Egy héttel ezelőtt gyermek csapatunk, e hét végén pedig serdülőink méretették meg magukat egy nemzetközi felkészülési torna keretében Szolnokon. Ezúttal a Tisza-parti város egy másik olimpiai bajnokáról, Kanizsa Tivadarról elnevezett emléktornán csobbantak vízbe pólósaink két napon át a hat csapatot felvonultató eseményen.
Miként a múlt héten, ezúttal is két csoportot alakítottak ki (A csoport: Swietelsky-Békéscsaba, Szolnoki Dózsa, Fehérvár Vízilabda SE, Székesfehérvár. B csoport: Clubul Sportiv Crisul Oradea, Nagyvárad (román), Kecskemét JSN, Debreceni VSE). Az első napon a csoportmeccseket rendezték meg, vasárnap pedig a keresztjátékra, majd a bronzmeccsre és a döntőre kerül sor, valamint az ötödik helyért folyó csatára.
A mieink az első napon kikaptak a székesfehérváraktól (9–14), amely összecsapás végig kiélezett szoros csatát hozott. Ott dőlt el a találkozó, amikor csapatunk két perc alatt két gólt kapott, ezt követően pedig szétnyílt az olló.
A folytatásban a házigazda Szolnoktól szenvedett vereséget a csabai alakulat (7–15). Itt ártatlan helyzetben már az első negyed végén Bucsi Ferenc kapusunkat a játékvezetők végleg cserével kiállították, ám igazi kapus nélkül esélyünk sem volt komolyabb eredményt elérni az amúgy is jó játékerőt képviselő Tisza-partiakkal szemben.
Vasárnap az ötödik helyért folyó csatában kétszer is összemérték fiataljaink erejüket a kecskemétiekkel, és mindkétszer legyőzték őket (9–6, 11–8), így az ötödik helyen zárták a tornát. Ezen a két derbin végig kontrollálta a játékot csapatunk, a hozzáállásra és a fegyelmezettségre nem lehetett panasz.
A két nap tapasztalatait dr. Szilágyi Kristóf edző így foglalta össze: – Egyelőre második hete az erőgyűjtés folyik a konditeremben és a vízben. Éppen ezért nagyon örültem a szolnoki meghívásnak, mert így egy kicsit megtörhettük a téli alapozó munka monotonítását. Az is a részvételünk mellett szólt: minden lehetőséget igyekszünk kihasználni, hogy kiszakadjunk ilyenkor a sátor alól és jó csapatok ellen mérkőzhessünk, mert ezek szolgálják a csapat és egyesület fejlődését is hosszabb távon. Erős mezőny gyűlt össze a Tisza-parti városban, amelyek közt nem volt nagy különbség. Végül 24 óra alatt négy jó mérkőzést játszottunk, amely azért egyelőre hullámzó játékot hozott, de ez érthető, hiszen mindössze két hete kezdtük meg az alapozó munkát. Végül választ kaptam arra is, hogy a fizikai felkészülésben egyénileg és csapat szinten hol tartunk. Taktikai elemeket még egyáltalán nem gyakoroltunk, mert nem annak van most az ideje, a négy hétvégi mérkőzést edzéseknek tekintettem. Ami nagyon fontos volt: mindenkinek igyekeztem ugyanannyi játéklehetőséget adni, az eredménytől függetlenül cserélgettem pólósainkat. Akadtak hiányzóink sérülések és más okból, de így is majdnem teljes létszámban vettünk részt a tornán. Kiemelni igazán nem érdemes senkit, de azért Pónya Tibi minden külön dicséretet megérdemel, ő volt a csapat legstabilabb játékosa, védekezésben és támadásban egyaránt remek teljesítményt nyújtott a két nap során. Ugyancsak fontosnak találom, hogy csapatépítő jellege is volt a Tisza-parti kirándulásunknak.
A tornán a következő vízilabdázóink vettek rész: Bucsi Ferenc (kapus), Csatári Szabolcs, Dobos Ferenc, Gellény Zétény, Károlyi Szabolcs, Kósa Bence, Osgyán András, Pónya Tibor, Sipos Dániel, Szalai Bálint, Szalók Tamás, Vidovenyecz Zsombor, Vozár Bálint, Vozár Miklós.
Címlapképünkön a tornán egyenletesen jó teljesítményt nyújtó Pónya Tibor
