Klubunk létszáma évről évre gyarapszik, egyre több az utánpótlás korú fiatal. Így értelemszerűen egyre több csapatot nevezünk a különböző szintű és rangú bajnokságokba. Na és persze az is elengedhetetlen, hogy a hatékonyabb munka érdekében a növekvő számú ifjú pólós mellett több edzőt is foglalkoztassunk. Idén két új, fiatal szakember állt csatasorba, a Debrecenből érkezett Tóth Tamást nemrégiben már bemutattuk. Most a másik, hasonlóan fiatal edzőnkön, Túri Gergőn a sor.
Hogyan kerültél az uszodák világába?
Alig hatéves voltam, amikor a szüleim levittek az Árpád fürdőbe, ahol az úszóklub égisze alatt megtanultam a sportág alapjait. Olyannyira, hogy tizenegy évig ott ragadtam az úszók között. A kezdetben Gábor Edit, Juhászné Gitta néni, aztán Jámbor Nóra, Lázár Olga, Lipták Éva és Budavári István egyengette utamat.
Úszóként melyik eredményeidre vagy a legbüszkébb?
Mellúszás volt a fő számom, ebben az ifjúsági országos bajnokságon egyéniben az ötödik helyig vittem az ötvenméteres távon. De a gyermek korosztályban a Kaposvárott megrendezett hazai bajnokságon a négyszer száz méteres vegyes váltónk aranyérmes lett. Olyanok társaságban állhattam a dobogó legfelső fokára, mint a hátúszónk, az olimpikon Balog Gábor, pillangón Molnár István repesztett, míg a befejező gyorsúszónk Hrabovszki Róbert volt. Ebből is látszik, én voltam a váltónk mellúszója.
Több mint egy évtized után sportágat váltottál, de maradtál az uszodában.
Szétesett a csapatunk, egyre inkább a tanulás vitte el a társakat a sporttól. Így én is a vízilabdára váltottam. Mégpedig középiskolás osztálytársam, a klub másik edzője, Dobra Róbert hatására. Mondta, úszni jól tudsz, labdaérzéked van, hamar belejössz.
Új környezet, új lehetőségek…
Valóban. Bár ifjúsági koromban kerültem be a csapatba, de Robin kívül olyan társakkal játszhattam együtt, mint Popovics Gergő, Nagy Sanyi. Hamar megtetszett az új közösség, a sportág és hamar befogadtak. Sőt, sikerélményben is gyakran volt részünk, hiszen ez a gárda jól és eredményesen szerepelt a bajnokságban Szilágyi József edző vezetésével. De a meccseken és edzéseken kívül is sok élményben volt részem, gondolok itt például azokra a horvátországi edzőtáborokra, amelyek összekovácsolták a csapatot, szoros barátságok alakultak ki. Na meg emlékezetes marad a tengerben kialakított pálya, ahol edzettünk és játszottuk a meccseket. Aztán, amikor kiöregedtem az ifiből, akkor az OB II-es csapatban kaptam helyet. A felnőttek is barátságosak voltak és ők is hamar befogadtak.
Mégis elkanyarodott az utad a klubtól.
A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógus Képző Karára nyertem felvételt 19 évesen, ahol testhez állóan a testnevelést választottam. Egy ideig még ott is vízilabdáztam, de aztán a tanulmányaim miatt egy kicsit a háttérbe szorult a póló. Persze, testnevelőtanár-jelöltként továbbra is mindennapos volt a mozgás.
De nem sokáig voltál távol az uszodák világától.
A testnevelő tanári diploma mellé a főiskolán Bán Sándor irányításával az úszó edzői oklevelet is megszereztem. Miközben két évvel ezelőtt Békéscsabán az Erzsébethelyi Általános Iskolában kaptam tesitanári állást, közben lehetőségem nyílt Tótkomlóson kipróbálni magam úszóedzőként, már pár hónappal a diploma átvétele előtt. Két évig párhuzamosan dolgoztam a békéscsabai iskolában és Tótkomlóson. De még ma is tanulok, hiszen Szegeden a mesterképzést végzem 2014 óta. Ha minden igaz, januárban újra diplomázok.
A nagy ingázásoknak vége, hiszen a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub lehetőséget kínált neked.
A nyáron keresett meg Balázs Lajos, a klub ügyvezető elnöke és felajánlotta, hogy a legkisebbekkel foglalkozhatnék itt házon belül. Mivel egy kicsit már sok volt az ingázásból, igent mondtam. Hozzám kerültek a legkisebb pólósok, a 2006-ben születettek, akiket be is nevezett a klub a nemzetközi vidékbajnokság V. korcsoportjának küzdelmeibe. De akad a picik között nyolc és kilenc éves is, sőt, ketten még csak hétévesek a közel negyedszáz gyerek közül.
Mit vár el a klub tőled és kis csapatodtól?
Mivel a legkisebb korosztályról van szó, elsődleges az úszástudás fejlesztése. Annál is inkább, mert a gyereke egy része csak egy éve jár edzésekre, de többen vannak, akik csak idén nyáron kapcsolódtak be a munkába. Persze, emellett azért a labda is előkerül, és itt is az alapok elsajátítása a cél. Heti öt edzést tartok, elmondtam a gyerekeknek és a szülőknek, hogy ebből legalább három foglalkozáson részt kell venni. Nincs gond, rendesen betartják, sőt, ha kell, túl is teljesítik. Ügyesek a gyerekek és máris érezhetően sokat fejlődtek.
Címlapképünkön Túri Gergő és kis csapata
