ímkézett bejegyzés

 2026. 07. 07.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Egy fontos mérkőzés előtt Katona Péter (fehér ingben) eligazítást tart az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek korosztályú csapatunknak – fotó: Such Tamás

Az elmúlt napokban végigvettük hat csapatunk 2025–2026. évi teljesítményét, már csak két egységünk értékelése maradt hátra, mégpedig az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő gyermek korosztályú, valamint a Délkeleti területi nemzetközi mezőnyben pallérozódó valamivel fiatalabbak, a gyermek II. korcsoportosok elemzése.

Mindkét gárdánknak az a fiatal Katona Péter volt az edzője, aki most négy év békéscsabai tevékenység után elbúcsúzott klubunktól, és hazaköltözött Hódmezővásárhelyre. Vele beszélgettünk a két korcsoport elmúlt egy esztendejéről.

Mi volt tavaly nyáron a rajt előtti célkitűzés az országos bajnokságban szereplő fiataljaink előtt?

– Alapvetően nehéz volt bármit is megfogalmazni előre egy évvel ezelőtt, ugyanis majdhogynem teljesen ismeretlen volt előttünk a mezőny és annak ereje. A rájátszás során pedig pláne, hiszen az A1 csoport utolsó négy helyezettjével még sohasem találkoztunk. Így aztán zsákba macskának tűnt minden, de azért titkon bíztunk abban, hogy az alapszakaszt jól zárjuk, és a folytatásban harcolhatunk a legfelső házért.

Ez utóbbi végül is bejött, ami után kemény csaták vártak a srácokra.

– Valóban. De itt még visszakanyarodnék arra, hogy ha helyezésbeli célt nem is fogalmazhattunk meg, abban egyetértettünk, hogy a lényeg a fejlődés, a játékban való előrelépés. Fontosnak tartottuk, hogy mindenki sok játéklehetőséget kapjon. Az hamar világossá vált, az alapszakaszban az A2 Keleti csoportban mi a Gödöllővel együtt fölfelé kilógunk a sorból, így aztán nem volt véletlen, hogy a rájátszásban az elit csoportba kerültünk. S az alapszakasz nyújtotta lehetőséget kihasználva igyekeztünk a gyermek „ketteseknek” is időnként lehetőséget adni ebben a kategóriában.

Egy alkalommal úgy fogalmaztál: a mélységről és a magassáról szólt ez az év…

– Az eleje bizonyult magasságnak, a folytatás időnként a mélységnek. De ez érhető a rájátszás mezőnyének erejét nézve. A nyári, fizikális felkészülés után sok sikerélményben volt része a csapatnak, a tavaszi rájátszás viszont feszítettebbnek bizonyult. Ekkor már nem a terhelésen volt a hangsúly, hanem a szinten tartásra törekedtem, no meg a taktikai elemek sulykolására. Mi több, fejben is egyre inkább összeállt a csapat. Úgy láttam, mérkőzésről mérkőzésre egyre inkább elkapták a fonalat a gyerekek, tendenciózus volt a fejlődés, mire elérkeztünk a bajnoki finishez. A végén már mindenkivel szoros csatákat tudtunk játszani.

Vessünk egy pillantást a területi bajnokságban szereplő még fiatalabbakra!

– Ebben a pontvadászatban a frissiben fölkerült 2012-es születésűeknek kerestünk játéklehetőséget, de még az egy-két évvel fiatalabbak is szerepet kaptak időnként. Nem volt zökkenőmentes az átállásuk, de az akarat végig a helyén volt. Bár az eredményességgel nem vagyok elégedett, de olyan határon túli ellenfelek ellen kellett bizonyítani, mint a romániai Arad és Nagyvárad, valamint a szerb Szabadka. Ezek a csapatok erőszakosabb játékot mutattak be, más felfogásban ugrottak vízbe, mint a magyarok. Így aztán nagyon kemény csaták vártak ránk. De a legfontosabb a sok gyakorlás volt, a gyerekek sok tapasztalatot szereztek ebben a mezőnyben, amit a következő években minden bizonnyal kamatoztatni tudnak.

Kiket tudnál leginkább kiemelni a két csoportból, kik fejlődtek a legtöbbet?

– Elöljáróban: az egész gárda nagyot fejlődött. Ha személy szerint is megemlíthetek valakit, azok egyike Uhrin Zsombor volt, aki különösen a rájátszás során mutatott nagyon jó teljesítményt. De ugyanúgy dicsérhetem a két Baloghot, Bencét és Csanádot, akik szintén húzó emberek voltak mindkét kategóriában. Mondhatni maximálisan fölvették a versenyt az idősebbekkel is.

Nagyon sűrű volt az év, hiszen szinte minden hétvégén csatasorba kellett állni.

– Ez tény, nem sok hétvégi pihenőnk volt az esztendő folyamán. A két korosztály csaknem negyven mérkőzést játszott tavaly októbertől idén májusig.

Végül is elbúcsúzol most Békéscsabától…

– Ezért szeretném ismét megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a gyerekeknek és a szülőknek, akik támogatták a munkámat, és sok lemondással hozzájárultak a fiatalok fejlődéséhez.

Jávor Péter

 2026. 07. 05.   Klub, Aktuális, Archívum

Fodor Ádám az előtérben, kezében a labda)  tekintetén nem látszik feszültség, ami érthető, a legtöbbször elégedett lehetett fiatal és felnőtt pólósaink teljesítményével – fotó: Such Tamás

Klubunkon belül Fodor Ádám vezetőedzőhöz tartozik közvetlenül a legtöbb csapat, így az országos bajnokságban szereplő felnőtt gárda mellett az ifjúságiak és a serdülők.

Őt faggattuk a 2025–2026-ban nyújtott teljesítményekről.

Kezdjük a felnőtt egylettel!

– Elöljáróban leszögezhetjük, helyezésben előrelépett a gárda. Idén a huszonhét tagú mezőnyben a tizenhatodik helyen zártunk a tavalyi huszonkettedikkel szemben. A korábbi esztendőkhöz képest más szemlélettel ugrottunk neki a bajnokságnak. Mégpedig úgy, hogy az alapszakaszban kevesebb valóban felnőtt korú vízilabdázóval számolhattunk, ezért leggyakrabban az ifjúsági és serdülő játékosaink ugrottak vízbe a pár „öreg” mellett. Ekkor a hetven-nyolcvan százalékban az utánpótlás kapott szerepet az OB kettes meccseken. A rájátszásban aztán fordult a kocka, ekkor már az idősebb játékosainké lett a főszerep, annál is inkább, mert az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő alakulataink is nagy előre lépésről tettek tanúbizonyságot, és az A1 osztályért játszhattak, ami nagy kihívás, és még nagyobb odafigyelést követelt. Persze, volt egy koncepció is, hogy az utánpótlás igyekezzen a felnőttek között is tanulni, edződni, de azt az említett okok miatt felfüggesztettük tavaszra. Sokszor elmondtuk, a Délkeleti csoport évek óta a legerősebb, hiszen olyan háttércsapatok harcoltak velünk, mint az első osztályú Szeged, Szentes. Végül mindenkivel jó, éles és szoros mérkőzéseket játszottunk, és az ötös csoportból a negyedik helyen zártuk az alapszakaszt. A folytatásra sem lehetett panaszom, nemcsak az öregek tértek vissza, hanem a rutin, a kilók és az erő. Szépen helyt is állt a gárda a 13–16. helyért folyó harcban. Bár az igazán amatőr felnőttek napi elfoglaltsága miatt nem tudtunk rendre azonos csapattal kiállni, mégis mindenkivel partiban voltunk a tavaszi szezonban is.

Akkor váltsunk az országos utánpótlás-bajnokságban szereplő ifjúsági csapatunkra!

– Erre az évre nagyon összeállt ez a korosztály, nem beszélve arról, milyen szépen dolgoztak, beleálltak a munkába hétköznap és a hétvégi bajnoki meccsekbe is. A remek edzésmunka meghozta gyümölcsét, az A2 osztály Keleti csoportjának éllovasai lettünk, ami sokat nyomott a latba ahhoz, hogy az összetett versenyben is a legjobbak legyünk ebben a kategóriában. Ehhez kellett az is, hogy húzóembereink folyamatosan jól muzsikáljanak, végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtsanak. Aztán következett a rájátszás, ahol teljesen új, és zömében A1 osztályú ellenfelekkel kellett felvenni a verseny. Vagyis más lett a közeg, ehhez akklimatizálódnunk kellett, ugyanis az ott edződött együttesek gyorsabb gondolkodásúak, amihez fel kellett zárkóznunk. Az idő előrehaladtával ez egyre jobban sikerült, és a legjobbakkal is egyre inkább szoros derbiket játszottunk. Az itt gyűjtött tapasztalatokat a jövőben minden bizonnyal kamatoztatni tudjuk. Összességében elégedett vagyok az ifisták teljesítményével, hozzáállásával. Szép fejlődési görbét jártak be. A következő évet nézve az is előnyünkre válik, hogy egyedül Szalai Áron öregedett ki ebből a korosztályból, vagyis szinte ugyanazzal a csapattal vághatunk neki a 2026–2027. évnek.

Végül nézzük a serdülőket!

– Itt is akadnak húzó embereink, akik ráadásul az eggyel idősebbek között is meghatározóak voltak, mint Such Bertold, Zimbran Milán, Suhajda Zoltán. Ám az ifistákkal szemben az év folyamán sokszor hullámzó volt az egylet teljesítménye, ráadásul rövidebb volt a cserepadunk is. Az alsóbb korosztályból pedig nem kaptunk olyan segítséget, mint az ifjúságiak a serdülőktől. Így aztán előfordult, hogy négy negyedet nem tudtak azonos szinten hozni a gyerekek. Ám az idő előrehaladtával a többség egyre jobban fölvette a ritmust. Sokszor pár húzóemberünk teljesítményétől függött a játékunk. Amit érdekességként hozzáfűznék: a rájátszás eleje jobban sikerült, mint a vége. Ettől függetlenül büszke vagyok rájuk, még ha az eredményességben, pontokban ez nem is látszott. Ami pedig a jövőt illeti: biztos vagyok benne, hogy komplettebb lesz ez a közösség, hiszen azért jól látszott a fejlődési ívük is. S itt hozzáteszem azt is: klubunk elvárása szerint nem annyira az eredményekre, helyezésekre kell törekednünk, hanem arra, mint nevelő egyesület, jó vízilabdázókat neveljünk. Biztos vagyok benne, hogy a következő szezon után a serdülők esetében is még több előre lépésről adhatok számot.

Jávor Péter

 2026. 07. 04.   Klub, Aktuális, Archívum

A 2025–2026. évben kilenc fordulót játszó baby korosztályos csapatunk többsége és a két edző, Csabai Zoltán (jobbra) és Szilvásy Attila (balra hátul) – fotó: Balázs Lajos

Lekisebb pólósaink, a baby korosztályosok két vízilabda- és két úszóedző kezei alatt pallérozódnak immár több éve. A labdával való barátkozás, meccsekre készülés Csabai Zoltán és Szilvásy Attila feladata, míg az úszástanulás, -fejlesztés Papp Szilvihez és Jeszenszky Ákoshoz tartozik.

Idén is nagy kihívás előtt álltak trénereink, hiszen a toborzás is komoly feladat volt. De végül a bajnoki rajtra kialakult egy kisebb ütőképes csoport. Az elmúlt év feladatairól, nehézségeiről és szépségeiről azzal a Csabai Zoltánnal beszélgettünk, aki az elmúlt évtizedekben valamennyi korosztállyal dolgozott, az utóbbi években azonban a legkisebbek mellett kapott feladatot.

A 2025–2026. évi területi bajnokságnak hány gyerekkel vágtatok neki?

– Összesen tizenkilenccel. Mint ismert, Békéscsabán és Gyulán is toborzunk, oktatunk, ezért a két város alkotta fiatalokkal játszottuk le a kilenc fordulós szezont.

Milyen megoszlásban voltak ifjú pólósaink?

– Idén heten Gyulán, tizenketten Békéscsabán edzettek, de az Árpád fürdőben rendre két gyulai gyerek is velünk dolgozott, mégpedig azért, mert idősebb testvéreik már egy ideje átkerültek a megyeszékhelyre, s így a szülőknek könnyebb volt elhozni gyermekeiket. Innen nézve már kilenc gyulai és tíz csabai alkotta a keretet.

Ebben a korosztályban mi a legfontosabb cél?

– Továbbra is a legelemibb alapok elsajátítása. Az úszástudás fejlesztése mellett a labdával való ismerkedés, a leegyszerűsített szabályokkal való barátkozás és a mérkőzésekhez szoktatás. A sok egyéni képzés, labdás feladatok mellett igyekeztünk felkészíteni őket a gyermek IV. korosztályra. Itt még nem is annyira a csapatépítés az elsődleges.

Milyen tapasztalatokat vontatok le a szezonban?

– Érdekesség, hogy nemcsak 2015-ben születettek alkották a korosztályt, hanem voltak még egy-két évvel fiatalabbak is ebben a csoportban. De ez minden évben így van. Akik már nyolc-kilencévesen bekerülnek a klubba, értelemszerűen előrébb járnak. Nem véletlen, hogy például Kálmán Dénes a tudása alapján szinte minden gyermek „négyes” találkozón is szerepet kapott Ajtai Miklós csapatában, de akadt még további négy-öt fiatalunk, akik feljátszottak az Ajtai-felé gárdába. Sőt, mi több, a Gyulán megrendezett fordulóban valamennyi 2015-ös játéklehetőséget kapott az „öregebbek” között.

Ezek szerint volt tudásbeli különbség a gyerekek között.

– Elsősorban azért, mert aki két-három évet eltölt a baby korosztályban, már nagyobb tudással rendelkezik. Aki viszont tavaly nyáron tanult meg úszni, annak már az őszi rajton is meg kellett mutatnia magát a meccseken. Ők értelemszerűen kicsit lépéshátrányban voltak, amit az év folyamán kellett ledolgozniuk.

Mire helyeztétek a hangsúlyt az idén?

– A már említett alapok mellett igyekeztünk megtanítani a védekezést, a lefaltolást. Mivel itt csak öt mezőnyjátékos van egyszerre a vízben, más a játék, ráadásul másak a szabályok. Az úszásból történő támadások mellett a védekezésre, a szoros emberfogásra fektettük a hangsúlyt. Már csak azért is, mert ebben a korosztályban még nem lehet zónázni.

Milyen tapasztalataitok voltak e téren?

– Tény, akadtak hullámhegyek és voltak hullámvölgyek. Ezért hol jó, hol kevésbé jó mérkőzéseket játszottunk. Ráadásul igyekeztünk megkavarni a negyedekben az összetételt, az év folyamán szinte egyszer sem ugyanolyan felállásban játszottak a gyerekek.

Ismert, hogy a gyulaiak a Várfürdőben, a csabaiak az Árpád fürdőben edzettek az év folyamán. De lévén csapatjáték, össze is kell gyúrni egy egységes alakulattá őket.

– Ezt úgy oldottuk meg idén is, hogy hetente egy alkalommal közös edzést tartottunk zömmel Békéscsabán.

Búcsúzóul nézzünk kicsit előre: milyen gyerekfelhozatal várható idén?

– A tavalyi társaságból nyolcan 2016-ban születtek, velük a következő szezonban is babyként számolhatunk. Papp Szilvi már megkezdte a nyári úszásoktatást, Gyulán is szervezés alatt áll. Tovább az év folyamán a Békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskola tanmedencéjében is zajlott heti kétszer oktatás, onnan is remélünk még újabb gyerekeket.

Jávor Péter

 2026. 01. 10.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Fodor Ádám vezetőedző eligazítást tart a serdülő csapatnak az Oázis SC elleni mérkőzés szünetében – fotó: Such Tamás

Tavaly decemberben lezárult az országos utánpótlás-bajnokság alapszakasza az A1 és A2 osztályban is. Akkoriban beszámoltunk arról, hogy fiataljaink óriási bravúrt hajtottak végre azzal, hogy az A2 Keleti csoportjának az élén végeztek összetettben, ami egyben azt is jelenti, hogy a tavasszal a felsőházban folytathatják.

A 2025–2026. évi bajnokság jelentősen eltér a korábbiaktól, ugyanis újszerű a lebonyolítás. A korábbi években, ugyanis a rájátszásban a Keleti és a Nyugati csoport legjobbjai (négy-négy csapat) alkották a felsőházat, ahol az A2 végleges sorrendjéért harcoltak a csapatok, majd egy külön kora őszi kvalifikációs rendszer szerint lehetett osztályt váltani. Most viszont a két csoport első két-két helyezettje jutott a felsőházba, ami az A1 osztályból nézve alsóház. Ugyanis az alsóbb osztály négy legjobbja az A1-esek négy utolsójával folytatja a küzdelmet a tavaszi szezonban. Itt már a tét: feljutni az elit kategóriába, illetve onnan ki is lehet esni.

E bevezető után viszont nézzük, Fodor Ádám vezetőedzőnk hogyan látta az őszt, és mi várhat fiataljainkra a folytatásban.

– Az újszerű lebonyolítás miatt, tudtuk, hogy még nehezebb év vár ránk, mint a korábbiak. Ettől függetlenül azt tűztük ki célként, hogy csoportunkban az első két helyen zárjuk az alapszakaszt – kezdte a vezetőedző.

Mit jelent az újszerű lebonyolítás?

– Tavaly népesebb mezőny volt az A2-ben, most onnan azok a csapatok, amelyekkel szemben könnyedén begyűjtöttük a három pontokat, idén már az A3 osztályba kaptak besorolást. Vagyis kevesebb csapatból áll, és sűrűbb lett a mezőny. Azaz erősebb csapatok maradtak vissza a mi osztályunkba, ellenük kellett rendre bizonyítani. Mondhatni, minden héten „háborúba mentünk”.

Úgy tűnik, a fiatalokat sikerült erre felkészíteni lelkileg is.

– A szezonkezdet előtt elmondtuk a gyerekeknek, hogy jó eséllyel pályázunk a felsőházra. Nemcsak megértették, hanem nagyon sokat tettek érte. Példa nélküli volt az edzéslátogatottság, minden nap remekül dolgoztak, és az is segített, hogy a sérülések jobbára elkerültek bennünket.

Ezek szerint fiataljaink mindent kihoztak magukból az őszi szezon folyamán.

– Így igaz. A befektetett munka beérett. Az is sokat nyomott a latba, hogy kevésbé halászták el legjobbjainkat a nagy klubok, így szépen tovább tudtuk építeni csapatainkat. De az is sokat jelentett, hogy ez a társaság egy nagyon összetartó kollektíva. Nemcsak az edzéseken és a mérkőzéseken vannak együtt, hanem a hétköznapokban is. Sok közös programot szerveznek, szeretik, megbecsülik, tisztelik egymást.

Most viszont nagy kihívás előtt állnak…

– Valóban, de nemes a cél. Bár ellenfeleink szinte teljesen ismeretlenek lesznek, ezért a folytatást megjósolni is lehetetlen. Nagy kérdés, hogyan zárkózunk föl fejben, gyorsaságban, játéktudásban az A1-esekhez. Az alsó-felsőházban mindenkit nyomasztani fog az a súly, hogy kiesik-e, vagy éppen feljut a nyár végére.

Beszéltünk már róla, hogy újszerű lesz a folytatás, hiszen az A1 eddig mindig távolt volt.

– Nem mindig. Bő tíz esztendővel ezelőtt, amikor még én Szegeden éltem, Csabai Zozóék az akkori lebonyolítási rendszerben egyszer már eljutottak ide. Ekkor még Kádár Józsi bácsi irányította a klub szakmai munkáját, tulajdonképen ő építette föl a mai egyesületünk szerkezetét.

Rövid téli pihenő után már újra a fedélzeten vannak csapataink.

– Már január 2-án találkozott mindhárom korosztályos egyletünk. Rövid rávezetés után napjainkra az alapozó időszak keményebb részébe kanyarodtunk. Annál is inkább, mert várhatóan, még e hónapban megkezdődik a rájátszás.

Végül mivel lennél elégedett a tavaszi szezon lezárása után?

– Már az is nagy fegyverténynek számítana, ha az utolsó pillanatig meglenne az esélyünk a feljutásra. Az igazi azonban az lenne, ha osztályt válhatnánk, és a majdani új bajnokságot „A-egyesként” kezdhetnénk. Ez anyagi szempontból is jó lenne a klubunknak. Ugyanígy nem elhanyagolandó, hogy jó, éles és tanulságos meccseket játszhatunk a nyári szezonzárásig, amik a további fejlődésünket segíthetik.

Jávor Péter

 2025. 07. 27.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a Szentesen megrendezett első vízilabda-mérkőzés korabeli felvétele látható

A békéscsabai vízilabda történetével gyakran találkozhattak honlapunkon. Az időnként velünk szembe jövő információ sok újdonsággal szolgált eddig is, így „fedeztük föl”, hogy már 1936-ban létezett csapat, majd a második világháború után ismét újjáéledt a sportág a megyeszékhelyen. Végül pedig eljutottunk úgy napjainkig, hogy 1975-ben harmadjára is megalakult egy egylet, amely a mai napig, immár ötven esztendeje működik.

Ám most egy újabb érdekes információra bukkantunk, mégpedig a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubot tíz éven át vezetőedzőként irányító, egy széles utánpótlás bázist kiépítő Kádár József jóvoltából. A szentesi szakember egy beszélgetés során arra utalt, hogy az 1936-ot megelőző néhány évben, egészen pontosan 1932-ben már feljegyzés készült arról, hogy Orosházán is jelentős mozgolódás alakult ki a sportág körül. Többek között erről is szól a Bíró Dániel-Kádár József által szerkesztett, A szentesi vízilabdasport története című könyvük. Ebből idézünk:

„Szúnyogveszedelem, a Kurca békanyállal és lyukas lábasokkal teli pocsolyás árka fogadja a szentesi sportuszoda megnyitójára érkezőket 1932. szeptember 4-én, mégis lenyűgözi a résztvevőket a liget mélyén lapuló látvány. A korabeli laptudósítás szerint hatalmas embertömeg közepén repeszkedik az avatásra váró gyönyörű fürdőmedence szelíd, zöld vizével. A Szentesi Hírlap zsurnalisztája úgy fogalmaz: Nem álmokban járok, amidőn ezt leírom, mert nem én állapítom meg, hanem az itt járt vidékiek mondták, hogy gyönyörűbb helyen, pompásabb vízzel még fürdőt nem alapítottak.

A ceremónián mások mellett Homonnay Tivadar, a Magyar Úszó Szövetség elnöke is beszédet mond, szavai pedig rövidesen be is teljesednek: Legyen az uszoda egy vár, ahonnan védeni és támadni lehet ellenségeinket, legyen ez az uszoda egy vár, ahonnan a magyar vízisport mai nagyságainál is nagyobb hősök teremjenek.

Az ünnepséget megkoronázó úszóverseny futamai után a közel háromezer fős nézősereg egy Szentesen korábban sohasem látott sportágból kap ízelítőt. A Szegedi Úszó Egyesület és az Orosházi Úszó Egyesület vízilabda csapatainak mérkőzésén három gyors góllal kezdenek a Tisza-partiak, a második félidőben viszont magukra találnak a Békés megyeiek, és 4–1-es szegedi sikerrel zárul az első, Szentesen lejátszott vízipólómeccs.”

A szentesi medence valamivel később, amelyben egyébként még ma is rendeznek mérkőzéseket

Pár sorral később pedig így íródik a könyv tovább: „1933 pünkösdhétfőjén a városba látogat a magyar vízipóló-válogatott, és bemutató mérkőzést játszik a szegedi és orosházi vízipólóisták közös csapatával. Nagy és előkelő közönség előtt a Vitéz Jónás által vezetett találkozó meglepetéssel végződik. A délkerületi válogatott nagyon kemény ellenfél, és döntetlenre hozza a mérkőzést. A Nemzeti Sport tudósítása szerint a Ferenczfy, Sárkány, Tolnay, Surányi, László, Bozsi, Kánásy összeállítású csapat ellen a délkerületi csapat már a játék elején megszerzi a vezetést Preplár góljából. Bozsi nemsokára kiegyenlít ugyan, de a második félidőben már nincsen újabb eredmény.”

Tehát, mint látható, a magyar sikersportág lassan már száz esztendeje él az ország délkeleti csücskében. Még ha nem is Békéscsabáról indult a vízilabda meghonosodása, ám szűkebb pátriánkban régóta jegyzik a pólót. S remélhetőleg a következő pár száz évben már folyamatosan követhetjük eredménysorát. Pláne, ha kiterjedne további Békés vármegyei településekre is.

Jávor Péter