A június közepén minden idők legjobb, negyedik helyezésével záruló OB I B-s bajnokságot követő időszakban nem sok változáson esett át felnőtt csapatunk játékosállománya, ám mégis több újdonságról számolhattunk be a nyári felkészülési időszak alatt. Egyrészt a végleg nyugállományba vonuló Kádár József helyét dr. Szilágyi Kristóf vette át a vezetőedzői poszton, másrészt egy új főtámogató révén ebben a szezonban már Swietelsky-Békéscsaba néven indulnak ob-s csapataink a bajnokságokban.
Az egyhónapos pihenő időszakot követően a nyár közepén érkezett a fővárosból Békéscsabára dr. Szilágyi Kristóf, aki rögtön nagy fába vágta a fejszéjét. A kezdetben napokon át, reggeltől estig igyekezett ismerkedni a várossal, a körülményekkel, és természetesen a csaknem két és félszáz vízilabdázóval.
Ismersz már mindent és mindenkit, már ami Békéscsabához és a csabai póló világához tartozik?
Az uszodát már mindenképpen „belaktam”, hiszen sokszor napi tíz órát is eltöltöttem az Árpád fürdőben — kezdte a vezetőedző. — A várossal azonban még csak most kezdek ismerkedni. Már, amikor éppen van rá időm. A csapatokról pedig annyit, igyekeztem az összes korosztály, összes játékosával, a legkisebbekkel is megismerkedni, köztük a fiókcsapatunkkal, a gyulaiakkal is. Az ottani edzővel, Béládi Csabával is minden napos a kapcsolatom. Az edzéseken folyamatos volt a rálátásom a korosztályokra, de még jobb megismerés érdekében, amikor csak az időm engedte, elkísértem a fiatalokat és edzőjüket a különböző felkészülési tornákra. Néhány helyi adottság azért furcsa számomra. Itt van például a Garabonciás napok, amit nagyszerű dolognak tartok a diákság életében, ám azt kevésbé, hogy ezért akár egy hétre is eltűnnek az edzésekről vízilabdázóink. Viszont nagyon pozitívnak tartom, hogy a megye, illetve a Dél-alföld más uszodái milyen készségesek, amikor a csabai strand sátorállítása miatt segítséget kérünk az edzések megoldásában.
Ugorjunk egy nagyot! Milyennek ítéled a felnőtt csapat nyári felkészülését?
Remeknek és rendhagyóan érdekesnek. Mint korábban is, csapatunk nagyon heterogén összetételű. Akár azt is mondhatnánk, hogy ez egy dél-alföldi válogatott. Van benne jócskán saját nevelésű békéscsabai, de majdnem egyenlő arányban szentesi, szegedi, sőt, még Csongrád városából való pólós is. Ez utóbbiból, no és az amatőr státuszból fakad, hogy legtöbben munka mellett vízilabdáznak, ezért a közös edzésekre kevés lehetőségünk adódik. Mindenki jobbára az adott városban készül, hetente egyszer van közös edzés, plusz a mérkőzés. Ezeket a körülményeket figyelembe véve a nyári tervezett munkát elvégeztük, amelyeken végig azt tapasztaltam, hogy a játékosok hozzáállása példaértékűen pozitív. Az idő rövidsége miatt mégis azt mondom, az ősz ugrás lesz az ismeretlenbe. Még akkor is, ha a szlovákiai torna és edzőmérkőzés sokat segített az ismerkedésben és a csapatépítésben.
Mekkora hátrány a csabai speciális adottság, illetve lehetőség a többi csapattal szemben?
Az elmúlt hat-hét évben óriásit fejlődött az OB I B mezőnye, sok helyen már az amatőrből a profiba hajlik a csapatok mikéntje. Vegyük csak a tavalyi bajnok szombathelyieket, ahol meg tudták oldani, hogy heti öt-hét közös edzésen vesznek részt a játékosok. Ehhez képest a mi helyzetünk nem éppen ideális, de ebből is meg lehet oldani nagyobb feladatokat. Annál is inkább, hiszen nálunk sok rutinos, OB I-et megjárt pólós van, akik példaképei lehetnek a fiataloknak, ugyanakkor példaértékű a hozzáállásuk, mentalitásuk.
Ezek szerint hamar „összeszoktál” a felnőtt csapattal…
Nagyrészt, de még ma is tart az ismerkedés egymással. A bajnokság légköre, hangulata más, mint a hétköznapoké, majd ott látszik meg a csapat igazi karaktere. Mint egy jó párkapcsolatban, lehet, hogy éppen ez alkalmakkor kell korrigálni dolgokat. Egy biztos, a már említett szlovák túra nagy segítség volt számomra a csapaegység erősítéséhez.
Órák kérdése a bajnoki rajt. Milyen éves elképzelésekkel, célkitűzéssel rugaszkodik neki a gárda a pontvadászatnak?
A klub vezetésének elvárása, hogy a húszcsapatos második vonalban az alapszakasz után a felsőházban, az első nyolc helyért folytassa a csapat a rájátszást. Ott pedig már nyitott a kérdés, meddig juthatunk előre? Ha heti négy-öt közös edzést vezényelhetnék, akkor dobogós is lehetne a célkitűzés. Még akkor is, ha a sok feltörekvő csapat miatt évről évre nehezebb felkapaszkodni oda. Mindezek ellenére reális a felsőház elérése.
A hátrányokat már ismerjük. Milyen előnye lehet a csapatnak?
Elődöm, Kádár Józsi bácsi jól összerakta a gárdát. Tulajdonképpen az lehet az egyik nagy előnyünk, hogy jócskán akadnak rutinos, az első osztályt megjárt tapasztalt játékosok. A másik, hogy ezen a nyáron is alig volt változás, vagyis jó az összeszokottság, alaposan ismerik egymást a játékosok. Csupán a fiatal Szentesi Máté kapust vesztettük el, pontosabban az OSC visszahívta, számít rá az első csapatnál. Továbbá Tóháti Ádám játékára nem számítunk, viszont jött helyette egy fiatal ígéret, a csongrádi Szabó Zsombor, valamint a kapusposztra visszatért a nagy öreg, Ormai Zoltán.
Mindössze harminckét éves vagy. Nem fordult meg a fejedben, hogy játékos edzőként irányítsd az együttest?
Megfordult, de a válasz egyszerű: nem. Úgy vélem, a vízilabdában igazán nem működik ez a felállás. Kaposvárott próbálkozott ezzel az olimpiai bajnok Szécsi Zoltán, de én úgy látom, neki sem feküdt ez igazán. Azért gondolom így, mert ha a vízben vagyok, akkor azzal foglalkozom, hogyan helyezkedjek, mikor lőjek, a védekezésnél mire figyeljek? E közben pedig tanácsokat is kellene adnom a csapatnak, a cserékre kellene figyelni. Mindezt nyakig a vízben, és nem a medence partján állva, nagyon nehéz feladat. Magam láttam be, ahhoz, hogy minden flottul működjön, a parton kell lennem. Hozzáteszem, nagyon jó lenne játszani, de jelenleg ezt levettük a napirendről. Csak végszükségben vesszük elő a témát újra.
Végezetül essen szó az országos bajnokságokban induló utánpótlás csapatokról is. Ezen a szinten mit vársz a három alakulattól?
Tavaly összesen az országos bajnokságban és a vidékbajnokságban 11 csapat indult, a tervek szerint idén már 12. Közülük az Ajtai Miklós vezette gyermek korosztályúaké a legnépesebb és a legütősebb. Ők akár az első öt közé érhetnek az A2-es csoportban. Amúgy két csapat indulását tervezzük ebben a korcsoportban. A serdülőknek és az ifjúságiaknak jóval nehezebb dolguk lesz, ami többek közt abból is fakad, hogy akadt, aki leállt, mások, mivel jó tanulók, más városban folytatják felsőfokú tanulmányaikat. Ezért ez a két korosztály egy kicsit vakrepülés lehet. Fő célunk, hogy mindenki elsősorban a saját korosztályában nyújtsa a legtöbbet, de a létszámhiány miatt fölfelé is játszaniuk kell a fiatalabbaknak. Az előre lépés érdekében bevezettük a reggeli edzéseket az utánpótlásnak, három van előírva, amiből kettőn elvárom a részvételt. A nyáron ez elég jól működött, bízom abban, hogy a folytatás is hasonló lesz. Akkor hosszútávon komolyabb előrelépés is várható.
