2018. 12. 06.   Klub, Kitekintő

Bár nem úszva közelítette meg a sátortetős uszodát, még csak nem is szánon jött (nem is jöhetett, mert havat idén még nem láttunk), ám mégis betoppant vízilabdázóinkhoz tegnap este a Mikulás (van, akinek a Télapó).

Szép piros ruhában érkezett, fehér volt a szakálla, ahogy elvárható egy Mikulástól/Télapótól, ám csizmája nem volt. Mezítláb érkezett. Igazi puttonya sem volt, ám egy méretes reklámtáskát a vállára dobott, és volt benne minden jó. Legalábbis sok-sok kis Mikulás. Az is piros volt, de belül csokiból állt.

Nem kérdezte, hogy jók voltatok-e gyerekek? De kedves volt a Miklós Mikulás. Mert igaziból Miklósnak hívták, és jellemző rá, ha a dolog úgy kívánja, alkalom adtán gólokat is lő ajándékként az ellenfél kapujába. Úgy hét végente, amikor égetően szükség van rá, különösen egy-egy felnőtt bajnoki találkozón.

De most maradjunk Miklós Mikulás „mellékállásánál”. Egyszóval, mint említettük, szerda este betoppant, és ott volt a hátán a reklámszatyor, telis tele apró csoki Mikulással. Csaknem kétszázzal. Hogy a jók kapjanak belőle. Úgy tűnt, mindenki jó volt, mert hamar elfogyott a sok Mikulás (talán egy maradt a nagy öregnek, Ormai Zoli kapusunknak, ha nem eszi meg estig senki, mert a méltán népszerű „humorzsák” portásunk ekkor érkezik meg az usziba, amikor egy edzőmeccs erejéig igyekszik kivédeni a román Nagyvárad csapatának szemét, azaz minden lövését). S bizony dr. Szilágyi Kristóf, a klub vezetőedzője igencsak aggódott amiatt, hogy marad-e az ötvenedik évéhez közeledő „gyerek” kapusnak legalább egy aprócska csokimikulás. Aztán még maradt további két és fél tucat, ami útra kelt (továbbra sem szánon), de ha minden igaz, megérkezett Gyulára, ahol fiókcsapatunk fiatal játékosainak is jut ma belőle. Megérdemelik ők is, meg a csabai fiatal pólósok is, mert szépen teljesítettek idén, s még az edzéslátogatottságra sem lehetett panasz (talán egy-két kivételtől, de ez már történelem).

Vagyis az est azzal zárult Békéscsabán, hogy a jók kiérdemelték méltó jutalmukat, aztán kezdődhetett a tréning. Ma este pedig a fürdővárosiak örömködhetnek az apró piros puttonyosoknak.

Képeinken: megérkezett az Árpádba a mezítlábas Miklós Mikulás

 2018. 12. 03.   Aktuális, Előzetesek, Kitekintő

Sűrű hét elé néz a békéscsabai vízilabdaklub: nemzetközi felkészülési mérkőzésekkel, kimondottan fontos felnőtt OB I B-s bajnoki találkozóval és tehetséggondozó edzésekkel tarkított lesz december első tiszta hete.

Szerdán a 2006-ban születettek, illetve fiatalabbak kétkapus találkozójával kezdődik a program, amikor Csabai Zoltán edzővel Gyulára mennek a fiatalok.

Csütörtökön a felnőtt OB I B-s gárda kétórás kétkapus felkészülési mérkőzést játszik a békéscsabai Árpád fürdőben 19 órától a Nagyvárad román első osztályú együttesével.

Pénteken a 2006-os születésűeknek tehetséggondozó edzést tartanak a szövetségi edzők, miközben Békéscsabán 19 órától az országos gyermek bajnokságban szereplő csabai csapatunk edzőmérkőzést játszik az ukrán Uzsgorod gárdájával.

Szombaton a nemzetközi vidékbajnokság dél-keleti csoportjában, a gyermek I. korcsoportban lesz érdekelt a korosztályos együttes, akik Baján két találkozó erejéig ugranak vízbe. Amíg a fiatalok a Duna-parti városban vitézkednek, egy, a középházba jutás szempontjából nagyon fontos találkozóra kerül sor a megyeszékhelyi Árpád fürdő sátortetős medencéjében 17 órától, amikor a Swietelsky-Békéscsaba felnőtt gárdája a Dunakanyar Waterpolo Szentendre csapatát fogadja.

— Az egyik legfontosabb őszi meccsünk lesz, ezért bízom benne, hogy klubunk apraja és nagyja kijön szurkolni, miként a városban a sportágat szeretőket is várjuk, hogy minél többen jöjjenek szorítani nekünk — mondta dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző.

 2018. 11. 28.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Békés megye sportéletének támogatása céljából, együttműködési megállapodást kötött a nemzeti bajnokságok első és másodosztályában szereplő csapatsport egyesületeivel a 104 Rádió 1.

A hazai mérkőzések teljes körű bereklámozásával, az eredmények folyamatos ismertetésével, és a csapatok életébe betekintést nyújtó hétközi és hétvégi interjúk révén, az alábbi egyesületeket segítik a jövőben.

Békéscsabai Röplabda Sportegyesület. Békéscsabai Előre Női Kézilabda Sportegyesület. Békéscsaba 1912 Előre. Békéscsabai Vízilabda Klub. Békési Férfi Kézilabda Club. Békési SZSK. Orosházi Női Kézilabda Club. Orosházi Férfi Kézilabda Sportegyesület.

A 104.0 Rádió1 társadalmi szerepvállalásai keretében három fő területre fókuszál: a sporttal és az egészséges életmóddal kapcsolatos kezdeményezésekre, a kultúrára, illetve a következő generáció értékteremtő megmozdulásaira. Mindez többet jelent az anyagi hozzájárulásnál. Kizárólag olyan kezdeményezések mellé áll a rádió, amelyek céljaival, elveivel is azonosulni tud.

A sportcsapatokkal közösen azt a célt tűzte ki a 104 Rádió 1, hogy ne csak a hazai bajnoki mérkőzések pontos időpontja és helyszíne jusson el minden emberhez Békés megyében, hanem a mérkőzések eredményei, a bajnokságok állása és a csapatok életében zajló események, érdekességek. A közös cél így innentől közös munkát is eredményez.

Bízunk benne, hogy a jövőben még többen kilátogatnak a csapatok hazai mérkőzéseire, valamint a hír és magazin műsoroknak köszönhetően a lehető legszélesebbkörű tájékoztatás is elérhetővé válik a Békés megyében élők számára — írhatjuk úgy, ez lett a Rádió1 mottója.

Címlapképünkön az együttműködési megállapodás aláírása után a felek összeálltak egy közös fotózásra

 2018. 10. 03.   Aktuális, Kitekintő

A sportágat szeretők, idősebbek, fiatalok és szülők egy ideje új arcot fedezhetnek fel az Árpád fürdő medencéjének partján nap, mint nap: a mindössze 31 esztendős Fodor Ádám tartja az edzéseket a 2006-ban és 2007-ben született fiataljainknak. Ugyanakkor az OB I B-s felnőtt csapat mérkőzésein is vízbe ugrik a Szegedről érkezett ifjú mester, ekkor pólósként, de ha kell, a parton állva, ekkor dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző segítőjeként „szolgálja” klubunkat.

Ha már Szeged és Fodor név, alighanem sokaknak ismerősen csenghet együtt a város és a vezetéknév. Igen, Fodor Ádám a kétszeres olimpiai bajnok, Fodor Rajmund öccse.

Ki az idősebb? — tettük föl az első kérdést Ádámnak.
Rajmund a bátyám. Nem kevesebb, mint tizenegy és fél év a korkülönbség köztünk.

Akkor fiatal korodban volt kire felnézni.
Ez természetes. Kissrác voltam, amikor a bátyám már a felnőttek között játszott az OB I-ben, sőt, hamarosan a fővárosba került. Ám szüleimmel folyamatosan jártunk a meccseire, vagyis természetes volt, hogy én is az uszodák világában nőttem föl. Bár közel sem vittem annyira, mint Rajmund.

Azonban a báty, a vizek világa, az uszoda téged is hosszú távon megfertőzött.
Tagadhatatlan. Kissrácként már ott tolongtam az edzéseken, és végig játszottam minden korosztályban. Még az sem vettem el a kedvem, hogy az első három évben szinte nem is találkoztunk a labdával, csak úsztunk, tapostunk és más pólóhoz kapcsolódó gyakorlatokat végeztetett velünk mesterünk.

Végül mégsem az akkoriban nagynevű Szeged csapatában vitézkedtél, hanem a szomszédos város OB I B-s csapatában.
Próbálkoztam az első osztállyal is, de termetemnél fogva nem sok sikerrel. Viszont imádtam a vízilabdát, a közeget, ezért a hódmezővásárhelyiek hívó szavára immár felnőtt játékosként a nem messzire lévő városba tettem át székhelyemet. Nem bántam meg. Közben Szegeden az egyetem rekreáció, egészségfejlesztő szakán diplomáztam, majd a Testnevelési Egyetemen az edzői szakot is elvégeztem. Ugyanis már fiatalon láttam, hogy játékosként behatároltak a lehetőségeim a már említett termetem miatt, ám 16-17 évesen már azt is tudtam, hogy az edzői pályán szeretnék előbb utóbb elindulni. Szegeden Lakó Gábor kezei alatt pallérozódtam, aki átkerül Hódmezővásárhelyre, ahová követtem. Ő inspirált, mellette hosszú időt töltöttem, az edzői gyakorlatot is ekkor szereztem meg. Immár 12 éve.

A két legnagyobb Csongrád megyei város mellett kitekintést is nyerhettél a póló nemzetközi világába.
Így van, nyolc évvel ezelőtt Hollandiába hívtak, egy Utrecht melletti város másodosztályú csapatába, ahol az osztályváltás volt a cél. Sikerült is, de az egyetemi tanulmányaim befejezése miatt visszatértem Magyarországra. Közben Hódmezővásárhelyen beindult a női szakág, ide hívtak, így újra a közeli városban kerültem edzőnek. Aztán egy újabb hívó szóra visszatértem szülővárosomba, ahol négy éven át a serdülő fiú csapatot irányítottam.

És eljött a 2018. év, no meg egy újabb hívó szó, ezúttal Békéscsabáról. Hogyan történt, és mi motivált abban, hogy ismét várost váltsál?
Szilágyi Kristóf és a bátyám jó barátságban van, így a csabai vezetőedző Rajmundon keresztül keresett meg, felajánlva a lehetőséget. Nyár közepén még egy rövid ideig Máltán edzősködtem, de már előtte megegyeztünk abban, hogy a felkészülés majdnem elejére visszatérek, és immár Békéscsabára. S hogy mi vonzott az ajánlatban? Úgy gondolom, szakmailag előrelépés számomra, hogy a békési megyeszékhelyre kerültem, ugyanis Borsos Pál elnök úr, és Balázs Lajos ügyvezető elnök egy remek képet vázolt fel előttem arról, milyen utat szeretne bejárni a csabai vízilabda. Az is vonzott, hogy a gyerekek fejlesztés mellett a felnőtt csapat kispadjára is leülhetek a vezetőedző mellé. Összességében talán úgy is fogalmazhatok: edzőként is rám fért egy kis frissítés és ingerváltás.

Milyenek az első benyomásaid Békéscsabán?
Korábban nem láttam bele a Csabai Csirkefogók hétköznapjaiba, ellenfélként viszont gyakran megfordultam itt, hiszen a Szegedi ÚVTE csapatában játszottam még az elmúlt szezonban is. Két hónap után pozitívak a tapasztalataim. Látom az előrelépéshez szükséges tendenciát, a hátteret, a kitartást és hozzáértést. Örülök, hogy ennek részese lehetek.

Egy kis kitérő: sokszor igyekeztek összehasonlítani a kétszeres olimpiai bajnok bátyáddal?
Igen, gyakran elfordult az iskolában és a szegedi klubban is. De én minden téren más típusú vagyok, mint Rajmund. Ráadásul a fizikai adottságunk is nagyon eltérő. A hasonlítgatásnak volt előnye, és hátránya is. Egykori tanáraim között akadt olyan, aki mindig Rajmunddal példálózott, ha valami nem stimmelt velem. De egy másik példa: akadt olyan osztálytársam és barátom, aki csak a suli elvégzése után tudta meg, hogy Rajmund a bátyám. Számára természetes volt, hogy így is, úgy is a barátság köt össze bennünket.

Visszatérve a minden napokhoz. A felnőtt csapatban is szerepelsz, gyerekkel is foglalkozol Csabán.
Az előbbi esetében az élet változtatta meg a terveket. Most, a csabai nagy átalakulás után nagy szükség van minden felnőtt pólósra, ezért engem is felkértek, hogy alkalom adtán ne csak a parton segítsem az OB I B-s csapatot, hanem a vízben is. Így újra intenzívebb edzésbe álltam. Ugyanakkor az utánpótlásképzésben kaptam edzői feladatot, Csabai Zoltánnal közösen visszük a 11-12 évesek csapatát, amely a nemzetközi vidékbajnokságban rajtol el. A két korosztály mintegy húsz fiatalt jelent, akikkel nap, mint nap igyekszünk elsajátíttatni a sportág alapját és megmutatni minden szépségét.

Címlapképünkön: itt még nem a kispadon, hanem a rajtkövön ül Fodor Ádám

 2018. 09. 19.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ha egyszer beindul a gépezet, nincs megállás. Mint két nappal ezelőtt jeleztük, a hét végén, szombaton megkezdődik az OB I B-s felnőtt bajnokság. Nem sokat pihenhetnek azonban edzőink és azon fiataljaink, akikre számít a szakvezetés, ugyanis vasárnap már az OB I B-s ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályú pontvadászat első fordulóját is megrendezik.

Az elvárásokról és a változásokról dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző adott képet.

Tavaly két felnőtt és tíz utánpótlás együttesünk szerepelt a különböző bajnokságokban. Idén ez hogyan lesz?
Kettővel kevesebb. Egészen pontosan: a két felnőtt helyett csak egy, az OB I B-s gárdát neveztük be, az OB kettesek idén nem indulnak. Az utánpótlás esetében az elmúlt évihez hasonlóan ott lesznek a fedélzeten az OB I B-s ifjúsági, serdülő és gyermek korosztályú együtteseink, akik a hét végén már érdekeltek, az Ybl Water Polo Club vendégeként ugranak vízbe vasárnap a fővárosban, a Komjádi uszodában. A nemzetközi vidékbajnokság később kezdődik, de az már eldőlt, hogy itt is elrajtolnak az ifjúságiak, továbbá a gyermek I. korcsoportosok (2004-ben születettek), a gyermek III. (2006), a gyermek IV. (2007) és két gyermek V. (2008) csapatunk. A 2005-ben születettek a gyermek I. korcsoportba kapnak játéklehetőséget.

Kik ülnek a csapatok kispadján, illetve készítették föl a fiatalokat az idei szezonra?
Újszerű, hogy amíg tavaly egy edzőre egy csapat jutott, most minden együttesünket edzőpárosok irányítanak. Az ifjúsági és serdülő gárdát két felnőtt játékosunk, a már rutinos edzőnek számító Ajtai Miklós és Mucsi Zsolt. A gyermek első korcsoportúakkal hárman is foglalkozunk, jómagam, valamint a nyáron Szegedről érkezett Fodor Ádám és Csabai Zoltán. A gyermek III. korosztályúak esetében még nagyon nyitott a kérdés: még nem dőlt el, hogy Gyulai VK, vagy Csabai Csirkefogók VK néven nevezzük be őket, ugyanis mindkét városból több játékos is helyet kap benne. Így aztán még az sem dőlt el, hogy Béládi Csaba, vagy ha csabai néven fut a gárda, akkor megyeszékhelyi edző irányítaná őket. A két legfiatalabb korosztályban viszont az már biztos, hogy a gyulaiak esetében a Béládi Csaba, Tóth Szilárd kettős, a csabaiak esetében a Dobra Róbert, Túri Gergő duó viszi a prímet.

Mi indokolta az átszervezést?
Mindenekelőtt az, hogy a minőségi versenyeztetés felé vigyük a klubot a jövőben. Fodor Ádám érkezésével eggyel több edző van a 250 vízilabdázóra, így elértük, hogy érvényesüljön a koncepció váltás az utánpótlás működtetésében. Ezzel megoldhatóvá vált, és célravezetőnek találtuk, hogy edzőpárosok foglalkozzanak a csapatokkal. Mindez jól segítheti az egyéni képzést is.

Mik az elvárások a fiatalokkal szemben?
Ahogy klubunk vezetői fogalmaztak: továbbra sincs eredménykényszer. Az a célunk, hogy minden gyerek a saját korosztályában kapja a legtöbb játéklehetőséget, de természetesen szükség esetén a feljebb lévő korcsoportokban is helyt kell állnia. Az elmúlt évek pozitív tapasztalata, hogy az „obés” csapatink játékosai esetében már kialakult szinte mindenkiben az egészséges becsvágy, ami hétről-hétre a győzni akarásban nyilvánul meg, ezért aztán némi eredményességre is számíthatnak edzőink.

Tény, a feljebb lépéshez minderre szükség van…
Motivál bennünket és a fiatalokat is, hogy belátható időn belül, akár két-három év múlva eljuthatunk az első osztályú kvalifikációhoz utánpótlás szinten. Annak ellenére, hogy a továbbtanulások miatt ifistáink jelentős része az érettségi után elkerül a városból. De büszkék vagyunk a mai napig az innen más városokba kerülőkre, mint az idei világjátékokon is bizonyított Hajdu Attilára, vagy az őt követő Krizsán Györgyre, Zsilák Lászlóra, Tifrea Ovidiura.

Címlapképünkön: az előző OB I B-s utánpótlás-bajnokságban dobogón végzett a gyermek korosztályú csapatunk, idén sem lepődne meg senki, ha hasonlóan a legjobbak közé kerülnének