Nehéz és kemény esztendőn van túl felnőtt csapatunk

Régen látott, különös erőfeszítés kellett ahhoz, hogy 22 esztendei OB I B-s tagságát megőrizze felnőtt csapatunk. Mint emlékezete, egy „egyszerűbb” alapszakasz után jött egy keserves rájátszás, majd egy óriási csatákat hozó osztályozó, ami után megragadt csapatunk az osztályban. Ám a jövőre nézve sok tanulsággal is szolgált a 2018-2019-es szezon, amelyről vezetőedzőnkkel, dr. Szilágyi Kristóffal beszélgettünk behatóbban.

Tisztában volt azzal a klubvezetés, és jómagad is, hogy a tavaly nyári nagy kiáramlás, eligazolások, leállások után nehéz év vár a csapatra. De ennyire? Mármint, hogy osztályozót kellett játszani az OB I B-ben maradásért.
— A szezon közben többször néztünk ki jobban és rosszabbul is, mint a végén. De ha az összképet nézem, akkor erre számítottunk. Ha a realitást nézem, nem volt több az idei szezonban, még akkor sem, ha adott esetben egy-egy labdán múltak a mérkőzések és a jobb helyezések, így az osztályozó mérkőzés elkerülése is. Viszont pont ezért nem is volt pánikhangulat a végén, amikor a nyakunkon volt a kés.

Miért nem lehetett megerősíteni a csapatot tavaly nyáron, illetve menet közben?
— Ennek összetett okai vannak. Kevés olyan játékos van a piacon, aki az adott pozícióban tudott volna segíteni nekünk. Konkrétan mindenhol centerhiány van. Ehhez jött a Szeged kiesése, és a Hódmezővásárhely „bevásárlása”, illetve azok a régóta meglévő jellegzetességeink, mint a nagy távolság, vagy a kisebb büdzsé.

Menet közben, az alapszakasz során egyáltalán nem látszott, hogy nehézségei támadnának a csapatnak…
— Valóban, akkor stabilabbnak tűnt a helyzetünk. Bár addig is azért hullámzott a játékunk rendesen. És nem is lett volna ilyen hosszú a szezonunk, ha a Szolnok ellen itthon 4—1 után nem állunk le és kapunk ki 10—8-ra. Pont az ilyen hullámvölgyek miatt lehet sokaknak hiányérzete. De ezeknek is megvolt a szakmai oka.

A rájátszást megelőzően is sok ponttal indultunk harcba, ám ott kevés babért termett. Miért?
— Nem gondoltam volna, hogy csak két döntetlenre futja az alsóházi rájátszásban, és azokat pont az Eger ellen szerezzük majd. Németh Dani játékának és jelenlétének a hiányát idén még nem tudta a mérkőzések teljes idejében megoldani a csapat. Ehhez hozzájött még a „két sátoros ünnep” (az Árpád fürdő őszi sátorállítása, illetve tavaszi bontása), vagyis egy a szezon rajtjánál, egy pedig közvetlenül a playoff elején, továbbá a tartósan hideg vizű medence és a kevés közös gyakorlási lehetőség.

Kicsit kényszerből is, de elvi okokból is sok fiatal kapott játéklehetőséget a felnőttek között az év folyamán. Mennyire vagy elégedett velük? Megfelelő ütemben fejlődtek a „öregek” között?
— Kettős céllal vágtunk neki az idei szezonnak. Egyrészt: a csapat maradjon bent az OB I B-ben, másrészt ezzel párhuzamosan minél több saját nevelésű fiatal kapjon lehetőséget és dobjuk be őket a mély vízbe. Az út több mint rögös volt, de mindkettőt teljesítettük. Összesen tizenegy, még utánpótláskorú játékosunk kapott idén lehetőséget a bizonyításra, akik egyáltalán nem ijedtek meg, sőt sokszor tőlük még nem elvárható módon felnőttek a feladathoz. Közülük négyükkel, Pónya Tiborral, Vidovenyecz Zsomborral, Bucsi Ferenccel és Gellény Zéténnyel nagyon elégedett a teljes edzői stáb. Rengeteget melóztak, olyan edzés- és meccsterhelést kaptak, mintegy 62-65 alkalommal, ami már szinte első osztályúnak mondható, miközben még nincsenek tizenöt évesek sem. Ehhez kellett az ő hozzáállásuk és szorgalmuk, valamint a szüleik részéről az extra áldozatvállalások. A többiekkel kapcsolatban azonban van bennem némi hiányérzet, de ennek okai már összetettebbek.

Végül is örömteli, hogy 22 év után is megőrizte másodosztályú tagságát a felnőtt gárda. De mi várhat rájuk jövőre? Különös tekintettel arra, hogy újabb leállások elé nézünk (Németh Dani, Ormai Zoli, és lehet esetleg más is). Érkezhet új játékos? Vagy a fiatalokkal kell végleg feltölteni a felnőtt csapatot?
— A legfontosabb, hogy megőriztük az indulási jogunkat. A játékoskerettel kapcsolatos beszélgetések pedig már rögtön a Tatabánya elleni osztályozó mérkőzést követően megkezdődtek. Bárkiket is sikerül igazolnunk, a saját nevelésű fiataloknak jövőre még nagyobb szerepet szánunk.

Az imént már szóba került néhány akadályozó tényező, mint a hideg víz, a sátorállítási anomáliák. Nagy tehernek tűnik…
— Nem csak és kizárólag a felnőtt csapathoz tartozik ez a téma, de azt is érinti és sajnos negatívan. Sokszor napi harcokat kell vívni azért, hogy edzeni, dolgozni tudjunk. Gondolok itt arra, hogy 16 napig tart levenni egy sátrat, vagy éppen olyan hideg vagy meleg a víz, hogy az edzésre és játékra alkalmatlan. És ez nemcsak minket, hanem az úszó klubot is érinti. Ezek olyan napi küzdelmek, amelyek megoldása rengeteg időt, energiát és pénzt igényel egyesületünktől és az abban dolgozóktól. Minden csapatunk eredményesebb lenne, ha még csak nem is ideális, de nyugodtabb körülmények között végezhetnének a dolgunkat, és ha lehet a vízben…

Most pihenő van. Mikor kezdődik az új szezonra való felkészülés? Lesznek-e felkészülési mérkőzések, esetleg valamilyen torna?
— Először is ki kell pihenni ezt a fizikailag és mentálisan is nagyon megterhelő szezont játékosnak, edzőnek, szülőnek és családtagoknak egyaránt. A pontos menetrend még nincs meg, de ezek az egyeztetések is folyamatban vannak. De nem lenne baj, ha már ismernénk a jövő évi versenynaptárt és az OB I B versenykiírását. Akkor tudnánk, hogy mikor és mire is készüljünk. Annyi biztos, hogy az utánpótlás csapataink július 22-én elkezdik a munkát.

Címlapképünkön fehér sapkában dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk, akire a felnőtt csapat mérkőzésein a vízben is sok feladat hárult – fotó: Enyedi Beáta