2025. 06. 04.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön a 16 esztendősen a felnőtt csapatban debütáló Lukácsi Sándor, aki gyors volt, elöl hátul hatékonyan dolgozott, volt gólkirály is

Az előző részben arról írtunk, hogyan erősödött az utánpótlásunk annak ellenére, hogy állandóan a megszűnés határán táncolt az egyre több névváltozáson átesett klubunk. A következő évtized, az 1995–2005 között eltelt időszak sem arról szólt, hogy minden Kánaán. De az út vége már fényesedett.

Nemhogy erősödött az utánpótlás, hanem már a felnőtt csapat ajtaján is dörömbölt. Olyannyira, hogy nem sokat kellett várni az áttörésre, 1996-ban osztályt váltott a gárda, az OB II-ből az OB I B-be jutott. E téren – mint korábban írtuk – elévülhetetlen érdeme volt az edzőknek, többek között dr. Czirok Sándornak, majd a folytatásban a Kárpátaljáról érkező, egykor a szovjet első osztályú csapatok játékosának, Behun Lajosnak.

Persze, az osztályváltáshoz alanyok is kellettek. Az előző évtized alatti remek utánpótlás-nevelésnek ezekben az időkben érett be a gyümölcse. A már korábban említett fiatalok, úgy, mint Mihály János, Varga Ákos, Máté Attila, Lukácsi Sándor, Prókai Zoltán, Csicsely Zoltán, Dávid Levente, Vizsnyiczai Róbert, Klaukó Ákos, Puha Zoltán, Latorcai Balázs egyre meggyőzőbb játékkal követeltek helyet maguknak a csapatban. Az egyik ász Lukácsi Sándor volt, aki nagyon sokoldalú játékosnak bizonyult. Ha kellett összefogta a csapatot, ha kellett eredményesen védekezett, elöl gólerős volt, nem mellesleg az egyik esztendőben 72 találattal gólkirály is lett. Fiatalon, egy toborzót követően 1986-ban került a klubba, aki így emlékezett vissza: – Olyan sokan jelentkeztünk vízilabdázónak, hogy a próbaúszáskor az 50 méteres medence hosszanti fala mellett felsorakozva betöltöttük a medencét. Érdekes, hogy az akkori jelentkezőkből későbbre jómagam és Dávid „Lecsó” (Levente) maradtunk meg. Volt némi úszó múltam, hiszen Gitta néni (Juhászné Tóth Margit) úszóedzőnél majd egy évet már korábban sportoltam. 1986-ban viszont a toborzó után Blahut Béla vett szárnyai alá.

Az OB I B-s csapat 2004-ből, hátsó sor balról: Latorcai Balázs, Laczó György, Borsos Pál, Balázs Lajos, Lukácsi Sándor. Középső sor: Puha Zoltán, Laczó Péter, dr. Szlávik Győző, Pásztor Attila. Elöl: Dávid Levente, Darida László

Becsületesen rótták a hosszokat, ha pedig előkerült a labda, az alapokat igyekezett beléjük verni az egykori csabai pólós, Blahut Béla. Ám nagyon hamar mélyvízbe vetette az akkori gyermek korosztályú együttest.

– Szentesre utaztunk egy utánpótlás meccsre – folytatta Lukácsi Sándor. – Kevés ismeretünk volt még a sportágról, így a mesterünk a vonaton magyarázta a további szabályokat, a hadrendet, a taktikát. Igyekeztünk, hajtottunk a Kurca-parti városban, de azért akkor még egy méretes zakóval utaztunk haza. De ez sem szegte a kedvünket.

Lukácsi és társai nagyon gyorsan fejlődtek, egy idő után már jöttek a győztes mérkőzések is. Sőt, nagyon hamar már a felnőtt csapatban találták magukat: – Tizenhat évesen debütáltam, sőt egy fővárosi derbin a Liget SE ellen már két gólt is szereztem – fűzte hozzá az egykori gólkirály. – Ettől kezdve szinte minden évben az OB II elején végeztünk, csak éppen az osztályozón véreztünk el, ezért várni kellett az osztályváltásra. De előtte az utam Szegedre vezetett, ahol felsőfokú tanulmányimat végeztem.

A diploma megszerzése utáni visszatérését követően jött az új edző, Behun Lajos, akivel már pontveszteség nélkül nyerték a bajnokságot, majd 1998-ban föl is jutott a felnőtt gárda a második vonalba: – Nagyon jó csapatunk volt, az akkoriban már stabil játékosok, mint a gólerős dr. Szlávik Győző és Szilvásy Attila mellett sok fiatal kapott rendre helyet az együttesben. S nemcsak csapatként működtünk jól, hanem szoros barátságok alakultak ki, remek közösséget alkottunk. Így aztán ha a sors úgy követelte meg, edzősködtem is, pontosabban játékosedző voltam két éven át. Arra is büszke vagyok, hogy volt olyan esztendő, amikor együttesünk éves góltermésének a fele az én nevemhez fűződött.

Remek korszak volt ez, de még mindig kevés pénzből gazdálkodhatott a klub, ezért továbbra is igazi amatőr társaságnak számított a hazai mezőnyben. Bizony, még várni kellett arra, hogy állami segítséggel szebb napok köszöntsenek az újra nevet változtatott, a következő években Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub néven futó közösségre. Ekkoriban új edző vette át házon belül az irányítást, a Szentesről érkezett, nagy rutinnal rendelkező Kádár József. De ezt már sorozatunk következő részében taglaljuk.

 2025. 06. 03.   Aktuális

Címlapképünkön az acélosodó utánpótlás, állnak balról: Mihály János, Varga Ákos, dr. Czirok Sándor edző, dr. Máté Mihály klubelnök, Máté Attila, Lukácsi Sándor, Prókai Zoltán. Guggolnak: Csicsely Zoltán, Dávid Levente, Vizsnyiczai Róbert, Klaukó Ákos, Puha Zoltán

Az előző részt ott fejeztük be, hogy az első tíz esztendőt igazi amatőr egyletként a Békéscsabai MÁV színeiben az OB II-ben töltötte a felnőtt csapat. Mindeközben már formálódott az utánpótlás is. Egyszer csak 1985-ben adódott egy új lehetőség: az akkor a megyeszékhely legnagyobb egyesülete, a tucatnyi sportágat működtető Békéscsabai Előre Spartacus Sport Club befogadta a csabai pólósokat.

Továbbra is inkább az amatőr jelző illette a nagy klub immár egyik szakosztályát, a vízilabdázók egyre népesedő táborát, de ez az új állapot nem járt igazán „pénzesővel”. Viszont utánpótlásfronton egyre izmosabbá vált a társaság. A már korábban a toborzók által szélesedő gyermek és serdülő csapat közeledett az ifjúsági korhoz. A fiatalok kezdetekben Blahut Béla és Ricza Lajos kezei alatt pallérozódtak, majd az ifjúsági és felnőtt korhoz közeledve Szécsi Tamás, Behun Lajos istápolta a gárdát, végül dr. Czirok Sándor rakta le a további alapokat.

S ha már dr. Czirok Sándor. A hosszú vízilabdás dél-alföldi pályafutása során Békés megyébe került egy baráti, Szécsi Tamástól eredeztetett hívásra. Erről nemrégiben így emlékezett vissza: – A szegedi OB I után nevezhetjük nagy ugrásnak a váltást, amely Békéscsabára, illetve Gyulára hozott, de ezzel megmaradt a sportolási lehetőségem. Gyulán kezdtem civil pályafutásomat, és Csabán pólóztam. Már korábban is tudtam, hogy a ’70-es évek közepe óta létezett újra póló Békéscsabán olyan alapítókkal és remek játékosokkal, mint Szécsi Tamás, Szeles Imre, Blahut Béla, Ricza Lajos, Lipták Pál, Balázs Lajos, Szilágyi József… Megalakulásuk után több alkalommal is játszottunk egymás ellen edzőmeccseket, amelyek során összebarátkoztunk. Egy ilyen alkalommal vetődött föl, átigazolnék-e? Igent mondtam, így végül hosszú távon is Békés megyei lettem.

Ebben az időszakban a felnőtt csapat egyik motorja dr. Szlávik Győző volt

Mivel egy-két éve már itt játszott, és volt sportági végzettsége is, felkérték, hogy töltse be a játékosedzői feladatot.

– Csaknem tíz éven át játszottam, edzősködtem, valamint tanárkodtam Gyulán az iskolában. A felnőtt csapat mellett az utánpótlással is foglalkoztam, remek kis kollektíva fejlődött ki a klubban ebben az időszakban. Ezekben az években az volt a legfontosabb, hogy életben maradjon a sportág Békéscsabán. Nagyon nehéz időszakokat éltünk meg. Egy idő után megszűnt a Békéscsabai Előre Spartacus vízilabda szakosztálya, ezért új bázist kellett keresni. Ebben elévülhetetlen érdeme volt dr. Máté Mihálynak, klubunk akkoriban megválasztott elnökének és tekintélyének. Sőt, azt követően olyan remek pólósok kerültek ki a kezem alól, mint Máté Attila kapus, vagy a ma is még játszó Lukácsi Sándor, Dávid Levente, Puha Zoltán. Vagyis ekkoriban indult be a dinamikusabb utánpótlásképzés a klubban, és jöttek is az eredmények. Mindig is büszke leszek erre az időszakra.

Mint dr. Czirok Sándor is említette, a Békéscsabai Előre Spartacus SC a rendszerváltás körüli időszakban szétesett. Pontosabban a szakosztályai önállósodtak. Lázasan kereste mindenki, hogyan maradhat életben, hogyan folytathatná. A járható út az volt, hogy valamennyi szakosztály önálló klubokká alakult. A vízilabda ekkor lett Minőség SE, majd Thermál Sport Club, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a kiváló kapus, dr. Máté Attila közgazdász édesapja, dr. Máté Mihály kézbe vette a klubot, s elnökként egyengette a további úton. Nem is akárhogyan, hiszen a csapat 1995-re a korábbi alsóházi helyezéseket követően befutott az ötödik helyre az OB II-ben.

Ez nagy fegyvertény volt különösen annak tudatában, hogy szinte semmire nem volt pénz. Erre az akkori egyik játékos, ma a klub ügyvezető elnöke, Balázs Lajos így emlékezett vissza: – Pedig sokan leálltak a felnőttek közül azokban az években, ezért nagy volt a fiatalítás. A legnagyobb gondunk azonban az volt, hogy mindenkinek meg kellett vennie az éves fürdőbérletet, mert a kasszánk üres volt. Pedig kellett volna utazásra, bírói költségekre némi fedezet. Ám összetartó volt a társaság, akinek autója volt, vitte a társakat, a benzinpénzt pedig a játékosok összedobták. Érdekes volt, hogy jobban megérte vidékre utazni bajnokira, mint otthon játszani, ugyanis a bírói díj többe került, mint elutazni. Felszerelésre pedig végképp nem futotta, még egy nyamvadt labdát sem tudtunk vásárolni.

Ezek voltak azok a vérzivataros évek, amikor tényleg a semmiből sikerült eredményeket kovácsolni, miközben a klub léte is folyamatosan veszélyben volt. Ám a sportág szeretete, a lelkesedés továbbra is életben tartotta a vízilabdát a megyeszékhelyen. Már most leírhatjuk, hogy a következő évtized sem volt egyszerűbb, a nehézségek nem szűntek, sőt… De erről majd a harmadik részben olvashatnak.

Jávor Péter

 2025. 06. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön OB II-es csapatunk 1976-ból, álló sor: Török Sándor, Balázs Lajos, Rattai József, Szécsi Tamás, Takács István, Ricza Lajos, Szedoglavits István, Bandúr András. Guggol: Jancsika Árpád, Szilágyi József, Kakuszi György, Szpevár Attila, Blahut Béla, Várai János, Szeles Imre. Elől: Sallai Zoltán

Mintha tegnap történt volna: tíz évvel ezelőtt azt ünnepeltük, hogy a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub (a jogelődökkel együtt) negyvenéves lett. Most egy jubileumhoz érkeztünk: 50 esztendős a ma is regnáló egyesületünk, amelyet harmadszor hoztak vissza az életbe. Ugyanis a két világháború között már létezett egy, az 1936-ban alakult Békés-Csabai Torna Egylet, majd a vérzivataros években „elhalt”, ám a múlt század 40-es éveinek végén, az 50-es évek elején újjáéledt a Filippinyi Janó-féle egylet, amely viszont rövid életűnek bizonyult. Aztán egészen 1975-ig kellett várni, hogy újra vízilabdáról lehessen beszélni a Viharsarok fővárosában.

Most, hogy jubileumot ülhetünk, ötrészes sorozatunkban igyekszünk feleleveníteni a hőskort, és azt az utat, ahogyan eljutottunk a mához. Az ötven évet – némi átfedéssel – akár évtizedes szakaszokra is oszthatjuk. Az elsőben értelemszerűen az újbóli, harmadik megalakulást szemlézzük, ami nagyjából egy évtizedet ölel át. A kezdetekre a ma csaknem hetven esztendős Szécsi Tamás (kis képünkön) emlékezik vissza, aki nem mellesleg meghatározó játékosa volt az első csapatainknak, majd egy időszakban edzője, aztán klubelnöke, végül mecénása, vagyis, ha szükség volt rá, anyagi támogatója.

– Az alapító tagok szinte mindegyike az Árpád fürdő „lakója” volt, hiszen úszóként kezdte pályafutását – idézte fel a régmúltat Szécsi Tamás. – A hetvenes évek legelején még Gáspár Ervin úszóedző kezei alatt pallérozódott több fiatal, jómagam például Eta néni (Gáspár Ervinné – a Szerk.) tanítványa voltam. Ki több, ki kevesebb sikerrel tempózott a barna vizű medencében. Ám kialakult egy olyan mag, akiket kevésbé vonzott a faltól falig úszás, annál jobban szerettük a labdát. Így jött az ötlet: ha már ott a medence, és lehet benne labdázni is, akkor csináljunk egy vízilabdagárdát.

S hogy kik álltak össze csapattá, vagyis kik voltak az alapítók? Nem könnyű mindenkit összeszedni, de: a kapus Rácz Lukács, aki egyben az egylet doyenje is volt. Aztán Ricza Lajos (a középső), Szécsi Tamás, dr. Vincze Gábor, Pásztor György, dr. Lipták Pál, Szeles Imre, Blahut Béla, Szedoglavits István, Bandur András, Benkő László, Török Sándor, Szilágyi József, Gelegonya József, Gácsér József, valamint a klub mai ügyvezető elnöke, Balázs Lajos. Akikhez az évtized során csatlakozott további tucatnyi fiatal pólósjelölt. Köztük például az orvos testvérpár, dr. Szeberényi Zsolt és dr. Szeberényi Tamás, Szilvásy Attila, Sallai Zoltán, Povázsai Zsolt, Rattai József, dr. Máté Attila, Jámbor Ákos, dr. Szlávik Győző, Csabai Zoltán, Gyebnár György, Sipaki Zoltán…

– Édesapám, Szécsi József lett a klub elnöke, aki a MÁV kollégium gazdaságisa volt – elemezte tovább a régmúltat Szécsi Tamás. – Így értelemszerűen a Békéscsabai MÁV égisze alatt működtünk. A támogatás abból állt, hogy ingyen utazhattunk a vasúttal a meccsekre. Minden mást, labdát, felszerelést, kapukat magunknak kellett saját zsebből megszereznünk. Első edzőink között szerepeltek idősebb Ricza Lajos, majd később a fia, Ricza Lajos, de ott állt a medence partján sok tréningen Várfalvi László, Bálint Tibor, Tatai Tibor…

Természetesen, ha már megalakultak, meccseket is igyekeztek játszani. Az első próbálkozást még dr. Vincze Gábor szervezte meg, amikor egy barátságos felkészülési mérkőzésre Szegedre utazott a csapat, ahol a Tisza-parti város ifjúsági gárdájával mérték össze erejüket. Annak ellenére, hogy egy méretes zakót kaptak (38–0), egy pillanatra sem ment el a sportágtól a kedve senkinek.

– Olyannyira nem, hogy beneveztünk az OB II-es bajnokságba – folytatta Szécsi Tamás. – Május 8-át írtunk 1975-ben, amikor az első hivatalos bajnoki is lezajlott, mégpedig Miskolcon. Kölcsönsapkákban játszottunk, kicsit tartva a bemutatkozástól, de végül egész jól sikerült a nap, annak ellenére, hogy a házigazdák 21–0-ra nyertek.

Miskolcon ebben az összeállításban ugrott a medencébe a Békéscsabai MÁV néven futó csapat: Balázs L. — Ricza, Szécsi, Lipták, Pásztor Gy., Bandur, Szedoglavics, Gelegonya, Szeles, Blahut, Szilágyi J., Gacsér.

Akkoriban még szó sem volt arról, hogy sátrat állítsanak fel az 50 méteres versenymedence fölé, így pedig meglehetősen mostoha körülmények között készültek – amit ma aligha vállalnának a fiatalok.

– Sokszor volt, hogy nem lévén belépőjegyünk, bérletünk, egész egyszerűen belógtunk az uszodában edzeni – folytatta Szécsi Tamás. – Bizony olykor a húsz fokot sem elérő vízben tempóztunk és dobáltuk a játékszert. A kapukat magunk gyártottuk le. Ricza Lajosnak volt egy bőrlabdája, azt zsíroztuk be, hogy minél kevesebb vizet szívjon fel. Így is a tréningek végére egy háromkilós golyóvá hízott, amit komoly feladat volt a vízről felemelni, hát még kapura lőni vele. De évről évre fejlődtünk, új jelentkezők is akadtak, így aztán egészen jól belelendültünk. Az OB II-ben stabil gárdává fejlődtünk, és egy idő után már nem voltunk pofozógépek. Sőt, elkezdett formálódni egy utánpótlás egylet is, amely segített abban, hogy pénz nélkül is, de életben maradjunk.

Eltelt tíz esztendő a Békéscsabai MÁV égisze alatt, s egyszer csak adódott egy új lehetőség: az akkor a megyeszékhely legnagyobb egyesülete, a Békéscsabai Előre Spartacus SC befogadta a csabai pólósokat. De ez már egy új fejezet, amit sorozatunk második részben taglalunk.

Jávor Péter

 2025. 03. 30.   Aktuális

Such Bertold (fekete sapkában) gólöröme. A fiatal békéscsabai játékos a serdülő mérkőzésen négyszer, az ifjúságiak találkozóján kétszer volt eredményes a fővárosban, az előbbin három pontot nyertek, az utóbbin ugyanannyit vesztettek

Az országos utánpótlás-bajnokság A2 csoportja felsőházában március utolsó hétvégéjén megkezdődtek a visszavágók. Csapatunk autóbusza ezúttal a főváros felé vette az irányt vasárnap, hogy a mieink a III. Ker. TTVE triójával folytassák a pontvadászatot. Mint emlékezetes, a békéscsabai első találkozó a két fiatalabb együttesünk könnyű sikerével zárult, míg az ifjúságiak szoros mérkőzésen alulmaradtak. Nos, ma a képlet hasonlóan alakult, a gyermek és serdülő egylet most is győzött, míg az ifjúságiak vereség után kászálódhattak ki a vízből. Ezúttal egyik edzőnk, Zsilák László betegség miatt nem tarthatott a csapattal.

III. Ker. TTVE Budapest–Békésút-Békéscsaba 6–9 (0–0, 3–1, 0–5, 3–3)

Országos vízilabda-bajnokság, A2 csoport, rájátszás, gyermek korcsoport, Budapest. V.: Golopencza Ádám, Komorócki Máté. III. Ker. TTVE: Jurányi – Várszegi 1, Tóth-Farkas, Jani, Radó, Novák 2, Nagy A. Cs.: Krémer, Méhes 1, Kiácz 2, Kiss D. Edző: Fekete Dávid, Császár György. Békéscsaba: Lantos – Machlik 3 (1), Tóth Z., Hajdu Á., Uhrin Zs. 1 (1), Nánási, Suhajda S. 4. Cs.: Veszeli (kapus), Restye Zs., Balogh Cs., Balogh B., Czupper 1, Szeidler. Edző: Fodor Ádám. Gól emberelőnyből: 3/1, ill. 2/0. Büntetők: 0/0, ill. 5/2.

Úgy tűnt, az első félidőben mintha a buszon maradt volna még a társaság. Emberelőnyös helyzetek, büntetők maradtak ki csabai részről. Térfelet kellett cserélni ahhoz, hogy belelendüljön a csapat, ami a harmadik negyedben remekül sikerült, tulajdonképpen ott dőlt el a találkozó és a három pont sorsa.

Fodor Ádám: – A békéscsabai találkozóhoz képest sokkal szorosabban alakult a végeredmény, de ugyanazt tapasztaltam, mint legutóbb: vendéglátóink antivízilabdát játszottak. Kőkeményen védekeztek, de a támadások során nem mindig úszott föl csapatuk a mi kapunk elé, emiatt értelemszerűen lefordulásaink elmaradtak. Ellenfelünknek volt egy jó kapusa, nehéz volt neki gólt lőni, ráadásul a felállt, leginkább zónázó és szervezett védelmüket is nehezen törtük át. A végére el is fáradtak fiataljaink, de végül, ha vért izzadva is, de hoztuk a fontos három pontot.

További eredmények. Gyermek korcsoport: Tatabányai VSE–Váci VSE 18–8. Csongrádi VVSE–Kanizsa VSE Nagykanizsa 24–6. Soproni VSE–Ceglédi VSE 1–7. Genesys OSC Újbuda11–Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 9–11.

Az állás a 7–16. helyért az alapszakaszból hozott pontokkal. Gyermek korcsoport: 1. Csongrádi VVSE 30, 2. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 26, 3. Tatabányai VSE 25, 4. Békésút-Békéscsaba 19, 5. Genesys OSC Újbuda11 10, 6. Soproni VSE 9, 7. Ceglédi VSE 9, 8. Váci VSE 6, 9. III. Ker. TTVE Budapest 6, 10. Kanizsa VSE Nagykanizsa 3.

III. Ker. TTVE Budapest–Békésút-Békéscsaba 10–11 (2–3, 2–1, 2–3, 4–4)

Országos vízilabda-bajnokság, A2 csoport, rájátszás, serdülő korcsoport, Budapest. V.: Komorócki Máté, Jancsecz György. III. Ker. TTVE: Tótpál – Schmuck 2, Kertész Z. 1, Molnár, Dugalits 2, Tóth-Berényi., Csurilla 4. Cs.: Jouteux, Bárány 1, Keczéry. Edző: Fekete Dávid, Császár György. Békéscsaba: Krizsán – Such 4, Suhajda Z., Szatmári L. 4, Bazsó 1, Zimbran 1, Pónya O. 1. Cs.: Szathmáry Zs., Nagy Á., Orosz R., Csüllög, Fölker. Edző: Fodor Ádám, Ajtai Miklós. Gól emberelőnyből: 7/3, ill. 7/3. Büntetők: 1/1, ill. 2/2. Kiállítás cserével: Pónya O. Kipontozódott: Dugalits.

A mérkőzésen felváltva vezettek a csapatok, a félidőig semmi sem dőlt el, sőt, a folytatásban is teljesen nyílt volt a találkozó. A finisbe kanyarodva a házigazdák kétgólos előnyre tettek szert (10–8), innen fordított csapatunk Such Bertold, Bazsó Máté és Szatmári Levente utolsó négy percben elért, illetve zsinórban dobott góljaival.

Fodor Ádám: – A múltkor simábban nyertek serdülőink. Most a mérkőzés előtt felhívtam a gyerekek figyelmét arra, hogy volt egy óra átállítás, ahol vesztettünk hatvan percet, ráadásul nagyon korán kellett kelnünk, hiszen az első találkozóra – a hosszú utazás után – már tíz órakor sor került. Jeleztem a fiataloknak: ez várhatóan egy teljesen más meccs lesz, mint a békéscsabai volt. Úgy is történt, ahogy vizionáltam, szorosan alakult a derbi. A finisben kétgólos volt a házigazdák előnye, amikor időt kértem, igyekeztem a fejekben rendet teremteni, felrázni őket azzal, hogy ez egy nyerhető mérkőzés. Mit mondjak? Megtáltosodtak, és sikerült a magunk javára fordítani a találkozót egy izgalmas összecsapáson. Igazság szerint a két csapat között nagyobb a különbség, de a mi javunkra. Az is kisebb nehézséget okozott, hogy nem én edzem ezeket a fiatalokat, hanem a most éppen beteg Zsilák Laci, emiatt is más volt a mai mérkőzés.

További eredmények. Serdülők: Soproni VSE–Ceglédi VSE 7–16. Tatabányai VSE–Váci VSE 9–13. Csongrádi VVSE–Kanizsa VSE Nagykanizsa 13–16. Genesys OSC Újbuda11–Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 20–4.

Az állás a 7–16. helyért az alapszakaszból hozott pontokkal. Serdülők: 1. Kanizsa VSE Nagykanizsa 30, 2. Békésút-Békéscsaba 23, 3. Ceglédi VSE 20, 4. Genesys OSC Újbuda11 19, 5. Váci VSE 14, 6. Soproni VSE 12, 7. Csongrádi VVSE 12, 8. Tatabányai VSE 7, 9. III. Ker. TTVE Budapest 6, 10. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 0.

III. Ker. TTVE Budapest–Békésút-Békéscsaba 18–9 (2–3, 4–1, 6–3, 6–2)

Országos vízilabda-bajnokság, A2 csoport, rájátszás, ifjúságiak, Budapest. V.: Jancsecz György, Golopencza Ádám. III. Ker. TTVE: Borzák – Tajcs 5, Kertész L., Szabó B. 4, Szabó M. 1, Bakonyvári 2, Frank 5. Cs.: Dugalits 1, Tóth-Berényi, Mocsáry, Pápay, Pleva. Edző: Fekete Dávid, Császár György. Békéscsaba: Korcsok P. – Budai, Suhajda Z., Szatmári L. 2, Szanyi 3, Such 2, Hajdu A. Cs.: Krizsán (kapus), Zimbran 1, Szathmáry Zs., Bazsó, Orosz R. 1, Szalai, Szlúka. Edző: Ajtai Miklós. Gól emberelőnyből: 14/6, ill. 8/3. Büntetők: 0/0, ill. 1/1. Kipontozódott: Budai, Suhajda Z.

Az odavágón elszenvedett vereség miatt győzelmi reményekkel ugrott vízbe ifjúsági csapatunk, ám a remény csak az első negyedig tartott. Bár még a félidőben is szoros állást mutatott az eredményjelző, a fordulás után Tajcs Soma, Frank Dániel 5-5, valamint Szabó Bendegúz négy találatával és vezérletével ismét a fővárosiak nyertek.

Ajtai Miklós: – Sajnos, nem sikerült visszavágnunk a Békéscsabán elszenvedett vereségért. Ennek egyik oka az volt, hogy egy teljesen más csapattal állt ki a házigazda, mint az odavágón. Most szinte az egész óbudai gárda ifjúsági játékosokból állt. Az sem segített, hogy ez a találkozó a serdülők mérkőzése után következett fél órával, márpedig nálunk a csapat jelentős részét is ez a korosztály alkotja, akik viszont alaposan elfáradtak egy ki-ki serdülő mérkőzés után. No meg az Ádám által már említett korai kelés, óra átállítás sem a mi malmunkra hajtotta a vizet. A mai számszerű eredmény ellenére nincs ekkora különbség a két csapat között.

További eredmények. Ifjúságiak: Tatabányai VSE–Váci VSE 25–9. Soproni VSE–Ceglédi VSE 9–7. Csongrádi VVSE–Kanizsa VSE Nagykanizsa 7–11. Genesys OSC Újbuda11–Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 10–8.

Az állás a 7–16. helyért az alapszakaszból hozott pontokkal. Ifjúságiak: 1. Kanizsa VSE Nagykanizsa 27, 2. Tatabányai VSE 27, 3. Ceglédi VSE 18, 4. Genesys OSC Újbuda11 18, 5. III. Ker. TTVE Budapest 18, 6. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 12, 7. Békésút-Békéscsaba 12, 8. Soproni VSE 12, 9. Váci VSE 3, 10. Csongrádi VVSE 0.

 2025. 03. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ebben az esztendőben a serdülő korosztályú csapatunk (képünkön az egyik bajnoki mérkőzés előtt) bizonyult eddig „húzóágazatnak”, nem sok hiányzott ahhoz, hogy ők és a gyermek, valamint ifjúsági gárdánkkal egyetemben a kvalifikációs csoportba kerüljenek – fotó: Such Tamás

Megtartotta éves beszámoló közgyűlését a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub. Az ülésnek a békéscsabai Király vendéglő adott otthont ma.

Indításként a klub elnöke, Borsos Pál köszöntötte a megjelent sportolókat, elnökségi tagokat, edzőket és a megjelent néhány szülőt. Ezt követően az ügyvezető elnök, Balázs Lajos kapott szót, aki a kötelező technikai kérdéseket, kéréseket követően azokról a klubunkat érintő hátrányokról beszélt, ami nehezítette az elmúlt időszakban az életünket.

Ezekből idézünk röviden: nehéz ma vízilabdás fiatalt beiskolázni, néhány év óta még a baby korosztályt is komoly gond feltölteni, aminek az is lehet oka, hogy a legkisebbeknek is csak a késői órákban tudnak edzést biztosítani, nem beszélve arról, hogy Békéscsabán és Gyulán is szűkös a vízilabdára fordítható vízfelület és edzésidő. A nagyobbak esetében ugyanezek a gondok érvényesek, az országos bajnokságokban szereplő csapatoknak – amelyek az A1 osztályba kerülésért küzdenek, nem is eredménytelenül – már napi két edzést kellene vezényelni, vagyis reggel is jó volna tréningeket tartani, ami a már említett okok miatt lehetetlen. Ezt követően a felnőtt csapat felépítése került szóba, ahol az egyik legnagyobb gond, hogy a fiatalok 18 éves kor, illetve érettségi után más városban folytatják tanulmányaikat, s közülük annak befejezése után csak töredéke tér vissza Békéscsabára.

A folytatásban Fodor Ádám vezetőedző adott helyzetjelentést a szakmai munkáról: „A tavalyi évünk sikeres volt, az 2024-2025. évi bajnokságról még nem lehet végleges következtetést levonni, hiszen még javában tart. Az viszont most egyre jobban körvonalazódik, hogy a korábbi Covid-járvány miatt akkoriban nehéz volt beiskolázni fiatalokat, ezért a gyermek korcsoportosaink ma létszámhiánnyal küzdenek. Ennek ellenére ezek a gyerekek is jól teljesítenek az idei szezonban.”
Ezt követően szóba került a kvalifikáció, ami jól ismert: a feljebb lépés küszöbén volt a klub idén. Fodor Ádám ehhez hozzátette: jövőre reális lehet a kvalifikáció. Majd ismertette, hogy az idei bajnoki szezon június 13-án zárul, amit követ egy évzáró buli, az új szezonra pedig július második felében kezdik meg csapataink a felkészülést.

A folytatásban ismét Balázs Lajos értékelt, ezúttal már a tavalyi esztendő pénzügyi, gazdasági helyzetéről beszélt, majd az idei terveket ismertette. De előtte megerősítette: az A1 osztályba feljutás esetén a duplájára nőhet a klub központi támogatása. A pénzügyi beszámolóból pedig megtudhattuk, hogy az elmúlt időszak is a takarékosság jegyében telt el. Sajnos, néhány korábban „megengedett” tételt át kellett értékelni, hogy az év végére se menjen át negatív állományba a költségvetési gazdálkodás.
Ezt követően hozzászólásokra szólította fel a megjelenteket, majd a szavazásokra került sor, amit a tagság egyhangúlag elfogadott.

Végül ismét Boros Pál emelkedett szóra, amiből kiderült: idén ötvenesztendős a klub, ezt szeretnék méltóképpen megünnepelni a nyáron.

Jávor Péter