ímkézett bejegyzés

A felsőházban zárt OB I B-s csapatunk a bajnokságban

Régen tapasztalt előkelő helyen zárt OB I B-s csapatunk a bajnokságban. Emlékezetes, az elmúlt évek során mindig a kiesés elkerüléséért harcoltak, idén azonban a húsz együttest felvonultató mezőny felső házában, a nyolcadik helyen zártak a Csirkefogók.

A csapat vezetőedzőjével, Kádár Józseffel beszélgettünk arról, hogyan sikerült az eredményes év, és mit hozhat a jövő?

Igencsak későn állt össze a keret, aminek több oka is volt. Mondhatnám úgy is, az átigazolási időszakban nem mi válogathattunk előbb, hanem az OB I-es, valamint a második vonal pénzügyileg gazdagabb csapatai. Ilyenkor a „maradékból” tudunk igazolni, ám ebben az évben szerencsésebbek voltunk, ugyanis több rutinos, és remek vízilabdázót sikerült megszerezni. Így állt össze minden idők legjobb békéscsabai csapata. Érthető, hiszen olyan játékosokat tudhattunk sorainkban, mint az Universiade-győztes dr. Szécsi Dávid, a sok száz OB I-es mérkőzést játszott Cseh Attila, Józsa Tibor, valamint a télen érkezett Németh Dániel. Ráadásul visszatért hozzánk az OB I B gólkirálya, Kiss Gyula. Ők öten meghatározták eredményességünket, sokat tettek ahhoz, hogy a nyolcadik helyen zárjuk a szezont.

A saját nevelésűek hogyan illeszkedtek a csapatba?

A légiósok mellett fiataljaink sokat tanulhattak, és értelemszerűen sokat is fejlődtek. Így elmondható róluk, hogy ők is sokat tettek annak érdekében, hogy előkelő helyen fejezzük be a bajnokságot. Szoktam hangsúlyozni, hogy együtt győzünk, együtt veszítünk, és ez vonatkozik a légiósokra, a saját nevelésű fiatalokra és az edzőre egyaránt. Visszatérve a saját nevelésűekre: mindenképpen dicséret illeti Mucsi Zsoltot, Dobra Róbertet, Szeles Ákost, Hajdu Attilát, Vincze Dávidot, Kiss Bencét és Zsilák Lászlót. Félig ide sorolom Ajtai Miklóst is, hiszen jó néhány éve érkezett hozzánk, úgy tűnik, végleg letelepedett Békéscsabán, hiszen „ide nősült”. És külön essék szó kapusainkról, a rutinos Ormai Zoltánról és Gál Lajosról, akik végig egyenletes teljesítményt nyújtottak a bajnoki év során. Ugyancsak elégedett lehettem egész éves teljesítményükkel az eddig nem említettekkel: ifjabb Kádár Józseffel, Rácz Norberttel, Szabó Zoltánnal

A bajnoki rajt nehezen sikerült…

Ez a már korábban említett ok miatt volt, mármint, hogy későn állt össze a csapat, kellett egy kis idő, amíg összeszokik a társaság. De aztán belelendült a gárda. Amikor vereséget szenvedtünk, csupán egy-két gól volt a különbség a két együttes között. Igaz, ez a győzelmeink nagyobb részére is érvényes. Ebből pedig azt a következtetést is levonhatjuk, hogy nagyon kiegyensúlyozott volt a mezőny. Mondhatni, ez a bajnoki év hozta a legerősebb csapatokat.

És mit hozhat a jövő?

Az még nagy kérdés. Minden jel arra mutat, hogy az eredményes év után kapósak lettek játékosaink. Éppen a napokban jelezte gólkirályunk, Kiss Gyula, hogy az OB I-es Tatabánya megkereste. Értelemszerűen nem gördítünk akadályt a fiatal játékos elé, hiszen magasabb osztályban is megmutathatja, mire képes. Dr. Szécsi Dávid és Cseh Attila nem biztos, hogy nálunk folytatja, főállású munkájuk mellett sok gondot okoz nekik a Budapest-Békéscsaba ingázás. Ugyanakkor tehetősebb együttesek is szívesen leigazolnák. A rutinos, de idén már 45 esztendős Ormai Zoltán kapusunk pedig úgy döntött, visszavonul a másodosztályból, de az OB II-es csapatunkban még szerepet vállal. Németh Dániel és Józsa Tibor talán maradnak a következő szezonban is. A távozók helyére olyan szentesi 19 éves fiatalokkal tárgyalunk, akik a Kurca-parti város OB I-es csapatában még nem kaphatnak szerepet, de nálunk tovább fejlődhetnek. A mi saját nevelésű játékosainkkal együtt ismét lehet ütőképes csapatunk a 2015-2016. évi bajnokságban.

Címlapképünkön az immár végleg békéscsabai Ajtai Miklós veszi tűz alá a vendég ceglédiek kapuját a 9—5-ös csabai sikerrel zárult mérkőzésen a rájátszásban. Remek évet zárt OB I B-s csapatunk a bajnokságban

A végeredmény: 10—10, vagyis mindenki győzött

40 éves a pólóRácz Lukács 71, Bandur András hetven. De akadtak olyanok is szép számban, akik a hetvenes években, vagy előbb születtek. Ebből az is kiderül, hogy az elsőkként említett úriemberek esetében nem a születési évszámukról, hanem a korukról van szó. S, hogy miről ismertek? A népszerű Luki volt a kapus, Bandur Bandi pedig a mezőnyben jeleskedett. Mégpedig az éppen negyven esztendővel ezelőtt újjáéledt békéscsabai vízilabdaéletben.

Maradva a 40 évnél: jubileumot ült klubunk szombaton, és ebből az alkalmából egy egész napos rendezvényt szervezett a jogutód Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub tegnap, amelynek jelentős része az Árpád fürdőben zajlott, majd az esti órákban a fehér asztal mellett folytatódott a szomszédos Halász csárdában.

De nézzük előbb azt, mi történt negyven évvel ezelőtt? Néhány egykori csabai úszó úgy döntött, ha már „kiöregedett” a vizes sportág egyikéből, hát folytatnák a másikban, a pólóban. Szécsi Tamás, Ricza Lajos, dr. Lipták Pál, dr. Vincze Gábor és sorolhatnák, ki mindenki dugta össze a fejét, és kijelentették: bizony mától ők vízilabdázni akarnak és klubot alakítanak. Az elgondolást hamar tett is követte, életre kelt — több évtizedes szünet után — újra a sportág Békéscsabán. Igaz, pénz híján felszerelésre nem futotta, de annyi lóvét összedobtak, hogy egy idő után legyen egy labdájuk.

„Akkoriban még a vízben is bőrlabda volt a divat, amelyet órákig pasztáztunk, hogy víztaszító legyen — magyarázta Rácz Lukács. — Ám még így is két-három óra múlva alaposan megszívta magát, és a súlya felért egy ötkilós medicinlabdával. Jól megerősödtünk tőle.”

Szorgalmasan jártak az akkor húszon innen és túli ifjak az Árpádba, rótták a hosszakat, néha előkerült a bőrgolyó is, ám ennek a csapatjátéknak is lényege a mérkőzés. Arra viszont még sokáig kellett várni. Míg egy szép napon:

„Akkoriban egyetemre jártam Szegeden, hát megszerveztem egy teszt-, avagy felkészülési meccset — emlékezett vissza dr. Vincze Gábor. — Mégpedig a Tisza-parti város OB I-es csapatának ifjúsági együttesével. A szegedi fiatalok egy kicsit majréztak: jön a Békéscsaba, mi lesz itt? Hát… Mit mondja: kikaptunk 38—0-ra.”

Aztán télen beadták a nevezést is a hazai bajnokság legalacsonyabb osztályába, az OB II-be. Tavasszal pedig sor került az első erőpróbára is. Nevezetes a dátum: május 8-a.

„Miskolcon volt az első bajnokink, kölcsön lasztival és sapkával, na és egy méretes zakóval — emlékezett vissza Balázs Lajos egykori játékos, ma ügyvezető elnöke a Csirkefogóknak. — Ám nem szégyen egy frissiben alakult csapattól, hogy 21—0 arányban kikaptunk a borsodiaktól. Volt miből tanulni, és a méretes vereség ellenére sem ment el a kedvünk, eszünk ágában nem volt feladni. Sőt, ez a vereség még inkább megacélozta lelküket, és rögtön tudtuk, mit kell ahhoz tenni, hogy egyszer szebb napokat megéljen a póló Békéscsabán.”

Ebből is kiderül: minden kezdet nehéz. De tovább rótták a hosszakat, lóbálták a labdát az első „kinevezett” edző, Ricza Lajos vezérletével.

„Senki sem adta fel. Pedig nem volt ritka, hogy 14 fokos vízben edzettünk, miközben a levegő hőmérséklete sem volt több” — tudtuk meg Ricza Lajostól, akinek családjában nagy hagyománya volt mindig is az uszodák látogatottságának. A legidősebb Ricza Lajos úszott, pólózott a „nagyon régi” generációval, a középeső, a ’70-es évek közepén „kinevezett” edző, játékos volt, majd évtizedekig foglalkozott az utánpótlással is, fia, ifjabb Ricza Lajos pedig még ma is aktív játékosa a Pápa vízilabdacsapatnak. „ Télen pedig combközépig érő vízben edzettünk, maximum labdavezetésre futotta. Költségvetésünk nem volt, ugyanis nem volt mire elkészíteni, hiszen sokáig csak úgy tudtunk mérkőzésekre járni, ha belenyúltunk a saját zsebünkbe. Összedobtuk a kocsipénzt, és elindultunk. De a kezdetben magunk vásároltuk az uszodai bérletet is, a felszerelést. A kapukat néhány lelkes apuka és önzetlen támogató összeheggesztette, vettünk rá hálót, és meg volt oldva minden, ami a sportoláshoz kellett.”

Visszatérve a mába: gazdag programot szervezett erre a napra Balázs Lajos, aki ugyancsak nagy öregnek számít a békéscsabai vízilabda életben, ma pedig a klub ügyvezető elnöke. Őt is öröm töltötte annak láttán, hogy milyen sokan elfogadták a meghívást, hogy egy napig nosztalgiázzanak, no és játszanak is újra egy mérkőzést. Mégpedig egymás ellen. A szabályokat fel kellett rúgni, ugyanis jóval többen voltak, mint két csapatra való játékos. Ám úgy döntöttek, mindenkinek — korának megfelelően — időt kell adni, hogy megcsobbanjon az Árpád vízében és gólt dobjon, vagy éppen hárítson. Na és természetesen a játék közben ment a „fűzge”, a cukkolás, no meg a játékvezető ócsárolása (szegény Popovics Gergő csak mosolygott. Ha komolyan vette volna a mérkőzést, mindenkit végleg cserével ki kellett volna állítania — dumáért.) Mert azért szabálytalankodás egy sem történt. Meg miért is lett volna? Ünnepelni, újra élvezni a játékot — jött mindenki. Még olyan messziről is, mint Bandur Bandi, aki Kaposvárról utazott vissza a szülőföldre.

És mi lett a mérkőzés végeredménye? Természetesen „igazságos” döntetlen, mégpedig 10—10. Vagyis mindenki győzött.

Az öregek nosztalgia mérkőzését további hat találkozó fűszerezte: vízbe csobbant a legfiatalabb utánpótlás, a 11-12 évesek két csapat. A szerbiai Szabadka együttesével összecsaptak — kétszer is — a csabai 13 évesek, és ez alkalommal rendezték meg az OB II-es bajnokság rájátszásnak második körét, ahol a viharsarkiak ismét győztek, ezúttal a Vác ellen — miként arról korábbi írásunkban beszámoltunk. Miközben három bográcsban főtt a pörkölt. Szükség is volt erre, hiszen a fiatalokkal együtt másfélszáz mai és régi vízilabdás kiéhezve várta az ebédidőt. Ám azt megelőzően, kihasználva a pillanatnyi átmeneti időszakot, megtartották a megemlékezést is. Balázs Lajos és az elnök, játékos és edző, Borsos Pál felidézte az ez évben történteket, amelyből megtudtuk:

„Ma már a gyulai fiókcsapattal együtt tíz együttesünk vitézkedik a különböző szintű és rangú bajnokságokban, a jövő évire pedig még ennél több csapatot szeretnénk benevezni — hangsúlyozta Borsos Pál. — Felnőtt OB I B-s csapatunk, amely az utóbbi években a kiesés ellen harcolt, most régen látott jó helyezést ért el: a húszfős mezőnyben nyolcadik lett. A fiatalok is sokat fejlődtek, minden korosztályos együttesünk előre lépett tudásban és a tabellán elért helyezésben egyaránt. Mindez nem jöhetett volna létre hatékony szponzori, illetve TAO-s támogatás nélkül, no meg a jelentős szülői segítségek híján.”

Ez utóbbira ugyancsak jó példa, a közösségi oldalon megjelent a klub felhívása, miszerint kérik a szülőket, aki teheti, az ünnepségre süssön, hozzon egy kis süteményt a lurkóknak és a felnőtteknek. Nos, tengernyi finomságokkal érkeztek már kora délelőtt a szülők, hogy a remek pörkölt után megédesítsék ezt a jeles napot a maguk módján.

Ez alkalommal bemutatták a frissen beszerzett kisbuszt, amely mostantól majd jól szolgálja a csapatokat a mérkőzésekre, edzőtáborokba való utazásban. A gyerekek örömmel állták körbe, miközben kéttucatnyian fotózták ezt a különleges alkalmat (is).

Miután véget ért az utolsó mérkőzés is, zuhany, öltözködés és átvonult az „öreg” csapat a Halászba. Pezsgős vacsora várta a nosztalgiázókat, ahol a klub vezetői külön is, és még egyszer köszöntötték a régieket, kisebb ajándékkal kiegészítve. Balázs Lajos megemlékezett azokról is, akik már nem lehettek közöttünk, szerencsére nem volt hosszú az időközben elhunytak névsora. De itt is adóznunk kell munkájuk előtt, és illik megemlékezni róluk: az újjá alakult klub első elnöke Szécsi József volt. Az ’50-es évek megszűnt csapatának játékosa, aki az újjá alakult együttes edzője volt: Várfalvi László. Az egykori úszó és vízilabdás, az új klub ugyancsak edzője: Bálint Tibor. Az alapító tagok és játékosok közül: Rattai József (Muzi), dr. Lipták Pál, Pásztor György. A fiatalon elhunyt Povázsai Zsolt.

Az alapító tagok közül Szécsi Tamás (aki hosszú időn át klubelnökként is tevékenykedett) azokat is méltatta, akik minden ellenszolgáltatás nélkül, a játék mellett ezősködést is vállaltak, legyen szó fiatalokról, vagy a felnőtt csapatról. „Köszönet jár dr. Szlávik Győzőnek, Ricza Lajosnak, Behun Lajosnak, Lukácsi Sándornak — sorolta végeláthatatlanul a sort —, akik nemcsak játékosok és edzők voltak, hanem össze- és életben tartották a legnagyobb bajban is a közösségünket.”

S ha már a mindenkori elnökök is szóba kerültek, mindenképpen meg kell említeni dr. Máté Mihály nevét, aki a legnehezebb időszakban vette át a kormányrudat. Amikor a nagy múltú Békéscsabai Előre Spartacus tucatnyi sportága szétesett (akkoriban ide tagozódott be a szakosztályként működő vízilabda is), illetve önálló útra lépett, a vízilabdás társaság irányítását átvette, és nemcsak életben tartotta klubként a pólós társaságot, hanem másfél évtizedes tevékeny időszaka alatt meg is erősödött. Nem beszélve arról, hogy fia, dr. Máté Attila a csapat egyik erőssége volt, a kapus később a fővárosban is sokra vitte.

Egy biztos, a jubileumi ünnepség és nosztalgia nap minden résztvevője jó emlékekkel búcsúzott. Amihez a 71-diket taposó Rácz Luki hozzáfűzte: „Negyven év múlva újra és ugyanitt találkozzunk!”

Címlapképünkön az alapítók és nagy öregek hada

Ma negyven éve játszották az első meccset elődeink

1976 javBár a két világháború között, és az azt követő néhány esztendőben élt a vízilabda Békéscsabán, ám az ’50-es éveket követően hosszú időre a feledés homályába merült a sportág a Viharsarokban. Mígnem egyszer a ’70-es években ismét jegyezték a sportágat.

Szécsi Tamás, Ricza Lajos, Lipták Pál és Pásztor György egy szép napon gondoltak egyet, és 1974 októberében úgy döntöttek, keresnek még maguk mellé néhány egykori úszót, vagy egész egyszerűen néhány úszni tudó fiatalt, és életre keltik újra a pólót a békési megyeszékhelyen. Igaz, jócskán akadt buktató, az egyik például a pénz volt (vagy inkább annak hiánya), de kellett egy befogadó klub is. Megkezdték az edzéseket az Árpád fürdőben és még a télen beadták a nevezést is a hazai bajnokság legalacsonyabb osztályába, az OB II-be. Hogy aztán egy szép tavaszi napon az első erőpróbára is elutazzanak. Mégpedig éppen ma negyven esztendeje, 1975. május 8-án.

Igaz, se labdájuk, se vízilabda sapkájuk nem volt, de nagyon szerették a hazánkban oly népszerű sportágat, így belevágtak a bajnokságba is. Miskolcon volt az első „fellépésük”, kölcsön lasztival és sapkával, na és egy méretes zakóval. Ám nem szégyen egy frissiben alakult csapattól, hogy 21—0 arányban kikaptak a borsodiaktól. Volt miből tanulni, és a méretes vereség ellenére sem ment el a kedvük, eszük ágában nem volt feladni. Sőt, ez a vereség még inkább megacélozta lelküket, és rögtön tudták, mit kell ahhoz tenni, hogy egyszer szebb napokat megéljen a póló Békéscsabán.

Nos, a negyven évvel ezelőtti csapat volt a maiak úgynevezett jogelődje. Kitűnő sportemberekből állt, akik között számtalan később vezető értelmiségi, orvos, jogász és kitűnő szakember lett, sőt, maradva a csabai pólónál, egyesek hosszú időn át edzősködtek, mások a klub elnökségében tisztségeket vállaltak. Mindannyian a mai napig imádják a pólót, még ha nem is űzik már. De hogyan is űzhetnék, hiszen többségük közel van már a hatvanhoz. Sőt, akad olyan, aki már hatvanon is túl lenne, vagy van, illetve sajnos elhunyt, mint Lipták Pál, Rattai József és Pásztor György, akikre mindig szívesen visszaemlékeznek a régiek és maiak egyaránt.

A Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub mai vezetősége is tisztelettel adózik az egykori alapítók előtt. Tervbe is vették, hogy a negyven esztendős évfordulót megünneplik. Mégpedig június 13-án, szombaton, amikor vége lesz a bajnoki idénynek. Az már biztos, hogy az Árpád fürdőben az OB II-es csapat zárja az évet a rájátszás utolsó körével, amit egybekötnek egy nagyszabású dzsemborival a medence partján. S amelyre várják a mai és egykori vízilabdázókat, a hét-nyolc évesektől a hatvanon túliakig. A klub mai vezetősége már javában szervezi a programot, ami hamarosan felkerül honlapunkra is.

De már mától várják a jelentkezéseket, mégpedig a szintén egykori OB I B-s és OB II-es csapat egyik kitűnősége, a klub mai ügyvezető elnöke Balázs Lajos, és az elnök Borsos Pál.

Jelentkezni máris lehet. Balázs Lajos elérhetősége, telefon: +36 30 6588-950; e-mail: b-l(at)freemail.hu, ill. balazs.lajos(at)bekes.kozut.hu. Borsos Pál, telefon: +36 20 9284-418; e-mail: borsos(at)bekes.kozut.hu.

Címlapképünkön egy korabeli békéscsabai csapat, nem sokkal a megalakulás után. Állnak, balról: Török Sándor, Balázs Lajos, Rattai József (Muzi), Szécsi Tamás, Takács István, Ricza Lajos, Szedoglavits István, Bandur András. Guggol: Jancsika Árpád, Szilágyi József, Kakuszi Tamás, Szpevár Attila, Blahut Béla, Várai János, Szeles Imre. Elől: Sallai Zoltán. A képről hiányzik: Lipták Pál, Pásztor György, dr. Vincze Gábor és Gelegonya József