2025. 01. 04.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Zsilák László figyeli tanítványai produkcióját a csongrádiak elleni serdülő korosztályos bajnoki vízilabda-mérkőzésen

A behir.hu oldalon olvastuk: Már nyolcéves korában elkezdett vízilabdázni. Szorgalma és szenvedélye a tanulásban is megmutatkozott: a Vízműben érettségizett, majd a Debreceni Egyetemre jelentkezett. Az iskolát a pólóval ügyesen összekötve, egészen a hajdúvárosi OB I-ig jutott. Jelenleg a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Békéscsaba mérnökségén dolgozik, és a Csabai Csirkefogók serdülő csapatának a trénere. Zsilák László az első 25 éves élettörténete tökéletesen beleillene a Békéscsaba hazavár! programba.

– Miért nem lettél focista?

– A Ligeti soron laktunk, és nekünk az Előre pálya volt a grund, ahova beszöktünk; persze akkoriban még nem volt biztonsági kamera. De hamar kiderült, borzasztó béna a lábam. Közben a póló mellett kézilabdáztam, röplabdáztam, amerikai fociztam, krikettből országos bajnokok lettünk. Ráadásul a Jankayban kéttanos voltam, és ott bejöttek az angol sportok, így kipróbáltam a rugbyt is.

– Nyilván, mint a legtöbb pólós először úszó voltál. Hány évesen kezdtél el úszni?

– Négy; először Pappné dr. Marik Sarolta, azaz Saci néni, később Szemenyei Olga néni volt az edzőm. Heti három edzésre jártam, emiatt csak az előkészítős csoportba kerültem be, miközben mindenkit köröztem. Majd nyolcévesen átnyergeltem a vízilabdára, és bekerültem az akkori gyermekcsapatba.

– Kicsiként is ilyen magas voltál?

– Nagyon nem! A középiskola 10-ikig hátulról a harmadik, majd a jövő szeptembertől elölről voltam a harmadik. Azon a nyáron több mint 10 centit nőttem; majd’ szétszakadt a hátam. 1999-esként a Behun Lajos bácsi ’92-sei közé kerültem. Akkoriban a szülők vitték a gyerekeket a meccsre, és az elsőn még olyan kicsi voltam, hogy – vérciki – egy gyerekülésben utaztam. A mellettem lévő két srác teljesen fel volt feszülve a jobb- és baloldali ablakra. Kaptam is érte az ívet, hogy Egerig így utaztak.

– Mikor érezted, hogy van közöd a pólóhoz?

– Amikor már a ’96-osokkal játszottam. Noha nem voltam alapember, de legalább nem lógtam ki a sorból. Amúgy nem számított, hogy területin vagy országoson játszok, csak menni akartam.

– Nem volt durva, hogy a csapattársaid még akkor is legalább három évvel idősebbek voltak?

– Tény, hogy az idősebbek sokszor leuralták a fiatalabbakat, több évig én voltam a legkisebb. De ezt a mai napig úgy könyvelem el, hogy már akkor annyira megszerettem a vízilabdát, hogy ezeken túl tudtam lendülni.

– Ha jól számolom, 2017-ig, a technikum végéig maradtál Csabán.

– Az érettségit követően még egy évig ifi voltam, és ki akartam próbálni magam az A1-es osztályban. Kádár Józsi bácsi, az akkori vezetőedző segítségével elkerültem Debrecenbe, szerencsére Balázs Lajos bácsiék (az egyesület ügyvezetője) is rábólintottak. Így a technikusi végzettséget Debrecenben szereztem meg. Ott a szerb Miroslav Bain kezei alá kerültem, és 5. helyen végeztünk, épphogy lecsúsztunk a Final Fourról. Olyanokat vertünk meg, mint a Fradi, Eger, Honvéd; a KSI-vel és az Újpesttel szemben sajnos alulmaradtunk.

– Abból a csapatból kik lettek profik?

– Azóta is a Debrecenben játszik Macsi Martin, Macsi Patrik, Dienes Balázs és a Fradiban játszó Fekete Gergő, vele négy évet játszottunk.

– Az utóbbit a tévéből ismerem. Mi hiányzott ahhoz, hogy te is korosztályos válogatott legyél?

– Az első fél év után Tóth Kálmán behívott az U18-as válogatott keretébe; egy fél évig jártam a fővárosi edzésekre. De sajnos a keretszűkítésbe már nem fértem be.

– Nehezen élted meg?

– Nagyon, mert úgy voltam vele, hogyha már ott vagyok, akkor haljak bele, és lesz, ami lesz! Voltak olyan köreim, hogy Debrecenből Budapestre utaztam, ahol egy OB I/B-s, Budapestről Szombathelyre, ott egy OB I-es, Szombathelyről Budapestre, ott pedig egy A1-es meccset játszottam. Egyszerre voltam ifjúsági A1-es, OB I/B-s és OB I-es játékos. Akkoriban egyébként annyi egyetemista pólós volt, hogy az OB I/B-be is nagy harc volt bekerülni.

Kabátot a gombhoz… Tulajdonképpen ehhez a fotóhoz készült a cikk. 2010. július 30., Békéscsaba, Árpád Fürdő, Magyarország-Németország barátságos derbi. Na, vajon ki viszi a zászlót? Netán László?

– Mennyire sikerült a tanulást az OB I-el összehangolni?

– Bizony voltak alvatlan éjszakák, de nem az egyetemi bulik miatt… Mert amikor mehettem volna a póló miatt bulizni, akkor vizsgaidőszak volt, és amikor kész voltam a vizsgákkal, akkor pedig épp szezon volt. Lemondásokkal járt, de nem bántam meg.

– Benne voltál a kezdőcsapatban?

– Nem, nem is voltam alapjátékos. Az ún. piszkos munkát végeztem, azaz, hogy ne legyek feltűnő. Ha kapok négy percet, akkor ne kövessek el olyan hibát, ami miatt kitűnnék a többi közül: ne kapjak feleslegesen blokk mellé gólt, ne forduljanak le rólam stb. Aztán szép lassan kezdtem magam felépíteni: gólpasszokat adtam, lőhettem egy-két gólt. Az OB I-ben nagyon szigorú a hierarchia.

– A tavalyi szezonban már a Csirkefogók serdülőit edzetted, tagja lettél a hazai OB II-es gárdának, de még az egyetemi csapatot is erősítetted.

– Létezik egy olyan szabály, hogy a végzést követően még egy évet vissza lehet játszani. Nagyon jól szerepeltünk, mert az egyetemi országos bajnokság megnyerését követően bronzérmet szereztünk az európai porondon.

– Ami viszont nagyon dicséretes, hogy hazajöttél Csabára.

– Nem akartam Debrecenben maradni, se Budapestre menni. Közben az egyetem után felajánlottak egy OB I-es szerződést Szentesre. Kíváncsi lettem volna, hogy milyen Kiss Gábor (a 2023-as szezon óta a Szentes vezetőedzője) alatt játszani. Noha korábban már játszottam Gábor alatt az Invictusban, de ezúttal úgy akartam kipróbálni magam az OB1-ben, hogy már nem vagyok egyetemista.

– Akkor az egyik szemed sír, a másik nevet…

– Még az egyetemi tanulmányaim alatt a Közút felajánlott egy ösztöndíjat, cserébe annyit kértek, hogy erősítsem a csabai mérnökséget, azonfelül a szavamat adtam Balázs Lajos bácsiéknak, hogy csatlakozok a csapathoz.

– Milyen fura, hogy így hívod.

– A mai napig.

– Ezzel szemben van egy nagyon jó kis serdülő csapatod.

– A tavalyi is, és a mostani is nagyon jó. Az elmúlt évben 13-an, most 28-an vannak a csapatban. Úgyhogy nem panaszkodom, mert nagyon jó kvalitású játékosok vannak, és még a merítés is nagy.

– Meglesz a felsőház?

– Szerintem sajnos nem, pedig milyen jó meccsek elé nézhetnénk.

– Az ősszel egy kivételével minden derbit megnyertetek. Szerintem a Szentesnél is jobbak voltatok, csak hát ez egy nagyon bírófüggő sport.

– Meg is hatódtam, hogy egész idő alatt mennyire hajtottak a gyerekek.

– Amellett viszont nem szabad elmenni, hogy a gyerekekbe kvázi bele van kódolva, hogy innen el – legalábbis 18 évesem. Ha úgy vesszük, a vidék egyik legerősebb utánpótlás bázisa itt működik: Pónya Tibi a debreceni, Fodor Zsombor a győri, Vidovenyecz Zsombor a pécsi csapatokban domborít.

– Hajdú Attila Szentesen, de ő az én korosztályom.

– És aki elkerül innen, nem vall szégyent.

– Te már a második generációját látod az elvándorlásnak, én az elsőt éltem meg. Akkor még nem voltak ilyen pozitív példák. Sokan elmenetek Szolnokra, Szegedre, Budapestre, és egy-két szezon után abba is hagyták, mert elvitte őket a Kóla-Fanta-bulika.

– Hogyan álltál ellen a kísértésnek?

– Ahogy az előbb mondtam, nem volt szabadidőm.

– Azt tudom, hogy komoly kapcsolatban élsz.

– Már öt éve tart a kapcsolatom.

– Ráadásul ő is csabai.

– Igen, de elég kacifántos a történetünk: Siófokon ismerkedtünk meg, miközben már látásból ismertük egymást. Külön csapattal mentünk a Balatonhoz, és véletlenül a Petőfi sétányon futottunk össze. Akkor ő már egy éve holland, míg én debreceni egyetemista voltam.

– Semmi különbség a két ország között.

– Á! Ugyanaz. Azon a nyáron sokat találkoztunk, majd egy fél év távkapcsolat következett, és miután kitört a Covid, ő visszajött Csabára, és az online oktatásra állt rá.

– Kint maradt volna?

– Nem, azt mondta, egy év elég volt neki.

– Mi a távlati jövőd?

– Egyértelműen maradok. Amikor elmentem Debrecenbe, Lajos bácsiékkal nagyon jó viszonyban váltunk el, és úgy gondolom, hogy vissza akarok nekik valamit adni, és szeretnék tenni az egyesületért.

behir.hu/kép, szöveg: Such Tamás

 2024. 12. 06.   Klub, Aktuális

Fiataljaink és a Mikulás. Ifjúsági, serdülő és gyermek csapatunk az ünnepség végén nem kímélte a fehér szakállút, és nemes egyszerűséggel a vízbe dobták

Hagyománnyá vált klubunkon belül, hogy decemberben, Mikuláskor eljön a hosszú fehérszakállú a békéscsabai Árpád fürdőbe is, ahol találkozik fiatal és idősebb pólósainkkal. Így volt ez tegnap este is, amikor az edzések előtt betoppant a piros ruhás a medence partjára.

Az is hagyomány esztendőről esztendőre, hogy nevéhez méltóan Ajtai Miklós játékosedzőnk öltözik be Mikulásnak.

– Amikor Békéscsabára kerültem, rácsodálkoztam arra, hogy itt Mikuláskor nem ünnepelnek együtt a sportolók – mondta Ajtai Miklós. – Éppen tizenegy esztendővel ezelőtt megbeszéltem a klub vezetőivel, hogy csináljunk egy mini ajándékozást vízilabdázóinknak. Azóta december elején hagyománnyá vált az esemény az uszodában.

Nem volt egyszerű dolga a Mikulásnak, ugyanis a 17 órakor kezdődő előkészítő csoportosok egy óra múlva befejezték a tréninget, akkor toppant be először a Mikulás, s hozta puttonyában a csomagokat, amikben csokoládét, mandarint, cukorkát és csokimikulást leltek a gyerekek. Aztán átöltözött Ajtai Miki civilbe, megtartotta az tréninget. A hosszú napba az is belefért, hogy a serdülő korosztályú csapatunk az aradiakkal játsszon egy edzőmérkőzést (a mieink egy gólgazdag találkozón 19–15 arányban nyertek). Aztán Miki újra beöltözött piros ruhába, és az esti órákban a gyermek, serdülő és ifjúsági csapataink elé toppant ajándékaival.

Amire azonban aligha számított: fiataljaink újítottak, és a csomagok kiosztása után elkapták a Mikulást, majd nemes egyszerűséggel – miként a fotónk is tanúsítja – a medencébe dobták. Így lett a Mikulás nyakig a vízben.

 2024. 12. 01.   Aktuális

Az ifjúsági csapat kapusa, Korcsok Péter remek napot fogott ki, sokat segített teljesítménye abban, hogy a gárda begyűjtötte a három pontot a fővárosban

Két hazai környezetben lejátszott bajnoki mérkőzések után ezúttal a fővárosban ugrottak vízbe az országos utánpótlás-bajnokság Keleti csoportjában szereplő alakulataink. Vendéglátóink az alapszakasz nyolcadik fordulójában az Oázis Sport Club csapatai voltak, akik ellen szép teljesítményt nyújtottak együtteseink, ugyanis mindháromszor nyertek, amivel összesen kilenc pontot gyűjtöttek december első napján.

Oázis Sport Club Budapest–Békésút-Békéscsaba 9–11 (1–3, 3–3, 2–2, 3–3)

Országos vízilabda-bajnokság, A2 Keleti csoport, alapszakasz, gyermek korcsoport, Budapest. V.: Csanádi Zsolt, Rózsavölgyi Dániel. Oázis SC: Hisák – Molnár P. 1, Harmati 1, Labai 5 (1), Tóth B., Weninger 2, Paha. Cs.: Molnári, Molnár K. Edző: Ádám Zsolt. Békéscsaba: Lantos – Machlik, Bódi 1, Hajdu Á. 3 (1), Czupper, Nánási 2, Suhajda S. 3. Cs.: Veszeli (kapus), Balogh B. 1, Balogh Cs., Tóth Z., Uhrin Zs. 1, Uhrin B., Szeidler. Edző: Fodor Ádám. Gól emberelőnyből: 5/4, ill. 3/0. Büntetők: 1/1, ill. 2/1.

Az első játékrészben 3–0-ra, majd 3–3 után 6–3-ra elhúzott csapatunk, a másodjára megszerzett előny elég volt ahhoz, hogy megszerezzék a három pontot a fővárosban.

Fodor Ádám: – Ebben a mezőnyben két csapat fölfelé, kettő pedig lefelé kilóg a sorból, a köztük lévőknél pedig hétről hétre bármilyen eredmény születhet. A mai találkozó is ilyen volt, két középmezőnybeli egylet találkozóját követhettük. Úgy gondoltam, ez is egy iksz körüli derbi lesz, de miután magabiztosan vezettünk, már láttam, meglehet a győzelem. Még akkor is, ha néha egy-egy buta hiba miatt felhoztuk magunkra az ellenfelet. Viszont a gyerekek derekasan küzdöttek, miközben az ellenfelünk igazi antivízilabdát nyújtott. Ezen kellett nekünk túljutni mentálisan, s akkor tudható volt, hogy meglesz a három pont, aminek kimondottan örülök. Annál is inkább, mert a múlt hetihez képest azért nem volt olyan feszes a játékunk, emiatt pedig maradt egy kis hiányérzetem.

További eredmények. Gyermek korcsoport: Váci VSE–Cívis Póló Vízilabda Sportegyesület Debrecen 7–11. Sportliget Sport Egyesület Budapest–MA-KA Szentesi VK 7–14. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza–Ceglédi VSE 20–4. Hódmezővásárhelyi VSC–Polo Academy Sport Club Budapest ? Angyalföldi Sportiskola Budapest–Csongrádi VVSE 14–21.

Az állás. Gyermek korcsoport: 1. MA-KA Szentesi VK 27, 2. Csongrádi VVSE 24, 3. Angyalföldi Sportiskola Budapest 21, 4. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 19, 5. Hódmezővásárhelyi VSC 17, 6. Cívis Póló Vízilabda Sportegyesület Debrecen 12, 7. Békésút-Békéscsaba 12, 8. Sportliget Sport Egyesület Budapest 12, 9. Váci VSE 6, 10. Ceglédi VSE 6, 11. Oázis Sport Club Budapest 3, 12. Polo Academy Sport Club Budapest 0. (Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény, majd a gólkülönbség dönt.)

Oázis Sport Club Budapest–Békésút-Békéscsaba 5–14 (1–6, 1–2, 1–4, 2–2)

Országos vízilabda-bajnokság, A2 Keleti csoport, alapszakasz, serdülők, Budapest. V.: Rózsavölgyi Dániel, Ádám Frank. Oázis SC: Kiss L. – Ipacs 1, Mikó, Kollár 1, Meyer, Hevesi, Hetzmann 1. Cs.: Mihálszky (kapus), Zsolnai, Bakos, Papp, Labai 2. Edző: Ádám Zsolt. Békéscsaba: Krizsán – Korcsok N., Szatmári L. 4 (1), Bazsó 1, Zimbran 2 (1), Orosz R., Pónya O. 3 (1). Cs.: Gyuricza (kapus), Such, Suhajda Z., Szathmáry Zs. 1 (1), Orosz B. 1, Csüllög 1 (1), Fölker 1. Edző: Zsilák László. Gól emberelőnyből: 5/1, ill. 9/2. Büntetők: 0/0, ill. 5/5. Kipontozódott: Mikó, Meyer, Hetzmann.

Egy 6–0-ás rohammal tekintélyes előnyre tettek szert a békéscsabai fiatalok, már ekkor eldőlt, hogy melyik gárda a jobb ezen a napon. A további negyedekben is erődemonstrációt tartottak serdülőink, és könnyű győzelmet arattak.

Zsilák László: – Tudtam, hogy jóval erősebb a mi serdülő csapatunk, mint a vendéglátóké. Akadt hiányzónk, de ez most nem befolyásolt semmit. Végül is minden gyerek hozzátette a magáét a győzelemhez, még akkor is, ha a jelentős előnyünk birtokában kicsit kiengedtek, és sűrűsödtek a hibák is. Hat-egyes vezetésünk után kissé lagymataggá vált a játék, de végül is könnyebben szereztük meg a három pontot, mint egy héttel korábban.

További eredmények. Serdülők: Váci VSE–Cívis Póló Vízilabda Sportegyesület Debrecen 12–11. Sportliget Sport Egyesület Budapest–Aeroprodukt Szentesi VK 4–18. Hódmezővásárhelyi VSC–Polo Academy Sport Club Budapest 24–3. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza–Ceglédi VSE 4–14. Angyalföldi Sportiskola Budapest–Csongrádi VVSE 17–17 – szétlövés után 22–20.

Az állás. Serdülők: 1. Aeroprodukt Szentesi VK 27, 2. Békésút-Békéscsaba 21, 3. Ceglédi VSE 21, 4. Váci VSE 16, 5. Cívis Póló Vízilabda Sportegyesület Debrecen 15, 6. Sportliget Sport Egyesület Budapest 15, 7. Angyalföldi Sportiskola Budapest 12, 8. Oázis Sport Club Budapest 12, 9. Csongrádi VVSE 9, 10. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 8, 11. Hódmezővásárhelyi VSC 3, 12. Polo Academy Sport Club Budapest 0. (Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény, majd a gólkülönbség dönt.)

Oázis Sport Club Budapest–Békésút-Békéscsaba 6–12 (4–2, 2–3, 0–3, 0–4)

Országos vízilabda-bajnokság, A2 Keleti csoport, alapszakasz, ifjúságiak, Budapest. V.: Ádám, Frank, Csanádi Zsolt. Oázis SC: Szabady – Kolozsi 2, Stribik 2, Hódosi, Pelle, Arányi 1, Kocsid G. 1. Cs.: Dobai, Hetzmann, Ipacs, Meyer. Edző: Molnos Tamás, Szabó Károly. Békéscsaba: Korcsok P. – Such 2, Suhajda Z. 1, Szatmári L. 3 (1), Szanyi 1, Korcsok N. 3, Hajdu A. 1. Cs.: Budai 1, Szathmáry Zs., Zimbran, Pónya O., Tasnádi, Orosz R. Edző: Ajtai Miklós. Gól emberelőnyből: 8/2, ill. 3/3. Büntetők: 1/0, ill. 1/1. Kipontozódott: Szanyi.

Csak az első negyedben „ijesztgettek” komolyabban a házigazdák, a folytatásban is még a félidőig náluk volt az előny (6–5), a térfélcsere után azonban gólképtelennek bizonyultak, miközben a mieink hétszer voltak eredményesek, így a mai nap zárómérkőzése után klubunk elkönyvelhette a kilenc pontot.

Ajtai Miklós: – Az első negyed láttán majdnem infarktust kaptam. Semmi nem úgy működött, ahogy előzetesen megbeszéltük. Gyenge volt a védekezésünk, hiányzott a koncentráció és az akarás. Erős fejmosás után egy csapásra megváltozott minden, pozitív lett a hozzáállás, és jöttek a gólok is. Persze, ehhez kellett egy jó másfél negyed, hogy a társaság is rájöjjön, hol hibázott. Egy a lényeg, a térfélcsere után már igazán odatették magukat, minden úgy zajlott ekkor már, ahogy megbeszéltük, s végül besöpörtük a három pontot. Sokat jelentett az is, hogy Korcsok Péter jó napot fogott ki, nagy százalékban védett.

További eredmények. Ifjúságiak: Hódmezővásárhelyi VSC–Polo Academy Sport Club Budapest 21–4. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza–Ceglédi VSE 5–13. Váci VSE–Cívis Póló Vízilabda Sportegyesület Debrecen 14–21. Sportliget Sport Egyesület Budapest–MA-KA Szentesi VK 7–12. Angyalföldi Sportiskola Budapest–Csongrádi VVSE 34–7.

Az állás. Ifjúságiak: 1. Angyalföldi Sportiskola Budapest 26, 2. Cívis Póló Vízilabda Sportegyesület Debrecen 24, 3. MA-KA Szentesi VK 22, 4. Ceglédi VSE 18, 5. Hódmezővásárhelyi VSC 17, 6. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 15, 7. Békésút-Békéscsaba 12, 8. Oázis Sport Club Budapest 10, 9. Váci VSE 9, 10. Sportliget Sport Egyesület Budapest 6, 11. Polo Academy Sport Club Budapest 0, 12. Csongrádi VVSE 0. (Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény, majd a gólkülönbség dönt.)

 2024. 11. 30.   Aktuális

Laczó Péter (fekete sapkában) hátul jól védekezett, elöl pedig góllal is hozzájárult a szegediek elleni sikerhez – fotó: Such Tamás

A szegedi Tiszavirág Sportuszodában rendezték meg az OB II-es férfi vízilabda-bajnokság Délkeleti csoportja alapszakaszának negyedik fordulóját. Az élbolyhoz tartozó szentesiek után egy ki-ki meccset játszott csapatunk a nagyjából hasonló játékerőt képviselő Szegedi VTK ellen. Ebből az összecsapásból jól jöttek ki a mieink, így bezsebelhették a három pontot

Békésút-Békéscsaba–Szentesi Sport- és Üdülőközpont 8–19 (1–7, 1–2, 2–3, 5–6)

OB II-es vízilabda-mérkőzés, Dél-keleti csoport, alapszakasz, 4. forduló, Szeged. V.: Golopencza Ádám. Békéscsaba: Vozár M. – Dobos 1, Szanyi, Mucsi, Zsilák, Ajtai 2, Pallag 1. Cs.: Korcsok P. (kapus), Budai, Laczó P. 1, Gyebnár, Szatmári L. 1, Suhajda Z. 2, Such 1. Edző: Fodor Ádám, Ajtai Miklós. Szentes: Boros – Busi 1, Tóth B. 1, Gut B. 3 (1), Gut Zs., Gundl 6 (2), Papp 4. Cs.: Werner 3, Őze, Krucsó, Nagy L. Edző: Fekecs Ádám. Gól emberelőnyből: 3/1, ill. 6/3. Büntetők: 0/0, ill. 3/3. Az eredmény alakulása: 0–4, 1–8, 4–10, 4–14.

Az első negyedben tekintélyes előnyre tettek szert a szentesiek, a folytatásban azonban már mindhárom negyed szorosan alakult. A nagy előny birtokában már nem volt kérdés, hogy melyik csapaté lesz a három pont.

Békésút-Békéscsaba–Szegedi VTK 11–9 (4–2, 1–1, 4–2, 2–4)

OB II-es vízilabda-mérkőzés, Dél-keleti csoport, alapszakasz, 4. forduló, Szeged. V.: Golopencza Ádám. Békéscsaba: Korcsok P. – Laczó P. 1, Gyebnár 1, Szanyi, Szatmári L. 2, Mucsi 1, Ajtai 1 (1). Cs.: Vozár M. (kapus), Budai, Dobos 1, Zsilák 4, Suhajda Z., Such. Edző: Fodor Ádám, Ajtai Miklós. Szeged: dr. Bólya – Török A. 2 (1), Domán, Katona, dr. Nádasdi, Godó 2, Tanács 2. Cs.: dr. Török T., Zsarkó 3. Edző: Árvai Szilárd. Gól emberelőnyből: 4/2, ill. 5/2. Büntetők: 1/1, ill. 1/1. Az eredmény alakulása: 2–2, 4–3, 7–3, 8–4, 11–6.

A kezdeti tapogatózó játék után hamarabb kapott lábra csapatunk, némi előnyre tettek szert. A harmadik negyed végére ezt négygólosra, a folytatásban pedig ötre növelték. Ezután a szegediek is nagyobb iramra kapcsoltak, ám a hátrányt már nem tudták ledolgozni, így újabb három ponttal gyarapodott csapatunk.

Mestermérleg. Ajtai Miklós: – Az első mérkőzésen azzal számoltunk, talán lehet némi keresnivalónk, de hamar bizonyságot nyert, hogy a Szentes nálunk jóval erősebb és rutinosabb egylet. Agresszivitásuk nem ízlett nekünk, és amikor már látszott, hogy övéké lesz a három pont, inkább a második mérkőzésre pihentettük kulcsjátékosainkat. Jól tettük, mert a szegediek ellen egy kezdeti átmeneti időszak után remekül küzdött a gárda, a fiatalos lendület sokat ért a viszonylag idősebbekből álló ellenféllel szemben. Nem volt szép vízilabda, de hamar bebiztosítottuk az eredményt. Elöl éltek a támadásaink, pontos volt a játék, és a védekezésünkre sem lehetett panasz. Végül úgy keltünk útra hazafelé, hogy keserű-édes napot zártunk a Tisza-parti városban.

További eredmények: Szegedi Tudományegyetem Szegedi Vízipóló Suli–Szegedi UVTE 9–9 – szétlövéssel 13–11. Szegedi VTK–Csongrádi VVSE 8–16. Csongrádi VVSE–Szegedi Tudományegyetem Szegedi Vízipóló Suli 8–11. Szegedi UVTE–Szentesi Sport- és Üdülőközpont 7–11.

Az állás a negyedik kör, nyolc forduló után: 1. Szentesi Sport- és Üdülőközpont 21, 2. Csongrádi VVSE 18, 3. Szegedi Tudományegyetem Szegedi Vízipóló Suli 17, 4. Szegedi UVTE 10, 5. Békésút-Békéscsaba 5, 6. Szegedi VTK 1. (Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény dönt.)

 2024. 11. 02.   Aktuális

A gyulai úszóból lett vízilabdázó, Budai Tamás ma már az ifjúsági csapat meghatározó játékosa – fotó: Such Tamás

A vízilabda az a sportág, amely a legtöbb, mondhatni megszámlálhatatlan elsőséget, dicsőséget hozott az olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon hazánknak. Nem véletlen, hogy népszerűsége nemcsak töretlen, hanem továbbra is emelkedőben van. És ez így van szűkebb pátriánkban, Békés vármegyében, azon belül Békéscsabán és immár Gyulán is.

A megyeszékhelyen lassan újra hatvan esztendeje él és virágzik a vízilabda. Másfél száznál több fiatal űzi a sportágat Békéscsabán és a szomszédos fürdővárosban. És egyre jobban, egyre komolyabban, egyre eredményesebben.

Az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő csapataink az A2 csoportban egyre inkább meghatározói a mezőnynek. Tavaly már sikerült a felsőházba verekedni magukat a rájátszás során, az idei cél: megismételni az eredményes előző esztendőt.

Ehhez jó úton járnak a gyermek, serdülő és ifjúsági együtteseink, amelyekben egyre több meghatározó játékosunknak nagy szerepe van. A legidősebbeknél ilyen Budai Tamás, a serdülőknél Pallag Nándor (aki nem mellesleg az ifjúságiak között is rendre kezdő játékos). Mindketten érdekes utat jártak be, mire a gárda húzó embereivé váltak. Velük beszélgettünk vízilabdás pályafutásukról.

Mikor és hogyan kerültetek ebbe a vizes közegbe?

Budai Tamás: – Négy-ötéves lehettem, amikor megtanultam úszni, mégpedig gyulai lévén, a Várfürdőben. Pár évet eltöltöttem a klub színeiben, sőt, úszóversenyekre is eljutottam. Ám meguntam a faltól falig tempózást és a versenyeket. De maradni akartam a víz közelében, ezért tizenegy évesen váltottam.

Pallag Nándor: – Óvodásan tanultam meg úszni Szemenyei Olga kezei alatt. De már a kezdetekkor arra vártam, mikor mondja Olga néni, hogy válthatok a pólóra, mert már akkor is ez a sport vonzott igazán. Aztán egyszer úgy éreztem, készen állok az új kihívásra, ekkor kerültem a békéscsabai vízilabdaklubba, a legkisebb korcsoportba.

Kik voltak az első edzőitek?

Budai Tamás: – Akkoriban már működött a csabai klub fiókcsapata Gyulán, ahol Béládi Csaba volt az első edzőm. Két-három évig tőle „tanulhattam” a sportágat.

Pallag Nándor: – Sportág váltás után két évig Dobra Róbert kezei alatt ismerkedtem a vízilabdával. Augusztus végén lettem igazolt vízilabdás, a következő év elején már mérkőzéseket is játszottam.

Ez azt jelenti, jó pár éve elköteleztétek magatokat a sportággal. Végül miért kötöttetek ki végleg a pólónál?

Budai Tamás: – Fiatal korom óta sportszerető vagyok, különösen a csapatsportágak jelentenek nekem sokat. Azon belül is a vízilabda. Nagyon szeretem a hétvégi mérkőzéseket, jó a társaság, ami továbbra is vonzerő.

Pallag Nándor: – Megragadt a közösség, a csapat, a labdajáték. A hétköznapokon jó a hangulat az uszodában, egyszóval szeretek edzésekre is járni.

Volt arra példa, hogy más klub hívott benneteket?

Budai Tamás: – Engem eddig nem. De hamarosan váltanom kell, mert érettségi előtt állok, és szeretnék továbbtanulni. Még nem tudom, hogy Szegedre vagy a fővárosba jelentkezem, de bárhol is tanulok, szeretném folytatni a vízilabdát.

Pallag Nándor kissrácként a klubba kerülése után fél évvel már bajnoki mérkőzést játszott a legkisebbek között, ma nemcsak a serdülő, hanem az ifjúsági gárda erőssége is – fotó: T. Petka Anita

Pallag Nándor: – Szentesi játékosok korábban szerették volna, ha átigazolnék hozzájuk, de maradtam. Sőt, a válogatott edzésen is szóba került, hogy egy magasabban jegyzett klubban kellene folytatnom. Majd látjuk, hogy lesz. Az biztos, hogy legfeljebb egy A1 osztályú klubba mennék. Nekem mindenesetre még két és fél év múlva lesz esedékes az érettségi, benne van a pakliban, hogy addig maradok a csabai kötelékben.

Klubunk vezetőedzőjének, Fodor Ádámnak a kezei alatt mindketten megfordultak korosztályos vízilabdázóként. Ám értelemszerűen ma is teljes rálátása van vezetőedzőnknek a két fiatal játékos fejlődésére. Fodor Ádám így jellemezte őket: – Amikor Békéscsabára kerültem, Tamás akkoriban kezdte a pólót Gyulán. Ahogy ő is mondta, eredetileg úszó volt, de jobban vonzotta a labda. Ahogy cseperedett, egyszer hozzám került. A kezdetekben nem igazán vitézkedett, de aztán egyre jobban belelendült, megismerte és megszerette a sportágat, egyre szorgalmasabbá vált, mígnem kitartása után az ifjúsági csapat meghatározó játékosává lépett elő. Bátran állítom: építhetünk rá. Nándi baby korosztályosként Dobra Robinál kezdett, akkoriban még olykor némi panasz érkezett rá. Emlékeim szerint semmit sem csinált rendesen az edzéseken. Aztán amikor Csabai Zozóhoz került, nagy változáson esett át. Sokat fejlődött az úszástudása, megerősödött, kicombosodott. A gyermek korosztályban már meghatározó játékosként tekinthettünk rá. Annyira, hogy ekkor már rendre feljátszott a serdülő gárdába is. Az ő esetében a folyamat gyorsabb volt, mint Tamásé, de ma már mindketten nélkülözhetetlen erők a csapatainkban.