog Z., Sitarenios 3, Melkuhn, Faragó 1, Menkó 1. Játékos edző: Melkuhn Tibor. Gól emberelőnyből: 3/3, ill. 8/4. Büntetők: 1/1, ill. 2/0. Kipontozódott: Lukácsi S. Az eredmény alakulása: 3–0, 4–3, 7–4, 7–6, 9–9, 12–10.

Harcos mérkőzést hozott a békéscsabai gárda idei utolsó mérkőzése, amelyen egyetlen pillanatra sem adta ki az előnyt a kezéből a hazai egylet.

Mestermérleg. Ajtai Miklós: – A Kecskemét ezúttal is néhány magasabb osztálybeli játékossal egészült ki az OB II véghajrájára, amit a szabályok egyébként megengednek. Így egy erősebb csapat ellen nyitottuk a napot, ahol lett volna esélyünk, ám jó pár lövésünk a kapufáról inkább kifelé pattant, ami meghatározta a végeredményt. A második találkozó előtt 10–9-et tippeltem a magunk javára, ami majdnem be is jött. A gólkülönbség stimmelt, de egy kicsivel mindkét egylet többször betalált. Keményen játszottunk, végig dominált csapatunk, ám jött egy kisebb hullámvölgy, amivel magunkra húztuk ellenfelünket. Ha ez nincs, nyugodtabban játszhattunk volna, és akkor nagyobb különbség is kialakulhatott volna a két gárda között. Viszont most a kapufás lövéseink befelé pattantak, ami eldöntötte a pontok sorsát. Szépen zártuk az idei utolsó mérkőzésünket, amely népes lelátó előtt zajlott, a csapat pedig meghálálta ezt, ugyanis nagyon jó teljesítményt nyújtott.

További eredmények: Soproni VSE–Invictus SC 12–7. Soproni VSE–Kecskeméti VE 9–10.

A végeredmény a 17–20. helyért a rájátszás három fordulója után: 1. (17.) Kecskeméti VE 12, 2. (18.) Swietelsky-Békéscsaba 9, 3. (19.) Soproni VSE 9, 4. (20.) Invictus SC 6. (Azonos pontszám esetén az egymás elleni mérleg rangsorol.)