2025. 07. 12.   Klub, Aktuális, Kitekintő, Archív - OB II

Ajtai Miklós játékosedző, ha nem éppen a medence partjáról dirigált az OB II-es meccseken, akkor éppen gólt lőtt a medencében – fotó: Balázs Lajos

Felnőtt csapatunk 24 éven át a hazai bajnokság második vonalában küzdött hétről hétre, majd miután már nem tudta vállalni a klub az OB I B költségeit, ezért visszalépett, és 2020 óta az OB II-ben szerepel. Az eltelt öt esztendőben váltakozó sikerrel, leginkább az alsóházban zárták a szezonokat, ám sokan állítják, ez nem reális, előrébb lenne a helye a fiatalokkal teletűzdelt gárdának.

A csapat játékosedzője, Ajtai Miklós is így látja, amit azzal erősít meg: – Először induljunk ki abból, hogy az elmúlt fél évszázadban az OB II-es bajnokság is nagyon megerősödött. Az osztályok csoportbeosztása ráadásul nem igazságos. Ezt más klubok is így látják. Az ország délkeleti régiójában van a legtöbb és legerősebb csapat, amelyeket a területi elosztás elve alapján egy kalap alá vettek. Így ebből a csoportból mindig a legnehezebb volt eljutni a felsőházig, ami nekünk mostanában nem sikerült, bár többször is közel jártunk hozzá. Hozzáteszem: nincs rossz csapatunk, de ez elég nagy hátrány például egy gyengébb dunántúli gárdával szemben. Tapasztaltam: azok ugyanis nagyon tartanak attól, ha velünk, vagy valamelyik régiós csapattal kell játszaniuk valamelyik bajnoki fordulóban.

Az idén 28 OB II-es csapatot felvonultató mezőnyben a 22. helyen zárt az alakulat. Elfogadható ez az eredmény?

– Az imént említett okok miatt igen. Ám az utóbbi időszakban felmerült egy igazságosabb „csoport leosztás”, ha az megvalósul, szerintem az első tíz közé is bekerülhetünk.

Úgy legyen, de egyelőre maradjunk a legutolsó szezonnál. Mi volt az elsődleges cél?

– Az év elején mindig átbeszéljük a vezetőséggel a prioritást. Ez pedig nem a helyezés számról szól, hanem a fiatalok minél több szerepeltetéséről. Az a legfontosabb, hogy az ifjúsági és serdülő korú játékosaink megismerjék, milyen a felnőttek között harcolni.

Az pedig más kávéház…

– Tény, a mi hatvan-hetven kilós srácaink olykor mázsánál is súlyosabb egyéniségekkel találkoznak a vízben, akik ráadásul nagyon fineszesek. Ezt kezelniük kell. Erre pedig jó lehetőség, hogy a felnőttek között is minél több szerepet kapnak.

Évről évre egyre kevesebb egykori nagy öreg kap helyet a csapatban, viszont egyre több fiatal.

– Ez a célunk. Hozzáteszem, fiataljaink kimondottan élvezik, sőt, imádják, hogy itt is játszhatnak. Olyannyira, hogy már a forduló előtt több nappal kérdezgetik tőlünk, kik utazhatnak a hétvégén a felnőtt mérkőzésekre?

Mennyire sikerül beépülniük a srácoknak az OB II-es egyletbe?

– Azt kell mondanom, a nagy többségnek simán sikerül. Persze, ehhez kellenek az olyan tapasztalt öreg rókák, mint mi vagyunk, akiknek ráadásul egy része edzőként is dolgozik a klubnál, és éppen ezekkel a fiatalokkal.

Hogyan viszonyulnak az öregek a fiatalokhoz, mondjuk a hétköznapokon vagy akár a meccseken?

– Mondok egy példát. Idén áprilisban húsz kilométer híján négyezer kilométert buszoztunk az idegenbeli találkozókra. Például háromszor keltünk útra Sopronba. Ez a sokórás összezártság is összehozta a társaságot, segített abban, hogy csapatot építsünk. Mindegy volt, hogy ki hány éves, pedig akadtak olyan játékosaink, akik akár az apjuk is lehetett volna fiataljainknak. Nos, ez is segített abban, hogy a vízben is „csapat legyünk”. A medencében mindegy volt, hogy ki lő gólt, vagy ki készíti elő azt. Öreg és fiatal egyaránt minden változatból kivette a részét.

Ezeket az ismérveket felfoghatjuk önbizalom növelő lehetőségeknek is?

– Maximálisan. Ezért van, hogy a nekünk még olykor gyerekeknek tűnő, de felnőttként is viselkedő srácok a mázsás pofonokra is jól tudnak reagálni. Például azzal, hogy egy nagy frász után zokszó nélkül lefordulnak ellenfelükről, és gólt lőnek. De azért hozzáteszem, mi öregek igyekszünk nagyon odafigyelni rájuk, hogy nagyobb bántódás ne érje őket.

Az idei bajnokság végeztével négy 18 esztendős ifista kiöregedett a korosztályából. Mi lesz a sorsuk?

– Közülük hárman, Szanyi Vencel, Hajdu Áron és a kapus Korcsok Péter trefortosok, ezért iskolájukban ötödévesek lesznek. Így mindhárman az ősztől már csak a felnőtt bajnokságban játszhatnak, legalábbis egy évet minimum, mert vélhetően ők is majd tovább akarnak tanulni, ami miatt más városba költözhetnek. Budai Tamás viszont már most szeptembertől Szegeden tanul tovább, neki igyekszünk segíteni, hogy a napfény városának valamelyik csapatában helyet kapjon.

Jávor Péter

 2025. 07. 09.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Sokéves rálátása van Ajtai Miklósnak (balra) a középiskolás vízilabdázóinkra, akik közül sokan az elmúlt években rá akartak hasonlítani – fotó: Such Tamás

Minden esztendőben az egyik legnagyobb fejtörést az ifjúsági csapat adja, aminek sok összetevője van. Az egyik maga a kor (17–18 évesek), a másik a továbbtanulásra való készülődés, a harmadik a motiváció. Ha az egyik botlik, máris oda van egy játékos.

Ezt igencsak meg tudja erősíteni Ajtai Miklós, aki az utóbbi években éppen az ifjúsági csapatot vitte tovább.

– Amikor tavaly a nyári szünet után újra találkozott a gárda, és belevágtunk a felkészülésbe, már csak hét ifi játékos jelentkezett az edzésekre. Aztán év közben további három „elhullott”, amivel együtt sok pontunk is elhullott.

Ezek szerint a korábbi évek gyakorlatához híven, ezúttal is regiment serdülő korú vízilabdázót kellett bevetni a bajnoki sorozatban.

– Olyannyira, hogy a kezdeti zömében ifistákból álló kezdő csapatunk egy idő után átalakult, és a cserékkel együtt hetven százalékban már serdülőkkel álltunk ki. De mondok még egy érdekességet. Akadtak olyan fiataljaink, akiknek a nyolc hónapból álló szezon folyamán csaknem száz mérkőzést kellett játszaniuk. A matek úgy jön ki, hogy hétvégente vasárnap játszottak az országos bajnokságban két meccset, de szerepet kaptak a szombatonként rendezett felnőtt OB II-es találkozókon, valamint a területi vidékbajnokságban is, ahol ugyancsak dupla derbi várt rájuk.

Nagy kihívás…

– Azt szoktam mondani, teher alatt nő a pálma. Három-négy éve van rálátásom erre a zömében középiskolás gárdára, tapasztalatom: a sok mérkőzés nagyobb fejlődési lehetőséget takar, mint sokszor egy-egy edzés.

De kanyarodjunk vissza a tavaly nyári felkészülési időszakot követő napokra! Mi volt a célkitűzés az ifjúságiak előtt?

– A rajt előtt úgy véltem, az alapszakasz végére a harmadik-negyedik helyre odaérhetünk. Hatodik lett belőle. Ennek több oka is volt. Az egyik a már említett három játékos leállása. A másik a hosszan tartó sátorállítás ősszel, és a még hosszabb sátorbontási időszak. Bizony, ezeket a kényszer kihagyásokat visszaesés követett, nemcsak fizikai értelemben, hanem mentálisan is.

Mi volt az egylet erénye ebben az évben?

– Az, hogy csapatként működött. Ez olyan mélységig igaz, hogy ezek a srácok nemcsak az edzéseken tartottak össze, hanem együtt jártak moziba, bulizni… Öröm számomra, hogy amit adtam nekik, azt vissza is kaptam.

Sportszakmai szempontból mi volt a gárda erőssége a 2024–2025. évi szezonban?

– A védekezés. Ez részben azért van, mert a szerbiai vízilabda híve vagyok, mivel Zentán nőttem fel, ott kezdtem el űzni a sportágat. Márpedig a szerb póló alapja a védekezés (hozzátesszük: a magyaré is). Azt mondom, először védekezzük ki az ellenfél minden próbálkozását, majd abból lefordulva támadjunk. Ez a legtöbbször jól működött, amit alátámaszt, a mezőnyben az egyik legkevesebb gólt kaptuk. De a támadásainkkal sem volt sok probléma Mindez annak is köszönhető, hogy a serdülőket felkészítő Zsilák Lacival hasonló volt az elképzelésünk a pólóról.

Az év folyamán miben lépett legtöbbet előre a csapat?

– Ne tűnjön szerénytelenségnek, de egy kicsit a várttól eltérő választ adok. Úgy láttam, a gyerekek egy kicsit rám akartak hasonlítani. Figyeltek engem a vízben is, és többször megpróbáltak utánozni. Bevallom, ez nekem is tetszett. Ugyanis nemcsak edzője vagyok a társaságnak, hanem a felnőtt mérkőzéseken csapattárs is. Az is jó visszajelzés volt e téren, hogy egyesek jelezték: majd egykor ők is edzők szeretnének lenni.

Milyen téren maradt hiányérzeted?

– Akadt olyan mérkőzés, amikor a koncentráció hiánya miatt vesztettünk. Ez különösen a sátorállítás, illetve -bontás idejére esett, ami mindent megmagyaráz. De előfordulhatott olyankor is, amikor egy hétvégén már a negyedik találkozóra kellett beugraniuk a srácoknak a vízbe.

Az országos mellett volt egy vidékbajnoki sorozat is. Ott mire jutottatok?

– Itt is az ifjúsági területi bajnokságban indultunk, de zömében serdülő korosztályúakkal. Mégpedig azokkal, akik az „obés” bajnokságban kevesebb szerepet kaptak. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a nagy klubokat felvonultató mezőnyben odaérjünk a harmadik helyre, ami csak az utolsó fordulóban hiúsult meg. Ebben a kategóriában való szereplésünk is nagyon hasznos volt.

Jávor Péter

 2025. 07. 05.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Zsilák László (jobbra hátul) elköszönt az évzárón a serdülő korosztályos csapattól, de nem akar végleg megválni a fiatal játékosoktól – fotó: Such Tamás

A 2024–2025. évi országos utánpótlás-bajnokság során a Zsilák László vezette serdülő csapatunk volt a klub zászlóshajója – ezt nem én állítom, hanem vezetőedzőnk, Fodor Ádám. S valóban így volt, hiszen nemcsak egy népes „hadseregről” van szó, hanem elég rátekinteni az eredménysorukra.

Az elmúlt szezonban nyújtott teljesítményükről, örömükről, bánataikról a most az edzőségről éppen leköszönő Zsilák László adott számot.

Az imént említettük: a legnépesebb korosztályról van szó. Hány serdülő játékost jegyezhettél tavaly nyáron, és mekkora volt a lemorzsolódás?

– A gyermek korosztályból felkerültek, illetve a másodéves serdülők távozása után összesen 28 gyerekkel vágtunk neki az alapozó időszaknak. Köztük volt négy olyan fiatal, aki az Invictus SC-ből jelentkezett be hozzánk, a nyarat becsületesen végigdolgozták, ám az ingázás egy idő után nehezükre vált, egyre ritkábban tudták megtenni a napi oda-vissza hatvan-hatvan kilométert. A helyiek közül az év végére hárman adták föl, zömében az iskolai elfoglaltságra hivatkozva.

Így is népes volt ez a korcsoport, bőven lehetett válogatni közülük. Milyen célokat tűztetek ki magatok elé a nyár folyamán?

– Számomra az egyik legfontosabb az volt, hogy a fiatalokkal megismertessem a vízilabda olyan szintjét, ami nem játék és mese, hanem kőkemény munka. Arra igyekeztem ösztönözni őket, hogy a hétköznapokon is teljes erőbedobással dolgozzanak. Jó alapokkal kerültek fel hozzám, ezért könnyű volt a szebb játékelemeket elsajátíttatni velük. Továbbá igyekeztem felkészíteni őket egy pörgősebb játékra, ami az év folyamán sikerült is.

És milyen célokkal vágtatok neki a bajnoki szezonnak?

– Konkrét helyezési célt nem határoztam meg. Tisztában voltam a csapat képességeivel, a lehetőségekkel, abban eleve biztos voltam, hogy a legjobbak között leszünk az alapszakasz végére.

Akkor nézzük is, mire jutott a csapat az őszi szezonban?

– Az erős szentesiek elleni találkozó kivételével hoztuk az alapszakaszt. Bár volt egy kakukktojás, a bajnoki rajt elejéről a téli szünet utánra áttett, váciak elleni derbi. Ekkor már sajnos kiderült, hogy függetlenül ettől az eredménytől és a második helyezésünktől, már nem kerülhettünk fel a felsőházba (mint ismert, a három korosztály együttes eredménye döntött abban, hol folytatják a klubok a rájátszást). A Vác ellen a csapat nem volt kész, egy kicsit ki is engedett, ami miatt törvényszerű volt a vereség. De a mérlegünk így is hízelgő, hiszen a 11 mérkőzésből kilencet megnyertünk, és csak kettőt vesztettünk el. Azt kell mondanom, ebből kihoztuk a maximumot.

Majd következett a rájátszás. Azzal a sorozattal is elégedett vagy?

– Ezzel már nem annyira. Bár a mérlegünk ezúttal sem volt annyira rossz, ugyanis a 14 meccsből hétszer győztünk, kétszer szétlövéssel nyertünk, és a nevünk mellett maradt öt vereség. Ekkor azt tapasztaltam, hogy a csapat már nem volt annyira motivált, aminek okát abban látom, hogy nem sikerült a felsőházba kerülnie a három utánpótlásgárdának. Egy kis törést jelentett a gyerekeknél mindez.

Miben fejlődött leginkább a társaság az elmúlt egy év során?

– A védekezésünket a szoros emberfogásra alapoztuk, ez végig jól működött, pedig néhány kulcsjátékosunk hosszabb kiesése kissé felborította az építkezésünket. De a többiek igyekeztek megfelelően pótolni a betegeskedőket, sérülteket, ami sikerült is. Az év folyamán az emberelőnyös helyzetek kihasználása is magas szintű volt, jó volt látni, hogy milyen szép figurákat játszottak ki fórban.

Kívülről is minden szinten csapatként láthattuk a serdülőket…

– Ezt is nagyon fontosnak tarottam, és nagyon örülök annak, hogy mély barátságok szövődtek a medencén kívül is.

Maradt azért hiányérzeted?

– Lehet, hogy furcsán fog hangzani: ismerve, hogy elbúcsúzom az edzősködéstől, minden nehézség ellenére nagyon fog hiányozni a csapat. Azzal köszöntem el az évzárón a gyerekektől, hogy keressenek bármikor, bármilyen kérdésükkel, gondjukkal. Nem akarok végleg elszakadni tőlük, és ettől a közegtől.

Jávor Péter

 2025. 07. 02.   Klub, Aktuális, Kitekintő

Fodor Ádám, a gyermek korosztályú csapat edzője a csongrádiak elleni találkozó szünetében eligazítást tart a fiataloknak – fotó: Such Tamás

Előző írásainkban a legfiatalabb sportolóink éves teljesítménye volt terítéken, mára eljutottunk oda, hogy egy olyan korosztály munkáját elemezzük, amelyik az országos utánpótlásnak kiírt pontvadászatban kapott szerepet hétről hétre.

A gyermek I. korcsoportosok edzője Fodor Ádám volt ebben a bajnoki szezonban, és elöljáróban leszögezhetjük, szép és eredményes esztendőt hagytak maguk mögött. De a részletekről mesterük, Fodor Ádám beszéljen, aki egyben a vezetőedző is klubunkban.

Míg a korábbi korosztályokban egy-egy esztendőt töltenek a fiatalok, itt már két évet. A tavaly nyári „átalakuláskor” hányan maradtak gyermek I. korosztályúak, és hányan jöttek föl hozzád a kisebb korcsoportból?

– Nem kevesebb, mint tizenhárom fiatal lett tavaly nyártól serdülő korosztályú, és mindössze heten lettek elsőéves gyermek korosztályúak. Hozzájuk csatlakozott a még fiatalabb generációból tizenkét gyerek, vagyis kialakult egy újabb 19 fős keret, amelyből az év során mindössze egyetlen morzsolódott le.

Ez egyben azt is jelenti, kicsit újra kellett kezdeni a csapatépítést. Mi volt ezen a téren a legnagyobb kihívás?

– Az elmúlt bajnoki szezonban az idősebb játékosok domináltak, az egy évvel fiatalabbak kevesebb játéklehetőséghez jutottak, ami egyrészt annak is köszönhető, hogy korábban egy jóval alacsonyabb színvonalú gyermek III-as területi bajnokságban szerepeltek, ami ugye más kávéház. Ők egy kicsit zöldfülűek voltak még, s nekik ezért különösen sok tanulnivalójuk volt még ebben az esztendőben.

A mostanra elsőévesek milyen tapasztalattal kerültek följebb az országos bajnoki gárdához?

– A területi bajnokságban nem igazán csapatként küzdöttek, ott még sok volt az egyéni játék, ami abból fakadt, hogy volt néhány ügyesebb, biológiailag érettebb, akikre hagyatkozott a többi játékos. Nos ezt kellett részben kiegyensúlyozni.

Hogyan indult a bajnoki esztendő?

– Azt már előre sejtettem, hogy nem simán vágunk bele az új évbe. De azt is láttam a szezonkezdetkor, hogy mit lehet ebből a gárdából kihozni. Úgy véltem, tavaszra lesz ebből egy jó kis alakulat.

Így is történt?

– Jó volt a megsejtésem. Egyre valóságosabb lett a csapatjátékunk, még akkor is, ha akadtak hullámzó mérkőzéseink. De ha gödörbe került a társaság, hamar kilábalt belőle. Mire elkövetkezett a rájátszás, formás kis csapattá értek a fiatalok. Egyszóval az induláshoz képest sokkal jobban fejeztük be az idényt. Összességében elégedett vagyok a gyerekek éves teljesítményével. Ezt az évzárón is hangsúlyoztam.

Összegezd az éves statisztikai mérleget!

– Az alapszakaszban és a rájátszásban összesen 25 mérkőzés várt ránk, ebből tizennégyet győzelemmel zártunk, és 11 alkalommal kikaptunk. A nehezebb szakasz, a rájátszás meccsei voltak a legszebbek.

Mely téren fejlődtek a legtöbbet a fiatalok?

– Az egyik, hogy taktikailag érettebb lett a csapat, bár még mindig van hová fejlődniük. Ez különösen azokra érvényes, akik elsőévesek voltak korosztályukban. A csapatban való gondolkodás terén is óriásit léptünk előre. Jó volt velük dolgozni az év folyamán, mert azt tapasztaltam, nagy az akarás, nyitottak minden új dologra.

És miben maradt hiányérzeted?

– Az imént említettem, hogy még több taktikai feladat megtanulása vár rájuk. Akadtak, akik kevesebb játéklehetőséget kaptak, ami esetleg életkori dolgokból is fakadhatott, ám bennük is jelentős potenciál lakozik, ami a jövőben kiteljesedhet. Vagyis mindenkiben bőven van még fejlődési lehetőség.

Hogyan alakul a létszám a következő bajnokságra?

– A 2011-es születésűek közül tízen szeptembertől is ebbe a korcsoportba tartoznak majd, és hozzájuk jön újabb tíz fiatal az alsóbb korosztályból. Velük kell megoldani az országos utánpótlás-bajnokság gyermek korosztályú mérkőzéseit, ami egyben azt is jelenti, hogy a nyári felkészülés során ismét sok új tanulnivalója lesz a gyerekeknek.

Jávor Péter

 2025. 06. 28.   Klub, Aktuális, Kitekintő

A gyulai Várfürdő Kupára szépen összeérett a Katona Péter edző (balra) vezette gyermek IV. korosztályos csapat is, amely ekkor már dominált a tornán – fotó: Balázs Lajos

A 2024–2025. évi vidékbajnoki bajnoki szezonban a gyermek III. és IV. korosztályos fiatalokkal ezúttal is Katona Péter edző foglakozott. Ebben az évben a gyermek III. korcsoportos gárda az erősebb, Piros csoportba kapott besorolást, mégpedig edzőnk kérésére, ahol kevés sikerrel szerepeltek.

Kezdjük azzal: miért az erősebb Piros csoportba került a csapat? – tettük föl az első kérdést Katona Péternek.

– A szezonkezdet előtt vezetőedzőnkkel, Fodor Ádámmal egyeztettem erről. Úgy gondoltam, a fejlődés érdekében jobb, ha nívósabb ellenfelekkel játszunk hétről hétre.

Bevált az elképzelés?

– Összegezve azt mondhatom, igen. Bár az is tény, a bajnoki rajt előtt már egy aradi tornán látszott, hogy nehéz évünk lesz, nagyon sok tanulnivalója van a gyerekeknek. Ez a bajnoki sorozat elején különösen kiütközött, ám menet közben mindkét korosztály sokat fejlődött. A vége felé már ki-ki meccseket játszottunk a békéscsabainál nagyobb vízilabdás múlttal rendelkező egyletekkel.

Hány gyerek tartozott ezekbe a korosztályokba?

– Az esztendő első edzésén 19 fiatallal kezdtem a munkát, év végére mindössze egy gyerek morzsolódott le.

Hogyan értékelnéd az elmúlt szezont?

– Hosszú és nehéz 365 nap után vannak a srácok és én is. Mindenekelőtt meg is köszönöm a fiatalok munkáját, valamint a szülők áldozatvállalását. Van, aki már két éve a kezem alatt dolgozott, s akadnak, akik csupán egy éve jártak hozzám az edzésekre. Maximalista vagyok, ezért szerettem volna, ha győzelmeket aratunk a bajnoki összecsapásokon még ebben az erősebb csoportban is, ám a kezdetekben kevés sikerélményünk volt. A szezon alatt sokat gondolkodtam azon, min kellene változtatni. Bizonyos területeken sikerült is megújulni, amit igazol a bajnokság után lezajlott gyulai Várfürdő Kupán mutatott játék, ahol már végig domináltunk. Összegezve: nagyot lépett előre mindkét társaság az év folyamán, a játékunk egyre inkább hasonlított a vízilabdára.

Úgy látod, erre lehet tovább építkezni?

Mindenképpen, hiszen mentálisan is nagy volt a fejlődés, egyre több élményben volt részük a gyerekeknek. A személyiségük is érettebb lett, amit igazolnak a sűrűsödő ki-ki mérkőzések.

Most nézzük, szakmailag miben fejlődtek a legtöbbet, és milyen hiányérzeted maradt?

– A gyermek III. korosztályosok esetében az egyik pozitívum, hogy egyre inkább csapatként működtek. A másik: a támadások utáni visszarendeződések, visszazárások egyre gördülékenyebbek lettek. Javult a centerjáték és az ahhoz való visszasegítés.

… és a gyermek IV. korosztályosok esetében?

– Ott több gondom akadt, ami abból is fakad, hogy a társaság egyik fele gyulai, a másik békéscsabai volt. És bizony, hetente csak egy alkalom nyílt arra, hogy közös edzéseket tartsak nekik. De esetükben is meglátszott, hogy honnan indultak, és hová fejlődtek. Bár hozzáteszem, nem minden vágyam teljesült velük kapcsolatban. Például voltak kevés gólos meccseink, amit nem sikerült megnyerni, pedig a fiatalok és én is nagyon szerettem volna. Ugyancsak egy negatívum: a korábbiból fakadóan a gyerekeknél nem volt meg az összeszokottság, néha a bajtársiasság sem. Ettől függetlenül ez a korosztály is sokat fejlődött az év folyamán.

Azért akadt néhány jobban kiugró tehetség is…

– Így van. Arra büszke vagyok, hogy mindig akadt – most név nélkül mondom – három-négy olyan gyerkőc, aki még egy feljebb lévő korcsoportban is bemutatkozhatott. Így a gyermek „hármasok” közül Fodor Ádám gyermek gárdájában is helyet kaptak néhányan. Miként a gyermek „négyesek” közül páran feljászottak a gyermek III. korosztályba. Ezzel jelentős rutinra tehettek szert, ami a jövőre nézve igencsak hasznos lehet.

Jávor Péter