Alig két hete egy új arc tűnt fel a békéscsabai Árpád fürdő medencéjének partján a nyugdíjba vonuló Kádár József helyén. Mint korábban írtunk róla, az egykori utánpótlás-válogatott, több mint száz első osztályú mérkőzésen vízbe csobbanó dr. Szilágyi Kristóf (képünkön) vette át a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klubban a vezetőedzői szerepet. A minap pólós előéletéről, ideérkezésének körülményeiről, első benyomásairól, terveiről faggattuk.
Hogyan lettél vízilabdázó?
Ha jól emlékszem, hét éves lehettem, amikor egy vasárnapi családi ebéd során eldőlt a sorsom. Az a döntés született, hogy nekem a vízilabda lehet a legjobb, és egy héttel később már a Margitszigeten a KSI-ben Lakics Ili néninél a nyolcas pályán próbáltam nem kiinni a medencét.
Játékos pályafutásod során mire vagy a legbüszkébb?
E téren mindenképpen van hiányérzetem. De az utánpótlás korosztályos válogatottságokra, az Ybl csapatával az OB I B-ben szerzett bajnoki címre, valamint a közel száz bajnoki mérkőzésre a legsikeresebb magyar csapatsportág élvonalában, szívesen gondolok vissza. Emellett a pólós közegben a rangos ellenfelek, ismerősök, edzők elismerő szavai is jó visszacsatolások voltak, és sokat jelentettek.
Mikor gondoltad úgy, hogy váltasz, és edzőnek állsz?
Már gyerekkoromban is az edzői értékeléseknél kezdtem el olvasni az adott mérkőzés beszámolóját a Nemzeti Sportban. Talán, mert már tudat alatt is azt tartottam relevánsnak és mértékadónak. Más sportágak, különösen a kézilabda, labdarúgás, amerikai foci mérkőzéseit követve már ekkor is komolyan foglalkoztattak a szakmai „miértek”, és később ezért is jelentkeztem az edzői szakra, hogy mélyíthessem a tudásomat.
Hogyan hozott össze a sors a békéscsabai klubbal?
A szorosabb kapcsolat egyértelműen dr. Nagy Sándor barátomnak köszönhető, akinek pályafutása Békéscsabáról indult, majd az Yblben csaknem hét évig volt a csapattársam. Az idei szezon vége felé aztán a közvetlen kapcsolatfelvétel is rajta keresztül történt.
Mennyire ismerted korábbról a csabai pólós életet?
Az OB I B-s bajnokság küzdelmei során szinte minden évben legalább egyszer megfordultunk a csapattal Békéscsabán. Ha pedig nem, akkor rövid edzőtáborokba jöttünk a békési megyeszékhelyre, vagy játékvezetőként érkeztem a Viharsarokba. A vízilabda, és a benne játszók egy szűk réteget képeznek, a mai, online jegyzőkönyvek világában viszonylag mindent gyorsan meg lehet tudni az ellenfelekről. Az eredményekkel, különösen felnőtt csapatéval statisztika szintjéig képben voltam. Elődömet, Kádár Józsi bácsit pedig még a korosztályos-válogatott időkből ismertem.
Mi a klub elvárása veled szemben?
Már a vezetőedzői feladatok is igen szerteágazóak. Rövid, közép és hosszú távú fejlesztési stratégia kidolgozása, illetve a szakmai munka irányítása és koordinálása a feladatom, a legkisebbektől a legnagyobbakig. Továbbá az edzői stáb menedzselése, koordinálása, a vízilabda szövetséggel, valamint a helyi és sportági szaksajtóval való kapcsolattartás. De a versenyeztetéssel, mérkőzések rendezésével kapcsolatban is lesz teendőm bőven. A szakmai munka mellett ez teljes embert kívánó sportmenedzseri és HR-es feladat is egyben.
Melyik csoportot(okat) viszed konkrétan?
Jelen állás szerint az ifjúsági és a felnőtt csapatokat. De emellett minden korosztály szakmai munkájával képben kell lennem és be kell segítenem.
Mik az első napok békéscsabai tapasztalatai?
Hát nem unatkozom. Egyelőre nem nagyon sikerült elhagyni az Árpád fürdő közvetlen környezetét. Egyből belecsaptunk a sűrűjébe a nyári felkészüléssel és edzőtáborokkal. Szülői értekezleteket tartunk, felkészülési tornákat szervezünk, korosztályonkénti szintfelmérőket bonyolítunk. És ha éppen nem lenne elég a vízilabdából, akkor a vizes világbajnokság mérkőzéseit követjük a gyerekekkel közösen, mert ennél jobb lehetőség a szakmai fejlődésre nincs.
Hogyan fogadtak a gyerekek és az edzőkollégák?
Nemcsak a kötelező udvariasság mondatja velem, de úgy érzem, hogy nagyon nyitottan és kedvesen fogadtak. Sok segítséget kapok tőlük az első naptól kezdve. Ebben talán közrejátszik az is, hogy néhányukkal már ismertük egymást korábbról is a vízből ellenfélként.
Vezetőedzőként miket szeretnél megvalósítani?
Úgy gondolom, hogy a klubban mind az utánpótlásképzésben, mind pedig a piramis csúcsát jelentő felnőtt csapat tekintetében komoly szakmai potenciál rejlik, ezért is döntöttem úgy, hogy Békéscsabára költözöm. Nem hiszek a csodákban, ha mégis lenne, akkor azok csak három napig tartanak. Én úgy nőttem fel, hogy a sport az élet azon területe, amely talán még relatíve a legigazságosabb. Itt még mindig a legjobb aránnyal térül meg a befektetett munka és párosul eredménnyel.
Alig harmincon túl létezik már valamilyen ars poeticád?
A sportban, különösen egy csapatsportban fontos a családias, jó hangulat. Viszont ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, kellenek a jó eredmények is.
Utánpótlás terén még nem elsődleges az eredmény, de sokkal könnyebben tudunk nevelni, fejlődni, előrelépni, ha az sikerekkel és örömökkel is párosul. Az edzőkollégákkal és a vezetőséggel egyetértünk abban, hogy mi elsősorban fiatalokat nevelünk a sport által. Több lehetőséget adunk szülőknek és gyermekeiknek azáltal, hogy ránk, az uszodára és a vízilabdára bízzák őket. Emellett, illetve ezzel együtt azt szeretném, ha sikerülne egy olyan vízilabda kultúrát létrehozni Csabán, ahová rang és egyben megtiszteltetés is tartozni korosztálytól függetlenül. Továbbá, hogy a most még utánpótláskorú fiatalok igenis lássanak maguk előtt helyi példaképeket, és adott esetben valós jövőképet nyújthassunk számukra a sport, a vízilabda által.
A civil életben szerzett más tanulmányaidat tudod-e, akarod-e, fogod-e hasznosítani az edzősködés mellett?
Mindenképp tervezem, ha már annyi időt és energiát áldoztam rá. A kérdés az, a vezetőedzői teendőim ezt milyen mértékben engedik majd. Ahogy látom, október-november vége előtt még nem nagyon lesz időm foglalkozni ezzel a kérdéssel.
