Már lassan egy hete véget ért az Swietelsky Kupa vízilabdatorna, amely az utánpótlás erőfelmérője volt a bajnoki szezon rajtja előtt, de a sűrű programot követően csak most volt alkalom, hogy a klub vezetőedzőjével hosszabban értékeljük a háromnapos hazai rendezésű eseményt.
A három nap alatt lejátszott 42 mérkőzés különösen megterhelő volt, mert ezúttal szervező házigazdái, valamint résztvevői is voltunk egy 17 csapat részvételével zajló tornának – vágott bele az elemzésbe dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző. – Magamon is érzem, és az edzőinken is látom, hogy nem sikerült még teljes egészében kipihennünk a monstre eseményt. Az élet nem állt meg, aznap este még a romokat takarítottuk, másnap pedig már regeneráló, valamint felzárkóztató edzések voltak a kevesebb lehetőséget kapó játékosok számára. Emellett a bajnoki rajt közeledtével rengeteg az adminisztratív és szakmai dolgunk, mert kalkulálnunk kell a sátorállítás miatti kéthetes leállással is.
Első ízben került sor a Swietelsky Kupa utánpótlás tornára. Miért írta ki a klub, mi volt a motiváció?
Az utóbbi években mindig volt a klubnak nyár végén egy több korosztályban megrendezésre kerülő saját rendezésű utánpótlástornája, ezért igyekeztünk folytatni ezt a hagyományt. Ezzel párhuzamosan pedig az országos bajnokságokban induló csapataink névadó szponzora, a Swietelsky felé is volt egy ilyen jellegű kötelezettségünk a rendezés által. Harmadrészt pedig szerettük volna, hogy a fiatal játékosaink hazai közönség előtt is megmutathassák magukat a nyár során egy ilyen tornán, hiszen év közben a sátor, illetve a sok utazás miatt erre nem nagyon van lehetőségük.
Mi alapján kerültek „kiválasztásra” az ellenfelek? Gondolok ez alatt arra, hogy a közeli Csongrád megyéből csak a Szeged kapott meghívót
Erős tornát szerettünk volna, ezért olyan csapatokat hívtunk, akikkel nagyjából azonos erőt képviselünk, vagy éppen erősebbek is nálunk. Egyáltalán nem az volt az elsődleges célunk, hogy bármelyik korosztályban is az első helyen zárjunk. Többek között azért sem, mert a vereségekből, valamint a szoros mérkőzésekből lehet legtöbbet tanulni és fejlődni. Egy szoros mérkőzésen még a legkisebb taktikai vagy éppen technikai hibának is komoly jelentősége lesz a meccs végén, vagy éppen a végeredményt illetően. De a Szeged mellett volt más közelebbi csapat a „kalapban”, csak nem tudtak eljönni edzőtábor és más tornán való elkötelezettségük miatt. A Szeged 2006-os csapata amúgy már két nappal a torna előtt megérkezett, és a mi hasonló korú együttesünkkel játszott edzőmérkőzéseket egy mini-edzőtábor keretében, ami szintén nagyon hasznosnak bizonyult.
Milyennek értékeled a torna erősségét?
Úgy gondolom, hogy a mi szintünkön mindenképpen egy erős torna volt, amit jól mutat, hogy egyik korosztályban sem zártunk az élen. De ehhez az is kellett, hogy közel azonos erősségű csapatok vettek részt, aminek eredményeként pedig kevés volt a nagy különbségű végeredmény. A 2004-es, gyermek korosztályban szinte minden meccs nyitott volt az utolsó negyedig. A serdülőknél, illetve a 2006-osoknál pedig mondhatjuk, hogy az eredmények alapján három-három erősebb, illetve gyengébb csapat játszott körmérkőzéseket. De ezek is hasznosak voltak minden résztvevő számára.
Az időjárás mennyire befolyásolta az esemény megtartását?
Hát voltak ijesztő időszakok, különösen a szombat délután és vasárnap délelőtt. Néha, a játékmegszakítás mellett el is kellett hagyni a medencét a sűrű villámlások miatt. Az ebből adódó csúszást viszont szerintem a lehető legprofibb módon kezelték a csapatok és a szervezők egyaránt. Ahol csak lehetett hoztunk a lemaradáson. De arra mindig ügyeltünk, hogy a torna célja és a szakmaság ne szenvedjen csorbát. Szerintem utólag élmény volt a gyerekeknek és az edzőknek is, mert manapság nem nagyon játszanak mérkőzéseket ilyen extrém időjárás során. Viszont meg kell tapasztalniuk azt is, hogy ilyen külső körülmények között is a játékra kell koncentrálniuk.
Elérte-e célját a torna?
Túlzás nélkül állíthatom, hogy részünkről maximálisan, minden korosztályunk számára jól szolgálta a bajnokságra való felkészülést. Erős csapatokkal mérkőztünk, és mind a játékosok, mind pedig mi edzők sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Ha a szívemre teszem a kezem, kicsit talán még örülök is, hogy nem nyertünk egyik korosztályban sem így augusztus végén, mert akkor nehezebb lenne lerángatni őket a magas lóról. De így talán látják a fiatalok, hogy még sokat kell dolgoznunk. Nekünk elsősorban a tapasztalatszerzés és a tanulás volt a célunk, valamint a formába hozás okán már különböző taktika elemeket is tudatosan próbáltunk alkalmazni. Ez hol működött, hol pedig több, kevesebb hiba csúszott a gépezetbe. Ami tulajdonképpen tervezett is volt, mert ezeknek egy ilyen tornán, és nem később kell előjönnie. A csapatok pedig távozáskor megköszönték a meghívást és nagyon hasznosnak, és jól szervezettnek ítélték az eseményt. Meggyőződésem, hogy ezt nem kötelező udvariasságból tették.
Mi volt számunkra a leghasznosabb, legtanulságosabb?
Sok gyerek kapott játéklehetőséget, továbbá sokat tisztult a kép a csapatok jövő évi nevezését és versenyeztetését illetően. A leghasznosabbat pedig talán a játékosaink kapták, mert egy ilyen tornán sokat tudnak előrelépni a játék, valamint és gondolkodásbeli sebességet tekintve. Mi edzők pedig egyértelmű visszajelzéseket kaptunk, hogy hol is tartanak az adott csapataink, és miben járnak előttünk más egyesületek csapatai.
Milyen volt a torna hangulata belülről?
Személy szerint nagyon élveztem. Amikor csabai vagy gyulai csapat játszott, akkor nagyon sokan voltak a lelátón. Minden este sok hazai szülő, ismerős jött ki buzdítani a srácokat. A vasárnap délutáni helyosztókon a hangulat pedig már-már egy felnőtt mérkőzés atmoszférájára hasonlított. Ami mind a srácoknak, mind pedig az edzőiknek nagy élmény. A szervezőknek pedig jó visszajelzés. Szeretném, ha minél több pólósunk jutna minél messzebbre és játszana még nagyon sok ilyen, vagy még jobb hangulatú mérkőzést, mert az azt jelentené, hogy elért valahová eben a sportágban.
Az új edzői felállások az első jelekre beváltották-e az elvártakat?
Ahogy a csapatoknál a forma ez is folyamatosan alakul és fejlődik. A párok folyamatosan csiszolódnak össze és az ilyen sorozatterhelés által alakulhat ki a megfelelő munkamegosztás is, hogy ki miben jó, vagy éppen hol tud többet hozzátenni a vízben és a parton zajló folyamatokhoz. Az, hogy ez mennyire válik be, majd szezon második felében lesz igazán kiértékelhető.
Címlapképünkön az ezüstérmes serdülő A csapatunk és Ajtai Miklós edző
