ímkézett bejegyzés

 2020. 12. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Rendhagyó esztendő vége felé járunk, számtalan pozitív és negatív előjelű történést jegyezhettünk fel klubunk életében, nem beszélve a koronavírus-járvány okozta pandémiáról, amely igencsak megrázta mindennapjainkat, fölborítva a megszokott életünket. Volt befejezetlen bajnoki sorozat, őrségváltás klubunk edzői stábjának élén és legjobb utánpótláskorú játékosaink váratlan nyári eligazolása.

De nézzük sorjában! Márciusban hazánkban is beütött a Covid-19, leállt sok területen az élet, ami pedig a sportágunkat érintette érzékenyen: bezárt az Árpád fürdő. Maradt a sokat nem érő „online szárazföldi edzés”. Szerencsére nyárra enyhültek a be- és lezárások, a tavaszi szezonra leállított bajnokságok helyébe lépő Nyári Kupa némi írt jelentett. Erre az időszakra esett, hogy az addigi vezetőedző távozott és vele együtt négy utánpótlás-válogatott kerettag fiatalunk is. Innen kellett újra talpra állnia az országnak, az életnek és klubunknak is. Minden jel szerint sikerrel. Hamar eldőlt, hogy a korábban Szegedről „igazolt” Fodor Ádám (képünkön) veszi át a távozó vezetőedző helyét, aki azonnal nagy munkába látott. Vele beszélgettünk a második félév nehézségeiről és sikereiről.

Kaotikusnak tűnt a nyár első fele. Mik okozták a legnagyobb fejtörést?

A több havi tréningkiesést kellett úgy pótolnunk, hogy időközben két edzővel kevesebben láttuk el a másfél száz gyerek „mozgatását”. A nehézségek áthidalása után a Nyári Kupa-sorozat adott alkalmat arra, hogy ahol lehetett, próbáljuk meg újra építeni csapatainkat. Miközben arra is figyelni kellett, hogy minél kevesebb fiatal morzsolódjon le a pandémia miatt.

Őszre szépen kialakultak az egységek, s bár jött a koronavírus-járvány második hulláma, mégsem állt le ismét az élet. Sőt, beindultak minden szinten a 2020–2021. évi bajnokságok. Milyen tapasztalatokat hozott ez a fél év?

A legalsó szinten, a baby korosztályban, vagyis a tízévesek és fiatalabbak esetében tapasztaltam a legnagyobb előrelépést. Pedig a Nyári Kupán még olyan gyerekeket is be kellett vetnünk, akik csupán néhány hete ismerkedtek meg a sportág alapjaival, ám a röpke fél év alatt óriásit léptek előre Dobra Róbert tanítványai. A Csabai Zoltán által felkészített gyermek III és IV. korosztályról, illetve a Béládi Csaba irányította gyulai fiókcsapatunkról hasonlóan pozitívan beszélhetek. A Csabai Csirkefogók a vidékbajnokság Délkeleti csoportjának nyolc fős mezőnyében ott vannak közvetlenül a nagy hagyományokkal rendelkező Szeged, Szentes és Szolnok csapatai mögött. A gyermek „hármasok”, függetlenül attól, hogy még nem zárult le az alapszakasz, máris kiharcolták, hogy a felsőházban folytathassák tavasszal. A gyermek IV. korcsoportosok pedig nagy harcban vannak a csongrádiakkal ugyanezért a jogért. A gyermek „egyesek” vidékbajnoki szereplése kicsit más kategória, ugyanis ebben a korcsoportban kétfelé válik a társaság, az egyik része az országos, a másik a vidékbajnokságban szerepel. Az utóbbiban sok a fiatalabb, akik többsége majd jövőre alkothatja az ob-s gárdánkat. Ők is szépen lépegetnek előre.

Az országosban szereplő triónk eléggé felemás produkcióval lépett elő, ami sok összetevős…

Gyermek csapatunk remekül kezdte az őszi szezont, ám a finisbe becsúszott két kisiklás az addig veretlen együttes életébe, ami elkerülhető lett volna. De összességében a fél szezon után nincs különösebb probléma velük. A két idősebb gárda esetében már más a helyzet. Mint ismert, nyáron négy meghatározó játékosunk eligazolt más klubba, ami viszont erősen meglátszott eredményességükön. Olyanoknak kellett előre lépniük a helyükre, akik addig nem voltak meghatározó vízilabdázók, de az idő előre haladtával egyre inkább bizonyították, hogy alkalmasak lehetnek az elvesztettek pótlására. Ha ezen az úton haladnak tovább, tavaszra kellemes meglepetést okozhatnak. Esetükben már nem az úszástudás hiánya a probléma, inkább a játék többoldalú elsajátítása lendíthet rajtuk. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ebben a két korosztályban már sok erős ellenféllel találkoznak hétről hétre, ezért különösen helyén kell kezelni a sikert és a vereséget egyaránt. Ebből adódik az is, hogy az elvárások velük szemben mások.

A pandémia mennyire hátráltatja a bajnoki szereplést?

Szinte minden hazai klub edzőjével szoros a kapcsolatom, és sokat beszélgetünk erről a témáról is. Úgy vélem, egyformán sújt mindenkit, de itt hozzá kell tennem, döntően nem a gyerekek miatt, hanem inkább a szülők okán. Valamelyik apuka vagy anyuka karanténba kerül és velük együtt gyermekük is, akik ezek miatt kihagynak két-három hetet. De akad olyan is, aki többet. Esetünkben például Dobos Ferenc azért hagy ki hónapokat, mert édesanyja Covidos-nővér, ami miatt érthetően, a többi gyerek védelme érdekében, most egy jó darabig nem jár edzésre. De ebből a csapatból ugyancsak hosszú kihagyással számol a sérült Kiss-Schusztek Dávid is. Ha összeadom a nyáron távozókkal, a kezdő hetesből ez már hat játékosunk. Ennek fényében is érdemes kezelni serdülőink teljesítményét. Ellenfeleink közül előfordult egyik-másik csapatnál, hogy a karanténos leállítás miatt nem tudtak kiállni. De azokat a mérkőzéseket is be tudtuk pótolni. Vagyis nem a pandémiás állapoton múlik a mezőny csapatainak teljesítménye, hiszen valahol minden kiegyenlítődik.

A fél szezon lezárása után tekintsünk egy kicsit előre: az országos bajnokságban milyen helyezésekkel lennél elégedett?

A most ezüstérmes helyen álló gyermek csapatunk esetében az első-második helyezés elérését tartom reálisnak a végelszámolásnál. A serdülők és ifjúságiak az ötödik-hatodik helyre lehetnek jók. Mivel a három csapat együttes teljesítménye határozza meg, hogy melyik osztályban szerepelhetünk a következő évben, úgy vélem, ez elég lesz az A2-es tagságunk megőrzésére. És itt hozzáteszem, most a bent maradás a cél, ám, ha a nyári eligazolások nem történtek volna meg, és a Dobos–Kiss-Schusztek páros is a rendelkezésünkre állna, akkor most akár a feljutásról is beszélgethetnénk.

 2020. 06. 30.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Minden év júniusában hagyomány már, hogy klubunk év, illetve szezonzárót tart. Így volt ez ma, június utolsó napján is, ám ezúttal jó néhány kisebb-nagyobb eltéréssel zajlott az esemény. A helyszín azonban változatlanul a „sportolói otthonunk”, a békéscsabai Árpád fürdő volt.

A „napirend” első p ontja máris eltérő és rendhagyó volt. Késő délután, fél hat órakor a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub nevében elnökünk, Borsos Pál és ügyvezető elnökünk, Balázs Lajos egy szomorú eperfát ültetett a nemrégiben elhunyt vízilabdázó ikon, az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok Benedek Tibor emlékére. Ezt követően a csaknem kétszáz fős plénum előtt Balázs Lajos emlékezett meg Benedek Tiborról, kiemelve, hogy a remek pólós mindig is híve volt annak, hogy a hangzatos dolgokat kerülje, ugyanis a munkában hitt. A háromszoros olimpiai bajnok több aranyéremmel a zsebében is úszóleckéket vett még, hogy tovább fejlessze úszótudását.

A faültetést követően a csonka év értékelőjére került sor, ez alkalommal korosztályonként két-két fiatal elismerésben részesült, elsősorban azok, akik a legszorgalmasabbak voltak az év folyamán, illetve akik a koronavírus-járvány ideje alatt az öltözők felújításában is serénykedtek. No és elismerően beszélt ügyvezetőnk a saját nevelésű játékos és edző, Mucsi Zsoltról, aki – remélhetőleg csak átmeneti jelleggel – visszavonul a trénerkedéstől.

Korábban évzáróként vonult be a nyári, bajnoki szezont lezáró buli, most azonban rendhagyó módon egyben évnyitóként is kezelhetjük, ugyanis a „pihenő időszak” kényszerből a vírusjárvány idejére, tavaszra esett, ahol nem mellesleg azért klubunk apraja és nagyja otthoni körülmények között dolgozott, szárazföldi edzéseket tartottak edzőink az online felületek segítségével. Ebből máris kiviláglik, hogy a nyár végig munkával fog eltelni, azaz nincs pihenő. Annál is inkább, mert már a szövetség elkészítette az utánpótláskorúak számára minden korosztályban a Nyári Kupa kiírását, amelynek rajtja júliusban lesz. Ez klubunkból előreláthatólag 120 fiatalt érint, hiszen az országos bajnokságokban szereplő három korosztályunk mellett a vidékbajnoki sorozatban résztvevő valamennyi korcsoportot érinti. Balázs Lajos azt is elárulta, sok szülő jelezte, hogy idén nem terveznek nagy nyaralásokat, ezért a legtöbb pólósunk folyamatosan hadra fogható lesz a mérkőzéseken is.

Végül a szülők jóvoltából készült több négyzetméternyi süteménynek, azt megelőzően a hot dog hegyeknek nekiesett a „sisere had”, majdnem az utolsó kockáig befalták a rengeteg finomságot.

Címlapképünkön: Borsos Pál elnök (balra) és Balázs Lajos fát ültet Benedek Tibor emlékére a békéscsabai Árpád fürdőben

 2020. 06. 18.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Uszodás közegünkben igencsak jól cseng Mucsi Zsolt neve. A 32 éves játékosunk immár 22 esztendeje klubunk sportolója, e mellett éppen tíz éve utánpótlás fronton eredményes edzőként is tevékenykedik. Ez utóbbitól most június végi szerződése lejártakor elköszön.

A város szülöttével, a saját nevelésű pólóssal és edzővel, Mucsi Zsolttal beszélgettünk az okokról, az eltöltött több, mint két szép évtizedről.

Kezdjük azzal, hogyan lettél vízilabdázó?
– Édesapám és a klub mostani ügyvezető elnöke, az ugyancsak egykori pólós, Balázs Lajos régóta jó barátságban vannak, Lajos bácsi beszélte rá apámat, hogy hozzon le a strandra. Előtte fociztam, kosárlabdáztam, de egyik sem tetszett igazán, a póló azonban már tíz évesen az első pillanatban megragadott. Előtte fél évet már iskolai keretek között úsztam, így volt már némi „vizes alapom”.

A 22 év alatt ezek szerint végig jártad a szamárlétrát.
– Valóban, a lekisebb korosztálytól a felnőttig, minden korcsoportban bizonyíthattam. Első edzőm Ricza Lajos volt, már tőle is sokat tanultam. De dolgoztam Szilágyi Józsi, Behun Lajos, Kádár József, dr. Szilágyi Kristóf keze alatt is. Alig voltam 16 éves, amikor először Behun Lajos állított be a felnőtt csapatba. Igaz, ekkor még egy-két perc játéklehetőséget kaptam, de mindenképp jó volt indulásnak, és újabb löketet adott a játékban.

Főleg a védelemben kaptál szerepet, de azért a góllövésben sem maradtál le.
– Kádár Józsi bácsi látta meg bennem a bekk szerepét, ő találta ki, hogy számomra ez egy jó poszt, és ő is tanított meg a védekező szerep legjobb fogásaira. Azért mind emellett szezononként nyolc-tíz gólra is tellett.

A folyamatos játék mellett éppen tíz esztendeje, hogy edzőként is segíted a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubot.
– Ahogy gyarapodott a klub utánpótlás játékosállománya, egyre több edzőre volt szükség. Éreztem hozzá kedvet, ezért megszereztem a „papírokat” is, és belevágtam ebbe a hivatásba. A legkisebbeknél, a tíz éveseknél kezdtem. Egy remek kis csapat formálódott a kezem alatt, olyan fiatalokkal, mint Hajdu Attila, Zsilák László… Az utóbbi ma már OB I-es játékos debreceni színekben. Remek felnőtt gárdánk lehetne, ha azok a fiatalok itt maradtak volna, ám okos gyerekek lévén, szinte mindenki továbbtanult más városokban. Ám büszkeséggel tölt el, hogy én is hozzájárulhattam fejlődésükhöz.

Folytassuk azzal, tíz év után miért hagysz fel az edzősködéssel?
– Kialakult egy gyönyörű párkapcsolatom, amit nehéz összeegyeztetni a munkámmal az uszodai feladatokkal.

Mit dolgozol?
– A megyeszékhelyen egy állatgyógyszertári nagykereskedésben, az Anipharma Kft.-ben dolgozom mint kereskedelmi munkatárs, miután 2011-ben diplomáztam a Szent István Egyetem helyi, békéscsabai főiskolai gazdálkodási és menedzsment szakán. Szerettem volna mindenképpen a tanult szakmámban dolgozni, ezért kerültem a káeftébe. Reggel nyolctól öt óráig szól a munkaidőm, ezt követően pedig minden nap az Árpád fürdőben edzek a felnőtt csapattal és trénerkedtem az utánpótlásban este hattól kilencig. Hétvégente pedig ott voltak a bajnoki fordulók, hol a gyerekekkel utaztam meccsekre, hol játékosként a felnőtt gárdával. Ezt ma már nem nagyon tudom összeegyeztetni a párkapcsolatommal, ezért született az a döntés, hogy elköszönök a pólótól. Ám nem teljesen, ugyanis a felnőtt csapat rendelkezésére állok a jövőben is, mint játékos. Sőt, heti egy-két edzésen is részt veszek, de ha időm engedi, akár háromszor is. Mi több, azt is felajánlottam a klubnak, ha betegség vagy valamilyen akadályoztatás esetén egyik, másik edző kiesik, akkor ideiglenesen beugrom a helyükre.

A 22 éves vizes pályafutásod alatt mire vagy a legbüszkébb?
– Játékosként arra, hogy tevékeny részese lehettem annak az OB I B-s csapatnak, amelynek majdnem sikerült feljutnia az első osztályba. Edzőként egyrészt arra: a 2013–14. évi vidékbajnokságban olyan helyezést értünk el, amellyel a rájátszásban, a Halassy Olivér Kupában olyan csapatok ellen folytathattuk a sorozatot, mint a Ferencváros, az Újpest. De legalább ekkora élményt jelentett a 2004–2005-ös születésű csapatom bajnoki címe a nemzetközi vidékbajnokságban.

Nem fognak hiányozni a gyerekek?
– Minden bizonnyal. Ám hozzáteszem: nincs kizárva, hogy egyszer visszatérek a medence partjára, mint edző.

Mucsi Zsolt egyik „mentora”, klubunk ügyvezető elnöke így fogalmaz a leköszönő edzőnk kapcsán: – Vegyes érzéseim vannak, nagyon szép éveket töltöttünk el együtt a csabai vízilabda életben, ugyanakkor bánkódom, hogy egy ügyes edzőt vesztünk el, akire továbbra is szükségünk lett volna. Itt nőtt föl velünk együtt az Árpád fürdőben, amelynek mindennapi lakója, mondhatni az uszoda tartozéka volt. Játékosként is társak voltunk, és az első olyan utánpótlás edzőnk volt, aki a kezem alatt fejlődött ki. Játékban a mindenkori csapatunk meghatározó bekkjeként volt ismert, és klubunk egyik leghűségesebb sportolója, edzője.

Címlapképünkön: Mucsi Zsolt (kezén a labda) nemcsak eredményes védekező munkájáról volt ismert, hanem gólokkal is hozzájárult a sikerekhez

 2020. 05. 29.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Éppen három esztendővel ezelőtt számoltunk be arról, hogy évtizednyi eredményes békéscsabai edzői tevékenysége után, elérve a nyugdíj korhatárt, elbúcsúzott a viharsarki vízilabda élettől Kádár József, aki hazaköltözött Szentesre. Szinte ugyanazokban a napokban tettük közzé, hogy utódja a fővárosból érkező dr. Szilágyi Kristóf lesz.

A vezetőedzőnek kinevezett háromdiplomás fiatal szakember nagy lendülettel vágott bele a munkába klubunkban. A Kádár-érában jó alapokat tett le Józsi bácsi a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubban, amelyet dr. Szilágyi Kristóf tovább épített. A három évi tevékenység után azonban most vált a még mindig csak 35 éves szakember, szerződése lejártával július 1-jétől Pécsre teszi át a székhelyét.

Az „ügylet” immár három hete képlékenyen alakul, mígnem a csabaiak vezetőedzője a napokban kimondta az igent a Baranya megyeiek hívó szavára. Tény, szakmailag mindenképpen előre lépésnek számít számára a váltás, hiszen egy régóta stabil OB I-es csapathoz hívják, ahol elsősorban a Pécsi VSK-Mecsek Füszért serdülő és ifjúsági együtteseit bízzák rá, de emellett a felnőtt együttes másodedzője lesz. Érthető a vágya, hiszen ő maga is több mint száz alkalommal szerepelt az OB I-ben, és még ennél is többször az OB I B-ben. A váltásról így fogalmazott: „Nagy kihívás és előrelépés egy ilyen kategóriájú klubban kibontakozni. Egyébként is hosszú távon mindenképpen szeretnék majd az első osztályban dolgozni, amihez a pécsi lehetőség jó tanuló iskola lehet.”

A váltás mellett döntött azért is, mert a Baranya megyeiek érdeklődése nem új keletű, és a koronavírus-járványtól függetlenül fentmaradt az első osztályú klub hívó szava. Mind ehhez azt is hozzátette, hogy vélhetően azért sem lankadt a meghívó fél érdeklődése, mert a Békéscsabán végzett hároméves munkája pozitív nyomokat hagyott a „szakmában”.

Egyébként a vírushelyzet miatt számtalan mozgás indult be a sportágban, akadtak klubok, amelyek meglehetősen negatívan jöttek ki belőle (lásd Eger, Szombathely, egy kicsit az OSC is), máshol viszont igyekeznek megmenteni az addig elért eredményeket, és edzői és játékos erősítéseken dolgoznak. Ez utóbbi lehet Pécs is, ahol új vezetőedző, Török Viktor viszi tovább a felnőtt gárdát, amely mellett lesz másodedző dr. Szilágyi Kristóf . Apropó, Török Viktor, a sportágat szerető csabaiak körében ismerős lehet a neve, hiszen a 2010-es évek elején éppen a mi klubunkat erősítette.

Beszélgetésünk során azért néhány háttérinformáció is elhangzott a távozásáról. Az összetett történetben nevezetesen arról beszélt: „A klub minden feltételt igyekezett teljesíteni, és teljes mellszélességgel kiállt mellettem. Ugyanakkor sokszor ütköztem falakba, amikor az uszoda üzemeltetőivel szerettem volna egyeztetni abban, hogy minél jobb körülmények között edzhessenek a gyerekek” – utalt a kicsit Pató Pál uras gondolkodásra.

Elmondása szerint sok örömben volt része Békéscsabán, ám akadtak nehéz pillanatok is – emlékeztetett például a súlyos buszbalesetre, amikor mérkőzésre utaztak volna Győrbe. Vagy az osztályozó mérkőzés körüli időszakra, amelyből ugyan jól jöttek ki, ám mégsem tudták vállalni az OB I B-t. Idén pedig a járványhelyzet keserítette meg a klub, a gyerekek és az edzők életét. Persze a szép dolgokra is szívesen emlékszik vissza, így arra, hogy több olimpiai bajnok, mint dr. Kiss Gergő, dr. Steinmetz Barnabás és Fodor Rajmund ellátogatott a csabai uszodába, és találkozott a gyerekekkel. Meg arra is büszke volt, hogy Hesz Mátét sikerült az edzői stábba csábítania, miként Fodor Rajmund öccsét, Ádámot.

Arra is kíváncsiak voltunk, mire a legbüszkébb a hároméves ténykedés után. Erről így beszélt: „Nehéz egy dolgot kiemelni a három szezonból, ráadásul nagyon összetett és szerteágazó volt a feladatköröm. A leltárt még nem készítettem el, és amúgy is, itt leszek még pár hétig. De nagyon tudtam örülni minden olyan pozitív szakmai apróságnak, ami egy-egy játékosunknak vagy szüleinek örömet szerzett a vízilabda által, és a kollégákkal együtt ebben talán én is tudtam egy kicsit segíteni. Én azt vallom, hogy akkor teljesítesz jól az életben és a vízben, ha nem mindig veszik észre, hogy ott vagy, de azt azonnal észreveszik hogyha nem. No és arra is, hogy Békéscsabára úgy jöttek az ellenfelek, hogy itt nem biztos, hogy nyernek. És ez minden korosztályos csapatunk esetében igaz volt.”

Azt is elárulta, Pécsről is rendre visszatekint majd, hogy mi történik tanítványaival, mire jut a klub. Biztos abban is, hogy a távolság ellenére megmarad a kapcsolat, a sportbarátság: „Megszerettem a várost, az Árpád fürdő a nehézségek ellenére az ország egyik leghangulatosabb strandja, biztos hiányozni fog ez a közeg.”

Címlapképünkön: egy megszokott mozdulat a bajnoki mérkőzésen a most búcsúzó dr. Szilágyi Kristóftól

 2020. 01. 01.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A legtöbb sportágban, különösen a csapatjátékok esetében szezonokban szokás gondolkodni és értékelni, aminek jelenleg éppen a harmadánál tartunk, ennek ellenére érdekes lehet az is, hogy egy naptári évben, nevezetesen a 2019.-ben mi minden történt a békéscsabai vízilabda klub háza táján a szürke hétköznapok során. Erről beszélgettünk dr. Szilágyi Kristóffal, a Swietelsky-Békéscsaba, illetve a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub vezetőedzőjével.

Először foglald össze tartalomjegyzék szerűen, mi történt a klub életében a tavalyi esztendőben?

Minden szempontból mozgalmas év van mögöttünk. A teljesség igénye nélkül: már 2019. január 2-án egy szlovákiai edzőtáborral nyitottuk az évet, rá egy hétre nemzetközi felnőtt tornát rendeztük hazai környezetben, az Árpád fürdőben. Január közepén folytatódtak az országos és a területi bajnoki küzdelmek minden szinten kiélezett rangadókkal. Február elején az ukrán 2004-es válogatott edzőtáborozott nálunk. Utánpótlás játékosainkkal BL-meccsekre jártunk. Bemutatóedzéseken járt nálunk dr. Steinmetz Barnabás és Zala György. Sok fiatal csirkefogó bekerült a mélyvízbe, még többen lejátszották első hivatalos vízilabda-mérkőzésüket, néhányan pedig az első felnőtt találkozójukon is bemutatkoztak, nem mellékesen jó teljesítményekkel. Januártól augusztus végéig a szakmai stáb tagja volt az egykori Európa-bajnok Hesz Máté, aki népszerű nyári felzárkóztató edzéseket tartott és a felnőtt csapatunkban is játszott. Robbant le buszunk, ültünk vasárnap este bajnoki forduló után Budapesten a sürgősségin. Szakadó esőben Anyák napján virággal köszöntöttük az édesanyákat. Fagyoskodtunk májusban a vízben és a parton egyaránt. Komoly csatározásokat folytattunk a víz hőmérsékletéért és annak minőségéért. A meleg vízben vártuk a villámok és a viharok elmúlását. Heteket böjtöltünk a sátorállításkor és bontáskor. Apróbb személyi változások történtek az edzői stábban és annak struktúrájában.

Időközben észrevehetően bővült az utánpótláskorúak száma…

Valóban, a „petőfis” gyerekeink számára nyári tábort tartottunk. A második tanévre a hozzánk járó előkészítős gyerekek száma a másfélszeresére nőtt. Velük és a régiekkel felkészülési tornákon vettünk részt Szentesen és Hódmezővásárhelyen.

Akadtak furcsa pillanatok is még az előző szezon lezártakor, illetve nem sokkal utána. Gondolok itt arra, hogy az immár két évtizede a hazai országos felnőttbajnokságban sok éven át remekül vitézkedő együttesünk, amely nem sokkal korábban még a bajnoki cím közelébe kis volt, most a kiesés ellen harcolt – sikerrel –, majd mégis az OB II-ben találta magát.

Tény, egy eléggé stresszes tavaszi időszakot követően osztályozón – szép számú közönség előtt – sikerült kiharcolnia felnőtt csapatunknak a bentmaradást, aztán sok és különböző ok miatt mégsem tudtuk vállalni az indulást az OB I B-ben. Hogy ne maradjon nyom nélkül felnőtt békéscsabai csapat, ősztől a korábbi sikerkovácsok, az utóbbi években már inkább öregfiúk, ismét csatasorba álltak és vállalták az indulást legalább az OB II-ben.

Az új szezonkezdet, a nyár, illetve a koraősz sem volt eseménytelen.

Itt volt nálunk a fővárosi Ybl Waterpolo Klub gyerek csapata edzőtáborban, miközben világbajnoki meccseket néztünk közösen a fiatalokkal. Maradva a rövid tényeknél: viharkárokat takarítottunk az Árpád fürdő területén. Minden eddiginél több játékosunk fordult meg a korosztályos válogatott és a régiós tehetséggondozó edzéseken, edzőtáborokban. Több játékosunk is részt vett az augusztus végi All Star Gálán, ahol az egyesület nevében búcsúztattuk dr. Kiss Gergelyt. Fiataljaink a sikereket követően egyre többet szerepelnek a helyi újságokban, tv-interjúkat adnak. A korosztályos hazai és az idegenbeli mérkőzéseinken a Csirkefogók szülői szurkolótáborának továbbra sincs méltó vetélytársa.

Bár egyelőre csak az új bajnokság harmada zajlott le, máris látható, hogy jóval „több kilométer” van a gyerekekben minden téren. Gondolok itt az úszásra, a meccseken való kemény tempózásra, valamint az autóbuszos utazásokra.

Valóban, minden korábbinál többet utaztunk és még több mérkőzést játszottunk, ahol úgy gondolom, hogy rengeteget fejlődtek fiataljaink, és pozitív élményekkel gazdagodtak a nálunk sportoló gyerekek. Ősszel sikeresen indítottuk újra a reggeli edzések intézményét Gyulán és Békéscsabán, ahol elsősorban az úszástudás javítása kapta a főszerepet, s amely az előrelépés kulcsa lehet. Ja, és ki ne felejtsem: a 11 éveseink, a 2008-ban születettek (gyermek IV. korcsoportosok) év végi Szülő–Gyerek mérkőzését, ahol a szakadék mélyéről, heroikus küzdelemben sikerült x-re mentenünk az összecsapást. Persze, ehhez az is kellett, hogy Mucsi Zsolt játékvezető megfújja azt a bizonyos hazai („apai”) pályát…

A felsoroltak közül mi az, amit szakmailag is érdemes kiemelni és tovább vinni a következő esztendőre?

Az elmondottakból adódóan rengeteg szakmai és emberi tapasztalattal is járt az idei év nekünk edzőknek, játékosoknak és szüleiknek egyaránt. Nehéz kiemelni egyet is, mert mindenkinek más volt nagyobb jelentőségű. Nekem viszont bevésődött pár csapatsiker, kiélezett mérkőzés, sok jó egyéni jó teljesítmény, szép megmozdulás, amit edzéseken rengeteget gyakoroltunk. De összességében jó volt látni és megélni a fejlődést, az előrelépést a játékosaink és a csapataink esetében. A megtapasztalt és elkövetett hibákból pedig tanulni kell mind a vízben, mind pedig a parton, mert az viheti előrébb az egyesületet.

Mivel nyitja a klub a 2020-as esztendőt?

Január 6-án, hétfőn kezdődik a felkészülés minden csapatunk számára. A vízilabda nem túl népszerű edzésmunkájával, az alapozással és az erőgyűjtéssel kezdjük az évet, amire nagy szükségünk lesz a rendkívül sűrű tavasz során. Ennek monotóniáját már az első hétvégéken próbáljuk felkészülési tornákkal és edzőmeccsekkel megtörni. A területi bajnokságok már januárban, az országos fordulók pedig februárban folytatódnak. A minden eddiginél sűrűbb versenynaptár miatt, szinte csak húsvétkor lesz néhány vízilabdamentes napunk a júniusi eleji szezonzárásig.

Mit lehet kívánni a következő évre?

Mindenekelőtt egészséget, hogy minél többet és tartalmasan tudjunk tréningezni. Mert, ha ez megvan, akkor kézzel fogható lesz a fejlődés, jönni fognak az eredmények és ezzel együtt az uszodai hangulat is alkotó lesz. Továbbá azt, hogy minden csapatunk erős hazai és külföldi csapatok ellen tudjon készülni edzőmérkőzéseken, felkészülési tornákon és edzőtáborokban. Ezen túlmenően rövid, „pesti hosszúságú” sátorbontási időszakot a csabai Árpád fürdő minden látogatójának. És végül, de nem utolsósorban, szerintem sok békéscsabai sportoló és talán lakos álma is az a bizonyos új uszodai alapkőletétel, amit már évtizedek óta ígérnek a megyeszékhely lakosainak.

Címlapképünkön vezetőedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf (balra, sárga trikóban) „tanácsokkal” látja el fiatal csapatát egy nyári derbi során