ímkézett bejegyzés

 2025. 08. 27.   Eredmények, Utánpótlás eredmények

Címlapképünkön az aranyérmes 11 éves csapatunk Ajtai Miklós edzővel (balra hátul) és a két olimpiai bajnokkal, Kiss Gergővel (jobbra hátul), valamint a torna névadójával, Fodor Rajmunddal (középen hátul)

Lezajlott Szarvason a Békés vármegyében leginkább ismert és legfontosabb felkészülési vízilabdatorna, a kétszeres olimpiai bajnokról elnevezett Fodor Rajmund Kupa. A háromnapos eseményen a gyermek III. és IV. korcsoportosok küzdöttek három napon át.

Az idei tornára mindkét korosztályba négy egyesület nevezett, azaz összesen nyolc gárda szállt a Szent Klára Gyógyfürdő fedett 25 méteres medencéjének vizébe. Bár itt még a 11–12 évesek csatáztak, mégis élvezetes és színvonalas mérkőzéseket láthattak a kilátogatók a körmérkőzéses tornán.

Az eseményen a következő egyesületek két-két gárdája vett részt: Csabai Csirkefogók VK, Angyalföldi Sportiskola Oxigén DSI Budapest, a MATE Gödöllői EAC, a Soproni VSE. A találkozókat a nemzetközi játékvezető, a torna névadója, a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund vezette.

Eredmények. 2013-ban születettek.

Békéscsaba–Sopron 6–6 (1–2, 2–0, 2–2, 1–2). Békéscsaba: Lipták – Matei, Pál, Restye B. 1, Orosz B., Súr. Cs.: Kálmán (kapus), Geszner 1, Bátorfi, Szaszák 1, Szabó M., Csapó 3, Orvos, Pásztor. Békéscsaba–Gödöllő 5–10 (1–0, 2–3, 1–3, 1–4. A Békéscsaba góldobói: Geszner 2, Pál, Szaszák, Súr 1–1. Békéscsaba–Angyalföld 5–3 (2–0, 0–0, 1–0, 2–3). A Békéscsaba góldobói: Csapó 2, Bátorfi, Szaszák, Kálmán 1–1.

További eredmények: Gödöllő–Angyalföld 10–7. Sopron–Angyalföld 8–9. Gödöllő–Sopron 12–4. A végeredmény: 1. Gödöllő 9, 2. Békéscsaba 4, 3. Angyalföld 3, 4. Sopron 1.

2014-ben születettek.

Békéscsaba–Sopron 11–4 (2–0, 5–1, 1–3, 3–0). Békéscsaba: Kolarovszki – Mórocz 3, Szekeres, Restye B. 6, Bátorfi 1, Szilágyi, Kiszely. Cs.: Számfira K., Matei 1, Szirbuly, Ajtai Cs. M. Békéscsaba–Gödöllő 11–10 (2–1, 1–2, 4–6, 4–1). A Békéscsaba góldobói: Mórocz 5, Restye B. 4, Számfira K. 2. Békéscsaba–Angyalföld 19–8 (5–0, 5–1, 5–4, 4–3). A Békéscsaba góldobói: Restye B. 9, Mórocz 8, Számfira K. 1, Bátorfi 1.

További eredmények: Gödöllő–Angyalföld 13–6. Sopron–Angyalföld 18–8. Gödöllő–Sopron 12–2. A végeredmény: 1. Békéscsaba 9, 2. Gödöllő 6, 3. Sopron 3, 4. Angyalföld 0.

Az Ajtai Miklós által gardírozott Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub két csapatában a következő fiatalok kaptak lehetőséget. 2013-ban születettek és fiatalabbak: Bátorfi Ádám, Csapó Ákos, Geszner Balázs, Kálmán Milán, Lipták Levente, Matei Alexander, Orosz Bertalan, Orvos Benett, Pál Hunor, Pásztor Max, Restye Botond, Súr Zétény, Szabó Máté, Szaszák Milán,

2014-ben születettek és fiatalabbak: Ajtai Csomor Milán, Bátorfi Ádám, Kolarovszki Dénes, Kiszely Milán, Matei Alexander, Mórocz Dávid, Pásztor Max, Restye Botond, Számfira Kristóf, Szekera Balázs, Szilágyi Kolos, Szirbuly Ádám.

A gyermek III. korosztályos ezüstérmeseink

Ajtai Miklós így összegezte a három nap tapasztalatait: – A nyár közepén vettem át a két korosztályos csapatunk felkészítését, akik egyébként együtt edzettek az alapozó időszakban. Napi két tréninget tartottam a srácoknak, akik nagyon gyorsan „vették a lapot”, annál is inkább, mert a legtöbbször én is beszálltam közéjük a vízbe, hogy minél inkább testközelből mutassam meg nekik a legfontosabb fogásokat, megoldásokat. A társaság hetven–nyolcvan százaléka végigdolgozta az elmúlt időszakot, s lassan azok is belerázódnak, akik ebben az időszakban mentek el a családjukkal nyaralni. Úgy látom, már ez alatt a pár hét alatt nagyon sokat fejlődtek a gyerekek. A fiatalabbjaink Gödöllő elleni győzelme nemcsak nagy skalp, hanem tornagyőzelmet is jelentett. Mindenki mindent beleadott a három nap folyamán, jól koncentráltak, a védekezésünk is kezd alakulni, gyorsan tanulnak fiataljaink. Hát, ha még teljes csapattal tudtunk volna kiállni, ám most is akadtak hiányzóink a sulikezdés előtti nyaralások miatt. Számomra külön öröm, hogy a társaságnál fiatalabb fiam is vízre szállhatott, s rögtön hozzáteszem, elégedett vagyok az ő teljesítményével is. Ami pedig külön-külön a két korosztályt illeti: a 2013-asok esetében akadtak azért néha gondjaim, ugyanis előfordult, hogy egy kicsit egyénieskedtek, s ilyenkor a taktikai utasítások is a háttérbe szorultak. Ennek ellenére velük is elégedett voltam. A fiatalok egyenletesebb teljesítményt nyújtottak, mindkét korcsoport esetében látom, kikre lehet majd igazán számítani, illetve, hogy miben kell még előre lépnünk a bajnoki rajtig. Összességében nagyon hasznos volt ez a torna, amit szeretnék külön megköszönni Fodor Rajmundnak.

S hogy kikkel volt igazán elégedett Ajtai Miklós? Kiemelte, hogy a 2014-esek között a gólkirályi címet a 19 találatot elérő Restye Botond érdemelte ki. A másik korosztályban Csapó Ákos a legjobb játékosnak járó díjat vehette át. A 2014-esek között pedig ugyanebben a kategóriában Mórocz Dávid neve kívánkozik az élre, de a remekül védő Lipták Levente is sokat hozzátett a sikerhez.

A két korosztályos csapatunk közül legközelebb a 2014-esek mutathatják meg, mennyit fejlődnek a további hétköznapokon, ugyanis szeptember 6-án egy ceglédi tornán lesz jelenésük.

 2025. 07. 09.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Sokéves rálátása van Ajtai Miklósnak (balra) a középiskolás vízilabdázóinkra, akik közül sokan az elmúlt években rá akartak hasonlítani – fotó: Such Tamás

Minden esztendőben az egyik legnagyobb fejtörést az ifjúsági csapat adja, aminek sok összetevője van. Az egyik maga a kor (17–18 évesek), a másik a továbbtanulásra való készülődés, a harmadik a motiváció. Ha az egyik botlik, máris oda van egy játékos.

Ezt igencsak meg tudja erősíteni Ajtai Miklós, aki az utóbbi években éppen az ifjúsági csapatot vitte tovább.

– Amikor tavaly a nyári szünet után újra találkozott a gárda, és belevágtunk a felkészülésbe, már csak hét ifi játékos jelentkezett az edzésekre. Aztán év közben további három „elhullott”, amivel együtt sok pontunk is elhullott.

Ezek szerint a korábbi évek gyakorlatához híven, ezúttal is regiment serdülő korú vízilabdázót kellett bevetni a bajnoki sorozatban.

– Olyannyira, hogy a kezdeti zömében ifistákból álló kezdő csapatunk egy idő után átalakult, és a cserékkel együtt hetven százalékban már serdülőkkel álltunk ki. De mondok még egy érdekességet. Akadtak olyan fiataljaink, akiknek a nyolc hónapból álló szezon folyamán csaknem száz mérkőzést kellett játszaniuk. A matek úgy jön ki, hogy hétvégente vasárnap játszottak az országos bajnokságban két meccset, de szerepet kaptak a szombatonként rendezett felnőtt OB II-es találkozókon, valamint a területi vidékbajnokságban is, ahol ugyancsak dupla derbi várt rájuk.

Nagy kihívás…

– Azt szoktam mondani, teher alatt nő a pálma. Három-négy éve van rálátásom erre a zömében középiskolás gárdára, tapasztalatom: a sok mérkőzés nagyobb fejlődési lehetőséget takar, mint sokszor egy-egy edzés.

De kanyarodjunk vissza a tavaly nyári felkészülési időszakot követő napokra! Mi volt a célkitűzés az ifjúságiak előtt?

– A rajt előtt úgy véltem, az alapszakasz végére a harmadik-negyedik helyre odaérhetünk. Hatodik lett belőle. Ennek több oka is volt. Az egyik a már említett három játékos leállása. A másik a hosszan tartó sátorállítás ősszel, és a még hosszabb sátorbontási időszak. Bizony, ezeket a kényszer kihagyásokat visszaesés követett, nemcsak fizikai értelemben, hanem mentálisan is.

Mi volt az egylet erénye ebben az évben?

– Az, hogy csapatként működött. Ez olyan mélységig igaz, hogy ezek a srácok nemcsak az edzéseken tartottak össze, hanem együtt jártak moziba, bulizni… Öröm számomra, hogy amit adtam nekik, azt vissza is kaptam.

Sportszakmai szempontból mi volt a gárda erőssége a 2024–2025. évi szezonban?

– A védekezés. Ez részben azért van, mert a szerbiai vízilabda híve vagyok, mivel Zentán nőttem fel, ott kezdtem el űzni a sportágat. Márpedig a szerb póló alapja a védekezés (hozzátesszük: a magyaré is). Azt mondom, először védekezzük ki az ellenfél minden próbálkozását, majd abból lefordulva támadjunk. Ez a legtöbbször jól működött, amit alátámaszt, a mezőnyben az egyik legkevesebb gólt kaptuk. De a támadásainkkal sem volt sok probléma Mindez annak is köszönhető, hogy a serdülőket felkészítő Zsilák Lacival hasonló volt az elképzelésünk a pólóról.

Az év folyamán miben lépett legtöbbet előre a csapat?

– Ne tűnjön szerénytelenségnek, de egy kicsit a várttól eltérő választ adok. Úgy láttam, a gyerekek egy kicsit rám akartak hasonlítani. Figyeltek engem a vízben is, és többször megpróbáltak utánozni. Bevallom, ez nekem is tetszett. Ugyanis nemcsak edzője vagyok a társaságnak, hanem a felnőtt mérkőzéseken csapattárs is. Az is jó visszajelzés volt e téren, hogy egyesek jelezték: majd egykor ők is edzők szeretnének lenni.

Milyen téren maradt hiányérzeted?

– Akadt olyan mérkőzés, amikor a koncentráció hiánya miatt vesztettünk. Ez különösen a sátorállítás, illetve -bontás idejére esett, ami mindent megmagyaráz. De előfordulhatott olyankor is, amikor egy hétvégén már a negyedik találkozóra kellett beugraniuk a srácoknak a vízbe.

Az országos mellett volt egy vidékbajnoki sorozat is. Ott mire jutottatok?

– Itt is az ifjúsági területi bajnokságban indultunk, de zömében serdülő korosztályúakkal. Mégpedig azokkal, akik az „obés” bajnokságban kevesebb szerepet kaptak. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a nagy klubokat felvonultató mezőnyben odaérjünk a harmadik helyre, ami csak az utolsó fordulóban hiúsult meg. Ebben a kategóriában való szereplésünk is nagyon hasznos volt.

Jávor Péter

 2025. 07. 05.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Zsilák László (jobbra hátul) elköszönt az évzárón a serdülő korosztályos csapattól, de nem akar végleg megválni a fiatal játékosoktól – fotó: Such Tamás

A 2024–2025. évi országos utánpótlás-bajnokság során a Zsilák László vezette serdülő csapatunk volt a klub zászlóshajója – ezt nem én állítom, hanem vezetőedzőnk, Fodor Ádám. S valóban így volt, hiszen nemcsak egy népes „hadseregről” van szó, hanem elég rátekinteni az eredménysorukra.

Az elmúlt szezonban nyújtott teljesítményükről, örömükről, bánataikról a most az edzőségről éppen leköszönő Zsilák László adott számot.

Az imént említettük: a legnépesebb korosztályról van szó. Hány serdülő játékost jegyezhettél tavaly nyáron, és mekkora volt a lemorzsolódás?

– A gyermek korosztályból felkerültek, illetve a másodéves serdülők távozása után összesen 28 gyerekkel vágtunk neki az alapozó időszaknak. Köztük volt négy olyan fiatal, aki az Invictus SC-ből jelentkezett be hozzánk, a nyarat becsületesen végigdolgozták, ám az ingázás egy idő után nehezükre vált, egyre ritkábban tudták megtenni a napi oda-vissza hatvan-hatvan kilométert. A helyiek közül az év végére hárman adták föl, zömében az iskolai elfoglaltságra hivatkozva.

Így is népes volt ez a korcsoport, bőven lehetett válogatni közülük. Milyen célokat tűztetek ki magatok elé a nyár folyamán?

– Számomra az egyik legfontosabb az volt, hogy a fiatalokkal megismertessem a vízilabda olyan szintjét, ami nem játék és mese, hanem kőkemény munka. Arra igyekeztem ösztönözni őket, hogy a hétköznapokon is teljes erőbedobással dolgozzanak. Jó alapokkal kerültek fel hozzám, ezért könnyű volt a szebb játékelemeket elsajátíttatni velük. Továbbá igyekeztem felkészíteni őket egy pörgősebb játékra, ami az év folyamán sikerült is.

És milyen célokkal vágtatok neki a bajnoki szezonnak?

– Konkrét helyezési célt nem határoztam meg. Tisztában voltam a csapat képességeivel, a lehetőségekkel, abban eleve biztos voltam, hogy a legjobbak között leszünk az alapszakasz végére.

Akkor nézzük is, mire jutott a csapat az őszi szezonban?

– Az erős szentesiek elleni találkozó kivételével hoztuk az alapszakaszt. Bár volt egy kakukktojás, a bajnoki rajt elejéről a téli szünet utánra áttett, váciak elleni derbi. Ekkor már sajnos kiderült, hogy függetlenül ettől az eredménytől és a második helyezésünktől, már nem kerülhettünk fel a felsőházba (mint ismert, a három korosztály együttes eredménye döntött abban, hol folytatják a klubok a rájátszást). A Vác ellen a csapat nem volt kész, egy kicsit ki is engedett, ami miatt törvényszerű volt a vereség. De a mérlegünk így is hízelgő, hiszen a 11 mérkőzésből kilencet megnyertünk, és csak kettőt vesztettünk el. Azt kell mondanom, ebből kihoztuk a maximumot.

Majd következett a rájátszás. Azzal a sorozattal is elégedett vagy?

– Ezzel már nem annyira. Bár a mérlegünk ezúttal sem volt annyira rossz, ugyanis a 14 meccsből hétszer győztünk, kétszer szétlövéssel nyertünk, és a nevünk mellett maradt öt vereség. Ekkor azt tapasztaltam, hogy a csapat már nem volt annyira motivált, aminek okát abban látom, hogy nem sikerült a felsőházba kerülnie a három utánpótlásgárdának. Egy kis törést jelentett a gyerekeknél mindez.

Miben fejlődött leginkább a társaság az elmúlt egy év során?

– A védekezésünket a szoros emberfogásra alapoztuk, ez végig jól működött, pedig néhány kulcsjátékosunk hosszabb kiesése kissé felborította az építkezésünket. De a többiek igyekeztek megfelelően pótolni a betegeskedőket, sérülteket, ami sikerült is. Az év folyamán az emberelőnyös helyzetek kihasználása is magas szintű volt, jó volt látni, hogy milyen szép figurákat játszottak ki fórban.

Kívülről is minden szinten csapatként láthattuk a serdülőket…

– Ezt is nagyon fontosnak tarottam, és nagyon örülök annak, hogy mély barátságok szövődtek a medencén kívül is.

Maradt azért hiányérzeted?

– Lehet, hogy furcsán fog hangzani: ismerve, hogy elbúcsúzom az edzősködéstől, minden nehézség ellenére nagyon fog hiányozni a csapat. Azzal köszöntem el az évzárón a gyerekektől, hogy keressenek bármikor, bármilyen kérdésükkel, gondjukkal. Nem akarok végleg elszakadni tőlük, és ettől a közegtől.

Jávor Péter

 2025. 07. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Fodor Ádám, a gyermek korosztályú csapat edzője a csongrádiak elleni találkozó szünetében eligazítást tart a fiataloknak – fotó: Such Tamás

Előző írásainkban a legfiatalabb sportolóink éves teljesítménye volt terítéken, mára eljutottunk oda, hogy egy olyan korosztály munkáját elemezzük, amelyik az országos utánpótlásnak kiírt pontvadászatban kapott szerepet hétről hétre.

A gyermek I. korcsoportosok edzője Fodor Ádám volt ebben a bajnoki szezonban, és elöljáróban leszögezhetjük, szép és eredményes esztendőt hagytak maguk mögött. De a részletekről mesterük, Fodor Ádám beszéljen, aki egyben a vezetőedző is klubunkban.

Míg a korábbi korosztályokban egy-egy esztendőt töltenek a fiatalok, itt már két évet. A tavaly nyári „átalakuláskor” hányan maradtak gyermek I. korosztályúak, és hányan jöttek föl hozzád a kisebb korcsoportból?

– Nem kevesebb, mint tizenhárom fiatal lett tavaly nyártól serdülő korosztályú, és mindössze heten lettek elsőéves gyermek korosztályúak. Hozzájuk csatlakozott a még fiatalabb generációból tizenkét gyerek, vagyis kialakult egy újabb 19 fős keret, amelyből az év során mindössze egyetlen morzsolódott le.

Ez egyben azt is jelenti, kicsit újra kellett kezdeni a csapatépítést. Mi volt ezen a téren a legnagyobb kihívás?

– Az elmúlt bajnoki szezonban az idősebb játékosok domináltak, az egy évvel fiatalabbak kevesebb játéklehetőséghez jutottak, ami egyrészt annak is köszönhető, hogy korábban egy jóval alacsonyabb színvonalú gyermek III-as területi bajnokságban szerepeltek, ami ugye más kávéház. Ők egy kicsit zöldfülűek voltak még, s nekik ezért különösen sok tanulnivalójuk volt még ebben az esztendőben.

A mostanra elsőévesek milyen tapasztalattal kerültek följebb az országos bajnoki gárdához?

– A területi bajnokságban nem igazán csapatként küzdöttek, ott még sok volt az egyéni játék, ami abból fakadt, hogy volt néhány ügyesebb, biológiailag érettebb, akikre hagyatkozott a többi játékos. Nos ezt kellett részben kiegyensúlyozni.

Hogyan indult a bajnoki esztendő?

– Azt már előre sejtettem, hogy nem simán vágunk bele az új évbe. De azt is láttam a szezonkezdetkor, hogy mit lehet ebből a gárdából kihozni. Úgy véltem, tavaszra lesz ebből egy jó kis alakulat.

Így is történt?

– Jó volt a megsejtésem. Egyre valóságosabb lett a csapatjátékunk, még akkor is, ha akadtak hullámzó mérkőzéseink. De ha gödörbe került a társaság, hamar kilábalt belőle. Mire elkövetkezett a rájátszás, formás kis csapattá értek a fiatalok. Egyszóval az induláshoz képest sokkal jobban fejeztük be az idényt. Összességében elégedett vagyok a gyerekek éves teljesítményével. Ezt az évzárón is hangsúlyoztam.

Összegezd az éves statisztikai mérleget!

– Az alapszakaszban és a rájátszásban összesen 25 mérkőzés várt ránk, ebből tizennégyet győzelemmel zártunk, és 11 alkalommal kikaptunk. A nehezebb szakasz, a rájátszás meccsei voltak a legszebbek.

Mely téren fejlődtek a legtöbbet a fiatalok?

– Az egyik, hogy taktikailag érettebb lett a csapat, bár még mindig van hová fejlődniük. Ez különösen azokra érvényes, akik elsőévesek voltak korosztályukban. A csapatban való gondolkodás terén is óriásit léptünk előre. Jó volt velük dolgozni az év folyamán, mert azt tapasztaltam, nagy az akarás, nyitottak minden új dologra.

És miben maradt hiányérzeted?

– Az imént említettem, hogy még több taktikai feladat megtanulása vár rájuk. Akadtak, akik kevesebb játéklehetőséget kaptak, ami esetleg életkori dolgokból is fakadhatott, ám bennük is jelentős potenciál lakozik, ami a jövőben kiteljesedhet. Vagyis mindenkiben bőven van még fejlődési lehetőség.

Hogyan alakul a létszám a következő bajnokságra?

– A 2011-es születésűek közül tízen szeptembertől is ebbe a korcsoportba tartoznak majd, és hozzájuk jön újabb tíz fiatal az alsóbb korosztályból. Velük kell megoldani az országos utánpótlás-bajnokság gyermek korosztályú mérkőzéseit, ami egyben azt is jelenti, hogy a nyári felkészülés során ismét sok új tanulnivalója lesz a gyerekeknek.

Jávor Péter

 2025. 06. 14.   Eredmények, Archívum, Utánpótlás eredmények

A végelszámoláskor valamennyi csapat fiatalja egy-egy jól megérdemelt medálban részesült

Nagy volt a vetélkedés a ma második alkalommal megrendezett Várfürdő Kupa nemzetközi utánpótlástornán, amelynek stílszerűen a gyulai Várfürdő 50 méteres versenymedencéje adott otthont. Az idei eseményen is négy egység küzdött a trófeáért.

Klubunk erősödő hátországát bizonyítja, hogy két csapatot is kiállított a tornára: a Katona Péter vezette Csabai Csirkefogók VK mellett fiókcsapatunk, a Szilvásy Attila által gardírozott Gyulai VK is egy teljes gárdával képviseltette magát, mint rendezők. Mellettük a Hódmezővásárhelyi VSC és a szomszédos ország Clubul Sportiv Amefa Arad együttese szállt vízre az egynapos eseményen. Ezúttal a gyermek IV. korosztályosoknak került kiírásra a torna, de sietve hozzátesszük, ez már a majd ősszel kezdődő bajnokságra érvényes korcsoport. Vagyis a baby korosztályból kiöregedők is már ebben a kategóriában kaptak helyet a csapatokban.

Akár díszvendégnek is nevezhetjük a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund részvételét, aki azért több és nemes feladatot is kapott erre a napra. Nemcsak mint nemzetközi játékvezető állt a medence partján, hanem éremátadóként is kivette részét az eredményhirdetésből.

Végül óriási keresztbeverések után három egylet hat ponttal zárta a tornát, köztük csak az egymás elleni gólkülönbség döntött a hódmezővásárhelyiek javára, az aradi alakulat zárt a második helyen, a csabai fiatalok a harmadik helynek örülhettek, a fiatal gyulai egylet lett a negyedik.

Gyulai VK–Csabai Csirkefogók VK 3–9 (0–1, 0–3, 1–2, 2–3)

Gyula. V.: Fodor Rajmund. Gyula: Vandlik – Mórocz 1, Geszner 1, Matei A., Orosz B. 1, Bátorfi, Köves. Cs.: Lovász Liza, Súr, Számfira K., Szilágyi, Petrina, Számfira B., Matei O., Polonka, Kassai, Molnár. Edző: Szilvásy Attila. Békéscsaba: Pásztor – Restye B. 4 (1), Bereczky 1, Puha Lara, Csapó 1 (1), Szaszák, Számfira Z. 1. Cs.: Lipták, Kis V., Kiszely 1, Miskolczi, Tóth-Benedek, Popa 1, Mihályi. Edző: Katona Péter. Gól emberelőnyből: 7/1, ill. 4/2. Ötméteresek: 0/0, ill. 4/2.

Akárcsak egy felnőtt mérkőzésen, izgalomban nem volt hiány a gyulai Várfürdőben lezajlott utánpótlás esemény valamennyi mérkőzésén – fotó: Balázs Lajos

További eredmények: Gyulai VK–Hódmezővásárhelyi VSC 2–13, a gyula góldobó: Geszner 2. Csabai Csirkefogók VK–Clubul Sportiv Amefa Arad 13–10, a békéscsabai góldobók: Balogh B. 5, Balogh Cs., Orosz-Tóth 3-3, Puha Lara, Számfira Z. 1-1. Hódmezővásárhelyi VSC–Clubul Sportiv Amefa Arad 11–22. Gyulai VK–Clubul Sportiv Amefa Arad 2–7, a gyulai góldobók: Mórocz, Orosz B. Csabai Csirkefogók VK–Hódmezővásárhelyi VSC 1–15, a békéscsabai góldobó: Szaszák.

A torna végeredménye: 1. Hódmezővásárhelyi VSC 6 (26–23), 2. Clubul Sportiv Amefa Arad 6 (32–2), 3. Csabai Csirkefogók VK 6 (14–25), 4. Gyulai VK 0.

Katona Péter, a békéscsabaiak edzője: – Úgy készültünk erre a tornára, hogy évzárónak fogjuk föl. Az első meccsünk sokáig kiegyensúlyozott volt, de végül felénk billent a mérleg az egyébként idősebb játékosokból álló aradi csapattal szemben. A gyulaiak elleni derbin mindenki sok játéklehetőséget kapott, az utolsó mérkőzésünkre azonban alaposan elfáradt a csapat. Pedig többet vártam a gyerekektől, de elemeire hullott ekkorra a gárda. A lényeg viszont azon volt, hogy mindenki érezze jól magát mielőtt végleg lezárjuk az évet.

Szilvásy Attila, a gyulaiak edzője: – Ma az volt számunkra a legfontosabb, hogy minden gyulai apróság játszhasson. Összesen 17 fiatal kapott lehetőséget a tornán való bemutatkozásra. Nemcsak a 2013–2014-ben születettek ugorhattak vízbe, hanem a náluk még egy-két évvel fiatalabbak is. Amikor az idősebbek voltak a medencében, partiban voltunk minden ellenfelünkkel szemben. A másik fontos tényező volt, hogy a gyerekek olyan élménnyel menjenek el a nyári szünetre, hogy amikor visszatérnek a nyaralásból, újra örömmel jöjjenek vízilabdázni. Nem beszélve arról, hogy szeretnénk hagyományossá tenni ennek a korosztálynak a jövőben a Várfürdő Kupát. Ugyancsak fontosnak tartom kiemelni: nagyon sok szülő jött el a mérkőzésekre, akik közül ugyancsak sokan sütöttek a gyerekeknek mindenféle jót, négy asztal rogyadozott a finomságoktól, amit a fiatalok a meccsek szüneteiben vidáman fogyasztottak.

A Gyulai VK tizenéves fiatalokból álló csapata szépen küzdött a második alkalommal kiírt Várfürdő Kupa nemzetközi tornán, akiket Szilvásy Attila edző (a jobb szélen) és Jeszenszky Ákos (balra) úszóedző készített fel az eseményre – fotó: Balázs Lajos