Címlapképünkön: Az „ős csabai strandon” egykoron csak két nem egészen 25 méteres medence volt mellig érő vízzel – Árpád fürdő archív fotó
A víz Békéscsabán mindig nagy úr volt. Az elmúlt száz évben hol az ár- és belvizek adtak a krónikásnak beszámolnivalót, azok lecsengésével pedig a sportok, az úszás, a vízilabda. Ma szerencsére csak ez utóbbi, ami viszont mindig pozitív kicsengésű. Most maradjunk ez utóbbiaknál.
Az ismert, hogy a békéscsabai Árpád fürdőben régóta létezik a vizes sportágak közül az úszás. Olyannyira, hogy már 1927-ben Bolognában Európa-bajnoki ötödik helyezett sportolót adott a város Ulrich János (Csabai AK) személyében, aki a 100 méteres hátúszásban 1:19,8 perces eredményt ért el. Őt követte az ’50-es–’60-as években a remek mellúszó, Gombos Imre (később az OSC versenyzője). Hogy aztán a hagyományokat folytatva a Gáspár Ervin edző tanítványok közül a múlt század ’60-as éveinek vége felé Tóth Margit (ma Juhászné Tóth Margit) és Gábor Edit is odaérjen az utánpótlás, majd felnőtt magyar bajnokságok dobogójára. Az előbbi nem mellesleg később szenior világbajnok is lett. Folytatva a sort, olyan klasszisok kerültek ki az Árpád fürdő medencéjéből az ezredfordulón, mint felnőtt Európa-bajnokságokon háromszoros dobogós, rövidpályás világbajnok és Világkupa-győztes háromszoros olimpikon Szabados Béla, aki után Szentesi Szabolcs halmozta a magyar bajnok érmeket. Manapság pedig az éppen idén visszavonult Eb ezüst- és bronzérmes, ugyancsak többszörös olimpikon Bohus Richárd következett.
No de a vízilabda? A krónikák a második világháborút követő években már említik a Filippinyi Janó-féle vízilabdát, amely komoly erőt képviselt a délkeleti tájon. Ám az a korszak rövid életű volt, hamar lezárult, és egészen 1974-ig kellett arra várni, hogy néhány egykori úszó, akik imádták a labdát, újra megteremtsék a sportágat a megyeszékhelyen, amely azóta is, vagyis éppen ötven esztendeje él és virul.
Ám nagyon előre szaladtunk. Ugyanis nemrégiben előkerült egy fekete-fehér megkopott fotó hét daliás legénnyel. Elnézve ezt az 1936-ban készült korabeli felvételt, megdöbben az ember: lám, már csaknem kilencven évvel ezelőtt is létezett vízilabdacsapat Békéscsabán, mégpedig Békés-Csabai Torna Egylet néven. Tessék megnézni a hátteret, az idősebbek azonnal felismerik azokat a régi kabinokat, amelyeket a két évtizeddel ezelőtti felújítás során elbontottak.
De miként alakult, illetve működhetett 1936-ban a csabai pólósélet? Sajnos, erről kevés feljegyzés található. Annyit tudunk, hogy az Árpád fürdőt 1922-ben adták át. Akkoriban mindössze két, nem egészen 25 méteres medence valósult meg, ferde oldalfallal, mellig érő vízzel. Mellette egy körülbelül fele akkor gyógyvizes medence működött. Ebben bizony úszni lehetett, de vízilabdázni aligha. Úgy tudjuk, a pólósok az úszó edzéseket ebben még megtartották, de ha labdás tréningre került sor, akkor a néhány méterrel odébb lévő, nagyjából három-négy méter mélységű Élővíz- csatornába költöztek át kapukkal, hálóval és labdákkal. Nem mellesleg az Eb ötödik helyezett úszó, Ulrich János, majd később a mellúszó Gombos Imre is gyakran itt készült fel a versenyekre, nem beszélve arról, hogy rengeteg gyerek itt, a zsilipnél tanult meg úszni és fejest ugrani.
Sokat kutakodtunk afelől, játszott-e valamilyen tét- vagy barátságos mérkőzést az 1936-os csapat. De eddig nem találtunk nyomát. Az akkoriban élő tizen-, huszonéves fiatalok már nem élnek. Ám leszármazottaik, gyerekeik, unokáik hátha hallottak a vízilabdás apukákról, nagypapákról, és ha valaki felismerni véli édesapját, nagyapját, egykori barátját, szomszédját, akkor örömmel osztjuk meg honlapunkon az információt, vagy bármilyen más ereklyét, sztorit, amit elküldhetnek nekünk e-mail címünkre: csabapolo(at)csabapolo.hu.
Jávor Péter
Kisképünkön az 1936-os békéscsabai vízilabdacsapat látható
