A júniusi évzárón elhangzott: soha ennyi utánpótlás csapatot nem nevezett a klub a különböző bajnokságokba, mint a 2014—2015. évi pontvadászatba. Szám szerint a két felnőtt együttesen kívül kilenc fiatalokból álló gárdánk gyűjtögette a pontokat hétről hétre.
Nem csak több csapatot indítottunk a bajnokságokban, hanem eredményesebb esztendőt zártak utánpótlás együtteseink — összegzett elöljáróban Kádár József vezetőedző. — Vagyis szélesedett a bázisunk, az más kérdés, hogy változatlanul szűk vízfelületen és edzésidőben kellett megoldanunk a tréningeket. Ennek ellenére több egységünk is neves klubok utánpótlás csapatát megelőzte a tabellán.
Nézzük sorjában. Mindenképpen az élre kívánkozik az országos bajnokságban szereplő serdülő és gyermek korosztályos csapat eredménye.
Mindkét együttesünk a Keleti csoportba kapott besorolást, ami a hazai utánpótlás-bajnokságok második vonalának számítanak. Mindkét alakulatunkról elmondható, hogy a korábbi évekhez hasonlóan ötven százalék fölötti teljesítménnyel zárták az esztendőt. Csabai Zoltán vezette serdülőink az ötödik helyen zárták a szezont, az általam irányított gyermek korcsoportosok a hatodikon. Olyan erős csapatokkal is meg kellett küzdenünk, amelyek nagy hagyománnyal rendelkeznek és intenzíven készítik fel ezeket a korosztályokat a majdani felnőtt együtteseik játékosainak pótlására. És itt még egy érdekességet megemlítenék: míg a konkurencia a környező települések „fölösleges” játékosaiból válogathat és igazol, addig tőlünk eláramlás zajlik. Hogy példával éljek: a Cegléd az OB I-es háttérrel rendelkező Szolnokról erősít, a Csongrád az ugyancsak OB I-es hátterű Szentesről. Tőlünk pedig a Szeged, a Szolnok, és a fővárosi együttesek viszik el a tehetségeket.
Akkor itt álljunk is meg néhány gondolat erejéig. Az elmúlt években Békéscsabáról elkerült az 1997-ben született kapus, Molnár Ádám, valamint Hegedüs Imre és Csaszni Máté. Az 1998-ban született Csökmei Richárd Szegeden folytatja, az 1999-ben született Hajdu Attilát éppen most viszi el a Vasas. Két 14 éves, a 2001-ben született Szabó Simeon (Szeged) és Krizsán György (Budapest) ugyancsak most van távozóban. Valamennyien korosztályuk meghatározó játékosai voltak.
Ilyenkor az egyik szemem sír, a másik nevet. Büszkeség tölt el, mert a jó munka
tükörképe, hogy kapósak fiataljaink. Ugyanakkor nem örülök annak, hogy a hosszú évek alatt kinevelt pólósaink elmennek más klubokba, ami által gyengülünk, és kezdhetjük csapatainkat újra építeni. Hozzá kell tennem, hogy éppen ezért nem tudtunk ifjúsági gárdát indítani az országos bajnokságba. Sőt, az is az igazsághoz tartozik, hogy minden távozónk más-más indokkal kerül el Békéscsabáról. Van, akinek egész egyszerűen a családja költözik más vidékre, és természetes, hogy gyermekeik velük tartanak. Más esetben a legtehetségesebbeket elszipkázzák neves klubok, de akad olyan is, ahol a szülők gondolják úgy, másutt esetleg jobban fejlődhetnek gyerekeik.
Az imént szóba került az ifjúsági korosztály, amely ha az országos bajnokságban nem is indult, a vidékbajnokságban szerepelt.
Kevés ifista játékossal rendelkezünk. Egyrészt a már említett eligazolások miatt, másrészt többen befejezik a pólót, mire ebbe a korosztályba kerülnek. Van, aki a tanulás miatt, van, aki más sportágat választ, vagy végleg felhagy a sportolással. Nem könnyű megtartani a mai húszhoz közeledő srácokat a vízilabdának, és ez így van más sportágban is. A mi csapatunk is néhány ifistából és sok-sok serdülő korosztályú játékosból állt. Így aztán ez utóbbi korcsoportot alkotó fiatalok több bajnokságban is jeleskedhettek, az ifi mellett a serdülő országos, valamint a serdülő vidékbajnokságban. Ami végül is nem rossz, hiszen a sok éles mérkőzés hozza ki belőlük igazán a tudást, és ez adja a legjobb fejlődést.
Nézzük az alacsonyabb korcsoportokat.
A gyermek I. korcsoportosok esetében hasonló a kép, mint a serdülőknél: két fronton is eredményesen helyt álltak az idei szezonban. A III. és IV. korcsoport fiataljai igazán dicsérhetők. Az előbbiek, a 2002-ben születettek a nemzetközi vidékbajnokságban a harmadik helyen zártak. Amire pedig külön is büszkék lehetünk: a IV. korcsoportban három együttest is neveztünk. Közülük a legeredményesebb Ajtai Miklós gárdája volt, amely a Zöld, azaz erősebb csoportban több szoros meccs után a negyedik helyen zárt. A fiókcsapatunk, a Gyulai VK a Kék csoportban csipegetett el pontokat, a Csabai Csirkefogók VK II. pedig azért érdemel dicséretet, mert itt már inkább a 2004-2005-ben születettek játszottak. Mégpedig azzal a céllal, hogy minél előbb megismerjék a mérkőzések légkörét, még ha egy-két évvel idősebbek között is játszanak. Így aztán ez a legnépesebb csoportunk, hiszen itt több mint negyven gyerek kapott rendszeres játéklehetőséget.
Mit hozhat a jövő?
Most kezdjük visszafelé! A legfiatalabbak koruknál fogva maradnak ugyanebben a korcsoportban. Néhány gyulaival kiegészülve már egyéves tapasztalatuk lesz az új szezonban, ezért mindenképpen további előrelépést várok tőlük. A gyermek IV. korcsoportosokon kívül a további gyerek korosztály is átrendeződik, hasonló évet várok tőlük az ősszel kezdődő új vidékbajnokságban. Ami az országos bajnokságokat illeti, miután néhányan eligazoltak, kisebb az esély az előrelépésre, ám akadnak még jócskán tehetségek, akik több játéklehetőséget kapnak, ami jól szolgálhatja az egyéni fejlődésüket is. Jövőre viszont szeretnénk az országos ifjúsági bajnokságba is csapatot nevezni.
Az imént arról esett szó, hogy nincs megfelelő mennyiségű és tudású játékos.
Tény, tőlünk inkább „elcsennek” ifjú pólósokat, ám nekünk is van merítési lehetőségünk. Tavaly már öt nagyváradi fiatalt leigazoltunk, akik azóta „öregedtek”, és további romániai magyar anyanyelvű játékosok érkezhetnek hozzánk a nyár folyamán. Akik értelemszerűen nemcsak itt sportolnának, hanem Magyarországon folytatnák tanulmányaikat is.
Sokszor szóba kerülnek a tárgyi feltételek, amelyek nem változtak Békéscsabán több mint negyven éve. Legalábbis a vízfelületet tekintve.
Az imént már érintettük ezt a hátrányt. Nagyon jó lenne, ha épülne még egy medence az Árpád fürdőben, amely kiszolgálná a sportot. Szükségünk lenne arra, hogy időben és területben egyaránt szétválasszuk a korosztályokat az edzéseken, mert úgy nagyon nehéz felkészíteni a több mint tíz csapatunkat, hogy együtt edz a felnőtt játékos a tízéves gyerekkel.
