ímkézett bejegyzés

 2024. 07. 07.   Klub, Kitekintő

Címlapképünkön klubunk egyik önzetlen nagy segítője, Mák Pista – fotó: Such Tamás

Sorozatunkban korosztályonként végig tekintettük csapataink éves teljesítményét, elemeztük, mennyit fejlődtek az adott korcsoport játékosai. Zárásként Fodor Ádám vezetőedzőnket arra kértük, tegyen egy összértékelőt.

Milyen létszámmal dolgozott a klub az év során?

Száznyolc utánpótlás korú igazolt játékos státuszú fiatalunkkal zajlottak az edzések hat vízilabda-, két úszóedzővel és egy oktatóval. Rajtuk kívül működött egy előkészítő csoport, ami egy kicsit a kutya vacsorájához hasonlított, ugyanis nehéz volt a legkisebb gyerekeket a rendszeres edzésekhez szoktatni. Itt nagy volt a fluktuáció, nem beszélve arról, hogy nem is minden gyerek, illetve szülője gondolta úgy, hogy hosszútávon vízilabdás kegyen gyerekéből. Végül van egy felnőttekből álló egységünk, amely a kezdeti közel harminc pólósból álló létszámból felére redukálódott.

Hány csapatot nevezett a klub a 2023—2024. évi bajnokságba?

Erre az évre nyolcat. A legkisebbektől fölfelé haladva: a baby korosztályosok a fiókcsapatunk, a Gyulai Vízilabda Klub neve alatt szerepeltek, a gyermek IV. és gyermek III. korcsoportosokat a területi vidékbajnokságba neveztük, azon belül a Délkeletibe lettek besorolva. A népes gyermek korcsoportosok két pontvadászatban is elindulhattak, egy a vidék- egy pedig az országos utánpótlás-bajnokságban. Ez utóbbiban szerepelt a serdülő és ifjúsági gárdánk, végül pedig a felnőtt OB II-es csapatunk is elindult.

Említetted edzőinket…

Hat éve, 2018 óta dolgozom a klubban. Állítom, hogy ilyen erős edzői gárdánk még sohasem volt. Tavaly megtaláltuk a felállást is, mármint azt, hogy melyik trénerünk, melyik csapattal dolgozzon. Ez nagyon bevált, a tervek szerint nem is változtatunk rajta a következő szezonban.

Milyen segítségetek volt a működésben?

Klubunk vezetői teljes mellszélességgel kiálltak mellettünk, különösen az ügyvezető elnök, Balázs Lajos tett sokat azért, hogy minden flottul menjen. És itt megemlíteném az egyik fontos láncszem, Mák Pista hatékony munkáját. De nagyon sokat segítettek a szülők is, s nemcsak azzal, hogy igyekeztek az elvárt rendszerhez szoktatni gyermekeiket. Óriási segítséget kaptunk a fotózásban, az élő felvételek sugárzásában a Tasnádi házaspártól, valamint a kiváló újságíró-fotóriportertől, Such Tamástól is. Nélkülük nem tudtunk volna ilyen szép eredményeket elérni.

Klubszinten milyen előrelépést tapasztaltál?

Egy szóba fogalmazva: óriásit! Minden csapatunk nagyot fejlődött. Az őszi indításához képest kézzel fogható volt mindenhol az előrelépés. Akár az egyéni fejlődést, akár a csapatok helyezését tekintem. Helyenként még így is azt kellett észrevennem, hogy a bajnoki helyezés nem mindig mutatta meg a tényleges munkát és az eredményességet.

Általános szinten miben léptek előre vízilabdázóink?

Ahogy a nagy könyvben meg van írva: úszástudásban, hozzáállásban, technikai téren, taktikában, sok esetben az edzéslátogatottságban. És fontos kiemelnem: közösségé formálódásban. Hozzáteszem: nem minden esetben az eredményességre törekszünk, sokkal inkább a fejlődés ütemére tesszük a hangsúlyt.

A statisztikai adatokat nézve is sok érdekességet tapasztalhatunk.

Igen, ezek az adatok is nagyon fontosak. Ezek közül néhány ízelítőül. A különböző korosztályos csapataink az idegenbeli találkozókon kívül Békéscsabán és Gyulán 84 mérkőzést játszottak. Háromszor voltunk házigazdái az OB II-es csapatok sorozatának, az országos utánpótlás-bajnokságban tizenkétszer fogadtunk ellenfeleket, ami 36 találkozót takar. És akkor még ott voltak a területi bajnokságok, ahol 36 meccs szerepelt a programunkban. Valamennyi eseményünk probléma mentesen lezajlott, a vendégeink elégedettségére is. Mindez a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub hírnevét öregbítette.

 2024. 07. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő, OB II eredmények

Címlapképünkön a 2023–2024. évben 18. helyen záró OB II-es csapatunk az utolsó bajnoki mérkőzés után a békéscsabai Árpád fürdőben

A 2023–2024. évi OB II-es bajnokság során 22 mérkőzést játszott csapatunk. Ebből tízet az alapszakaszban, ahol egy győzelmet jegyeztek, majd további tizenkettőt a rájátszásban, ahol már kedvezőbb a mérleg, ugyanis hat győzelem, egy döntetlen és öt vereség szerepel a nevük mellett.

Vezetőedzőnk, Fodor Ádám vont mérleget az utolsó mérkőzést követően az évi teljesítményről, a körülményekről és néhány érdekességről.

Idén a költségek mérséklése és a területi elvek alapján öt csoportba osztották a 21 benevezett csapatot – kezdte Fodor Ádám. – Mindenki által jól ismert, hogy Magyarországon kissé felbillen a vízilabdás mérleg a délkeleti tájak felé, hiszen Szegeden, Szentesen is OB I-es háttérrel rendelkező gárdák működnek, Hódmezővásárhelyen és Csongrádon is nagy hagyományokkal rendelkező klubok léteznek, ahol a kiöregedő játékosok és feltörekvő fiatalok megtalálják játéklehetőségüket. Így aztán a területi elv miatt ez a csoport lett magasan a legerősebb.

Ezt mutatja az alapszakasz végeredménye is, amely így fest: 1. Szegedi UVTE 19, 2. Szegedi VTK 17, 3. Csongrádi VVSE 16, 4. MAFC-Infinityn, Budapest 16, 5. Szentesi Üdülőközpont 15, 6. Swietelsky-Békéscsaba 3. Így kerültünk a legalsóbb házba a rájátszásban. Innen már könnyebb szezon várt a mieinkre.

Mielőtt erre kitérnénk, nézzük, kikre számíthattunk. Eredetileg közel harminc olyan felnőtt játékosunk volt regisztrálva, akik bevethetők lettek volna, ám ez különböző okok miatt a bajnoki rajtra leszűkült tíz-tizenkettőre. Ami annak is köszönhető, hogy kilencven százalékuk harminc évnél idősebb, sőt, akadt nem egy, aki az ötvenen is túl volt. Végül a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan hozzájuk jött ugyanennyi ifjúsági és serdülő korú vízilabdázó, sőt, volt olyan mérkőzés, amikor gyermek korosztályú fiatalt is bevethettünk. Így lettünk újra közel harmincan. Nos, ez a vegyes korosztályú gárda menet közben egyre jobban összecsiszolódott, ráadásul a rájátszásban hasonszőrűekkel került össze, ezért jobb eredményekre volt képes.

A fiatalok számára mit jelentett a felnőttek között szerepelni?

Ez a vegyes összetételű gárda jó elegyet alkotott. A fiatalok tanulhattak a nagy öregektől, szokhatták azt is, milyen a légkör a felnőtt mezőnyben. Érthetően sokat fejlődtek az obé kettes mérkőzéseken. Arra is törekedtünk, hogy élvezzék a játékot a felnőtt mezőnyben is. Az év folyamán sokat tanultak, sok tapasztalatot szereztek, ami a jövőre nézve is hasznos lehet számukra.

A korábbi években ért már el jobb helyezést a csapat a harmadik vonalban.

Ez is igaz, de a hazai vízilabda rohamléptekben fejlődik. Korábban az OB I B volt a vízválasztó, a mai obé kettes mezőny lassan megfelel a nyolc-tíz évvel ezelőtti második vonalnak. Itt is az első tíz csapat kiemelkedik, nagyon erős. A következő tizenegy között viszont nincs nagy különbség. Ha az alapszakaszban hamarabb összecsiszolódik a gárda, és kicsit több pontot szerzünk, akkor nem az ötödik, hanem akár a negyedik vagy a harmadik csoportban folytathattuk volna, akár a tizedik helyért. Így utólag azt gondolom, azokban a csoportokban is eredményesen helyt álltunk volna.

Hogyan lehet innen előrébb lépni?

Ez az egyik célunk. Ehhez arra lesz szükség, hogy az ifjúságiak közül kiöregedő játékosokat is meg tudjuk tartani. E téren a legnagyobb nehézségünk az, hogy ezek a fiatalok mind képzettek, okosak, és 18 év, illetve az érettségi után továbbtanulnak. Legtöbbjük Szeged, Debrecen vagy Budapest felé veszi az irányt, ahol többségük a helyi klubban folytatja a játékot. Hosszútávon talán azzal számolhatunk, hogy négy-öt év egyetemi tanulmányok után jó páran hazatérnek, és itthon folytatják a vízilabdát, további tapasztalatokkal, rutinnal felvértezve. E téren különösen a 2006-2009 között születettek lehetnek a jövőbe mutató csapat.

 2024. 06. 27.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a 2024-ben az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifjúsági csapatunk Ajtai Miklós edzővel (jobbra az első sor szélén) és Fodor Ádám vezetőedzővel (balra az első sor szélén) a szezonzárás után a békéscsabai Árpád fürdőben – fotó: T. Petka Anita

Ifjúsági csapatunk a 2023–2024. évi országos utánpótlás-bajnokság A2 csoportjában az alapszakaszt 18 pontot gyűjtve a hatodik, majd a felsőházi rájátszást további kilenc egységgel gyarapítva ugyancsak a hatodik helyen zárta, jócskán előre lépve a korábbi esztendőhöz képest.

A változásokról, az évi munkáról, a fejlődésről, nehézségekről Ajtai Miklós edző összegzett.

Milyen létszámú és összetételű ifjúsági gárdával kezdted az évet?

Először visszakanyarodnék ahhoz a nehéz helyzethez, hogy az egy évvel korábbi bajnokságot megelőző nyári felkészülési rajtkor mindössze három ifjúsági korú játékosa volt a klubnak, abból is a szezon végére kettő „lecsiszolódott”, egyedül Dobos Ferenc maradt meg. Aztán 2023 nyarán már jobb helyzetbe kerültünk, ugyanis tíz, a serdülők közül kiöregedő vízilabdázó került föl az ifibe, akik közül az idei szezonvégre heten meg is maradtak. Ezzel az állománnyal vágtunk neki az évnek, s mivel meccsenként ennél több játékosra van szükség, döntően a serdülők közül néhányan „följátszottak”, de akadt olyan forduló, amikor a gyermek korosztályból kaptam játékost az adott bajnokira.

Mi volt a legfontosabb célod az új gárdával, mit szerettél volna elérni a nyár, illetve a bajnokság folyamán?

Elöljáróban: immár 11 éve élek, edzősködöm, valamint játszom Békéscsabán. A szerbiai magyar részről származom, ott sajátítottam el és űztem fiatal koromban a sportágat, ezért egy kicsit másképp gondolom a pólót. Amikor megkapom a korosztályba felnővő gyerekeket, először megnézem, milyen egyéni adottsága van, felmérem, hogyan lehet a csapatba illeszteni, illetve hogyan tudok az adott játékosállományból ütőképes együttest formálni. Nálam is a védekezés az elsődleges. E téren igyekeztem egy új dolgot, nevezetesen a fordított kezű blokkot megtanítani nekik. Ha ez működött, a jó védekezésből könnyebb volt támadásba átfordulni. Ilyenkor akár a kettő az egyben vagy három a kettőben kontráztunk, ami gyakran sikerre vezetett.

Milyennek ítéled: csapatként működött a társaság az év folyamán?

Ezek a fiatalok a korábbi korosztályokban is együtt játszottak, nagyon ismerik egymást, alig hiányoztak az edzésekről. Nemcsak a vízben működtek csapatként, hanem az életben is, ugyanis együtt jártak bulizni, aminek ugyan nem mindig örültem, mint edző, de együtt jártak horgászni, moziba és sorolhatnám, szóval valóban csapat voltak. Rendkívül jól motiválták egymást az év folyamán, ami a támadásszövésekben és a védekezésben is meglátszott rajtuk. Egyik legjobb fiatal pólósunk idén Fodor Zsombor volt, aki rengeteg gólt lőtt. Ám most lehet, hogy elveszítjük, ugyanis továbbtanul, Győrbe felvételizett, hamarosan kiderül, hogy felvették-e?

Maradt-e hiányérzeted a csapattal kapcsolatban a szezon végeztével?

Hiányérzete minden edzőnek marad, hiszen folyamatosan mindig többet és jobbat akar. Ha az eredményességet nézzük, nekem azok a mérkőzések fájnak, ahol egy vagy két góllal alulmaradtunk, pedig látva a játékunkat, fordított eredmény is születhetett volna. Ezért jó néhány pont benne maradt a csapatban. Tavaly nyáron a bajnoki rajt előtt úgy fogalmaztam, el tudjuk érni a felsőházat, azon belül is a negyedik helyet. Nos, a felsőház kipipálva, és ha azok a hiányzó pontok bejöttek volna, akkor a negyedik hely is elérhető lett volna. S itt kell megemlítenem egy évről évre visszatérő problémánkat: a sátorállítás- és bontás, valamint a Garabonciás napok. Ez nagyjából négy hetet elvesz a felkészülésünkből, ez időszak alatt kissé visszaesik a csapat teljesítménye, hatékonysága. De nincs miért keseregnünk, jócskán előrelépett a gárda idén is. Remélem, a következő esztendő végén is hasonló jó dolgokról tudok beszámolni.

 2024. 06. 23.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a serdülő csapatunk, amely fiatal edzőjével, Zsilák Lászlóval végig dolgozta a 2023–2024. bajnoki évet, és húsznál is több mérkőzésen szállt vízre a szezonban – fotó: T. Petka Anita

Vegyesnek tűnik a kép, ha az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő serdülő csapatunkról van szó. Az alapszakaszban 8 győztes és három vesztes meccs után 24 pontot gyűjtöttek, amivel a negyedik helyen zártak, majd következett a rájátszás, ahol viszont az erős felsőházi mezőnyben egy pontra tellett.

Serdülő csapatunk fiatal edzőjével, Zsilák Lászlóval elemeztük az elmúlt esztendő történéseit, változásait.

Milyen célt tűztél ki magad és a csapat elé, mit szerettél volna elérni a nyár, illetve a bajnokság folyamán?

Nyáron elsősorban az volt az elsődleges célom, hogy megismerjem a csapatot, hiszen akkoriban költöztem haza Békéscsabára egyetemi tanulmányaim befejezése után. Igyekeztem minél hamarabb a csabai légkörhöz akklimatizálódni, ami egész gyorsan sikerült is. Megismerve a fiatalokat, addigi teljesítményüket, olyan további célokat tűztem ki, miszerint rávezetni őket az A1-es szintű edzések elvégzésére, ami ugyancsak elég hamar teljesült. Az alulról fölkerülő és „régi” serdülő játékosaink fokozatosan összecsiszolódtak már a nyár folyamán is.

Miben fejlődtek legtöbbet a gyerekek?

Úszástudásban és erőnlétben látványos előrelépést tapasztaltam. Kezdetben a legegyszerűbb taktikai megoldásokat gyakoroltuk, amint ez sikerült, jöhetett a következő lépcsőfok.

Mik voltak ezek az elemek?

Az alap a kemény szoros emberfogás volt, különösen azért, mert hosszú volt a bekksorom. Emellett az M-zóna erősítése is fontos volt, amivel olykor megleptük ellenfeleinket. Ezt tovább kell fejleszteni ebben az évben is, hogy folyamatosan egy egész negyeden át alkalmazni tudják. A sikeres alapszakasz után más kaliberű ellenfelek következtek a felsőházban. Ezért az egyéni fejlesztés is előtérbe került, úgy, mint a koncentráció fokozása, de emellett a fizikai erőt is igyekeztem növelni. Visszatekintve az esztendőre: minden játékos sokat fejlődött, elérte azt a szintet, ami biztató volt és lesz a játékunkban.

Maradt hiányérzeted a csapattal kapcsolatban a szezon végeztével?

Maradt. Nem a csapattal kapcsolatban, hanem a pontjaink számát illetően. Sajnos, sokszor előfordult, hogy tudásunkhoz képest nem igazán jött ki számunkra a lépés. Mindez visszavezethető rám, mert főfoglalkozásomból kifolyólag nem minden edzésen tudtam részt venni. De amiatt is maradhatott hiányérzetem, mert gyakran sújtottak bennünket sérülések, betegségek, eltiltások, no és a vége felé előfordult néha egy kis fegyelmezetlenség is.

Hogyan tovább? Az már tudható, hogy 13 eddig gyermek korosztályú kerül fel hozzád az új szezonra, de hányan öregednek ki serdülőid közül? Kikkel számolhatsz az új bajnokságban?

Tény, a gyermek korosztályú másodévesek közül tizenhárman csatlakoznak a serdülő csapathoz, és mindössze hárman öregszenek ki tőlünk, vagyis lesznek ifjúsági korúak. Könnyű dolgom lesz, hiszen eddig is népes volt ez a korosztály, az évet 13 játékossal küzdöttük végig, sőt, olykor a gyermek csapatból is érkezett erősítés az év folyamán a mérkőzésekre. Közülük, mint említettem, mindössze hárman öregszenek ki, így a nyári alapozást várhatóan huszonhármas kerettel kezdjük meg júliusban. A felkerülők sem ismeretlenek előttem, a korábbi közös edzések miatt, a népes létszám pedig sokat segíthet az edzéseken, például sokat lehet gyakorolni majd a hat-hat elleni játékot. Úgy vélem, egy jó képességű gárdával folytathatom a munkát, nem véletlen, hogy az új bajnokságban sokat várok ettől a csapattól.

 2024. 06. 20.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a 2023–2024-ben az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő békéscsabai csapat Fodor Ádám vezetőedzővel. A társaság közül 13 játékos nyártól már a serdülők között bizonyíthat – fotó: T. Petka Anita

Gyermek I. korosztályú fiataljaink évértékelőjével folytatjuk sorozatunkat. Egy kicsit ketté bontjuk ezt a korcsoportot, ugyanis volt egy keret, amelyik a Délkeleti területi vidékbajnokság Zöld csoportjában szerepelt, és egy másik, amelyik az országos utánpótlás-bajnokságban. Ám itt hozzátesszük: rugalmas volt a keret, ugyanis jól működött az átjárás a két egylet között az év folyamán.

Az értékelésben a fiatalok trénere, Fodor Ádám vezetőedző volt segítségünkre.

Hány gyerekkel vágtatok neki az idénynek tavaly nyáron, és hányan maradtak meg az idei évzáróra?

Szerencsére elég népes volt ez a korosztály, ugyanis 22 fiatal jelent meg az első edzésen, akik közül a mai napig húszan meg is maradtak.

Feltételezem, azért nevezett a klub két bajnoki sorozatba is, hogy minden gyerek játéklehetőséget kapjon.

Ez is szempont volt, de az is, hogy ez a csoport két évjáratot, a 2009-ben és a 2010-ben születetteket öleli fel. Nem beszélve arról, hogy itt akadtak olyanok, akiknek némi lemaradásuk volt, amit be kellett hozniuk.

Milyen volt átjárás a két bajnoki rendszerben szereplők között?

Az országos bajnokságban szereplők esetében volt egy mag, ami stabil volt. A területiből azok, akik dinamikusan fejlődtek, egy idő után lehetőséget kaptak arra, hogy az erősebb csapatban is bemutatkozzanak. Az év végére a fejlődésüknek megfelelően szinte mindenkinek megadatott, hogy a „nagycsapatban” is játsszon. Sőt, akadtak olyan ügyesek is, akik a gyermek III., illetve a IV. korosztályból is feljátszhattak.

Akkor most nézzük külön-külön a kétféle bajnoki rendszerben szereplők teljesítményét. Kezdjük a Délkeleti területi vidékbajnokságban szereplőkkel.

Itt a gyengébb Zöld csoportba kaptunk besorolást, ahol ezüstérmesek lettünk. Lehet, jobb lett volna az erősebb csoport, ugyanis itt egyedül a Mórahalom volt igazi ellenfél, amely egyébként a Piros és a Zöld csoportban is azonos gárdával indult. A kezdetekben velük szemben is gyengén szerepeltünk, ám a fejlődést mutatja, hogy a szezon második felében már méltó ellenfelük voltunk. Tény, nálunk azok a gyerekek szerepeltek elsősorban a vidékbajnokságban, akik más fejlődési görbét írtak le. Célunk az volt, hogy ők is sok élesmeccses játéklehetőséget kapjanak. Eredményességüket, fejlődésüket alátámasztja az ezüstérem. Időközben azt is megtapasztalhattuk, hogy semmiben sem voltunk lemaradva az erősebb Piros csoportos csapatoktól. Sőt, a korábbi országos bajnokságban és a területiben meglévő szakadék is nagyon leszűkült, ezért is kaphattak időnként helyet a „nagycsapatban”.

S akkor nézzük az országos utánpótlás-bajnokság eredményességét!

A bajnoki kiírás azt rögzíti, hogy a három korcsoport, a gyermek, a serdülő és az ifjúsági csapatok együttes teljesítménye határozza meg azt, hogy mely klubok kerülhetnek a felső-, a közép-, illetve az alsóházba. Már a korábbi években is a gyermek korosztályúak voltak a húzó ágazat. Ám tavaly nem sikerült a felsőházba kerülnünk, most viszont igen, miután az alapszakaszt a második helyen zártuk egyetlen pont hátránnyal a miskolciak mögött, miközben a serdülőink és az ifjúságiak is sokat erősödtek. A rájátszás közben jött a kéthetes nyári uszodai átállás, ami alaposan megbolygatta a csapatot. Mai napig nem is értem igazán, hogy egy időre miért estek ennyire vissza a teljesítmények. Viszont annak örülhettünk, hogy mégis az A2 csoport legjobb csapataival folytathattuk a tavaszt a felsőházi rájátszás során, ami a további fejlődés szempontjából nagyon fontos. Végül egyetlen kakukktojás maradt ebből a szakaszból, mégpedig a miskolciak elleni visszavágó, ami túlságosan is borsodi fölényt hozott. Igaz, erre a találkozóra a ceglédiek elleni rangadót követő 24 órán belül került sor, ami fáradtsággal, utazással is járt. A rájátszás többi meccse azonban végig szoros találkozót hozott.

Milyen konklúziót vonhatsz le mindebből?

A legfontosabb, hogy minden területen rengeteget fejlődtek fiataljaink. Ugyanis ebben a korosztályban nem is az a legfontosabb cél, hogy bajnokok legyünk, sokkal inkább az, hogy megtartsuk a gyerekeket a sportágnak, amit szívesen űzhetnek tovább, fejlődjön a játéktudásuk, javuljon a hozzáállásuk, csapatként gondolkodjanak, örömmel végezzék az edzésmunkát.

Sokan korosztályt váltanak a nyáron. Hogyan alakul az új gyermek korcsoport?

A húsz fiatalból 13 feljebb lép a serdülő korosztályba, ugyanakkor alulról, a gyermek III. korcsoportból tizenegyen lesznek valós gyermek I. korosztályúak. Ebből látható, alaposan kicserélődik a gárda, ami egyben azt is jelenti: új csapatot kell építeni. Némi könnyebbség, hogy az alulról érkezők zöménél nem ismeretlen ez a korcsoport, mivel néhányan már kaptak lehetőséget az országosban is megtapasztalni az elvárásokat.