183 köpeny, két olimpikon és egy Ajtai Miki

A bál két olimpiai bajnok díszvendége, Fodor Rajmund (balra), Kis Gábor (jobbra) és a mókamester edzőnk, Ajtai Miklós (középen)

Vannak esték, amikor az ember rájön, hogy a világ talán mégsem ment teljesen a francba. Ilyen este volt a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub első, formabontó bálja is a Csabagyöngye Kulturális Központban.

Nem a rongyrázásról szólt. Nem arról, hogy ki milyen ruhában érkezett, ki mennyire tudja forgatni a villát, vagy hány pohár után érzi magát fontos embernek. Hanem gyerekekről. Meg egy közösségről, amelyik úgy döntött, hogy nem várja ölbe tett kézzel a csodát. Inkább összefog, megszervezi, megcsinálja.

A cél egyszerű volt: minden csirkefogónak jusson új köpeny. 183 köpeny. Ennyi gyereknek lesz majd egy kicsit szebb, egy kicsit egységesebb, egy kicsit ünnepibb az a bizonyos hétköznap, amikor megint vízbe ugrik.

És összejött. A bálon volt vacsora, muzsika, tánc, nevetés, minden, ami egy rendes estéhez kell. Megjelentek olimpiai bajnokok is: a magyar vízilabda nagyjai, Fodor Rajmund és Kis Gábor. Olyan emberek, akiknek a neve mellett ott sorakoznak az érmek, a döntők, a történelmi pillanatok.
De az este végén mégsem az olimpikonok vitték el a show-t. Hanem Ajtai Miklós, a szerb olimpikon. Mert Ajtai Miki, a gyerekek edzője, egyszer csak odahajolt a két olimpiai bajnokhoz, és a legtermészetesebb módon elkezdte a maga műsorát. Aztán jött a Surda-dal. Éneklés, nevetés, őrület. A terem pedig úgy robbant fel, mintha nem is egy jótékonysági bálon, hanem valami különös, kelet-európai kabaré fináléjában lennénk.

És talán éppen ez volt az egész este legszebb része.

Mert lehet valaki olimpiai bajnok, állhat a dobogó legtetején, akaszthatnak a nyakába aranyat, de egy közösségben néha az a legnagyobb teljesítmény, ha valaki képes megnevettetni a többieket. Ha odaáll, vállalja magát, és egy pillanatra mindenki ugyanazon nevet.

A Csirkefogók 183 köpenyt gyűjtöttek össze. De valójában ennél sokkal többet szereztek.
Egy estét, amire emlékezni lehet. Egy közösséget, amelyik megmutatta, hogy van benne erő. És egy bizonyítékot arra, hogy a gyerekekért még mindig képesek vagyunk összeállni.
A pénz elfogyhat, a vacsora véget ér, a konfetti lehullik, a zenekar összepakol.
De 183 új köpeny ott marad.

És talán Ajtai Miki Surda-előadása is még sokáig téma lesz az uszodában. Mert az élet néha ilyen: két olimpikon, egy edző, egy Surda-dal és 183 gyerek.

Nem rossz este. Sőt. Egészen kurva jó.

Such Tamás