Továbbra sincs jó helyzetben a világ, így a sport sem. Azon belül is a vízilabda az egyik „leghátrányosabb”, hiszen a strandok és uszodák bezártak, a közösségek nem találkozhatnak, így edzések, meccsek sincsenek. A klubok trénerei – miként a pedagógusok a tanítással ؘ– házi feladatokkal igyekeznek legalább az erőnlétet megtartani tanítványaikban.
Így van ezzel klubunk fiatal kapusa, Bucsi Ferenc is. Az iskolai feladatok megoldása mellett otthon igyekszik átmenteni erőnlétét, ha már a formát nem is lehet megtartani. Mindez azonban medence és víz hiányában nem egyszerű. Arról faggattuk az utánpótlás-válogatott keretéhez tartozó portásunkat, hogyan vészeli át ezeket a napokat.
Kialakult valamilyen napi ritmusod?
Nem sokban tér el a régi menetrendtől, de azért egészen más a mostani. Délelőtt az iskolából kapott leckéket oldom meg, délután a négy fal között edzek, este a barátaimmal beszélgetünk, olykor online játékot játszunk.
Honnan tudod, milyen edzéseket kell csinálnod?
Van egy facebook csoportunk, amiben Borsos Pál és Balázs Lajos, klubunk vezetői, dr. Szilágyi Kristóf és Ajtai Miklós edzők, valamint a teljes serdülő és ifjúsági csapat tartozik. Edzőinktől hetente egy minden napra lebontott feladatsort kapunk, amit otthon végrehajtunk. Erről készülnek fotók, videofilmek, amiket felteszünk a közösségi oldalra, ahol mestereink elemzik az elvégzett munkát, és ha kell, felhívják arra a figyelmet, ha hibásan hajtjuk végre. Esetemben az ugyancsak itthon dolgozó pedagógus édesanyám készíti a felvételeket.
Milyen edzéseket végzel?
Általában egyórás feladatot kapunk, amiben például olyan feladatok vannak, mint guggolások, fekvőtámaszok, lebegőülés, homorítások, hason fekvésben vállemelések, és sorolhatnám. Tegnap például 12 gyakorlat szerepelt a programban, mindegyik negyven másodpercig tartott húsz másodperc pihenővel és ezt az egészet négyszer kellett megismételni.
Hogy érzed, ez elegendő, megfelelő?
Korántsem. Ezért hetente kétszer-háromszor elemegyek futni is. De nem is az a bajom, hogy kevés lenne, hanem inkább az, hogy a vízben végzett edzésekhez képest ez teljesen más. És akkor ott van még az a tény is, hogy a vízilabda csapatsport, ezt pedig egyedül kell csinálnom, társak nélkül.
Most az egész világra érvényes a bezártság, a társtalanság. Lelkileg ezt hogyan birod?
Borzasztó nehezen. Néha úgy érzem megbolondulok. Az ad némi gyógyírt, hogy hetente egyszer az egyik vízilabdás társamhoz elmehetek angol órára, ugyanis az édesanyja nyelvtanárnő. A barátaimmal sokat csevegünk telefonon, online formában, de ez így nagyon kevés. Ráadásul egy tömbházban lakom, ahol csak a négy fal van. Ilyenkor egy kicsit irigylem azokat, akik kertes házban laknak, ugyanis nekik azért több a lehetőségük. Akár az edzést is a szabadban végezhetik.
Címlapképünkön: sajnos egy ideig még várni kell arra, hogy kapusunk, Bucsi Ferenc hasonló remek védésekkel kápráztassa el csapattársait, edzőit
