2023. 06. 30.
Klub, Aktuális, Kitekintő
Címlapképünkön a baby korosztályos békéscsabai gárda, amely valós csapattá érett az év folyamán
A 2022–2023. évi bajnokságok lezárása után klubunk valamennyi csapatának éves teljesítményét „végigzongoráztuk”, egyedül a legkisebbek, a baby korosztályosok maradtak hátra. Eredetileg felkészítőjükkel, Dobra Róberttel szerettük volna elemezni az évet, ám a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubtól e nyáron búcsúzó edző ígéretével ellentétben elérhetetlenné vált, ezért az év közi megállapításokra hagyatkozva igyekszünk képet alkotni a kicsikről.
Egy biztos, a többi korosztálytól merőben eltérő, mondhatni egyszerűbb szabályrendszerben küzd évről évre ez a korosztály. Itt nem számlálják a mérkőzéseken esett gólokat (legfeljebb az edzők tartják fejben), kisebb pályán, kisebb kapuval, kisebb labdával játszanak. Ami érthető, hiszen ezek a fiatalok néhány hónapos, esetleg egy-kétéves vízilabda múlttal rendelkeznek. A „víz pedig nagy úr”, mindenféle labdás gyakorlatot jóval nehezebb megcsinálni, mint a szárazföldön. Ezért alapvető cél, hogy a sportág alapjait sajátítsák el, és a számukra kiírt területi vidékbajnokságokon gyakorolják a hét közben elsajátított ismereteket.
Volt mit tanulnia a tízéveseknek és fiatalabbaknak, ám kaptak egy lehetőséget: talán egyetlen korcsoport sem játszhatott annyi bajnoki meccset, mint a babyk. Ugyanis nem kevesebb, mint 12 dupla fordulót rendeztek számukra, azaz 24 „éles” találkozón lehetett lemérni tavaly ősztől idén nyárig, hogy hová is fejlődtek az apróságok. És, ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Nyári Magyar Kupával hangolódtak az új esztendőre, sőt, egy felkészülési tornán is részt vettek, akkor ez a meccsszám már csaknem harmincra ugrik.
A felvezető Magyar Kupára még Szilvásy Attila edző vitte le fiataljainkat, ezért ő alkotott véleményt, amikor így fogalmazott: – Sok olyan újoncunk akad, aki idén került be a klubba, nekik még bőven van tanulnivalójuk, annál is inkább, mert akad köztük több nagyon fiatal is. Ám van egy mag, amelyik két-három éve látogatja az edzéseket, mint Balogh Bence, Balogh Csanád, Csendes Péter, Csapó Ákos, Korcsok Krisztián – ők voltak ezúttal is a húzó emberek, ők már vízilabdát játszanak, úsznak, időben visszaérnek a saját kapujuk elé…
Aztán a bajnoki rajtot követő órákban már Dobra Róbert fogalmazta meg tapasztalatait: – Az első bajnoki forduló kezdeti nehézségekkel tarkított volt, kicsit káoszos, a védekezés és a támadás egyaránt pötyögősnek tűnt. Volt némi megilletődöttség, most láthatták a fiatalok, hogy ez már nem egy edzőmeccs. Ebben a korosztályban sok új gyereket vetettünk be, az újoncokon olykor még meglátszott a meccshiány.
A folytatásban már üdítőbb megállapításokat hallhattunk: – Sok lehetőséget kialakítottak fiataljaink, de a befejezésekbe néha hiba csúszott. Védekezésünkre hasonló jelzések illenek: voltak hibák, amik figyelmetlenségből, lassúbb gondolkodásból fakadtak. Úszásban, taposásban viszont semmivel sem voltunk elmaradva ellenfeleinktől.
Aztán fordulóról fordulóra több dicséretet kaptak a fiatalok, így például a szentesi kör után így fogalmazott edzőjük: – Nagyon szép megoldásokat mutattak be a gyerekek, harcosak voltak, jól járt a labda, pontosak voltak a passzok. Szép helyzeteket dolgoztak ki, amiket értékesítettek is. Többször is bemutattak három–kettes leúszást, ráadásul ebben a cseresor volt aktívabb.
Az előző év végén ismét Szilvásy Attila kísérte el a gyerekeket, akinek ez volt az észrevétele: – Tény, ebben a korosztályban még gyakran tapasztalható nagy pálfordulat egy-egy mérkőzésen belül. Lehet, hogy számszerűen kikaptunk, de egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet a többinél is fiatalabb átlagéletkorú csapatunk.
Az évnyitó után ismét Dobra Róbert értékelt: – Amit kértem a gyerekektől, mindent viszontláttam, így a szoros védekezést, a sok támadást. Igaz, ez utóbbit, még ha sok helyzetet is dolgoztunk ki, nem mindig sikerült góllal befejezni. Dicséret illeti a gyerekeket, jó látni, hogy fordulóról fordulóra fejlődnek, és már nemcsak egy-két meghatározó fiatal mutat eredményes játékot, hanem egyre inkább csapatként működik a társaság.
Március végéhez közeledve a szegedi kör után pedig ezt hallottuk: – Ami a mórahalmiak elleni összecsapást illeti: az első sorunk jelentős fölényben játszott, sok gólt dobtak, és a védekezésük is eredményes volt. A sorcsere után feljött az ellenfél, de ekkor is derekasan küzdöttek a gyerekek. A csongrádiak elleni találkozón már egy erősebb ellenféllel találkoztunk, úgy gondoltam, itt inkább alárendelt szerepet fogunk játszani, de nem így történt. A két csapat kezdősora megközelítőleg hasonlónak bizonyult, és a második sorok is kiegyenlített küzdelmet hoztak. Akkor billent föl a pálya, amikor az egyik gárda kezdősora a másik cseresorával játszott.
Így jutottunk el a májusi hódmezővásárhelyi fordulóig: – Szoros emberfogást kértem a gyerekektől, és azt, hogy igyekezzenek sok labdát szerezni, amiből le tudnak fordulni. Ez nagyon szépen működött, mindössze egyetlen gólt kaptunk, miközben nagyon sokat lőttünk, és végig mi irányítottuk a találkozót. Amikor erősebb ellenfél következett, bizony a Szentes uralta a mérkőzést. A szoros emberfogás most nem nagyon működött, labdát is alig szereztünk, így lefordulásaink sem nagyon akadtak. Amikor nekünk az erősebb sorunk volt a medencében, a szentesieknek pedig a gyengébb, akkor még viszonylag elfogadhatóan működött a gépezet.
A hazai fordulót követően: – Két erős gárda ellen játszottunk, de nincs miért szégyenkeznünk, végig partiban voltunk ellenfeleinkkel. Jó értelemben csalódtam: nagyon harcosan, szépen játszottak fiataljaink, pezsegtek a vízben, csapatként működött a gépezet, remek gólokat lőttünk, az emberelőnyeink zömét kihasználtuk. Jó volt látni, hogy az év folyamán milyen sokat fejlődtek a gyerekek.
A júniusi záró fordulóban már nem élt Dobra Róbert szerződése, ezért Ajtai Miklós utazott el a gyerekekkel, aki így foglalta össze a csongrádi kört: – A baby korosztály mindig nagy kihívás, ami most is igazolódott. Az első mérkőzésen nagyon jól teljesítettek a gyerekek, csak úgy potyogtak a gólok, volt arra is példa, hogy a félpályáról betaláltak a mórahalmiak hálójába. Ezen a találkozón nagyon szépen játszottak, viszontláttam tőlük, amit kértem, és amit már máskor is gyakoroltunk. A Csongrád elleni találkozó már más kávéház, egy jóval erősebb ellenféllel találkoztunk, jobbára ők domináltak, de itt sok szép megoldást mutatott be a gárda, és sok szép gólt is elértünk. Fiataljaink hozzáállásával és a játékkal maximálisan elégedett vagyok, kellemes szombat délutánt könyvelhettünk el. Azt is kértem a gyerekektől, hogy élvezzék játékot ebben az utolsó fordulóban, úgy is történt, mosolyogva játszottak, nem véletlen, hogy megérdemelték a forduló után kiosztott érmeket.
Összegezve az szűrhető le a megannyi értékelőből, hogy az év folyamán nagyot léptek előre a tízen inneniek, akik Békéscsabán a jövő lehetnek. Annál is inkább, mert ez a korosztály meglehetősen népes, amit alátámaszt, hogy a következő húsz fiatal kapott az év folyamán játéklehetőséget: Andódy Bence, Balogh Bence, Balogh Csanád, Belinczky Zsombor, Csapó Ákos, Csendes Péter, Geszner Balázs, Lipták Levente, Koczka András, Korcsok Krisztián, Köves Pál, Matei Alexander, Orosz-Tóth Olivér, Popa Dániel, Puha Lara Anna, Restye Botond, Szabó Máté, Szaszák Milán, Tóth-Benedek Marcel, Vandlik Ádám.
Bódi Bercell (sötét sapkában, kezén a labda) sokszor szorongatott helyzetben is betalált az ellenfél hálójába, végül a két mérkőzésen hatszor volt eredményes
