ímkézett bejegyzés

 2022. 07. 07.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Immár egy évtizede, hogy klubunk a nagyobb „merítés” érdekében létrehozta első fiókcsapatát, a Gyulai Vízilabda Klubot. Korábban Béládi Csaba keze alatt pallérozódtak az ifjak, az elmúlt nyár óta két ismert vizes szakember, csapatunk egykori gólerős játékosa, Szilvásy Attila, valamint az úszóként nagyot alkotó Jeszenszky Ákos keze alól kerülnek ki a tízéves és fiatalabb palánták. Az úszásbeli fejlődésért az utóbbi, a szakmai munkáért Szilvásy Attila felel, az utóbbival beszélgettünk az eltelt esztendőről.

– Elöljáróban szögezzük le, a korábbi csaknem egy évtized alatt számtalan ügyes gyerek került ki Béládi Csaba keze alól, akik közül a mai napig sokan megragadtak a sportágnál, és ma már a békéscsabai csapatainkban folytatják pályafutásukat. Ilyen értelemben Gyulán sikerült jó hírnevet kiharcolnia a pólónak, ismertté tenni a vízilabdát, ami megkönnyítheti a toborzást. Igaz, akadt két év, amikor a pandémia nagyon keményen meggátolt mindent, de úgy tűnik, mára talán kikecmeregtünk belőle.

Ez azt jelenti, hogy tavaly már sok gyerek jelentkezett vízilabdázónak?

– Sajnos, ez még a tavaly nyárra nem volt jellemző, ennek ellenére egy évvel ezelőtt 12-13 gyerekkel tudtunk nekivágni a felkészülésnek. Magunk sem értettük, hogy az őszre miért csak egy maroknyi fiatal maradt meg belőlük. Jeszenszky Ákos kollégám erőfeszítéseit követően némileg újra emelkedett a létszám, de még számunkra nem eléggé elfogadható módon. Mint ismert, a baby korosztályban való induláshoz minimum 12 gyerek kell a kötelező sorcserékhez (a baby korosztályban egy kapus és öt mezőnyjátékos játszik egyidejűleg a medencében – a szerk.). Mivel a mi kis közösségünkben nem volt meg ez a létszám, ráadásul akadt olyan, aki idősebb is volt, ezért úgy döntött az elnökség, hogy eggyel feljebb, a gyermek IV. korcsoportban induljunk el a 2021-2022. évi szezonban. Itt viszont a mieink többsége még csak baby korosztályos volt. Ahhoz, hogy rendszeresen meglegyen a csapatlétszám, kooperáltunk az anyaklubbal, és időnként néhány békéscsabai fiatal is a mi gárdánkban kapott helyet.

Milyen volt az edzéslátogatottság?

– Nos, a kezdetben ez is hagyott maga után némi kívánnivalót. A gyerekek harmada-fele megjelent a heti öt tréningen, a többiek rendszertelenül jártak. Az idő előrehaladtával azonban némileg javult ez az arány.

Milyen lehetőségek vannak a gyulai Várfürdőben az edzések megtartására?

– Mivel itt az úszósportág kap elsőbbséget, kevesebb a lehetőség, mint Békéscsabán. Minden nap egy félórás szárazföldi edzéssel kezdtünk, amit este hat órától vizes edzés követett másfél órán át. Ebből az első felében az úszásfejlesztés kapott szerepet, majd később jöhettek a labdás edzések. Csütörtökönként pedig kétkapus edzésre került sor a békéscsabaikkal.

Hogyan értékeled az elmúlt esztendőt, mennyire fejlődtek a gyerekek?

– A kezdetben, mint jeleztem, sok csabai fiatallal egészítettük ki csapatunkat, a tavaszi szezonra azonban túlsúlyba kerültek a fürdővárosi palánták. Valamennyien sokat léptek előre az év folyamán. Ráadásul a korábbi években nagyon kevés sikerélményben lehetett részük, most viszont akadtak győzelmeink is, ami a hangulatnak és az évközi folytatásnak is jót tett. Nem beszélve arról, hogy a mieink többsége ennél a korcsoportnál fiatalabb, ami ebben a korban még nagyon sokat jelent, hiszen termetben, súlyban, sőt tudásban is lépéshátrányban vannak az idősebbekkel szemben.

Mi lesz a következő cél?

– Mivel az év folyamán nagy előrelépést tettünk, az elsődleges az, hogy megőrizzük az eddigieket. Tudjuk, hogy egyelőre távoli az, hogy akár az ifjúsági vagy felnőtt korosztályig előre lépjünk, aminek egyik legnagyobb akadálya a vízfelület szűkössége, de azért újra beindítottuk a nyári toborzást. Szeretnénk, ha legalább másfél tucatnyi gyerkőccel kezdhetnénk meg a hamarosan beinduló nyári alapozást. Ennek érdekében Jeszenszky Ákos edzőnk már egy ideje nagy erőfeszítéseket tesz, keresi a különböző táborokban a leendő pólóspalántákat. Ha itt nálunk két-három évig pallérozódna évről évre tucatnál is több a gyerek, a legtehetségesebbeknek megadathatna, hogy akár Békéscsabán folytassa hosszú távon a sportág űzését, ami az anyaegyesület számára is nagy jelentőséggel bírna.

Címlapképünkön az edzőpáros az időkéréskor eligazítást tart csapatának (Jeszenszky Ákos piros sapkában, Szilvásy Attila guggol)

 2022. 07. 04.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Utánpótlás edzőnk, Csabai Zoltán immár több, mint három és fél évtizede elkötelezte magát klubunkkal. Az úszóból lett vízilabdás csapatunk hálóőre volt korábban, majd az aktív játék befejezése után edzőként folytatta pályafutását a Csabai Csirkefogók VK-nál. Több korosztállyal is foglalkozott az évek folyamán, ám öt esztendeje a mindenkori gyermek III. és a gyermek IV. korosztályt készíti fel a vidékbajnoki sorozatra.

Így volt ez a 2021–2022. évi pontvadászat során is. A 11-13 éves srácok esetében nem elsődleges a bajnoki helyezés, sokkal inkább a sportág alapjainak elsajátítása a cél. De azért játék a vízilabda, hogy minél eredményesebb legyen a gárda. A tanulást és az eredményességet kell Csabai Zoltánnak egyensúlyban tartania. Vele beszélgettünk az elmúlt év történéseiről.

A két korosztályban hány gyerek dolgozott a kezed alatt?

A gyermek III. korosztály volt népesebb, összesen 16-17 fiatal járt rendszeresen az edzésre és a mérkőzésekre. Ide egyedül a fiatalabb és ügyesebb Nánási Hunor játszott föl, a többiek mindannyian 2009-es születésűek voltak. A másik korcsoport esetében már nem ilyen hízelgő a kép, ugyanis mindössze kilenc igazolt játékosunk van ebben a korosztályban, ezért a legügyesebb három baby korcsoportost is bevetettük a mérkőzéseken.

Mi az oka, hogy az egyik korosztály szinte teljes volt, a másik nem?

Amikor két évvel ezelőtt kellett volna a legkisebbekkel feltölteni az előkészítősöket, a baby korosztályt, éppen dühöngött a pandémia, ezért a toborzók elmaradtak, illetve alig tudtunk beiskolázni gyerekeket. Ez a cirka két évnyi foghíjas évjárat sajnos várhatóan végig is fogja kísérni klubunkat a következő évtizedben.

Mi a fő feladat ebben a két korosztályban?

A baby korcsoportban teljesen más szabályokkal, létszámmal játszanak a gyerekek, ott a fő feladat, megszerettetni a játékot a fiatalokkal. Ott nincsen eredmény, nem számolják a gólokat, egy-két évig az alapokkal ismerkednek, majd, amikor felkerülnek hozzám, teljesen új dolgokat és szabályokat kell megtanulniuk. Bár még itt is vannak „korlátok”, mint például az, hogy nincs zónázás, végig szorosat kell játszatni velük. Nincs szabaddobásból kapura lövés, és sorolhatnám. Azokat az elemeket majd akkor sajátítják el, amikor még följebb lépnek korban. Ettől függetlenül itt már konkrét vízilabda szabályok vannak, amit el kell sajátítaniuk. Továbbá a pozíció játékkal, a centerjátékkal is meg kell ismerkedniük.

Ebben a két korcsoportban már a bajnoki meccseken számolják a gólokat, vannak győztesek és vesztesek , pontokat gyűjtenek, tabellát vezetnek. Hogyan lehet összeegyeztetni a tanulni valókat és az eredményességet?

A célkitűzést nehéz meghatározni a bajnoki rajt előtt. De tény, továbbra is a tanulásé a fő szerep, de értelemszerűen itt már meg kell tanulni győzni, és el kell viselni a vereséget is. Minden évben korosztályt váltanak egyleteink, új együttesekkel találkoznak, ezért sokszor az első fordulókban kiderül, hol helyezkednek el csapataink az adott mezőnyben. A mostani bajnokságban hamar kiderült, hogy az egységesebb gyermek III. korosztálynak van több keresni valója, míg a foghíjas fiatalabbak gyengébb erőt képviselnek. Nem véletlen, hogy az idősebbek sok győzelmet arattak a Délkeleti csoportban, majd a felsőházban folytatták, sőt, a végjátékra az országos döntőbe is eljutottak. A kicsik viszont az alapszakasz után az alsóházba kerültek, ahonnan azonban fölfelé lógtak ki. Nem véletlen, hogy akár cserelehetőség nélkül is veretlenek maradtak, de csak az alsóházban. Az is fontos volt az év folyamán mindkét korcsoportban, ha eldőlt egy mérkőzés sorsa, igyekeztem mindenkinek minél több lehetőséget biztosítani fejlődése érdekében. Így a cseresor, a kispadosok is megfelelő számú találkozón erősödhettek.

Hogyan tovább a majdan ősszel kezdődő új idényben?

A 2009-ben születettek feljebb lépnek és jövőre már többségük az országos bajnokságban is szerephez juthat Fodor Ádám csoportjában. A gyermek IV. korosztályosok maradnak velem, és gyermek III-asként folytatják a vidékbajnokságban. Továbbá Dobra Róbert edzőkollégám baby korosztályos fiataljai felkerülnek hozzám, és a gyermek IV. korosztályban pallérozódnak tovább. Ami – sajnos – érdekesség: több gyereket adok föl, mint amennyit kapok alulról, aminek oka még mindig a korábbi pandémiára vezethető vissza.

Címlapképünkön a gyermek III. korosztályosok, edzővel, szülőkkel, amikor a felsőházi szakaszt érmesként fejezték be, és bejutottak az országos fináléba

 2022. 07. 01.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Legutóbb az országos bajnokságban szereplő serdülő és ifjúsági csapataink éves munkáját értékeltük Ajtai Miklós edzővel, a sort folytatjuk, ezúttal a gyermek korosztályúak teljesítménye kerül terítékre. Ebben az esetben két egységünket vesszük górcső alá, nevezetesen a szintén az országos bajnokságban elrajtoló fiataljainkat, illetve a vidékbajnokságban szereplőéket. Ehhez Fodor Ádám vezetőedző, a fiatalok közvetlen trénere lesz segítségünkre.

Ez a korosztály talán a legnépesebb nálunk. Hányan alkották ebben az évben a gyermek korosztályúak csoportját?

– Tavaly nyáron 25 gyerekkel vágtunk bele az alapozásba, akik közül mindössze hárman morzsolódtak le év közben. Egy fiatal abbahagyta a vízilabdázást, egy átnyergelt úszónak, egy pedig más nemű volt, aki érthető módon, egyedüli lányként hosszú távon nem maradhatott meg a sportágban.

Akkor ez a 22 fiatal „harcolta” végig két fronton a kétféle bajnoki sorozatot.

– Valóban. Szerencsés helyzetben voltunk, mert nem ütköztek a játéknapok, lévén a régiós versenyben szombaton, az országos bajnokságban vasárnap voltak a derbik.

Mi volt az alapvető célkitűzés a kétféle pontvadászatban?

– Az országosban a Keleti csoportban a dobogós helyezés. Az alapszakaszban remekül küzdöttek a gyerekek, így aztán evés közben jött meg az étvágy, és az első helyre hajtottunk, különösen miután a legnagyobb riválist, a miskolciakat legyőztük. Végül veretlenül végeztünk az élen. Ez is sokat nyomott a latba ahhoz, hogy az ifjúsági, a serdülő és gyermek csapataink együttes eredményei alapján a felsőházban folytathassuk. A másik bajnokságban alapvető célunk volt, hogy fejlődési lehetőséget adjunk azoknak, akik ritkábban jutnak szóhoz.

A folytatásban már keményebb ellenfelek vártak a mieinkre.

– Miután a Keleti és a Nyugati csoport első öt helyezettje került a felsőházba, érthetően nehezebb ellenfelek vártak már ránk. Itt a Székesfehérvár, a Tatabánya és az Ybl Waterpolo Club némi erőfölény és tudás alapján kilógott a mezőnyből. Az utóbbi viszont a télen meggyengült, három játékosukat elvittek más klubok. Az előző kettő ellen nem sok babér termett számunkra, de minden más gárdával becsületesen felvettük a harcot, még ha kevesebb pontot is gyűjtöttünk a rájátszás során. De itt már nem is ez volt az elsődleges cél, sokkal inkább az, hogy erős ellenfelek ellen pallérozódjon az együttes. Úgy gondolom, nagyon jól dolgoztak fiataljaink a hétköznapi edzéseken, és a bajnoki találkozókon is sokat fejlődtek. Talán csak a pontok számában akad némi hiányérzetem.

Miben lépett előre az országos bajnokságban szerepelő együttesünk?

– Sok területen. Így például a vízilabda elméleti kérdéseiben, a szituációk felismerésében, a megfelelő döntések meghozatalában. Továbbá gyorsaságban, a gyors gondolkodásban, a helyzetek lereagálásában. Hosszú idő óta intenzíven gyakoroljuk a gyors lefordulásokból indított támadásokat, e téren is előrelépést tapasztaltam az év folyamán. És ez mindenkire egyaránt vonatkozik, kiemelni nem különösen akarok bárkit is.

Nézzük a vidékbajnoki mezőnyt!

– Mielőtt belevágnánk, egy dolgot tegyünk a helyére. Mint említettem, több, mint húsz gyerekkel zártuk az évet, amelyben igazából négy évjárat szerepelt: 2007-ben születettektől a 2010-esig. Az utóbbi már más korosztály, de például a 12 éves Nánási Hunort tudása alapján már a gyermek korosztályban is bevethettem. A négy évjárat érthetően tudásban, fizikai állapotban, korból fakadó érettségben és erőben igencsak eltérő. Nem beszélve arról, hogy akadt olyan, aki több éve pólózott már nálunk, s akadtak olyanok, akik csak egy-két éve. Így volt egy mag, amely az országos bajnokságban volt alapember, aki pedig „lépéshátrányban” volt a tudást, erőt illetően, azok a vidékbajnokságban kaptak nagyobb szerepet. De volt átjátszás a két különböző szintű lehetőség között. Amikor a sorsolás úgy hozta, hogy erősebb csapatok ellen kellett megküzdenünk a vidékbajnokságban, oda visszajátszottak a nagyobb tudású fiataljaink, máskor pedig azok kaptak több lehetőséget, akiknek még bőven akadt fejlődni valójuk. Azt máris leszögezhetem, azok is nagyot léptek előre, sokat fejlődtek az év folyamán, akik zömében a gyengébb bajnokságban szerepeltek.

A kettős szereplés miatt viszont egyesekre nagy teher hárult.

– Ez is igaz, de a fejlődés miatt nagy lehetőség volt számukra a kétféle bajnoki szereplés. Tény, akadtak olyan gyerekek, mint Korcsok Nándi, Rácz Domonkos és Zimbran Milán, akik éves szinten az ötvenet meghaladó meccsszámmal rendelkeznek. Volt, hogy egy hétvégén négy találkozón is vízbe ugrottak.

Összességében hogyan értékeli a korosztály szezonját?

Mindenképpen pozitívan. Sokat segített a srácok fejlődésében a sok mérkőzés. Bár azt is elmondtam a gyerekeknek: még további sok munka vár rájuk, hogy a felsőbb korosztályokba lépve is megállják majd a helyüket.

Címlapképünkön a korosztály egyik meghatározó játékosa, Korcsok Nándor, aki nem kevesebb, mint 51 mérkőzésen szerepelt a két különböző bajnokságban szereplő csapatainkban – fotó: Tasnádiné Petka Anita

 2022. 06. 22.   Klub, Aktuális, Archívum

Június első hétvégéjén, vagyis több mint két hete lezárult az országos utánpótlás-bajnokság. Klubunk fiataljai, az ifjúságiak, a serdülők és a gyermek korosztályúak a 2021-2022. évi pontvadászatban is az A2 csoportban szerepeltek. A Keleti és Nyugati csoportba egyaránt tíz-tíz gárda küzdött hétről hétre a pontokért. A három korosztály együttes eredménye volt a mérvadó, ennek szellemében az alapszakaszt követően a rájátszásban a két csoport öt legjobbja a felsőházban, a 6-10. helyezett az alsóházban folytatta. A mieink együttes eredményeik alapján a felsőházban szerepeltek a tavasz folyamán.

Először az Ajtai Miklós edző által irányított két idősebb korcsoport, az ifjúságiak és serdülők eredményességét vesszük górcső alá.

– Tavaly ősszel mindössze hét ifjúsági vízilabdázóval vágtunk neki az idénynek – összegezte a kezdeteket Ajtai Miklós. – A bajnoki próbákon ezért sok fiatalabb, vagyis serdülő korosztályú fiatalt is be kellett vetnem a legidősebbek mérkőzésein. Ráadásul a hét ifista a szezon végére háromra – Vozár Miklósra, Csatári Szabolcsra és Károlyi Szabolcsra – redukálódott. Volt, aki súlyosabb sérülés miatt hagyott fel a vízilabdával, mások már az érettségire és a továbbtanulásra készülve fordítottak hátat a sportágnak. De akadt olyan, Lukácsi Marcell személyében, aki az egyik ászunk volt, ráunt a pólóra. Ezek miatt kicsit hiányérzetem is van, jó lett volna megtartani őket. Én is kijártam ezt az iskolát, de igyekeztem tisztességesen lezárni minden évadot. De az is tény, más világot élünk manapság, a döntés a srácoké és a szüleiké volt. Mást nem tehetünk, csak azt kívánni: szerencsés utat a „civil” életben.

Tény, az ilyen mérvű lemorzsolódás nem a békéscsabaiak kiváltsága. A legtöbb hazai klub hasonló gondokkal küzd évről évre. A jó őszi szereplés után – ilyen előzmények ellenére is – a felsőházban folytathatta a gárda. Igaz, ott már szerényebb eredménysorral kellett megelégedni, több volt a vereség, mint a sikeresen befejezett párharc.

– Az ifjúsági csapatunk teljesítménye még így is elfogadható – folytatta az edző. –– Már csak azért is, mert a felsőházba került az alapszakaszt követően. Ott viszont már egy igencsak erős mezőny várt ránk, nem véletlenül ők hozták a legkevesebb pontot. A gólokat, a győzelmeket nem kell megmagyarázni, de szégyenkeznünk sem kell ezek ismeretében.

A tavaly őszi szezonkezdetkor 20-22 serdülő korú játékossal számolhatott Ajtai Miklós, ami az idei nyári finisre 17-re csökkent. Itt is hasonló jelenségeket tapasztalhattunk a lemorzsolódás terén: akadt, aki egy balesetet követő műtét után hagyott fel a pólóval, akadtak, akik már most a továbbtanulásra koncentráltak, és akadtak, akik meglehetősen rendszertelenül, havonta egyszer-kétszer jártak edzésre, majd végleg elmaradtak.

– Ez utóbbiak esetében sohasem értettem, egyáltalán miért jártak tréningekre – folytatta Ajtai mester. – Na de nem is velük kell foglalkozni, hanem azokkal, akik becsülettel végigküzdötték az esztendőt. A kimaradók esetében a gyermek korosztályból töltöttem föl a csapatot a bajnoki során. Így öt-hat fiatal kapott több kevesebb lehetőséget az idősebbek között, ahol viszont megállták a helyüket.

Aki rendszeresen követte a bajnoki sorozatot, emlékezhet rá, hogy a csapat edzője a mérkőzések után hol ki volt akadva teljesen a teljesítményt látva, hol az égig magasztalta tanítványait. Az előbbire inkább az alapszakaszban volt példa, az utóbbira a felsőházban.

– Összességében maximálisan elégedett voltam a fiatalok teljesítményével, de az is tény, néha akadt hiányérzetem. Különösen akkor, amikor nyerhető meccset buktunk el egy-két góllal. Vagy amikor többet foglalkoztak a bírókkal, mint a játékkal. Volt olyan találkozónk is, amikor egész egyszerűen hisztériáztak. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy kezdett megszűnni ez az állapot. Persze, ehhez sokat kellett egyénileg beszélgetnem velük, rátéríteni őket a helyes útra. Akire jó hatással voltam, azok nagyot fejlődtek, szépen lépegettek előre, majd végül sikerült csapattá formálnom őket.

Nagy teher hárult ennek a korosztálynak a legjobbjaira, hiszen nemcsak a saját korcsortjukban kellett helyt állniuk, hanem az idősebbek között is. Ha 15 serdülő elutazott egy hétvégén az adott fordulóra, a fele az ifjúságiak mérkőzésén is szerepet kapott.

– Amikor eldőlt, hogy a felsőházban folytathatjuk, már igyekeztem a jövőbe tekinteni azzal, hogy dupla meccseket játszottak serdülőink – tekintett vissza a tavaszra külön az edző. – Mi több, sok olyan új dolgot is kipróbáltam velük, ami a következő szezonban hasznos lehet. Ettől azt várom, hogy csapataink stabilabbak lesznek majd az új bajnokságban. Összességében ennek a korosztálynak esetében is elmondhatom, hogy pozitívan zártuk az évet. Most jön egy kis pihenő, majd július közepén belevágunk egy erős alapozásba, amely remélem, sok edzőmeccsel, tornával lesz tarkítva. Bár átalakulnak csapataink, hiszen a másodévesek korosztályt váltanak, így sok serdülő már csak az ifjúságiak között szerepelhet, miként 8-10 gyerek korosztályú kerül fel hozzám a 2022-2023-as serdülő csapatba.

Címlapképünkön Csatári Szabolcs (kezén a labda), aki az ifjúsági csapatunk egyik húzó embere volt, és nem hiányzott egyetlen bajnokiról sem

 2022. 06. 20.   Klub, Aktuális, Archívum, OB II eredmények

Amikor tavaly ősszel az OB II-es felnőtt vízilabda-bajnokság rajtja előtt az elvárásokról beszélgettem Ajtai Miklós játékos edzővel, leszögezte: teljesen amatőr alapon működik a jobbára olyan játékosokból álló csapat, amelynek tagjai immár 23-30-40 éve elkötelezték magukat a sportággal, amelytől azóta sem tudnak elszakadni. Ezért a klub vezetésének egyhangú döntése, és az igazi Coubertin-i eszme szerint a részvétel volt a fontos.

Nos eltelt egy esztendő, mindenki tovább öregedett, de a játékos kedve egy cseppet sem lohadt. A gárda a hosszú menetelés után a rájátszásban a 13-16. helyért küzdhetett, és végül az összesen 28 OB II-es csapatot felvonultató mezőnyben a 15. helyen kötött ki. Vagyis akárcsak egy évvel korábban, a középmezőnyben. Ajtai mestert ezúttal arról faggattam, így gondolta-e az esztendőt?

– Ugyanoda jutottunk, mint egy esztendővel korábban, csak mindenki egy évvel öregedett – vágott bele a játékos edző, aki nem mellesleg az OB II egyik legeredményesebb góllövője volt. – Két éve vagyok a csapat edzője, igazából nem kértem korábban sem, és most sem különösebben senkitől semmit. Nem is kérhetek, hiszen egy teljesen amatőr csapat vagyunk. Ezért elvárást sem fogalmazhatok meg. A lényeg az volt, hogy mindenki annyit járjon edzésre, amennyit munkahelyi, családi elfoglaltsága, szabadideje megenged. Azt kell mondanom, mindenki rendszeresen látogatta az Árpád fürdőt. A hétközi tréningek során egy héten legalább kétszer kétkapus edzésre is sor került.

A legtöbben apukák, lassan nagyapák, mégis ilyen becsületesen látogatták a tréningeket?

– Azt kell mondanom, alig voltak hiányzók. Ezért folyamatosan tudtunk gyakorolni. Döntően a saját ifjúsági és serdülő csapatunk ellen kétkapuztunk. Tény, a többség nem mai gyerek, ezért a fiatalok sokszor ledaráltak bennünket, hiszen az állóképességük azért jobb, mint az „öregeké”. Ennek ellenére edzés szempontból mindenki kiteljesedett az év folyamán.

A környék egyetlen felnőtt vízilabdacsapata a miénk, érthető, ha a kényszer úgy hozta, hogy a saját utánpótlás ellen kellett gyakorolni a hétköznapokon. Ám ennek vannak kölcsönösen jó jegyei.

– Valóban így van, a fiatalok segítették az öregeket, és ez fordítva is igaz. Annál is inkább, mert a tétmérkőzéseken az utánpótlás korú játékosainkat is bevethettük. Összesen huszonhármas kerettel vágtunk neki az idénynek, akik közül tizenhatan voltak az úgynevezett „öregek”, vagyis felnőttek, és hét fiatal kapott lehetőséget a bajnoki mérkőzéseken. Ez segítette az ő fejlődésüket is, hiszen „beleszagolhattak” abba, milyen ifistaként vagy serdülőként a felnőttek között játszani. Olykor nagy teher is volt számukra, hiszen a saját korosztályú bajnokság mellett a serdülők, az ifik és a felnőttek között is helyet kaptak hétről hétre, ami akár évi ötven-hatvan meccset is jelentett számukra. De minden fiatal megtiszteltetésnek vette, ha meghívót kapott a felnőttmérkőzésre. Én pedig igyekeztem azokat kiválasztani a bajnokikra, akik kiérdemelték ezt a lehetőséget. Így edződik igazán az utánpótlásunk is.

Végül hogyan összegezhetjük a 2021-2022-es évet?

– Nagyon remek szezont zártunk. Békéscsabai szinten különösen remek évünk volt. Több csoportban zajlottak a mérkőzések, úgy, mint alapszakasz, középszakasz, rájátszás, helyosztók. Valamennyi alkalommal elöl vagy a középmezőnyben végeztünk, mindössze egyszer volt, hogy a soros fordulóban csak egy pontra tellett. Összességében az év során több győzelmünk volt a nagy menetelés során, mint vereség. De akadtak kimagasló találkozóink is, mint például éppen a legutolsó fordulóban, amikor 0–7-ről fordítottunk, és nyertünk 11–10-re.

Ezek szerint jó szájízzel tértek pihenőre.

Mindenképpen. Hiszen valamennyi alkalommal örömpólót játszott a gárda, mindenki élvezte a meccseket, mindenki kiteljesedett. Éppen ezért úgy gondolom, a következő bajnokságban is mindenkire számíthatok, legyen tizenéves vagy éppen „apóka”.

Címlapképünkön a felnőtt csapat néhány utánpótlás korú játékossal kiegészülve győzelemre készül