ímkézett bejegyzés

 2025. 07. 09.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Sokéves rálátása van Ajtai Miklósnak (balra) a középiskolás vízilabdázóinkra, akik közül sokan az elmúlt években rá akartak hasonlítani – fotó: Such Tamás

Minden esztendőben az egyik legnagyobb fejtörést az ifjúsági csapat adja, aminek sok összetevője van. Az egyik maga a kor (17–18 évesek), a másik a továbbtanulásra való készülődés, a harmadik a motiváció. Ha az egyik botlik, máris oda van egy játékos.

Ezt igencsak meg tudja erősíteni Ajtai Miklós, aki az utóbbi években éppen az ifjúsági csapatot vitte tovább.

– Amikor tavaly a nyári szünet után újra találkozott a gárda, és belevágtunk a felkészülésbe, már csak hét ifi játékos jelentkezett az edzésekre. Aztán év közben további három „elhullott”, amivel együtt sok pontunk is elhullott.

Ezek szerint a korábbi évek gyakorlatához híven, ezúttal is regiment serdülő korú vízilabdázót kellett bevetni a bajnoki sorozatban.

– Olyannyira, hogy a kezdeti zömében ifistákból álló kezdő csapatunk egy idő után átalakult, és a cserékkel együtt hetven százalékban már serdülőkkel álltunk ki. De mondok még egy érdekességet. Akadtak olyan fiataljaink, akiknek a nyolc hónapból álló szezon folyamán csaknem száz mérkőzést kellett játszaniuk. A matek úgy jön ki, hogy hétvégente vasárnap játszottak az országos bajnokságban két meccset, de szerepet kaptak a szombatonként rendezett felnőtt OB II-es találkozókon, valamint a területi vidékbajnokságban is, ahol ugyancsak dupla derbi várt rájuk.

Nagy kihívás…

– Azt szoktam mondani, teher alatt nő a pálma. Három-négy éve van rálátásom erre a zömében középiskolás gárdára, tapasztalatom: a sok mérkőzés nagyobb fejlődési lehetőséget takar, mint sokszor egy-egy edzés.

De kanyarodjunk vissza a tavaly nyári felkészülési időszakot követő napokra! Mi volt a célkitűzés az ifjúságiak előtt?

– A rajt előtt úgy véltem, az alapszakasz végére a harmadik-negyedik helyre odaérhetünk. Hatodik lett belőle. Ennek több oka is volt. Az egyik a már említett három játékos leállása. A másik a hosszan tartó sátorállítás ősszel, és a még hosszabb sátorbontási időszak. Bizony, ezeket a kényszer kihagyásokat visszaesés követett, nemcsak fizikai értelemben, hanem mentálisan is.

Mi volt az egylet erénye ebben az évben?

– Az, hogy csapatként működött. Ez olyan mélységig igaz, hogy ezek a srácok nemcsak az edzéseken tartottak össze, hanem együtt jártak moziba, bulizni… Öröm számomra, hogy amit adtam nekik, azt vissza is kaptam.

Sportszakmai szempontból mi volt a gárda erőssége a 2024–2025. évi szezonban?

– A védekezés. Ez részben azért van, mert a szerbiai vízilabda híve vagyok, mivel Zentán nőttem fel, ott kezdtem el űzni a sportágat. Márpedig a szerb póló alapja a védekezés (hozzátesszük: a magyaré is). Azt mondom, először védekezzük ki az ellenfél minden próbálkozását, majd abból lefordulva támadjunk. Ez a legtöbbször jól működött, amit alátámaszt, a mezőnyben az egyik legkevesebb gólt kaptuk. De a támadásainkkal sem volt sok probléma Mindez annak is köszönhető, hogy a serdülőket felkészítő Zsilák Lacival hasonló volt az elképzelésünk a pólóról.

Az év folyamán miben lépett legtöbbet előre a csapat?

– Ne tűnjön szerénytelenségnek, de egy kicsit a várttól eltérő választ adok. Úgy láttam, a gyerekek egy kicsit rám akartak hasonlítani. Figyeltek engem a vízben is, és többször megpróbáltak utánozni. Bevallom, ez nekem is tetszett. Ugyanis nemcsak edzője vagyok a társaságnak, hanem a felnőtt mérkőzéseken csapattárs is. Az is jó visszajelzés volt e téren, hogy egyesek jelezték: majd egykor ők is edzők szeretnének lenni.

Milyen téren maradt hiányérzeted?

– Akadt olyan mérkőzés, amikor a koncentráció hiánya miatt vesztettünk. Ez különösen a sátorállítás, illetve -bontás idejére esett, ami mindent megmagyaráz. De előfordulhatott olyankor is, amikor egy hétvégén már a negyedik találkozóra kellett beugraniuk a srácoknak a vízbe.

Az országos mellett volt egy vidékbajnoki sorozat is. Ott mire jutottatok?

– Itt is az ifjúsági területi bajnokságban indultunk, de zömében serdülő korosztályúakkal. Mégpedig azokkal, akik az „obés” bajnokságban kevesebb szerepet kaptak. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a nagy klubokat felvonultató mezőnyben odaérjünk a harmadik helyre, ami csak az utolsó fordulóban hiúsult meg. Ebben a kategóriában való szereplésünk is nagyon hasznos volt.

Jávor Péter

 2025. 07. 05.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Zsilák László (jobbra hátul) elköszönt az évzárón a serdülő korosztályos csapattól, de nem akar végleg megválni a fiatal játékosoktól – fotó: Such Tamás

A 2024–2025. évi országos utánpótlás-bajnokság során a Zsilák László vezette serdülő csapatunk volt a klub zászlóshajója – ezt nem én állítom, hanem vezetőedzőnk, Fodor Ádám. S valóban így volt, hiszen nemcsak egy népes „hadseregről” van szó, hanem elég rátekinteni az eredménysorukra.

Az elmúlt szezonban nyújtott teljesítményükről, örömükről, bánataikról a most az edzőségről éppen leköszönő Zsilák László adott számot.

Az imént említettük: a legnépesebb korosztályról van szó. Hány serdülő játékost jegyezhettél tavaly nyáron, és mekkora volt a lemorzsolódás?

– A gyermek korosztályból felkerültek, illetve a másodéves serdülők távozása után összesen 28 gyerekkel vágtunk neki az alapozó időszaknak. Köztük volt négy olyan fiatal, aki az Invictus SC-ből jelentkezett be hozzánk, a nyarat becsületesen végigdolgozták, ám az ingázás egy idő után nehezükre vált, egyre ritkábban tudták megtenni a napi oda-vissza hatvan-hatvan kilométert. A helyiek közül az év végére hárman adták föl, zömében az iskolai elfoglaltságra hivatkozva.

Így is népes volt ez a korcsoport, bőven lehetett válogatni közülük. Milyen célokat tűztetek ki magatok elé a nyár folyamán?

– Számomra az egyik legfontosabb az volt, hogy a fiatalokkal megismertessem a vízilabda olyan szintjét, ami nem játék és mese, hanem kőkemény munka. Arra igyekeztem ösztönözni őket, hogy a hétköznapokon is teljes erőbedobással dolgozzanak. Jó alapokkal kerültek fel hozzám, ezért könnyű volt a szebb játékelemeket elsajátíttatni velük. Továbbá igyekeztem felkészíteni őket egy pörgősebb játékra, ami az év folyamán sikerült is.

És milyen célokkal vágtatok neki a bajnoki szezonnak?

– Konkrét helyezési célt nem határoztam meg. Tisztában voltam a csapat képességeivel, a lehetőségekkel, abban eleve biztos voltam, hogy a legjobbak között leszünk az alapszakasz végére.

Akkor nézzük is, mire jutott a csapat az őszi szezonban?

– Az erős szentesiek elleni találkozó kivételével hoztuk az alapszakaszt. Bár volt egy kakukktojás, a bajnoki rajt elejéről a téli szünet utánra áttett, váciak elleni derbi. Ekkor már sajnos kiderült, hogy függetlenül ettől az eredménytől és a második helyezésünktől, már nem kerülhettünk fel a felsőházba (mint ismert, a három korosztály együttes eredménye döntött abban, hol folytatják a klubok a rájátszást). A Vác ellen a csapat nem volt kész, egy kicsit ki is engedett, ami miatt törvényszerű volt a vereség. De a mérlegünk így is hízelgő, hiszen a 11 mérkőzésből kilencet megnyertünk, és csak kettőt vesztettünk el. Azt kell mondanom, ebből kihoztuk a maximumot.

Majd következett a rájátszás. Azzal a sorozattal is elégedett vagy?

– Ezzel már nem annyira. Bár a mérlegünk ezúttal sem volt annyira rossz, ugyanis a 14 meccsből hétszer győztünk, kétszer szétlövéssel nyertünk, és a nevünk mellett maradt öt vereség. Ekkor azt tapasztaltam, hogy a csapat már nem volt annyira motivált, aminek okát abban látom, hogy nem sikerült a felsőházba kerülnie a három utánpótlásgárdának. Egy kis törést jelentett a gyerekeknél mindez.

Miben fejlődött leginkább a társaság az elmúlt egy év során?

– A védekezésünket a szoros emberfogásra alapoztuk, ez végig jól működött, pedig néhány kulcsjátékosunk hosszabb kiesése kissé felborította az építkezésünket. De a többiek igyekeztek megfelelően pótolni a betegeskedőket, sérülteket, ami sikerült is. Az év folyamán az emberelőnyös helyzetek kihasználása is magas szintű volt, jó volt látni, hogy milyen szép figurákat játszottak ki fórban.

Kívülről is minden szinten csapatként láthattuk a serdülőket…

– Ezt is nagyon fontosnak tarottam, és nagyon örülök annak, hogy mély barátságok szövődtek a medencén kívül is.

Maradt azért hiányérzeted?

– Lehet, hogy furcsán fog hangzani: ismerve, hogy elbúcsúzom az edzősködéstől, minden nehézség ellenére nagyon fog hiányozni a csapat. Azzal köszöntem el az évzárón a gyerekektől, hogy keressenek bármikor, bármilyen kérdésükkel, gondjukkal. Nem akarok végleg elszakadni tőlük, és ettől a közegtől.

Jávor Péter

 2025. 07. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Fodor Ádám, a gyermek korosztályú csapat edzője a csongrádiak elleni találkozó szünetében eligazítást tart a fiataloknak – fotó: Such Tamás

Előző írásainkban a legfiatalabb sportolóink éves teljesítménye volt terítéken, mára eljutottunk oda, hogy egy olyan korosztály munkáját elemezzük, amelyik az országos utánpótlásnak kiírt pontvadászatban kapott szerepet hétről hétre.

A gyermek I. korcsoportosok edzője Fodor Ádám volt ebben a bajnoki szezonban, és elöljáróban leszögezhetjük, szép és eredményes esztendőt hagytak maguk mögött. De a részletekről mesterük, Fodor Ádám beszéljen, aki egyben a vezetőedző is klubunkban.

Míg a korábbi korosztályokban egy-egy esztendőt töltenek a fiatalok, itt már két évet. A tavaly nyári „átalakuláskor” hányan maradtak gyermek I. korosztályúak, és hányan jöttek föl hozzád a kisebb korcsoportból?

– Nem kevesebb, mint tizenhárom fiatal lett tavaly nyártól serdülő korosztályú, és mindössze heten lettek elsőéves gyermek korosztályúak. Hozzájuk csatlakozott a még fiatalabb generációból tizenkét gyerek, vagyis kialakult egy újabb 19 fős keret, amelyből az év során mindössze egyetlen morzsolódott le.

Ez egyben azt is jelenti, kicsit újra kellett kezdeni a csapatépítést. Mi volt ezen a téren a legnagyobb kihívás?

– Az elmúlt bajnoki szezonban az idősebb játékosok domináltak, az egy évvel fiatalabbak kevesebb játéklehetőséghez jutottak, ami egyrészt annak is köszönhető, hogy korábban egy jóval alacsonyabb színvonalú gyermek III-as területi bajnokságban szerepeltek, ami ugye más kávéház. Ők egy kicsit zöldfülűek voltak még, s nekik ezért különösen sok tanulnivalójuk volt még ebben az esztendőben.

A mostanra elsőévesek milyen tapasztalattal kerültek följebb az országos bajnoki gárdához?

– A területi bajnokságban nem igazán csapatként küzdöttek, ott még sok volt az egyéni játék, ami abból fakadt, hogy volt néhány ügyesebb, biológiailag érettebb, akikre hagyatkozott a többi játékos. Nos ezt kellett részben kiegyensúlyozni.

Hogyan indult a bajnoki esztendő?

– Azt már előre sejtettem, hogy nem simán vágunk bele az új évbe. De azt is láttam a szezonkezdetkor, hogy mit lehet ebből a gárdából kihozni. Úgy véltem, tavaszra lesz ebből egy jó kis alakulat.

Így is történt?

– Jó volt a megsejtésem. Egyre valóságosabb lett a csapatjátékunk, még akkor is, ha akadtak hullámzó mérkőzéseink. De ha gödörbe került a társaság, hamar kilábalt belőle. Mire elkövetkezett a rájátszás, formás kis csapattá értek a fiatalok. Egyszóval az induláshoz képest sokkal jobban fejeztük be az idényt. Összességében elégedett vagyok a gyerekek éves teljesítményével. Ezt az évzárón is hangsúlyoztam.

Összegezd az éves statisztikai mérleget!

– Az alapszakaszban és a rájátszásban összesen 25 mérkőzés várt ránk, ebből tizennégyet győzelemmel zártunk, és 11 alkalommal kikaptunk. A nehezebb szakasz, a rájátszás meccsei voltak a legszebbek.

Mely téren fejlődtek a legtöbbet a fiatalok?

– Az egyik, hogy taktikailag érettebb lett a csapat, bár még mindig van hová fejlődniük. Ez különösen azokra érvényes, akik elsőévesek voltak korosztályukban. A csapatban való gondolkodás terén is óriásit léptünk előre. Jó volt velük dolgozni az év folyamán, mert azt tapasztaltam, nagy az akarás, nyitottak minden új dologra.

És miben maradt hiányérzeted?

– Az imént említettem, hogy még több taktikai feladat megtanulása vár rájuk. Akadtak, akik kevesebb játéklehetőséget kaptak, ami esetleg életkori dolgokból is fakadhatott, ám bennük is jelentős potenciál lakozik, ami a jövőben kiteljesedhet. Vagyis mindenkiben bőven van még fejlődési lehetőség.

Hogyan alakul a létszám a következő bajnokságra?

– A 2011-es születésűek közül tízen szeptembertől is ebbe a korcsoportba tartoznak majd, és hozzájuk jön újabb tíz fiatal az alsóbb korosztályból. Velük kell megoldani az országos utánpótlás-bajnokság gyermek korosztályú mérkőzéseit, ami egyben azt is jelenti, hogy a nyári felkészülés során ismét sok új tanulnivalója lesz a gyerekeknek.

Jávor Péter

 2025. 06. 14.   Eredmények, Archívum, Utánpótlás eredmények

A végelszámoláskor valamennyi csapat fiatalja egy-egy jól megérdemelt medálban részesült

Nagy volt a vetélkedés a ma második alkalommal megrendezett Várfürdő Kupa nemzetközi utánpótlástornán, amelynek stílszerűen a gyulai Várfürdő 50 méteres versenymedencéje adott otthont. Az idei eseményen is négy egység küzdött a trófeáért.

Klubunk erősödő hátországát bizonyítja, hogy két csapatot is kiállított a tornára: a Katona Péter vezette Csabai Csirkefogók VK mellett fiókcsapatunk, a Szilvásy Attila által gardírozott Gyulai VK is egy teljes gárdával képviseltette magát, mint rendezők. Mellettük a Hódmezővásárhelyi VSC és a szomszédos ország Clubul Sportiv Amefa Arad együttese szállt vízre az egynapos eseményen. Ezúttal a gyermek IV. korosztályosoknak került kiírásra a torna, de sietve hozzátesszük, ez már a majd ősszel kezdődő bajnokságra érvényes korcsoport. Vagyis a baby korosztályból kiöregedők is már ebben a kategóriában kaptak helyet a csapatokban.

Akár díszvendégnek is nevezhetjük a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund részvételét, aki azért több és nemes feladatot is kapott erre a napra. Nemcsak mint nemzetközi játékvezető állt a medence partján, hanem éremátadóként is kivette részét az eredményhirdetésből.

Végül óriási keresztbeverések után három egylet hat ponttal zárta a tornát, köztük csak az egymás elleni gólkülönbség döntött a hódmezővásárhelyiek javára, az aradi alakulat zárt a második helyen, a csabai fiatalok a harmadik helynek örülhettek, a fiatal gyulai egylet lett a negyedik.

Gyulai VK–Csabai Csirkefogók VK 3–9 (0–1, 0–3, 1–2, 2–3)

Gyula. V.: Fodor Rajmund. Gyula: Vandlik – Mórocz 1, Geszner 1, Matei A., Orosz B. 1, Bátorfi, Köves. Cs.: Lovász Liza, Súr, Számfira K., Szilágyi, Petrina, Számfira B., Matei O., Polonka, Kassai, Molnár. Edző: Szilvásy Attila. Békéscsaba: Pásztor – Restye B. 4 (1), Bereczky 1, Puha Lara, Csapó 1 (1), Szaszák, Számfira Z. 1. Cs.: Lipták, Kis V., Kiszely 1, Miskolczi, Tóth-Benedek, Popa 1, Mihályi. Edző: Katona Péter. Gól emberelőnyből: 7/1, ill. 4/2. Ötméteresek: 0/0, ill. 4/2.

Akárcsak egy felnőtt mérkőzésen, izgalomban nem volt hiány a gyulai Várfürdőben lezajlott utánpótlás esemény valamennyi mérkőzésén – fotó: Balázs Lajos

További eredmények: Gyulai VK–Hódmezővásárhelyi VSC 2–13, a gyula góldobó: Geszner 2. Csabai Csirkefogók VK–Clubul Sportiv Amefa Arad 13–10, a békéscsabai góldobók: Balogh B. 5, Balogh Cs., Orosz-Tóth 3-3, Puha Lara, Számfira Z. 1-1. Hódmezővásárhelyi VSC–Clubul Sportiv Amefa Arad 11–22. Gyulai VK–Clubul Sportiv Amefa Arad 2–7, a gyulai góldobók: Mórocz, Orosz B. Csabai Csirkefogók VK–Hódmezővásárhelyi VSC 1–15, a békéscsabai góldobó: Szaszák.

A torna végeredménye: 1. Hódmezővásárhelyi VSC 6 (26–23), 2. Clubul Sportiv Amefa Arad 6 (32–2), 3. Csabai Csirkefogók VK 6 (14–25), 4. Gyulai VK 0.

Katona Péter, a békéscsabaiak edzője: – Úgy készültünk erre a tornára, hogy évzárónak fogjuk föl. Az első meccsünk sokáig kiegyensúlyozott volt, de végül felénk billent a mérleg az egyébként idősebb játékosokból álló aradi csapattal szemben. A gyulaiak elleni derbin mindenki sok játéklehetőséget kapott, az utolsó mérkőzésünkre azonban alaposan elfáradt a csapat. Pedig többet vártam a gyerekektől, de elemeire hullott ekkorra a gárda. A lényeg viszont azon volt, hogy mindenki érezze jól magát mielőtt végleg lezárjuk az évet.

Szilvásy Attila, a gyulaiak edzője: – Ma az volt számunkra a legfontosabb, hogy minden gyulai apróság játszhasson. Összesen 17 fiatal kapott lehetőséget a tornán való bemutatkozásra. Nemcsak a 2013–2014-ben születettek ugorhattak vízbe, hanem a náluk még egy-két évvel fiatalabbak is. Amikor az idősebbek voltak a medencében, partiban voltunk minden ellenfelünkkel szemben. A másik fontos tényező volt, hogy a gyerekek olyan élménnyel menjenek el a nyári szünetre, hogy amikor visszatérnek a nyaralásból, újra örömmel jöjjenek vízilabdázni. Nem beszélve arról, hogy szeretnénk hagyományossá tenni ennek a korosztálynak a jövőben a Várfürdő Kupát. Ugyancsak fontosnak tartom kiemelni: nagyon sok szülő jött el a mérkőzésekre, akik közül ugyancsak sokan sütöttek a gyerekeknek mindenféle jót, négy asztal rogyadozott a finomságoktól, amit a fiatalok a meccsek szüneteiben vidáman fogyasztottak.

A Gyulai VK tizenéves fiatalokból álló csapata szépen küzdött a második alkalommal kiírt Várfürdő Kupa nemzetközi tornán, akiket Szilvásy Attila edző (a jobb szélen) és Jeszenszky Ákos (balra) úszóedző készített fel az eseményre – fotó: Balázs Lajos

 2025. 06. 12.   Előzetesek

A kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmundtól vehették át a megérdemelt érmeket tavaly is a tornán résztvevő fiatalok

A tavalyi sikeren felbuzdulva idén második alkalommal rendezi meg klubunk a Várfürdő Kupa – idén már nemzetközi – utánpótlástornát ezen a hétvégén Gyulán. Az eseményen négy csapat ugrik a Várfürdő 50 méteres versenymedencéjébe, hogy egy körmérkőzéses tornán eldöntsék, ki a legjobb.

A kezdeményezésnek a játékon kívül még egy fontos aspektusa van: a baby korosztályból kinövő fiatalok eddig egy sajátságos szabályrendszerben játszották végig a 2024–2025-ös bajnokságot, ám mivel korosztályt váltanak, új szisztéma szerint folytatják az ősszel kezdődő évet. Márpedig ezekkel az új szabályokkal is meg kell ismerkedniük, barátkozniuk, ami viszont új kihívás elé állítja őket. És ezeket már nem árt a nyár elején tanulgatniuk.

Ennek értelmében a IV. korcsoportban még visszamaradó fiatalokhoz csatlakoznak a baby korosztályból most „kiöregedő” tizenévesek. S bizony itt még szokniuk kell egymást is, csapattá kell formálódniuk.

Ami külön érdekesség, hogy klubunk két egységet is kiállít a tornára: egyet a gyulai srácokból álló fiókcsapatként Gyulai VK néven Szilvásy Attila edző irányításával, egyet pedig a megyeszékhely fiataljaiból verbuvált gárdaként Csabai Csirkefogók VK néven, amelynek trénere Katona Péter. A két házigazda mellett a Hódmezővásárhelyi VSC és a romániai Arad együttesei fogadták el a meghívást.

Ugyancsak érdekesség, hogy az eseményen a nemzetközi játékvezető, a kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund közreműködik, aki tavaly is sok jó tanáccsal látta el játék közben is a gyerekeket, majd tőle vehették át a megérdemelt érmeket is.

A program. Június 14., szombat, 10.00 óra: Gyulai VK–Hódmezővásárhelyi VSC. 10.50: Csabai Csirkefogók VK–Clubul Sportiv Amefa Arad (román). 12.10: Hódmezővásárhelyi VSC–Clubul Sportiv Amefa Arad. 13.00: Gyulai VK–Csabai Csirkefogók VK. 14.20: Gyulai VK–Clubul Sportiv Amefa Arad. 15.10: Csabai Csirkefogók VK–Hódmezővásárhelyi VSC. 16.00: Ünnepélyes eredményhirdetés.