A gyulai úszóból lett vízilabdázó, Budai Tamás ma már az ifjúsági csapat meghatározó játékosa – fotó: Such Tamás
A vízilabda az a sportág, amely a legtöbb, mondhatni megszámlálhatatlan elsőséget, dicsőséget hozott az olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon hazánknak. Nem véletlen, hogy népszerűsége nemcsak töretlen, hanem továbbra is emelkedőben van. És ez így van szűkebb pátriánkban, Békés vármegyében, azon belül Békéscsabán és immár Gyulán is.
A megyeszékhelyen lassan újra hatvan esztendeje él és virágzik a vízilabda. Másfél száznál több fiatal űzi a sportágat Békéscsabán és a szomszédos fürdővárosban. És egyre jobban, egyre komolyabban, egyre eredményesebben.
Az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő csapataink az A2 csoportban egyre inkább meghatározói a mezőnynek. Tavaly már sikerült a felsőházba verekedni magukat a rájátszás során, az idei cél: megismételni az eredményes előző esztendőt.
Ehhez jó úton járnak a gyermek, serdülő és ifjúsági együtteseink, amelyekben egyre több meghatározó játékosunknak nagy szerepe van. A legidősebbeknél ilyen Budai Tamás, a serdülőknél Pallag Nándor (aki nem mellesleg az ifjúságiak között is rendre kezdő játékos). Mindketten érdekes utat jártak be, mire a gárda húzó embereivé váltak. Velük beszélgettünk vízilabdás pályafutásukról.
Mikor és hogyan kerültetek ebbe a vizes közegbe?
Budai Tamás: – Négy-ötéves lehettem, amikor megtanultam úszni, mégpedig gyulai lévén, a Várfürdőben. Pár évet eltöltöttem a klub színeiben, sőt, úszóversenyekre is eljutottam. Ám meguntam a faltól falig tempózást és a versenyeket. De maradni akartam a víz közelében, ezért tizenegy évesen váltottam.
Pallag Nándor: – Óvodásan tanultam meg úszni Szemenyei Olga kezei alatt. De már a kezdetekkor arra vártam, mikor mondja Olga néni, hogy válthatok a pólóra, mert már akkor is ez a sport vonzott igazán. Aztán egyszer úgy éreztem, készen állok az új kihívásra, ekkor kerültem a békéscsabai vízilabdaklubba, a legkisebb korcsoportba.
Kik voltak az első edzőitek?
Budai Tamás: – Akkoriban már működött a csabai klub fiókcsapata Gyulán, ahol Béládi Csaba volt az első edzőm. Két-három évig tőle „tanulhattam” a sportágat.
Pallag Nándor: – Sportág váltás után két évig Dobra Róbert kezei alatt ismerkedtem a vízilabdával. Augusztus végén lettem igazolt vízilabdás, a következő év elején már mérkőzéseket is játszottam.
Ez azt jelenti, jó pár éve elköteleztétek magatokat a sportággal. Végül miért kötöttetek ki végleg a pólónál?
Budai Tamás: – Fiatal korom óta sportszerető vagyok, különösen a csapatsportágak jelentenek nekem sokat. Azon belül is a vízilabda. Nagyon szeretem a hétvégi mérkőzéseket, jó a társaság, ami továbbra is vonzerő.
Pallag Nándor: – Megragadt a közösség, a csapat, a labdajáték. A hétköznapokon jó a hangulat az uszodában, egyszóval szeretek edzésekre is járni.
Volt arra példa, hogy más klub hívott benneteket?
Budai Tamás: – Engem eddig nem. De hamarosan váltanom kell, mert érettségi előtt állok, és szeretnék továbbtanulni. Még nem tudom, hogy Szegedre vagy a fővárosba jelentkezem, de bárhol is tanulok, szeretném folytatni a vízilabdát.
Pallag Nándor kissrácként a klubba kerülése után fél évvel már bajnoki mérkőzést játszott a legkisebbek között, ma nemcsak a serdülő, hanem az ifjúsági gárda erőssége is – fotó: T. Petka Anita
Pallag Nándor: – Szentesi játékosok korábban szerették volna, ha átigazolnék hozzájuk, de maradtam. Sőt, a válogatott edzésen is szóba került, hogy egy magasabban jegyzett klubban kellene folytatnom. Majd látjuk, hogy lesz. Az biztos, hogy legfeljebb egy A1 osztályú klubba mennék. Nekem mindenesetre még két és fél év múlva lesz esedékes az érettségi, benne van a pakliban, hogy addig maradok a csabai kötelékben.
Klubunk vezetőedzőjének, Fodor Ádámnak a kezei alatt mindketten megfordultak korosztályos vízilabdázóként. Ám értelemszerűen ma is teljes rálátása van vezetőedzőnknek a két fiatal játékos fejlődésére. Fodor Ádám így jellemezte őket: – Amikor Békéscsabára kerültem, Tamás akkoriban kezdte a pólót Gyulán. Ahogy ő is mondta, eredetileg úszó volt, de jobban vonzotta a labda. Ahogy cseperedett, egyszer hozzám került. A kezdetekben nem igazán vitézkedett, de aztán egyre jobban belelendült, megismerte és megszerette a sportágat, egyre szorgalmasabbá vált, mígnem kitartása után az ifjúsági csapat meghatározó játékosává lépett elő. Bátran állítom: építhetünk rá. Nándi baby korosztályosként Dobra Robinál kezdett, akkoriban még olykor némi panasz érkezett rá. Emlékeim szerint semmit sem csinált rendesen az edzéseken. Aztán amikor Csabai Zozóhoz került, nagy változáson esett át. Sokat fejlődött az úszástudása, megerősödött, kicombosodott. A gyermek korosztályban már meghatározó játékosként tekinthettünk rá. Annyira, hogy ekkor már rendre feljátszott a serdülő gárdába is. Az ő esetében a folyamat gyorsabb volt, mint Tamásé, de ma már mindketten nélkülözhetetlen erők a csapatainkban.
