2019. 09. 17.
Klub, Aktuális, Kitekintő
Az elmúlt héten beszámoltunk arról, hogy 22 esztendei OB I B-s tagság után, az eredményes idei év ellenére klubunk vezetői a 2019—2020. évi bajnokságra csak az OB II-be nevezik be a felnőtt csapatot. Akkor tömör kommünikében tájékoztattuk a döntésről a sportág híveit és egyesületünk tagjait honlapunkon keresztül. Ezen hosszabb írásunkban viszont igyekszünk feltárni minden oldalról, miért is született ez a keserű döntés.
Persze ahhoz, hogy minden teljesen érthető legyen, nagyon vissza kell nyúlnunk időben és térben(!) És további háttér magyarázatra is szükség lesz.
Egy érdekességgel kezdjük: az egyik közösségi oldalon az egykori remek pólós, Gál Jenő egy érdekes képet tett föl az 50 évvel ezelőtti bajnokcsapatról, amelynek tagjai a jubileum alkalmából újból találkoztak. Íme a névsor: Molnár, dr. Bodnár, Kuncz, dr. Szívós, Prof. Dr. Székács, Németh, Bodnár II., dr. Halmos, Petik, dr. Faragó, dr. Konrád, Prof. Dr. Pavlik, dr. Csikós, dr. Szathmáry, dr. Együd, dr. Hámori, Prof. Dr. Koller, Katona, Gál, Talpag, Prof. Dr. Szabó, Oláh, Bánhidy, Prof. Dr. Makara MTA tag, dr. Báthori.
Vagy nézzük az 1976-os montreáli olimpiai játékok aranyérmes csapatát, amely így fest: dr. Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, dr. Faragó Tamás, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, dr. Konrád Ferenc, Molnár Endre, dr. Sárosi László, dr. Sudár Attila, dr. Szívós István. Alighanem minden olvasónknak szembetűnik a sok dr. és a professzorok jelentős száma. (Megjegyzendő: akinek nincs a neve előtt dr., azok is valamennyien egyetemet, főiskolát végeztek).
S hogy kerül a csizma az asztalra? Régóta tapasztalt tény, a vízilabda sportág valahogy mindig „kitermeli” a zseniket, akik így nemcsak a vízben alkotnak maradandót, hanem az aktív sportpályafutás után is nagyon eredményesen megállják a helyüket a civil életben. De onnan is megközelíthetjük, sok eszes, intelligens fiatal választja ezt a sportágat.
És akkor most kanyarodjunk a békéscsabai vízilabdához. A mai generáció, de a tíz-húsz-harminc… évvel ezelőttiek is mind „okos gyerekekből” áll/állt, érettségi után valamennyien továbbtanulnak/továbbtanultak. Az elmúlt évtizedben is számos 18 évesünk került a szegedi, debreceni, budapesti egyetemekre, ahol jelentős részük nem szakadt el a sportágtól, a helyi első-, másod- vagy harmadosztályban folytatta játékos pályafutását. Ám míg a húsz-harminc éve végzettek jelentős hányada felsőfokú tanulmányai után visszatért a megyeszékhelyre, a maiak közül még hírmondóban sem találunk ilyet.
A húsz esztendővel ezelőtt Békéscsabára visszatért orvosok, mérnökök, tanárok, jogászok remek közösséget alkottak azon kevesekkel együtt, akiknek mégsem adódott meg a továbbtanulás lehetősége. Olyannyira szuper kis csapat alakult ki, hogy hamar az OB I B-ben találták magukat, ahol tovább erősödve, szinte csak saját nevelésű játékosokra építve még az osztály élvonalába is feltornázták magukat.
Mint írtuk: most is továbbtanulnak pólósaink. Csakhogy lassan egy évtizede senki sem tér vissza Békéscsabára, mivel más városokban találja meg számításait. Ugyanis elhalványult a megyeszékhely megtartó és „visszaszívó” képessége. Így aztán az előző generációk kiöregedése után egyre kevesebb saját nevelésű vízilabdázónk maradt, akik mellé egyre több légióst volt kénytelen szerződtetni a klub. Akik tették dolgukat becsületesen és nagy szívvel, de mindezt munka, család, és tanulás mellett, rengeteg utazással töltött idővel. Eddig is csak köszönhettük, hogy ennyi áldozatot vállaltak értünk, hiszen nekik minden mérkőzés és edzés „idegenben” volt. Lassan ők is kiöregedtek, felhagytak a vízilabdával, és civil foglalkozást kerestek. Magyarul: nélkülük már évekkel ezelőtt erre a lépésre kényszerültünk volna, új igazolásokat viszont nem tudtunk realizálni, így idén nyárra végleg elfogyott a csapat.
— Ez így igaz — fűzte hozzá Borsos Pál, klubunk elnöke, játékosa. — Jelenleg is két csapatra való békéscsabai pólós szerepel az ország más városainak egyesületében. De Csabára visszatérő sajnos egy sem akad.
Fölmerült, hogy a vízilabdában egyedülálló fiókcsapat-szabály lehetőségének kérdése. Ezt szinte minden fővárosi, de több vidéki OB I-es csapattal rendelkező egyesület ki is használja, ezért van kilenc klubnak, a Honvédnak, a BVSC-nek, a Debrecennek, az FTC-nek, a Kaposvárnak, az OSC-nek, a Szolnoknak, a Tatabányának, a Vasasnak OB I B-s háttércsapata, továbbá ott a KSI, amely sok kedvezményben részesül. Ezek a klubok ráadásul komoly, a miénknél jóval nagyobb költségvetéssel dolgoznak, és érdekük, hogy az ifiből kiöregedett, de még az OB I-ben nem bevethető játékosai folyamatosan valamilyen felnőtt bajnokságban szerepeljenek, ahol megerősödhetnek annyira, hogy előbb, utóbb első osztályúak legyenek.
Akkor miért nem lehet a csabai is valamelyik nagyobb egyesület fiókcsapata?
— Roppant egyszerű a dolog — adta a magyarázatot Balázs Lajos ügyvezető elnökünk. — A versenyszabályzat értelmében a szerződő két klubnak hatvan kilométeren belül kell lennie egymáshoz. A hozzánk legközelebbi klub a szentesi is ezen a távolságon túl van, nem beszélve arról, hogy a hozzájuk alig húsz kilométerre lévő Csongráddal kötöttek fiókcsapat-szerződést.
A klub vezetősége elemezte azt is, hogy mivel járna kilépni az amatőr státuszból — hiszen a Swietelsky Békéscsaba, illetve a Csabai Csirkefogók VK teljesen amatőr. Nos, a profi játékosok leigazolása is járhatatlan útnak bizonyul több okból is.
— Az egyik a költségvetésünk határai — így Borsos Pál. — A másik: ha csak egyetlen profit is leigazolnánk, máris a kilencven százalékos TAO-s támogatottságunk ötvenre esne vissza. Ez az új TAO szabályból fakad, vagyis alaposan megnyírbálná az amúgy is évről évre apadó bevételünket. Amihez még egy adalék: korábban a cégek adója 19 százalék volt, aminek a nyolcvan százalékát kaphattuk meg. Ma az adó mértéke kilenc százalék, és ennek is csak a nyolcvan százalékát kapjuk meg. Ez jelentős visszaesés. Ráadásul a röplabdával kibővült a látványsportágak köre a városban, ez is elszívó hatással van a klubunkra. Összességében mintegy húsz százalékkal kisebb költségvetésből gazdálkodhatunk, mint a korábbi évben.
Többször is felmerült, hogy nagyobb szerepet kaphatna az utánpótlás a felnőtt bajnokságban, miként dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk idekerülése óta egyre inkább gyakorlattá vált. Igaz, fiataljaink inkább „kiegészítő” szerepet kaptak, de az is tény, felvérteződtek felnőttmeccs-tapasztalattal is. Sokakban felmerült, hogy az ifjúságiak és főleg a serdülők vegyék át a felnőttek szerepét, és a régi motoros, korábban már csak az OB II-ben játszók egészítsék ki a gárdát.
Erre is megvan Balázs Lajos logikus válasza: — Az OB I B mezőnye az elmúlt három évben óriásit erősödött, mondhatni többségüket ma már profi játékosok alkotják a mi amatőr csapatunkkal szemben. Az idei szezonban is látszott már, hogy nehéz velük a lépést tartani. Aztán a leállásokkal, sérülésekkel nyárra végképp elfogyott a csapatunk gerince. A fiatalok bevetése ráadásul óriási teherrel járna. Az „obés” utánpótlás-bajnokságokban heti rendszerességgel vasárnaponként két mérkőzést kellene játszaniuk. Szombaton pedig a 15-16 éveseinknek a felnőtt bajnokságban is helyt kellene állniuk. Ez éves szinten 75-80 bajnoki mérkőzést jelentene, és minden hétvégéjükön utazni, játszani kellene. Egy fővárosi csapat alapból általában 2000-2400 kilométert utazik évente, nekünk a két fronton való helytállás, és a nagy távolságok miatt 6500+5800-at. És akkor még nem beszéltem a fokozott sérülésveszélyről és arról, mit szólnának a szülők az ekkora leterheltséghez, meg ahhoz, hogy mikor tanulnának, mikor készülhetnének fel az iskolára fiataljaink.
Tehát felelőtlenség lett volna serdülő gyerekekkel benevezni az OB I B-be, maradt az a lehetőség, hogy a régi nagy öregek, akik zöme már negyvenen túli játékos, és az ifik, serdülők viszik tovább a felnőtt hagyományokat — ám OB II-es szinten. Esetükben sem lesz sétagalopp a bajnokság, bár annyi könnyebbség van, hogy nem hétről-hétre kell utazni és helyt állni, hanem kettő-négyhetente tornarendszerű fordulókat rendeznek ebben az osztályban. Ám népes létszámú gárdát kell kiállítani, ugyanis az új szabályok miatt várhatóan jóval több lesz a kiállítás, és az ebből fakadó kipontozódás, ráadásul harmincméteres pályán kell megrendezni a találkozókat, ami ugye negyvenen túl már nem éppen ideális.
— Mindezek ismeretében és ilyen előzmények után teljesítmény kényszer nélkül indítjuk a felnőtt csapatunkat az OB II-ben — hangsúlyozta ki Borsos Pál. — Még így is ott van az OB I-es Miskolc és a Pécs második csapata, amelyek mindenáron föl akarnak jutni az OB I B-be. Az elvárásunk, hogy jó erős középmezőnybeli együttessé váljunk, de reméljük, hogy saját nevelésű ígéretes utánpótlásunk segítségével, szaporodó rutinjával, korban felnőve a felnőttek közé, mielőbb visszajutunk az OB I B-be. Annál is inkább, mert napjainkban már 154 igazolt sportolónk, és további mintegy nyolcban előkészítősünk jár rendszeresen az edzésekre az Árpád fürdőbe, akik letéteményesei lehetnek egy új korszaknak néhány éven belül.
Jól jött a gyorssegítség
Mint emlékezetes, tavaly május 5-én az OB II-es csapatunk egy bajnoki fordulóra tartva a 44-es főúton súlyos balesetet szenvedett. A klub kisbusza totálkáros lett, aminek hiánya azonnal jelentős gondot okozott a további bajnokikra való utazás során. Ezért klubunk a városhoz fordult segítségért, amihez Bíró Csaba Közművelődési, Ifjúsági, Oktatási és Sportbizottság vezetőjének hathatós segítségével nagyon gyorsan hozzájutottunk: „Korábban nem tapasztalt gyors és rugalmas ügyintézés után kaptuk meg az egymillió forintos soron kívüli támogatást, amely sokat jelentett egyesületünk életében, hiszen ezzel a segítséggel tudtunk egy új kisbuszt vásárolni, amivel utaztatni tudjuk sportolóinkat, illetve az előkészítősöket vihetjük az iskolától az uszodáig és vissza” — foglalta össze az ügy fontosságát Boros Pál.
Címlapképünk idén június közepén, az utolsó OB I B-s mérkőzés végén készült. A 22 évnyi másodosztályú tagság „szüneteltetése” remélhetőleg rövid életű lesz
Vasárnap utánpótláscsapataink is megkezdték a 2019—2020. évi országos bajnokságot. Az első körben Nyíregyházára látogatott az ifjúsági, a serdülő és a gyermek korosztályos csapatunk. Az előbbi szoros csata után vereséget szenvedett, az utóbbi kettő azonban fölényes győzelmet aratott.
