ímkézett bejegyzés

Jó erőfelmérőnek bizonyult a szentesi Diapolo Kupa

Régen látott nyári nagyüzem van mostanság a vízilabdázók háza táján, a felnőttektől az utánpótlás minden korosztályáig egymást érik az események. E hét végén az évente visszatérő Diapolo Kupára került sor Szentesen, ezúttal a 17. sorszámúra, amelyen serdülő és gyermek korosztályú csapataink három napon át vitézkedtek. Élvezetes csatákat hozott valamennyi találkozó a dr. Rébeli-Szabó József Sportuszodában.

Igaz, a koronavírus-járvány kissé megtépázta a külföldi mezőnyt, az idei tornára csupán Csehországból érkeztek csapatok, ám így is rangosnak és minden gárda számára hasznosnak bizonyult az eseménysor. A serdülők esetében nyolc, a gyermek korosztályúaknál hat együttes adta le nevezését. Az előbbiben két négyes csoportban küzdöttek, amelyet helyosztók követtek, a fiatalabbaknál körmérkőzéses tornára került sor.

Serdülőink a debreceniekkel nyitottak, ahol jelentős fölényben játszottak az OB I-es háttérrel rendelkező hajdúságiak és 27–5-re nyertek. Még ugyanezen a délutánon, már szorosabb csatában, 18–13 arányban maradtak alul a Csongráddal szemben. Szombaton a Kopé Újpest következett, a fővárosiak 19–10-es sikerével. Még ezen a délutánon az Oázis SC, Budapest együttesével már helyosztó keretében vívtak csatát, itt a fővárosiak 21–4-re nyertek. A vasárnapi folytatásban vívták a legszorosabb csatát, ezúttal ismét a Csongráddal szemben a 7. helyért, ám itt sem kísérte szerencse együttesünket, amely 11–9 arányban alulmaradt, és ezzel a nyolc csapatos torna nyolcadik helyezettjei lettek.

A serdülőknél a következő játékosok kaptak lehetőséget a három nap során: Szatmári Zsombor (kapus), Bozgán Bence, Csiaki Bence, Dimák Csanád, Gémesi Ádám, Kiss-Schusztek Dávid, Kiss Zoltán, Kvasz János, Osgyán András, Paksi Gergő, Pálenkás Zoltán, Schindler Gergő, Szanyi Vencel.

Serdülő csapatunk edzője, Ajtai Miklós nem volt igazán elégedett a látottakkal, amikor így fogalmazott: – Egyedül gyakorlásnak, illetve tanulásnak volt jó számunkra a torna. Erősen tartalékosan utaztunk az eseményre, ugyanis többen nyaraltak, vagy sérüléssel, betegséggel küzdöttek. Volt olyan mérkőzés, amikor a gyermek gárdából sem tudtuk feltölteni a csapatot, mert szinte egy időben játszottak velünk, így előfordult, hogy kilenc-tíz emberrel kellett megoldani az adott derbit. Nagyon sok hiányosággal szembesültem a három nap során, így például kevésbé tetszett, hogy rövid ideig tudott a csapat koncentrálni, a megbeszélt taktikát pedig nem tudták végig kivitelezni. Tény, egyelőre lyukas a csapat, hiszen nincs „valódi” kapusunk, játékosaink az üres helyeket nem tudják igazán betölteni. Sok munka vár még ránk a bajnoki rajtig egyénileg és csapat szinten is.

A gyermek együttes a körmérkőzés során öt találkozón ugrott vízbe a Kurca-parti városban, amelyből kettőt megnyert, három alkalommal pedig vesztesen hagyta el a medencét. Ezzel a negyedik helyen kötöttek ki, a csapat legjobbja a különdíjas Kvasz János lett.

Az első napon az egyébként tartalékos Hódmezővásárhely (a kezdőből ketten nyaralnak, egy pedig eligazolt a fővárosba) ellen nyitottak a Swietelsky-Békéscsaba legényei, akiket 20–12-re legyőztek. Simán győzött csapatunk, már az elején hamar elhúztak, amit a találkozó végéig még növeltek is. Ugyancsak pénteken került sor a Szentes elleni összecsapásra, az A kategóriás házigazdák 21—11-re nyertek. Ezen a találkozón gyengén kezdett a csabai alakulat, majd miután Fodor Ádám rendet tett a fejekben, felzárkózott a gárda. Jöttek a cserék, és ismét jelentős előnyre tett szert a Kurca-parti egylet, pedig a harmadik negyed végéig még igencsak szoros volt az állás.

Szombaton a későbbi tornagyőztes csongrádiak ellen kezdtünk, kicsit megilletődötten. 2–5 után mégis fordított csapatunk (8–6), ám kimaradt két meccslabda is, amit megbosszult az ellenfél, amely végül szoros csata után 12–10-zel behúzta a pontokat. A cseh válogatott következett, akikkel szemben szintén szorosan alakult a végeredmény, itt nyertünk 12–11-re egy izgalmas, de kaotikus találkozón. A csehek a harmadik negyedben feljöttek x-re, ám Komlódi Marcell 30 másodperccel a lefújás előtt egy pazar góllal beállította végeredményt.

Az utolsó napon a Debrecennel vették fel a küzdelmet a tartalékossá váló mieink (Komlódi Marcell és Szanyi Vencel elutazott nyaralni). A csapat szerkezete ezáltal megváltozott, mégis sokáig döntetlen volt az állás, ám az utolsó negyedben egyre több lehetőséget kapott a cseresor, ami azzal járt, hogy tágabbra nyílt az olló, és a hajdúságiak nyertek 17–7-re. A torna végeredménye: 1. Csongrád, 2. Debrecen, 3. Szentes, 4. Békéscsaba, 5. cseh válogatott, 6. Hódmezővásárhely.

Az eseményen a három nap során a következők kaptak szerepet: Beregszászi Kornél, Korcsok Péter, Pribojszki Bálint, (kapusok), Budai Tamás, Bujdosó Antal, Fodor Zsombor, Freiberger István, Hajdu Andor, Horváth Szabolcs, Kiss Zoltán, Komlódi Marcell, Kovács Balázs, Kvasz János, Sajtos Bence, Surányi Botond, Szalai Áron, Szanyi Vencel, Szatmári Levente, Tasnádi Tibor.

Gyermek csapatunk edzője, Fodor Ádám így látta fiataljaink teljesítményét: – Amiért elutaztunk, teljesítettük, nagyon hasznos volt a torna. Három nap alatt öt mérkőzést játszottunk, ennél jobb gyakorlást nem is tudnék elképzelni. Ahogy ebben az időszakban még gyakori, több hibát is vétettek fiataljaink, ám összességében nagyon pozitív élményekkel térhettünk haza.

Címlapképünkön Kvasz János (kezén a labda), aki mindkét korosztályban szerepet kapott, a gyermek korcsoportban pedig ő lett csapatunk legjobb játékosa

Gyakran hangzatos ígéretekkel elcsábítják a látókörükbe kerülő tehetséges 14-16 éves gyerekeinket

Miként az országos bajnokságokban szereplő csapatok Nyári Kupa-sorozatának eddig lezajlott három fordulójában kitűnhetett, négy meghatározó játékosunk, Bucsi Ferenc, Gellény Zétény, Pónya Tibor és Vidovenyecz Zsombor neve hiányzott az összeállítások során. Az ok prózai: valamennyi tehetséges fiatalunkra rácsaptak OB I-es háttérrel rendelkező klubok (Eger, Pécs).

Lehetnénk erre büszkék is, hiszen mindez azt jelenti: remek utánpótlás-nevelő műhely alakult ki az évek során Békéscsabán. Ám az egyik szemünk sír, a másik nevet, hiszen a fiatalok idő előtti elvesztése egy sor problémát vet fel, amiben egyaránt megtalálható emberi és anyagi „veszteség”. Ráadásul, miként a Nyári Kupa-sorozat eddig lejátszott mérkőzésein kitűnhetett, alaposan meggyengültek csapataink. Erről a dilemáról, illetve jelenségről beszélgettünk Balázs Lajos ügyvezető elnökünkkel.

A magyar vízilabda esetében mindenki tudja, hogy a tanulás a legfontosabb, mert a sportból még az első osztályú sportolók is csak kevesen tudnak megélni. Márpedig a pólósok körében tudott, hogy rengeteg okos srác található soraikban, akik egy idő után, döntően továbbtanulás miatt, elköltöznek Békéscsabáról.
– Valóban, ugyanis városunkban, sajnos, nincs megfelelő felsőoktatás, ezért nincs esélyünk saját nevelésű felnőtt együttest építeni. Jelenleg is egy csapatra való volt játékosunk tanul más városok egyetemein. Egyesületünk vezetősége tudomásul vette ezt a rajtunk kívülálló helyzetet, ezért az ifjúsági korig tartó minél eredményesebb utánpótlás-nevelést tűzte ki fő céljául. Jól illeszkedik elképzelésünkhöz a 19-23. éves korosztálynak ebben az évben először kiírt Komjádi bajnokság. Ifi korig nevelő egyesületükben – lakhelyükön – sportolhatnának, tanulhatnának, nevelkedhetnének, majd a továbbtanulásuknak megfelelő egyetemi város OB I-es csapatának első vagy második csapatában, a Komjádi bajnokságban szerepelhetnének. Ettől kezdve csak klubtagjainkon múlik, hogy a tanulást, sportolást vagy mindkettőt előtérbe helyezve milyen magasságokba jutnak. Úgy gondoljuk, hogy ez egy humánus, jól kiszámítható biztonságos fejlődési utat biztosít a tanuláshoz, sportoláshoz, és nem utolsó sorban a családban való neveléshez.

Csakhogy egyre gyakoribb jelenség sportágunkban (is), hogy már tizenéves korú gyerekeket megkörnyékeznek tehetősebb klubok. Az utóbbi években már minket is jócskán érintett ez a jelenség, ezen a nyáron pedig hatványozottan.
– Sajnos nem mindenhol úgy gondolkodnak, mint mi, ugyanis vannak olyan klubok, ahol a fárasztó utánpótlás-nevelés helyett a lényegesen jobb lehetőségeiket kihasználva, hangzatos ígéretekkel elcsábítják a látókörükbe kerülő tehetséges 14-16 éves gyerekeket. Természetesen nem kételkedünk abban, hogy jó eredményt akarnak elérni, és ez is lehet sikeres, de aránytalanul nagy kockázatot követel a szülőktől és a lakhelyüket, iskolájukat, barátaikat feladó gyerekeiktől egyaránt. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy távol a családtól az ígéreteknek csak egy része teljesül, átigazolt legjobb játékosainknál először a tanulás, majd a sport is háttérbe szorult. Ez a jelenség napjainkban egyre gyakoribb, és egyre fiatalabb korosztályt érint. Ebben a helyzetben óriási felelőssége (felelőtlensége) van a csábító kluboknak és a beleegyező szülőknek, mert ezt egy fiatal életben csak egyszer lehet elhibázni.

Hogyan lehetne legalább az iskolai érettségiig megtartani azokat a fiatalokat, akik többségébe évtizednyi munkát és jelentős anyagiakat is beleölt a klub?
– Egyesületünk mindig is nagy hangsúlyt fektetett a tehetséges játékosok gondozására. Egyedülállóan anyagilag is támogattuk a tehetséggondozó foglalkozásokon való részvételt. Ekkor még azonban nem gondoltuk, hogy ez lehet a vesztünk. Eddig is jól tudtuk, hogy tehetséges játékosainkat, illetve szüleiket – tudtunkkal, de inkább tudtunk nélkül – előbb, utóbb megtalálják a csábító klubok képviselői. A részleteket a szülőkkel előre lebeszélve a klub vezetése már csak akkor értesül az eligazolási szándékról, amikor a nevelési költségről le kéne mondani, és alá kéne írni az átigazolási lapot.
Különösen visszatetsző ez a gyakorlat, amikor az egyesület teljes bizalmát élvező vezető/tehetséggondozó edző bevallottan is tevékenyen részt vesz a legjobb játékosaink kiközvetítésében. Két évvel ezelőtt, amikor a gyermek korosztályos csapatunk gerincét képező játékosainkat el akarták igazolni, ugyanennek a most távozó vezetőedzőnknek javaslatára elnökségi döntés született arról, hogy a hűséges, itt maradó többség érdekében a továbbiakban nem mondunk le a szövetség által kötelezően előírt nevelési költségtérítésről. Ezt a döntésünket a több mint 150 sportolónk érdekében hoztuk, hiszen nélkülük a tehetségesek sem juthattak volna idáig. Álláspontunkat minden összevont szülői értekezleten és közgyűlésen közzétesszük, amely általános támogatást élvez.

Jó ideje utánpótlás-nevelő egyesületként tartják számon a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubot. Ennek fényében nehezebb megtartani a fiatalokat.
– Ezt a döntést nem a tehetséges játékosaink ellen hoztuk, hiszen mi is azt szeretnénk, hogy minél magasabb szintre jussanak el, és büszkék lehessünk majd rájuk. Mi egy biztonságosabb, humánusabb, felelősebb utat céloztunk meg, amely figyelembe veszi az egyesület minden sportolójának érdekeit. Ifi korban, majd a nevelési költségről lemondva, mi akarjuk segíteni őket abban, hogy a továbbtanulásuknak megfelelő város legjobb csapatában szerepelhessenek. Az idő előtti átigazolásoknak a morális megítélésén túl azonban van egy prózaibb, nevezetesen anyagi oldala is, ugyanis a költségigényes utánpótlás-nevelés anyagi támogatása első sorban a nagy merítési létszámon alapuló, de mégis teljesítmény arányos TAO értékelési rendszeren keresztül valósul meg. Döntő jelentőséggel bír a serdülő és ifi korosztály eredményessége, ezért az itt elszenvedett veszteség hosszú távú – több évre kiható – jelentős anyagi hátrányt okoz.

Ez konkréten mit jelent?
– Egyesületünk jelenleg a C kategóriában szerepel, de nyolc évi tudatos munkával jó eséllyel küzdhettünk volna a következő évi osztályozón a B kategóriába való feljutásért. A rendszer ennél természetesen jóval bonyolultabb, de esetünkben a C és a B kategória között 200 000 Ft/fő különbség van. Ezt be kell szorozni az utánpótlás játékosok létszámával (megközelítőleg 150 gyerek), amely kerekítve 30 millió forint. Ez már olyan összeg, amely jelentősen befolyásolhatná egyesületünk boldogulását. Nem kellene nemet mondani a szülői értekezleten felmerülő edzőtábor, hazai lebonyolítású kupa rendezésére, sportruházat, felszerelés és sorolhatnák, beszerzésére.

Ezek szerint álom marad, hogy a sok remek játékos kinevelése mellett a klub is „osztályt váltson”…
– A mostani váratlan eligazolások miatt nehéz évek előtt állunk, sok nehéz mérkőzés vár az itt maradó hűséges játékosainkra, de reméljük túl fogunk jutni rajta. Vannak biztató jelek, és megnyugtató, hogy a mi lelkiismeretünk tiszta. Ám az is tény, ha ez a jelenség állandósul, akkor folyamatos szélmalomharcba csöppenünk. Ugyanakkor reméljük, hogy a most távozó játékosainkat megbecsülik új egyesületükben – mert egyenként mind a négyükről csak a legjobbat mondhatjuk. Megérdemlik, hogy tudásukhoz, szorgalmukhoz méltó gondoskodásban részesüljenek, a kapott nevelési költségtérítéseket ugyanakkor letétbe helyezzük arra az esetre, ha nem úgy alakulnának a dolgok, és mégis vissza szeretnének jönni. Mert mi mindig visszavárjuk őket.

Címlapképünkön Vidovenyecz Zsombor itt még a békéscsabai klub játékosaként célozza meg az ellenfél kapuját, az új szezonban azonban pécsi színekben veheti be a vetélytársak hálóját, ahová a háttérben látható edzőjét, dr. Szilágyi Kristófot követi

A legkisebbek hazai környezetben próbálkoztak a Nyári Kupában

A legkisebbek, a tíz évesek és fiatalabbak is megkezdték a Nyári Kupa sorozatot a Délkeleti csoportban. Az első fordulóra szombaton és vasárnap Békéscsabán került sor, a csapatok a két nap alatt négy-négy mérkőzést játszottak.

Ebbe a kupa-sorozatba mindössze három csapat nevezett, a békéscsabaiakon kívül a Szolnoki Dózsa és Szegedi Vízipóló Suli. Ezért valamennyi fordulóban három-három találkozóra kerül sor, így a csapatok négyszer is összemérik tudásukat az alapszakaszban.

A szabályok nem változtak, a gólokat nem számolják, az első negyedben a benevezettek 1–6-os számozású játékosa van a vízben, a másodikban a következő hat, majd a harmadik negyedtől lehet „keverni” a csapatot. A kiállítás annyiból áll, hogy a játékos kiúszik a büntető zónába, majd azonnal visszafordulhat a játéktérre, vagyis nem kell a húsz másodperces büntetőidőt kivárnia. Ezek, és a további megkötések miatt meglehetősen sok a kiállítás, de hát ezt is szokniuk kell a fiataloknak.
A Csabai Csirkefogók VK hét békéscsabai és öt gyulai játékost vonultatott fel, akiket Dobra Róbert és Béládi Csaba készített föl. A hét végi fordulóban a következők kaptak lehetőséget. Békéscsabaiak: Bacsa Dávid, Hajdu Áron, Machlik Máté, Restye Zsombor, Suhajda Soma, Uhrin Barna, Uhrin Zsombor. Gyulaiak: Józsa Zalán, Lipták-Bíró Ábel (kapus), Nagy Kamilla (kapus), Nánási Hunor, Szakadáti Zsófi.

A két nap tapasztalatait Dobra Róbert edző foglalta össze: – Csapatunkban nagyon sok olyan fiatal kapott helyett, akiknek ezek voltak az első meccsei. Ezzel szemben az első osztályú háttérrel rendelkező két Tisza-parti alakulatról elmondható, hogy „rutinos” játékosokkal érkeztek az Árpád fürdőbe, legalábbis jóval nagyobb meccsszámmal a hátuk mögött. Ez meg is látszott rajtuk, jóval gyorsabban úsztak és gyorsabban is gondolkodtak, labdabiztosabbak voltak. Igazából leginkább csak néztük az ellenfelet, hamar kitűnt, hogy nagy a lemaradásunk. Persze, nálunk akadtak tíz évnél fiatalabbak is, akik esetében még sokat számít az egy-két év korkülönbség. Ha a mieink is legalább úgy úsznának, mint ellenfeleink, akkor jobban fel tudnánk venni a versenyt velük. Amíg ez így marad, rendre körbe ússzák a mieinket. Igazából nem is vártam többet a nagyon kezdő csapatunktól, sőt, talán még többet is nyújtottak, mint amit előtte gondoltam. Nagyon jó tanuló mérkőzések voltak, ahol nemcsak a szabályokat lehetett sulykolni, hanem egyáltalán ismerkedhettek a srácok a meccshangulattal, az előkészületekkel, a ráhangolódással. Az is tény, hogy az első napi megilletődöttség után vasárnap már érzékelhető volt, hogy jobban megbarátkoztak a körülményekkel, és könnyebben felismerték magukat a vízben. És hogy további pozitívumot is elmondja: kiemelkedett a csapatból Nánási Hunor teljesítménye, aki góljaink legnagyobb hányadát szerezte, azt csinált, amit kellett, hajtott, odafigyelt, alázattal játszott. Ő már fel tudta venni a versenyt a gyakorlottabb ellenfelekkel szemben.

Címlapképünkön: Nánási Hunor (fehér 4-es) nemcsak gólerős volt, hanem remekül védekezett is. Mellette 2-es sapkában Uhrin Zsombor

Szolnokon vitézkedtek Csabai Zoltán legényei

A vidékbajnokságban szereplő csaptok közül a gyermek III. és a baby korosztályosok is megkezdték a tavaszról elmaradt meccsek pótlását, amely ugyan nem bajnoki, lévén azokat a hazai szövetség lezárta, helyette a Nyári Kupa adott feladatot az utánpótláskorúak számára.

A Csabai Zoltán edző által vezetett gyermek III. korosztályos együttesünk a hét végén, két napon át Szolnokon ugrott a medencébe, hogy összesen négy találkozón megvívjon ellenfelükkel a Nyári Kupa Délkeleti csoportjának első fordulójában. Mivel a szentesi lányok visszaléptek a kupa-sorozattól, csak négy gárda viaskodott, a csabaiakon kívül az első osztályú háttérrel rendelkező Szeged, Szolnok és Szentes. Így valamennyi ellenféllel szemben vízre szálltak, sőt, a szegediekkel két alkalommal is összemérték tudásukat. Akkor nézzük sorban a derbiket.

Első mérkőzés: Szegedi Vízipóló Suli–Csabai Csirkefogók VK 9–9. Csabai Zoltán így foglalta össze a találkozó tapasztalatait: – Hosszú kényszerszünet után ez volt számunkra az első tétmérkőzés. Ez meg is látszott a csapat teljesítményén, ugyanis akadtak szép megoldások, ugyanakkor a hektikusság miatt rossz megoldások is. Felváltva vezettek a csapatok, végül igazságos döntetlen született. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a Tisza-partiak az első osztályú csapatukból is elhoztak néhány játékost, ezért erősebbek voltak, mint a tavaszi bajnokság során és ezért sem sikerülhetett győznünk ellenük.

Második mérkőzés: Szolnoki Dózsa—Csabai Csirkefogók VK 19–1. Csabai Zoltán: – A kvartettből a szolnokiaké a legerősebb egylet. Itt is voltak jó megmozdulásai a csapatnak, ám az eredmény túlzott, amit a kívülállók is megerősítettek. Nagyon sok olyan kapufát lőttünk, amelyek mind kifelé pattantak, így alakult ki a nagy különbség. Nem beszélve arról, hogy szinte pihenő nélkül vágtunk bele a szombati második meccsbe, ezért a fáradtság is kiütközött a fiatalokon.

Harmadik mérkőzés: Szentesi VK fiúk–Csabai Csirkefogók VK 21–15. Csabai Zoltán: – Remek meccset hozott a szentesiek elleni, amelyen az dominált a Kurca-partiak javára, hogy volt egy olyan centerük, aki ontotta a gólokat, vagy éppen róla állították ki a mieinket. Még így is sokáig nyílt volt a találkozó, akkor tudott meglépni a Szentes, amikor a cseresorunkból a legkisebbek voltak vízben.

Negyedik mérkőzés: Szegedi Vízipóló Suli–Csabai Csirkefogók VK 16–10. Csabai Zoltán: – Vasárnapra még több első osztályú szegedivel állt ki ellenfelünk. Itt is sokáig jól tartotta magát csapatunk, ám amikor elhúzott a Tisza-parti alakulat, egyre több lehetőséget adtam az egészen fiataloknak, a 11 éveseknek is. Ám ekkor már meglátszott a két csapat különbsége. Viszont örömteli, hogy a nemrég óta a kapuba került Krizsán Lőrinc a négy összecsapáson olykor kimondottan szép védéseket mutatott be.

A kétnapos tornán a következők kaptak szerepet: Krizsán Lőrinc, Such Bertold (kapusok), Bazsó Máté, Csüllög Csongor, Földi Maxim, Gyuricza István, Korcsok Nándor, Laurinyecz Gergő, Nagy Ákos, Pallag Nándor, Pónya Olivér, Puha Zalán, Rácz Domonkos, Szathmáry Zsombor, Szatmári Levente, Zimbran Milán.

A folytatásra augusztus 15–16-án kerül sor, a második fordulót Békéscsabán rendezik. Az első napon rendezik a Csabai Csirkefogók VK–Szegedi Vízipóló Suli (11.00 óra), majd a Csabai Csirkefogók VK–Szentesi VK fiúk (12.30) mérkőzéseket. Vasárnap pedig a helyosztókra kerül sor.

Címlapképünkön Szathmáry Zsombor célozza meg az ellenfél kapuját

A múlt heti tripla győzelem után most három vereség következett a Nyári Kupa utánpótlástorna második állomásán

A múlt heti sikeres Nyári Kupa rajtot követően a második fordulóra került sor. Ezúttal egy jó erőkből álló fővárosi egylet ellen igyekeztek bizonyítani fiataljaink, ám a tavaszi bajnoki mérkőzések pótlására kiírt sorozat folytatásában már nem ment olyan jól az erősen tartalékossá vált csapatainknak, mint hét nappal ezelőtt. Igaz, ifjúsági csapatunk csak nagyon szoros csata végén kapitulált a fővárosiak előtt.

Swietelsky-Békéscsaba—Ybl Water Polo Club, Budapest 6–7 (2–1, 1–2, 1–3, 2–1)

Lemhényi Dezső országos vízilabda Nyári Kupa, ifjúságiak, alsó ház, B csoport, Békéscsaba. V.: Orosz László, Juhász Tibor. Békéscsaba: Vozár M. – Lukácsi M. 3 (1), Demeter, Kiss-Schusztek 1, Vozár B. 1, Paksi B., Csatári. Cs.: Szalók, Sipos, Kis S., Szalai, Károlyi 1, Dobos. Edző: Ajtai Miklós. Gól emberelőnyből: 7/2, ill. 8/1. Büntetők: 1/1, ill. 4/3. Kipontozódott: Dobos.
Ajtai Miklós: – Ezt a mérkőzést nyerni kellett volna, ám néhány játékosunk egy-egy hibája elég volt ahhoz, hogy kikapjunk a fővárosiaktól. Ettől függetlenül Lukácsi Marcell és Vozár Miklós játékával elégedett lehettem.

Swietelsky-Békéscsaba—Ybl Water Polo Club, Budapest 4–21 (0–4, 0–6, 2–6, 2–5)

Vízvári György országos vízilabda Nyári Kupa, serdülők, alsó ház, B csoport, Békéscsaba. V.: Juhász Tibor, Pásztor Antal. Békéscsaba: Szatmári Zs. – Dobos, Dimák 1, Kiss-Schusztek, Gémesi, Bozgán 2, Freiberger. Cs.: Born, Csiaki, Pálenkás 1 (1), Schindler G., Paksi G., Osgyán, Kvasz. Edző: Ajtai Miklós. Gól emberelőnyből: 9/0, ill. 8/4. Büntetők: 3/1, ill. 2/1. Kipontozódott: Dobos, Osgyán.
Ajtai Miklós: – Katasztrófa volt a serdülők teljesítménye, nem tudom, hol volt a csapat a négy negyed során. Óriási különbségű vereséget szenvedtünk egy olyan mérkőzésen, amelyet illet volna megnyerni. Nehéz erre mit mondani. Az sem tesz jót a gárdának, hogy nincs kapusunk. Szatmári Zsombort tettem be kényszerből, de már az első negyed végén jelezte, hogy cseréljem le. Így a mezőnyből egy másik játékosunk, Paksi Gergely volt kénytelen beállni a háló elé. A mai teljesítmény miatt nagyon haragszom a csapatra.

Swietelsky-Békéscsaba—Ybl Water Polo Club, Budapest 7–20 (2–6, 1–4, 2–6, 2–4)

Szívós István országos vízilabda Nyári Kupa, gyermek korcsoport, alsó ház, B csoport, Békéscsaba. V.: Pásztor Antal, Orosz László. Békéscsaba: Beregszász – Kiss Z. 1, Szanyi, Fodor Zs., Freiberger 1 (1), Kvasz 2, Komlódi 2. Cs.: Budai, Hajdu, Sajtos, Horváth Sz. 1, Szalai, Bujdosó, Korcsok P., Szatmári L. Edző: Fodor Ádám. Gól emberelőnyből: 7/2, ill. 9/2. Büntetők: 1/1, ill. 4/4.
Fodor Ádám: – Továbbra sem készültünk erre a Nyári Kupa-sorozatra, edzésből szálltunk vízbe. Ez is meglátszott a játékunkon, valamint az is, hogy a múlt hetinél jóval erősebb csapat ellen mérkőztünk. Ki is ütköztek a technikai és taktikai hibák. Egyelőre a hétköznapokban a fizikális felkészülésen van a hangsúly, e téren nem is maradtunk el ellenfelünktől. Ami viszont fontos: mindenki sok lehetőséget kapott a bizonyításra, összességében pedig egy kiadós edzésnek is beillett a hétközi találkozó.

Címlapképünkön Paksi Benedek (kezén a labda) célozza meg a kaput