2025. 06. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Címlapképünkön OB II-es csapatunk 1976-ból, álló sor: Török Sándor, Balázs Lajos, Rattai József, Szécsi Tamás, Takács István, Ricza Lajos, Szedoglavits István, Bandúr András. Guggol: Jancsika Árpád, Szilágyi József, Kakuszi György, Szpevár Attila, Blahut Béla, Várai János, Szeles Imre. Elől: Sallai Zoltán

Mintha tegnap történt volna: tíz évvel ezelőtt azt ünnepeltük, hogy a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub (a jogelődökkel együtt) negyvenéves lett. Most egy jubileumhoz érkeztünk: 50 esztendős a ma is regnáló egyesületünk, amelyet harmadszor hoztak vissza az életbe. Ugyanis a két világháború között már létezett egy, az 1936-ban alakult Békés-Csabai Torna Egylet, majd a vérzivataros években „elhalt”, ám a múlt század 40-es éveinek végén, az 50-es évek elején újjáéledt a Filippinyi Janó-féle egylet, amely viszont rövid életűnek bizonyult. Aztán egészen 1975-ig kellett várni, hogy újra vízilabdáról lehessen beszélni a Viharsarok fővárosában.

Most, hogy jubileumot ülhetünk, ötrészes sorozatunkban igyekszünk feleleveníteni a hőskort, és azt az utat, ahogyan eljutottunk a mához. Az ötven évet – némi átfedéssel – akár évtizedes szakaszokra is oszthatjuk. Az elsőben értelemszerűen az újbóli, harmadik megalakulást szemlézzük, ami nagyjából egy évtizedet ölel át. A kezdetekre a ma csaknem hetven esztendős Szécsi Tamás (kis képünkön) emlékezik vissza, aki nem mellesleg meghatározó játékosa volt az első csapatainknak, majd egy időszakban edzője, aztán klubelnöke, végül mecénása, vagyis, ha szükség volt rá, anyagi támogatója.

– Az alapító tagok szinte mindegyike az Árpád fürdő „lakója” volt, hiszen úszóként kezdte pályafutását – idézte fel a régmúltat Szécsi Tamás. – A hetvenes évek legelején még Gáspár Ervin úszóedző kezei alatt pallérozódott több fiatal, jómagam például Eta néni (Gáspár Ervinné – a Szerk.) tanítványa voltam. Ki több, ki kevesebb sikerrel tempózott a barna vizű medencében. Ám kialakult egy olyan mag, akiket kevésbé vonzott a faltól falig úszás, annál jobban szerettük a labdát. Így jött az ötlet: ha már ott a medence, és lehet benne labdázni is, akkor csináljunk egy vízilabdagárdát.

S hogy kik álltak össze csapattá, vagyis kik voltak az alapítók? Nem könnyű mindenkit összeszedni, de: a kapus Rácz Lukács, aki egyben az egylet doyenje is volt. Aztán Ricza Lajos (a középső), Szécsi Tamás, dr. Vincze Gábor, Pásztor György, dr. Lipták Pál, Szeles Imre, Blahut Béla, Szedoglavits István, Bandur András, Benkő László, Török Sándor, Szilágyi József, Gelegonya József, Gácsér József, valamint a klub mai ügyvezető elnöke, Balázs Lajos. Akikhez az évtized során csatlakozott további tucatnyi fiatal pólósjelölt. Köztük például az orvos testvérpár, dr. Szeberényi Zsolt és dr. Szeberényi Tamás, Szilvásy Attila, Sallai Zoltán, Povázsai Zsolt, Rattai József, dr. Máté Attila, Jámbor Ákos, dr. Szlávik Győző, Csabai Zoltán, Gyebnár György, Sipaki Zoltán…

– Édesapám, Szécsi József lett a klub elnöke, aki a MÁV kollégium gazdaságisa volt – elemezte tovább a régmúltat Szécsi Tamás. – Így értelemszerűen a Békéscsabai MÁV égisze alatt működtünk. A támogatás abból állt, hogy ingyen utazhattunk a vasúttal a meccsekre. Minden mást, labdát, felszerelést, kapukat magunknak kellett saját zsebből megszereznünk. Első edzőink között szerepeltek idősebb Ricza Lajos, majd később a fia, Ricza Lajos, de ott állt a medence partján sok tréningen Várfalvi László, Bálint Tibor, Tatai Tibor…

Természetesen, ha már megalakultak, meccseket is igyekeztek játszani. Az első próbálkozást még dr. Vincze Gábor szervezte meg, amikor egy barátságos felkészülési mérkőzésre Szegedre utazott a csapat, ahol a Tisza-parti város ifjúsági gárdájával mérték össze erejüket. Annak ellenére, hogy egy méretes zakót kaptak (38–0), egy pillanatra sem ment el a sportágtól a kedve senkinek.

– Olyannyira nem, hogy beneveztünk az OB II-es bajnokságba – folytatta Szécsi Tamás. – Május 8-át írtunk 1975-ben, amikor az első hivatalos bajnoki is lezajlott, mégpedig Miskolcon. Kölcsönsapkákban játszottunk, kicsit tartva a bemutatkozástól, de végül egész jól sikerült a nap, annak ellenére, hogy a házigazdák 21–0-ra nyertek.

Miskolcon ebben az összeállításban ugrott a medencébe a Békéscsabai MÁV néven futó csapat: Balázs L. — Ricza, Szécsi, Lipták, Pásztor Gy., Bandur, Szedoglavics, Gelegonya, Szeles, Blahut, Szilágyi J., Gacsér.

Akkoriban még szó sem volt arról, hogy sátrat állítsanak fel az 50 méteres versenymedence fölé, így pedig meglehetősen mostoha körülmények között készültek – amit ma aligha vállalnának a fiatalok.

– Sokszor volt, hogy nem lévén belépőjegyünk, bérletünk, egész egyszerűen belógtunk az uszodában edzeni – folytatta Szécsi Tamás. – Bizony olykor a húsz fokot sem elérő vízben tempóztunk és dobáltuk a játékszert. A kapukat magunk gyártottuk le. Ricza Lajosnak volt egy bőrlabdája, azt zsíroztuk be, hogy minél kevesebb vizet szívjon fel. Így is a tréningek végére egy háromkilós golyóvá hízott, amit komoly feladat volt a vízről felemelni, hát még kapura lőni vele. De évről évre fejlődtünk, új jelentkezők is akadtak, így aztán egészen jól belelendültünk. Az OB II-ben stabil gárdává fejlődtünk, és egy idő után már nem voltunk pofozógépek. Sőt, elkezdett formálódni egy utánpótlás egylet is, amely segített abban, hogy pénz nélkül is, de életben maradjunk.

Eltelt tíz esztendő a Békéscsabai MÁV égisze alatt, s egyszer csak adódott egy új lehetőség: az akkor a megyeszékhely legnagyobb egyesülete, a Békéscsabai Előre Spartacus SC befogadta a csabai pólósokat. De ez már egy új fejezet, amit sorozatunk második részben taglalunk.

Jávor Péter

 2025. 03. 30.   Aktuális

Such Bertold (fekete sapkában) gólöröme. A fiatal békéscsabai játékos a serdülő mérkőzésen négyszer, az ifjúságiak találkozóján kétszer volt eredményes a fővárosban, az előbbin három pontot nyertek, az utóbbin ugyanannyit vesztettek

Az országos utánpótlás-bajnokság A2 csoportja felsőházában március utolsó hétvégéjén megkezdődtek a visszavágók. Csapatunk autóbusza ezúttal a főváros felé vette az irányt vasárnap, hogy a mieink a III. Ker. TTVE triójával folytassák a pontvadászatot. Mint emlékezetes, a békéscsabai első találkozó a két fiatalabb együttesünk könnyű sikerével zárult, míg az ifjúságiak szoros mérkőzésen alulmaradtak. Nos, ma a képlet hasonlóan alakult, a gyermek és serdülő egylet most is győzött, míg az ifjúságiak vereség után kászálódhattak ki a vízből. Ezúttal egyik edzőnk, Zsilák László betegség miatt nem tarthatott a csapattal.

III. Ker. TTVE Budapest–Békésút-Békéscsaba 6–9 (0–0, 3–1, 0–5, 3–3)

Országos vízilabda-bajnokság, A2 csoport, rájátszás, gyermek korcsoport, Budapest. V.: Golopencza Ádám, Komorócki Máté. III. Ker. TTVE: Jurányi – Várszegi 1, Tóth-Farkas, Jani, Radó, Novák 2, Nagy A. Cs.: Krémer, Méhes 1, Kiácz 2, Kiss D. Edző: Fekete Dávid, Császár György. Békéscsaba: Lantos – Machlik 3 (1), Tóth Z., Hajdu Á., Uhrin Zs. 1 (1), Nánási, Suhajda S. 4. Cs.: Veszeli (kapus), Restye Zs., Balogh Cs., Balogh B., Czupper 1, Szeidler. Edző: Fodor Ádám. Gól emberelőnyből: 3/1, ill. 2/0. Büntetők: 0/0, ill. 5/2.

Úgy tűnt, az első félidőben mintha a buszon maradt volna még a társaság. Emberelőnyös helyzetek, büntetők maradtak ki csabai részről. Térfelet kellett cserélni ahhoz, hogy belelendüljön a csapat, ami a harmadik negyedben remekül sikerült, tulajdonképpen ott dőlt el a találkozó és a három pont sorsa.

Fodor Ádám: – A békéscsabai találkozóhoz képest sokkal szorosabban alakult a végeredmény, de ugyanazt tapasztaltam, mint legutóbb: vendéglátóink antivízilabdát játszottak. Kőkeményen védekeztek, de a támadások során nem mindig úszott föl csapatuk a mi kapunk elé, emiatt értelemszerűen lefordulásaink elmaradtak. Ellenfelünknek volt egy jó kapusa, nehéz volt neki gólt lőni, ráadásul a felállt, leginkább zónázó és szervezett védelmüket is nehezen törtük át. A végére el is fáradtak fiataljaink, de végül, ha vért izzadva is, de hoztuk a fontos három pontot.

További eredmények. Gyermek korcsoport: Tatabányai VSE–Váci VSE 18–8. Csongrádi VVSE–Kanizsa VSE Nagykanizsa 24–6. Soproni VSE–Ceglédi VSE 1–7. Genesys OSC Újbuda11–Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 9–11.

Az állás a 7–16. helyért az alapszakaszból hozott pontokkal. Gyermek korcsoport: 1. Csongrádi VVSE 30, 2. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 26, 3. Tatabányai VSE 25, 4. Békésút-Békéscsaba 19, 5. Genesys OSC Újbuda11 10, 6. Soproni VSE 9, 7. Ceglédi VSE 9, 8. Váci VSE 6, 9. III. Ker. TTVE Budapest 6, 10. Kanizsa VSE Nagykanizsa 3.

III. Ker. TTVE Budapest–Békésút-Békéscsaba 10–11 (2–3, 2–1, 2–3, 4–4)

Országos vízilabda-bajnokság, A2 csoport, rájátszás, serdülő korcsoport, Budapest. V.: Komorócki Máté, Jancsecz György. III. Ker. TTVE: Tótpál – Schmuck 2, Kertész Z. 1, Molnár, Dugalits 2, Tóth-Berényi., Csurilla 4. Cs.: Jouteux, Bárány 1, Keczéry. Edző: Fekete Dávid, Császár György. Békéscsaba: Krizsán – Such 4, Suhajda Z., Szatmári L. 4, Bazsó 1, Zimbran 1, Pónya O. 1. Cs.: Szathmáry Zs., Nagy Á., Orosz R., Csüllög, Fölker. Edző: Fodor Ádám, Ajtai Miklós. Gól emberelőnyből: 7/3, ill. 7/3. Büntetők: 1/1, ill. 2/2. Kiállítás cserével: Pónya O. Kipontozódott: Dugalits.

A mérkőzésen felváltva vezettek a csapatok, a félidőig semmi sem dőlt el, sőt, a folytatásban is teljesen nyílt volt a találkozó. A finisbe kanyarodva a házigazdák kétgólos előnyre tettek szert (10–8), innen fordított csapatunk Such Bertold, Bazsó Máté és Szatmári Levente utolsó négy percben elért, illetve zsinórban dobott góljaival.

Fodor Ádám: – A múltkor simábban nyertek serdülőink. Most a mérkőzés előtt felhívtam a gyerekek figyelmét arra, hogy volt egy óra átállítás, ahol vesztettünk hatvan percet, ráadásul nagyon korán kellett kelnünk, hiszen az első találkozóra – a hosszú utazás után – már tíz órakor sor került. Jeleztem a fiataloknak: ez várhatóan egy teljesen más meccs lesz, mint a békéscsabai volt. Úgy is történt, ahogy vizionáltam, szorosan alakult a derbi. A finisben kétgólos volt a házigazdák előnye, amikor időt kértem, igyekeztem a fejekben rendet teremteni, felrázni őket azzal, hogy ez egy nyerhető mérkőzés. Mit mondjak? Megtáltosodtak, és sikerült a magunk javára fordítani a találkozót egy izgalmas összecsapáson. Igazság szerint a két csapat között nagyobb a különbség, de a mi javunkra. Az is kisebb nehézséget okozott, hogy nem én edzem ezeket a fiatalokat, hanem a most éppen beteg Zsilák Laci, emiatt is más volt a mai mérkőzés.

További eredmények. Serdülők: Soproni VSE–Ceglédi VSE 7–16. Tatabányai VSE–Váci VSE 9–13. Csongrádi VVSE–Kanizsa VSE Nagykanizsa 13–16. Genesys OSC Újbuda11–Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 20–4.

Az állás a 7–16. helyért az alapszakaszból hozott pontokkal. Serdülők: 1. Kanizsa VSE Nagykanizsa 30, 2. Békésút-Békéscsaba 23, 3. Ceglédi VSE 20, 4. Genesys OSC Újbuda11 19, 5. Váci VSE 14, 6. Soproni VSE 12, 7. Csongrádi VVSE 12, 8. Tatabányai VSE 7, 9. III. Ker. TTVE Budapest 6, 10. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 0.

III. Ker. TTVE Budapest–Békésút-Békéscsaba 18–9 (2–3, 4–1, 6–3, 6–2)

Országos vízilabda-bajnokság, A2 csoport, rájátszás, ifjúságiak, Budapest. V.: Jancsecz György, Golopencza Ádám. III. Ker. TTVE: Borzák – Tajcs 5, Kertész L., Szabó B. 4, Szabó M. 1, Bakonyvári 2, Frank 5. Cs.: Dugalits 1, Tóth-Berényi, Mocsáry, Pápay, Pleva. Edző: Fekete Dávid, Császár György. Békéscsaba: Korcsok P. – Budai, Suhajda Z., Szatmári L. 2, Szanyi 3, Such 2, Hajdu A. Cs.: Krizsán (kapus), Zimbran 1, Szathmáry Zs., Bazsó, Orosz R. 1, Szalai, Szlúka. Edző: Ajtai Miklós. Gól emberelőnyből: 14/6, ill. 8/3. Büntetők: 0/0, ill. 1/1. Kipontozódott: Budai, Suhajda Z.

Az odavágón elszenvedett vereség miatt győzelmi reményekkel ugrott vízbe ifjúsági csapatunk, ám a remény csak az első negyedig tartott. Bár még a félidőben is szoros állást mutatott az eredményjelző, a fordulás után Tajcs Soma, Frank Dániel 5-5, valamint Szabó Bendegúz négy találatával és vezérletével ismét a fővárosiak nyertek.

Ajtai Miklós: – Sajnos, nem sikerült visszavágnunk a Békéscsabán elszenvedett vereségért. Ennek egyik oka az volt, hogy egy teljesen más csapattal állt ki a házigazda, mint az odavágón. Most szinte az egész óbudai gárda ifjúsági játékosokból állt. Az sem segített, hogy ez a találkozó a serdülők mérkőzése után következett fél órával, márpedig nálunk a csapat jelentős részét is ez a korosztály alkotja, akik viszont alaposan elfáradtak egy ki-ki serdülő mérkőzés után. No meg az Ádám által már említett korai kelés, óra átállítás sem a mi malmunkra hajtotta a vizet. A mai számszerű eredmény ellenére nincs ekkora különbség a két csapat között.

További eredmények. Ifjúságiak: Tatabányai VSE–Váci VSE 25–9. Soproni VSE–Ceglédi VSE 9–7. Csongrádi VVSE–Kanizsa VSE Nagykanizsa 7–11. Genesys OSC Újbuda11–Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 10–8.

Az állás a 7–16. helyért az alapszakaszból hozott pontokkal. Ifjúságiak: 1. Kanizsa VSE Nagykanizsa 27, 2. Tatabányai VSE 27, 3. Ceglédi VSE 18, 4. Genesys OSC Újbuda11 18, 5. III. Ker. TTVE Budapest 18, 6. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 12, 7. Békésút-Békéscsaba 12, 8. Soproni VSE 12, 9. Váci VSE 3, 10. Csongrádi VVSE 0.

 2025. 03. 17.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ebben az esztendőben a serdülő korosztályú csapatunk (képünkön az egyik bajnoki mérkőzés előtt) bizonyult eddig „húzóágazatnak”, nem sok hiányzott ahhoz, hogy ők és a gyermek, valamint ifjúsági gárdánkkal egyetemben a kvalifikációs csoportba kerüljenek – fotó: Such Tamás

Megtartotta éves beszámoló közgyűlését a Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub. Az ülésnek a békéscsabai Király vendéglő adott otthont ma.

Indításként a klub elnöke, Borsos Pál köszöntötte a megjelent sportolókat, elnökségi tagokat, edzőket és a megjelent néhány szülőt. Ezt követően az ügyvezető elnök, Balázs Lajos kapott szót, aki a kötelező technikai kérdéseket, kéréseket követően azokról a klubunkat érintő hátrányokról beszélt, ami nehezítette az elmúlt időszakban az életünket.

Ezekből idézünk röviden: nehéz ma vízilabdás fiatalt beiskolázni, néhány év óta még a baby korosztályt is komoly gond feltölteni, aminek az is lehet oka, hogy a legkisebbeknek is csak a késői órákban tudnak edzést biztosítani, nem beszélve arról, hogy Békéscsabán és Gyulán is szűkös a vízilabdára fordítható vízfelület és edzésidő. A nagyobbak esetében ugyanezek a gondok érvényesek, az országos bajnokságokban szereplő csapatoknak – amelyek az A1 osztályba kerülésért küzdenek, nem is eredménytelenül – már napi két edzést kellene vezényelni, vagyis reggel is jó volna tréningeket tartani, ami a már említett okok miatt lehetetlen. Ezt követően a felnőtt csapat felépítése került szóba, ahol az egyik legnagyobb gond, hogy a fiatalok 18 éves kor, illetve érettségi után más városban folytatják tanulmányaikat, s közülük annak befejezése után csak töredéke tér vissza Békéscsabára.

A folytatásban Fodor Ádám vezetőedző adott helyzetjelentést a szakmai munkáról: „A tavalyi évünk sikeres volt, az 2024-2025. évi bajnokságról még nem lehet végleges következtetést levonni, hiszen még javában tart. Az viszont most egyre jobban körvonalazódik, hogy a korábbi Covid-járvány miatt akkoriban nehéz volt beiskolázni fiatalokat, ezért a gyermek korcsoportosaink ma létszámhiánnyal küzdenek. Ennek ellenére ezek a gyerekek is jól teljesítenek az idei szezonban.”
Ezt követően szóba került a kvalifikáció, ami jól ismert: a feljebb lépés küszöbén volt a klub idén. Fodor Ádám ehhez hozzátette: jövőre reális lehet a kvalifikáció. Majd ismertette, hogy az idei bajnoki szezon június 13-án zárul, amit követ egy évzáró buli, az új szezonra pedig július második felében kezdik meg csapataink a felkészülést.

A folytatásban ismét Balázs Lajos értékelt, ezúttal már a tavalyi esztendő pénzügyi, gazdasági helyzetéről beszélt, majd az idei terveket ismertette. De előtte megerősítette: az A1 osztályba feljutás esetén a duplájára nőhet a klub központi támogatása. A pénzügyi beszámolóból pedig megtudhattuk, hogy az elmúlt időszak is a takarékosság jegyében telt el. Sajnos, néhány korábban „megengedett” tételt át kellett értékelni, hogy az év végére se menjen át negatív állományba a költségvetési gazdálkodás.
Ezt követően hozzászólásokra szólította fel a megjelenteket, majd a szavazásokra került sor, amit a tagság egyhangúlag elfogadott.

Végül ismét Boros Pál emelkedett szóra, amiből kiderült: idén ötvenesztendős a klub, ezt szeretnék méltóképpen megünnepelni a nyáron.

Jávor Péter

 2025. 02. 18.   Klub, Aktuális, Előzetesek

Legalább olyan eredményes védekezésre (és támadójátékra is) lesz szükség, mint az alapszakaszban, ha tartani akarja magát három korosztályos csapatunk a legjobbak között a rájátszásban is – fotó: Such Tamás

Az országos utánpótlás-bajnokság A2 Keleti és Nyugati csoportjában lezárult az alapszakasz. Február utolsó hétvégéjén már megkezdődik a rájátszás, amelyben ismét érintettek vagyunk.

Az A2 Keleti csoportjában 12, a dunántúliban 13 egylet viaskodott az őszi szezon során. Ebben a körben csak egyszer találkozott egymással minden gárda, így alakult ki az alapszakasz végeredménye. Amely esetünkben a Keleti csoportban így fest a három korosztályban.

Gyermek korcsoport: 1. MA-KA Szentesi VK 33, 2. Csongrádi VVSE 30, 3. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 25, 4. Angyalföldi Sportiskola Budapest 24, 5. Cívis Póló Vízilabda Sportegyesület Debrecen 18, 6. Békésút-Békéscsaba 18, 7. Hódmezővásárhelyi VSC 17, 8. Sportliget Sport Egyesület Budapest 15, 9. Ceglédi VSE 9, 10. Váci VSE 6, 11. Oázis Sport Club Budapest 3, 12. Polo Academy Sport Club Budapest 0. (Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény, majd a gólkülönbség dönt).

Serdülők: 1. Aeroprodukt Szentesi VK 33, 2. Békésút-Békéscsaba 27, 3. Ceglédi VSE 27, 4. Váci VSE 19, 5. Cívis Póló Vízilabda Sportegyesület Debrecen 18, 6. Angyalföldi Sportiskola Budapest 17, 7. Sportliget Sport Egyesület Budapest 15, 8. Csongrádi VVSE 15, 9. Oázis Sport Club Budapest 13, 10. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 8, 11. Hódmezővásárhelyi VSC 6, 12. Polo Academy Sport Club Budapest 0. (Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény, majd a gólkülönbség dönt.)

Ifjúságiak: 1. Cívis Póló Vízilabda Sportegyesület Debrecen 30, 2. Angyalföldi Sportiskola Budapest 29, 3. MA-KA Szentesi VK 28, 4. Ceglédi VSE 24, 5. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza 21, 6. Békésút-Békéscsaba 18, 7. Hódmezővásárhelyi VSC 17, 8. Oázis Sport Club Budapest 13, 9. Váci VSE 9, 10. Sportliget Sport Egyesület Budapest 6, 11. Csongrádi VVSE 3, 12. Polo Academy Sport Club Budapest 0.

A bajnoki kiírás szerint a három korcsoport eredményeit összevonják olyan módon, hogy a helyezési számokat összeadják, amely egy összetett sorrendet hoz ki. Minél kisebb szám kerül egy csapat neve mellé, annál előrébb végez. Ilyen módon a Keleti csoport összetett végeredménye: 1. Szentesi VK Üdülőközpont, 2. Cívis Póló Vízilabda Sportegyesület Debrecen, 3. Angyalföldi Sportiskola DSE Budapest, 4. Békésút-Békéscsaba, 5. Ceglédi VSE, 6. Aqua Sportegyesület Nyíregyháza, 7. Csongrádi VVSE, 8. Vác VSE, 9. Hódmezővásárhelyi VSC, 10. Sportliget Sport Egyesület Budapest, 11. Oázis SC Budapest 12. Polo Academy Sport Club Budapest.

A Nyugati csoportban is véglegessé vált az alapszakasz összetett végeredménye, amely így fest: 1. Újpesti VSE II., 2. Ybl Water Polo Club Budapest, 3. GYVSE-UNI Győr, 4. Tatabányai VSE, 5. Kanizsa VSE Nagykanizsa, 6. OSC II. Budapest, 7. Soproni VSE, 8. III. Ker. TTVE, 9. Balaton VK, 10. Dunakanyar Waterpolo Club Leányfalu, 11. Százhalombattai VSE, 12. Dunaújvárosi FVE 13. Iron Waterpolo Budapest.

A hétvégén kezdődő rájátszásban az A2 osztály Keleti és a Nyugati csoportjának összetett első három helyezettje az A1 osztály utolsó öt helyén záró csapattal viaskodik a bentmaradásért, illetve a feljutásért. Az A2 Keleti és Nyugati csoportjának összetett 4–8. helyezettjei a 7–16. helyért folytatják a küzdelmet, míg a további csapatok az alsóházban meccselnek nyárig a 17–25. helyért.

A mieink a három korosztály, az ifjúsági, a serdülő és a gyermek korcsoport összesítettjében a negyedik helyen zártak, így a „középházban”, az A2 csoportot nézve a 7–16. helyért folytathatják. A rájátszás során 15 fordulót rendeznek június közepéig. Azokkal a csapatokkal, amelyekkel együtt kerültünk a középházba (Cegléd, Csongrád, Nyíregyháza, Vác), már egyszer találkoztak a mieink az ősz folyamán, most majd a visszavágókra kerül sor. A Nyugati csoportból ide került együttesekkel (III. ker. TTVE, Nagykanizsa, OSC, Sopron, Tatabánya) azonban oda-visszavágó alapon kétszer is megmérkőznek.

Számunkra a nyitány február 23-án, vasárnap lesz, amikor hazai környezetben, a békéscsabai Árpád fürdőben 11 órától fogadjuk a fővárosból érkező III. Ker. TTVE három korosztályos csapatát.

 2025. 01. 15.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Ajtai Miklós szinte mindenhol gólkirályi címet is elért el – fotó: Such Tamás

Immár 12. esztendeje játékosa és egyik utánpótlásedzője klubunknak az idén 44 éves Ajtai Miklós, akiről a legtöbben csupán annyit tudnak: gólerős, közvetlen ember, olykor bohém, de mindig jókedvű és szolgálatkész. A sportágba kerüléséről és a gyermekkorában átélt rémségekről aligha ismerik. Pedig olykor még ma is kísérti a múlt, hiszen a szerbiai Zentán született, ahol éppen fiatalsága alatt tört ki a tíz évig tartó délvidéki háború, ami Jugoszlávia széteséséhez vezetett.

Még a békeidőket éltétek, amikor megtanultál úszni. Kinek vagy minek hatására?
– Hétéves voltam, amikor egy alkalommal apám levitt a zentai Tisza-szakaszra, a csónakkal beevezett vagy húsz méterre a parttól, és bedobott a vízbe. Majd nagy nyugalommal végignézte, hogyan próbálok meg kievickélni. Másnap úgy döntött, levisz inkább a strandra, hogy tanítsanak meg úszni.

Mint sok vízilabdás, te is úszóként kezdted?
– Zenta akkori legismertebb mestere, Tóth László „Cila” tanított meg úszni, aki egyébként vízilabda edző volt, így rögtön a pólósok között ragadtam.

Más sportág nem vonzott?
– De, a foci is. A két sportágat párhuzamosan csináltam, a labdarúgást nyolc-kilenc évig, a pólót ma is. Könnyű volt, mert a foci pálya és a medence úgy háromszáz méterre volt egymástól. A legtöbbször mindennap mindkét edzésen részt vettem. Egyébként egy csapatban rúgtam a labdát az amúgy is szomszédunk és osztálytársam, sokszoros magyar válogatott Nikolics Nemanjával, akihez azóta is barátság köt.

Nikolics Nemanjával a család, Ajtai Miklós, Csomor Lilla és Ajtai Milán még csecsemőként

Milyenek voltak a zentai vízilabdás éveid?
– A Zentai Vasutas Vízilabda Klub igazolt versenyzője voltam. Mivel a nevünkben is benne van a vasút szó, mindenhová vonattal jártunk meccsekre. A volt Jugoszláviában volt első és másodosztályú bajnokság, ami ősztől tavaszig tartott, majd szinte szünet nélkül jött a nyári bajnokság. Mi mindkettőben szerepeltünk, az előbbiben a másodosztályban. Éves szinten ötvennél jóval több mérkőzést lejátszottunk, sokszor három-négyszáz néző előtt. Egyébként a zentai volt az egyetlen igazán magyar klub, csapatunkban szinte csak magyarok játszottak, míg például az újvidéki és szabadkai gárdák már vegyes nemzetiségűek voltak.

Tízéves voltál, amikor kitört a délvidéki háború…
– Bizony, minden szinten nagyon nehéz évek következtek. Az is rátett egy lapáttal, hogy apámat bevitték katonának. Kezdetben csak a szegénység és a rettegés robbant be, a hétköznapok viszont nekünk gyerekeknek ugyanúgy teltek egy darabig, mint korábban. Zajlottak az edzések, utaztunk a mérkőzésekre, jártunk iskolába. De azért minden szinten érződött a háború. Emlékszem, egy alkalommal az edzésen háton úsztam, a fejünk fölött pedig egymás után húztak el a bombázók. Rémisztő volt. A háború első szakaszában mindössze egyszer, másfél hónapra állt le teljesen az élet, se edzés, se iskola, csak figyeltük, mikor szólalnak meg a szirénák… Aztán amikor újra mehettünk a meccsekre, egy kisbusszal keltünk útra, és a sofőr nem győzte kerülgetni az úton a krátereket.

Megváltás lehetett, hogy 16 évesen Magyarországra kerültél.
– A hódmezővásárhelyiek ajánlották számomra az első profi szerződést. Az akkori játékosedzőjük, Kasza Attila hívott, én pedig rögtön bevállaltam. Furcsa volt, hogy mindig csak egy harmincnapos vízumot kaptam, ezért annak lejártakor kiutaztunk a határra, bepecsételték, hogy átléptem azt, majd azonnal fordultunk vissza, és újabb harminc napig érvényes volt az engedély. Két évet töltöttem el így Vásárhelyen. Aztán 18 évesen hazamentem Zentára, és egyből jöttek értem, bevittek katonának, mivel jött a háború koszovói szakasza. Két évet elvett az életemből ez a szörnyűség. Addig a sport is kiesett az életemből, majd hetven kilósan tértem vissza Zentára. Emlékszem, június 20-án szereltem le, és két nappal később, edzések nélkül is, de már mérkőzésre utaztam csapatommal. Az ezt követő békésebb időszakban csaknem tíz hazai és külföldi első és másodosztályú klubban játszottam, köztük Kecskeméten, Pécsett, Cegléden is. Ez idő alatt megkaptam a magyar állampolgárságot, idestova másfél évtizede. Szinte mindenhol gólkirályi címet is elértem.

Hogyan kerültél Békéscsabára?
– Egy nap megcsörrent a telefonom, és a csabaiak akkori vezetőedzője, Kádár Józsi bácsi keresett. Elmondta, hogy évek óta figyeli a teljesítményemet, és éppen egy ilyen típusú játékosra van szüksége. Ki is jöttek egy Zenta–Zombor mérkőzésre a klub elnökével, Borsos Pállal és az ügyvezető Balázs Lajossal tárgyalni. Nem sokat haboztam, 2013. szeptember elsejével már Békéscsabán voltam, ahol az akkori OB I B-s felnőtt csapatba kerültem, akikkel kevés híján fel is jutottunk az OB I-be.

Kettős feladatot kaptál Csabán: játékosként és edzőként számoltak veled.
– Valóban. Hiszen már Zentán is edzősködtem 18 éves koromtól. És itt tennék egy kis kitérőt. A rövidpályás úszó világbajnoki bronzérmes és világrekorder, sokszoros Európa-bajnok pillangó- és gyorsúszó Szabó Szebasztián is zentai. Ő hol úszott, hol vízilabdázott. Amikor éppen a pólót részesítette előnyben, akkor én voltam az edzője. Kiváló balkezes játékos volt. De aztán visszament úszni. Az eredményeit nézve, lehet, hogy jól tette.

Hogyan élted meg, hogy a Békéscsaba az OB I helyett a harmadik vonalban folytatta a bajnokságot?
– Nehezen. Nagyon sok munka volt abban a sikeres és jól összerakott csapatban. Kellett egy év, amíg felfogtam és elfogadtam, de a kényszer nagy úr. Ám miként a klub vezérkara és edzői, én is reménykedem abban, hogy egyszer lesz még szép nap a csabai póló fölött. Sok ügyes, fiatal játékosunk van, akik, ha beérnek, elérhető a siker. Igaz, azzal is tisztában vagyunk, hogy nevelő egyesület a miénk, ráadásul itt nincsen meg a továbbtanulás lehetősége, ezért sokan érettségi után más városokba költöznek. Ha visszatérnének az egyetemi évek után fiataljaink, újra magasabb szintre emelkedhetne a csabai vízilabda, hiszen sokan az első osztályú bajnokságban pallérozódnak, gyűjtik a rutint.

Mi nehezebb: edzőnek lenni vagy játékosnak?
– Edzőnek. Meg kell érteni az utánam következő generációt. Ugyanis sokat változik az élet, miként a vízilabda is. Folyamatosan együtt kell élni a játékkal, új ösztönzőket kell kitalálni az edzésen, hogy motiváltak maradjanak a gyerekek.

Mit vársz idén a csapatodtól a tavaszi folytatásban?
– Most az ifjúságiakkal dolgozom, a mérkőzéseken viszont lévén kevés az ifi korú játékosunk, sok serdülő is a kezem alá kerül. Már az ősz is sikeresebb volt, mint a korábbi esztendő. Egy adalék: az alapszakaszban 97 gólt kaptunk, minden további csapat száz fölött. Ez a jó védekezésünket bizonyítja, ami az egyik alapja sportágunknak. A folytatásban még több győzelmet és továbbra is kevés kapott gólt várok.

A zentai ősi úgynevezett fekete uszoda egy teltházas meccsen. Ajtai Miklós elmondása szerint a medencét a helyi vízilabdázók üzemeltették, takarították, ha kellett, újjáépítették

Zentán kívül sehol sem éltél olyan sokáig, mint Békéscsabán. Tizenkét év.
– A szerelem. Itt, a békéscsabai strandon ismertem meg életem párját, Csomor Lillát, aki rendszeresen járt le az Árpádba a barátnőivel. Egyszer telefonszámot cseréltünk, majd következett az udvarlás, végül a házasság.

Két gyermeketek is született azóta.
– Milán már iskolás, kilencéves, kislányunk, Mila még óvodás, ötesztendős.

Úszni tudnak már?
– A nagyobbik, Milán már négyévesen megtanult, a kisebbet idén adom oda Szilvi néninek (Papp Szilvia a csabai úszó, illetve a vízilabdaklub oktatója, edzője). Milán már egy ideje jár is a vízilabda edzésekre, de még nagyon fiatal, bajnoki mérkőzésen még nem, de barátságos találkozón már tavaly nyáron vízbe ugrott. Jó felépítésű gyerek, lehet belőle pólós, de egyáltalán nem akarjuk erőltetni. Azt csináljon hosszútávon, amihez kedve van, csak sportoljon.

Végezetül fogalmazd meg, mi a legalapvetőbb különbség a szerb és a magyar vízilabda között?
– A mentalitás, ami a szerbek javára szól. Ez kevésbé tanítható. Vélhetően a szerbek esetében a tízéves háború is ezt a keménységet, kemény hozzáállást váltotta ki a nemzetből. Amúgy minden más szinten szinte azonos a két nemzet pólója. Itt Magyarországon igyekszem rávezetni a srácokat erre a hozzáállásra, ami nem könnyű dolog.

Jávor Péter