ímkézett bejegyzés

Három újjá formálódó csapatunk „első lépései” Szentesen

Címlapképünkön Bozgán Bence célozza meg a kaput, serdülő csapatunkból ő lett a legjobb játékos, ráadásul a leggólerősebb is

Július utolsó két napján és augusztus elsején rendezték meg – immár 18. alkalommal – a Diapolo Kupa nemzetközi felkészülési utánpótlás vízilabdatornát Szentesen. A nagy hagyományokkal rendelkező eseményre idén a koronavírus-járvány utóhatásai miatt kevesebb csapat nevezett, ám így is remek felkészülési lehetőséget biztosított három fiú, illetve egy leány korosztály számára a torna.

Békéscsabán nem lévén női póló, így csak a három fiú korosztályban, a serdülő, a gyermek I. és a gyermek III. korcsoportban nevezte klubunk az utánpótlás alakulatait, amelyek mindegyike az első két napon négy-négy meccset játszott, majd vasárnap következtek a helyosztók.

Serdülő csapatunk a Szentesi VK, a Debrecen, a Kópé Dunakanyar és a Zempléni VK együtteseivel vívott csatákat, gyermek I. korcsoportosaink a Szentesi VK, az Oradea (Nagyvárad), a Kópé Dunakanyar és a Zempléni VK együtteseivel vette fel a küzdelmet. Gyermek III. korosztályba három gárda nevezett, a Szentesi VK, a Csongrádi VVSE és a Csabai Csirkefogók VK, itt mindenki kétszer mérkőzött meg ellenfelével, vasárnapra már nem is maradt derbi.

Eredmények. Serdülők: Swietelsky-Békéscsaba–Szentesi VK 6–15. –Zempléni VK 9–15. –Kópé Dunakanyar 11–9. –Debrecen 4–16. Vasárnapi helyosztók során kétszer mérték össze erejüket a Dunakanyar együttesével: Swietelsky-Békéscsaba–Kópé Dunakanyar 5–15. Békéscsaba–Kópé Dunakanyar 6–8. Ezzel a csapat az 5. helyen zárt.

A következő csapattal állt ki a csabai alakulat: Korcsok Péter, Lisztes Zsombor (kapusok), Bozgán Bence, Fodor Zsombor, Freiberger István, Gémesi Ádám, Hajdu Andor, Kiss-Schusztek Dávid, Kiss Zoltán, Kvasz János, Pálenkás Zoltán, Sajtos Bence, Szanyi Andor, Tasnádi Tibor.

A csapat edzője, Ajtai Miklós így foglalta össze tapasztalatait: – Egy teljesen új csapatot kell építenem a nyár folyamán, hiszen sokan korosztályt váltottak, több, korábbi serdülőből ifista lett, viszont „alulról” számos gyermek korosztályú került feljebb. Alig két heti felkészülés után ez volt az első felmérési lehetőségem, amelyről elöljáróban elmondhatom, elégedett vagyok a látottakkal. A mintegy húsz serdülő korú fiatalból ezúttal tizenöten bizonyíthattak. A Szentes és a Debrecen az első osztályú csapatát hozta, az utóbbi több ifjúsági korú játékossal kiegészülve állt ki. Ellenük is szépen helyt álltak a mieink. A másik két csapattal szoros csatákat játszottunk, a csoportmeccsen a Dunakanyart le is győztük. Kár, hogy a helyosztón mindkétszer alulmaradtunk, de ezt betudom annak, hogy munkából mentünk a tornára, eddig labdát alig láttak a fiatalok, ráadásul el is fáradtak, ami miatt több hiba is becsúszott vasárnap, és néhány játékos már nem is tudott eléggé összpontosítani. Van jövőképe ennek a kis társaságnak, de az is tény, még nagyon sokat kell dolgoznunk. A háromnapos tornán tetszett Bozgán Bence játéka, ő lett a csapatunkból a legjobb, ráadásul ő lőtte a legtöbb gólt. A betegségből visszatérő Kiss-Schusztek Dávid is jó benyomást tett rám, miként Pálenkás Zoltán. A Korcsok Péter, Lisztes Zsombor kapuspáros is remek teljesítményt nyújtott az idei első tornán.

Gyermek I. korosztály: Swietelsky-Békéscsaba–Szentesi VK 7–20. —Nagyvárad (román) 10–15.–Zempléni VK 16–11. –Kópé Dunakanyar 10–15. A 4. helyért (két meccsen dőlt el a Zempléni VK ellen): Swietelsky-Békéscsaba–Zempléni VK 13—11 (ezzel már negyedik lett a Békéscsaba, mivel kétszer nyert ellenfelével szemben). Swietelsky-Békéscsaba–Zempléni VK 12—17 (ennek a találkozónak már nem volt tétje).

A csapat: Pribojszki Bálint, Krizsán Lőrinc (kapusok), Bazsó Máté, Bujdosó Antal, Csendes Eszter, Csiaki Dominik, Csüllög Csongor, Földker Zalán, Hrabovszki Bence, Komlódi Marcell, Korcsok Nándor, Megyeri Zsombor, Nagy Ákos, Pallag Nándor, Pojendán Áron, Pónya Olivér, Szalai Áron, Szatmári Levente, Szathmáry Zsombor, Zimbran Milán.

Fodor Ádám edző meglátásai az első felkészülési torna után: – Mivel az alapozó időszak elején járunk, eredménykényszer nélkül utaztunk Szentesre. Mindhárom csapatunk esetében érvényes, hogy munkából álltunk ki, hiszen egyelőre a szárazföldi erősítésen és az úszásfejlesztésen volt a hangsúly, mindössze két nappal a torna előtt került elő a labda, az is csak azért, hogy ne legyenek sérülések. A Kurca-parti városban a taktikai elemek súlykolásán volt a hangsúly. Mivel a felkészülés elején járunk, egyelőre érthető volt a sok pontatlanság, ám kondicionálisan és úszástudásban semmivel sem vagyunk elmaradva a riválisoktól. Ezúttal is figyelemmel kísérhettem a hiányosságokat, amiken a bajnoki szezon megkezdéséig igyekszem javítani. Végül is pozitív élmény volt a háromnapos torna a gyerekeknek és nekem is. Egyelőre „tanulgatjuk” egymást az alaposan kicserélődött csapattal, de jó úton járunk, és hasznos volt az esemény.

Gyermek III. korcsoport: Csabai Csirkefogók VK–Szentesi VK 2–17. Csabai Csirkefogók VK–Csongrádi VVSE 4–4. Csabai Csirkefogók VK–Szentesi VK 7–13. Csabai Csirkefogók VK–Csongrádi VVSE 6–6.

A csapat: Gyuricza István, Kabai Zalán (kapusok), Földi Maxim, Korcsok Nándor, Kováts Hunor, Laurinyecz Gergő, Nánási Hunor, Orosz Botond, Orosz Regő, Plavecz Dániel, Puha Zalán, Suhajda Zoltán, Szakadáti Márk, Zimbran Milán.

Edzőjük, Csabai Zoltán így látta a két nap teljesítményét: – Alig egy héttel ezelőtt még kérdéses volt, hogy ennek a korcsoportnak meg lesz-e tartva az esemény. Végül a rajt előtt tisztázódott, hogy két nap alatt a mindössze három jelentkező miatt négy meccs vár a legfiatalabbakra, ahová egyébként meglehetősen tartalékosan utaztunk, a kezdő csapatból például a center Rácz Domonkos, valamint Such Bertold is hiányzott, de nem vett részt a tornán Szlúka Ádám sem. A szentesiekkel nyitottuk a pénteki napot, ahol meglehetősen széteső játékkal rukkolt elő a gárda, gyenge védekezést és pontatlan befejezéseket láthattam, ennek is köszönhető a nagy gólkülönbségű vereség. No meg annak, hogy ebben a korosztályban is jó néhány változás történt, ami miatt újra össze kell rakni a csapatot. A Csongrád ellen már harcosabb volta gárda, velük a bajnoki évadban is mindig ki-ki meccset játszottunk. A másnapi folytatásban hasonló volt a forgatókönyv, de már szorosabb csatát hozott a házigazdák elleni találkozó, ahol már jobb védekezéssel rukkolt elő a csapat, és a támadások során is több helyzetet alakítottak ki. Aztán megint a pihentebb Csongrád következett, akikkel szemben ismét ikszet hozott a találkozó. Összességében hasznos volt az esemény, meccsről meccsre javult a csapat, és talán már kezd is egy kicsit összeszokni az újjá alakuló gárda.

Két hét felkészülés után jön az első erőpróba

 

Címlapképünkön: tavaly sikeresen szerepeltek csapataink a Szentesen megrendezett Diapolo Kupán, ahol Kádár József főszervező, klubunk egykori edzője gratulál fiataljainknak – fotó: szentesinfo.hu/Vidovics Ferenc

Bár az immár másfél esztendeje tartó koronavírus-pandémia miatt kevesebb csapat nevezett az idei Diapolo Kupa nemzetközi utánpótlástornára, már az is nagy szó, hogy legalább – miként tavaly – szerényebb indulói létszámmal megtartható. Nem lesz ez másképp ezen a hét végén sem, amikor a 18. alkalommal ugranak vízbe a serdülő, a gyermek korosztály (itt két korcsoportban) és leányok a szentesi vizes sportkomplexumban.

Klubunk három fiú csapattal képviselteti magát a háromnapos eseményen, miként a kezdetek óta minden évben. Nemzetközi jelleg ezúttal is tetten érhető, hiszen a hazai egyletek mellett francia, román és szerb gárdák mérik össze tudásukat a négy kategóriában.

Ott lesz a mezőnyben az Ajtai Miklós vezette serdülő és a Fodor Ádám által irányított gyermek korosztályú együttesünk. E két alakulat egyébként majd az országos bajnokságban rajtol el ősszel. A harmadik egyletünk a Csabai Zoltán vezette gyermek III. korosztályú gárda, amely egyébként majdan a vidékbajnoki sorozatban rajtol el, most pedig csoportjukban hárman viaskodnak a kupáért.

– Alig két hete kezdtük meg a 2021–2022. évi bajnokságokra a felkészülést, és máris itt a lehetőség, hogy próbára tegyük a gyerekeket – mondta az elutazás előtti napon Fodor Ádám vezetőedzőnk. – A felkészülési időszak közel kéthónapos, de azért jó tesz egy ilyen korai torna is a monotónia megtörésére is. Igaz, a sok úszás mellett egyelőre jobbára csak a medicin labdával találkoztak sportolóink, csupán két nappal a torna rajtja előtt kaptak vízilabdát a kezükbe, de azért bizakodva nézünk elébe a háromnapos eseménynek.

A fiúk mezőnye. Serdülők: Szentesi VK, Debrecen, Kópé Dunakanyar, Zempléni VK, Swietelsky-Békéscsaba. Gyermek I. korcsoport: Szentesi VK, Oradea (Nagyvárad), Kópé Dunakanyar, Zempléni VK, Swietelsky-Békéscsaba. Gyermek III. korosztály: Szentesi VK, Csongrádi VVSE, Swietelsky-Békéscsaba. A lányok esetében klubunk nem érdekelt, de itt a francia, a szerb és a román válogatottak mellett a Szentes és az Eger rajtol el.

A mérkőzések az első két napon 9 órakor kezdődnek és este fél nyolcig tartanak, a vasárnapi döntő napján reggel 8 órakor ugranak a habokba a csapatok. Az eseménysort két medencében rendezik meg. Csapataink csoportmérkőzései órarendjének 12 meccsét honlapunk Naptár rovatában tekinthetik meg.

Gyulai fiókcsapatunknak idén már sikerélmény is jutott

Immár nyolc éve, hogy működik egy kihelyezett utánpótlásbázisunk a fürdővárosban Gyulai Vízilabda Klub néven, amely a legfiatalabbak vidékbajnoki sorozatában játszik évről évre. A közel egy évtized alatt Béládi Csaba kezében futott össze a szál, és minden esztendőben 10-15 fiatal sajátította el kezei alatt a sportág alapjait.

Korábban kevés sikerélményben volt részük a gyulai fiataloknak, rendre az utolsó helyen végeztek, ám idén a nyolc csapatos gyermek IV. korosztályos bajnokság Délkeleti csoportjában egy gárdát már megelőztek. Ám ebben a korosztályban nem is annyira a győzelmek, a helyezések a legfontosabbak, sokkal inkább az az értékmérő, mennyit fejlődnek a fiatalok egy év alatt, illetve kik ragadnak meg a sportágban, és kik kerülhetnek be a békéscsabai „központba”?

– Tizenhárom évvel ezelőtt kerültem a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubhoz edzőnek, ebből nyolc évet a gyulai fiatalokkal foglalkoztam – mondta az idén a klubtól búcsúzó tréner, Béládi Csaba, akit az évzárón egy emlékplakettel jutalmazott az elnökség. – A majd egy évtizednyi fürdővárosi tevékenységem során csaknem száz gyerek fordult meg a kezem alatt, akiknek mintegy harmada ma már Békéscsabán játszik a különböző korosztályokban. Akadtak köztük bőven tehetségek is, sőt olyanok is, akik a különböző szintű utánpótlás-válogatottba is meghívót kaptak. Büszke vagyok olyan tanítványaimra – a teljesség igénye nélkül –, mint a később a labdarúgást választó tehetségekre, az Oláh ikrekre, a ma már az egyik OB I-es élgárda utánpótlásában vízilabdázó Gellény Zétényre, vagy a csabai együttesekben vitézkedő Csatári Szabolcsra, Dobos Ferencre, a maiak közül pedig Nánási Hunorra, Szabó Barnabásra, Kováts Hunorra. Csak a legutolsó másfél évben 22 gyerekeket adtam át az anyaegyesületnek Békéscsabára.

De nézzük az utolsó esztendőt. Tavaly nyáron tucatnál több, köztük sok újonccal vágott neki Béládi Csaba az új szezonnak. Ez volt a Gyulai VK gerince, akikhez időnként néhány békéscsabai fiatal párosult a meccseken. Miután ebben a korosztályban a békéscsabai-gyulai gárda együttesen nagyon népes, a megyeszékhelyi trénerrel, Csabai Zoltánnal együtt azon dolgoztak, hogy minél több játéklehetőséghez jussanak a gyerekek, minél több meccsrutint szerezzenek. S hogy hová fejlődtek a fürdővárosi fiatalok?

– Voltak gondjaink a koronavírus-pandémia miatt – folytatta a gyulaiak mestere. – A Várfürdőben nem tudtunk edzeni, ezért hét hónapon át Békéscsabára ingáztunk az anyaklub és a szülők segítségével. Hetente kétszer a Csirkefogók VK busza szállított át bennünket, akkor nyolcvan-kilencven százalékos volt az edzéslátogatottság, máskor a szülők hozták-vitték a gyerekeket, ilyenkor viszont ötven-hatvan százalékos. Ez sajnos jócskán behatárolta a fejlődési lehetőségeket. Akik hetente négyszer-ötször tudtak járni az edzésekre, azok úszástudásban, labdabiztosságban, taktikában is előre léptek, mások viszont lemaradtak. Így tapintható különbség alakult ki a gyerekek tudása között.

Mint fentebb említettük, ebben az esztendőben már akadtak sikerei is a gyulai gyermek „négyes” gárdának. Amire a legbüszkébbek: a Mórahalom együttesét megelőzték a bajnoki végelszámoláskor.

– Tény, a rájátszásbeli Csongrád és Szentes csapatai jóval előttünk jártak, pláne az alapszakasz együttesei – foglalta össze az idei tapasztalatokat Béládi Csaba. – Ellenük csak egy-egy negyedben voltunk méltó ellenfelek, a találkozók többségében szétúsztak bennünket, és technikai és taktikai téren is előttünk jártak. De arra büszke vagyok, hogy helyenként már volt tartása a csapatnak.

S hogy mit hozhat a jövő? A tervek szerint a jobbak idén is átkerülnek a békéscsabai utánpótlásbázisba. Marad öt-hat ifjú vízilabdás, akik köré új csapatot kell építenie a majdani új edzőnek.

Címlapképünkön a gyulai fiókcsapatunk 2021-ben

A felsőház nagyobb kihívást jelentett, de itt is vették az akadályt Csabai Zoltán edzőnk fiataljai

A 12-13 éves, azaz gyermek III. és gyermek IV. korosztályos békéscsabai fiataljaink munkáját Csabai Zoltán edző irányította az elmúlt bajnoki esztendőben. Tavaly nyáron 33 fiatallal kezdte meg a munkát, közülük a legaktívabb 28 kapott szerepet a korcsoport vidékbajnoki sorozataiban a Délkeleti csoportban.

Bár ezeknél a korosztályoknál nem meghatározó, hogy milyen helyezéseket érnek el, elöljáróban elmondható, hogy mindkét alakulat túlteljesítette az edző által titkon előírt elvártakat. Érhető, hiszen már az alapszakasz után mindkét csapat kiharcolta a felsőházi folytatást (az első négyben végzett), majd a gyermek IV. korosztály még a dobogós helyre is befutott.

Emlékeztetőül a 2020–2021. évi vidékbajnoki végső sorrendek. Gyermek III. korcsoport: 1. Szolnoki Dózsa, 2. Legrand Szentesi VK, 3. Szegedi Vízipóló Suli, 4. Csabai Csirkefogók VK, 5. Kecskeméti JS, 6. Hódmezővásárhelyi VSC, 7. Invictus SC, Szolnok, 8. Kölyök Póló SE, Monor.

Gyermek IV. korcsoport: 1. Legrand Szentesi VK, 2. Szolnoki Dózsa, 3. Csabai Csirkefogók VK, 4. Szegedi Vízipóló Suli, 5. Yordo Szentesi Leányok, 2. Csongrádi VVSE, 3. Gyulai VK, 4. Mórahalmi VK.

– Mint minden évben, a tőlem „kiöregedő” gyerekek feljebb kerülnek Fodor Ádámhoz, alulról pedig a baby korcsoportosok jöttek át az én csoportjaimba – fogalmazott Csabai Zoltán. – Itt a fiatalok teljesen új helyzet elé kerülnek, hiszen némileg eltérő szabályok vonatkoznak rájuk, mint korábban. Elég arra gondolni, hogy a legfiatalabbak esetében öt+egy, itt már hat+egy fős egy csapat. Alul komplett sorcserét kell alkalmaznia egy edzőnek, itt már a felnőttekhez hasonlóan egyénileg lehet cserélni a játékosokat, és sorolhatnám a további kitételeket. Egyszóval bőven volt új tanulnivalójuk a legfiatalabbaknak, de a többieknek is.

Könnyű volt meghatározni az alapvető célt is, mégpedig azt, hogy az újdonságoknak megfeleljen mindenki, amit összességében igencsak jól teljesítettek a gyerekek. Fontos cél volt az úszástudás fejlesztése is. Az új korosztályban még zónázni nem lehet, ezért a szoros emberfogás gyakorlása került előtérbe. A támadások kidolgozásának tanulása ugyancsak alapvető feladat volt, miként a technikai képzés. Nem beszélve a laza közösség csapattá formálásról.

– Idén a koronavírus-pandémia miatt kissé átrendeződött a bajnokság, kevesebb csapat nevezett, a korábbi 14 helyett csupán nyolc – elemezte az évet Csabai Zoltán. – Elsősorban a külföldi gárdák elmaradása miatt alakult így. Ettől függetlenül remek kis sorozatot éltünk át tavaly nyár óta, hiszen a nagy hagyományokkal rendelkező OB I-es csapatok utánpótlás együttesei mind felsorakoztak, így sok éles meccset játszhattunk, ami nagyban elősegítette a fejlődést.

Érdekesség a kisebbek esetében, hogy csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy a Csongrád és a Békéscsaba közül melyik csapat kerül föl negyediknek a felsőházba. Végül az eredmények a mieink javára döntöttek, a gyerekek pedig egy bronzéremmel hálálták meg a kínálkozó alkalmat.

– Tudtuk, hogy a felsőházban nagyon erős ellenfelek várnak ránk, ám mégis örültem, hogy a szolnokiakkal, szegediekkel, szentesiekkel folytathattuk, hiszen ebben a mezőnyben lehet igazán tanulni, tovább fejlődni – tekintett vissza az edző. – Itt sem volt eredménykényszer, fiataljaink mégis jól teljesítettek, mondhatni, ezek az eredmények már pluszok voltak. Azt tartottam fontosnak, hogy nagyobb nevű ellenfeleinkkel szemben szoros meccseket játsszunk, és itt is gyűjtögessünk pontokat, ami sikerült is. Pedig a kezdet nem volt könnyű, de aztán belelendültek a gyerekek.

A gyermek IV. korosztály teljesen komplett volt, olyannyira, hogy a gyulai fiókcsapatnak is adtak át fiatalokat a bajnok találkozókra. Ugyanez nem mondható el az egy évvel idősebbeknél, itt bizony olykor fel kellett játszani a gyermek III-ba a fiatalabbaknak is.

S hogy mit hozhat a jövő? Nos, többen felkerülnek eggyel feljebb lévő korosztályba, várhatóan 10-11 gyerek. Nagyjából ugyanennyien jönnek fel Csabai Zoltán csoportjába a baby korcsoportból.

– Az lesz az új kihívás, hogy az újoncokat beépítsük a csapatba, és felzárkózzanak – mondta zárszóként az edző. – A régiek esetében pedig a taktikai repertoárt kell fejleszteni, a lövéseket hatékonyabbá tenni.

Címlapképünkön a gyermek IV. korcsoportos együttesünk Csabai Zoltán edzővel, szövegközi képünkön a gyermek III. korosztályosok

Szépen csillogó bronzérem a gyermek korosztályban

Míg az alsóbb korosztályokban évjáratonként rendezik a vidékbajnokságokat, gyermek I. korcsoportba már két évjárat, a 2006-ban és a 2007-ben születettek tartoznak. Ennek értelmében Fodor Ádám edzőnkhöz 26 fiatal járt az edzésekre 2020–21-ben.

A népes mezőny és a lehetőségek miatt két sorozatba is nevezett klubunk csapatot, nevezetesen az országos bajnokságban szerepeltek a jobbak, míg mások a vidékbajnokságban. Döntően az volt meghatározó abban, hogy ki, hol kapott szerepet, hogyan dolgozott a hétköznapokon.

– Akadnak fiatalok, akik csupán egy-két éve vízilabdáznak, mások régebb óta – vágott bele az évértékelőbe Fodor Ádám vezetőedzőnk. – Így érthető, hogy van tudásbeli eltérés a 26 sportolónk között. Van, akinek az úszástudásban volt elmaradása, mások technikailag és taktikailag voltak kevésbé képzettek. Ezeket a különbségeket kellett lehetőleg egy szintre hozni az év folyamán. Miután sokat fejlődtek a gyerekek, volt átjárás a két csapat, az országos és a vidékbajnoki gárda között. Erre volt példa Pojendán Áron, aki mindössze másfél éve vízilabdázik, a kezdetben még a vidékbajnoki csapatban kapott szerepet, tavasszal pedig már az országosban is számolhattam vele. Vagy ott van az úszóból lett pólós, Horváth Szabolcs, aki értelemszerűen gyorsabb a többieknél, miután „kitanulta” az új sportágat, hamar helyet kapott az erősebb csapatban.

A tavalyi bajnokságok nem fejeződtek be, az idei pedig meglehetősen hektikus volt. Hosszú volt a pontvadászat nélküli nyár, majd az ősszel kezdődött bajnokságban, a kiírás furasága miatt, télen hathetes szünetet tartottak. Ez alapos fejtörést okozott az edzőknek, de alighanem minden klubnál így volt.

– Rossz ez az elosztás – folytatta a vezetőedző. – A kéthónapos nyári időszakot felkészülési meccsekkel vészeltük át, de időnként menet közben is kellett egy-egy mini alapozást tartanom, hogy visszazökkenjenek a gyerekek a kerékvágásba. Kihasználva, hogy a vidékbajnokság viszonylag folyamatosan zajlott, itt is szóhoz jutottak azok az országosban szereplők, akiknek például a pandémia miatt volt edzéskiesésük.

Bár a 26 srác együtt edzett, mégis más és más volt az elvárás a kétféle bajnokságban szereplőkkel szemben.

– Klubunk elnöksége nem számított arra, hogy akár a dobogón is végezhet a magasabb szinten szereplő egységünk – emlékezik vissza Fodor Ádám. – Ezért számított meglepetésnek, hogy hamar az élre állt csapatunk. Látva a fejlődést és az eredményességet, egy idő után már elhittük, hogy a legjobbak között zárunk. Ami végül a bronzéremmel sikerült, de azért maradt egy kis hiányérzetem, ugyanis a hajrára visszaesett a gárda.

Azt is elemeztük a fiatalok mesterével, hogy miben léptek igazán előre tanítványai: – Jelentősen bővült a taktikai repertoár, amit fegyelmezetten hoztak is a meccseken. Fejben is erősebbek lettek, amit alátámaszt az Oázis elleni derbi, ahol hétgólos hátrányból lett döntetlen. De azért az is igaz, hogy olykor hullámzó volt a teljesítmény, különösen a bajnoki finisben. De maradjunk a pozitívumoknál: gyorsaságban is elértük az országos átlagot, ami annak is köszönhető, hogy remek volt az edzéslátogatottság.

Persze, essék szó a vidékbajnokságban szereplőkről is: – Itt, mint korábban már szó esett róla, zömében azok kaptak játéklehetőséget, akik később kezdték a sportot, akik később érő típusok, esetleg, akiknek lemaradásuk volt. Ők is rengeteget fejlődtek, hosszú távon bízom abban, hogy megmaradnak a sportágnál és sikeresek lesznek.

Ám nagy változás előtt áll ez a korosztály is, hiszen tizenöten kiöregednek, jövőre már a serdülő bajnokságban számolhatnak velük.  Igaz, Csabai Zoltán edzőtől majdnem ugyanennyien „felöregednek” a gyermek I. korosztályba.

– Az különösen nehézséget okoz felkerülő fiataoknál, hogy ők korábban a vidékbajnoki „tempót” szokták meg, az országosban azonban más az iram. Bár kimondottan jó alapokat kaptak edzőkollégámtól, Csabai Zoltántól, de az új szezonban taktikailag, technikailag, gondolkodásban új kihívás vár rajuk. Fel kell gyorsulniuk minden téren, ami nagy feladatot ró ránk, edzőkre is.

Címlapképünkön a gyermek I. korosztályos, országos bajnokságban bronzérmes helyen záró csapatunk Fodor Ádám edzővel