2018. 10. 03.   Aktuális, Kitekintő

A sportágat szeretők, idősebbek, fiatalok és szülők egy ideje új arcot fedezhetnek fel az Árpád fürdő medencéjének partján nap, mint nap: a mindössze 31 esztendős Fodor Ádám tartja az edzéseket a 2006-ban és 2007-ben született fiataljainknak. Ugyanakkor az OB I B-s felnőtt csapat mérkőzésein is vízbe ugrik a Szegedről érkezett ifjú mester, ekkor pólósként, de ha kell, a parton állva, ekkor dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző segítőjeként „szolgálja” klubunkat.

Ha már Szeged és Fodor név, alighanem sokaknak ismerősen csenghet együtt a város és a vezetéknév. Igen, Fodor Ádám a kétszeres olimpiai bajnok, Fodor Rajmund öccse.

Ki az idősebb? — tettük föl az első kérdést Ádámnak.
Rajmund a bátyám. Nem kevesebb, mint tizenegy és fél év a korkülönbség köztünk.

Akkor fiatal korodban volt kire felnézni.
Ez természetes. Kissrác voltam, amikor a bátyám már a felnőttek között játszott az OB I-ben, sőt, hamarosan a fővárosba került. Ám szüleimmel folyamatosan jártunk a meccseire, vagyis természetes volt, hogy én is az uszodák világában nőttem föl. Bár közel sem vittem annyira, mint Rajmund.

Azonban a báty, a vizek világa, az uszoda téged is hosszú távon megfertőzött.
Tagadhatatlan. Kissrácként már ott tolongtam az edzéseken, és végig játszottam minden korosztályban. Még az sem vettem el a kedvem, hogy az első három évben szinte nem is találkoztunk a labdával, csak úsztunk, tapostunk és más pólóhoz kapcsolódó gyakorlatokat végeztetett velünk mesterünk.

Végül mégsem az akkoriban nagynevű Szeged csapatában vitézkedtél, hanem a szomszédos város OB I B-s csapatában.
Próbálkoztam az első osztállyal is, de termetemnél fogva nem sok sikerrel. Viszont imádtam a vízilabdát, a közeget, ezért a hódmezővásárhelyiek hívó szavára immár felnőtt játékosként a nem messzire lévő városba tettem át székhelyemet. Nem bántam meg. Közben Szegeden az egyetem rekreáció, egészségfejlesztő szakán diplomáztam, majd a Testnevelési Egyetemen az edzői szakot is elvégeztem. Ugyanis már fiatalon láttam, hogy játékosként behatároltak a lehetőségeim a már említett termetem miatt, ám 16-17 évesen már azt is tudtam, hogy az edzői pályán szeretnék előbb utóbb elindulni. Szegeden Lakó Gábor kezei alatt pallérozódtam, aki átkerül Hódmezővásárhelyre, ahová követtem. Ő inspirált, mellette hosszú időt töltöttem, az edzői gyakorlatot is ekkor szereztem meg. Immár 12 éve.

A két legnagyobb Csongrád megyei város mellett kitekintést is nyerhettél a póló nemzetközi világába.
Így van, nyolc évvel ezelőtt Hollandiába hívtak, egy Utrecht melletti város másodosztályú csapatába, ahol az osztályváltás volt a cél. Sikerült is, de az egyetemi tanulmányaim befejezése miatt visszatértem Magyarországra. Közben Hódmezővásárhelyen beindult a női szakág, ide hívtak, így újra a közeli városban kerültem edzőnek. Aztán egy újabb hívó szóra visszatértem szülővárosomba, ahol négy éven át a serdülő fiú csapatot irányítottam.

És eljött a 2018. év, no meg egy újabb hívó szó, ezúttal Békéscsabáról. Hogyan történt, és mi motivált abban, hogy ismét várost váltsál?
Szilágyi Kristóf és a bátyám jó barátságban van, így a csabai vezetőedző Rajmundon keresztül keresett meg, felajánlva a lehetőséget. Nyár közepén még egy rövid ideig Máltán edzősködtem, de már előtte megegyeztünk abban, hogy a felkészülés majdnem elejére visszatérek, és immár Békéscsabára. S hogy mi vonzott az ajánlatban? Úgy gondolom, szakmailag előrelépés számomra, hogy a békési megyeszékhelyre kerültem, ugyanis Borsos Pál elnök úr, és Balázs Lajos ügyvezető elnök egy remek képet vázolt fel előttem arról, milyen utat szeretne bejárni a csabai vízilabda. Az is vonzott, hogy a gyerekek fejlesztés mellett a felnőtt csapat kispadjára is leülhetek a vezetőedző mellé. Összességében talán úgy is fogalmazhatok: edzőként is rám fért egy kis frissítés és ingerváltás.

Milyenek az első benyomásaid Békéscsabán?
Korábban nem láttam bele a Csabai Csirkefogók hétköznapjaiba, ellenfélként viszont gyakran megfordultam itt, hiszen a Szegedi ÚVTE csapatában játszottam még az elmúlt szezonban is. Két hónap után pozitívak a tapasztalataim. Látom az előrelépéshez szükséges tendenciát, a hátteret, a kitartást és hozzáértést. Örülök, hogy ennek részese lehetek.

Egy kis kitérő: sokszor igyekeztek összehasonlítani a kétszeres olimpiai bajnok bátyáddal?
Igen, gyakran elfordult az iskolában és a szegedi klubban is. De én minden téren más típusú vagyok, mint Rajmund. Ráadásul a fizikai adottságunk is nagyon eltérő. A hasonlítgatásnak volt előnye, és hátránya is. Egykori tanáraim között akadt olyan, aki mindig Rajmunddal példálózott, ha valami nem stimmelt velem. De egy másik példa: akadt olyan osztálytársam és barátom, aki csak a suli elvégzése után tudta meg, hogy Rajmund a bátyám. Számára természetes volt, hogy így is, úgy is a barátság köt össze bennünket.

Visszatérve a minden napokhoz. A felnőtt csapatban is szerepelsz, gyerekkel is foglalkozol Csabán.
Az előbbi esetében az élet változtatta meg a terveket. Most, a csabai nagy átalakulás után nagy szükség van minden felnőtt pólósra, ezért engem is felkértek, hogy alkalom adtán ne csak a parton segítsem az OB I B-s csapatot, hanem a vízben is. Így újra intenzívebb edzésbe álltam. Ugyanakkor az utánpótlásképzésben kaptam edzői feladatot, Csabai Zoltánnal közösen visszük a 11-12 évesek csapatát, amely a nemzetközi vidékbajnokságban rajtol el. A két korosztály mintegy húsz fiatalt jelent, akikkel nap, mint nap igyekszünk elsajátíttatni a sportág alapját és megmutatni minden szépségét.

Címlapképünkön: itt még nem a kispadon, hanem a rajtkövön ül Fodor Ádám

 2018. 09. 19.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ha egyszer beindul a gépezet, nincs megállás. Mint két nappal ezelőtt jeleztük, a hét végén, szombaton megkezdődik az OB I B-s felnőtt bajnokság. Nem sokat pihenhetnek azonban edzőink és azon fiataljaink, akikre számít a szakvezetés, ugyanis vasárnap már az OB I B-s ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályú pontvadászat első fordulóját is megrendezik.

Az elvárásokról és a változásokról dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző adott képet.

Tavaly két felnőtt és tíz utánpótlás együttesünk szerepelt a különböző bajnokságokban. Idén ez hogyan lesz?
Kettővel kevesebb. Egészen pontosan: a két felnőtt helyett csak egy, az OB I B-s gárdát neveztük be, az OB kettesek idén nem indulnak. Az utánpótlás esetében az elmúlt évihez hasonlóan ott lesznek a fedélzeten az OB I B-s ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályú együtteseink, akik a hét végén már érdekeltek, az Ybl Water Polo Club vendégeként ugranak vízbe vasárnap a fővárosban, a Komjádi uszodában. A nemzetközi vidékbajnokság később kezdődik, de az már eldőlt, hogy itt is elrajtolnak az ifjúságiak, továbbá a gyermek I. korcsoportosok (2004-ben születettek), a gyermek III. (2006), a gyermek IV. (2007) és két gyermek V. (2008) csapatunk. A 2005-ben születettek a gyermek I. korcsoportba kapnak játéklehetőséget.

Kik ülnek a csapatok kispadján, illetve készítették föl a fiatalokat az idei szezonra?
Újszerű, hogy amíg tavaly egy edzőre egy csapat jutott, most minden együttesünket edzőpárosok irányítanak. Az ifjúsági és serdülő gárdát két felnőtt játékosunk, a már rutinos edzőnek számító Ajtai Miklós és Mucsi Zsolt. A gyermek első korcsoportúakkal hárman is foglalkozunk, jómagam, valamint a nyáron Szegedről érkezett Fodor Ádám és Csabai Zoltán. A gyermek III. korosztályúak esetében még nagyon nyitott a kérdés: még nem dőlt el, hogy Gyulai VK, vagy Csabai Csirkefogók VK néven nevezzük be őket, ugyanis mindkét városból több játékos is helyet kap benne. Így aztán még az sem dőlt el, hogy Béládi Csaba, vagy ha csabai néven fut a gárda, akkor megyeszékhelyi edző irányítaná őket. A két legfiatalabb korosztályban viszont az már biztos, hogy a gyulaiak esetében a Béládi Csaba, Tóth Szilárd kettős, a csabaiak esetében a Dobra Róbert, Túri Gergő duó viszi a prímet.

Mi indokolta az átszervezést?
Mindenekelőtt az, hogy a minőségi versenyeztetés felé vigyük a klubot a jövőben. Fodor Ádám érkezésével eggyel több edző van a 250 vízilabdázóra, így elértük, hogy érvényesüljön a koncepció váltás az utánpótlás működtetésében. Ezzel megoldhatóvá vált, és célravezetőnek találtuk, hogy edzőpárosok foglalkozzanak a csapatokkal. Mindez jól segítheti az egyéni képzést is.

Mik az elvárások a fiatalokkal szemben?
Ahogy klubunk vezetői fogalmaztak: továbbra sincs eredménykényszer. Az a célunk, hogy minden gyerek a saját korosztályában kapja a legtöbb játéklehetőséget, de természetesen szükség esetén a feljebb lévő korcsoportokban is helyt kell állnia. Az elmúlt évek pozitív tapasztalata, hogy az „obés” csapatink játékosai esetében már kialakult szinte mindenkiben az egészséges becsvágy, ami hétről-hétre a győzni akarásban nyilvánul meg, ezért aztán némi eredményességre is számíthatnak edzőink.

Tény, a feljebb lépéshez minderre szükség van…
Motivál bennünket és a fiatalokat is, hogy belátható időn belül, akár két-három év múlva eljuthatunk az első osztályú kvalifikációhoz utánpótlás szinten. Annak ellenére, hogy a továbbtanulások miatt ifistáink jelentős része az érettségi után elkerül a városból. De büszkék vagyunk a mai napig az innen más városokba kerülőkre, mint az idei világjátékokon is bizonyított Hajdu Attilára, vagy az őt követő Krizsán Györgyre, Zsilák Lászlóra, Tifrea Ovidiura.

Címlapképünkön: az előző OB I B-s utánpótlás-bajnokságban dobogón végzett a gyermek korosztályú csapatunk, idén sem lepődne meg senki, ha hasonlóan a legjobbak közé kerülnének

 2018. 09. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Jelentős lépéshátrányba kerülnek azok a vízilabdacsapatok, amelyek a hidegebb évszakokban sátortetős uszodákban készülnek és játsszák bajnoki mérkőzéseiket, ugyanis ősszel és tavasszal — a sátorállítás és –bontás miatt — csaknem kétszer két hétig nincs hol felkészülniük. Ezek közé tartozik klubunk is, amely ezen a héten, és a következőn is medence nélkül maradnak. Ráadásul mit hoz — immár évek óta — rendszeresen a sors? Az őszi szezon rajtja, rendre sátorállításos időszakra esik. Miként az e hét vége is, amikor a Vasassal kell felvennie a harcot a bajnoki nyitányon felnőtt OB I B-s gárdánknak.

Persze, nem csak ezzel kell megbirkóznia idén felnőtt csapatunknak. Az elmúlt években rendszeresen a húsztagú mezőny felső házáig jutó amatőr együttesünk színe-java befejezte aktív játékos pályafutását, vagy munkahelyi, illetve családi okok miatt eligazolt. Így aztán klubunk vezetőinek és dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnek igencsak megfájdulhatott a feje, amikor júniusban befejeződött az előző idény, és szembesültek a nyáron várható óriási változásokkal.
Volt két, két és fél hónap a megoldás keresésére. Hogy mennyire sikerrel, hogyan sikerült az új bajnokságra a hangolás, illetve milyen elvárásokkal vágnak neki a hét végén rajtoló pontvadászatnak — arról a vezetőedzővel beszélgettünk.

Tartsunk névsorolvasást! Az elmúlt évek sikercsapatából kikkel nem találkozunk az új szezonban?
A legutóbbi esztendő OB I B-s gólkirálya, Szabó Zoltán, valamint Rácz Norbert és Józsa Tibor családi, illetve munkahelyi okok miatt Hódmezővásárhelyre igazolt, amit részben még azzal is indokoltak, hogy jóval közelebb van Csongrád megyei lakóhelyükhöz. Hasonló elképzelés miatt Szabó Zsombor lakhelyén, Csongrádon folytatja pályafutását, Tifrea Ovidiu pedig miután a gyulai Román Gimnáziumban leérettségizett, hazaköltözött, a Crisul Oradea csapatában folytatja a vízilabdát és megkezdi egyetemi tanulmányait szülőhazájában, Romániában. Major Levente családi okok miatt még kevesebbet vállalt, az OB II-ben ugrik ezentúl vízbe, mégpedig a Szegedi ÚVTE színeiben. Dr. Makra Zsolt további játéka még kérdéses, bár nagyobb az esély, hogy tudományos kutató állása és egészségügyi problémái miatt nem szerepel többé csapatunkban.

Ez bizony majdnem a tavalyi kezdőcsapat. Kik maradnak, illetve vannak-e érkezők a helyükre?
Nagy öröm számunkra, hogy a rutinos, immár 48. évében járó Ormai Zoltán kapusunk vállalta a további játékot, miként a gólerős Ajtai Miklós és a védőként ismert Mucsi Zsolt, akik nem mellesleg edző feladatot is ellátnak klubunkban. Továbbra is a rendelkezésemre áll a szegedi testnevelő tanár, a 26 éves Páll Bence. A remek irányító, lövő Németh Dániel, ha nem is annyit, mint korábban, de néhány mérkőzés erejéig a csapat rendelkezésére áll, főleg az alapszakasz legfontosabb, illetve a rájátszás találkozóin. Ami pedig az érkezőket illeti: nemcsak klubunk edzői sorát erősíti nyár óta a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund öccse, Fodor Ádám, hanem újra edzésbe állt a 31 éves, irányítóként számításba vehető pólós. Szegedről két fiatalt igazoltunk, a húszesztendős védő, átlövő Takács Gellértet és a 19 éves szélsőt, Mikházi Mátét. A fővárosból, a Neptun VSC-ből érkezik az egyébként joghallgató center és szélső poszton bevethető, 22 éves Sóvári Gergely, aki még az Ybl Polo Water Clubban csapattársam volt.

Ezzel még rövidnek tűnik a névsor…
Úgy tűnik, de ha hozzávesszük, hogy az elnökség stratégiai döntése értelmében idén nem nevezünk OB II-es csapatot a hazai harmadik vonalba, viszont az ottaniak közül többen, így Gyebnár György, Dávid Levente, Laczó Péter, id. Lukácsi Sándor, dr. Szlávik Győző, valamint klubelnökünk, a center Borsos Pál vállalta a további játékot, immár újra az OB I B-ben, akik valamennyien segítségére lehetnek az együttesnek. Sőt, jómagam is munkába álltam, napi két edzéssel készülök, hogy ha a sors úgy hozza, én is vízbe ugorjak a bajnoki meccseken. És még ott van az ifjúsági gárdából kiöregedett Tóth Frank is.

Ez alapos vérátömlesztésnek számít. Ennek ellenére és ránézésre gyengébb játékosállománynak tűnik, mint a korábbi.
Nincs mit tagadni, ez a valós tény. Van ennek jó oldala és rossz is. Az utóbbi az, hogy új célokat kell kitűzni a csapat elé, a jó pedig az, hogy egyre több saját nevelésű fiatal előtt nyílik meg a lehetőség, a tehetségének kibontakoztatására, a fejlődésre. Ez pedig hosszú távon mindenképpen egészséges, hiszen kevesebb légióst szerződtet így klubunk.

Ilyen előzmények után milyen célt fogalmazott meg az elnökség, illetve mit a vezetőedző?
Mielőtt ezt taglalnám, el kell mondanom: sokáig vacillált a „vezérkar” azon, hogy az új bajnokságban az OB I B-be, vagy az OB II-be nevezzük felnőtt csapatunkat. Végül a mellett döntöttünk, hogy ha nehéz is lesz helyt állni az évről évre nagyon erősödő hazai második vonalban, a hagyomány, a saját nevelésű utánpótlásunk miatt mégis az OB I B-be nevezünk. Úgy gondoljuk, két-három nehéz év vár ránk, amikor nem lehet más a célunk, mint elkerülni a kiesést. Ám e közben szeretnénk nyolc-tíz fiatalt beépíteni a felnőtt csapatba és eljutni oda, hogy a gárda hetven-nyolcvan százalékban saját nevelésű játékosokból álljon a kétezerhúszas évekre. És remélhetőleg már az új békéscsabai uszodában mutassa meg erejét a jövő csapata.
Miért éppen két-három év a „kivárás”?
Utánpótlásunk nagyon izmosodik, egyre jobb eredményt érnek el fiataljaink a hazai bajnokságokban. Így serdülőink és a gyermek I. korcsoportos gárdáink, de az ifjúságiak is markáns meghatározóivá váltak a pontvadászatok során. Fejlődésük dinamikus, és ahogy egyre érnek, rutinosabbá válnak, egyre több lehetőséget kaphatnak a felnőtt csapatban is. Erre építhetünk, és ez bizakodóvá tesz bennünket. Már most eltökéltük, és igyekeztünk a szülőkkel is egyeztetni arról, hogy időnként tizenéveseinknek is biztosítjuk a lehetőséget, hogy egy-egy mérkőzésen egy-másfél negyeden át a felnőttek között is megmutathassák, mire képesek. Amihez ismételten hozzáteszem: mindinkább szeretnénk rövidtávon elérni, hogy önerőből bent maradjon a csapat a másodosztályban, majd, ha átvészeltünk ezt a remélhetőleg rövid időszakot, a folytatásban ismét megcélozhatjuk a felsőházat.

Címlapképünkön: a klubnál játékosként és utánpótlás edzőként maradó Ajtai Miklós veszi tűz alá az ellenfél kapuját

 2018. 08. 31.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Már lassan egy hete véget ért az Swietelsky Kupa vízilabdatorna, amely az utánpótlás erőfelmérője volt a bajnoki szezon rajtja előtt, de a sűrű programot követően csak most volt alkalom, hogy a klub vezetőedzőjével hosszabban értékeljük a háromnapos hazai rendezésű eseményt.

A három nap alatt lejátszott 42 mérkőzés különösen megterhelő volt, mert ezúttal szervező házigazdái, valamint résztvevői is voltunk egy 17 csapat részvételével zajló tornának – vágott bele az elemzésbe dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző. – Magamon is érzem, és az edzőinken is látom, hogy nem sikerült még teljes egészében kipihennünk a monstre eseményt. Az élet nem állt meg, aznap este még a romokat takarítottuk, másnap pedig már regeneráló, valamint felzárkóztató edzések voltak a kevesebb lehetőséget kapó játékosok számára. Emellett a bajnoki rajt közeledtével rengeteg az adminisztratív és szakmai dolgunk, mert kalkulálnunk kell a sátorállítás miatti kéthetes leállással is.

Első ízben került sor a Swietelsky Kupa utánpótlás tornára. Miért írta ki a klub, mi volt a motiváció?

Az utóbbi években mindig volt a klubnak nyár végén egy több korosztályban megrendezésre kerülő saját rendezésű utánpótlástornája, ezért igyekeztünk folytatni ezt a hagyományt. Ezzel párhuzamosan pedig az országos bajnokságokban induló csapataink névadó szponzora, a Swietelsky felé is volt egy ilyen jellegű kötelezettségünk a rendezés által. Harmadrészt pedig szerettük volna, hogy a fiatal játékosaink hazai közönség előtt is megmutathassák magukat a nyár során egy ilyen tornán, hiszen év közben a sátor, illetve a sok utazás miatt erre nem nagyon van lehetőségük.

Mi alapján kerültek „kiválasztásra” az ellenfelek? Gondolok ez alatt arra, hogy a közeli Csongrád megyéből csak a Szeged kapott meghívót

Erős tornát szerettünk volna, ezért olyan csapatokat hívtunk, akikkel nagyjából azonos erőt képviselünk, vagy éppen erősebbek is nálunk. Egyáltalán nem az volt az elsődleges célunk, hogy bármelyik korosztályban is az első helyen zárjunk. Többek között azért sem, mert a vereségekből, valamint a szoros mérkőzésekből lehet legtöbbet tanulni és fejlődni. Egy szoros mérkőzésen még a legkisebb taktikai vagy éppen technikai hibának is komoly jelentősége lesz a meccs végén, vagy éppen a végeredményt illetően. De a Szeged mellett volt más közelebbi csapat a „kalapban”, csak nem tudtak eljönni edzőtábor és más tornán való elkötelezettségük miatt. A Szeged 2006-os csapata amúgy már két nappal a torna előtt megérkezett, és a mi hasonló korú együttesünkkel játszott edzőmérkőzéseket egy mini-edzőtábor keretében, ami szintén nagyon hasznosnak bizonyult.

Milyennek értékeled a torna erősségét?

Úgy gondolom, hogy a mi szintünkön mindenképpen egy erős torna volt, amit jól mutat, hogy egyik korosztályban sem zártunk az élen. De ehhez az is kellett, hogy közel azonos erősségű csapatok vettek részt, aminek eredményeként pedig kevés volt a nagy különbségű végeredmény. A 2004-es, gyermek korosztályban szinte minden meccs nyitott volt az utolsó negyedig. A serdülőknél, illetve a 2006-osoknál pedig mondhatjuk, hogy az eredmények alapján három-három erősebb, illetve gyengébb csapat játszott körmérkőzéseket. De ezek is hasznosak voltak minden résztvevő számára.

Az időjárás mennyire befolyásolta az esemény megtartását?

Hát voltak ijesztő időszakok, különösen a szombat délután és vasárnap délelőtt. Néha, a játékmegszakítás mellett el is kellett hagyni a medencét a sűrű villámlások miatt. Az ebből adódó csúszást viszont szerintem a lehető legprofibb módon kezelték a csapatok és a szervezők egyaránt. Ahol csak lehetett hoztunk a lemaradáson. De arra mindig ügyeltünk, hogy a torna célja és a szakmaság ne szenvedjen csorbát. Szerintem utólag élmény volt a gyerekeknek és az edzőknek is, mert manapság nem nagyon játszanak mérkőzéseket ilyen extrém időjárás során. Viszont meg kell tapasztalniuk azt is, hogy ilyen külső körülmények között is a játékra kell koncentrálniuk.

Elérte-e célját a torna?

Túlzás nélkül állíthatom, hogy részünkről maximálisan, minden korosztályunk számára jól szolgálta a bajnokságra való felkészülést. Erős csapatokkal mérkőztünk, és mind a játékosok, mind pedig mi edzők sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Ha a szívemre teszem a kezem, kicsit talán még örülök is, hogy nem nyertünk egyik korosztályban sem így augusztus végén, mert akkor nehezebb lenne lerángatni őket a magas lóról. De így talán látják a fiatalok, hogy még sokat kell dolgoznunk. Nekünk elsősorban a tapasztalatszerzés és a tanulás volt a célunk, valamint a formába hozás okán már különböző taktika elemeket is tudatosan próbáltunk alkalmazni. Ez hol működött, hol pedig több, kevesebb hiba csúszott a gépezetbe. Ami tulajdonképpen tervezett is volt, mert ezeknek egy ilyen tornán, és nem később kell előjönnie. A csapatok pedig távozáskor megköszönték a meghívást és nagyon hasznosnak, és jól szervezettnek ítélték az eseményt. Meggyőződésem, hogy ezt nem kötelező udvariasságból tették.

Mi volt számunkra a leghasznosabb, legtanulságosabb?

Sok gyerek kapott játéklehetőséget, továbbá sokat tisztult a kép a csapatok jövő évi nevezését és versenyeztetését illetően. A leghasznosabbat pedig talán a játékosaink kapták, mert egy ilyen tornán sokat tudnak előrelépni a játék, valamint és gondolkodásbeli sebességet tekintve. Mi edzők pedig egyértelmű visszajelzéseket kaptunk, hogy hol is tartanak az adott csapataink, és miben járnak előttünk más egyesületek csapatai.

Milyen volt a torna hangulata belülről?

Személy szerint nagyon élveztem. Amikor csabai vagy gyulai csapat játszott, akkor nagyon sokan voltak a lelátón. Minden este sok hazai szülő, ismerős jött ki buzdítani a srácokat. A vasárnap délutáni helyosztókon a hangulat pedig már-már egy felnőtt mérkőzés atmoszférájára hasonlított. Ami mind a srácoknak, mind pedig az edzőiknek nagy élmény. A szervezőknek pedig jó visszajelzés. Szeretném, ha minél több pólósunk jutna minél messzebbre és játszana még nagyon sok ilyen, vagy még jobb hangulatú mérkőzést, mert az azt jelentené, hogy elért valahová eben a sportágban.

Az új edzői felállások az első jelekre beváltották-e az elvártakat?

Ahogy a csapatoknál a forma ez is folyamatosan alakul és fejlődik. A párok folyamatosan csiszolódnak össze és az ilyen sorozatterhelés által alakulhat ki a megfelelő munkamegosztás is, hogy ki miben jó, vagy éppen hol tud többet hozzátenni a vízben és a parton zajló folyamatokhoz. Az, hogy ez mennyire válik be, majd szezon második felében lesz igazán kiértékelhető.

Címlapképünkön az ezüstérmes serdülő A csapatunk és Ajtai Miklós edző

 2018. 08. 14.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Utánpótlásunk jelentős hányadának lezajlott az új szezon első erőpróbája, a hódmezővásárhelyi Gyarmati Dezső Sportuszodában lezajlott, háromnapos Diapolo Kupa. Mint emlékezetes, ezen az ifjúsági, a serdülő és gyermek korosztályúak küzdelmébe nevezte klubunk három csapatunkat.

Ugyancsak emlékeztetőül: az ifjúságiak hatcsapatos mezőnyében együttesünk hatodik lett, a serdülők éppen a középmezőnyben végeztek, hét gárda közül a negyedik helyen zártak. Gyermek korcsoportosaink viszont nagy sikert könyvelhettek el: a nyolc csapat közül fiataljaink mindenkit legyőzve aranyérmesek, illetve kupagyőztesek lettek.

Igaz, ezúttal sem az eredményességen volt a hangsúly, hiszen felkészülési tornaként jegyezték a vásárhelyi nemzetközi eseményt, nem beszélve arról, hogy a korosztályváltások miatt mindenhol új csapatokat kell kialakítani, építeni. Továbbá az „edzőkeringők”, vagyis az a tény miatt, hogy a különböző korosztályokat a jövőben házon belül mások készítik fel, itt bizony kölcsönösen szokniuk, ismerkedniük, barátkozniuk kellett a trénereinknek és fiatal pólósainknak egyaránt.

— Egyik korosztályban sem készültünk különösebben a hódmezővásárhelyi tornára — vágott bele a hét végi esemény értékelésébe dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző. — Kemény fizikai edzésekből, gyakorlatilag pihenő nélkül érkeztünk Hódmezővásárhelyre, és tulajdonképpen edzésnek fogtuk fel a mérkőzéseket, amik tökéletesnek bizonyultak. Örülök, hogy sok játékosnak lehetőséget tudtunk adni és a jelenlévő edzőink talán kicsit közelebb kerültek a területi és az országos bajnokságokba nevező csapatinak kijelöléséhez.

Minden korosztályban elmondható, hogy a felkészülési időszak ellenére több jó egyéni teljesítmény akadt, ami a nyár ezen szakaszában még abszolút nem volt elvárás.

— Az elkövetkező hetekben az is cél, hogy az itt is gyakoroltak mind védekezésben, mind támadásban jó csapatteljesítményekkel párosuljanak — folytatta a vezetőedző. — A serdülő és az ifjúsági csapatunk vegyes, kísérleti összetételben szerepelt, illetve a családi nyaralások miatt nagyon hiányos volt. Ebből adódóan az eredményeik és formájuk még egy mérkőzésen belül is hullámzó volt. A gyermek korosztályú csapatunk azért teljesített jobban, mert gyakorlatilag komplett volt, és végig stabilan, fegyelmezetten védekezett, ezért is tudott az előzetes várakozásokon felül teljesíteni és megnyerni mind az öt mérkőzését. De utóbbinak nem tulajdonítok különösebb jelentőséget; mondtam is a srácoknak, hogy vacsoráig örülünk, de hétfőn este már ismét az edzésé volt a főszerep. Azaz folytatódik a munka, mert az látszott, hogy minden korosztályban még rengeteg a dolgunk.

Ajtai Miklós, aki Mucsi Zsolttal párban, frissiben vette át az ifjúsági és a serdülő csapattal járó feladatokat, így összegezte háromnapos tapasztalatait: — A serdülők negyedik helyezésével elégedett vagyok, bár én is hozzáteszem, nem az eredményességen volt a hangsúly Hódmezővásárhelyen. Az volt a célunk, hogy felmérjük, kikre számíthatunk majd az ősszel kezdődő új országos bajnokság során. Érdekesség, hogy a két korosztályhoz csaknem tíz olyan visszatérőnk volt, akik egy-két évet kihagytak. Tudásukon nem, állóképességükön viszont még meglátszott a kihagyás. Egyébként az eredmények nem igazán valósak több ok miatt sem. Részint az idősebb korosztályban a nyaralások miatt mindössze két játékossal számolhattam, így ezt a csapatot a serdülőkből kellett feltölteni. Így pedig több olyan pólósunk akadt, aki a három nap alatt nem kevesebb, mint tizenegy mérkőzésen szerepelt a két korosztály meccsein. De bírták a terhelés a fiatalok, mi pedig igyekeztünk cserékkel jól forgatni a csapatainkat. De az máris kitűnt, hogy az ifjúságiak esetében szinte nulláról kell építkeznünk. Annál is inkább, mert, ha a nyaralásból mindenki visszatér, akkor is csak öt „igazi” ifink lesz, és itt újra csak a serdülő korcsoportúak közül kell feltölteni a vízbe ugrókat. Annak azonban örülök, hogy a két-három évvel fiatalabb srácokkal feltöltött ifjúsági gárdánk egyszer sem szenvedett csúnya vereséget. A torna jól szolgálta a felkészülést, látjuk, hol tartunk, és mennyi munkát kell még elvégeznünk a bajnoki rajtig. A napi két edzéssel igyekszünk felhozni utánpótlásunkat, hogy legalább olyan szép eredményeket érjünk el, mint az elmúlt esztendőben.

A bajnoki rajtot egyébként még megelőzi egy hazai rendezésű torna is, amelynek az Árpád fürdő ad otthont augusztus utolsó hétvégéjén.

Címlapképünkön a Hódmezővásárhelyen tornagyőztes gyermek korosztályú csapatunk