Immár nyolc éve, hogy működik egy kihelyezett utánpótlásbázisunk a fürdővárosban Gyulai Vízilabda Klub néven, amely a legfiatalabbak vidékbajnoki sorozatában játszik évről évre. A közel egy évtized alatt Béládi Csaba kezében futott össze a szál, és minden esztendőben 10-15 fiatal sajátította el kezei alatt a sportág alapjait.
Korábban kevés sikerélményben volt részük a gyulai fiataloknak, rendre az utolsó helyen végeztek, ám idén a nyolc csapatos gyermek IV. korosztályos bajnokság Délkeleti csoportjában egy gárdát már megelőztek. Ám ebben a korosztályban nem is annyira a győzelmek, a helyezések a legfontosabbak, sokkal inkább az az értékmérő, mennyit fejlődnek a fiatalok egy év alatt, illetve kik ragadnak meg a sportágban, és kik kerülhetnek be a békéscsabai „központba”?
– Tizenhárom évvel ezelőtt kerültem a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubhoz edzőnek, ebből nyolc évet a gyulai fiatalokkal foglalkoztam – mondta az idén a klubtól búcsúzó tréner, Béládi Csaba, akit az évzárón egy emlékplakettel jutalmazott az elnökség. – A majd egy évtizednyi fürdővárosi tevékenységem során csaknem száz gyerek fordult meg a kezem alatt, akiknek mintegy harmada ma már Békéscsabán játszik a különböző korosztályokban. Akadtak köztük bőven tehetségek is, sőt olyanok is, akik a különböző szintű utánpótlás-válogatottba is meghívót kaptak. Büszke vagyok olyan tanítványaimra – a teljesség igénye nélkül –, mint a később a labdarúgást választó tehetségekre, az Oláh ikrekre, a ma már az egyik OB I-es élgárda utánpótlásában vízilabdázó Gellény Zétényre, vagy a csabai együttesekben vitézkedő Csatári Szabolcsra, Dobos Ferencre, a maiak közül pedig Nánási Hunorra, Szabó Barnabásra, Kováts Hunorra. Csak a legutolsó másfél évben 22 gyerekeket adtam át az anyaegyesületnek Békéscsabára.
De nézzük az utolsó esztendőt. Tavaly nyáron tucatnál több, köztük sok újonccal vágott neki Béládi Csaba az új szezonnak. Ez volt a Gyulai VK gerince, akikhez időnként néhány békéscsabai fiatal párosult a meccseken. Miután ebben a korosztályban a békéscsabai-gyulai gárda együttesen nagyon népes, a megyeszékhelyi trénerrel, Csabai Zoltánnal együtt azon dolgoztak, hogy minél több játéklehetőséghez jussanak a gyerekek, minél több meccsrutint szerezzenek. S hogy hová fejlődtek a fürdővárosi fiatalok?
– Voltak gondjaink a koronavírus-pandémia miatt – folytatta a gyulaiak mestere. – A Várfürdőben nem tudtunk edzeni, ezért hét hónapon át Békéscsabára ingáztunk az anyaklub és a szülők segítségével. Hetente kétszer a Csirkefogók VK busza szállított át bennünket, akkor nyolcvan-kilencven százalékos volt az edzéslátogatottság, máskor a szülők hozták-vitték a gyerekeket, ilyenkor viszont ötven-hatvan százalékos. Ez sajnos jócskán behatárolta a fejlődési lehetőségeket. Akik hetente négyszer-ötször tudtak járni az edzésekre, azok úszástudásban, labdabiztosságban, taktikában is előre léptek, mások viszont lemaradtak. Így tapintható különbség alakult ki a gyerekek tudása között.
Mint fentebb említettük, ebben az esztendőben már akadtak sikerei is a gyulai gyermek „négyes” gárdának. Amire a legbüszkébbek: a Mórahalom együttesét megelőzték a bajnoki végelszámoláskor.
– Tény, a rájátszásbeli Csongrád és Szentes csapatai jóval előttünk jártak, pláne az alapszakasz együttesei – foglalta össze az idei tapasztalatokat Béládi Csaba. – Ellenük csak egy-egy negyedben voltunk méltó ellenfelek, a találkozók többségében szétúsztak bennünket, és technikai és taktikai téren is előttünk jártak. De arra büszke vagyok, hogy helyenként már volt tartása a csapatnak.
S hogy mit hozhat a jövő? A tervek szerint a jobbak idén is átkerülnek a békéscsabai utánpótlásbázisba. Marad öt-hat ifjú vízilabdás, akik köré új csapatot kell építenie a majdani új edzőnek.
Címlapképünkön a gyulai fiókcsapatunk 2021-ben
