ímkézett bejegyzés

Vezetőedzőnk szerint megvolt a ló, a nyereg, de most a karámból nem engedték ki a paripát a járvány miatt

Ma, vasárnap kellett volna vízbe ugrania az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifjúsági, serdülő és gyermek csapatunknak a kiírás szerinti 14. fordulóban Hódmezővásárhelyen. Ám mint ismert, a koronavírus-járvány igencsak keresztülhúzta a világ sportjának (is) az életét. Immár három hete kényszerpihenőn vannak a sportklubok és a versenyzők is.

Nemrégiben írtunk arról, hogy az utánpótlás-válogatott kapusunk, Bucsi Ferenc hogyan igyekszik áthidalni a kényszer szünetet, most klubunk vezetőedzőjével, dr. Szilágyi Kristóffal beszélgettünk arról, milyen (mellék) hatásai vannak a koronavírus-járványnak, illetve hogyan próbálják menteni a menthetőt?

– Most jobban örülnék annak, ha a hódmezővásárhelyiek elleni derbi értékeléséről beszélgethetnék – így a vezetőedző. – Sajnos, helyette dr. Szabó Zoltán szegedi trénerkollégám szavait kell idéznem: „edzői és tanítványi szempontból e-sport menedzserjátékká változott a vízilabda is”.

Az úszás és a vízilabda, maga a közeg miatt is, még nehezebb helyzetbe került…
– Az összes létező sportág közül éppen ezt a kettőt érinti leginkább a koronavírus, hiszen a vizet, a vízben lévő munkát sokkal nehezebb helyettesíteni. Sőt, akkor sem tévedek, ha azt mondom, sehogy sem pótolható egy víziedzés. Mint testmozgás, a mi sportágunk szenvedi el a legnagyobb hátrányt.
Látjuk világszerte, hogy mi mindent megmozgatnak az egyéni és csapatsportágak edzői annak érdekében, hogy valamilyen szinten „mozgásban” tartsák sportolóikat, illetve a csapatszellem is megmaradjon.

Klubunk esetében ez hogyan működik?
– A „robbanás” előtt több mint másfélszáz fiatal járt az uszodákba edzésekre. Igyekszünk mindenkinek feladatokat adni, legyen az kezdő vagy felnőttjátékos. Ennek értelmében a tudásszint, illetve korosztály szerint öt csoportra osztottuk klubunk sportolóit. Az egyik bázis a gyulai fiókcsapatunk, ahol Béládi Csaba irányítja a munkát. Békéscsabán az előkészítősökkel és a baby korosztályosokkal Dobra Róbert és Papp Szilvi, a 2007-2008-ban született fiataljainkkal Csabai Zoltán, az országos utánpótlás-bajnokságban jegyzett gyerekekkel Fodor Ádám és Mucsi Zsolt, míg az ifjúsági és a serdülő korosztállyal jómagam és Ajtai Miklós foglalkozik.

Mindez hogyan működik?
– Igyekszünk minél sokoldalúbb feladatokat adni tanítványainknak a laptop mögül, hiszen a személyes találkozások egyelőre kizártak. Március 13-án volt az utolsó közös edzésünk, ami után az ország összes strandja, uszodája bezárt, így az Árpád fürdő is. A fiatalok hetente kapnak otthon végezhető szárazföldi fizikai munkát online módon. De nemcsak a testi edzésekre fókuszálunk, hanem igyekszünk elméleti, sporttörténeti feladatokkal is ellátni őket, amihez szinte mindenhol megkapjuk a szülői segítséget is. Ugyanis a gyerekeknek – miként az iskolai online órákon – visszajelzést is kell küldeniük fotókkal, videókkal illusztrálva. Szükség esetén pedig észrevételezzük, javítjuk a hibákat.

Az edzők honnan és hogyan „szerzik be” ezeket az új ismereteket?
– Egyrészt a netről, másrészt az ország összes trénere igyekszik egymástól is tanulni. Alighanem e miatt is megnőtt mindenkinek a telefonszámlája. Az alap az, hogy eddig az uszodában csapatot építettünk, most online közösséget építünk, ilyet még úgysem csináltunk. Úgy gondolom, e téren élen járunk, nemcsak a feladatok kezelésében, hanem a visszajelzések terén is. Örömmel állapítottam meg, hogy igencsak kreatívak a gyerekek, a visszaküldött feladat elvégzéseknél nemcsak a szülőket, de például egyes esetekben a háziállataikat is bevonták a munkába.

A tanítványok hogyan adaptálják a kijárási tilalmakat, az elzártságot, hiszen a barátságok is az iskolákban és sportpályákon, uszodákban születtek.
– Láthatóan mindenki érzékeli, hogy nincs a napoknak megszokott kerete. A hétközi menetrendszerű edzések, a hétvégi mérkőzések most másként szólnak. Ezeknek a hiánya az idő előrehaladtával kezd meglátszani. Ezt abból látom, hogy a gyerekek már inkább nagyon mennének az iskolába, vagy akár szívesen jönnének a fárasztó úszóedzésekre.

Meddig lehet életben tartani a sportág iránti érdeklődésüket?
– Az utolsó bajnoki mérkőzésünk nőnapkor volt, majd nem sokkal utána leálltak az edzések, az uszodák pedig március 18-án bezártak. Addig nagyon sok jó eredményünk született, határozottan látszott minden korosztályunkon a fejlődés, kézzel foghatóak voltak az eredmények. Nézzük csak Csabai Zozó csapatát, akik korosztályukban, a gyermek „négyesben” az élen állnak 16 forduló után. Vagy az országos bajnokságban a serdülő együttesünk, amelyik a vesztett pontokat is figyelembe véve ugyancsak elsők. Máshonnan nézve: az edzések látogatottsága is egyre jobb volt, a hajnali edzéseken egyre többen voltak Gyulán és Békéscsabán is. Ez most megváltozott. Mondhatni: megvolt a ló, a nyereg, de a karámból nem engedték ki a paripát a járvány miatt. Most jöhetett volna az aratás időszaka, ami viszont alaposan megtört. Nagy kérdés, mikor és honnan, milyen állapotról tudjuk folytatni, ha egyszer vége lesz a járványnak. Függ attól is, meddig tart ez a helyzet. Ha július-augusztusban újra kezdhetnénk az uszodai munkát, az is nagy kiesés lenne. Gondolj bele, mekkora hátrányt jelent, ha valaki egy komoly, hosszantartó sérülést szenved. Mennyi mindent kell behoznia. Lesznek, akik ebben az időszakban fognak sokat nyúlni, és amúgy is kicsit szétesne a mozgásuk, éppen ezért kis túlzással szinte mindenkit majd újra kell tanítanunk úszni, abban az esetben, ha mondjuk júniusban nem jutunk vissza az uszodába. Egyszóval ekkora kiesés után szinte az alapoktól kell kezdeni újra. De azon vagyunk, hogy lelkileg is segítsük őket, hogy az újrakezdésnél minél kisebb hátrányból induljanak.

A szövetség egyelőre május 11-éig mindent felfüggesztett. Lehetséges lesz akkor újra kezdeni?
– Bár úgy lenne, de ez ma aligha elérhető célkitűzés. Addig is, amíg kiderül, mikor folytathatjuk, igyekszünk célokat kitalálni és megvalósítani. Ilyen volt például, amikor az úszó- és vízilabdaklub edzői segítettek az Árpád fürdő versenymedencéje fölül elbontani a sátrat, ezzel is elősegítve, hogy az átállási munkák hatékonyabbak legyenek. Most tervezzük, hogy a felnőtt és utánpótlás öltözőket rendbe hozzuk, felújítjuk. No és ott van az adminisztráció: amivel elmaradtunk, most mind igyekszünk behozni. Tény, manapság egy olyan helyzettel állunk szemben, amelyben még egyikünk sem volt… és egyelőre csak kérdőjelek vannak…

Címlapképünkön: az előrehozott sátorbontásban az edzők is részt vettek

Rendhagyó évértékelő az új esztendő első napján

A legtöbb sportágban, különösen a csapatjátékok esetében szezonokban szokás gondolkodni és értékelni, aminek jelenleg éppen a harmadánál tartunk, ennek ellenére érdekes lehet az is, hogy egy naptári évben, nevezetesen a 2019.-ben mi minden történt a békéscsabai vízilabda klub háza táján a szürke hétköznapok során. Erről beszélgettünk dr. Szilágyi Kristóffal, a Swietelsky-Békéscsaba, illetve a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub vezetőedzőjével.

Először foglald össze tartalomjegyzék szerűen, mi történt a klub életében a tavalyi esztendőben?

Minden szempontból mozgalmas év van mögöttünk. A teljesség igénye nélkül: már 2019. január 2-án egy szlovákiai edzőtáborral nyitottuk az évet, rá egy hétre nemzetközi felnőtt tornát rendeztük hazai környezetben, az Árpád fürdőben. Január közepén folytatódtak az országos és a területi bajnoki küzdelmek minden szinten kiélezett rangadókkal. Február elején az ukrán 2004-es válogatott edzőtáborozott nálunk. Utánpótlás játékosainkkal BL-meccsekre jártunk. Bemutatóedzéseken járt nálunk dr. Steinmetz Barnabás és Zala György. Sok fiatal csirkefogó bekerült a mélyvízbe, még többen lejátszották első hivatalos vízilabda-mérkőzésüket, néhányan pedig az első felnőtt találkozójukon is bemutatkoztak, nem mellékesen jó teljesítményekkel. Januártól augusztus végéig a szakmai stáb tagja volt az egykori Európa-bajnok Hesz Máté, aki népszerű nyári felzárkóztató edzéseket tartott és a felnőtt csapatunkban is játszott. Robbant le buszunk, ültünk vasárnap este bajnoki forduló után Budapesten a sürgősségin. Szakadó esőben Anyák napján virággal köszöntöttük az édesanyákat. Fagyoskodtunk májusban a vízben és a parton egyaránt. Komoly csatározásokat folytattunk a víz hőmérsékletéért és annak minőségéért. A meleg vízben vártuk a villámok és a viharok elmúlását. Heteket böjtöltünk a sátorállításkor és bontáskor. Apróbb személyi változások történtek az edzői stábban és annak struktúrájában.

Időközben észrevehetően bővült az utánpótláskorúak száma…

Valóban, a „petőfis” gyerekeink számára nyári tábort tartottunk. A második tanévre a hozzánk járó előkészítős gyerekek száma a másfélszeresére nőtt. Velük és a régiekkel felkészülési tornákon vettünk részt Szentesen és Hódmezővásárhelyen.

Akadtak furcsa pillanatok is még az előző szezon lezártakor, illetve nem sokkal utána. Gondolok itt arra, hogy az immár két évtizede a hazai országos felnőttbajnokságban sok éven át remekül vitézkedő együttesünk, amely nem sokkal korábban még a bajnoki cím közelébe kis volt, most a kiesés ellen harcolt – sikerrel –, majd mégis az OB II-ben találta magát.

Tény, egy eléggé stresszes tavaszi időszakot követően osztályozón – szép számú közönség előtt – sikerült kiharcolnia felnőtt csapatunknak a bentmaradást, aztán sok és különböző ok miatt mégsem tudtuk vállalni az indulást az OB I B-ben. Hogy ne maradjon nyom nélkül felnőtt békéscsabai csapat, ősztől a korábbi sikerkovácsok, az utóbbi években már inkább öregfiúk, ismét csatasorba álltak és vállalták az indulást legalább az OB II-ben.

Az új szezonkezdet, a nyár, illetve a koraősz sem volt eseménytelen.

Itt volt nálunk a fővárosi Ybl Waterpolo Klub gyerek csapata edzőtáborban, miközben világbajnoki meccseket néztünk közösen a fiatalokkal. Maradva a rövid tényeknél: viharkárokat takarítottunk az Árpád fürdő területén. Minden eddiginél több játékosunk fordult meg a korosztályos válogatott és a régiós tehetséggondozó edzéseken, edzőtáborokban. Több játékosunk is részt vett az augusztus végi All Star Gálán, ahol az egyesület nevében búcsúztattuk dr. Kiss Gergelyt. Fiataljaink a sikereket követően egyre többet szerepelnek a helyi újságokban, tv-interjúkat adnak. A korosztályos hazai és az idegenbeli mérkőzéseinken a Csirkefogók szülői szurkolótáborának továbbra sincs méltó vetélytársa.

Bár egyelőre csak az új bajnokság harmada zajlott le, máris látható, hogy jóval „több kilométer” van a gyerekekben minden téren. Gondolok itt az úszásra, a meccseken való kemény tempózásra, valamint az autóbuszos utazásokra.

Valóban, minden korábbinál többet utaztunk és még több mérkőzést játszottunk, ahol úgy gondolom, hogy rengeteget fejlődtek fiataljaink, és pozitív élményekkel gazdagodtak a nálunk sportoló gyerekek. Ősszel sikeresen indítottuk újra a reggeli edzések intézményét Gyulán és Békéscsabán, ahol elsősorban az úszástudás javítása kapta a főszerepet, s amely az előrelépés kulcsa lehet. Ja, és ki ne felejtsem: a 11 éveseink, a 2008-ban születettek (gyermek IV. korcsoportosok) év végi Szülő–Gyerek mérkőzését, ahol a szakadék mélyéről, heroikus küzdelemben sikerült x-re mentenünk az összecsapást. Persze, ehhez az is kellett, hogy Mucsi Zsolt játékvezető megfújja azt a bizonyos hazai („apai”) pályát…

A felsoroltak közül mi az, amit szakmailag is érdemes kiemelni és tovább vinni a következő esztendőre?

Az elmondottakból adódóan rengeteg szakmai és emberi tapasztalattal is járt az idei év nekünk edzőknek, játékosoknak és szüleiknek egyaránt. Nehéz kiemelni egyet is, mert mindenkinek más volt nagyobb jelentőségű. Nekem viszont bevésődött pár csapatsiker, kiélezett mérkőzés, sok jó egyéni jó teljesítmény, szép megmozdulás, amit edzéseken rengeteget gyakoroltunk. De összességében jó volt látni és megélni a fejlődést, az előrelépést a játékosaink és a csapataink esetében. A megtapasztalt és elkövetett hibákból pedig tanulni kell mind a vízben, mind pedig a parton, mert az viheti előrébb az egyesületet.

Mivel nyitja a klub a 2020-as esztendőt?

Január 6-án, hétfőn kezdődik a felkészülés minden csapatunk számára. A vízilabda nem túl népszerű edzésmunkájával, az alapozással és az erőgyűjtéssel kezdjük az évet, amire nagy szükségünk lesz a rendkívül sűrű tavasz során. Ennek monotóniáját már az első hétvégéken próbáljuk felkészülési tornákkal és edzőmeccsekkel megtörni. A területi bajnokságok már januárban, az országos fordulók pedig februárban folytatódnak. A minden eddiginél sűrűbb versenynaptár miatt, szinte csak húsvétkor lesz néhány vízilabdamentes napunk a júniusi eleji szezonzárásig.

Mit lehet kívánni a következő évre?

Mindenekelőtt egészséget, hogy minél többet és tartalmasan tudjunk tréningezni. Mert, ha ez megvan, akkor kézzel fogható lesz a fejlődés, jönni fognak az eredmények és ezzel együtt az uszodai hangulat is alkotó lesz. Továbbá azt, hogy minden csapatunk erős hazai és külföldi csapatok ellen tudjon készülni edzőmérkőzéseken, felkészülési tornákon és edzőtáborokban. Ezen túlmenően rövid, „pesti hosszúságú” sátorbontási időszakot a csabai Árpád fürdő minden látogatójának. És végül, de nem utolsósorban, szerintem sok békéscsabai sportoló és talán lakos álma is az a bizonyos új uszodai alapkőletétel, amit már évtizedek óta ígérnek a megyeszékhely lakosainak.

Címlapképünkön vezetőedzőnk, dr. Szilágyi Kristóf (balra, sárga trikóban) „tanácsokkal” látja el fiatal csapatát egy nyári derbi során

Miért nem neveztünk az OB I B-be? A döntés hátterét világítja meg Borsos Pál elnök és Balázs Lajos ügyvezető elnök

Az elmúlt héten beszámoltunk arról, hogy 22 esztendei OB I B-s tagság után, az eredményes idei év ellenére klubunk vezetői a 2019—2020. évi bajnokságra csak az OB II-be nevezik be a felnőtt csapatot. Akkor tömör kommünikében tájékoztattuk a döntésről a sportág híveit és egyesületünk tagjait honlapunkon keresztül. Ezen hosszabb írásunkban viszont igyekszünk feltárni minden oldalról, miért is született ez a keserű döntés.

Persze ahhoz, hogy minden teljesen érthető legyen, nagyon vissza kell nyúlnunk időben és térben(!) És további háttér magyarázatra is szükség lesz.

Egy érdekességgel kezdjük: az egyik közösségi oldalon az egykori remek pólós, Gál Jenő egy érdekes képet tett föl az 50 évvel ezelőtti bajnokcsapatról, amelynek tagjai a jubileum alkalmából újból találkoztak. Íme a névsor: Molnár, dr. Bodnár, Kuncz, dr. Szívós, Prof. Dr. Székács, Németh, Bodnár II., dr. Halmos, Petik, dr. Faragó, dr. Konrád, Prof. Dr. Pavlik, dr. Csikós, dr. Szathmáry, dr. Együd, dr. Hámori, Prof. Dr. Koller, Katona, Gál, Talpag, Prof. Dr. Szabó, Oláh, Bánhidy, Prof. Dr. Makara MTA tag, dr. Báthori.

Vagy nézzük az 1976-os montreáli olimpiai játékok aranyérmes csapatát, amely így fest: dr. Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, dr. Faragó Tamás, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, dr. Konrád Ferenc, Molnár Endre, dr. Sárosi László, dr. Sudár Attila, dr. Szívós István. Alighanem minden olvasónknak szembetűnik a sok dr. és a professzorok jelentős száma. (Megjegyzendő: akinek nincs a neve előtt dr., azok is valamennyien egyetemet, főiskolát végeztek).

S hogy kerül a csizma az asztalra? Régóta tapasztalt tény, a vízilabda sportág valahogy mindig „kitermeli” a zseniket, akik így nemcsak a vízben alkotnak maradandót, hanem az aktív sportpályafutás után is nagyon eredményesen megállják a helyüket a civil életben. De onnan is megközelíthetjük, sok eszes, intelligens fiatal választja ezt a sportágat.

És akkor most kanyarodjunk a békéscsabai vízilabdához. A mai generáció, de a tíz-húsz-harminc… évvel ezelőttiek is mind „okos gyerekekből” áll/állt, érettségi után valamennyien továbbtanulnak/továbbtanultak. Az elmúlt évtizedben is számos 18 évesünk került a szegedi, debreceni, budapesti egyetemekre, ahol jelentős részük nem szakadt el a sportágtól, a helyi első-, másod- vagy harmadosztályban folytatta játékos pályafutását. Ám míg a húsz-harminc éve végzettek jelentős hányada felsőfokú tanulmányai után visszatért a megyeszékhelyre, a maiak közül még hírmondóban sem találunk ilyet.

A húsz esztendővel ezelőtt Békéscsabára visszatért orvosok, mérnökök, tanárok, jogászok remek közösséget alkottak azon kevesekkel együtt, akiknek mégsem adódott meg a továbbtanulás lehetősége. Olyannyira szuper kis csapat alakult ki, hogy hamar az OB I B-ben találták magukat, ahol tovább erősödve, szinte csak saját nevelésű játékosokra építve még az osztály élvonalába is feltornázták magukat.

Mint írtuk: most is továbbtanulnak pólósaink. Csakhogy lassan egy évtizede senki sem tér vissza Békéscsabára, mivel más városokban találja meg számításait. Ugyanis elhalványult a megyeszékhely megtartó és „visszaszívó” képessége. Így aztán az előző generációk kiöregedése után egyre kevesebb saját nevelésű vízilabdázónk maradt, akik mellé egyre több légióst volt kénytelen szerződtetni a klub. Akik tették dolgukat becsületesen és nagy szívvel, de mindezt munka, család, és tanulás mellett, rengeteg utazással töltött idővel. Eddig is csak köszönhettük, hogy ennyi áldozatot vállaltak értünk, hiszen nekik minden mérkőzés és edzés „idegenben” volt. Lassan ők is kiöregedtek, felhagytak a vízilabdával, és civil foglalkozást kerestek. Magyarul: nélkülük már évekkel ezelőtt erre a lépésre kényszerültünk volna, új igazolásokat viszont nem tudtunk realizálni, így idén nyárra végleg elfogyott a csapat.

— Ez így igaz — fűzte hozzá Borsos Pál, klubunk elnöke, játékosa. — Jelenleg is két csapatra való békéscsabai pólós szerepel az ország más városainak egyesületében. De Csabára visszatérő sajnos egy sem akad.

Fölmerült, hogy a vízilabdában egyedülálló fiókcsapat-szabály lehetőségének kérdése. Ezt szinte minden fővárosi, de több vidéki OB I-es csapattal rendelkező egyesület ki is használja, ezért van kilenc klubnak, a Honvédnak, a BVSC-nek, a Debrecennek, az FTC-nek, a Kaposvárnak, az OSC-nek, a Szolnoknak, a Tatabányának, a Vasasnak OB I B-s háttércsapata, továbbá ott a KSI, amely sok kedvezményben részesül. Ezek a klubok ráadásul komoly, a miénknél jóval nagyobb költségvetéssel dolgoznak, és érdekük, hogy az ifiből kiöregedett, de még az OB I-ben nem bevethető játékosai folyamatosan valamilyen felnőtt bajnokságban szerepeljenek, ahol megerősödhetnek annyira, hogy előbb, utóbb első osztályúak legyenek.

Akkor miért nem lehet a csabai is valamelyik nagyobb egyesület fiókcsapata?

— Roppant egyszerű a dolog — adta a magyarázatot Balázs Lajos ügyvezető elnökünk. — A versenyszabályzat értelmében a szerződő két klubnak hatvan kilométeren belül kell lennie egymáshoz. A hozzánk legközelebbi klub a szentesi is ezen a távolságon túl van, nem beszélve arról, hogy a hozzájuk alig húsz kilométerre lévő Csongráddal kötöttek fiókcsapat-szerződést.

A klub vezetősége elemezte azt is, hogy mivel járna kilépni az amatőr státuszból — hiszen a Swietelsky Békéscsaba, illetve a Csabai Csirkefogók VK teljesen amatőr. Nos, a profi játékosok leigazolása is járhatatlan útnak bizonyul több okból is.

— Az egyik a költségvetésünk határai — így Borsos Pál. — A másik: ha csak egyetlen profit is leigazolnánk, máris a kilencven százalékos TAO-s támogatottságunk ötvenre esne vissza. Ez az új TAO szabályból fakad, vagyis alaposan megnyírbálná az amúgy is évről évre apadó bevételünket. Amihez még egy adalék: korábban a cégek adója 19 százalék volt, aminek a nyolcvan százalékát kaphattuk meg. Ma az adó mértéke kilenc százalék, és ennek is csak a nyolcvan százalékát kapjuk meg. Ez jelentős visszaesés. Ráadásul a röplabdával kibővült a látványsportágak köre a városban, ez is elszívó hatással van a klubunkra. Összességében mintegy húsz százalékkal kisebb költségvetésből gazdálkodhatunk, mint a korábbi évben.

Többször is felmerült, hogy nagyobb szerepet kaphatna az utánpótlás a felnőtt bajnokságban, miként dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk idekerülése óta egyre inkább gyakorlattá vált. Igaz, fiataljaink inkább „kiegészítő” szerepet kaptak, de az is tény, felvérteződtek felnőttmeccs-tapasztalattal is. Sokakban felmerült, hogy az ifjúságiak és főleg a serdülők vegyék át a felnőttek szerepét, és a régi motoros, korábban már csak az OB II-ben játszók egészítsék ki a gárdát.

Erre is megvan Balázs Lajos logikus válasza: — Az OB I B mezőnye az elmúlt három évben óriásit erősödött, mondhatni többségüket ma már profi játékosok alkotják a mi amatőr csapatunkkal szemben. Az idei szezonban is látszott már, hogy nehéz velük a lépést tartani. Aztán a leállásokkal, sérülésekkel nyárra végképp elfogyott a csapatunk gerince. A fiatalok bevetése ráadásul óriási teherrel járna. Az „obés” utánpótlás-bajnokságokban heti rendszerességgel vasárnaponként két mérkőzést kellene játszaniuk. Szombaton pedig a 15-16 éveseinknek a felnőtt bajnokságban is helyt kellene állniuk. Ez éves szinten 75-80 bajnoki mérkőzést jelentene, és minden hétvégéjükön utazni, játszani kellene. Egy fővárosi csapat alapból általában 2000-2400 kilométert utazik évente, nekünk a két fronton való helytállás, és a nagy távolságok miatt 6500+5800-at. És akkor még nem beszéltem a fokozott sérülésveszélyről és arról, mit szólnának a szülők az ekkora leterheltséghez, meg ahhoz, hogy mikor tanulnának, mikor készülhetnének fel az iskolára fiataljaink.

Tehát felelőtlenség lett volna serdülő gyerekekkel benevezni az OB I B-be, maradt az a lehetőség, hogy a régi nagy öregek, akik zöme már negyvenen túli játékos, és az ifik, serdülők viszik tovább a felnőtt hagyományokat — ám OB II-es szinten. Esetükben sem lesz sétagalopp a bajnokság, bár annyi könnyebbség van, hogy nem hétről-hétre kell utazni és helyt állni, hanem kettő-négyhetente tornarendszerű fordulókat rendeznek ebben az osztályban. Ám népes létszámú gárdát kell kiállítani, ugyanis az új szabályok miatt várhatóan jóval több lesz a kiállítás, és az ebből fakadó kipontozódás, ráadásul harmincméteres pályán kell megrendezni a találkozókat, ami ugye negyvenen túl már nem éppen ideális.

— Mindezek ismeretében és ilyen előzmények után teljesítmény kényszer nélkül indítjuk a felnőtt csapatunkat az OB II-ben — hangsúlyozta ki Borsos Pál. — Még így is ott van az OB I-es Miskolc és a Pécs második csapata, amelyek mindenáron föl akarnak jutni az OB I B-be. Az elvárásunk, hogy jó erős középmezőnybeli együttessé váljunk, de reméljük, hogy saját nevelésű ígéretes utánpótlásunk segítségével, szaporodó rutinjával, korban felnőve a felnőttek közé, mielőbb visszajutunk az OB I B-be. Annál is inkább, mert napjainkban már 154 igazolt sportolónk, és további mintegy nyolcban előkészítősünk jár rendszeresen az edzésekre az Árpád fürdőbe, akik letéteményesei lehetnek egy új korszaknak néhány éven belül.

Jól jött a gyorssegítség

Mint emlékezetes, tavaly május 5-én az OB II-es csapatunk egy bajnoki fordulóra tartva a 44-es főúton súlyos balesetet szenvedett. A klub kisbusza totálkáros lett, aminek hiánya azonnal jelentős gondot okozott a további bajnokikra való utazás során. Ezért klubunk a városhoz fordult segítségért, amihez Bíró Csaba Közművelődési, Ifjúsági, Oktatási és Sportbizottság vezetőjének hathatós segítségével nagyon gyorsan hozzájutottunk: „Korábban nem tapasztalt gyors és rugalmas ügyintézés után kaptuk meg az egymillió forintos soron kívüli támogatást, amely sokat jelentett egyesületünk életében, hiszen ezzel a segítséggel tudtunk egy új kisbuszt vásárolni, amivel utaztatni tudjuk sportolóinkat, illetve az előkészítősöket vihetjük az iskolától az uszodáig és vissza” — foglalta össze az ügy fontosságát Boros Pál.

Címlapképünk idén június közepén, az utolsó OB I B-s mérkőzés végén készült. A 22 évnyi másodosztályú tagság „szüneteltetése” remélhetőleg rövid életű lesz

Edzőképzéstől az új szabályokig: Dobra Róbert eredményes vizsgái, edzőink szabálymódosításos tanácskozáson

Szerdán a margitszigeti Danubius Health Spa Resort adott otthont a Magyar Vízilabda Szövetség FINA-szabálymódosításokkal kapcsolatos konferenciájának. Az egésznapos tanácskozást megelőzően a Kásás Zoltán vezette edzőképzésen részt vett és eredményes vizsgát tett hallgatónak a szövetség nevében Vári Attila elnök átadta az őket megillető okleveleket.

A szabálymódosítási konferencián klubunkból két tréner, dr. Szilágyi Kristóf vezetőedző és Csabai Zoltán edző vett részt. Vári Attila Magyar Vízilabda Szövetség elnöke elmondta, rendkívül fontos az azonnali reagálás a változásokra, annak érdekében, hogy a magyar vízilabda megőrizze helyét az élvonalban. Dr. Kemény Dénes, a FINA edzőbizottságának alelnöke többek közt a bizottság javaslatairól beszélt, majd a két szövetségi kapitány, Bíró Attila és Märcz Tamás is megosztotta a júliusi világbajnokságon tapasztaltakat a résztvevőkkel.

Az ezt megelőző, másik „napirendi pontban” is érdekelt volt klubunk, ugyanis az előkészítősökkel foglalkozó Dobra Róbert, egykori játékosunk, testnevelő tanár átvette a szövetség által szervezett, a FINA által akkreditált, Kásás Zoltán irányította edzőképző elvégzéséről szóló oklevelet Vári Attila elnöktől. Fiatal edzőnkkel beszélgettünk az edzőképzés körülményeiről, hasznosságáról.

Ez volt a harmadik edzőképzés 2013 óta. Milyen hosszú időtartamú és mennyi elfoglaltságot jelentett az „iskola”?

— Négy féléven át tartott, kéthetente egy egész napon át találkoztam a csoporttársakkal és tanárainkkal a Margitszigeten, a Hajós Alfréd Sportuszoda tanácstermében. Minden szemeszter vége vizsgákkal zárult. A második év végén pedig a tanfolyamvezető Kásás Zoltán előtt tettünk záróvizsgát mintegy harmincan.

Kik tartották az előadásokat?

— Húú, ezt nehéz lenne mind felsorolni, de a teljesség igénye nélkül néhány ismert előadót megemlítenék. Így például a Sportkórházból dr. Pavlik Gábort, a válogatott egykori sportorvosát, aki gyakori visszatérő előadó volt. A pedagógia órákat dr. Gombócz János tartotta a Testnevelési Egyetemről, de hallgattuk Märcz Tamás szövetségi kapitányt, az olimpiai bajnokok közül például Faragó Tamást, Gerendás Györgyöt, továbbá pszichológiai, sportélettani órákat is hallgattunk. Időnként, ha volt hely a margitszigeti uszodában, gyakorlati foglalkozásokat is vezettünkk, továbbá látogattuk az utánpótlás-válogatottak edzéseit.

Mennyire tartod hasznosnak az ott szerzett ismereteket?

— Miután végig ismert és neves szakembereket hallgattunk, elmondható, hogy olyannyira hasznos volt a két év, hogy szeretném beépíteni az ott hallottakat, tapasztaltakat a mindennapos munkámba.

Ezzel le is zárult egy tanulási folyamat…

— De nem teljesen. Testnevelő tanár vagyok és van úszóedzői képesítésem is. A mostani edzőképzőn szerzett oklevelem akkor lesz teljes értékű, ha teszek még egy külön vizsgát a Testnevelési Egyetemen, amely után szakedzői végzettségem lesz. Most ezen leszek.

— Külön öröm számunkra, hogy a klub hathatós támogatása mellett most már olyan szakember dolgozik az utánpótlás csapatainknál is, aki a legmagasabb képesítéssel rendelkezik — ezt már dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnk tette hozzá.

Címlapképünkön: utánpótlásedzőnk, Dobra Róbert (jobbra) átveszi az oklevelet Vári Attilától, a szövetség első emberétől, a háttérben Kásás Zoltán edzőképző-vezető – fotó: Dobos Sándor

Nehéz és tanulságokkal teli szezonon van túl utánpótlásunk is

A felnőtt együttesünkkel párhuzamosan hétről hétre rendszeresen vízbe ugrottak utánpótláscsapataink is a különböző bajnokságokban. Az ifjúsági, a serdülő és a gyermek I. korcsoportos trió a hazai OB I B-s bajnokság A2 csoportjában, míg a további „háttér” gárdáink a nemzetközi vidékbajnokságban pallérozódtak az elmúlt egy esztendőben. Fejlődésükről, eredményességükről, nehézségükről beszélgettünk dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőnkkel.

Válasszuk ketté az utánpótlást: a klub nevezett három csapatot az országos és hatot a nemzetközi vidékbajnokságba. Külön-külön mi volt a cél a két kategóriában?

Azért is érdemes kettéválasztani, mert az országos bajnokságokban már sokkal nagyobb a terhelés, ugyanis minden hétvégén mérkőzés vár a fiatalokra, ezáltal teljesen más felkészítést is igényel. Itt már azért előtérbe kerül az eredményesség, mint objektív fokmérője a napi, heti munkának. Bár engem mindig jobban érdekel a mutatott játék, illetve, hogy mennyit kapunk vissza abból, amit egész héten gyakoroltunk. Ezzel szemben a területi bajnokságokban az alapvető cél a minél több játéklehetőség biztosítása minden korosztály számára, amelyek által érdemben fejlődni és gyakorolni lehet.

Az országos bajnokságban szereplő három együttesünk, az ifjúsági, a serdülő és a gyermek nagyon eltérő eredményeket produkált. Ezeket is válasszuk szét. Az ifik és a serdülők halvány szereplésről tettek tanúbizonyságot. Különösen az idősebbek, akik szinte el is fogytak a szezon végére? Mi volt az eredeti terv? Mit sikerült és mit nem megvalósítani esetükben?

Leginkább a tehetetlen düh az, ami a legjobban leírja azt az érzést, ami a serdülő és az ifi játékosok idei teljesítményét és hozzáállását jellemezte. Ehhez hozzájön még az, hogy a serdülő csapatban is négy-öt még gyermekkorú játékos nyújtotta a legjobb teljesítményt. Az előzetes várakozás az volt, hogy a serdülő csapat meghatározó legyen a saját korosztályában, ami az ősszel elhullajtott pontok ellenére is reális lett volna. Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy nem dolgoztak rendesen, minden más fontosabb volt számukra, mint a vízilabda. És néhol ebben sajnos a szülők is partnerek voltak, vagy későn ébredtek. Persze mindig vannak kivételek. Őket nagyon sajnáltam ebben az évben. Az ebben a korban való lemorzsolódás nem csupán csabai jelenség, hanem országos probléma is. A tanulás pedig leginkább csak a szülők felé kifogás, mert azáltal, hogy nem jön edzésre, nem feltétlenül lesz jobb a tanulmányi eredmény. Ezekről a problémákról sokat beszéltünk az év közben is, de nem sikerült érdemben előrébb lépni. Ezek a gyerekek nagyon sok technikai, taktikai és kondicionális pótolni valót hagytak a nyári szünetre, nem kis feladat lesz ezt július 22-től eltüntetni.

A gyermek korosztály sokáig a dobogón tanyázott, sőt, egy ideig az élen állt. Végül lecsúsztak az éremszerzésről. Miért?

Komoly hiányérzet maradt bennem ezzel kapcsolatban, mert ennek a csapatnak én voltam az edzője. Számomra is komoly tanulsága van ennek a szezonnak, és azóta is sokat gondolkozom a miérteken. Rengeteg munkát tettünk bele, egy érem, úgy gondolom, hogy járt volna. Egészen február elejéig, az OSC elleni idegenbeli mérkőzésig jól néztünk ki, és abszolút reális cél volt a dobogó bármelyik foka. Ezt követően elfáradtunk, leginkább fejben. Volt olyan játékos, aki nem dupla, hanem tripla terhelést kapott. Tavaszra több közvetlen riválisunk, mint például a Tatabánya, a Dunakanyar vagy Újpest többet lépett előre, mi pedig nem tudtunk olyan ütemben fejlődni, mint azt vártam. Túl nagy különbségek alakultak ki a csapaton belül a játéktudást illetően, amit az ellenfelek már jól olvastak a tavaszi mérkőzéseken. Viszont ennek ellenére az utolsó OSC elleni meccset leszámítva csak idegenben szenvedtünk vereséget. A hat vereségünkből ötöt idegenben szenvedtünk el, ami azt is jelenti, hogy egy-egy ilyen túra alkalmával csökken a hatékonyságunk, amire ki kell találnunk valamit, mert Budapest továbbra sem lesz közelebb.

A nemzetközi vidékbajnokságban is felemásan szerepeltek csapataink. Kérlek, értékeld egyenként a különböző korosztályos gárdáinkat.

A baby korosztályokban még nem számolják hivatalosan az eredményt (csak a szülők) és nem is ez a fontos. De egyértelműen hasznos és jó meccseket tudott játszani a gyulai és a csabai csapatunk egyaránt. A gyermek IV., a 2007-ben születettek esetében, a nagyon kiegyenlített bajnokságban, csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy lemaradtunk a dobogóról. Ez a csapat a szezon során látványosan és rengeteget fejlődött, mert sokat és szépen dolgoztak. Az eredményeik értékét növeli, hogy mivel kevés 2007-es születésű pólósunk van, ezért a gárda jelentős részét 2008-as és 2009-es születésű gyerekek alkották. Ezért is vagyunk nagyon bizakodóak az ő jövőjükkel kapcsolatban. A gyermek III-asokat (2006) az erősebb, piros csoportba neveztük és biztos vagyok abban, hogy már a következő szezonban meg lesz ennek az eredménye, mivel már az országos gyermek bajnokságban kell bizonyítaniuk. Az idei, rendkívül hasznos szezon megmutatta a hiányosságainkat és a lemaradásunkat más, nagyobb egyesületekhez képest. Nagy ugrás volt, de mindenképpen szükséges, hogy a gyerekek, a szülők és mi edzők is valós képet kapjunk a korosztály jelenlegi állapotáról. A gyermek I. (2004) ezüstérmesként fejezte be a szezont a zöld csoportban, de igazából csak a Szolnok elleni mérkőzések jelentettek komolyabb erőpróbákat, a többi összecsapás önbizalom növelőnek volt csupán jó. Az ifjúsági csapat eredményeiben és mutatott játékában a korosztály sporthoz való hozzáállása mutatkozott meg, sajnos jót nem tudok róla mondani, bármennyire is szeretnék.

Évről évre egyre több korosztályos utánpótlás-válogatottat ad klubunk, ami örömteli. Minek köszönhető ez a látványos előrelépés?

Egyrészt mindig örömteli, ha egy klub, vagy egy edző pozitív visszajelzést kap a munkájáról, másrészt egy-egy játékos éppen aktuális sikerében nem csupán az adott edző, hanem gyakorlatilag a teljes edzői stáb munkája benne van. Úgy gondolom, sikerült megfertőzni néhány gyereket és a szüleiket, hogy igenis lehet eredménye a kemény munkának. Jelenleg négy korcsoportból van hét olyan játékosunk, akik benne vannak valamelyik korosztályos válogatott vagy tehetséggondozó keretében, de úgy gondolom, hogy további három-négy fiatalnak volna reális esélye, hogy odakerüljön, ha beleteszi a több munkát. Ehhez hozzájön még az is, hogy nem vagyunk fővárosi csapat és alsó házban (A2) játszunk, ami által ezeknek a srácoknak kétszer vagy háromszor annyit kell tenniük egy-egy kerettagságért, vagy meghívóért, vagy egyáltalán azért, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ezért is próbáljuk segíteni őket különböző eszközökkel, hogy minél tovább ott is tudjanak maradni ezekben a keretekben, mivel felelősséggel tartozunk értük.

Van remény arra, hogy az egyre több válogatott fiatalt legalább az érettségiig megtartsa klubunk?

Mindenképpen ez a cél, és ha lehet, akkor még tovább is. Viszont ezt a kérdést részben a városházán tudnák megválaszolni, mert úgy gondolom, hogy a versenyképes felsőoktatás és egy régóta ígért új uszoda komoly itt- és visszatartó erő volna a nálunk sportoló fiatalok számára. Szakmailag képesek vagyunk tovább fejleszteni és menedzselni őket, de a jelenlegi anyagi és egyéb körülményeink a jelentősebb előrelépésnek a későbbiekben komolyabb gátjai lehetnek.

Az utánpótlásunknál folyó szerkezeti és edzői felépítettség elfogadható, vagy van még mit javítani e téren?

A konstrukció, amely szerint, hogy minden korosztály mellett két edző dolgozik, úgy vélem, alapvetően jól működik. De ez nem jelenti azt, hogy adott esetben nem kell időről-időre ki- és átértékelni, vagy éppen frissíteni, ha a körülmények, mint például a gyereklétszám, nevezések, ás sorolhatnánk, azt kívánja. Mert javítani és fejlődni a sportban mindig lehet és kell is, mert minden siker és eredmény már a múlt. A 2019-2020-as szezon edzői struktúrájának a sarokpontjai már megvannak, de még akad benne pár kérdőjel. Ezek a július 22-i szezonkezdésig le fognak tisztulni.

Mikor kezdődik a felkészülés a következő szezonra?

Az edzőtábor hivatalosan július 22-én kezdődik, de a korábbi évekkel ellentétben ezúttal nincs teljes leállás. Az iskolai szünet kezdetétől egészen július 19-ig felzárkóztató, szinten tartó edzések vannak, amelyeket Hesz Máté kollégám tart heti három alkalommal a jövőre az országos bajnokságban részt vevő csapatoknak. Ezek nem kötelező, hanem ajánlott edzések, amolyan „ingyenes” korrepetálás a nyári szünetben. Mindenképpen jó jelzést adhat, hogy ki mennyire veszi komolyan a vízilabdát, és kikre lehet majd számítani a következő szezonban. Nem mellékesen pedig azt remélem ettől az egésztől, hogy nem a nulláról fogjuk majd elkezdeni a munkát július 22-én és jó néhányan utolérik majd magukat, és a többieket is. Az eddigi edzéslátogatottság a várakozásokon felüli. Minden edzésen ott van 16-18 fiatal, akik rendesen dolgoznak.

A nyári felkészülési tornákról, programokról lehet már valamit tudni?

Mondjuk így: július elején nem ártana már egy jövő évi versenynaptár és versenykiírás, ami alapján tervezhetnénk a nyarat. A felkészülés során szeretnénk, ha minden korosztályos csapatunk legalább egy ráhangoló tornára eljutna. Ezek egyeztetése a napokban is zajlik. Jelen állás szerint a hagyományos békéscsabai torna idén nem kerül megrendezésre. De mindent elkövetünk, hogy ez esetleg változzon, mert fontos volna az egész egyesületünknek és minden tagjának egyaránt. Nem mellékesen pedig a Garabonciás napokra külön is készülünk, mert ősszel ismét ez az esemény lesz az egyik legnagyobb ellenfelünk.

Év végi jutalmazások

Az évzáró során többek között az esztendőben nyújtott teljesítményeket figyelembe véve, a legjobbakat jutalmazta klubunk. Az edzők véleménye alapján az adott korosztályban (csapatban) a legjobb teljesítményt a következők nyújtották:

Országos ifjúsági bajnokság: Darabos György. Serdülő: Vozár Miklós. Gyermek: Vidovenyecz Zsombor.

Nemzetközi vidékbajnokság, Dél-keleti csoport, ifjúságiak: Csatári Szabolcs. Gyermek I. korcsoport: Dobos Ferenc. Gyermek III. kcs.: Kvasz János. Gyermek IV. kcs.: Komlódi Marcell. Baby kcs., gyulai együttes: Nánási Hunor. Baby kcs., békéscsabai gárda: Rácz Domonkos.

Az előkészítő csoportba járó, de még bajnokságban nem szereplő fiatal pólós palánták idei teljesítményét egy-egy aranyéremmel díjaztuk. A fentieken túl négy különdíjat (három Kiss Gergely által dedikált könyvet) is átadtunk olyan játékosoknak, akik ugyan nem lettek az adott csapat legjobbjai, de a teljesítményük, a hozzáállásuk vagy az elmúlt szezonban mutatott fejlődésük alapján mindenképen ki kell emelni őket, és a többiek elé pozitív példaként állítani: Freiberger István, Bujdosó Antal, Gellény Zétény Benjámin. Demkó Emma pedig egy serleget vehetett át a vidékbajnokság gyermek I-ben nyújtott teljesítménye alapján, aki nm mellesleg nálunk, és kettős igazolással a Hódmezővásárhely országos gyermek leány csapatában is megmutatta, mire képes.

Címlapképünkön fehér sapkában Vidovenyecz Zsombor, aki az év folyamán több korosztályos csapatunkban is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és sokat fejlődött – fotó: Enyedi Beáta