Bencsik Bence (balra) manapság már edzőként tűnik föl napi rendszerességgel az Árpád fürdő versenymedencéjének partján, mellette középen Fodor Ádám, jobbra Balázs Lajos ügyvezető elnök – fotó: Such Tamás
Mint korábban jeleztük, Katona Péter edzőnk négy év után megvált klubunktól, visszaköltözött Hódmezővásárhelyre. Nem maradt sokáig üres utána a poszt: egykori játékosunk, az idén 23 esztendős Bencsik Bence került a helyére.
De mit is kell tudni az új fiatal trénerről? Nos, a legfontosabb, végigjárta az összes korosztályt mint játékos, a babytől (akkor még gyermek V. korcsoport) egészen az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifjúsági csapatig. Aztán rövid szünet után már tavaly bekapcsolódott klubunk munkájába, idén nyártól pedig véglegesítették. De múltjáról, a feladatairól és a jövőbeli terveiről beszéljen önmaga.
A sportág alapja az úszástudás. Mikor sajátítottad el a vízi mozgásformát?
– Még nagyon kis koromban, a Szigligeti utcai óvoda kis tanmedencéjébe jártunk rendszeres foglakozásokra.
Mégsem lettél rögtön vízilabdázó, csak tízévesen.
– Egy barátom 2013 nyarán mondta, hogy elkezdett pólózni. Mondom, én is kipróbálom. Persze, a köztes években is gyakori volt, hogy a családdal kiruccantunk az Árpád fürdőbe, így sokat gyakorolhattam az úszást.
Bekerültél a klub utánpótlásába. Kinek a keze alatt kezdted tanulni a vízilabdát?
– Először Dobra Róbert volt az edzőm, az akkori baby korosztályban. Később hosszú időn át Ajtai Miklós volt a mesterem.
Emlékszel életed első meccsére?
– Azt már nem tudom, ki volt az ellenfél, de az nagyon bennem van még ma is, hogy leginkább csak kergettük a labdát a medencében.
Végül is minden korosztályt kipróbálhattál…
– Így van, mígnem az országos utánpótlás-bajnokságban kötöttem ki, itt hat éven át játszottam a három korosztályban, a gyermek, a serdülő és az ifjúságiban.
Mi volt a posztod?
– Mivel balkezes vagyok, adódott, hogy rosszkéz szélsőt játsszak szinte végig pályafutásom során.
Minden fiatal előtt vízválasztó a felnőtt korba lépés. Te éppen ekkor hagytad abba a pólót.
– A Vízműbe jártam, érettségi után bent maradtam ötödévesnek és technikusi képzést szereztem. Egy idő után viszont hiányzott a vízilabda, a mozgás, ezért úgy döntöttem, hogy ha nem is játékosként, de akár edzőként szeretnék segítségére lenni a klubnak.
Rögtön nyitott volt fogadásodra a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub?
– Ez még 2023-ban volt, akkor jelezték, hogy ehhez valamilyen végzettség kellene. A Békés Megyei Sportszövetség sportedzői képzést indított, oda jelentkeztem, majd szereztem egy év múlva oklevelet.
Hosszú távú elképzelésed, hogy vízilabda edző szeretnél lenni?
– Amikor megszereztem a képesítést, azonnal jeleztem Balázs Lajos ügyvezető elnöknek, aki biztatott, és már tavaly kaptam feladatokat. Ez is arra utal, szép szakmának tartom a trénerkedést.
Milyen feladatokkal kezdted tavaly nyáron a pályafutásodat?
– Akkor még nem voltam főfoglalkozású edző, a fő feladataim közé tartozott például a toborzás. Aztán, ahogy megkezdődtek a bajnokságok, valamennyi korosztály munkájába bepillantást nyertem az adott edző mellett. Itt is sok tapasztalatot szereztem.
Mígnem eljött a tavaszi szezon, amikor kétszer is rád bízták beugróként a gyermek II. korosztályos együttest.
– Katona Péter helyére ugrottam be, ahol már élesben is tesztelhettem magam. Közben a klubvezetéssel és a vezetőedzővel többször is beszélgettünk arról, hogy az elmúlt esztendő jó tanuló év volt számomra, jó volt a rutin megszerzésére.
Katona Péter távozott, adódott a lehetőség…
– Valóban, már a nyár elején mondták, hogy bekerülhetek a klubba edzőnek. Napjainkra így is lett.
Mi lesz a feladatod?
– Fodor Ádám vezetőedző oldalán közösen visszük az országos utánpótlás-bajnokság A2 csoportjában szereplő három gárdát, a gyermek, a serdülő és az ifjúsági együttest. Ezek is igazából még tanuló évek lesznek számomra, de szeretnék elköteleződni végleg a vízilabda mellett.
Hogyan fogadtak a fiatalok?
– Azt kell mondanom: örültek nekem, tisztelettudóan fogadtak. Lehet, hogy az is közrejátszott ebben, hogy én még korban igazán közel állok hozzájuk, de tény, öröm velük dolgozni.
Jávor Péter
