Elhunyt alapító tagunk, első edzőnk, legidősebb Ricza Lajos

ricza lajosA gyászhírek mindig szomorúak és megrázóak. Így van ez most is, amikor arról kell írnunk, hogy elhunyt legidősebb Ricza Lajos, akinek temetésére ma 13.30 órakor kerül sor.

Többször írtunk arról, hogy három alkalommal is létezett vízilabda élet Békéscsabán. Ezek egyike volt a második világháború után regnáló, vagyis a múlt század ’50-es éveiben működő pólóklub, amelynek egyik oszlopos tagja és remek kapusa volt az uszodák világában jól ismert legidősebb Ricza Lajos.

Az 1962-ben megépült mostani 50 méteres versenymedence tervezésében és építésében tevékenyen vett részt, a másik nagy csabai vízi élet kiemelkedő egyéniségével, Gáspár Ervinnel közösen.
Az 1974-ben harmadszor is életre kelt békéscsabai vízilabdaklub, a mai Csabai Csirkefogók VK-ban edzői szerepet vállalt, majd hozzá kapcsolódott Várfalvi Laci bá’ is.
Aktív vízi tevékenységét támasztja alá, hogy több mint húsz esztendeig a Békés Megyei Úszó Szövetség titkára volt.
A vízilabdás társadalom gyászolja a „mestert”, akinek fia és unokája is ismert pólós lett, fia edzőként is sokat tett a klubért.

Temetésére ma, 2016. május 5-én, csütörtökön, 13.30 órakor kerül sor a békéscsabai Ligeti temetőben.

Képünkön balról legidősebb Ricza Lajos, mellette Várfalvi László a ’70-es években

Húsvéti nosztalgia-mérkőzés az Árpádban

póló nosztalgia444Az elmúlt négy évtized során, amióta ismét életre kelt Békéscsabán a vízilabda, megszámlálhatatlanul sok fiatal ismerkedett meg közelebbről a sportággal. Mára már értelemszerűen akadnak köztük olyanok, akik a hetvenedik életévükhöz közelednek, és sokan, akik negyvenes-ötvenes éveikben járnak. De olyanok is, akik alig vannak túl a húszon, mégis a kényszer úgy hozta, hogy fel kellett hagyniuk az aktív pólós élettel.

Most ez utóbbiaknak „szerveződött” egy nosztalgia-találkozó péntek estére a békéscsabai Árpád fürdőben.

„Sportberkekben közismert, hogy a vízilabdások okos fiúk és lányok — mondja Balázs Lajos, a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub ügyvezető elnöke. — Sajnos, a mi klubunkból is nagyon sokan az érettségi után kénytelenek várost váltani, ha tovább szeretnének tanulni. Kevesen választják a csabai főiskolát, sokan mérnöknek, orvosnak, jogásznak, tanárnak tanulnak, ilyen képzés viszont nincs a megyeszékhelyen. Ezért sokuk elveszik a sportág számára, kevesen tudják más városban folytatni a vízilabdát. Tudjuk, hogy a húsvéti ünnepekre sokan hazatérnek családjukhoz, ezért szerveztünk számukra egy nosztalgia-találkozót.”

Nos, a mai estére a nem is oly régi csapattagok közül huszonhárman tették tiszteletüket az Árpádban. A legfiatalabb még csak közelít a húszadik életévéhez, a legidősebb nem sokkal van túl egyetemi tanulmányain, és a 25. évébe lépett. Két csapatra oszlottak, és egy remek meccset játszottak. Az első két negyed nagyon lendületes játékost hozott, aztán egy kissé elfáradtak, de ekkor is csupa szívvel küzdött valamennyi játékos. Tizennyolc gól esett, és egyenlő arányban osztoztak meg a csapatok rajta, Simon Dani látványos góljával alakult ki a 9—9-es végeredmény.

Nagyszerű hangulatban telt az est, a mérkőzés után még a meleg vízben ücsörögve nosztalgiáztak az egykori játékosok. Sokan beszéltek arról, hogyan képzelik el a jövőt az egyetemi évek után, ám sajnos, kevesen válaszolták azt, hogy hazaköltöznek Békéscsabára. Egy részük az adott egyetemi városban marad, mások több évre vagy végleg nyugat felé veszik az irányt. Akad üde kivétel is: dr. Apáti Péter azon kevesek közé tartozik, aki visszatért a megyeszékhelyre, rezidensként kezdi civil életét, és szóba került, hogy ismét beszáll vízilabdázni.

„Fontosnak tartjuk, hogy sok fiatallal úgy szeretessük meg a sportot, hogy élete végéig kitartson mellette — összegezett Balázs Lajos. — Miként azt is szeretnénk elérni, hogy az aktív játékon túl is kapcsolódjon klubunkhoz mindenki, aki egyszer belekóstolt a vízilabdába. Szeretnénk fenntartani a pólós családjelleget. Ezért is igyekszünk minél több olyan eseményt rendezni, amely szorossá teheti ezt a kapcsolatot egykori játékosainkkal. Élmény volt mindenkinek a tavalyi jubileumi találkozó is, amikor még a Dunántúlra költözöttek közül is sokan visszatértek, ha csak egy napra is nosztalgiázni. Akkor akadt hetvenéves pólósunk is az esten. Máskor a középkorúaknak rendeztünk nosztalgiameccset, most a fiatalabbaknak. Úgy tapasztaltam, a mai rendezvény is bejött, máskor is szeretnénk hasonlót csinálni.”

Címlapképünkön a húszan túliak egy „nosztalgia” csoportja az Árpád fürdő medencéjében sípszóra várva – fotó: Kiss Dani

Az adó egy százaléka

A Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub sportolói köszönetet mondanak mindazoknak, akik az elmúlt évben adójuk egy százalékát a békéscsabai vízilabda sport támogatására ajánlották fel.
A 2015. évben befolyt támogatást, utánpótlás korú sportolóink versenyeztetésére fordítottuk.
Támogatásukat ez évben is köszönettel fogadjuk. Adószámunk:19052081-1-04
Csabai Csirkefogók VK vezetősége

Meglátogatta a Mikulás a vízilabdázó utánpótlásunkat

mikulásJó ötletnek tűnt és meg is valósult: pénteken az esti edzés előtt megjelent a Mikulás az Árpád fürdőben. Első ízben látogatta meg a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub utánpótlás korú fiataljait.

Két perccel hat óra előtt toppant be a piros ruhás Mikulás, mintegy negyven gyerek nagy örömére. A 2003-2006 között születettek, vagyis a 9-12 évesek voltak a „meghívottak”. Bár tudjuk, ebben a korban már mesének tűnik a Mikulás, a Télapó, de nem is az volt a cél, hogy elámítsák a gyerekeket. Sokkal inkább a közösségi jelleg, az együtt lét, az együtt ünneplés. Így aztán az sem véletlen, hogy a legtöbben felismerték, Mucsi Zsolt, a felnőtt csapat játékosa, a fiatalok egyik edzője öltözött be a piros ruhába.

„Volt a puttonyomban szaloncukor és csokoládé, természetesen mindenkinek jutott belőle, hiszen a vízilabdás fiatalok mindig is jó gyerekek voltak — összegzett a Mikulás. — De kértem is a lurkóktól egy dolgot, nevezetesen egy jövő évi fogadalmat, miszerint mindenki szorgalmasan járjon a jövőben is az edzésekre, sokat gyakoroljon, hogy jó sportoló legyen belőlük.”

Szinte a teljes edzői kar, Ajtai Miklós, Dobra Róbert, Kádár József, Lantosné Jámbor Nóra ott volt az eseményen a gyerekek között, a Mikulás-látogatást pedig egy vidám, játékos, jó hangulatú, könnyed edzés követett.

Garabonciás Napok: vízilabdázó diákpolgármester

garabonciás napokLezajlott — 24. alkalommal — a Garabonciás Napok többnapos rendezvénysorozat Békéscsabán, amely idén is gazdag programot kínált a középiskolás diákoknak. Az eseménysorozat egyik fénypontja volt a diákpolgármester választás, amely Belvárosi Gimnázium és Általános Iskola 11. éves tanulója, Csuvarszki Csanád sikerét hozta.

És hogyan kerül klubunk honlapjára ez a beszámoló? Nos, Csuvarszki Csanád egyesületünk játékosa — immár négy esztendeje. Őt faggattuk a történésekről, a pólóhoz való viszonyáról és jövőbeni elképzeléseiről.

Nagy versenyben dőlt el, ki lesz idén a diákpolgármester?

Mindenképpen, és nagyon szoros volt a végeredmény: 323 elektor szavazhatott idén, én lettem a befutó 56 vokssal, megelőzve a „keris”, 54 pontos Csepregi Andrást és a harmadik helyen befutó, 39 szavazatot elérő „gészis” R. Nagy Valentint.

Egyáltalán hogyan zajlik egy ilyen verseny?

Minden suli különböző, és sokszínű programot szervez, amelyen nagyon sokan részt vesznek. Idén nyolc iskola nevezett, de elektort olyan középiskolák is adhattak, akik csak részben voltak jelent. Így lehetett, hogy háromszázhuszonhárman szavazhattak a diákpolgármesterre.

Mit jelent számodra ez a megtiszteltető cím?

Fantasztikus érzés, és kötelez is. Szeretnénk a városban stabilabb és gazdagabb diákéletet kialakítani. Tervünk, hogy sok-sok programot szervezzünk.

Most egy kicsit kanyarodjunk a sporthoz. Hogyan lettél vízilabdázó?

Még tíz éves sem voltam, amikor bekerültem az úszóklubba, ahol öt évet eltöltöttem Szarvas János edző keze alatt. Ám számomra egy idő után monotonná vált a faltól-falig tempózás. Kerestük, hogy mivel lehetne kiváltani az úszást. Apu hozta föl, ha már jól úszom, ki kellene próbálni a pólót. Így kerültem négy évvel ezelőtt Józsi bácsi (Kádár József – a Szerk.) keze alá az akkor gyermek korosztályú csapatba. Aztán serdülőként Csabai Zoltán lett a mesterem, és most az ifik között is ő a trénerem.

Mit jelent neked a vízilabda?

Szeretem az új sportágamat. Hobbi, jó kikapcsolódás, megvan vele a gyakori testmozgás. Ám most 11. éves vagyok a „belvárosiba”, egyre inkább az érettségire való felkészülés és a felvételi kerül előtérbe. Energetikai mérnöknek készülök, ha felvételt nyerek az egyetemre, Budapestre költözök. De remélem, megmarad hobbinak, testmozgásnak a vízilabda.

A Csuvarszki név a sport világában jól cseng

A sportot szeretők és szurkolók körében még ma is jól cseng Csuvarszki János neve. A kétméteres óriás két-három évtizeddel ezelőtt az akkoriban NB I-es békéscsabai férfi kézilabdacsapatának oszlopos tagja, remek átlövője volt. Évtizedes első osztályú pályafutását követően Franciaországban is közel fél évtizeden át légióskodott. Mindkét gyermeke, a diákpolgármester Csanád, és a nála három évvel fiatalabb Donát is elkötelezte magát a vízilabdával. Utóbbi a gyermek korcsoportos együttes tagja.

Címlapképünkön Békéscsaba két polgármestere, Szarvas Péter (balra) és Csuvarszki Csanád – fotó: facebook.com/garabonciasnapok.hu