A sportágat szeretők, idősebbek, fiatalok és szülők egy ideje új arcot fedezhetnek fel az Árpád fürdő medencéjének partján nap, mint nap: a mindössze 31 esztendős Fodor Ádám tartja az edzéseket a 2006-ban és 2007-ben született fiataljainknak. Ugyanakkor az OB I B-s felnőtt csapat mérkőzésein is vízbe ugrik a Szegedről érkezett ifjú mester, ekkor pólósként, de ha kell, a parton állva, ekkor dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző segítőjeként „szolgálja” klubunkat.
Ha már Szeged és Fodor név, alighanem sokaknak ismerősen csenghet együtt a város és a vezetéknév. Igen, Fodor Ádám a kétszeres olimpiai bajnok, Fodor Rajmund öccse.
Ki az idősebb? — tettük föl az első kérdést Ádámnak.
Rajmund a bátyám. Nem kevesebb, mint tizenegy és fél év a korkülönbség köztünk.
Akkor fiatal korodban volt kire felnézni.
Ez természetes. Kissrác voltam, amikor a bátyám már a felnőttek között játszott az OB I-ben, sőt, hamarosan a fővárosba került. Ám szüleimmel folyamatosan jártunk a meccseire, vagyis természetes volt, hogy én is az uszodák világában nőttem föl. Bár közel sem vittem annyira, mint Rajmund.
Azonban a báty, a vizek világa, az uszoda téged is hosszú távon megfertőzött.
Tagadhatatlan. Kissrácként már ott tolongtam az edzéseken, és végig játszottam minden korosztályban. Még az sem vettem el a kedvem, hogy az első három évben szinte nem is találkoztunk a labdával, csak úsztunk, tapostunk és más pólóhoz kapcsolódó gyakorlatokat végeztetett velünk mesterünk.
Végül mégsem az akkoriban nagynevű Szeged csapatában vitézkedtél, hanem a szomszédos város OB I B-s csapatában.
Próbálkoztam az első osztállyal is, de termetemnél fogva nem sok sikerrel. Viszont imádtam a vízilabdát, a közeget, ezért a hódmezővásárhelyiek hívó szavára immár felnőtt játékosként a nem messzire lévő városba tettem át székhelyemet. Nem bántam meg. Közben Szegeden az egyetem rekreáció, egészségfejlesztő szakán diplomáztam, majd a Testnevelési Egyetemen az edzői szakot is elvégeztem. Ugyanis már fiatalon láttam, hogy játékosként behatároltak a lehetőségeim a már említett termetem miatt, ám 16-17 évesen már azt is tudtam, hogy az edzői pályán szeretnék előbb utóbb elindulni. Szegeden Lakó Gábor kezei alatt pallérozódtam, aki átkerül Hódmezővásárhelyre, ahová követtem. Ő inspirált, mellette hosszú időt töltöttem, az edzői gyakorlatot is ekkor szereztem meg. Immár 12 éve.
A két legnagyobb Csongrád megyei város mellett kitekintést is nyerhettél a póló nemzetközi világába.
Így van, nyolc évvel ezelőtt Hollandiába hívtak, egy Utrecht melletti város másodosztályú csapatába, ahol az osztályváltás volt a cél. Sikerült is, de az egyetemi tanulmányaim befejezése miatt visszatértem Magyarországra. Közben Hódmezővásárhelyen beindult a női szakág, ide hívtak, így újra a közeli városban kerültem edzőnek. Aztán egy újabb hívó szóra visszatértem szülővárosomba, ahol négy éven át a serdülő fiú csapatot irányítottam.
És eljött a 2018. év, no meg egy újabb hívó szó, ezúttal Békéscsabáról. Hogyan történt, és mi motivált abban, hogy ismét várost váltsál?
Szilágyi Kristóf és a bátyám jó barátságban van, így a csabai vezetőedző Rajmundon keresztül keresett meg, felajánlva a lehetőséget. Nyár közepén még egy rövid ideig Máltán edzősködtem, de már előtte megegyeztünk abban, hogy a felkészülés majdnem elejére visszatérek, és immár Békéscsabára. S hogy mi vonzott az ajánlatban? Úgy gondolom, szakmailag előrelépés számomra, hogy a békési megyeszékhelyre kerültem, ugyanis Borsos Pál elnök úr, és Balázs Lajos ügyvezető elnök egy remek képet vázolt fel előttem arról, milyen utat szeretne bejárni a csabai vízilabda. Az is vonzott, hogy a gyerekek fejlesztés mellett a felnőtt csapat kispadjára is leülhetek a vezetőedző mellé. Összességében talán úgy is fogalmazhatok: edzőként is rám fért egy kis frissítés és ingerváltás.
Milyenek az első benyomásaid Békéscsabán?
Korábban nem láttam bele a Csabai Csirkefogók hétköznapjaiba, ellenfélként viszont gyakran megfordultam itt, hiszen a Szegedi ÚVTE csapatában játszottam még az elmúlt szezonban is. Két hónap után pozitívak a tapasztalataim. Látom az előrelépéshez szükséges tendenciát, a hátteret, a kitartást és hozzáértést. Örülök, hogy ennek részese lehetek.
Egy kis kitérő: sokszor igyekeztek összehasonlítani a kétszeres olimpiai bajnok bátyáddal?
Igen, gyakran elfordult az iskolában és a szegedi klubban is. De én minden téren más típusú vagyok, mint Rajmund. Ráadásul a fizikai adottságunk is nagyon eltérő. A hasonlítgatásnak volt előnye, és hátránya is. Egykori tanáraim között akadt olyan, aki mindig Rajmunddal példálózott, ha valami nem stimmelt velem. De egy másik példa: akadt olyan osztálytársam és barátom, aki csak a suli elvégzése után tudta meg, hogy Rajmund a bátyám. Számára természetes volt, hogy így is, úgy is a barátság köt össze bennünket.
Visszatérve a minden napokhoz. A felnőtt csapatban is szerepelsz, gyerekkel is foglalkozol Csabán.
Az előbbi esetében az élet változtatta meg a terveket. Most, a csabai nagy átalakulás után nagy szükség van minden felnőtt pólósra, ezért engem is felkértek, hogy alkalom adtán ne csak a parton segítsem az OB I B-s csapatot, hanem a vízben is. Így újra intenzívebb edzésbe álltam. Ugyanakkor az utánpótlásképzésben kaptam edzői feladatot, Csabai Zoltánnal közösen visszük a 11-12 évesek csapatát, amely a nemzetközi vidékbajnokságban rajtol el. A két korosztály mintegy húsz fiatalt jelent, akikkel nap, mint nap igyekszünk elsajátíttatni a sportág alapját és megmutatni minden szépségét.
Címlapképünkön: itt még nem a kispadon, hanem a rajtkövön ül Fodor Ádám
