Egy fontos mérkőzés előtt Katona Péter (fehér ingben) eligazítást tart az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek korosztályú csapatunknak – fotó: Such Tamás
Az elmúlt napokban végigvettük hat csapatunk 2025–2026. évi teljesítményét, már csak két egységünk értékelése maradt hátra, mégpedig az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek korosztályú, valamint a Délkeleti területi nemzetközi mezőnyben pallérozódó valamivel fiatalabbak, a gyermek II. korcsoportosok elemzése.
Mindkét gárdánknak az a fiatal Katona Péter volt az edzője, aki most négy év békéscsabai tevékenység után elbúcsúzott klubunktól, és hazaköltözött Hódmezővásárhelyre. Vele beszélgettünk a két korcsoport elmúlt egy esztendejéről.
Mi volt tavaly nyáron a rajt előtti célkitűzés az országos bajnokságban szereplő fiataljaink előtt?
– Alapvetően nehéz volt bármit is megfogalmazni előre egy évvel ezelőtt, ugyanis majdhogynem teljesen ismeretlen volt előttünk a mezőny és annak ereje. A rájátszás során pedig pláne, hiszen az A1 csoport utolsó négy helyezettjével még sohasem találkoztunk. Így aztán zsákba macskának tűnt minden, de azért titkon bíztunk abban, hogy az alapszakaszt jól zárjuk, és a folytatásban harcolhatunk a legfelső házért.
Ez utóbbi végül is bejött, ami után kemény csaták vártak a srácokra.
– Valóban. De itt még visszakanyarodnék arra, hogy ha helyezésbeli célt nem is fogalmazhattunk meg, abban egyetértettünk, hogy a lényeg a fejlődés, a játékban való előrelépés. Fontosnak tartottuk, hogy mindenki sok játéklehetőséget kapjon. Az hamar világossá vált, az alapszakaszban az A2 Keleti csoportban mi a Gödöllővel együtt fölfelé kilógunk a sorból, így aztán nem volt véletlen, hogy a rájátszásban az elit csoportba kerültünk. S az alapszakasz nyújtotta lehetőséget kihasználva igyekeztünk a gyermek „ketteseknek” is időnként lehetőséget adni ebben a kategóriában.
Egy alkalommal úgy fogalmaztál: a mélységről és a magassáról szólt ez az év…
– Az eleje bizonyult magasságnak, a folytatás időnként a mélységnek. De ez érhető a rájátszás mezőnyének erejét nézve. A nyári, fizikális felkészülés után sok sikerélményben volt része a csapatnak, a tavaszi rájátszás viszont feszítettebbnek bizonyult. Ekkor már nem a terhelésen volt a hangsúly, hanem a szinten tartásra törekedtem, no meg a taktikai elemek sulykolására. Mi több, fejben is egyre inkább összeállt a csapat. Úgy láttam, mérkőzésről mérkőzésre egyre inkább elkapták a fonalat a gyerekek, tendenciózus volt a fejlődés, mire elérkeztünk a bajnoki finishez. A végén már mindenkivel szoros csatákat tudtunk játszani.
Vessünk egy pillantást a területi bajnokságban szereplő még fiatalabbakra!
– Ebben a pontvadászatban a frissiben fölkerült 2012-es születésűeknek kerestünk játéklehetőséget, de még az egy-két évvel fiatalabbak is szerepet kaptak időnként. Nem volt zökkenőmentes az átállásuk, de az akarat végig a helyén volt. Bár az eredményességgel nem vagyok elégedett, de olyan határon túli ellenfelek ellen kellett bizonyítani, mint a romániai Arad és Nagyvárad, valamint a szerb Szabadka. Ezek a csapatok erőszakosabb játékot mutattak be, más felfogásban ugrottak vízbe, mint a magyarok. Így aztán nagyon kemény csaták vártak ránk. De a legfontosabb a sok gyakorlás volt, a gyerekek sok tapasztalatot szereztek ebben a mezőnyben, amit a következő években minden bizonnyal kamatoztatni tudnak.
Kiket tudnál leginkább kiemelni a két csoportból, kik fejlődtek a legtöbbet?
– Elöljáróban: az egész gárda nagyot fejlődött. Ha személy szerint is megemlíthetek valakit, azok egyike Uhrin Zsombor volt, aki különösen a rájátszás során mutatott nagyon jó teljesítményt. De ugyanúgy dicsérhetem a két Baloghot, Bencét és Csanádot, akik szintén húzó emberek voltak mindkét kategóriában. Mondhatni maximálisan fölvették a versenyt az idősebbekkel is.
Nagyon sűrű volt az év, hiszen szinte minden hétvégén csatasorba kellett állni.
– Ez tény, nem sok hétvégi pihenőnk volt az esztendő folyamán. A két korosztály csaknem negyven mérkőzést játszott tavaly októbertől idén májusig.
Végül is elbúcsúzol most Békéscsabától…
– Ezért szeretném ismét megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a gyerekeknek és a szülőknek, akik támogatták a munkámat, és sok lemondással hozzájárultak a fiatalok fejlődéséhez.
Jávor Péter
