Edzőink elégedettek a Diapolo Kupán látottakkal

Minden csapatból megjelölték a legjobb játékost, a békéscsabai gyermek korosztályú alakulatból Suhajda Zoltán érdemelte ki ezt a megtisztelő címet 2023-ban – fotó: T. Petka Anita

Pazar mérkőzéseket hozott az idei Diapolo Kupa nemzetközi felkészülési torna, amelyet ezúttal is több korosztályban rendeztek meg Szentesen. Klubunk két egységet nevezett a tornára, nevezetesen az ifjúságiakat és a gyermek korcsoportúakat.

Az első két napon a csoportmérkőzésekre került sor, sőt, akadt olyan kategória, ahol már szombaton a keresztjátékokra is sor került. A záró napon, vasárnap már helyosztókat és a döntőket rendezték meg a dr. Rébeli Szabó József Sportuszodában.

A serdülő korosztályúakkal megerősített ifjúsági csapatunk a nyolcfős mezőnyben az első napon, a csoportmérkőzések során szoros csata után 15–14-es vereséget szenvedett a Zempléni VK együttesétől, majd a délutáni órákban a litván Vilniust két góllal legyőzték (12–10). A szombati folytatásban a soproniaktól 9–5-re kikaptak, majd délutáni a keresztjáték során ugyancsak vereséget szenvedtek az olasz Genovától (8–5). Mindez azt jelentette, hogy vasárnap a 7–8. helyért ugorhattak vízbe, ellenfelük a KÓPÉ Dunakanyar együttese volt. Ezen a mérkőzésen az ellenfél magabiztosabb volt és 18–11 arányban győzött, ezzel csapatunk a nyolcadik helyen kötött ki. Minden csapatból megjelölték a torna legjobbját, nálunk az ifjúságiaknál Szatmári Levente érdemelte ki ezt a megtisztelő címet.

Az ifjúságiak végső sorrendje: 1. Soproni VK, 2. Szentesi VK, 3. SSK Slagelse, 4. Zempléni VK, 5. Genova, 6. Vilnius, 7. KÓPÉ Dunakanyar, 8. Swietelsky-Békéscsaba.

A tornán a következő játékosok vettek részt: Beregszászi Kornél, Korcsok Péter (kapusok), Bazsó Máté, Budai Tamás, Fodor Zsombor, Hajdu Andor, Nagy Ákos, Pallag Nándor, Pojendán Áron, Pónya Olivér, Sajtos Bence, Szanyi Vencel, Szathmáry Zsombor, Szatmári Levente, Tasnádi Tibor.

Ajtai Miklós edző összefoglalója: – Közel nyolc egyforma erősségű csapat küzdött három napon át a tornán, bármilyen végeredmény születhetett volna a mérkőzéseken. Mi átéltünk mindent, de végül a nyolcadik helyen kötöttünk ki. Csapatunkat néhány ifjúsági és sok serdülő korú játékos alkotta, akikkel az alapozó időszak kellős közepén járunk. Ezek ismeretében elégedett vagyok a csapat teljesítményével, munkájával.

A tíz csapatot felvonultató, két ötös egységre osztott gyermek korcsoportúak mezőnyében együttesünk a csoportmérkőzések során pénteken a bolgár KPS Várnától 18–11-re kikapott, délután a román Marosvásárhely következett, akikkel nem bírtak, itt 12–6 lett a végeredmény a románok javára. Másnap a Zemplén felett diadalmaskodtak (20–8), majd délután a Csongrádi VVSE következett, akikkel szemben gólzáporos találkozón 21–12-re nyert csapatunk. Mindez azt jelentette, hogy csoportjukban a harmadik helyen zártak fiataljaink, ezért vasárnap délelőtt az 5–6. helyért csatázhattak a másik ág harmadik helyezettjével, a Soproni VSE gárdájával. Igencsak szorosan alakult a végeredmény, amely során egy góllal a soproniak bizonyultak jobbnak (13–12). A Békéscsabából Suhajda Zoltán volt a legjobb játékos.

A gyermek korosztályúak végső sorrendje: 1. Szentesi VK, 2. Várna, 3. Marosvásárhely, 4. Vilnius, 5. Soproni VSE, 6. Swietelsky-Békéscsaba, 7. KÓPÉ Dunakanyar, 8. Zempléni VK, 9. Csongrád, 10. Genova.

A tornán a következő gyermek korosztályú játékosok vettek részt: Gyuricza István, Kabai Balázs (kapusok), Földi Márk, Hajdu Áron, Korcsok Nándor, Laurinyecz Gergő, Machlik Máté, Nánási Hunor, Orosz Botond, Orosz Regő, Párzsa Leon, Plavecz Dániel, Puha Zalán, Such Bertold, Suhajda Zoltán, Szlúka Ádám, Tóth Szabolcs, Zimbran Milán.

Fodor Ádám összegzése: – Minden évben a felkészülés egyik állomása a Diapolo Kupa, ahová munkából érkezünk, és eredménykényszer nélkül játszunk. Ez érthető, hiszen mindössze három hete zajlik az alapozó időszak, eddig leginkább úszásból álltak a hétköznapjaink, labdával alig találkozott a csapat. Sőt, mondhatni, szinte ez volt az első alkalom a labdás gyakorlásra. A pénteki nyitányon két erős határon túli ellenféllel találkoztunk, amit bizonyít, hogy mindkettő végül a dobogón zárta a szentesi eseményt, így elfogadható volt a vereség. Egyébként mindkét egylet hazai bajnoksága más ritmusban zajlik, mint a miénk, ezért ők még alaposan benne vannak a saját bajnokságukban, ami miatt összeszokottabbak, hatékonyabbak. A második napi két győzelmünk papírforma eredmény volt, és sokat jelentett az első napi két „gyakorló” mérkőzés. Így a torna vége felé egyre jobb teljesítményt nyújtott a gárda, amely játékosainak zöme csak most került a kezem alá, most kezdek ismerkedni velük, most kezdjük szokni egymást. Ennek ismeretében elégedett voltam fiataljaink teljesítményével.

Ami pedig a közeljövőt illeti: a héten újabb csapat érkezik Békéscsabára edzőtáborba, mégpedig Azerbajdzsánból, miközben a finnek is itt folytatják a felkészülést. Így a csabaiaknak lesz alkalmuk bőven edzőmeccseket játszani a 31. héten is. Majd a rá következő hét közepén sor kerül az első alkalommal kiírt Békésút Kupára, ezt a gyermek korosztályú tornát az Árpád fürdőben rendezik meg hat csapat részvételével. Miközben a korosztály egy másik csoportja egy aradi tornán vesz részt.

A ma negyven-ötvenéves pólósokat a sportág szeretete tartja az uszodában

Címlapképünkön, amikor eredményesen védekezik csapatunk, élen a fiatal kapussal, Korcsok Péterrel, előtte fehér sapkában balról Laczó Péter, Mucsi Zsolt és Gyebnár György

Az elmúlt esztendőben 28, a 2022–23-as évben 24 csapat nevezett az OB II-es felnőtt bajnokságba. Bár a létszám csappant, az együttesek jóval erősebbek lettek, a színvonal pedig ezáltal alaposan megemelkedett. Ebben az erősödő mezőnyben zárta az évet a 18. helyen csapatunk.

Amióta az OB I B-től visszalépett felnőtt együttesünk, klubunk rendre már csak a harmadik vonalba nevez csapatot. Tény, korábban is működött OB II-es csabai egylet is – teljesen amatőr alapon, akik alapvetően egy baráti társaságból verbuválódtak hétvégente meccselni, s akik egykoron kiharcolták a másodosztályú tagságot. Így ma már semmilyen szinten nincsenek „légiósok”, csak a nagy öregek és a nagyon fiatalok alkotják a gárdát. Nem véletlen, hogy nincs is különösebb elvárás velük szemben.

Korábban megírtuk, így most nem szükséges taglalni, miért is szűnt meg az OB I-be majdnem feljutó egykori csapat. Fiataljaink a továbbtanulás miatt nevesebb felsőoktatási intézményekbe jelentkeztek, elhagyva a várost. Ám akkoriban az is megfogalmazódott: a 18 év után az egyetemi tanulmányaik miatt kiáramló ügyes gyerekeket egyik pillanatról a másikra nem lehet pótolni, de hosszú távon nem mond le a klub arról, hogy egyszer visszacsábítsa a tanulmányaikat befejező vízilabdázóinkat, akik a különböző egyetemi városokban azért folytatták sportolói pályafutásukat. Nos, ez a mai napig nem járt különösebb sikerrel. Így egyelőre maradtak a nagy öregek, és a serdülő, ifjúsági játékosokból álló amatőr társaság.

Akik az idei bajnokságban a 18. helyen zártak, hárommal hátrébb, mint egy esztendővel korábban. Ám mint bevezetőnkben írtuk, ez az osztály is erősen átalakul, erősödik, egyre nehezebb helyt állni az OB II-ben is. Ám, ami nem változott: – Továbbra is a részvétel, a vízilabda palettán való jelenlétünk a legfontosabb – hangsúlyozta a csapat játékos edzője, Ajtai Miklós. – A ma negyven-ötvenéves pólósokat a sportág szeretete tartja az uszodában, az elvárás nem magas, bár szeretnénk minél több mérkőzést megnyerni, és ezáltal minél előrébb végezni a tabellán. A másik célunk, ami még fontosabb: az ifjúsági és serdülő játékosaink itt belekóstolhatnak abba, mit hozhat számukra a jövő, ha kiöregszenek korcsoportjukból, és megismerkedhetnek a felnőtt csapatok életével.

Nos tény, számtalan 15-18 éves fiatal kapott játéklehetőséget az év során a felnőttek között. Az ifjúságiak már a korábbi években is bemutatkozhattak, a serdülők közül viszont idén újonc volt Budai Tamás, Freiberger István, Hajdu Andor, Sajtos Bence, a kapusok közül pedig Beregszászi Kornél és Korcsok Péter.

– Nagy szó, hogy ebben az évben már három kapusunk is volt, a már említett serdülők mellett a még ugyancsak fiatal Vozár Miklós állt a csapat rendelkezésére – így a játékos edző. – A hangulat a mérkőzéseken és a hétköznapokon is remek, nincs senki vállán teher, tényleg örömjátékot nyújthatunk. Ahogy mind mélyebben megismerjük egymást, egyre jobban összeszokik a gárda, egyre jobb teljesítményt nyújt a csapat, erősebbek vagyunk, mint a korábbi években, még ha ez a helyezési számunkon nem is mutatkozik meg. De, mint említettük, ez az osztály is nagyot erősödött, egyre nehezebb sok sikert, győzelmet kiharcolni. Viszont azon is felmérhettük, hogy jó a csapatunk: egyre inkább tartanak az ellenfelek tőlünk. Innen megközelítve nagyon is tisztességes eredményt értünk el, pedig számtalan olyan nagy öreg is rendre játszik a bajnokságban, mint az 53 éves Gyebnár György, az erősen az ötvenhez közeledő Csendes Csaba, Dávid Levente, Lukácsi Sándor, Miklós Attila, Puha Zoltán.

Az, hogy mit hozhat a jövő, erről így gondolkodik a 42 esztendős Ajtai Miklós: – Minden bizonnyal az eddigiekhez hasonló feltételekkel indulunk a következő bajnokságban is. Hamarosan lesz egy csapatgyűlés, ahol kiderül, kik is vállalják az új szezont. Én úgy gondolom, a sportszeretet miatt mindenki bevállalja a 2023–2024. évi bajnokságot is. Vagyis a mag biztos, hogy marad, és mellettük akár újabb újonc fiatalokat is bevethetünk, biztosítva nekik a további fejlődési lehetőséget.

A 18. helyen zárta a bajnokságot felnőtt csapatunk

Címlapképünkön Laczó Péter (balra) és Miklós Attila eredményesen védekezik, ami a második mérkőzésen sikert hozott

Az első két kör, vagyis négy forduló után, a körbeveréseknek köszönhetően azonos, azaz hat-hat ponttal indult neki a mai napnak az OB II ezen csoportja. Mivel ez volt a 17–20. helyért zajló rájátszás utolsó kettős fordulója, mindenképpen el kellett dönteni a végső helyezések sorsát. Csapatunk két olyan egylet ellen játszott – ezúttal hazai környezetben –, amelytől korábban vereséget szenvedett. Nos, a kecskemétiektől ezúttal is kikaptak, ám az Invictus ellen sikerrel jártak, így a 24 fős mezőnyben a 18. helyen zárták a 2022–2023-as esztendőt.

Swietelsky-Békéscsaba–Kecskeméti VE 8–11 (1–4, 3–3, 1–3, 3–1)

OB II-es vízilabda-mérkőzés, rájátszás a 17–20. helyért, harmadik kör, Békéscsaba. V.: Bíró Dániel, Juhász Tibor. Békéscsaba: Korcsok P. – Lukácsi S., Csendes, Laczó P., Mucsi 2, Ajtai 3 (1), Csatári. Cs.: Beregszászi (kapus), Puha, Dávid, Latorcai 2, Miklós, Dobos, Szanyi 1. Játékos edző: Ajtai Miklós, Csendes Csaba. Kecskemét: Harkai – Heródek, Sárkány, Bodócsi 1, Muth 6 (1), Nagy V. 2, Szabó J. 1. Cs.: Liszi, Czirok, Zsigmond, Gonda 1, Bogdán. Edző: Rozgonyi Gábor, Nagy Róbert. Gól emberelőnyből: 5/1, ill. 5/4. Büntetők: 1/1, ill. 1/1. Kiállítás cserével: Laczó P. Az eredmény alakulása: 1–4, 3–5, 5–10, 7–10.

Hamar előnyre tett szert a kecskeméti alakulat, csapatunk futott az eredmény után. Nem is sok hiányzott egy jobb eredményhez, kissé sarkítva végül úgy is fogalmazhatunk: a jobb emberelőny kihasználással nyert az ellenfél.

Swietelsky-Békéscsaba–Invictus SC 13–12 (3–1, 4–5, 3–4, 3–2)

OB II-es vízilabda-mérkőzés, rájátszás a 17–20. helyért, harmadik kör, Békéscsaba. V.: Juhász Tibor, Pásztor Antal. Békéscsaba: Korcsok P. – Lukácsi S., Csendes 1, Laczó P. 2, Mucsi 1, Ajtai 6, Csatári. Cs.: Beregszászi (kapus), Puha, Dávid 1, Latorcai 1, Miklós, Dobos 1, Szanyi. Játékos edző: Ajtai Miklós, Csendes Csaba. Invictus: Bubori – Retkes 2, Nagy K. 1, Juhász 1, Hajas, Kun 1, Krakkai 2. Cs.: Balog Z., Sitarenios 3, Melkuhn, Faragó 1, Menkó 1. Játékos edző: Melkuhn Tibor. Gól emberelőnyből: 3/3, ill. 8/4. Büntetők: 1/1, ill. 2/0. Kipontozódott: Lukácsi S. Az eredmény alakulása: 3–0, 4–3, 7–4, 7–6, 9–9, 12–10.

Harcos mérkőzést hozott a békéscsabai gárda idei utolsó mérkőzése, amelyen egyetlen pillanatra sem adta ki az előnyt a kezéből a hazai egylet.

Mestermérleg. Ajtai Miklós: – A Kecskemét ezúttal is néhány magasabb osztálybeli játékossal egészült ki az OB II véghajrájára, amit a szabályok egyébként megengednek. Így egy erősebb csapat ellen nyitottuk a napot, ahol lett volna esélyünk, ám jó pár lövésünk a kapufáról inkább kifelé pattant, ami meghatározta a végeredményt. A második találkozó előtt 10–9-et tippeltem a magunk javára, ami majdnem be is jött. A gólkülönbség stimmelt, de egy kicsivel mindkét egylet többször betalált. Keményen játszottunk, végig dominált csapatunk, ám jött egy kisebb hullámvölgy, amivel magunkra húztuk ellenfelünket. Ha ez nincs, nyugodtabban játszhattunk volna, és akkor nagyobb különbség is kialakulhatott volna a két gárda között. Viszont most a kapufás lövéseink befelé pattantak, ami eldöntötte a pontok sorsát. Szépen zártuk az idei utolsó mérkőzésünket, amely népes lelátó előtt zajlott, a csapat pedig meghálálta ezt, ugyanis nagyon jó teljesítményt nyújtott.

További eredmények: Soproni VSE–Invictus SC 12–7. Soproni VSE–Kecskeméti VE 9–10.

A végeredmény a 17–20. helyért a rájátszás három fordulója után: 1. (17.) Kecskeméti VE 12, 2. (18.) Swietelsky-Békéscsaba 9, 3. (19.) Soproni VSE 9, 4. (20.) Invictus SC 6. (Azonos pontszám esetén az egymás elleni mérleg rangsorol.)

Legkisebbjeink élvezték a játékot, és nagyon örültek az érmeknek, amit Csongrádon vehettek át az éves teljesítményükért

Címlapképünkön a baby korosztályosaink az éremosztás után a csongrádi uszodában

A Délkeleti területi vidékbajnokság baby korosztályában ma rendezték meg az utolsó kört, a 23–24. fordulót. A legkisebb pólósok kilenc csapata Csongrádon ugrott a medencébe, hogy minden együttes két találkozóval zárja a bajnoki évet.

Fiataljaink ezúttal a mórahalmiakkal és a házigazdákkal mérték össze tudásukat évzárásként. A záró fordulóra Ajtai Miklós edző vitte el a csapatot, aki így értékelte a csongrádi túrát: – Nem ismeretlenek előttem klubunk legkisebbjei, máskor is sokat dolgoztam velük, ugyanis sokszor be kellett segítenem, ha úgy alakultak a dolgok. Sőt, volt arra is példa, hogy bementem közéjük az edzésen a vízbe, hogy testközelből mutassak nekik fogásokat, megoldásokat. Ami pedig a mai napot illeti: a baby korosztály mindig nagy kihívás, ami most is igazolódott. Mielőtt kitérnék a nap értékelésére, még annyit: jómagam nem értek egyet azzal, hogy ebben a korcsoportban nem számolják a gólokat. Amúgy is minden edző nyilvántartja a találatokat, nem beszélve arról, hogy a gyerekek körében milyen nagy élmény és öröm, ha betalálnak a kapuba. Nos, az első mérkőzésen e téren nagyon jól teljesítettek a gyerekek, csak úgy potyogtak a gólok, volt arra is példa, hogy a félpályáról betaláltak a mórahalmiak hálójába. Ezen a találkozón nagyon szépen játszottak, viszontláttam tőlük, amit kértem és már máskor is gyakoroltunk. A Csongrád elleni találkozó már más kávéház, egy jóval erősebb ellenféllel találkoztunk, jobbára ők domináltak, de itt sok szép megoldást mutatott be a gárda, és sok szép gólt is elértünk. Fiataljaink hozzáállásával és a játékkal maximálisan elégedett vagyok, kellemes szombat délutánt könyvelhettünk el. Azt is kértem a gyerekektől, hogy élvezzék játékot ebben az utolsó fordulóban, úgy is történt, mosolyogva játszottak, nem véletlen, hogy megérdemelték a forduló után kiosztott érmeket.

A békéscsabai csapatban a következő fiatalok kaptak ma játéklehetőséget: Lipták Levente, Köves Pál (kapusok), Balogh Bence, Balogh Csanád, Csapó Ákos, Geszner Balázs, Koczka András, Korcsok Krisztián, Matei Alexander, Orosz-Tóth Olivér, Puha Lara, Restye Botond, Szabó Máté, Szaszák Milán, Tóth-Benedek Marcell.

Szombat: mozgalmas baby-nap az Árpád fürdőben

Címlapképünkön: bevetés előtt a legkisebbek

Baby korosztályosaink nem panaszkodhatnak, ebben a bajnokságban bőven volt eddig is alkalmuk bizonyítani, milyen ütemben fejlődnek. E hétvégén már a 23–24. fordulóra került sor, és még egy kör dupla meccse vár rájuk június elején.

Fiataljaink ezúttal hazai környezetben, a békéscsabai Árpád fürdőben mutathatták meg szüleiknek, nagyszüleiknek, testvéreiknek, barátaiknak, hogy mit is tanultak meg az elmúlt egy-két évben a sportágból. Ezúttal erős ellenfelek vártak rájuk, ugyanis a nap kilenc meccséből kétszer nekik is vízbe kellett ugraniuk, mégpedig a Szegedi Vízipóló Suli első gárdájával szemben, majd a Szolnoki Dózsa csapata ellen.

Dobra Róbert edző napi összefoglalója: – Két nagyon erős ellenfél várt ma ránk. Az első találkozón, a szegediek ellen harcosan és nagy kedvvel játszottak a gyerekek, amit kértem tőlük, többé-kevésbé betartották. Bár a védekezésbe belecsúsztak kisebb hibák, ami miatt a támadásaink lassabban épültek fel, de összességében nincs miért szégyenkeznünk, végig partiban voltunk ellenfelünkkel. A folytatásban a mezőny legerősebb csapatával, a Szolnokkal találkoztunk. Úgy készültem, ez már nem lesz olyan szép, mint az előző derbi. Jó értelemben csalódtam: nagyon harcosan, szépen játszottak fiataljaink, pezsegtek a vízben, csapatként működött a gépezet, remek gólokat lőttünk, az emberelőnyeink zömét kihasználtuk. Bár ebben a korosztályban nem számolják a gólokat, én tudom: 14–9-re nyert ellenfelünk, ami azért is nagy szó szempontunkból, mert tavaly még szinte nullákra kaptunk ki tőlük. Mindenki sok játéklehetőséget kapott a brusztos mérkőzésen. Jó volt látni, hogy az év folyamán milyen sokat fejlődtek a gyerekek.

A békéscsabai csapatban a következő fiatalok kaptak ma játéklehetőséget: Lipták Levente, Köves Pál (kapusok), Balogh Bence, Balogh Csanád, Belinczky Zsombor, Csapó Ákos, Csendes Péter, Geszner Balázs, Koczka András, Korcsok Krisztián, Matei Alexander, Orosz-Tóth Olivér, Popa Dániel, Puha Lara, Restye Botond, Szabó Máté, Szaszák Milán, Tóth-Benedek Marcell.