ímkézett bejegyzés

 2024. 03. 25.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ma, március 25-én klubunk megtartotta a szokásos éves közgyűlését, amelyen a vezetőség beszámolt az elmúlt esztendőről, vázolta az idei elvárásokat és terveket.

Borsos Pál elnök köszöntő szavai után a plénum egyperces néma felállással és főhajtással megemlékezett a nemrégiben elhunyt egyik legrégebbi és legjobb játékosáról, dr. Szlávik Győzőről.

Ezt követően Balázs Lajos ügyvezető elnök elemezte a tavalyi esztendőt, amely során kihangsúlyozta, hogy a 2023-as év konszolidáltabb volt, mint a korábbiak, amikor a Covid, az uszodabezárások igencsak hátráltatták az eredményes munkát. Azok az esztendők különösen az utánpótlás-toborzásban jelentettek nagy hátrányt, a korosztályok beiskolázása csak félig sikerült, ami viszont visszahat a mai mindennapokra. Ezúttal is elhangzott, hogy a két vizes sportág, az úszó és a vízilabda továbbra is hátrányt szenved abból a szempontból, hogy az edzésekre érkező gyerekeknek bérletet kell biztosítani, az uszodahasználatért is fizetni kell, szemben más sportágakkal, ahol maximum a pályabérlet sújtja az adott klubot.

Arról pedig különösen letargikus hangot hallatott az ügyvezető elnök, hogy az évtizedek óta várt új uszoda megépítése immár végleg lekerült a város napirendjéről, pedig a tervek is már elkészültek, ám a kivitelezés elmarad. Szóba került a felnevelt ifjú vízilabdázók idő előtti elszipkázásának problémája, ami miatt nehéz eredményesen építkezni. Igaz, hozzátette, ez azt bizonyítja, hogy eredményes munka folyik a klubon belül, ha már más egyesület is kerülgeti a mieinket.

Ezt követően a gazdasági élet került terítékre. Ebből megtudhattuk, hogy akadtak évek, amikor csökkent a TAO-bevétel, tavaly azonban a csökkenés megállt. Ám az elmúlt évek magas inflációja miatt nominálisan mintegy 30 százalékkal mégis alacsonyabbnak érzékelhető a bevétel. Mivel a kiadásokra nagyobb odafigyelést helyezett a klub vezetősége, ezért továbbra sem veszteséges a működés, vagyis ahogy Balázs Lajos fogalmazott: „Nem kell szégyenkeznünk”. Egy biztos, a bevétel és a kiadás oldal inkább egy pici pozitívumot mutat. Az idei bevételi és kiadási terv is nagyjából egyenlegben lesz.

Csendes Csaba, az ellenőrzési bizottság elnöke röviden ismertette, hogy számszakilag mindent rendben találtak, ezért elfogadásra javasolják az elhangzottakat. Ezek után egyhangúlag el is fogadta a közgyűlés a beszámolókat.

Dr. Szlávik Győző halála miatt a megüresedett ellenőrző bizottsági helyre új tagot kellett választani, amit a javaslat után ugyancsak egyhangúlag megszavaztak. Az új tagot nem kellett különösen bemutatni, hiszen évek óta aktívan segíti a klub működését dr. Feke Dorina, aki mostantól még szorosabbra kötötte életét a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubbal.

A közgyűlés közben, majd a vége felé is szót kapott Fodor Ádám vezetőedző, aki az első részben a szakmai beszámolóban kifejtette: „Mindenki örömére szolgál, hogy folyamatos a fejlődés házon belül, különösen öröm, hogy most már zömében valódi ifjúsági játékosok alkotják a felnőttek utáni csapatot.” Ez pedig a klub megtartó erejét mutatja. A végszó is a vezetőedzőé volt, amikor az idei év nyárig tartó programját ismertette, sőt, a, azon túlit is. Ebből megtudhattuk, hogy a tavaszi idény június 10-éig tart. A fiatalabbaknak még rövidebb lesz a hátralévő időszak, ugyanis az olimpia miatt a szövetség egy kicsit felgyorsította a tavaszi menetrendet. A pihenőt követően pedig július 15-én kezdi meg az összes korcsoport a 2024–2025. évi felkészülést, amelynek során az őszi újabb bajnoki rajtot megelőzően több felkészülési tornán szerepelnek csapataink.

 2024. 03. 19.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Az elmúlt héten jelent meg egy írásunk arról, hogy már 1936-ban létezett, működött a vízilabda sportág Békéscsabán, amit egy régi felvétel alapján állapíthattunk meg. Igaz, ennél többet nem sikerült megtudnunk életükről, mindennapjaikról, eredményeikről. Eddig.

Március 15-ei cikkünkben https://csabapolo.hu/site/bekescsaba-a-vizek-vizessportok-varosa-szaz-eve/ felhívtuk olvasónk figyelmét arra, hogy aki esetleg tud a család, a szomszédság, a rokonság nagy öregjei köréből bárkit is, akinek emlékei vannak, vagy elbeszélésekből hallott az 1936-os évek környéki Árpád fürdőbeli életről, különös tekintettel a vízilabdához kapcsolódó élményeiről, krónikákból, jelezze klubunknak. Nem kellett sokáig várnunk. Ráadásul „belső” körökből indult ki a felfedező „túra”.

Nevezetesen a múlt évszázad ’70-es, ’80-as éveinek egyik vízilabdázójától, Szedoglavits Istvántól. Bár neki sem lehettek közvetlen emlékei a nagyon régmúltról, mivel ő az ’50-es évek szülötte, ám valami derengett neki arról, hogy egy egykori általános iskolás osztálytársának édesapja a régmúltban vízilabdázott. Egy gyors telefon és egyeztetés után máris nekem továbbította a labdát. A „kulcs” Molnár Lajosné, Magdika.

Innen már roppant egyszerűvé vált minden, hiszen Molnár Lajos neve később fogalom lett a fürdővárosban. A remek úszóedző évtizedeken át dolgozott Békéscsabán, majd az utolsó évtizedeket Gyulán, megteremtve a város vizes hírnevét a sportágban. Olyan tanítványok kerültek ki a keze alól, mint a kétszeres olimpikon és hosszútávúszó olimpiai döntős Nagy Sándor, vagy a hazai és nemzetközi vizeken remeklő Faniszló József, a Kassai és Legeza testvérek, Vass Gyula, az újabb generációból Kovács László, a Jeszenszky testvérek, Fábri György és sorolhatnánk.

De vissza a 2010 tavaszán elhunyt Molnár Lajoshoz, illetve a mai is élő 92 esztendős feleségéhez, Magdi nénihez, akit Szedoglavits Pista jóvoltából hamar elértem, és aki nagyon szívesen mesélt a régmúltról. Tehette ezt nemcsak azért, mert ma is frissen emlékszik a régi időkre, hanem azért is, mert egy nagyon nagy archívumot örökölt férje után, amit azóta is gondoz mind a mai napig. Olyannyira, hogy 2012-ben egy könyv is megjelent Életem az úszás címmel Molnár Lajos életéről és munkásságáról, amelyben az egész sporttevékenysége dokumentálva lett. Ebből és Magdika elbeszéléséből sok mindent megtudtunk, már ami a 2. világháború előtti békéscsabai vízilabdát illeti. Olyannyira, hogy a visszaemlékezés mellett újabb archív fotók is előkerültek, és rendelkezésünkre bocsájtotta Magdika.

Mindenekelőtt: a békéscsabai Árpád fürdő 1922-es építésekor három medence állt a nagyérdemű és a sportolók rendelkezésére, amelyek közül hajdanán az egyik mélysége elérte a két métert (első kisképünkön), vagyis alkalmas volt a vízilabdázásra is. Sőt, műugró állvány állt az egyik végén, és műugró élet is zajlott a viharsarki megyeszékhelyen. Így aztán az 1936-os kép (ezt közöltük az előző írásunkban) mellé egy 1940-eset is kaptunk Magdikától. Értékét növeli, hogy ezen már valamennyi játékos név szerint szerepel. A ’36-os és ’40-es képet összehasonlítva is nagy az átfedés, többen akadnak, akik mindkét felvételen szerepelnek.

Az újabb, 1940-ben készült képen (ami nálunk a címlapkép), balról: Institóricz György szakosztály vezető, Sándor László, Varga Mihály, Molnár Lajos, Mórocz Mihály, Bogár Imre, Kiszely András és Róth János. Szerepelt még ebben a csapatban, de nincs a fotón, a szakosztály vezető fia, akinek a keresztneve nem ismert, valamint egy Lipták nevű ifjú pólós.

– Ez a csapat CSUE néven szerepelt, és 1940-ben az OB II-ben országos vidékbajnoki címet nyert – tudtuk meg Magdikától. – Nagyon összetartó társaság volt. A melegebb időszakot leszámítva nehezen találtak edzéslehetőséget, hiszen Békéscsabán nem volt fedett uszoda, és a víz hőmérséklete sem volt elfogadható a nyári hónapokat leszámítva. Ezért sokszor előfordult, hogy vonatra ült a csapat, és Orosházára, illetve Hódmezővásárhelyre jártak át edzeni. A játékosok közül például Róth János egyben a szertáros is volt. Mórocz Mihályról azt tudjuk, hogy „civilként” főkönyvelőként tevékenykedett. Kiszely András később Bécsbe kerül, ott is halt meg, illetve temették el.

– Kiszely András a nagybátyám volt – ezt már a 83 éves Tomka Attilától, a dél-alföldi régió egyik ismert zenekarának, a Sigma együttesnek egykori dobosától tudtuk meg. – Nagybátyám valóban Bécsben hunyt a háború vége felé, amikor behívták katonának. Debrecenben állomásoztak, amikor egy nagy tankcsata alakult ki a város környékén, ő pedig komoly fejsérülést szenvedett. A németek elszállították Bécsbe, hogy ott gyógykezeljék, ám nem élte túl sebesülést. Az egyik unokaöcsém, dr. Kemenesi Sándor fölkutatta sírhelyét és le is fotózta (második kisképünkön). Azóta egy haditemetőben nyugszik.

Nagyot léptünk előre ezekkel az újabb információkkal, amik bizonyítják, hogy lassan egy évszázada létezik kisebb megszakításokkal vízilabdaélet a Békés vármegyei székhelyen, s amely napjainkban egyre acélosabb, egyre több gyerek ismerkedik meg és gyakorolja a sportágat. S ami, reméljük, ugyanilyen hosszú életű marad.

Jávor Péter

 2023. 12. 27.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön Fodor Ádám vezetőedző, aki ebben az esztendőben újra a gyermek korosztályú csapat edzője is – fotó: Such Tamás

Az országos utánpótlás-bajnokság A2 Keleti csoportjában szereplő három csapatunk a 2023–2024. évi pontvadászat alapszakaszát remekül zárta, ami egyben azt jelenti, hogy a tavaszi szezonban a felsőházban folytathatja.

A három együttesünk edzőit arra kértük, értékeljék a félidei teljesítményt. Ezúttal a gyermek korcsoportosok mestere, Fodor Ádám elemezte az őszi szezont, aki a megszokott három kérdésen túl még egyet kapott.

A bajnoki rajt előtt az alapszakaszra milyen célt tűztetek ki a csapat elé?

– A nyáron ismét gyengültünk, Rácz Domonkos a KSI-be igazolt, ennek ellenére a 2009–2010-ben született csapatunk a tabella második helyére tudott kapaszkodni. Ez is volt a célunk. Talán annyiból könnyebb dolgom lehetett, hogy ez a kis gárda már két évvel ezelőtt a gyermek III. korosztályos vidékbajnoki kört remekül zárta, és az országos döntőbe verekedte megát, vagyis jó alapokat kapott Csabai Zozótól, valamint tavaly Katona Petitől. Mivel a már említett centerünk, Rácz Domonkos eligazolt, nekem szerkezetileg át kellett alakítani a gárdát, amihez partnerek voltak a fiatalok.

Miben lépett előre a csapat a nyári időszaktól számítva?

– Ez az együttes fél éve került a kezem alá. Az imént említett szerkezeti váltás új játékot igényelt, a nyáron tanultakat követően szépen összecsiszolódott a csapat. Fokozatosan lépegettünk előre a „tananyagban”, taktikai, stratégiai téren is nagy volt a fejlődés. Gondolkodásban is pozitív változásokat tapasztaltam. Technikailag, mint például a lövőkészségben, a passzminőségben rengeteget fejlődtek a gyerekek, s nemcsak az edzéseken tudták mindezt bizonyítani, hanem mérkőzéseken is. De az eddig elértekbe nem akarunk belenyugodni, továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk az tanultak elmélyítésére.

A tavaszi felsőházi szezonra milyen célkitűzést határoztok meg?

– A célok visznek előre, ezért a minimális elvárás, hogy a folytatásban a velünk a felsőházba került csapatok ellen hozzuk az újabb győzelmeket, illetve a Miskolc elleni vereségért visszavágjunk. A Nyugati csoportból érkező ellenfeleket alig ismerjük, ott a cél a minél több győzelem elérése. Menet közben a majdani új ellenfeleket megismerve lehet, hogy hétről hétre új célokat tűzhetünk ki, de ez még a jövő zenéje. De a legfontosabb: továbbra is sokat fejlődjön a csapat, mert közülük jövőre már sokan a serdülő korosztályba lépnek, és szeretném, ha ott is egy igazán erős vagy a mostaninál még erősebb gárda vághatna neki a bajnokságnak.

Fodor Ádámnak, mint vezetőedzőnek, egy plusz kérdést is feltettünk: Értékelje a három korosztályos csapat együttes féléves teljesítményét!

– Örömmel mondhatom, hogy ebben a félszezonban mindhárom korosztály alaposan kitett magáért. Tavaly a felsőház nem sikerült, most viszont magabiztosan odaértünk. Eredménykényszerben egyik edzőnk sem dolgozott, hiszen az elvárás velünk szemben az, hogy fejlődjenek a gyerekek, bármelyik korosztályba is tartoznak jelenleg. Ilyen téren abszolút elégedett vagyok az eltelt időszak teljesítményével, kezdenek hosszútávon a korosztályok beérni. Minden bizonnyal az is segítségünkre volt, hogy a korábbi évekkel ellentétben, most csak egyetlen játékosunkat vitt el más klub, és abban is bízunk, hogy a játékos elszipkázás ritkább lesz a jövőben. Ezért a folytatásra fogalmazhatok úgy is: titkolt célunk tavaszra, hogy a felsőházi rájátszás során is a magasabb kategóriát üssük meg. Úgy vélem, a majdani erős mezőny jobban segíti a további fejlődésünket, még ha az őszinél jóval nehezebb ellenfelek és mérkőzések várnak ránk februártól. Reményeim szerint továbbra is gondmentesen, folyamatosan alulról építkezhetünk, klubunknak ez a legkifizetőbb hosszú távon.

 2023. 12. 22.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a serdülő korosztályos csapatunk fiatal edzője, Zsilák László a nyíregyháziak elleni hazai mérkőzésen – fotó: Such Tamás

Az országos utánpótlás-bajnokság A2 Keleti csoportjában szereplő három csapatunk a 2023–2024. évi pontvadászat alapszakaszát remekül zárta, ami egyben azt jelenti, hogy a tavaszi szezonban a felsőházban folytathatja.

A három együttesünk edzőit arra kértük, értékeljék a félidei teljesítményt. Ezúttal a serdülők fiatal mestere, Zsilák László elemezte az őszi szezont.

A bajnoki rajt előtt az alapszakaszra milyen célt tűztetek ki a csapat elé?

– Amikor nyáron visszatértem Békéscsabára, és megkaptam a lehetőséget a serdülő csapat felkészítésére, már beszéltünk erről a témáról. Sok edző keze alatt pólóztam, megismertem a magyar és a szerb iskolát egyaránt, az itt tanultakat is szeretném átadni a fiataloknak. Nyáron úgy fogalmaztam, és ez nem változott azóta sem: legfontosabb célom az, hogy annyira megszerettessem a fiatalokkal ezt a szép sportágat, hogy ne úgy vegyék: ma is egy edzésre jöttek, hanem kialakuljon bennük egy vágy arra, hogy minél több időt töltsenek az uszodában, miként én is nagyon szerettem az Árpád fürdőben „élni”. Ami pedig a felsőházi tagság elérését illeti, csak kissé ködösen fogalmazhatok: nem kimondottan az egy-négy helyezés volt a cél, annál is inkább, mert igazán nem volt ismert előttem a mezőny. Tehetséges gyerekek kerültek a kezem alá, elsődlegesen arra törekedtem, hogy tanuljanak új dolgokat, amit a mérkőzéseken visszaláthatok.

Miben lépett előre a csapat a nyári időszaktól számítva?

– Rögös út vezetett a felsőházig, ami a sok sérülés és betegség miatt a félév folyamán csak felerősödött. Menet közben rajzolódott ki, hogy milyen lehetőség áll a klub előtt, amit végül sikerült elérni. Az ősz folyamán sok téren sikerült előre lépnünk, így állóképességben, úszástudásban. Ami pedig a taktikánkat illeti, az egyelőre nagyon egyszerű, de végül is az eredmények bizonyítják, hogy működik. Nekünk van ugyan a legkevesebb lőtt gólunk, de a csekély kapott gólok számában jól állunk. Összegezve: büszke vagyok a csapatra és az általuk elért eredményekre.

A tavaszi felsőházi szezonra milyen célkitűzést határoztok meg?

– Itt sem fogalmazhatok másként, egyelőre nem határoznék meg konkrét célt, hiszen a folytatásban teljesen ismeretlen ellenfelek várnak ránk, akik a Nyugati csoportból érkeznek. Két-három forduló után tisztulhat a kép, és akkor már számokat is lehet talán említeni. Egy biztos – és ezt a fiataloknak is elmondtam –, a neheze most jön igazán, hiszen a felsőházban már nem lesznek gyenge ellenfelek. De hozzáteszem, már remek féléves teljesítmény volt, hogy az alapszakasz végére az első négybe bekerültünk. Így a legtömörebben úgy fogalmazhatok: hétről hétre a minél jobb eredmény elérése lehet az egyik cél, a másik pedig az, hogy fordulóról fordulóra mindig kihozza magából a csapat a maximumot.

 2023. 12. 20.   Klub, Aktuális, Archívum, Kitekintő

Címlapképünkön: Ajtai Miklós, az ifjúsági csapatunk edzője szerint a legtöbb téren sokat fejlődtek a fiatalok az ősz folyamán

Az országos utánpótlás-bajnokság A2 Keleti csoportjában szereplő három csapatunk a 2023–2024. évi pontvadászat alapszakaszát remekül zárta, ami egyben azt jelenti, hogy a tavaszi szezonban a felsőházban folytathatja.

A három együttesünk edzőit arra kértük, értékeljék a félidei teljesítményt. Elsőként az ifjúságiak mestere, Ajtai Miklós elemezte az őszi szezont.

A bajnoki rajt előtt az alapszakaszra milyen célt tűztetek ki a csapat elé?

– Itt a célt a versenykiírás ismeretében csak közösen, a három csapat együttes teljesítményét figyelembe véve határozhatjuk meg. Mivel úgy láttuk, a tavalyihoz képest erősödött a klub utánpótlása, és létszámban is bővült, megcélozzuk a felsőházat. Azt tudtuk, hogy idén is a gyermek korosztály lesz a húzócsapat, a serdülők is jobbak lesznek, mint korábban. Én pedig személy szerint abban is biztos voltam, hogy az ifjúságiak is több pontot, több győzelmet arathatnak, mint tavaly. Több ok miatt is, de az egyik legfontosabb: míg az előző évben két-három valós ifistánk volt, ezért a serdülőkkel álltunk ki ebben a korosztályban is, idén már kilenc igazi korcsoportosunk volt, akik közül hét játékossal rendre számolhattam is. Végül a mérlegünk hat győzelem és öt vereség volt, ami jóval kedvezőbb, mint korábban. Vagyis nekünk is sikerült érdemben hozzájárulni ahhoz, hogy a felsőházban folytathassuk.

Miben lépett előre a csapat a nyári időszaktól számítva?

– Bátran állíthatom, hogy minden téren előre léptünk. Ezt még nyáron alapoztuk meg, amikor az iskolai szünetet kihasználva sokszor napi két edzést tartottam. Ez elsősorban az erőnlétet és a gyorsaságot gyarapította, de a felkészülési meccseken rengeteg új taktikai elemet tanultak meg a fiatalok, amit egyre jobban alkalmaztak a bajnokság során. Fejlődött a lövőkészség, az emberelőnyök kihasználása, az emberhátrányban való játék hatékonysága, amit a statisztikai mutatók is alátámasztanak. A legtöbbször jómagam is a vízre szállok velük az edzéseken, hogy testközelből mutathassak nekik fogasokat, megoldásokat. Sokat segített az is a fejlődésben, hogy ez a korosztály a saját meccsein kívül sok lehetőséget kapott a felnőtt csapatban is a bizonyításra. Ezért olykor egy hétvégén három meccset is játszottak ifistáink.

A tavaszi felsőházi szezonra milyen célkitűzést határoztok meg?

– Egyelőre nehéz célokat megfogalmazni, mert a Nyugati csoport küzdelmei még tartanak, ezért nem ismertek a leendő ellenfelek abból a csoportból a rájátszásra. Egy azonban biztos, nagyon sokat kell majd utaznunk, hiszen akár a Győr, a Nagykanizsa, a Tatabánya is odaérhet a felsőházba a fővárosi csapatok mellett. Ezeket a gárdákat majd fel kell térképezni, mire képesek. Mondhatnám, hogy tavaly, tavalyelőtt már találkoztunk ezekkel az ellenfelekkel, csakhogy korosztályos játékosokról van szó, nagy a fluktuáció, a változás a csapatokon belül. Az viszont biztos, ha már ők is eljutottak a felsőházba, csakis komoly erőt képviselhetnek. Ezért sok ki-ki meccsre számítok tavasszal. Talán az első két-három forduló után világosabbá válik a kép. Így addig csak általánosságban fogalmazhatok: minél több győzelmet kell elérni, hogy minél előkelőbb helyen zárjunk a szezon végére.