ímkézett bejegyzés

 2026. 08. 31.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A kép a 2021–22. évi országos utánpótlás-bajnokság egyik gyermek korosztályú mérkőzésén készült, amikor a még békéscsabai színekben játszó Rácz Domonkos keresi a helyzetbe hozható társat a ceglédiek elleni találkozón. Azóta a KSI és az utánpótlás-válogatott egyik erőssége a Domi névre hallgató még mindig csak 17 éves pólós – fotó: T. Petka Anita

Az elmúlt években egyre inkább „népesedik” a hazai OB I-es mezőny olyan játékosokkal, akik Békéscsabáról indultak. Itt, a megyeszékhelyen ismerkedtek meg a vízilabdával, játszottak sok éven át a csabai utánpótlásban, kimagasló teljesítményt nyújtottak az a meccseken, amire az első osztályú klubok is felfigyeltek.

Mivel a csabai Csirkefogók Vízilabda Klub deklarálta, hogy nevelő egyesület, így érthető, hogy többen a nagyobb lehetőségek reményében, mások a továbbtanulás miatt elfogadták a kiemelt egyesületek hívását. Az elmúlt hat esztendőben öt olyan játékosunk került a hazai OB I-es klubokba, akik az elmúlt hétvégén egyszerre ugrottak vízbe új csapatukban a BENU férfi Magyar Kupában.
A hétvégi kupasorozat után őket szólítottuk meg, valamennyien ugyanazokat a kérdéseket kapták, miszerint:

1. Hogyan érzed magad a jelenlegi klubodban?
2. Milyen poszton számítanak rád?
3. Figyelitek-e egymás teljesítményét?
4. Mi a középtávú célod?
5. Az adott városban tanulsz valamit?
6. Követed-e egykori klubod történéseit?

S akkor nézzük kik ők (abc sorrendben)!

Komlódi Marcell

2007-ben született, 2022-ben került Szegedre.
1. Négy évvel ezelőtt kerültem a Tisza-parti városba, már akkor úgy fogadtak és úgy kezeltek, mint aki itt nőtt fel. Ez azóta is így van, mindenki segítőkész. Így érthető, hogy jól érzem magam Szegeden, ráadásul jó kapcsolatokat építettem ki.
2. A modern pólóban az a jó, ha mindenhol bevethető az ember, de azért engem elsősorban bekknek hoztak föl a felnőtt csapathoz. Az utánpótlásban játszottam a kapás oldalon, ha kell, ott is számolhatnak velem.
3. Tibivel és Zsombival korábban nem sokat beszéltem, de figyeltem a teljesítményüket. Rácz Domival már szorosabb a kapcsolatom, van rálátásom a fejlődésére, és Leventével is sokat beszélgettünk.
4. Most két évet írtam alá Szegeden, de ebből akár több is lehet. Különösen azért, mert a Szegedi Egyetemre járok. Annak befejezéséig jó lenne maradni, de a lényeg: mindenképpen az OB I-ben szeretnék játszani közép és hosszú távon is.
5. Tavaly rekreáció és életmódot tanultam az egyetemen, amiben nem találtam a helyemet, egy év után otthagytam. Most szeptembertől turizmus és vendéglátást tanulok, ez hét féléves szak.
6. Ismerem volt klubom eredményeit, mivel megmaradt a kapcsolatom a csabai játékosokkal. Sőt, Fodor Ádámmal is jó viszonyt ápolok azóta is.

Pónya Tibor

2004-ben született, 2020-ban került Pécsre, ma a Debrecen játékosa.
1. Jó ebben a városban élni, jók a klubon belül és azon kívüli körülmények, mondhatom úgy is, biztonságban érzem magam. A csapat is egyre jobban összeáll, ez lesz a harmadik szezonom, úgy látom szép esztendő vár ránk.
2. Az első számú posztom a rosszkéz oldal, de ha kell, bekkelek. Sőt, játszottam a kapás oldalon is. Szerencsére meg tudok oldani többféle feladatot is, az edzőm ezért több poszton számíthat rám.
3. Zsomborral egy klubban vagyok és voltam is Békéscsabán és Pécsen, őt mindennap testközelből látom. Rácz Domonkost különösen figyeltem és drukkoltam neki, amikor az utánpótlás-válogatottal sikereket értek el. De mindez érvényes Komlódi Marcira is.
4. A harmadik szezonomat kezdem meg a debreceniek színeiben, és az egyetemen is ősztől harmadéves vagyok. Amíg diák vagyok, bízom abban, hogy itt alapemberként számolnak velem. Hogy mit hoz a jövő tanulmányaim befejezése után, az még nagy kérdés. Talán még az is benne van, hogy külföldön folytatom a pólót.
5. Gazdálkodás és menedzsment szakra járok. Nagy előny a sportolók számára, hogy az egyetem támogatja a sportot. Nincs gondom a két terület összehangolásával, az eddigi vizsgáim osztályzatai háromtól ötig szólnak. Akad nehéz tantárgy, mint a számvitel, a gazdasági matematika, de ezeket az akadályokat simán vettem.
6. Az öcsém, Olivér otthon játszik a békéscsabai csapatban, őt különösen figyelem, minden korosztályban láttam a fejlődését. Egykori edzőmet, Ajtai Miklóst is követem, ha otthon vagyok, szívesen beszélgetek vele is, de ha kell, segítenek abban, hogy az Árpád fürdőben edzzek, vagy nézem az aktuális bajnokit. Jó a kapcsolatom továbbra is nevelő klubommal.

Rácz Domonkos

2009-ben született, 2023-ban került a KSI-be.
1. Kimondottan jól érzem magam a KSI-ben, hamar befogadtak, és jó edzők keze alá kerültem. Évről évre előrébb tudok lépni a fejlődésben, és sok játéklehetőséget is kapok klubomban.
2. Ma szinte már csak center poszton játszom, korábban gyermek és serdülő korosztályosként bekként is be-betettek. Mindez az utánpótlás-válogatottra is érvényes.
3. Leginkább Marcival és Levivel tartom a kapcsolatot, annál is inkább, mert Békéscsabán egy csapatban is játszottunk. De rálátásom van a nálam idősebb debreceniekre is.
4. A KSI-nek nem érdeke, hogy 18 éves kor után a csapatnál maradjunk, ezért középtávon abban bízom, hogy lesz kérőm az OB I-ből. A jövő év után szeretnék tovább lépni, de egyelőre nem kaptam még megkeresést, de amúgy is ritka még ebben a korban.
5. Egyelőre középiskolába járok, a fővárosban a Csík Ferenc Gimnázium negyedik osztályos diákja vagyok. Jól megy a tanulás, sok segítséget jelent a mindennapokban, hogy sportosztályba járok, így a reggel edzéseken is jelen tudok lenni. A gimiben sportolóként kezelnek, ami némi könnyítést jelent a hétköznapokban.
6. A legjobb barátaim nagy része ma is Békéscsabáról kerül ki, szorosan tartom velük a kapcsolatot. Legutóbb is otthon jártamkor megnéztem őket a Békésút Kupa döntőjében a kecskemétiek ellen, ott szurkoltam a lelátón. Ha nekem éppen nincs mérkőzésem a hétvégén és a csabai csapatok a fővárosban, a Margitszigeten járnak, ott is felkeresem őket és drukkolok nekik. Fodor Ádámmal is időnként szót váltunk egymással, úgyhogy megmaradt a kapcsolatom az anyaegyesülettel.

Szatmári Levente

2008-ban született, 2026-ban került a Vasashoz. Szatmári Levente egy kicsit kilóg a sorból amiatt, hogy még csak nagyon rövid ideje tagja a Vasas csapatának. Így a kérdések közül egyik-másikra érthetően nehezebb volt választ találni.
1. Jók az első benyomásaim, jól érzem magam a piros-kékeknél. Úgy látom, nem vagyok semmivel sem lemaradva, jó alapokat kaptam Békéscsabán.
2. A posztom egyelőre kialakulóban van. Csabán a kapás oldalon játszottam, itt a termetem miatt a bekk poszttal is próbálkoznak. Majd a jövő eldönti a kérdést…
3. Folyamatosan követtem az egykori klubtársaim produkcióját, annál is inkább, mert mindegyikkel baráti viszonyban vagyok. Olykor, amikor adódik, személyesen is találkozunk, de másként is tartjuk a kapcsolatot.
4. A célom? Sokat játszani. Most a Vasasban, aztán majd látjuk, fiatal vagyok, sok minden történhet még a következő években.
5. A nyáron érettségiztem, most ötödikesként folytatom Budapesten a Katona József technikumban, gépészetet tanulok.
6. Bár csupán pár hete váltam el Békéscsabától, azért már most is visszatekintek a srácok teljesítményére. Olvastam, hogy még kerestek a volt társak a vízben a Békésút Kupa meccsein, de biztos vagyok benne, hogy nélkülem is egy remek csapat lesz az új bajnokságban. Nem is akarok elszakadni a várostól, a klubtól, Fodor Ádámmal és a fiúkkal is folyamatos a kapcsolatom e pár hét után is.

Vidovenyecz Zsombor

2004-ben született, 2020-ban került Pécsre, ma a Debrecen játékosa.
1. Egy évvel később kerültem Pécsről a hajdúsági megyeszékhelyre, mint Pónya Tibi. Tulajdonképpen az edző, Kádár Kálmán hívott, de Tibi is sokat tett azért, hogy újra csapattársak legyünk. Jól érzem magam a városban, elégedett vagyok a klubbal, a társakkal, nagyon jó közösségbe kerültem.
2. Mivel balkezes vagyok, főleg a rosszkéz oldalon játszom, ha kell hátul is.
3. Természetes, hogy figyelem az egykori klubomban történteket, főleg a meccsnapokon. Minden korosztályt egységesen követek. Egyébként jó látni, hogy a csabai pólósok ellepik a hazai első osztályt.
4. Célom a folyamatos, kiegyensúlyozott teljesítmény az OB I-ben. Nagyon jó közösségbe kerültem, amely fejlődőképes, ezért az idei új bajnokságban a nyolc közé várom magunkat.
5. A vízilabda mellett tanulok én is, a Debreceni Egyetem másodéves hallgatója vagyok pénzügyi és számviteli szakon. Az első év jól sikerült, hármasnál rosszabb jegyem nem volt.
6. A csabai csapatok minden mérkőzésére rálátásom van, követem az eredményeket. Amikor nálunk már vége a szezonnak, de volt csapatomnak még vannak mérkőzései, akkor élőben is megnézem a mai fiatalokat. Az edzőkkel is jó a kapcsolatom, Fodor Ádámmal is, aki ugyan nem volt közvetlen trénerem, de sokat segített, amíg otthon éltem és játszottam.

Jávor Péter

 2026. 07. 07.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Egy fontos mérkőzés előtt Katona Péter (fehér ingben) eligazítást tart az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek korosztályú csapatunknak – fotó: Such Tamás

Az elmúlt napokban végigvettük hat csapatunk 2025–2026. évi teljesítményét, már csak két egységünk értékelése maradt hátra, mégpedig az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek korosztályú, valamint a Délkeleti területi nemzetközi mezőnyben pallérozódó valamivel fiatalabbak, a gyermek II. korcsoportosok elemzése.

Mindkét gárdánknak az a fiatal Katona Péter volt az edzője, aki most négy év békéscsabai tevékenység után elbúcsúzott klubunktól, és hazaköltözött Hódmezővásárhelyre. Vele beszélgettünk a két korcsoport elmúlt egy esztendejéről.

Mi volt tavaly nyáron a rajt előtti célkitűzés az országos bajnokságban szereplő fiataljaink előtt?

– Alapvetően nehéz volt bármit is megfogalmazni előre egy évvel ezelőtt, ugyanis majdhogynem teljesen ismeretlen volt előttünk a mezőny és annak ereje. A rájátszás során pedig pláne, hiszen az A1 csoport utolsó négy helyezettjével még sohasem találkoztunk. Így aztán zsákba macskának tűnt minden, de azért titkon bíztunk abban, hogy az alapszakaszt jól zárjuk, és a folytatásban harcolhatunk a legfelső házért.

Ez utóbbi végül is bejött, ami után kemény csaták vártak a srácokra.

– Valóban. De itt még visszakanyarodnék arra, hogy ha helyezésbeli célt nem is fogalmazhattunk meg, abban egyetértettünk, hogy a lényeg a fejlődés, a játékban való előrelépés. Fontosnak tartottuk, hogy mindenki sok játéklehetőséget kapjon. Az hamar világossá vált, az alapszakaszban az A2 Keleti csoportban mi a Gödöllővel együtt fölfelé kilógunk a sorból, így aztán nem volt véletlen, hogy a rájátszásban az elit csoportba kerültünk. S az alapszakasz nyújtotta lehetőséget kihasználva igyekeztünk a gyermek „ketteseknek” is időnként lehetőséget adni ebben a kategóriában.

Egy alkalommal úgy fogalmaztál: a mélységről és a magassáról szólt ez az év…

– Az eleje bizonyult magasságnak, a folytatás időnként a mélységnek. De ez érhető a rájátszás mezőnyének erejét nézve. A nyári, fizikális felkészülés után sok sikerélményben volt része a csapatnak, a tavaszi rájátszás viszont feszítettebbnek bizonyult. Ekkor már nem a terhelésen volt a hangsúly, hanem a szinten tartásra törekedtem, no meg a taktikai elemek sulykolására. Mi több, fejben is egyre inkább összeállt a csapat. Úgy láttam, mérkőzésről mérkőzésre egyre inkább elkapták a fonalat a gyerekek, tendenciózus volt a fejlődés, mire elérkeztünk a bajnoki finishez. A végén már mindenkivel szoros csatákat tudtunk játszani.

Vessünk egy pillantást a területi bajnokságban szereplő még fiatalabbakra!

– Ebben a pontvadászatban a frissiben fölkerült 2012-es születésűeknek kerestünk játéklehetőséget, de még az egy-két évvel fiatalabbak is szerepet kaptak időnként. Nem volt zökkenőmentes az átállásuk, de az akarat végig a helyén volt. Bár az eredményességgel nem vagyok elégedett, de olyan határon túli ellenfelek ellen kellett bizonyítani, mint a romániai Arad és Nagyvárad, valamint a szerb Szabadka. Ezek a csapatok erőszakosabb játékot mutattak be, más felfogásban ugrottak vízbe, mint a magyarok. Így aztán nagyon kemény csaták vártak ránk. De a legfontosabb a sok gyakorlás volt, a gyerekek sok tapasztalatot szereztek ebben a mezőnyben, amit a következő években minden bizonnyal kamatoztatni tudnak.

Kiket tudnál leginkább kiemelni a két csoportból, kik fejlődtek a legtöbbet?

– Elöljáróban: az egész gárda nagyot fejlődött. Ha személy szerint is megemlíthetek valakit, azok egyike Uhrin Zsombor volt, aki különösen a rájátszás során mutatott nagyon jó teljesítményt. De ugyanúgy dicsérhetem a két Baloghot, Bencét és Csanádot, akik szintén húzó emberek voltak mindkét kategóriában. Mondhatni maximálisan fölvették a versenyt az idősebbekkel is.

Nagyon sűrű volt az év, hiszen szinte minden hétvégén csatasorba kellett állni.

– Ez tény, nem sok hétvégi pihenőnk volt az esztendő folyamán. A két korosztály csaknem negyven mérkőzést játszott tavaly októbertől idén májusig.

Végül is elbúcsúzol most Békéscsabától…

– Ezért szeretném ismét megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a gyerekeknek és a szülőknek, akik támogatták a munkámat, és sok lemondással hozzájárultak a fiatalok fejlődéséhez.

Jávor Péter

 2026. 07. 05.   Klub, Aktuális, Archívum

Fodor Ádám az előtérben, kezében a labda)  tekintetén nem látszik feszültség, ami érthető, a legtöbbször elégedett lehetett fiatal és felnőtt pólósaink teljesítményével – fotó: Such Tamás

Klubunkon belül Fodor Ádám vezetőedzőhöz tartozik közvetlenül a legtöbb csapat, így az országos bajnokságban szereplő felnőtt gárda mellett az ifjúságiak és a serdülők.

Őt faggattuk a 2025–2026-ban nyújtott teljesítményekről.

Kezdjük a felnőtt egylettel!

– Elöljáróban leszögezhetjük, helyezésben előrelépett a gárda. Idén a huszonhét tagú mezőnyben a tizenhatodik helyen zártunk a tavalyi huszonkettedikkel szemben. A korábbi esztendőkhöz képest más szemlélettel ugrottunk neki a bajnokságnak. Mégpedig úgy, hogy az alapszakaszban kevesebb valóban felnőtt korú vízilabdázóval számolhattunk, ezért leggyakrabban az ifjúsági és serdülő játékosaink ugrottak vízbe a pár „öreg” mellett. Ekkor a hetven-nyolcvan százalékban az utánpótlás kapott szerepet az OB kettes meccseken. A rájátszásban aztán fordult a kocka, ekkor már az idősebb játékosainké lett a főszerep, annál is inkább, mert az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő alakulataink is nagy előre lépésről tettek tanúbizonyságot, és az A1 osztályért játszhattak, ami nagy kihívás, és még nagyobb odafigyelést követelt. Persze, volt egy koncepció is, hogy az utánpótlás igyekezzen a felnőttek között is tanulni, edződni, de azt az említett okok miatt felfüggesztettük tavaszra. Sokszor elmondtuk, a Délkeleti csoport évek óta a legerősebb, hiszen olyan háttércsapatok harcoltak velünk, mint az első osztályú Szeged, Szentes. Végül mindenkivel jó, éles és szoros mérkőzéseket játszottunk, és az ötös csoportból a negyedik helyen zártuk az alapszakaszt. A folytatásra sem lehetett panaszom, nemcsak az öregek tértek vissza, hanem a rutin, a kilók és az erő. Szépen helyt is állt a gárda a 13–16. helyért folyó harcban. Bár az igazán amatőr felnőttek napi elfoglaltsága miatt nem tudtunk rendre azonos csapattal kiállni, mégis mindenkivel partiban voltunk a tavaszi szezonban is.

Akkor váltsunk az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifjúsági csapatunkra!

– Erre az évre nagyon összeállt ez a korosztály, nem beszélve arról, milyen szépen dolgoztak, beleálltak a munkába hétköznap és a hétvégi bajnoki meccsekbe is. A remek edzésmunka meghozta gyümölcsét, az A2 osztály Keleti csoportjának éllovasai lettünk, ami sokat nyomott a latba ahhoz, hogy az összetett versenyben is a legjobbak legyünk ebben a kategóriában. Ehhez kellett az is, hogy húzóembereink folyamatosan jól muzsikáljanak, végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtsanak. Aztán következett a rájátszás, ahol teljesen új, és zömében A1 osztályú ellenfelekkel kellett felvenni a verseny. Vagyis más lett a közeg, ehhez akklimatizálódnunk kellett, ugyanis az ott edződött együttesek gyorsabb gondolkodásúak, amihez fel kellett zárkóznunk. Az idő előrehaladtával ez egyre jobban sikerült, és a legjobbakkal is egyre inkább szoros derbiket játszottunk. Az itt gyűjtött tapasztalatokat a jövőben minden bizonnyal kamatoztatni tudjuk. Összességében elégedett vagyok az ifisták teljesítményével, hozzáállásával. Szép fejlődési görbét jártak be. A következő évet nézve az is előnyünkre válik, hogy egyedül Szalai Áron öregedett ki ebből a korosztályból, vagyis szinte ugyanazzal a csapattal vághatunk neki a 2026–2027. évnek.

Végül nézzük a serdülőket!

– Itt is akadnak húzó embereink, akik ráadásul az eggyel idősebbek között is meghatározóak voltak, mint Such Bertold, Zimbran Milán, Suhajda Zoltán. Ám az ifistákkal szemben az év folyamán sokszor hullámzó volt az egylet teljesítménye, ráadásul rövidebb volt a cserepadunk is. Az alsóbb korosztályból pedig nem kaptunk olyan segítséget, mint az ifjúságiak a serdülőktől. Így aztán előfordult, hogy négy negyedet nem tudtak azonos szinten hozni a gyerekek. Ám az idő előrehaladtával a többség egyre jobban fölvette a ritmust. Sokszor pár húzóemberünk teljesítményétől függött a játékunk. Amit érdekességként hozzáfűznék: a rájátszás eleje jobban sikerült, mint a vége. Ettől függetlenül büszke vagyok rájuk, még ha az eredményességben, pontokban ez nem is látszott. Ami pedig a jövőt illeti: biztos vagyok benne, hogy komplettebb lesz ez a közösség, hiszen azért jól látszott a fejlődési ívük is. S itt hozzáteszem azt is: klubunk elvárása szerint nem annyira az eredményekre, helyezésekre kell törekednünk, hanem arra, mint nevelő egyesület, jó vízilabdázókat neveljünk. Biztos vagyok benne, hogy a következő szezon után a serdülők esetében is még több előre lépésről adhatok számot.

Jávor Péter

 2026. 07. 04.   Klub, Aktuális, Archívum

A 2025–2026. évben kilenc fordulót játszó baby korosztályos csapatunk többsége és a két edző, Csabai Zoltán (jobbra) és Szilvásy Attila (balra hátul) – fotó: Balázs Lajos

Lekisebb pólósaink, a baby korosztályosok két vízilabda- és két úszóedző kezei alatt pallérozódnak immár több éve. A labdával való barátkozás, meccsekre készülés Csabai Zoltán és Szilvásy Attila feladata, míg az úszástanulás, -fejlesztés Papp Szilvihez és Jeszenszky Ákoshoz tartozik.

Idén is nagy kihívás előtt álltak trénereink, hiszen a toborzás is komoly feladat volt. De végül a bajnoki rajtra kialakult egy kisebb ütőképes csoport. Az elmúlt év feladatairól, nehézségeiről és szépségeiről azzal a Csabai Zoltánnal beszélgettünk, aki az elmúlt évtizedekben valamennyi korosztállyal dolgozott, az utóbbi években azonban a legkisebbek mellett kapott feladatot.

A 2025–2026. évi területi bajnokságnak hány gyerekkel vágtatok neki?

– Összesen tizenkilenccel. Mint ismert, Békéscsabán és Gyulán is toborzunk, oktatunk, ezért a két város alkotta fiatalokkal játszottuk le a kilenc fordulós szezont.

Milyen megoszlásban voltak ifjú pólósaink?

– Idén heten Gyulán, tizenketten Békéscsabán edzettek, de az Árpád fürdőben rendre két gyulai gyerek is velünk dolgozott, mégpedig azért, mert idősebb testvéreik már egy ideje átkerültek a megyeszékhelyre, s így a szülőknek könnyebb volt elhozni gyermekeiket. Innen nézve már kilenc gyulai és tíz csabai alkotta a keretet.

Ebben a korosztályban mi a legfontosabb cél?

– Továbbra is a legelemibb alapok elsajátítása. Az úszástudás fejlesztése mellett a labdával való ismerkedés, a leegyszerűsített szabályokkal való barátkozás és a mérkőzésekhez szoktatás. A sok egyéni képzés, labdás feladatok mellett igyekeztünk felkészíteni őket a gyermek IV. korosztályra. Itt még nem is annyira a csapatépítés az elsődleges.

Milyen tapasztalatokat vontatok le a szezonban?

– Érdekesség, hogy nemcsak 2015-ben születettek alkották a korosztályt, hanem voltak még egy-két évvel fiatalabbak is ebben a csoportban. De ez minden évben így van. Akik már nyolc-kilencévesen bekerülnek a klubba, értelemszerűen előrébb járnak. Nem véletlen, hogy például Kálmán Dénes a tudása alapján szinte minden gyermek „négyes” találkozón is szerepet kapott Ajtai Miklós csapatában, de akadt még további négy-öt fiatalunk, akik feljátszottak az Ajtai-felé gárdába. Sőt, mi több, a Gyulán megrendezett fordulóban valamennyi 2015-ös játéklehetőséget kapott az „öregebbek” között.

Ezek szerint volt tudásbeli különbség a gyerekek között.

– Elsősorban azért, mert aki két-három évet eltölt a baby korosztályban, már nagyobb tudással rendelkezik. Aki viszont tavaly nyáron tanult meg úszni, annak már az őszi rajton is meg kellett mutatnia magát a meccseken. Ők értelemszerűen kicsit lépéshátrányban voltak, amit az év folyamán kellett ledolgozniuk.

Mire helyeztétek a hangsúlyt az idén?

– A már említett alapok mellett igyekeztünk megtanítani a védekezést, a lefaltolást. Mivel itt csak öt mezőnyjátékos van egyszerre a vízben, más a játék, ráadásul másak a szabályok. Az úszásból történő támadások mellett a védekezésre, a szoros emberfogásra fektettük a hangsúlyt. Már csak azért is, mert ebben a korosztályban még nem lehet zónázni.

Milyen tapasztalataitok voltak e téren?

– Tény, akadtak hullámhegyek és voltak hullámvölgyek. Ezért hol jó, hol kevésbé jó mérkőzéseket játszottunk. Ráadásul igyekeztünk megkavarni a negyedekben az összetételt, az év folyamán szinte egyszer sem ugyanolyan felállásban játszottak a gyerekek.

Ismert, hogy a gyulaiak a Várfürdőben, a csabaiak az Árpád fürdőben edzettek az év folyamán. De lévén csapatjáték, össze is kell gyúrni egy egységes alakulattá őket.

– Ezt úgy oldottuk meg idén is, hogy hetente egy alkalommal közös edzést tartottunk zömmel Békéscsabán.

Búcsúzóul nézzünk kicsit előre: milyen gyerekfelhozatal várható idén?

– A tavalyi társaságból nyolcan 2016-ban születtek, velük a következő szezonban is babyként számolhatunk. Papp Szilvi már megkezdte a nyári úszásoktatást, Gyulán is szervezés alatt áll. Tovább az év folyamán a Békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskola tanmedencéjében is zajlott heti kétszer oktatás, onnan is remélünk még újabb gyerekeket.

Jávor Péter

 2026. 01. 10.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Fodor Ádám vezetőedző eligazítást tart a serdülő csapatnak az Oázis SC elleni mérkőzés szünetében – fotó: Such Tamás

Tavaly decemberben lezárult az országos utánpótlás-bajnokság alapszakasza az A1 és A2 osztályban is. Akkoriban beszámoltunk arról, hogy fiataljaink óriási bravúrt hajtottak végre azzal, hogy az A2 Keleti csoportjának az élén végeztek összetettben, ami egyben azt is jelenti, hogy a tavasszal a felsőházban folytathatják.

A 2025–2026. évi bajnokság jelentősen eltér a korábbiaktól, ugyanis újszerű a lebonyolítás. A korábbi években, ugyanis a rájátszásban a Keleti és a Nyugati csoport legjobbjai (négy-négy csapat) alkották a felsőházat, ahol az A2 végleges sorrendjéért harcoltak a csapatok, majd egy külön kora őszi kvalifikációs rendszer szerint lehetett osztályt váltani. Most viszont a két csoport első két-két helyezettje jutott a felsőházba, ami az A1 osztályból nézve alsóház. Ugyanis az alsóbb osztály négy legjobbja az A1-esek négy utolsójával folytatja a küzdelmet a tavaszi szezonban. Itt már a tét: feljutni az elit kategóriába, illetve onnan ki is lehet esni.

E bevezető után viszont nézzük, Fodor Ádám vezetőedzőnk hogyan látta az őszt, és mi várhat fiataljainkra a folytatásban.

– Az újszerű lebonyolítás miatt, tudtuk, hogy még nehezebb év vár ránk, mint a korábbiak. Ettől függetlenül azt tűztük ki célként, hogy csoportunkban az első két helyen zárjuk az alapszakaszt – kezdte a vezetőedző.

Mit jelent az újszerű lebonyolítás?

– Tavaly népesebb mezőny volt az A2-ben, most onnan azok a csapatok, amelyekkel szemben könnyedén begyűjtöttük a három pontokat, idén már az A3 osztályba kaptak besorolást. Vagyis kevesebb csapatból áll, és sűrűbb lett a mezőny. Azaz erősebb csapatok maradtak vissza a mi osztályunkba, ellenük kellett rendre bizonyítani. Mondhatni, minden héten „háborúba mentünk”.

Úgy tűnik, a fiatalokat sikerült erre felkészíteni lelkileg is.

– A szezonkezdet előtt elmondtuk a gyerekeknek, hogy jó eséllyel pályázunk a felsőházra. Nemcsak megértették, hanem nagyon sokat tettek érte. Példa nélküli volt az edzéslátogatottság, minden nap remekül dolgoztak, és az is segített, hogy a sérülések jobbára elkerültek bennünket.

Ezek szerint fiataljaink mindent kihoztak magukból az őszi szezon folyamán.

– Így igaz. A befektetett munka beérett. Az is sokat nyomott a latba, hogy kevésbé halászták el legjobbjainkat a nagy klubok, így szépen tovább tudtuk építeni csapatainkat. De az is sokat jelentett, hogy ez a társaság egy nagyon összetartó kollektíva. Nemcsak az edzéseken és a mérkőzéseken vannak együtt, hanem a hétköznapokban is. Sok közös programot szerveznek, szeretik, megbecsülik, tisztelik egymást.

Most viszont nagy kihívás előtt állnak…

– Valóban, de nemes a cél. Bár ellenfeleink szinte teljesen ismeretlenek lesznek, ezért a folytatást megjósolni is lehetetlen. Nagy kérdés, hogyan zárkózunk föl fejben, gyorsaságban, játéktudásban az A1-esekhez. Az alsó-felsőházban mindenkit nyomasztani fog az a súly, hogy kiesik-e, vagy éppen feljut a nyár végére.

Beszéltünk már róla, hogy újszerű lesz a folytatás, hiszen az A1 eddig mindig távolt volt.

– Nem mindig. Bő tíz esztendővel ezelőtt, amikor még én Szegeden éltem, Csabai Zozóék az akkori lebonyolítási rendszerben egyszer már eljutottak ide. Ekkor még Kádár Józsi bácsi irányította a klub szakmai munkáját, tulajdonképen ő építette föl a mai egyesületünk szerkezetét.

Rövid téli pihenő után már újra a fedélzeten vannak csapataink.

– Már január 2-án találkozott mindhárom korosztályos egyletünk. Rövid rávezetés után napjainkra az alapozó időszak keményebb részébe kanyarodtunk. Annál is inkább, mert várhatóan, még e hónapban megkezdődik a rájátszás.

Végül mivel lennél elégedett a tavaszi szezon lezárása után?

– Már az is nagy fegyverténynek számítana, ha az utolsó pillanatig meglenne az esélyünk a feljutásra. Az igazi azonban az lenne, ha osztályt válhatnánk, és a majdani új bajnokságot „A-egyesként” kezdhetnénk. Ez anyagi szempontból is jó lenne a klubunknak. Ugyanígy nem elhanyagolandó, hogy jó, éles és tanulságos meccseket játszhatunk a nyári szezonzárásig, amik a további fejlődésünket segíthetik.

Jávor Péter