Büszkék lehetünk arra, hogy utánpótlásunk az A2 csoport felsőházában mutathatta meg magát az elmúlt szezonban

Június első hétvégéjén, vagyis több mint két hete lezárult az országos utánpótlás-bajnokság. Klubunk fiataljai, az ifjúságiak, a serdülők és a gyermek korosztályúak a 2021-2022. évi pontvadászatban is az A2 csoportban szerepeltek. A Keleti és Nyugati csoportba egyaránt tíz-tíz gárda küzdött hétről hétre a pontokért. A három korosztály együttes eredménye volt a mérvadó, ennek szellemében az alapszakaszt követően a rájátszásban a két csoport öt legjobbja a felsőházban, a 6-10. helyezett az alsóházban folytatta. A mieink együttes eredményeik alapján a felsőházban szerepeltek a tavasz folyamán.

Először az Ajtai Miklós edző által irányított két idősebb korcsoport, az ifjúságiak és serdülők eredményességét vesszük górcső alá.

– Tavaly ősszel mindössze hét ifjúsági vízilabdázóval vágtunk neki az idénynek – összegezte a kezdeteket Ajtai Miklós. – A bajnoki próbákon ezért sok fiatalabb, vagyis serdülő korosztályú fiatalt is be kellett vetnem a legidősebbek mérkőzésein. Ráadásul a hét ifista a szezon végére háromra – Vozár Miklósra, Csatári Szabolcsra és Károlyi Szabolcsra – redukálódott. Volt, aki súlyosabb sérülés miatt hagyott fel a vízilabdával, mások már az érettségire és a továbbtanulásra készülve fordítottak hátat a sportágnak. De akadt olyan, Lukácsi Marcell személyében, aki az egyik ászunk volt, ráunt a pólóra. Ezek miatt kicsit hiányérzetem is van, jó lett volna megtartani őket. Én is kijártam ezt az iskolát, de igyekeztem tisztességesen lezárni minden évadot. De az is tény, más világot élünk manapság, a döntés a srácoké és a szüleiké volt. Mást nem tehetünk, csak azt kívánni: szerencsés utat a „civil” életben.

Tény, az ilyen mérvű lemorzsolódás nem a békéscsabaiak kiváltsága. A legtöbb hazai klub hasonló gondokkal küzd évről évre. A jó őszi szereplés után – ilyen előzmények ellenére is – a felsőházban folytathatta a gárda. Igaz, ott már szerényebb eredménysorral kellett megelégedni, több volt a vereség, mint a sikeresen befejezett párharc.

– Az ifjúsági csapatunk teljesítménye még így is elfogadható – folytatta az edző. –– Már csak azért is, mert a felsőházba került az alapszakaszt követően. Ott viszont már egy igencsak erős mezőny várt ránk, nem véletlenül ők hozták a legkevesebb pontot. A gólokat, a győzelmeket nem kell megmagyarázni, de szégyenkeznünk sem kell ezek ismeretében.

A tavaly őszi szezonkezdetkor 20-22 serdülő korú játékossal számolhatott Ajtai Miklós, ami az idei nyári finisre 17-re csökkent. Itt is hasonló jelenségeket tapasztalhattunk a lemorzsolódás terén: akadt, aki egy balesetet követő műtét után hagyott fel a pólóval, akadtak, akik már most a továbbtanulásra koncentráltak, és akadtak, akik meglehetősen rendszertelenül, havonta egyszer-kétszer jártak edzésre, majd végleg elmaradtak.

– Ez utóbbiak esetében sohasem értettem, egyáltalán miért jártak tréningekre – folytatta Ajtai mester. – Na de nem is velük kell foglalkozni, hanem azokkal, akik becsülettel végigküzdötték az esztendőt. A kimaradók esetében a gyermek korosztályból töltöttem föl a csapatot a bajnoki során. Így öt-hat fiatal kapott több kevesebb lehetőséget az idősebbek között, ahol viszont megállták a helyüket.

Aki rendszeresen követte a bajnoki sorozatot, emlékezhet rá, hogy a csapat edzője a mérkőzések után hol ki volt akadva teljesen a teljesítményt látva, hol az égig magasztalta tanítványait. Az előbbire inkább az alapszakaszban volt példa, az utóbbira a felsőházban.

– Összességében maximálisan elégedett voltam a fiatalok teljesítményével, de az is tény, néha akadt hiányérzetem. Különösen akkor, amikor nyerhető meccset buktunk el egy-két góllal. Vagy amikor többet foglalkoztak a bírókkal, mint a játékkal. Volt olyan találkozónk is, amikor egész egyszerűen hisztériáztak. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy kezdett megszűnni ez az állapot. Persze, ehhez sokat kellett egyénileg beszélgetnem velük, rátéríteni őket a helyes útra. Akire jó hatással voltam, azok nagyot fejlődtek, szépen lépegettek előre, majd végül sikerült csapattá formálnom őket.

Nagy teher hárult ennek a korosztálynak a legjobbjaira, hiszen nemcsak a saját korcsortjukban kellett helyt állniuk, hanem az idősebbek között is. Ha 15 serdülő elutazott egy hétvégén az adott fordulóra, a fele az ifjúságiak mérkőzésén is szerepet kapott.

– Amikor eldőlt, hogy a felsőházban folytathatjuk, már igyekeztem a jövőbe tekinteni azzal, hogy dupla meccseket játszottak serdülőink – tekintett vissza a tavaszra külön az edző. – Mi több, sok olyan új dolgot is kipróbáltam velük, ami a következő szezonban hasznos lehet. Ettől azt várom, hogy csapataink stabilabbak lesznek majd az új bajnokságban. Összességében ennek a korosztálynak esetében is elmondhatom, hogy pozitívan zártuk az évet. Most jön egy kis pihenő, majd július közepén belevágunk egy erős alapozásba, amely remélem, sok edzőmeccsel, tornával lesz tarkítva. Bár átalakulnak csapataink, hiszen a másodévesek korosztályt váltanak, így sok serdülő már csak az ifjúságiak között szerepelhet, miként 8-10 gyerek korosztályú kerül fel hozzám a 2022-2023-as serdülő csapatba.

Címlapképünkön Csatári Szabolcs (kezén a labda), aki az ifjúsági csapatunk egyik húzó embere volt, és nem hiányzott egyetlen bajnokiról sem

Örömpólót játszott felnőtt csapatunk idén is

Amikor tavaly ősszel az OB II-es felnőtt vízilabda-bajnokság rajtja előtt az elvárásokról beszélgettem Ajtai Miklós játékos edzővel, leszögezte: teljesen amatőr alapon működik a jobbára olyan játékosokból álló csapat, amelynek tagjai immár 23-30-40 éve elkötelezték magukat a sportággal, amelytől azóta sem tudnak elszakadni. Ezért a klub vezetésének egyhangú döntése, és az igazi Coubertin-i eszme szerint a részvétel volt a fontos.

Nos eltelt egy esztendő, mindenki tovább öregedett, de a játékos kedve egy cseppet sem lohadt. A gárda a hosszú menetelés után a rájátszásban a 13-16. helyért küzdhetett, és végül az összesen 28 OB II-es csapatot felvonultató mezőnyben a 15. helyen kötött ki. Vagyis akárcsak egy évvel korábban, a középmezőnyben. Ajtai mestert ezúttal arról faggattam, így gondolta-e az esztendőt?

– Ugyanoda jutottunk, mint egy esztendővel korábban, csak mindenki egy évvel öregedett – vágott bele a játékos edző, aki nem mellesleg az OB II egyik legeredményesebb góllövője volt. – Két éve vagyok a csapat edzője, igazából nem kértem korábban sem, és most sem különösebben senkitől semmit. Nem is kérhetek, hiszen egy teljesen amatőr csapat vagyunk. Ezért elvárást sem fogalmazhatok meg. A lényeg az volt, hogy mindenki annyit járjon edzésre, amennyit munkahelyi, családi elfoglaltsága, szabadideje megenged. Azt kell mondanom, mindenki rendszeresen látogatta az Árpád fürdőt. A hétközi tréningek során egy héten legalább kétszer kétkapus edzésre is sor került.

A legtöbben apukák, lassan nagyapák, mégis ilyen becsületesen látogatták a tréningeket?

– Azt kell mondanom, alig voltak hiányzók. Ezért folyamatosan tudtunk gyakorolni. Döntően a saját ifjúsági és serdülő csapatunk ellen kétkapuztunk. Tény, a többség nem mai gyerek, ezért a fiatalok sokszor ledaráltak bennünket, hiszen az állóképességük azért jobb, mint az „öregeké”. Ennek ellenére edzés szempontból mindenki kiteljesedett az év folyamán.

A környék egyetlen felnőtt vízilabdacsapata a miénk, érthető, ha a kényszer úgy hozta, hogy a saját utánpótlás ellen kellett gyakorolni a hétköznapokon. Ám ennek vannak kölcsönösen jó jegyei.

– Valóban így van, a fiatalok segítették az öregeket, és ez fordítva is igaz. Annál is inkább, mert a tétmérkőzéseken az utánpótlás korú játékosainkat is bevethettük. Összesen huszonhármas kerettel vágtunk neki az idénynek, akik közül tizenhatan voltak az úgynevezett „öregek”, vagyis felnőttek, és hét fiatal kapott lehetőséget a bajnoki mérkőzéseken. Ez segítette az ő fejlődésüket is, hiszen „beleszagolhattak” abba, milyen ifistaként vagy serdülőként a felnőttek között játszani. Olykor nagy teher is volt számukra, hiszen a saját korosztályú bajnokság mellett a serdülők, az ifik és a felnőttek között is helyet kaptak hétről hétre, ami akár évi ötven-hatvan meccset is jelentett számukra. De minden fiatal megtiszteltetésnek vette, ha meghívót kapott a felnőttmérkőzésre. Én pedig igyekeztem azokat kiválasztani a bajnokikra, akik kiérdemelték ezt a lehetőséget. Így edződik igazán az utánpótlásunk is.

Végül hogyan összegezhetjük a 2021-2022-es évet?

– Nagyon remek szezont zártunk. Békéscsabai szinten különösen remek évünk volt. Több csoportban zajlottak a mérkőzések, úgy, mint alapszakasz, középszakasz, rájátszás, helyosztók. Valamennyi alkalommal elöl vagy a középmezőnyben végeztünk, mindössze egyszer volt, hogy a soros fordulóban csak egy pontra tellett. Összességében az év során több győzelmünk volt a nagy menetelés során, mint vereség. De akadtak kimagasló találkozóink is, mint például éppen a legutolsó fordulóban, amikor 0–7-ről fordítottunk, és nyertünk 11–10-re.

Ezek szerint jó szájízzel tértek pihenőre.

Mindenképpen. Hiszen valamennyi alkalommal örömpólót játszott a gárda, mindenki élvezte a meccseket, mindenki kiteljesedett. Éppen ezért úgy gondolom, a következő bajnokságban is mindenkire számíthatok, legyen tizenéves vagy éppen „apóka”.

Címlapképünkön a felnőtt csapat néhány utánpótlás korú játékossal kiegészülve győzelemre készül

Amikor a csabai pólós taták kilépnek a kínai strandpapucsból és vízre szállnak

A kiváló fotós és nem mellesleg újságíró, a behir.hu szerkesztője, Such Tamás kétszeresen is az uszodák rabja lett. Nevezetesen fiatal korában úszóként jegyezték a versenyeken, fia, Such Bertold pedig néhány éve a békéscsabai vízilabdaklub utánpótláskorú játékosa. Nem véletlen, hogy mindketten az Árpád fürdő, a víz, a napfény szerelmesei, és az sem véletlen, hogy Tamás, az apuka is tevékeny részese volt a minap lezajlott apák-fiúk pólómérkőzésnek. Such tamás beszámolója így fest a behir.hu portálon:

Kettős apa-fiú rangadó zajlott péntek este az Árpád fürdő 50-esében. Az első meccset a 2010-es (gyermek IV.), míg a másikat a 2009-es (gyermek III.) csirkefogók vívták (alázták?) atyáikkal. Mi a másodikban voltunk érdekeltek. Jelige: Ne fulladjunk meg! (Egy valódi mélyvízinterjú/riport.)

Csabai Zozó – a gyerekek trénere – jó szokásához híven idén is vízbe hozta a szezonzáró apa-fiú pólómeccset. Noha az eredmény előre borítékolható volt, de a remek hangulat minden bánatot felülírt.

Nem mellesleg míg egy apa-fiú kosár, kézi, foci stb. találkozón bizonyos szempontból a faterok pariban vannak a skacokkal, hiszen a szilárd pályán futni bárki tud. No de a víz… Ott nincs zsebre tett kézzel, fütyülve sétálás. Ráadásul milyen tudathasadásos állapot az, amikor azok a gyerekek az ellenfeleid, akiknek egész évben ott szurkolsz a partról.

Már a felállás sem volt túl szerencsés: nyolcan küzdöttünk 11 kölökkel – ergo nem nagyon volt cseresorunk. Szerencsére azonban Zozó – aki egyébként a bajnokság alatt a bírók nagy kedvence – volt a sípmester.

A mérkőzés Viktória szabály szerint zajlott, ami azt jelenti, hogy mindent szabad (főleg nekünk) – például a bokájánál visszahúzni a gyerkőcöt, hogy „Hova viszed azt a labdát?!!” – miközben már rég nem nála volt.

– Milyen volt? – kérdezem Nánási Hunor apukáját, Istvánt, aki még az első csata után tápászkodott ki a vízből. – Fáj – válaszolja. – Mi? – Minden. Most tudtuk meg, hogy mi a magyarok istene.

Zozó instrukciói az összecsapás előtt az öregekhez: – Ne úszásban akarjátok megverni őket, próbáljatok passzolni. Különben is a labda mindig gyorsabb, mint ahogy ti úsztok. – Ezt tudjuk – bólogatnak. – Nem baj, ha lenyomjátok őket, nem fogom lefújni.

– Időben lefeküdtél? – faggatam Rácz Domonkos édesapját, az öreg Domit. – A lefekvés előtt vízilabdás videókat néztem – így ő.

– Úgy gondolom, gyorsan megtanulok a hátamon levegőt venni, mert szerintem többet leszünk a víz alatt, mint fölötte – íme Gyuricza Pisti apukájának, Tominak a meccs előtti lila víziója.

… és békésen kergetek egy sárga labdát a medencében, amikor valaki lenyom a víz alá… Hát a fiam! – Mi a franc van, nem kaptál Magnumot ebéd után? – Nem!

– Apu, menj már előrébb, fogd a fiadat! – instruktál Rácz Emma, Domi húga. – Húzd vissza!

– Ez szabályos? – kérdi Such Berci anyukája, Emese amikor az egyik apuka gólt dobott. – A válla kint volt – válaszolja Orosz Regő édesanyja, Kata. (mármint vagy 5 centit kiemelkedett a vízből)

– Zimbrán góóól! – üvöltik többen a vízből. (Zimbrán Milán betalál az atyáknak) – Írjuk ki a Facebookra! – reflektál Zozó.

– A bíró most jól fúj? – kérdi Orosz Regő anyukája. – Nem tudom… szerintem velünk van! – feleli Zimbrán anya.

A negyedek hosszát általában az apukák arcvörösödésének az árnyalata határozta meg. Ajtai Miki, a serdülők, ifik és a felnőttek játékosedzője és Fodor Ádám vezetőedző feltűnően sokat cikáztak medence körül, biztos a felnőtt kispadra kerestek utánpótlás-játékost.

(a meccs végén)

– Jaj, Istenem! Jó volt, csak majd’ megfulladtam – sopánkodik Gyuricza papa.

– Egyszer szoros közeli állapotba felhúztalak benneteket – lelkesíti Zozó az átlagban 45 éves embereket.

– Kérem, értékelje a meccset! – faggatom Puha Zalán édesapját, Zolit, aki a szeniorok gólkirálya volt, aki egyébként a felnőttek oszloposa. – Nagyon ügyesek voltak a gyerekek. Az utóbbi időben egy komplett csapattá nőtték ki magukat. – És mi? – Mi taták voltunk.

(Szerintem úgy hat fával kaptunk ki, vagy tízzel?)

forrás: behir.hu/Such Tamás – fotó: Nagy Emese

Két nyert meccsel búcsúzott az évtől felnőtt csapatunk

Békéscsabán zárult le az OB II-es felnőtt bajnokság 4. csoportjának végső küzdelme, ami a 13-16. helyezéseket döntötte el. Mivel az addigi listavezető budaörsi Poseidon VSE nem érkezett meg a viharsarki megyeszékhelyre, mindkét mérkőzésének három pontját ellenfele kapta meg, ami egyben azt is jelentette, hogy a kecskemétiek ugrottak a csoportban az élre, mivel az egymás elleni mérlegük így jobb lett. Csapatunk viszont kétszer is vízbe ugrott szombaton és ezúttal mindkét találkozóját megnyerte, ami egyben azt jelenti, hogy a 28 OB II-es gárda közül a 15. helyen zárta a 2021-2022-es idényt.

Swietelsky-Békéscsaba–Kecskeméti VE 10–9 (0–2, 0–5, 6–1, 4–1)

OB II-es vízilabda-mérkőzés, rájátszás a 13-16. helyért, Békéscsaba. V.: Kendeházi Máté. Békéscsaba: Vozár M. – Csendes, Laczó P., Gyebnár, Mucsi 3, Ajtai 2, Csatári 1. Cs.: Lukácsi S., Puha, Latorcai 3, Dávid, Borsos 1, Szanyi. Játékos edző: Ajtai Miklós, Csendes Csaba. Kecskemét: Harkai – Sárkány 1, Nagypál 2, Liszi, Barabás 3, Zsigmond 2, Morva. Cs.: Györe 1. Edző: Rozgonyi Gábor, Nagypál Sándor. Gól emberelőnyből: 6/5, ill. 10/1. Büntetők: 0/0, ill. 2/0. Kipontozódott: Lukácsi S., Laczó P., Gyebnár. Az eredmény alakulása: 0–7, 6–8, 6–9.

A meglehetősen rövid cserepaddal rendelkező vendégek nagy iramot diktáltak a mérkőzés első felében, és jelentős előnyre tettek szert. A fordulás után viszont visszaütött a korlátozott csere lehetőségük, amit csapatunk alaposan kihasznált, és a nagy előnyből hamarosan lefaragtak, sőt, 42 másodperccel a lefújás előtt Latorcai Balázs góljával fordítottak és behúzták a mérkőzést.

Swietelsky-Békéscsaba–Sportliget SE Budapest 14–9 (3–2, 2–3, 5–2, 4–2)

OB II-es vízilabda-mérkőzés, rájátszás a 13-16. helyért, Békéscsaba. V.: Kendeházi Máté. Békéscsaba: Vozár M. – Csendes, Laczó P., Gyebnár, Mucsi 5, Ajtai 3 (1), Szanyi 1. Cs.: Lukácsi S. 2, Puha, Sipaki, Dávid 1, Borsos, Csatári 1, Latorcai 1. Játékos edző: Ajtai Miklós, Csendes Csaba.  Sportliget: Dénes – Necz 1, Török, Tóth A. 1, Veszely 2, Drágus, Major 5. Cs.: Demeter (kapus), Fehér. Edző: dr. György Bence, Major Péter. Gól emberelőnyből: 7/3, ill. 10/2. Büntetők: 1/1, ill. 2/1. Kiállítás cserével: Latorcai, ill. Drágus. Az eredmény alakulása: 1–2, 3–4, 6–5, 9–6, 12–7.

A mérkőzés első harmadában még meglátszott a fáradtság a csapaton, ám a folytatásban ismét belelendült a gárda, és kétséget sem hagyott afelől, hogy ki a jobb ezen a napon

Mestermérleg. Ajtai Miklós: – Az első mérkőzésen a félidőig a csapat mintha a lelátón maradt volna. Ám időben ébredtünk, felzárkóztunk, majd, amikor igazán a kecskemétiek közelébe értünk, óriási hajrát vágott ki a gárda. Így meglepetésre legyőztük a Bács-Kiskun megyeieket. Azt kell mondanom, a térfélcsere után igazi vízilabdát mutatott be a csapat. Óriási energiát fektettünk a győzelembe, ami után félő volt, hogy a második találkozót nem fogjuk bírni fizikailag és fejben. Annál is inkább, mert mindössze fél órányi pihenőnk volt a két összecsapás között. Ám rácáfolt a gárda, szinte végig vezettünk a Sportliget ellen. Mindenki alázattal játszott, és mindenki rengeteget hozzátett a győzelemhez. Azt hiszem, minden egylet így szeretné zárni az évet: kettős győzelem, hat pont. Mindenki maximális dicséretet érdemel a ma nyújtott teljesítményéért.

További eredmények: Poseidon VSE Budaörs–Sportliget SE Budapest 0–5 (játék nélkül). Poseidon VSE Budaörs–Kecskeméti VE 0–5 (játék nélkül). Végeredmény a 13-16. helyért (hat forduló után): 1. (13.) Kecskeméti VE 12, 2. (14.) Poseidon VSE Budaörs 12, 3. (15.) Swietelsky-Békéscsaba 9, 4. (16.) Sportliget SE Budapest 3. (Azonos pontszám esetén az egymás elleni mérleg rangsorol.)

Címlapképünkön Latorcai Balázs (kezén a labda), aki a két találkozón négy gólig jutott, ráadásul az ő utolsó pillanatokban esett góljával győzte le a csapat a kecskemétieket

Záróra következik az OB II-ben is, a 13-16. helyért folyó utolsó körnek a békéscsabai Árpád fürdő lesz a házigazdája

Már csak az OB II-es felnőtt csapatunk van talpon, ám ők is a zárórára készülnek. A 13-16. helyért folyó rájátszás harmadik körére (5-6. forduló) kerül sor szombaton.

OB II-es csapatunk vendéglátóként ugrik két mérkőzés erejéig a békéscsabai Árpád fürdő 50 méteres medencéjébe, ahol a mieink dupla csatáján kívül további két találkozót rendeznek. Ezúttal az éppen előttünk álló kecskemétiekkel, majd a mögöttünk álló Sportligettel csatáznak az Ajtai Miklós játékos edző által irányított „öregjeink”.

Játékos edzőnk ezt várja a záró fordulótól: – Elsősorban bízom abban, hogy szép időnk lesz, ami sok szurkolót is vonzhat a lelátóra. Az utolsó körben is az az elvárás a csapattal szemben, hogy tisztességesen helyt álljon, mondhatni, ez az alap. Úgy vélem, az egyik mérkőzést behúzhatjuk, annál is inkább, mert a hazai környezetben rendezendő fordulókra az a jellemző, hogy komplett csapattal tudunk kiállni. Az előrejelzések szerint most is így lesz. Egyszóval: szeretnénk szépen lezárni a 2021-2022. évi bajnokságot.

A program. Június 11., szombat, 11.00 óra: Poseidon VSE Budaörs–Sportliget SE Budapest. 12.00: Kecskeméti VE–Swietelsky-Békéscsaba. 13.30: Poseidon VSE Budaörs–Kecskeméti VE. 14.30: Swietelsky-Békéscsaba–Sportliget SE Budapest.

Az állás a 13-16. helyért, négy forduló után: 1. Poseidon VSE Budaörs 12, 2. Kecskeméti VE 9, 3. Swietelsky-Békéscsaba 3, 4. Sportliget SE Budapest 0.